Hogyan lehet tiszta a szív? & A lélek szomjúsága

2016 augusztus 17. szerda  18:30

P. Kende

Jézus azt mondta a szívről:

Mát 15:11 nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.

Aztán elmagyarázza:

Mát 15:17-18 Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.

Ezek a versek nagyon fontosak nekünk. Jézus korában nagyon sokat számított az, hogy mit ettél, helyesen ettél-e, tisztán ettél-e – ahogy ma mondanánk: Kóser ételt ettél-e? –, a megfelelő módon táplálkoztál-e. Egyrészt ezek számítottak. Jézus rámutatott valamire, ami fontosabb. Azt mondta, amit mindnyájunknak tudnunk kell: Van, ami sokkal mélyebb, az egész a szívről szól. „A szívünk, az életünk tiszta-e, és hogyan lehet tiszta?” – Jézus erről beszélt nekik.

Egy illusztrációval szeretném jobban rögzíteni az üzenetet. Hoztam két befőttes üveget. Tegyük fel, hogy mocskos a szívem, küzdök, problémám van. Pornográfia, gyűlölet, irigység, könnyen haragra lobbanok, és nem tudom, miért… A szívem nem tiszta. Van benn valami, ami mocskos. Mi az, ami nem megoldás? Az egyik az, hogy megmosom kívülről. Ha egy befőttes üveg piszkos belülről, azon nem fog segíteni, ha kívülről tisztára mosom. Teljesen tiszta lesz kívül, de ez nem segít rajta. Ettől még mocskos belül.

Ezért nem működik a vallás. Ezért nem működik az, hogy változtatunk a viselkedésünkön. „Viselkedjünk jobban, legyünk jobbak!” Gal 4:9-ben arról olvasunk, hogy ezek gyenge dolgok, mert nem hatnak mélyre, nem tisztítanak meg belül engem. Csak kívülről lesikálnak, és szépen nézek ki. Jézus azt mondta a vallásos embereknek azokban a napokban: Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok!; Mát 23:37. „Úgy néztek ki, mintha jók, tiszták lennétek. Mintha minden rendben lenne, de belül, a szívetekben probléma van.” Az, hogy a külsőt megmosom, az, hogy másként viselkedem, nem módosít azon, hogy hogyan van a szívem. Az nem változtat a lényegen.

Egy másik, ami nem működik nálunk, embereknél, hogy kiöntjük. Mire gondolok? Arra, hogy nem tudom azt mondani magamnak: Nem fogom ezt csinálni! Nem könnyű! Ezzel problémám van. Hadd illusztráljam! Azt mondom: Ne gondolj tojásra! Na, mire gondoltál? Ilyen egyszerűen működik ez nálunk. Nagyon nehéz valamire nemet mondani anélkül, hogy igent mondanék valami másra. Ez nem működik a lelkünkkel, és nem működik szellemileg sem.

Mát 12:43-45-ben olvasunk egy emberről, akiben gonosz szellem, démon van. Aztán az a démon kimegy. Mi történik? Az ember nem tölti meg az életét semmivel, a démon üresen találja, és visszajön. Akkor újra beköltözik, és hoz magával még hozzá hasonlókat, és rosszabb lesz, mint ahogy volt. Jézus azt mondta, nem működik, hogy megmosom kívülről. A kiöntés, az, hogy megtagadom, hogy nemet mondok, nem működik igazán. Ebben nem vagyunk jók.

Hadd mondjak még egyet. Van egy címkém, amire az van írva: Tiszta. Ráteszem az üvegre, odaadom valakinek, és azt mondom: Igyál belőle! Azt feleli erre a másik: „Majd ha bolond leszek! Csupa mocsok belül.” „Rá van írva, hogy tiszta. Miről beszélsz?” Emlékszem, amikor a gyerekem még kicsi volt, talán 5-6 éves, hozott egy videokazettát, és azt mondta nekem, hogy írjam rá a kedvenc rajzfilmje címét. „Miért?” – kérdeztem. „Csak írd rá!” Ráírtam. Aztán ment, betette a lejátszóba, és azt várta, hogy az a rajzfilm induljon el. Miért? Rájöttem, hogy még soha nem látott olyan kazettát, amire más volt írva. Nekünk ennél több eszünk van.

Itt a kérdés: Ráragasztok valakire egy címkét, hogy tanítvány vagy keresztény, fog-e ez változtatni? Nyilván nem. Jézus azt mondta a kegyetlen uralkodókról, akik akkor éltek, hogy uralkodnak az embereken, és arra kényszerítik az embereket, hogy nevezzék őket jótevőknek, Luk 22:25. A címke nem jelent semmit. Az nem old meg semmit.

Miért fontos nekünk ez a példa? Azért, mert 1Thessz 4-ben azt olvassuk: Ez Isten akarata rátok nézve, hogy szentek legyetek, hogy mindegyiktek szentségben bírja az edényét. Szentség legyen az életetekben, a szívetekben. 1Thess 4:3-4-ben azt olvassuk, hogy erre van szükség, ez az, amit Isten szeretne.

Aztán van egy tiszta edény. Mi fogja ezt tisztának megőrizni? Attól, hogy ráragasztom a címkét, még nem marad tiszta. Attól még lehet beletenni valamit, ami mocskos. Attól még össze lehet piszkolni.

Van azonban valami, ami megoldás mindkettőre.

Zsolt 119:9 Az ifjú hogyan őrizheti meg tisztán az útját? A te beszéded megtartása által.

Ez az, ami működik, hogy megtöltöm edényeket valami nagyon sűrű anyaggal. Olyannal, aminek a fajsúlya nagyobb, mint annak, ami benne van, aztán kiszorítja, és a sűrűvel lesz tele. Ez az, ami működik a lelkünkben. Olyan dolgokra van szükségünk, amik nagy fajsúlyúak.

Meglepő módon ezek nem azok, amiknek gondoljuk őket. Nem azok, amit nagyon sokszor tanultunk. Kol 2:20-22-ben azt olvassuk, hogy az emberek szabályai nem válaszok, túlságosan gyengék. „Így csináld! Így legyen!” Sokszor, amikor egy ember bejön a gyülekezetbe, találkozik jóakarókkal – tényleg jót akarnak –, aztán szabályokat kap, és azt hiszi, hogy az a kereszténység. Ez azonban gyenge, nem tudja kiszorítani a mocskot. Ez nem fog megszabadítani engem, mert könnyű, és nem tudja kiszorítani azt, ami benn van. Lehet, hogy egy darabig tudok másként viselkedni, de nem fogja kiszorítani a mocskot a szívemből.

Ugyanígy az emberi akarat. „Majd az akaraterőm elintézi!” Józsué azt mondta a zsidóknak: Nem szolgálhattok az Úrnak. Ezt nagyon nehéz nekünk elfogadni, hogy az én akaraterőm nem elég. Pedig nem elég. Egyszerűen csak sosem elég, Mát 21:30. Nem tudom, nem vagyok elég erős. Az erőm nem elég.

Nehézre van szükségem. Valamire, ami súlyos. Mi az? Jer 51:15-ben azt olvassuk, hogy Isten a világegyetemet az Ő hatalmával teremtette, az Ő bölcsességével és az Ő értelmével. Ez azt jelenti, hogy ezek az eszközök – az Ő hatalma, az Ő bölcsessége, az Ő értelme – erősebb dolgok, mint a világegyetem maga. Nyilván. Pudinggal nem tudsz szöget beverni, erősebb, keményebb dolog kell. Isten hatalmára van szükségem. Mi Isten hatalma az életünkben? Hogy néz ki Isten hatalma a hívő életében? A válasz az, hogy ez a Szent Szellem.

2Tim 1:7 Mert nem a félénkség szellemét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Ez az, ami kiszorítja. A Szent Szellem betöltése az, ami kiszorítja. Az igazság az, ami kiszorítja. Vannak olyanok, amikre nem számítanánk, hogy azok erősek lennének, hogy azok súlyosak lennének, de azt olvassuk, hogy az irgalom és a hűség ilyen súlyos dolgok, Zsolt 89:2(3). Énekek 8:6-ban azt olvassuk, hogy az Ő szeretete súlyos dolog. Igazán ez az, amiről beszélek, hogy annyira szükségem van Isten Igéjére. Annyira szükségem van Isten jelenlétére az életemben! Mert Ő az, Aki kiszorítja a szívemből ezeket a dolgokat.

Hogyan lehet tiszta a szívem? A válasz az, hogy be kell fogadnom az Igét. (Ezért bátorítunk a bibliaiskolára. A weboldalunkon ott az elő-beiratkozási lehetőség.) Így lehet megvédeni, ha tiszta – ha tiszta a szívem, ha Isten megtisztított engem –, hogy ráteszek egy fedőt. Azt olvassuk 4Móz 19:15-ben, hogy minden edény, aminek nincs fedele, az tisztátalan. Miért? Azért, mert belemehet valami. Valami, ami piszkos, belemehet.

Ha viszont van rajtam egy fedő, akkor az megvéd engem. Ha van valami, ami betakar engem. Hívőként óriási szükségem van erre, hogy tekintély alatt legyek. Azon azt értem, hogy Isten akaratában járjak. Azon azt értem, hogy Krisztus vére alatt maradjak. Azon azt értem, hogy legyek része a gyülekezetnek és a gyülekezet betakarásának. Erre van szükségem, és aztán szentségben bírhatom az edényemet. Ámen.

 

P. Brian

Szeretném folytatni p. Kende gondolatát.

Zsolt 42:5 (6) Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!

A 42. zsoltárt nagy valószínűséggel Dávid király írta, és nagyon valószínű, hogy abban az időben íródott, amikor Absolon elől menekült, amikor nagyon egyedül érezte magát. Nagyon átlátszó, ahogy itt beszél velünk. Ő átlátszó volt Isten számára.

Zsolt 42:1 [A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.]

Ezzel kapcsolatban van egy érdekes tény. 4Móz 26:11-ben olvasunk róluk. Kórahot és a hozzá tartozókat Isten megítélte, mert fellázadtak Mózes ellen. Abban a versben látjuk, hogy voltak fiai, akiket Isten nem ítélt meg. Nem tudom, igazából senki sem tudja, hogy pontosan miért. Viszont lehetséges, nagyon is, hogy ezek azok a fiúk voltak, akik megmenekültek az ítélettől. Isten a kegyelméből irgalmas volt velük, és nagyon valószínű, hogy abban a pillanatban, amikor Isten kegyelmes volt velük, az életüket Isten dicséretének szentelték. Ők nagyon fontos zenészek voltak, ezért ezt a zsoltárt Dávid nekik szánja.

Ez olyan, mint mi, nem? Mi is olyanok vagyunk, mint Kórah fiai. Mi is megkaptuk Isten kegyelmét. Egy dalt tett Isten a szívünkbe. Mi is az egész életünket arra szenteljük, hogy Istennek dicséreteket énekeljünk. Igazából Zsid 13:5 szerint ez az a felajánlás, amit adunk Istennek. Ez hála és dicséret Isten felé. Mert valaki, akinek semmije sincs, hogyan adhatna bármit Istennek? Csak egy dolog van, és az a hálaadás, hogy dicsérjük Istent.

Ebben a zsoltárban látjuk az emberi szív összetettségét. Dávid buzgó hívő. Ismerte Isten irgalmát. Látjuk, hogy küszködik, és ez az élménye:

Zsolt 42:1-2 (2-3) Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

Dávid Isten jelenlétéről énekel. P. Kende arról beszélt, hogy valami mélyebbet teszünk annál, minthogy a helyes dolgot cselekedni. Sokkal mélyebb annál, minthogy kívülről próbáljuk megtisztítani magunkat. Sokkal mélyebb az, amire a lelkem áhítozik. Igenis lehetséges, hogy én elfoglalom magam az örömmel, a gyönyörökkel – amim meglehet, amit megtehetek, amivé válhatok, 1Ján 2:16 ez az, ami a világban van, és ez a vágy, ami bennünk van –, ezekre szomjazhatok. Ez azonban nem igazi szomjúság.

Van ennél mélyebb szomjúság is. A lelkem szomjazik az élő Isten után. Nem egy listára a szabályokból, nem arra, hogy mit kellene tennem, hanem szomjazik valamire, ami mélyebb. Mély folyóvíz. Az 1. zsoltárban azt mondja, hogyha éjjel és nappal az Ő Igéjén elmélkedünk, akkor olyanok leszünk, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. A leveleink zöldek lesznek. Igazából az élő víz a lényeg. Mint p. Győző mondta Kaposvárott: Ha ismernéd Isten ajándékát… Emlékszel?

Ján 4:10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

Erre szomjazott annak az asszonynak a lelke. Igen, az a nő bűnös volt. Igazából az történik, hogy a lélek bennünk kapcsolódik a régi bűnös természethez, és a vágy azt mondja nekünk: Nem vagyok elégedett, de lehetnék. Utána a vágy kapcsolódik a világhoz, és a világ vagy a régi bűnös természetem megpróbálja a vágyamat betölteni a világban.

1Pét 2:11 és Jak 4:2 a vágy a lelkünk ellensége. Mert a vágyaink hazudnak nekünk. „Nem vagy boldog, és nem vagy elégedett, pedig lehetne megelégedettséged. Azt kellene tenned, hogy a világban keresel.” Azt tette a szamaritánus nő. Nyilván gonosz bűnös volt, öt házasságban élt már. Mondhatnánk, hogy szörnyű bűnös. Hát, nem bűnösebb, mint te vagy én! Ám volt benne szükség. Az élő vízre volt szüksége.

A zsoltáríró szíve is ez után kiált: Találkoznom kell az élő Istennel! „Nem akarom, hogy megmondják, mit tegyek. Nem akarom, hogy megmondják, hova menjek. Nem akarom, hogy csak a szabályokat mondják! Igazából azt sem szeretném, hogy a problémák eltűnjenek. Mert Uram ezek a Te hullámaid, amik elborítanak engem. Zsolt 42:7 ezek a Te örvényeid. És az örvény örvényt hív elő.”

1Kor 2-ben van egy érdekes vers, ami azt mondja, hogy csak én ismerem a bennem rejlő mély dolgokat, és csak a Szent Szellem ismeri Isten mély dolgait, és Ő az, Aki leleplezi ezeket számomra. Van a lelkünknek egy állapota, és Isten azon dolgozik az életünkben, hogy eljussunk oda. Ez a lelkünk szomjúsága. Mély szomjúság, hogy az élő víz után vágyakozzunk. Kell, hogy az élő Istent érintsem meg

Annyira érdekes, kétszer is mondja, hogy az Ellenség kérdez minket: „Hol van a te Istened? Na, hol van?” Ez jó kérdés! Tudod, mi a válasz? „Itt van, éppen itt.” Ez a válasz, és nem az: „Honnan is tudhatnám, hol van? Nem tudom. Nekem nem segít. Hozzám nem szól.” Hol van a te Istened? „Hűha! Nem tudom.” A következőt olvassuk, amikor Jónás a hal gyomrában volt:

Jón 2:8 Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek, elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk.

Akik hiábavaló bálványokra figyelnek, el fogják utasítani azt, amit Isten tartogat nekik. Mik ezek a hiábavaló bálványok? Hazugságok. Üres hazugság. Az Ellenség azt mondja nekem – és itt jön a hazugság – „Isten nincs itt. Hol van a te Istened?” „Hát?” „Hol van Ő?” „Itt van. Éppen itt.” Vannak kétségek a szívünkben, és vannak hangok.

Látjuk, hogy Dávidot nagyon zavarta ez a második hang. Kellett, hogy szóljon ahhoz. Volt már olyan, hogy beszéltél magadhoz? Inkább hadd kérdezem így: Volt már olyan, hogy nem beszéltél magadhoz? Állandóan magunkhoz beszélünk. Óvatosnak kéne lenned ebben, hogy kihez beszélsz. Csak azért, mert a fejedben van az a hang, még nem biztos, hogy te vagy. Fogalmad sincs, hogy honnan jön. Viszont kell, hogy beszélj a lelkedhez. Kell, hogy megcímezd a problémát. Ne nyomd el, hanem nyomd meg.

Dávid leült és elkezdett magával beszélni. Tisztán látjuk, hogy van az én és van a te, és ez mindkettő Dávid. Ránéz a lelkére és azt mondja: „Neked mi bajod? Miért vagy annyira depresszív? Miért vagy annyira elcsüggedve?” Nem beszélni akar róla, vagy figyelmen kívül hagyni, nem a kérdéseket teszi fel, mert az nem segít mindig. Sokszor az, hogy figyelmen kívül hagyom, nem boldogság. A tudatlanság nem boldogság. Hanem le kell, hogy ülj, és beszélj magadhoz.

– Ülj le, és figyelj!

– Rendben. Miről szeretnél beszélni?

– Olyan sok éve egyedülállók vagyunk.

– Értem én, hogy meg akarsz házasodni, de az őrületbe kergetsz. Már elegem van. Figyelj, ezt fogjuk tenni! Az élő Istent fogjuk dicsérni. Tudod, miért? Azért, mert már olyan sok éve egyedülállók vagyunk. És jó lenne, ha te csendben lennél, mert egyáltalán nem segítesz. Tényleg nem!

– Nem is törődsz velem? Velem mi lesz? Mikor fogok megházasodni? Nem is érdekel, hogy mi van velem.

– Igazad van. Én magammal törődöm, hogy Isten előtt éljek szabadon, Őt dicsérve. Mert Ő fog a dolgokkal elbánni. És soha nem tudhatod, lehet, hogy egy nap házasként ébredsz.

Nem lehet, hogy csak figyelmen kívül hagyod, hogy lenyomod az egészet, és nem is beszélsz róla. Mert az Ellenség fel fogja tenni a kérdéseket. „Miért vagy ebben a helyzetben? Isten meg tud gyógyítani másokat, de téged nem?” Ezek kétségek. Ez a párbeszéd a szívünkben. Dávid ezt eléggé letisztázta. Így fog működni a mi kis királyságunkban is. „Isten és én, mi egy csapat vagyunk, és te, lelkem nem fogsz itt műsorozni. Tudom, hogy vannak problémáid. Nem is kell, hogy beszélj róluk, mert vannak problémáink.”

Isten valós. Isten élő. Isten él. A szívem nem egy házastársat keres, hanem a szívem az élő Istent kutatja, az élő vizek folyamait, ami Isten szívétől az én szívemig folyik. Az Ő kegyelme az, ami megtisztít, és az Ő igazsága takar be engem. Az Ő édes hangja, a Pásztor hangja azt mondja: „Gyere erre! Ez az út. Gyere, járj ezen! A kegyelmet halmoztam fel itt neked. Ha viszont a hiábavaló hazugságokat hiszed el, akkor otthagyod azt az irgalmat, amit Én tartogatok neked.” Ez igaz lehet azokra az emberekre, akikkel küszködés van.

A legjobb módja annak, hogy elbánj ezzel, az, hogy megbocsátasz, és teljes szívedből szereted az Úr Jézust, és félelemmel és rettegéssel. Menj, és legyen egy őszinte beszélgetés. Ez lehet a legijesztőbb, amit tehetsz. Mi nagyon jók vagyunk abban, hogy odavágjuk az igazságot, és aztán elmegyünk. Abban viszont nem vagyunk jók, hogy négyszemközt egy igazán őszinte beszélgetést lefolytassunk. Ugyanígy működik a lelkünkkel.

Dávid megszabadult. Megszabadult arra, hogy dicsérhessen. Mert Isten annyira jó! Ő annyira szeretett engem! Ő ezt be is bizonyította a kereszten. Ez nekem elég. Az Ő cselekedeteire emlékszem, és az Ő arca az, ami segít nekem. Az ember keresi: „Hol van Isten? Hol van Isten?”; Ő pedig éppen szembenéz vele. „Hol van Isten? Nem is látom.”; de Isten arca ragyog ránk, és az Ő jó akarata és az Ő törődése még a baj kellős közepén is.

Lehet, hogy a baj csak azért van, hogy végre elé kerüljünk. Ő okozta, mert szeretné, hogy ilyen mély szomjúság legyen bennünk, nem csupán felszínes. Hanem szomjazzunk az élő vízre, ami meg fog minket elégíteni örökre. Ámen.

Kategória: Egyéb