A közel való Isten

2014 november 23. vasárnap  11:00

 

P. Kende

Amikor az ünnepekre gondolunk – Karácsony, Húsvét, Izrael ünnepei, bemerítés, Úrvacsora –, akkor látjuk, hogy mindegyiknek két oldala van igazán. Nem csak személyes oldaluk van, hanem van nyilvános oldaluk is. Úgy értem, hogy a személyes oldal a lényeg. Az számít igazán, hogy ezekben nekem kapcsolatom van Istennel. A szívünk számít igazán, ami mögötte van. Nem a képek, az összejövetelek, hanem a szív, ami mögötte van. Istennek is ez számít igazán. Zsid 11:6-ban azt olvassuk, hogy Őneki a hit tetszik. Ez személyes köztem és Őközte. Ez olyasvalami, ami összekapcsol bennünket.

Mégis van az ünnepeknek nyilvános oldala is. Akkor az mire való? Azt olvassuk Róm 15:4-ben, hogy mindezek a dolgok, amik meg lettek írva, a mi okulásunkra írattak, azért, hogy tanuljunk. Igazán ez a célja a másik oldalnak. Ezért jövünk össze, hogy együtt örüljünk, és lássuk ezeket a gyermekeket, családokat. Mert ez tanít valamit a szívünknek. Isten használni akar minket arra, hogy példák legyünk egymásnak. Nem csak a Saját példáját akarja adni nekünk, hanem szeretné, ha látnánk egymást is.

Józs 24:15-ben Józsué azt mondja: ti csináljatok, amit csak akartok, de én és az én házam, mi követjük az Urat. Miért tette őt Isten oda? Miért volt fontos, hogy ő ezt elmondja nyilvánosan? Manapság sokszor halljuk, hogy a hit magánügy. „A hit magánügy. Nem szabad beszélni róla. Szégyen beszélni róla. Itt benn még elmegy, de ahogy kilépsz a kapun, ne szólj egy szót se erről! Ne beszélj arról, mert nem arra való! A hit nem arra való, hogy nyilvánosan hallatsszon.” Istennek azonban éppen ez a célja, hogy hallatsszon, hogy látszódjon rajtunk, rajtam és rajtad, hogy a mi életünkben nyilvánvaló legyen.

Ezért volt ott Józsué, aki azt mondta: én és az én házam, mi az Urat követjük. Isten odatette őt példának. Szükségünk van erre a bátorításra, hogy lássuk egymást járni Istennel. Mert egyébként túl távolinak tűnik. Mát 14-ben Jézus járt a vízen. „Ő Isten. Ő ott jár, ahol akar. Ha akar, akkor jár a Holdon, teljesen mindegy. Mi van azonban velem? Én nyilván nem ebben a kategóriában vagyok.” Jézus, Isten azt mondta Péternek: „Gyere! Lépj ki a hajóból!”; és Péter is járt a vízen. Miért? Azért, hogy példa legyen, hogy a tanítványok láthassák. Szerette volna Jézus, ha mi is látjuk, hogy ez nincs olyan messze tőlünk.

Sok dolog, ami lehetetlennek tűnik, Istennel lehetséges. Ez olyasvalami, amit sokan tanulunk. Akik járunk Istennel, ezt tanuljuk igazából. Tizenhét év után még mindig szeretem a feleségem, és ami még lehetetlenebbnek tűnik: ő is szeret engem. Lenyűgöző!

Fil 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.

Ezt Pál apostol írta egy börtönből, kb. harminc évvel azután, hogy keresztény lett. Azt mondta: Mindenre van erőm Krisztussal, Aki engem megerősít. Miért mondta ezt? Azért, mert a szívében tanult valamit. Tanult erről, hogy Istennel nem lehetetlen, ha Vele járok. Ha találkozol keresztényekkel, akik hosszú ideje járnak Istennel hűségesen, akkor ez az egyik dolog, amit látsz náluk, és amit hallasz tőlük, hogy nem lehetetlen. „Ha Isten velem van, akkor nem lehetetlen.” Öröm látni őket.

Mózest úgy hívják az Ószövetségben sokszor, hogy Isten embere. Izrael nagyon-nagyon tisztelte őt, nagyon nagyra tartották őt. Megvolt ez az Isten embere-effektus. Tudod, hogy mi ez? Például, van egy barátom, ő jár Istennel, aztán egyre komolyabban veszi Istent, csak megy tovább és egyre tovább, és egy idő után úgy vagyok vele: Ó, ő Isten embere!; és a közelébe sem merek kerülni, hanem csak szemlesütve távolodom tőle, mert ő Isten embere. „Ő Istennel jár, én pedig másik kategória vagyok.” Ez az Isten embere-effektus nem jó effektus.

Mózesnek volt egy szolgája. 2Móz 33:11-ben azt olvassuk, hogy Józsué, az ő szolgája bement vele Isten színe elé. Józsué nem csak Mózest követte, hanem az ő Istenét is. 1Kor 11:1-ben Pál azt mondta: Kövessetek engem, hogy én is követem Krisztust. Józsué követte őt, és nem csak őt, hanem az ő Istenét.

Valamit azonban észre kell vennünk: egyedül Józsué volt ilyen. Józsué volt az egyetlen, aki Mózessel tartott, aki bement oda. Miért? Úgy értem, lehetett volna egy egész sor ember, aki ott áll, és követi Mózest, és bemegy a sátorba találkozni Istennel. Nem volt azonban más, csak Józsué.

Miért? Talán azért, mert a félelmünk túl nagy. Félünk, hogy Isten mit fog elkérni, ha közel megyünk Őhozzá. Félünk, hogy hova fog vezetni, ha követjük Őt. Félünk a veszteségtől, félünk, hogy nem a saját utunkat fogjuk járni. Vagy lehet, hogy azért, mert más a neveltetésünk. Nem kereszténységben nőttünk fel – ahogy én sem –, és azért nem jövünk közel, nem keressük Istent. Vagy lehet szégyen: „Én nem tartozom oda. Én nem vagyok Isten jelenlétébe való. Csak maradj távol tőlem. Túlságosan nagy dolog ez nekem!”

Aztán vannak dolgok, amik becsapnak bennünket. Lehet, valaki elhiszi, hogy közel van Istenhez, pedig valójában csak egy hazugság van az életében. Például ilyen a büszkeség. A büszkeségében azt hiszi: „Annyira közel vagyok Istenhez, annyira rendben vagyok! Isten hálás lehet, hogy idejöttem ma, hogy megtiszteltem Őt a jelenlétemmel.” Ez a vallás, nem? Ez üres vallás, amiben nincsen semmi, csak az ember büszkesége, a saját teljesítménye. Jak 4:6 Isten ellene áll a büszkéknek. A büszkeség becsap. Azt hihetném, hogy közel vagyok, de valójában nem. A vallás az ilyen.

Aztán ugyanilyenek a klisék, a felszínesség. „Isten áldjon, testvérem. Ah, majd imádkozom érted…” Felszínesen, mélység nélkül. Nincs baj ezekben: Isten áldjon!; nincs baj azzal: Imádkozom érted!; de lehet felszínes, lehet mélység nélküli. Lehet valóság nélküli. Úgy nézhet ki, mint az igazi, úgy hangozhat, mint az igazi, de az egésznek nincs jelentősége, és ha jön akár a legkisebb baj is, és megkarcolja a felszínt, akkor kiderül, hogy alatta nincs semmi.

Úgyhogy lehetett volna hosszú sor a sátor előtt, emberek sora, akik követni akarják Mózest, de nem volt. Igazán nem tömegekről, sorokról, számokról beszélünk, persze, hanem a szívről. Józsuénak megvolt a szíve, ő tényleg kereste Istent, ő tényleg akarta ezt. Alig volt más rajta kívül. Volt Mózes, és volt még Káleb. Józs 14-ben Káleb és Józsué beszélgetnek, és olyan nyilvánvaló, hogy ugyanaz a szívük, ugyanazt akarják. Ez az, ahonnan igazán meg lehet ismerni valakit, aki követi Istent.

Ján 13:35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Ugyanaz a szívünk, ugyanúgy követni akarjuk Istent. Ezért olyan fontos a gyülekezet a családnak, és ezért olyan fontos a család a gyülekezetnek. Mindig mondogatom ezt, de komolyan is gondolom, hogy a fiamnak fontos volt látni P. Kiss Laci hitét. Arra az esetre, ha P. Kiss Laci messze lett volna, túlságosan előrehaladott lett volna, Isten adott a gyülekezetbe sok más testvért.

Isten ezt csinálja, elhív valakit, egy átlagos embert, például akit Tomnak hívnak New York államból. Az ember jár Vele, és Isten használja őt, és – 1Kor 4:9 – ő példa. Aztán lehet, ahogy ránézel P. Thomas Schaller-re, bekattan az Isten embere-effektus. „Távozz tőlem! Bűnös ember vagyok. Még a végén meglátsz valamit az életemben, amit nem szeretném, hogy láss!”

Úgyhogy mit csinál Isten? Azt mondja egy családnak: „Kövessetek Engem! Azért, hogy valaki más láthasson titeket.” Elhív egy családot azért, hogy mások láthassák, hogy egy család járhat Istennel minden bajban, minden nehézségben és küzdelemben. Miért? Azért, mert Isten szeretne nyilvánvalóan megközelíthető lenni. Ámen.

 

P. Bartha Attila

1Móz 1:26-27 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy Isten szeretné megmutatni Magát az embereknek. Amiről P. Kende beszélt: szeretné, ha tudná minden ember, hogy Isten szereti őt. Ebben a két versben azt látjuk, hogy Isten az embert az Ő képére teremtette. Van azonban egy érdekesség: Teremté tehát az Isten az embert az ő képéreférfiúvá és asszonynyá. A kettő egysége leplezi le Istennek a különleges jellemét. Egy házasság az, ahol megláthatjuk Istennek az alázatos mivoltát. Fil 2-ben azt mondja Jézusról az Írás, hogy legyünk olyanok, mint Ő, Aki másokat előrébb valónak tartott.

Egy házasság nem tud úgy működni hosszú távon, ha mindkét fél önző. Sokan úgy gondolnak egy kapcsolatra: „Én azért választom azt a személyt, hogy betöltse a szükségeimet. Persze, ezért hajlandó vagyok én is adni valamit, de a saját érdekemet tekintem a vele való kapcsolatomban, és nem a másik személyét nézem.”

Egy házasságban meg lehet látni Istennek a szeretetét illetve megbocsájtást, ami képes eltakarni a másiknak a vétkét azért, hogy a kapcsolat megmaradhasson. A babákkal kapcsolatban: a szeretetük, az egységük gyümölcse a kisbaba. Mi is, amint Istennel járunk – ahogy P. Kende beszélt az előbb arról, hogy az, amint P. Schaller Istennel járt, az sokak életében áldás volt –, ott van a gyümölcs, és nyilvánvaló a másik ember számára.

A következő nagyon érdekes gondolatot kaptam tegnap este. Istennek annyira fontos a család, hogy a Vele való kapcsolatunkat igazából a családi kapcsolatokon keresztül is bemutatja. Belegondoltál már ebbe? Jézus azt mondja: Nem szégyellek titeket a testvéreimnek hívni. Ján 1:12 mi Istennek a gyermekei lehetünk. Aztán Ef 5-ben a házasságot hasonlítja Krisztus és az egyház kapcsolatához. A családban levő apa-fiú, testvéri- és szerelmespári kapcsolat megvan az Isten és ember közötti kapcsolatban. Istennek nagyon fontos a te életed, a te személyed.

Sokan mondják, hogy nem lehet bebizonyítani, hogy Isten létezik. Ezzel egy értelemben egyetértek. Nagyon sok bizonyíték van rá, de nem lehet bebizonyítani százszázalékosan. Lehet, hogy az apologéták kijavítanának, de hadd tegyek fel egy kérdést: Írd le, kérlek, hogy milyen a házastársad! Adj definíciót arra, hogy milyen egy baráti kapcsolat! Tudok tulajdonságokat mondani róla, de nem tudom teljesen, százszázalékosan megfogni. El tudom mondani, hogy a barátok bíznak egymásban, van közös érdeklődési körük, elmondják egymásnak a személyes mély dolgaikat… de ennyi? Nem. Sokkal több! Ez mind igaz, de nem lehet teljesen leírni.

Én nem tudom leírni, hogy a feleségem hogyan működik. Bocsánat, még nem jöttem rá. 🙂 A szüleitől kértem leírást, ők is csak részlegeset tudtak adni. Lehet, hogy ugyanolyan körülményeket teremtek, de mégis más hatása lesz annak, mert ő élő személy, lelke van. Nem tudom, hogyan működik, de egyet tudok, azt, hogy szeretnék vele lenni, és ezt meg tudom tapasztalni, hogy ez valós.

Úgyhogy ez a különlegessége igazán a kapcsolatunknak Istennel. Nem tudok mindent százszázalékosan leírni, de Vele szeretnék lenni, mert azt meg tudom tapasztalni. Ha egy gyermek rosszul viselkedik, akkor a szülők még hazaengedik… jobb esetben. 🙂 Nem azért mehet haza a gyerek, mert jó gyerek, hanem azért mehet haza, mert ő a gyermek. A mennybe nem azok kerülnek, akik jók, hanem azok, akik Istennek a gyermekei.

Ján 1:12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

Hit által lehetünk Istennek a gyermekeivé, és Isten gyermekeiként mehetünk a mennybe. Ahogy P. Kende mondta: Istennel minden lehetséges. Lehet, hogy a kapcsolatom megsérült, de Isten meg tudja gyógyítani. A saját erőmből erre nem vagyok képes.

Köszönjük drága Jézus! Köszönjük az ajándékaidat az életünkben! Köszönjük ezeket a drága gyermekeket, köszönjük a családjainkat, köszönjük a gyülekezetet. Urunk, néha olyan nehéz, nem tudjuk leírni, nem tudjuk megfogni, nem tudjuk megérteni teljesen, csak kérünk Téged arra, hogy vonj minket továbbra is Magadhoz, leplezd le Magad számunkra! Kérünk Téged arra, Jézus, hogy ez ne csak vallás, személytelen rendszer legyen az életünkben, hanem ahogy mondtad a Bibliában is: egy szerelmes, egy gondoskodó Atya, egy szerető testvér. Urunk, vágyunk Rád! Kérünk arra, hogy munkálkodj az életünkben, leplezd le Magad számunkra!

Ámen.

Kategória: Egyéb