Mi van a középpontban – a kereszt gyönyörű és fájdalmas (János 19:1-37) (Húsvét)

2017 április 12. szerda  18:30

Zsolt 51:10 (12) Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

Arra gondolok, hányan imádkoztak pontosan így az emberi történelem során? „Bárcsak tiszta lenne a szívem! Bárcsak másféle szívem lenne, mint amilyen van!” Aztán arra gondolok, hogy vajon hányan imádkoztak ezért közvetve? Úgy értem, hogy amikor azt mondta valaki: Bár ne utálnám ennyire a szomszédomat!; akkor igazán ugyanezt mondta, csak nem tudta, mit mond. „Bár ne haragudnék annyira a szüleimre! … Bár tudnám szeretni a gyerekemet / a kollégámat! … Bárcsak hűséges tudnék lenni! … Bárcsak türelmes tudnék lenni! … Bár kedves tudnék maradni! Bár tudnék uralkodni a haragomon!” Hány ember kívánta már ezt? Amikor ezt kívánták, akkor ugyanezt az imát mondták, csak nem tudták, hogy kinek, és nem tudták jól elmondani. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!Isten mindegyik ilyen imát a kereszten válaszolta meg.

Arra gondoltam, hogy úgy képzeljük, minden, ami gyönyörű, az fájdalommentes kell, hogy legyen. Micsoda ostoba gondolat ez! Amikor valaki sportban győz egy nagy versenyen, akkor mennyi fájdalom van az mögött! Nagyon sokszor egy művészeti alkotás, egy dal, ami valóban megérinti a szívet, vagy egy festmény, ami kommunikál valamit, az nehézségből, küzdelemből, fájdalomból keletkezik; abból származik valami, ami gyönyörű. Úgy képzeljük, hogy ahhoz, hogy valami gyönyörű legyen, nem lehet benne fájdalom. „Akkor nem szabad, hogy fájdalom legyen mögötte!” Kérdezd meg édesanyádat, hogy amikor megszülettél, az fájdalommentes volt-e! Valószínűleg a születés a leggyönyörűbb dolog, de rengeteg fájdalom van körülötte. Mégis gyönyörű!

A kereszt ugyanilyen. Nagyon sok fájdalom van körülötte, nincs semmi mutatós benne, de gyönyörű! Erről szeretnék beszélni. Tulajdonképpen nagyjából a Bibliát fogjuk olvasni, és néhány gondolatot hozzáfűzök.

Ján 19:1-16 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisből koronát fontak, és a fejére tették, bíbor köntöst adtak rá, majd elébe járultak, és azt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! És arcul csapdosták. Pilátus pedig ismét kiment, és azt mondta nekik: Íme, kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt. Akkor kiment Jézus töviskoronát és bíborköntöst viselve, Pilátus pedig azt mondta nekik: Íme, az ember! Amint meglátták őt a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig azt mondta nekik: Vigyétek el őt ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok benne bűnt. De a zsidók így feleltek: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát. Amikor Pilátus ezt a beszédet meghallotta, még inkább megijedt. Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: Honnan való vagy? De Jézus nem válaszolt. Erre azt mondta neki Pilátus: Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy nekem hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és hatalmam van arra, hogy megfeszítselek? Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. Nagyobb bűne van azért annak, aki a kezedbe adott engem. Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók azt kiáltozták: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja, mert aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak! Pilátus azért, amikor hallotta e beszédet, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. A húsvét előkészületi napja volt, mintegy hat óra. És azt mondta a zsidóknak: Íme, a ti királyotok! Azok pedig így kiáltoztak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így feleltek: Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk! Akkor átadta nekik, hogy megfeszíttessék.

Itt azt látjuk, hogy Jézus nem felelt Pilátusnak. Egy értelemben vége volt ennek az ügynek. Amikor Ján 18:36-37-ben Pilátus kérdezett Tőle dolgokat, akkor Jézus felelt, mély választ, elképesztő választ adott neki. Olyan válaszokat adott, amiből ma is tanulunk. Pilátus azonban csak azt felelte erre: Ugyan, mi az igazság?! Pilátus olyan volt, mint sokan manapság. Mély meggyőződése volt arról, hogy nem szabad mély meggyőződésednek lenni az igazságról. Így vannak ma is emberek. Amikor azt mondod, hogy Jézus az igazság, azt felelik: „Hé! Nem szabad ilyen abszolút kijelentéseket tenni!”

Nem szabad abszolút kijelentéseket tenni, kivéve azt az egyet, hogy nem szabad abszolút kijelentéseket tenni. 🙂 Ugyanígy volt Pilátus is. Nagyon mélyen meg volt győződve, hogy nem szabad mély meggyőződéseidnek lenni. Jézus ezért nem felelt neki. Minek? Úgysem veszi komolyan! Úgysem figyel oda rá! Pilátus azt mondta: Nem tudod, hogy nekem van hatalmam szabadon engedni vagy elítélni Téged? Jézusnak a szívében ott volt ez: „Nincs hatalmad szabadon engedni! Úgysem fogsz szabadon engedni!”

Aztán Ján 19:12-ben Pilátus beadta a derekát. Arra gondolok, hogy azt mondták: Ha elengeded Őt, akkor áruló vagy!; és ő beadta a derekát. Ez az, amit látunk nála, hogy gyenge volt. Ahogy előző alkalommal már beszéltünk róla. Az életének egyetlen vetülete volt; semmi több, csak a politika. Semmi más nem számított.

Arra gondolok, hogy ugyanígy van ez az életünkben. Fiatalemberként, ha a barátaid rá akarnak venni az ivásra, beadod-e a derekad? Ha rá akarnak venni, hogy droggal próbálkozz, beadod-e a derekad? Fiatal nőként beadod-e a derekad, és csináltatsz-e abortuszt? Mi van a szexuális szabadossággal? Beadod-e a derekad? Miért van, hogy annyi hívő is beadja a derekát? Nagyon sok embernek van kapacitása arra, hogy legyen szellemi vetülete az életének, de nem gondozza azt.

Gal 6:8 Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből arat örök életet.

Erről beszélünk, hogy Pilátusnak ez nem volt meg, de neked és nekem megvan ez. Mi vethetünk a Szellemnek az életünkben, és az másféle erőt ad nekünk. Nem olyat, ami nagyon erősnek néz ki, és aztán könnyű felborítani mégis, mert nem stabil, hanem azt a fajtát, ami lehet, hogy nem néz ki nagyon jól, de megáll, amikor jön a próba, amikor jön a nyomás, amikor jön a kihívás.

Pilátust zavarta az egész. Annyiszor mondta: „Ártatlan. Ártatlan! Ártatlan!… Miért ítélném el?” A lelkiismerete szólt, de aztán mégis beadta a derekát. A felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz Embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta! Pilátus meghallgatta, és mégis beadta a derekát. Hallgatta Krisztust, és aztán mégis beadta a derekát.

Annyira hálás vagyok, hogy van bátorításunk a gyülekezetben! Merthogy azt a bátorítást kapjuk, hogy álljunk a Szent Szellemmel az életünkben, járjunk a Szent Szellemmel az életünkben, és ne fújjon minket erre-arra mindenféle szél, hanem legyen stabilitásunk.

Ján 19:17 Átvették azért Jézust, ő pedig maga vitte a keresztfáját, és kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak.

Jézus fogta a keresztfáját, és Neki kellett vinnie. Most nem fogunk sokat beszélni az Ő szenvedéseiről, nem ez a témánk, de az, hogy Neki kellett vinni a keresztet, része volt a kivégzés kegyetlenségének. Jézussal ez mégsem így sült el. Gondolj bele! Jézus vitte a keresztjét, de valójában Ő a szívében hordozta a keresztjét már nagyon régóta. Jel 13:8 tulajdonképpen olyan régen, hordozta ezt a keresztet: az örökkévalóságtól fogva, mielőtt a világ meg lett volna alapítva.

Amint ment fel a dombra, hogy megfeszítsék, hordozta a keresztjét; de Neki ez a kereszt, amellett, hogy fájdalmas és gyötrelmes, egy válasz. Neki ez egy válasz. Az Ő szent szívében már megvolt messze azelőtt az, hogy tehet-e valamit értünk.

Rossz a kép, de képzeld el, hogy az állatkertben beesik a gyermeked az oroszlánok kifutójába. Te kinn állsz, és mire gondolsz? „Bár tehetnék valamit! Bárcsak tehetnék valamit, de valószínűleg semmit sem tudok csinálni!” Jézus egy értelemben ugyanerre gondolt: Bár tehetnék valamit! Nézte az emberiséget a bűnében, a bukásában, az Istentől való távolodásában, a romlottságában, a gonoszságában, abban, hogy Sátán azt játszik velünk, amit csak akar. Látta, és azon gondolkodott: Hogyan kaphatnám ki őket? Persze rossz a kép, mert Ő tudta. Ez volt a vágya: Bárcsak kivehetném őket!

Ez az a pillanat, amikor végre kikaphat minket onnan, amikor megszabadíthat minket, amikor szabadokká válhatunk! Nem kell tovább a félelem rabjainak lennünk. Nem mondom, hogy ez nem véres, hogy ez nem szörnyű. Nem mutatós, de ugyanakkor gyönyörű! Mert ez a válasz arra a kérdésre: Mit tehet Isten az emberért? Ez a válasz arra az imára: Uram, teremts bennem tiszta szívet!

Valahogy úgy képzeltük, hogy ez problémamentes, fájdalommentes lesz, de ebben a világban a bűn miatt még a gyönyörű dolgok is fájdalmasak sokszor. Nem kell ezen meglepődnünk. Az elhívásod Isten akaratában gyönyörű, de sokszor fájdalommal jár. A Gyülekezet gyönyörű és nagyszerű az életünkben, de sokszor vannak problémák vele. Lehet, hogy a látványa nem mutatós, de gyönyörű. Sokszor ez van az életünkben.

Amikor jársz az ajándékodban, amikor a helyeden állsz, ahol Isten akar téged látni, akkor megtörténik ez, hogy nem kellemes, nem fájdalommentes, de gyönyörű, és egy válasz a szíved kérésére: „Uram, bárcsak Veled járhatnék! Uram, bárcsak az életem jelenthetne valamit, ami örökkévaló! Bárcsak az életemnek lehetne olyan tartalma, ami túlmutat a mindennapokon, ami túlmutat a kicsinyes problémákon, amik közöttünk vannak.” Isten azt mondja: „Igen. Az életed nagyobb ennél, és túlmutat, és több, és gyönyörű, de lehet, hogy nem mutatós.” Lehet, hogy nem mutatós, de gyönyörű.

Ján 19:18 Ott megfeszítették őt és vele másik kettőt kétfelől, középen Jézust.

Itt a szövegben ez nem nagy esemény, de igaz, hogy Jézus ott volt a bűnösök között, és ez így volt az egész életében. A bűnösök közé született, amikor ott volt Mária és József abban az istállóban. Aztán bűnösök között élt, és bűnösök lettek a tanítványai. Itt is bűnösök között van, és Ő van középen. „Középen Jézus.” Ez az, ami látunk itt, hogy Ő van középen. Nem csak fizikailag, hanem van ennél több is ebben. Ahogy előző alkalommal is említettem, hogy Jézus azért jött el, hogy Luk 2:35 sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

A kereszt az a pillanat, ahol látszik. Addig, amíg csak beszélünk a kereszténységről, addig rendben van. Amíg a papokat, a lelkészeket szapuljuk, vagy a korrupcióról beszélünk az egyházban, vagy a problémákat emlegetjük, addig mindenki egyet tud érteni. Ám mondd azt, hogy Jézus, vagy említsd fel a hívőnek a keresztet, és a szív nyilvánvalóvá válik. Mi vagyunk azok, akik azt mondják a világnak: „Figyelj! Jézus van középen. Tudtad? Ő az, Aki középen van. Ő az, Ami számít. Ő az, Aki számít.”

Aztán látjuk, hogy Kajafás kifejezte a szívét. Előző alkalommal beszéltem róla. Az előbb olvastuk, hogy Pilátus is kifejezte a szívét. Még tovább is látjuk a szívüket.

Ján 19:19 Pilátus pedig egy feliratot is készített, és feltette a keresztfára. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

Látod-e ebben a gúnyt? „Nézzétek zsidók! Nektek ilyen királyotok van. Felszögezve a fára, szégyenben, lemeztelenítve, megkorbácsolva, a koronája tövisből való, haldoklik, bűnözők között van. Ti ilyen nép vagytok.” Persze, nem tudta, de többet mondott ezzel, mint amit akart.

Ján 19:20 A zsidók közül sokan olvasták a feliratot, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették, és héberül, latinul és görögül volt felírva.

Erről szólunk mi, mint gyülekezet, mint hívők ebben a nemzedékben. A világ minden nyelvén elmondjuk, ez a vágyunk: Jézus, a Názáreti, Ő a Messiás.

Ján 19:21 A zsidók főpapjai pedig azt mondták Pilátusnak: Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok.

Megint látjuk, hogy ők egy aprósággal vannak elfoglalva, és nem látják a lényeget.

Ján 19:22 Pilátus azt válaszolta: Amit megírtam, megírtam.

Látod-e a kölcsönös megvetést? Látszik, mi van a szívünkben. Nyilvánosságra kerül, világosságra jön, egyértelművé válik. Amikor Jézus van a középpontban, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mi van a szívekben: Kajafás és az írástudók, a vének rövidlátása, Pilátus gyengesége.

Ján 19:23-24 A katonák azt mondták egymásnak: Ne hasogassuk el Jézus ruháját, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Gond nélkül megölnek egy embert, de: Ne hasogassuk el a ruháját! A jelentéktelennel vannak elfoglalva, és nem veszik észre a lényeget, hogy Jézus van középen. Ezért van szükség rád a világban. Ezért van szükség a Gyülekezetre a világban. Ezért van szükség keresztény tanárokra… keresztény főnökökre, beosztottakra… keresztényekre mindenféle állásban, mindenféle munkában.

Miért? Mert te vagy az, aki azt tudod mondani: Jézus van középen. Nekünk kell ezt mondani! Mert ki mondaná? „Jézus a választóvonal.” Ki mondaná ezt? Mindenki azt mondja: „Én jó ember vagyok. Mindenki jó ember.” Hol a választóvonal? Az emberek azt képzelik: Én olyan jó ember vagyok, hogy Isten be kell, hogy engedjen a mennybe! Nincs alternatíva. Túl jó vagyok.” Mi azt mondjuk:

– Figyelj! Nem ez a kérdés. Jézus a választóvonal. Ő van középen. Ő választja el a dolgokat. Te hol állsz?

– Én jó ember vagyok.

– Nem ezt kérdeztem. Hol állsz Jézushoz képest?

Ha valaki azt feleli: Nem vagyok Őellene! – ezzel már mond valamit arról, hogy hol áll.

Ezért fontos a színdarab, mert Jézus a választóvonal, és ez világos lesz ebben a darabban. Sok ember igyekszik úgy élni az életét, hogy nem veszi figyelembe, hogy Jézus van középen. Sok ember próbál úgy tenni, mintha Jézus nem is lenne a képben. Volt egy társadalmi kísérlet, tartott néhány évtizedig, úgy hívják, hogy szocializmus (kommunizmus). Az erről szólt, hogy Jézus nincs is a képben. „Ez az egész nem Róla szól!”

Nagyon sokszor van így. Sokszor azt mondják – még a kereszténységben is – „Ez nem Jézusról szól, hanem a bűnödről szól. Rólad, és a bűnödről. Te és a bűnöd. Nem Jézus van középen, hanem te vagy középen. Oldd meg a bűnödet!” Egy másik azt mondja: „Te és a gyümölcseid. Hol vannak a gyümölcseid?” Mi marad ki a képből? Tudjuk! „Te és a pénzed a lényeg.” – mondja neked az üzleti világ. Mit mond ezzel? „Jézus nincs is a képben!” Belehozod-e Őt? A világ azt mondja: „Nem! Ez Buddháról szól. … Ez Krisnáról szól. … Ez Mohamedről szól. … Ez Jahvéről szól. … Ez a tudományról szól, nem Jézusról. Az van a középpontban!”

Jézust fel kell emelni. Őt fel kell emelni. Őt kell középre tenni. Miért? Azért, hogy szívek kifejeződjenek, hogy a szívek indulatai meglátszódjanak, hogy kimondják, ami bennük van. Azért, hogy láthassák, mi van a szívükben.

Egyszer, ahogy ültem a repülőn, ült mellettem egy férfi, és jót beszélgettünk. Nagyon kedves beszélgetés volt. Mesélt az életéről, és kicsit én is. Aztán megemlítettem Jézust, mire azt mondta: Micsoda?! Megismételtem, és kész, bezárult a kapu. Minden lezárult. „Ennyi! Egy szót se!” Arra gondoltam: Rendben, így ő is látja, hogy mi van a szívében. Most. Mert Jézust odatettük középre, ő is látja, hogy mi van a szívében. Persze mondhatja, hogy nem érdekli, de legalább nyilvánvaló.

Bátorítalak erre, hogy mondd ki. Legyél bátor! Mondd ki a légkörnek! Amikor meg vagy kísértve, mondd azt a légkörnek: „Azt hiszed, nem tudom, hogy ez arról szól, hogy Jézus van középen?! Nem rólam szól.” Mondd a gyermekednek: Az életünk fő célja Jézus. Ő van középen. Ő az, Akihez tartunk. Ha megvan a lehetőséged, beszélj a régi osztálytársaddal; vagy a boltban az emberrel: Jézus van a középpontban, és neked szükséged van rá. Ez a központi döntés. Ne aggódj azon, hogy feldühödik-e!

Úgy értem, Kajafás, Pilátus, a katonák… mindnyájan rettenetes bizonyítványt kapnak. Mert mindnyájan nyomorultul elbuktak, amikor Jézus középre lett állítva. Legalább nyilvánvaló lett. Hozhattak volna döntést. Volt, aki hozott egy jó döntést: Péter. Nagyon megszégyenült a történetben. És? Aztán hozott egy jó döntést.

Ján 19:25-től látjuk Jézust a kereszten, gondoskodik az anyjáról Jánoson keresztül. Aztán azt mondta: Szomjazom. Ján 19:29 ecetet adtak Neki inni. Erről Péld 12:10(9) jut eszembe, ahol azt olvassuk: az istenteleneknek még az irgalmassága is kegyetlen.

Ján 19:31-ben a zsidók azt akarták, hogy hamar vége legyen, úgyhogy arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.

Ján 19:32-34 Eljöttek azért a katonák, és eltörték az elsőnek a lábszárcsontját, majd a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg. De amikor Jézushoz értek, és látták, hogy ő már halott, nem törték meg a lábszárcsontját, hanem az egyik katona dárdával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki abból.

Innen tudjuk, hogy halott volt. Ez bizonyíték a szívrohamra. Ráadásul az emberek nem élik túl, amikor dárdád szúrnak a szívburokba. Mi történt itt? Ez még egy prófécia. Még egy prófécia, és még egy prófécia. Mit láttunk? 2Móz 12-ben azt olvassuk, hogy az áldozati báránynak nem volt szabad eltörni egyetlen csontját sem. Miért? Azért, hogy példa lehessen erre az eseményre majdnem kétezer évvel később.

Ezt Dávid írja:

Zsolt 22:14 (15) Olyan vagyok, mint a kiöntött víz; minden csontom kificamodott. Szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

Ez a leírás arra, ami történt. Csak néhány száz évvel korábban, prófécia. Isten megígérte ezt, hogy Zsolt 34:20 egyetlen csontja sem töretik meg. Ez Istennek a munkája. Látjuk, hogy ott a valóság. Látjuk a vért, a szenvedést, a halált, a fájdalmat, és Isten közben véghezvisz valamit, a mélyebb. Semmi nem állíthatja meg azt, amit Ő csinál. Ebben akarunk lenni az életünkben.

Az élet senkinek sem könnyű. Se hívőnek, se hitetlennek. Nem igaz, hogy a hívőknek nehezebb. Nem igaz! Az élet nehéz sok mindenkinek, de itt a nagy kérdés: Véghez megy-e Isten munkája, miközben a te életed zajlik? Ez az, amiért érdemes szenvedni, ez az, amiért érdemes nehézségeken keresztülmenni, ez az, amiért érdemes áldozatokat hozni.

Ján 19:30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, azt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva kibocsátotta lelkét.

Elvégeztetett!

A kereszt annyira csodálatos! Számunkra ezért gyönyörű. A kereszt – ha valaki hit nélkül néz rá, rettenetes. Semmi szép nincs benne, semmi mutatós nincs benne, semmi vonzó nincs benne. Ám ha hívő vagy, akkor a kereszt gyönyörű. Ez a kereszt rejtélye. Az emberek szeme előtt van. Jól látható mindenkinek, ott van minden második templom tetején, de a szépsége el van rejtve, a gyönyörű volta el van rejtve.

Miért tartjuk gyönyörűnek? Azért, mert a kereszten lett elintézve minden, ami régi. Azt olvassuk Jelenések könyvében, hogy Sátán a régi kígyó, és a kereszten Isten elintézte a régi kígyót. Neked és nekem van régi bűnös természetünk, a régi én, aki nem akarja Istent, és a keresztnél Isten elintézte azt a természetet. Mert az régi. Isten elintézte a keresztnél. Ezért tartjuk gyönyörűnek. A bűnünk a régihez tartozik, az első teremtéshez, amiben az ember elbukott. A keresztnél Isten elbánt a régivel, a bűnöddel és a bűnömmel.

Az ABT órán beszéltünk erről a gondolatról: A múltam köztem és Isten között áll. Mi van, ha a múltam ott áll köztem és a barátom között? Mi van, ha a múltam ott áll köztem és a jövőm között? Mi van, ha a múltam… Értjük! A múltam az a régi, és a keresztnél Isten elintézte. Ezért tartjuk gyönyörűnek.

Péternek a büszkesége, és amint megtagadta Jézust, el lett intézve a keresztnél. A távolságunk Istentől el lett intézve keresztnél. Az én küzdelmeim, az ügyeim, a múltbeli dolgaim, a gyengeségeim el lettek intézve a keresztnél. Annyira fájdalmas, annyira rettenetes! Miért az? Mert Istennek sok mindent kellett elpusztítania ott. Sok mindent kellett elintéznie ott. Olyan sok problémánk oldódna meg, ha elhinnénk 2Kor 5:17-et, hogy minden újjá lett. Gyakorold, mutass magadra, és mondd azt: Íme, itt minden újjá lett. Merjük-e ezt hinni?

A keresztnek ez a lényege, hogy választóvonal a régi és az új között. Mi, akik hívők vagyunk, az új oldalán vagyunk. Mi megkaptuk ezt.

Ott volt Jézus a kereszten, és azt olvassuk erről:

Ján 19:37 Másutt pedig így szól az Írás: Néznek majd arra, akit átszúrtak.

Ez volt az ígéret a próféciákban:

Zsolt 22:16-17 (17-18) … átlyukasztották a kezemet és a lábamat. … ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Megvetették Őt, így néztek Rá. Ám mi ezen túllátunk. Látjuk azt, ami gyönyörű a keresztben, Istennek a munkáját. Egy nap mindenki látni fogja ezt:

Jel 1:7 Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Ámen.

Kategória: Egyéb