A közösség ismertetőjelei

2011 október 9. vasárnap  10:30

Bartha Attila

Ajtókról szeretnék beszélni.

Ján 10:7  Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

1Kor 16:9  Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok.

Jel 3:8  Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

Jel 4:1  Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jöjj fel ide…

Egy rövid történet. Régebben kosárlabdáztam. Védekeztem, amikor támadt a másik csapat. Védekezés közben véletlenül rácsaptam az ellenfél kezére. A kosárlabda szabályai szerint ez szabálytalanság, megáll a játék és kiteszik oldalra a labdát. Miután rácsaptam, nem védekeztem tovább, hanem hagytam az embert, így könnyedén bedobta a kosarat, mert a bíró nem sípolt. Akkor megtanultam azt, hogy a játék addig tart, amíg a bíró nem sípol.

Ján 10:7 Jézus azt mondja: Én vagyok a juhok ajtaja, Én vagyok az ajtó az üdvösséghez. Ján 14:6 senki sem mehet az Atyához, hanem csak Énáltalam. Viszont azt is látjuk, hogy az ördögnek van egy munkája, ami az üdvösség ellen szól, hogy megakadályozza az embereket, hogy megismerhessék az Urat. Ján 10:8-ban azt mondja: aki Előttem jött, az nem Én voltam, hanem rabló és tolvaj.

Aztán 1Kor 16-ban azt olvassuk, hogy egy nagy ajtó nyittatott meg a szolgálatra számomra, hatalmas ajtó, de az ellenség is sok. Apcsel 19:20 Isten Igéje hatalmasan növekedett és erőt vett. Aztán három verssel később azt olvassuk, hogy nem csekély háborúság támadt a hívők ellen. Látjuk a körülményeinkben a nehézségeket – amik állandóan ott vannak –, aztán Jel 3 azt látjuk, hogy Isten nyitott egy ajtót, de látjuk a saját képtelenségünket, gyengeségünket. Isten viszont azt mondja, menj tovább, mert ezt az ajtót senki be nem zárhatja.

Látjuk azt, hogy az üdvösség ellen is van az ördögnek egy munkája. Látjuk azt, hogy a körülményeinkben vannak nagyon nagy támadások, és látjuk azt, hogy a személyes életünkben nagyon nagy gyengeségek vannak, de mi az, amit mindenegyes helyen látunk? Azt5, hogy menj tovább, mert senki be nem csukhatja azt az ajtót.

„Menj tovább, mert ha egy ember Énhozzám akar jönni, senki nem állíthatja meg, hogy megtérjen. Menj tovább, mert ha azt hiszed, hogy a körülményeid megállíthatnak, Én nagyobb vagyok a körülményeidnél. Tudom, hogy gyenge vagy, de azt az ajtót, amit Én nyitottam, senki be nem zárhatja.” Isten munkájában, a körülményeinkben és a személyes életedben hatalmas ajtók nyittattak, és ezzel párhuzamosan hatalmas az ellenállás is.

Viszont a negyedik ajtónál nincsen ellenség, és ez a végső ajtó. Ez az, amikor meglátjuk az Urat. Ez az, amikor a bíró sípolni fog, amikor az igaz Bíró megfújja a trombitáját, amikor minden egyes hívő ott áll majd a mennyben. Mi lesz az, amit meglátsz elsőre a mennyben, amikor odakerülsz? Jel 4:2-3 látom, hogy ott van a királyi szék és fölötte a szivárvány.

Az első dolog az, amit meglátsz a mennyben, hogy Isten teljesen megbocsájtott neked. A szivárvány a megbocsátásnak a jelképe. Nincs kárhoztatás többé. Ő ül a trónon. „Nekem adatott minden hatalom égen és mennyen.” Jézus uralkodik az életedben. Ez a kettő: a szeretet és a hatalom. A bűnöd nem tud megállítani többé. Az ellenség nem tud megállítani többé.

Hós 11:3 Én a szeretetnek a kötelékével vontalak téged. Éne 8:7 az Én szerelmemet sok víz sem olthatja meg. Ésa 43:24-25 bár vétkeztél ellenem, de Én vagyok az, Aki megbocsájtok neked és eltörlöm az álnokságaidat. Jer 31:34 nem emlékezem meg többé a bűneidről. Aztán: Én vagyok a hatalmas, harcolni fognak ellened Jeremiás, de nem fognak győzni, mert Én, az Úr, veled vagyok, Jer 1:19. A gyülekezet ellen lesz harc, Mát 16:18, de a pokol erői nem vesznek diadalmat a gyülekezeten.

Róma 8:31b Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Egyet mond Isten – 2Móz 14:13-14 –, csak maradj veszteg, és nézd az Úr szabadítását. Ésa 40:31 mert akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Nincs senki, aki megállíthat téged. Ján 16:33 ne háborogjék a lelketek, mert Én meggyőztem a világot. Nagyobb az, Aki benned van. Egy dolog tud megállítani – Ján 8:44, 2Kor 4:4, Jel 12:10 –, a Sátán elhiteti, hogy vége. Azonban nincs vége, mert az ajtót nem tudja becsukni. Csak te tudod föladni. Nem lehet becsukni az ajtót, ami nyittatott előtted.

P. Kende

Mennyire jó, hogy bárki bejöhet, a legegyszerűbb ember is itt ülhet, és kaphat valamit az Úrtól, és nincs az az agyontanult ember, aki ne kaphatna valamit Istentől szintén. Az egyetlen akadályunk a büszke szív. Nagyszerű, hogy együtt lehetünk, valamennyien várhatunk Tőle egy egyszerű szívvel, hálával, és Isten ad nekünk.

Mennyire jó az, hogy nincs köze a pénzhez. Brassóban hallottam egy jó felajánlást. Valaki azt mondta: „Milyen lenne, ha pénzért kapnánk az üzenetet? Megszámolnánk. Ha kevés, akkor egy rosszabb üzenet lenne. Akkor kicsit törvénykezőbb lenne, kicsit unalmasabb lenne, kicsit szárazabb lenne, mert nem volt elég a pénz. Viszont ha sok pénz gyűlne, akkor nagyszerű üzenet jönne.” Fura kimondani is. 🙂 Isten szól hozzánk. Ha egyetlen forint sem kerül a felajánlásba, akkor is Isten szól hozzánk.

Mennyire jó gondolat, hogy nincs vége, amíg a bíró nem sípol. Nincs vége, amíg meg nem fújja a sípot. Addig tart a játszma. Ne írd le magad! Ne mondd, hogy vége! Ne mondd: annyira elrontottam, hogy nem tudok tovább menni. Ne mondd, hogy annyira fáj, hogy mostmár nem lehet továbbmenni. Ne mondd: nem tudok megbocsájtani; mert nem igaz. Nem igaz. Lehet továbbmenni. Van jövőnk Istennel. Fel lehet állni és meg lehet bocsájtani. Lehet hálát adni, és lehet élni egy új helyzetben, még ha nehezebb is. Ámen.

1Ján 2 – van itt egy érdekes szakasz.

1Ján 2:3 És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.

Ezt a verset nagyon kedvelik, akik szeretnék a törvényt rányomni a hívőkre. Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Ennek van súlya, van valósága, de nem egy törvénykező vers. Nem azt mondja, hogy akkor felelsz meg Istennek, ha megtartod, hanem fordítva: ha ismerjük Őt, akkor annak van következménye az életünkben. Ez az, hogy járni akarunk az Ő akaratában, akkor ez ott van a szívünkben.

Ha valaki felteszi: „Megtartod az Ő parancsolatait?”, akkor az első kérdésünk az: ki vagy te ember, hogy ítélsz? Ezen túlmenve: nem lehetne várni addig, amíg az Úr majd eljön és megadja mindenkinek azt, ami jár? Még ezen is túlmenve: megtartod-e az Ő parancsolatait? Itt a kérdés: bűntelenül tökéletes vagy-e? Ebben van egy hiba. A hiba az, hogy az ember nem olvasta el az előtte és az utána lévő részt.

Nemrég beszéltünk 1Ján 1-ről, a helyreállásról (20110918 DE PKende Hatalmunk a bun felett). Van egy nagyszerű eszközünk, csak használni kellene. Ha valaki azt mondja, hogy ez arról szól, hogy vagy tökéletes vagy, vagy nem vagy keresztény, akkor elfelejti 1Ján 1:8-at. Abban ott van a bukásunk szomorú valósága, ami nem vicces, nem könnyed, nem vesszük félvállról.

Jak 3:2 sokan – mindannyian – sokféleképpen botlunk. Ez a valóság. Van bukás a hívők életében. Ez a vers nem arról szól, hogy nincs. Csak pár verssel visszább azt olvassuk: ha azt hazudod, hogy nincs bűn benned, akkor megcsalod magad.

Aztán ugyanez az ember, aki mutogat, elfelejti az 1Ján 1:9-et. Ez a gyönyörű lehetősége a helyreállásunknak, a felpattanásunknak. Amikor valaki elbukik és helyreállt, akkor miután helyreállt, ugyanolyan a kapcsolata az Úrral, mintha soha el nem bukott volna. Teljes tisztaság, teljes szabadság. Mit értünk ezen? Az az ember elfelejt valami fontosat, a bukásunknak a szomorú valóságát, a helyreállásunk nagyszerű lehetőségét, és még egyet: 1Ján 1:3 elfelejti, hogy ez az egész levél a közösségről íródott. Az egész közösségről.

Nem csak akármilyen közösségről, hanem 1Ján 1:3b a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal van. Persze, a közösségem a mellettem lévővel van, persze, a közösségem más hívőkkel van, de a közösségem – amit itt igazán megélünk –, az Jézus Krisztussal és az Atyával van. Ez nagyon fontos, mert olyan érdekesen vagyunk megcsinálva. Vágyunk arra, hogy legyen kapcsolatunk másokkal. Annyira vágyunk rá, hogy akár hajlandóak vagyunk megalkudni valami nem tiszta kapcsolatban is.

Ezért figyelmeztetjük a gyerekeinket. Ha tizenéves vagy, akkor ez fontos üzenet neked. Péld 1:10-18 figyelmezteti a fiát.

Péld 1:10  Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Ne menj velük! Van egyfajta piszkos bajtársiasság közöttük. Van egyfajta egészségtelen „közösség” brigantikkal, gazemberekkel, mert ez itt erről szól. Ezek aljas emberek. „Legyen egységünk abban, hogy megtámadunk valakit. Legyen közösségünk abban, hogy gyűlölünk valakit. Legyen közösségünk valami negatívban. Legyen közösségünk abban, hogy megfúrjuk őt egy érdekszövetségben. Támadjunk meg valakit a munkahelyen vagy máshol.” Annyira vágyunk, hogy valakivel közel legyünk, hogy hajlandóak vagyunk még ebbe is belemenni, ami idiótaság.

Péld 1:18  Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Azt hiszik, hogy ők a másik embert támadják. A kritikus ember azt hiszi, hogy ő a másikat teszi tönkre, de a mérge igazán a saját lelkét teszi tönkre először. Ne legyél társ ebben! Ne legyél együtt ebben. Van egy másik közösség – ezt kell mondani a gyerekeinknek –, legyenek megfelelő barátaid, mert tönkreteszi az életed. Ez nehéz döntés egyébként.

Amikor hívő lettél – emlékszel? – voltak barátaid, akik kiszorultak az életedből, akik vittek volna egy bizonyos irányba, de mivel az Úrral mentél egy másik irányba, mostmár azok nem fértek bele. Haragudtak, manipuláltak, piszkáltak. Te mentél az Úrral – menned kellett –, és ők kiszorultak az életedből. Miért? Mert találtál egy nagyobb közösséget. Egy nagyszerűbb közösséget, élőbb közösséget.

A mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal van. Ezt felejti el az, aki ítélkezne ennek a versnek az alapján. Az az ember elfelejti ezeket a dolgokat, hogy ez a közösségről szól. Ez arról szól, hogyha megvan ez az életed, ha megvan ez a járásod, ha a világosságban jársz, akkor annak van egy következménye, hogy az Ő parancsolatait megtartjuk.

János nagyon vigyáz, ahogy ír. Nagyon óvatosan ír. Itt a parancsolatok szó a görögben: entolé, ami teljesen más, mint a törvényre használt szó: nomosz. János világosan akarja hangsúlyozni, hogy ő itt nem a törvényre akar visszautalni, hanem ez Krisztusnak az utasításai nekünk. Az, ahogy Ő élt. Az, amikor azt mondta: járj Velem!

Miket mondott? Például: Ján 15:10 ha megtartjátok az Én parancsolataimat, megmaradtok az Én szeretetemben, ahogy Én megtartottam az Én Atyám parancsolatát, Én is megmaradok az Ő szeretetében. Ján 14:23 ha valaki szeret Engem, akkor az megőrzi az Én beszédeimet, és az Én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és vele lakozunk. Ez különleges, és fontos. Nem az ószövetségi törvény, hanem az Ő beszéde. János nagyon vigyáz erre a különbségre. Egyszerűen nem engedi meg, hogy összekeverjük. Ez annyira csodás nekünk, mert valóban ez történik az életünkben.

Ha ismerem Őt, akkor az Ő akaratát keresem, akkor van éhség a szívemben. Ha ez valamiről szól, akkor ez a meglassulásról beszél, vagy a lelassulás ellen beszél, a megállás ellen, a növekedés hiánya ellen. Ezek a versek arról szólnak, hogy menjünk tovább Ővele. Ján 15:12 ez az Én parancsolatom nektek, szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket. 1Ján 2:4 követni akarjuk Őt.

1Ján 2:6 Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Azt mondhatod: ez eléggé magas követelmény. Mit értünk ezen? A világos válasz:

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van:

Járjunk a világosságban, mert Ő úgy jár. Ő egész életében úgy járt, a világosságban járt. Mi is abban járunk. Ezt keressük. Az nem kérdés, hogy elbukom-e. A világosságban járni – az egy kihívás. Észrevetted? Miért? Mert a sötétben nem látni, amit csinálok. Ott csinálhatok valami szégyen-telit és senkit nem zavar. Viszont Isten elé jönni? Összerezzentél-e, amikor ezt olvastad:

Zsid 4:13  És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.

„Te jó ég! Minden meztelen és leplezetlen? Ajaj!” Megtörtént-e, amikor ezt a verset olvastad? „Te jó ég! El akarom takarni magam, mert rémisztő.” Ugyanilyen a világosságban járás.

A világosságban járni – ez a legnagyszerűbb, a legcsodálatosabb dolog az életben. Az a legnagyszerűbb közösség. Az a legnagyobb erőm, az a legnagyobb egyszerűség, az a legnagyobb öröm, az a legnagyobb szabadság. Az Ő ereje velünk van ebben. Viszont a világosság kimutatja a hibát is. Isten rábök dolgokra és azt mondja: látlak. Ez örömteli. „Köszönöm, Uram, hogy látsz engem!”

Ugyanakkor lehet olyan is: „Te jó ég! Ő lát mindent!” Annyira fontos ez! Jézus, amikor itt volt, járt az Atya parancsolatában, járt az Atya akaratában, és azt mondja nekünk: „Járj te is így! Kövess Engem!” Mire gondolt?

Néhány példa. Máté 11:29 vegyük föl az Ő igáját. Ez a kereszt életéről beszél igazából. Arról, hogy nem az én akaratomat élem, hanem az Ő akaratát, az Ő életét, és nem az Én jogaimat érvényesítgetem egyfolytában. Ján 13:15 „példát adtam nektek, ha Én megmostam a lábatokat, ti is mossátok meg egymásét”.

Gal 6:2 ugyanerről beszél: hordozván egymás terheit. Ez egy kihívás. Fontos, hogy a testvérem számít nekem. Az ő terhe jelentős nekem. Nem minden terhét tudom megoldani pl. a gyülekezetnek. A gyülekeztetnek nincs annyi pénze, hogy mindenkinek adjon, aki bajban van. Voltak jobb idők, amikor ezt meg tudtuk csinálni. Ha valaki kért, akkor próbáltuk őt segíteni. Most nem olyan időket élünk.

Viszont lehet, hogy tudok segíteni. Biztos, hogy tudok imádkozni. Lehet, hogy Isten ad egy bátorító szót. Lehet, ha imádkozom érte, akkor Isten vezet engem egy válasszal, egy segítséggel. Lehet. Ne menjünk el egymás mellett. A testvérem élete fontos, mi történik, mi a gondja, mivel küzd. Imádkozzunk egymásért, hordozzuk egymás terheit. Lehet, hogy segíteni is tudunk. Ha nem tudunk konkrétan segíteni, akkor imádkozzunk egymásért és hordozzuk egymást a szívünkben. Kérjünk, könyörögjünk, és higgyünk. Tegyük ezt a szívünkben. Amikor vége az istentiszteletnek, ne menj el úgy, hogy nem beszélgetsz valakivel. „Imádkozhatok-e érted? Tehetek-e érted valamit?” Komolyan!

A parancsolat 1Ján 2:4-ben össze van kapcsolva az igazsággal. Nyilvánvalóan. Tehát mit mondatunk erről? Miről beszél ez a néhány vers? Arról beszél, hogyha a világosságban járok, akkor lesz engedelmesség az életemben, akkor vágyom az Ő Igéjére. Tökéletes vagyok? Nem! Viszont ez azIge, amit keresek, ez az igazság, ami után megyek. Ez az, ahogy élni akarok.

Ján 17:17 az Ő Igéje az, ami meg tud szentelni engem. Más nem. Annak megyek utána, és éhezem rá. Azt mondom: Uram, és ezt akarom! Uram, én nem akarok megállni kevesebbel, és elbukom, és felállok, és továbbmegyek. Azt mondom: Uram, a Te Igéd…; és a lelkiismereted azt mondja: hagyd abba, reménytelen.

A világ azt mondja: „Te vagy keresztény? Ugyan már! Ne röhögtess!” Az ellenség azt mondja: ez nem megy sehova, ez hazugság, hagyd abba! Isten azt mondja: merd kimondani, ezt akarom. Én az Igét akarom, és amit az Ige mond, azt komolyan akarom venni, és így akarok járni. „Uram, taníts engem! Annyira gyenge vagyok, de Uram, taníts engem!”

Engedelmesség. Ha a szívemben ott van ez, ha világosságban járok, akkor lesz vágy az engedelmességre. Akkor nem a kibúvót keresem, nem a kiutat keresem. „Akkor is rendben lesz minden, ha ezt megcsinálom?” Hibás kérdés! Hibás kérdés. Így nem lehet kérdezni. Ha nem akarok az Úrral járni, akkor csak mondjuk ki, nem? Józsué azt mondta: „Ha nem akarjátok az Urat, menjetek másfelé. Akkor mondjátok ki, de ne magyarázd meg!” Ne így éljünk! Menjünk előre!

1Ján 2:7-11 azt mondja János: nem új parancsolatot írok nektek, hanem a régit. Mi ez a parancsolat? A szeretet. Nem véletlen, ha ez a levél a közösségről szól egymással, és a másik oldalról Istennel, az Ő Fiával, Jézus Krisztussal – ami a két oldala ugyanannak –, akkor muszáj beszélnie az engedelmességről, mert van valami, ami összeköt bennünket, hogy mi akarjuk az Úr akaratát. Azon kívül csak nézz körül.

Ha nem akarnánk az Úr akaratát, akkor nem ebben a csoportban ülnénk. Ezekkel az emberekkel nem is találkoznánk. Aztán ott van a szeretet is elkerülhetetlenül. Ha közösséget akarunk, akkor kell, hogy legyen szeretet. Annyira szeretem, ahogy leírja: 1Ján 2:7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek…, aztán 1Ján 2:8 Viszont új parancsolatot írok néktek… János, nem lehetne egyszerűbben? Viszont ez nagyszerű igazából.

Miért új ez? Hogyan új ez a parancsolat? Tényleg új. Ján 13:34 Jézus mondta ezt: új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket úgy szeressétek egymást. Azt kérdezzük, hogy hogyan új parancsolat ez. A válasz az, hogy nem új abban az értelemben, hogy Istennek mindig ez volt a szíve, Ő mindig a szeretet miatt beszélt velünk.

Amikor a törvényt adta, akkor Ő szeretetből adta azt a törvényt. Mi volt a gond vele? Az, hogy a törvényben a szeretet be volt csomagolva egy nagyon vastag és keserű csomagolásba. Mint egy gyümölcs, amiben van egy csöpp ehető része, és körülötte az egész ehetetlen. Beleharapsz, ez rettenetes és ehetetlen. Mire jó ez? Viszont, ha eljutsz a közepéig, azt mondod: ez nagyszerű!

Mi volt a baj a törvénnyel? Hogy a mi kis gyenge szívünk, és az egész emberiség gyenge szíve képtelen a törvényben felismerni a szerető szívet. Ez képtelenség nekünk. Nem vagyunk képesek rá, nem látjuk a hasznát.

Van-e olyan bliccelő, aki az ellenőrt ölelgetve hálálkodik neki? Van-e olyan, hogy meglátsz egy rendőrautót, és ugyanúgy hátradőlve vezetsz tovább? Nem! Ilyenkor csodálatos átváltozás történik az összes budapesti autós életében. 🙂 Hirtelen a 40km/h teljesen elfogadható sebesség. Hirtelen a záróvonal nagyon komoly dologgá válik. Hirtelen nem lehet jobbról előzni. Hirtelen történnek furcsa dolgok, amik egyébként nem olyan jelentősek. Hányan vannak a sofőrök között, akik hálával csinálják ezt? „Mennyire jó, hogy itt ez a rendőr! Betarthatom a törvényeket.” Ez nem így történik. Nem ilyenek vagyunk. Sajnos.

A szívünk nem jól válaszol a törvényre. Ezért Isten azt mondta: szeretném egy új módon megmutatni neked a szeretetet. Erről beszélünk: a szeretet. Ez új, 1Ján 2:8-ban kainosz. Két görög szó van az újra, a neosz és a kainosz: A neosz azt jelenti, hogy valami, amit most csináltak és új, a másik azt jelenti, hogy valami, ami friss, örökké friss minőséggel bír. Megcsókolni a feleségem – ez mindig új. Ez nagyszerű és jó példa. Valami, ami friss az életemben: a helyreállás, tenni egy hitbeli lépést.

Észrevetted-e? Hány éve vagy hívő? Amikor hitbeli lépést teszel, lehet-e az olyan: „Ezt már milliószor megcsináltam, nem számít, most csak újra megteszem. Fölveszem a keresztet, ez rendben van, megszoktam már ezt.” 25-30 év után tenni egy hitbeli lépést, pont olyan remegő lábakkal teszem meg, mint az elsőt. Felvenni a keresztet – ez ugyanolyan kihívás. Elmondani egy imát ugyanolyan frissesség. János erről beszél: ez mindig új, ez nem kell, hogy öreg legyen. A sok ezredik istentiszteleten is: „Uram, beszélj hozzám! Uram, Téged kereslek.”

Rossz példa, de nincs az a pofon, amire azt mondom: kaptam már ez előtt is, nem számít. Nincs ilyen!

Tenni egy lépést az Úrral, bízni Őbenne, hinni – ebben van egy újdonság újra és újra. A szeretetben merjük-e azt mondani, ha van egy testvér, aki az idegeimre megy: Uram, tudsz-e engem tanítani friss módon szeretni ezt az embert?  Lehet! Isten munkálkodhat, és az Ő Szelleme elvégezheti. Adhat valami újat.

1Ján 2:9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.

Azt mondja: ne hazudj magadnak! „Én nem gyűlölöm a testvéremet.” Persze nem, csak pletykálsz róla a háta mögött, csak lejáratod, csak nem tudsz egy jó szót szólni hozzá. Mit csinálunk? Fogjuk a haragunkat a másik ellen – mivel „jó” keresztények vagyunk – lent tartjuk, és miközben kényszeredetten mosolygunk, a fogunk csikorog.

Fogod az uborkát, belerakod a lébe, otthagyod egy ideig. Aztán kiveszed, és kovászos uborka, aminek semmi köze az uborka ízéhez. Ugyanez történik velünk. Fogom a haragomat, lenyomom, lenn tartom, színlelek, és aztán odalenn megváltozik az íze, gyűlölet lesz belőle. Aztán, ott mélyen lent gyűlölöm a másikat. Aztán úgy viselkedek vele.

János azt mondja, hogy ne ülepedj bele ebbe egy ilyen megszokott gyűlöletbe, megszokott haragba, megvetésbe. Ne mondd azt, hogy ez rendben van. „Ez elfér, kit zavar?” Nem! Menjünk Istenhez vele. Bánjunk el vele, aztán utána legyünk szabadok. Igazán erről szólt ez a néhány vers.

Az első szakaszt ugyanígy lehetne mondani, hogy ne ülepedj bele a gyengeségedbe, a jelen állapotodba, a bukásodba, a hibádba, abba a problémába, amivel mindig küzdesz, ne az legyen az életed szokása. Ne vonj vállat, és ne mondd azt: ennyi elég nekem. Mert aztán a győzelemről beszél.

Azt mondja: legyőztétek, ti győztesek vagytok. Sok hívő úgy éli az életét, mintha vesztes lenne, mintha vereséget szenvedett volna. Félelemben és szégyenben és bűntudatban. Elfogadják a kivetítéseket, Sátánnak a munkáját. Elfogadják azt, ami démoni az életükben. Egy hívő nagyon könnyen azt mondja: „Ott a helye az életemben a bűnnek. Az a hely a bűné az életemben. Pici hely, nem fontos hely, de nem tudok vele mit csinálni.” Ezek a versek 1Ján 2:3-11 erről beszélnek.

Ne tűrjük meg, ne vonjunk vállat! Vegyük fel a kesztyűt és mondjuk azt: oké, nekimegyünk, harcolunk. Nem állunk meg és nem az engedetlenség fog uralkodni a szívemben. Nem a szeretetlenség fog uralkodni a szívemben Isten kegyelméből, mert ez Krisztus munkája az életemben. Ha Ő ott van, ha a világosságban járok, annak lesz következménye. Ámen.

Kategória: Egyéb