P. Alekszej Bogdanov
Először egy bizonyságot szeretnék mondani arról, hogy mit csinált Isten a konferencia alatt. Nagyon értékes barátaim vannak itt régi időkből, talán húsz évvel ez előttről.
– Jó látni téged! – üdvözöltem.
– Téged is jó látni! Mész léleknyerésre? – kérdezte.
– Nem hiszem. Nem érzem úgy, hogy kéne.
– Hagyd már, menjünk! Csak emlékezzünk a régi időkre!
– Lehet, hogy igazad van. Talán mennünk kéne.
Hideg volt, de úgy döntöttem, hogy menni fogok. Sétálgattam, beszélgettem. Aztán gondolkodtam a múltról, és arról, hogy mit csinál Isten az életünkben, a családunkban. Mentünk a metróállomás felé, ahol egy nagy csoport gyülekezett. Egy fekete ember mellett sétáltam, nem tudtam, de ő is hívő volt. Ránéztem, ő rám nézett: „Nézd, az Úrnak micsoda nagyszerű serege gyűlik össze a léleknyerésre! Ezt tudja csinálni a kegyelem üzenete.” Ez a szó a szellemembe hatolt. Kérdeztem: honnan jöttél?
– A Karib szigetekről.
– Én Oroszországból vagyok. Mi akkor a hasonlóság bennünk?
– A kegyelem.
– Ez annyira jó!
Az én hitbeli szellemem szép lassan csak kezdte mondani: „Annyira jó! Annyira jó!” Valaki azt kérdezte: itt maradjunk a metrónál? Azt feleltem: menjünk inkább a városba! Bementünk a Deák térre. Elkezdtünk az emberekkel megosztani. Egy fiatal párral kezdtünk beszélgetni, akik nyitottak voltak, de nem teljesen.
Utána lementünk a Duna-partra és láttunk ott egy fiatalembert. A lába el volt törve. Odamentem hozzá, és azt kérdeztem: uram, imádkozhatok Önért? „Igen, Kérlek.” Odahívtam a barátomat is: „Gyere, imádkozzunk együtt ezért az emberért! Mielőtt megtesszük, csak osszuk meg az evangéliumot.” Aztán annyit mondtam neki: „Jézus mélyen szeret téged. Szeretnéd elfogadni Krisztust?” Azt mondta, hogy igen, és imádkozott velünk, aztán imádkoztunk a gyógyulásáért.
Megváltozott az arca és felmelegedett a szívünk hittel telve. A Szellem által meg voltunk elevenedve. Milyen drága üzenete Istennek a kegyelem! Mondtam a barátaimnak, hogy menjünk cukrászdába ünnepelni.
– Nagyon drága!
– Nem baj, majd Isten fedezi. Ne aggódj!
Annyira jó volt! Isten csak emlékeztetett az Igéjéből egy versre:
Eféz 4:3 Igyekezvén megtartani a Szellem egységét …
Gondolkodtam, hogy milyen szellem tart minket egybe. Ez a kegyelem szelleme, a szeretet szelleme és a hit szelleme. A Biblia azt mondja, hogy ezt mi meg tudjuk tenni. Igazából ezt csinálja a mi szolgálatunk. Annyiféle eltérés van, problémáink vannak, de amikor tényleg elgondolkodsz Isten kegyelméről, és hogy mit csinált a mi életünkkel, akkor a szellemünk fölfelé megy.
Egy példa Isten Igéjéből. Itt arról beszél, amikor József találkozott a testvéreivel, ők helyreálltak és visszamentek az apjukért.
1Móz 45:24-26 És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nekik: Ne háborogjatok az úton. Feljövének azért Egyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjukhoz, Jákóbhoz. És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földén; …
Csak gondolkodj el kicsit ezen a helyzeten, a körülményeken! Jákob valószínűleg úgy éli az életét, hogy meg van keseredve az ő szeretett fia miatt. Egy hamis személyazonosságban élt, mert nem az igazságban élt, hanem hitt abban, amit a fiai mondtak Józsefről. Ők visszajöttek, és mondták: hé, a te fiad, József, még él!
1Móz 45:26 az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nekik.
Ez olyan, mint amilyenek mi vagyunk. Annyiféle jó tanításunk van, és néha mégis megmaradunk a hitetlenségben.
Szeretem nagyon a történet végét, annyira nagyszerű:
1Móz 45:27 Elbeszélék azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt vala, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke.
Erre van szükségünk. Valami nagyon személyesre. Amikor Jézus Krisztus belép a mi körülményeinkbe, és megérint minket személyesen, akkor azt mondjuk: mostmár tudom, mostmár a szellemem megelevenedik; és bátorodva leszünk. Hála Istennek, az Ő kegyelmes szavainak, és az Ő személyességének az életünkben!
P. Bendegúz
Néha, amikor felolvassuk az Igét, hajlamosak vagyunk, hogy ne figyeljünk arra. Mert azt mondjuk, hogy utána úgyis megmagyarázzák. Most nem fogom utána elmagyarázni. Viszont, szeretném, ha odafigyelnél arra, amit mond. Azért, mert fontos része az üzenetnek. Olyan gyönyörű, amikor Isten beszél hozzánk. Úgyhogy nyissuk ki a szívünket, és hagyjuk, hogy Isten Igéje beszéljen!
Zsid 10:32-34 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
Viccel az ember, aki írta ezt? „Vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.” Láttál már valakit, aki örült, hogy kirabolták? Gondolom, nem azért, mert kirabolták, hanem azért, mert jobb és maradandó vagyona van a mennyben. Van mire emlékeznem, hogy jobb és maradandó vagyonom van a mennyben.
Zsid 10:35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
Nagyobb és jobb vagyonom van, ez az én bizodalmam. Azt mondja: ne dobjátok el, mert nagy jutalma van.
Zsid 10:36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
Békességgel tűrünk, és Isten akaratát cselekedjük, aztán elnyerjük az ígéretet.
Zsid 10:37-39 Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Ha nem hátrálsz meg, Isten gyönyörködik benned, és ne dobjuk el a bizodalmunkat, hanem éljünk hit által. P. Alekszej meglepett azzal, hogy Józsefről beszélt, úgyhogy lapozzunk 1Móz 50-hez:
1Móz 50:19-20 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-e én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
Azon gondolkodom, hogy mennyit jelentenek ezek a versek számunkra. Belegondoltunk-e mélyen, hogy mit jelentenek ezek a versek, ismerve József történetét? Azt mondja: Isten gyanánt vagyok-e én? Az emberek gondoltak valamit. Az embereknek volt tervük. Az embereknek voltak gondolataik, „de Isten azt jóra gondolta fordítani.” Ez olyan, mintha nem is kéne prédikálni. Le van írva. Annyi minden van ezekben a versekben.
Róm 14:4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
Ki vagyok én, hogy kárhoztassam más szolgáját? Honnan tudnám én megítélni a dolgokat? Róma 12:19-21 arról beszél, hogy Istenre bízd azt, hogy megítéljen dolgokat, te csak tedd a jót. Neked csak legyen jó hozzáállásod mindenkihez és hagyd Istenre a dolgokat!
Józsefet 17 éves korában eladják rabszolgának a testvérei. Harminc éves koráig rabszolga. Először Potifárnál, és aztán egy börtönben. A Biblia azt mondja róla, hogy mindkét alkalommal Isten vele volt, és szerencsés volt minden útjában. Minden, amihez hozzányúlt, abban szerencsés volt. Milyen érdekes ez!
Bizonyára sokan gondolkoztunk azon, hogy József mire gondolhatott tizenhárom év alatt. Nem úgy tűnik nekünk, mintha ott a börtönben bosszankodott volna: „Ez a Potifár meg a felesége! Kerüljenek csak a kezem közé! Kitekerem a nyakukat!” Valószínűleg nem erre gondolt. Nem ez volt a szívében, nem ezt látjuk. Más dolgok voltak a szívében. Erről beszélünk igazából.
Amikor vége van ennek az időszaknak, és meglátod azt, hogy Istennek volt egy terve, és meglátod azt, hogy Isten nagyszerű, hogy Isten gondoskodik, hogy Isten tudja, Isten ismer téged, akkor ezt olyan jó látni a végén, de mi van közben? Mi van közben? Ez a buli-része a dolgoknak. Vagy nem?
József ott van és csinálja a dolgát. Nem Potifárral foglakozik, hanem csinálja a dolgát. Én az életemben – az eddigi rövid életemben – úgy érzem, hogy annyiszor nem Isten módjára tettem a dolgokat. Nem Isten módjára dolgoztam. Nem Isten módjára tanultam.
1Kor 10:31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.
Kol 3:17b mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
Kol 3:23 És valamit tesztek, szellemből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek
Ezek a versek akkora különbséget tesznek az életemben. Néha kicsit elszomorodom azokon az alkalmakon, amikor tudom, hogy nem az Úrnak cselekedve tettem, de bátorít is. Azért, mert láttam, hogy annak mi a vége. Csak ímmel-ámmal csináltam, és nem volt rajta áldás. A vége nem volt jó. Nem adott Istennek dicsőséget, de más volt, amikor az Úrnak és az Úr dicsőségének tettem.
Ezt láttam igazán itt Józsefben is. A börtönben tehetem-e a dolgomat az Úrért, az Úr dicsőségére? Teljes szívemből Őneki, és nem úgy, mint embernek. Isten vele volt. Biztos vagyok benne, hogy mindezekben öröme volt ott, a börtönben.
Harminc éves volt akkor, amikor végül felemeltetett, és ő lett a második ember Egyiptomban. Aztán még eltelt ott elég sok idő, 1Móz 50-ben már hatvan év körül lehet. Azt mondja: Isten vagyok-e én, hogy megítéljelek téged? Isten vagyok-e, hogy megítéljelek ebben a helyzetben, ami történt? Isten vagyok-e, hogy akár a helyzetet megítéljem?
Lehet, hogy a börtönben vagyok, benne a dologban, de képes vagyok-e arra, hogy megítéljem a helyzetet? Képes vagyok-e arra, hogy megítéljem Potifárt? Ha Potifár, nem rak engem börtönbe, akkor lehet, hogy soha nem történik meg az a hihetetlen, fantasztikus dolog, amit Isten elkészített. Ki vagyok én, hogy megítéljem azokat a testvéreimet, akik eladtak engem rabszolgának?
Tudom-e én, hogy hova vezet ez a dolog? Tudom-e én? Nem tudom. Egy dolgot tudhatok az egészben. Azt, hogy ismerhetem Istent, hogy Őrá tekinthetek.
A börtönben vagyok, és ami nekem van, az a reménység.
Róm 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.
A reménység – görögben az elpisz – azt jelenti, hogy várok valami jóra, és tudom, hogy jön. Isten a reménység Istene. Sok helyen olvassuk ezt a Bibliában, hogy Ő a reménység Istene. Azt mondja: Ő töltsön be reménységgel és békességgel, amint hiszel. „bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.”
A börtönben vagyok és van választásom: vagy szidom ezt meg azt, vagy pedig Istenre tekintek, Aki a reménység Istene. Ő betölti a szívemet örömmel és békességgel.
1Pét 1:21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott neki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
El vagyunk hívva hitre és reménységre, hogy reménykedjünk Isten jellemében, Isten gondolataiban és Isten tervében, és abban, hogy biztonságunk legyen. Biztonságunk legyen, mert van valaki, Aki szeret engem, Aki eltervezte, Aki tudja, mert én nem tudom. Olyan nagyszerű, hogy amiben reménykedünk, az nem akármi, hanem egy Személy; valaki, Aki szeret. Szeret téged, engem szeret. Emiatt reménykedhetek. Őmiatta. Jézus miatt. Mert Ő ismer engem, szeret engem, és tudja.
Van egy másik szó a görögben: tharreó, ami azt jelenti: bízik, bizodalom. Tipikusan 2Kor 5-ben található. Én nagyon szeretem ezt a szót.
2Kor 5:6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
2Kor 5:8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
A bizodalom szó azt jelenti, hogy bízom valamiben annyira, hogy nagy, örömteli várakozás van a szívemben. „Jön, jön, jön!” Tele vagyok bizalommal, tele vagyok hittel, tele vagyok örömmel. Itt arról beszél: szívesen kiköltözöm ebből a testből és megyek a mennybe. Miért? Azért, mert olyan mély bizodalma van ezzel kapcsolatban. Örömteli bizodalma van, nincs semmi kétség benne.
Nincs félelem, nincs halálfélelem – Zsid 2 Isten elvette –, mert tudjuk, mert erős a bizodalmunk ebben a Személyben. Erős és örömteli bizodalmunk van, és tudjuk azt, hogy hova megyünk. Van vesztenivalónk? Nincs.
Fil 1 jut eszembe. Fil 1:23 én már inkább kiköltöznék ebből a testből, mert az jobb, de miattatok inkább maradok. Annyira tetszik ez a dolog, mert azt hiszem, hogy Isten minket erre tanít. Ha már itt vagyok, akkor nem magam miatt vagyok itt. Nekem az jó, de itt vagyok más miatt.
Ez a szó, a bizodalom – tharreó – még megtalálható néhány helyen.
Zsid 13:6 Úgy hogy bízvást mondjuk: …
Teljes bizalommal, örömmel a szívünkben, hittel a szívünkben. Teljes biztonsággal mondom:
Zsid 13:6 … Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nekem?
Lehet, hogy ti gonoszt gondoltatok, de teljes bizodalmam van békességes örömmel a szívemben, hogy az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nekem? Ti gonoszt gondoltatok – hát jó, így jártunk –, Isten pedig jóra akarta fordítani. Arra nézek-e, amit ti akartatok, vagy arra nézek, amit Isten tesz?
Amikor még van tizenhárom év és egyszerűen nyomát sem látom annak, hogy mi fog történni, akkor mire nézek? Arra, hogy ti gonoszt gondoltatok, vagy pedig reménységem van? Reménységem van Istenben. Ugyan még nem látom, de ismerhetem Őt.
Róm 15:13-ban azt olvastuk, hogy örömmel és békességgel töltsön be a hívésben.
Róm 14:17-19 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.
„aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek” – ez a vers annyira érdekes. Azt mondja: én szolgálom Istent igazság, békesség és Szent Szellem által való örömben. Ha börtönben vagyok, és ahelyett, hogy rugdosnám a port, helyette békességem van és örömöm a Szent Szellemben, és a reménység miatt, Isten Személye miatt ez szolgálat Istennek. – ezt mondja.
„Várj egy picit! Tehát ha a Szent Szellem által gyümölcsöt termek, Gal 5:22, békességet, örömöt, szeretetet, …, az szolgálja Istent? Azt hittem, hogy nekem valami nagyot kéne tennem.” Nem! Isten azt mondja: „Figyelj! Élj már azzal, amit adtam neked!”
Ján 15:8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nekem tanítványaim.
Ján 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Mire hívott minket Isten? Lehet, a börtönben vagy, de mi lenne, ha nem a körülményeidre tekintenél, hanem Istenre? Ennek gyümölcse lesz. Azt mondja Isten: erre vártam, erre vágytam. Nem tudom, hogy te hol vagy az életedben – éppen börtönben vagy-e, vagy sem, vagy hol –, de Isten hív erre, hogy Őrá tekints, reménységed legyen Őbenne, várakozásod Őtőle és gyümölcsöt teremj.
Ebben nektek – Istennek és neked – közösségetek van, mert Őt keresed, és észreveszed, hogy nem a körülmény a lényeg, hanem az, hogy közösségben lehetsz Istennel. Közösségben lehetek Istennel – ez öröm nekem és öröm Istennek is. Együtt örülünk mindezekben.
„törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók”, Róm 14:19.
Róm 12:18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
Aztán egy rendkívül érdekes vers:
Zsid 12:14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat
Tehát a békesség és a szentség által emberek meglátják az Urat. Azt mondja: „Keresd a békességet! Legyél minden emberrel békességben!” Ezek a versek nagyon fontosak voltak az elöljárók számára az elmúlt időszakban, amikor mérgeskedhettünk volna sokat mindenféle dolgok miatt. Isten békességre hívott el minket mindenkivel.
Mát 5:23-24 ha viszed az ajándékodat az oltárra, és megemlékezel, hogy van harag közted és valaki más között, akkor ahelyett, hogy folytatnád a szertartást, hagyd, menj el és tedd rendbe azt. Azért, mert békességre lettünk elhívva. Nem olyan régen haragudtam valakire. Ne gondolkodj, ki az, nem a gyülekezetből való. 🙂
Megbíztam az illetőben, aztán másképp csinálta a dolgokat, mint szerettem volna, és mérges voltam. Mivel nem találkoztam vele, ezért ez annyira nem volt feltűnő. Nem tudtam kifejezni ezt a dolgot felé, de gyötört a dolog azért. Lehet, hogy ő elszúrt valamit, de mégis magamat éreztem rosszul azért, hogy én haragszom, mert ki vagyok én?
Aztán az történt, hogy chat-eltem vele – ez a technológia, nem kell elmenned, hogy találkozz valakivel, fel sem kell hívnod, hogy halljad a hangját –, és azt írtam neki: haragszom rád.
– Tényleg? Éreztem valamit. Miért vagy rám mérges?
– Tudod, mit? Én ezt most nem tudom megfogalmazni. Én tudom, hogy miért haragszom, de úgy nem tudom elmondani, hogy te is megértsd. El akartam mondani neked ezt, mert nem akarok ebben élni. Hiába nem találkozunk, hiába egyáltalán nem rólad szól az életem, de mégis bennem van ez a dolog, és nem akarom ezt. Tudod mit? Imádkozz értem, hogy meg tudjam fogalmazni.
Eltelt néhány nap, aztán végül ő fogalmazta meg, ha jól emlékszem. Megfogalmazta, én meg azt mondtam:
– Na, látod? Ezért haragszom én.
– Akkor megbocsájtasz?
– Persze!
– Akkor szent a béke?
– Aha.
Kész. Azóta jó barátok vagyunk. Vagyis nevetségesen egyszerű a dolog. Ahogy kimondtam, hogy mérges vagyok rá, már meg is bocsájtottam. Úgy örülök!
Legyünk békeségben minden emberrel! Amikor ott vagy a börtönben, és haragudhatnál Potifárra, vagy a testvéreimre haragudhatnék, akkor mondhatom azt, hogy haragszom rájuk, de megbocsájtom az egészet és elfelejtem. Mert Isten vagyok-e én, hogy ítéljek? Isten vagyok-e én, hogy haragom legyen? Fenntartom magamnak a jogot arra, hogy haragudjak Isten egyik szolgájára? Nem!
Nem vagyok Isten, de Istenre tekintek és reménységben vagyok. Őrá várok, mert tudom, hogy Ő szeret engem, mert tudom azt, hogy Ő bölcsebb, mint én vagyok. Amikor azt hiszem, hogy én vagyok bölcsebb, akkor megint azt hiszem magamról, hogy Isten vagyok, és büszkeség van a szívemben, és megint az Ő helyébe akarok lépni. Ne tedd!
Hanem legyél reménységben Isten felől, olyan bizalommal, amelyben várakozás, öröm és biztonság van. Ő miatta. Ámen.