A kegyelem bátorsága – szolgálatban #1

2014 július 27. vasárnap  10:30

Annyira hálás vagyok! Annyira jó itt lenni a gyülekezetben! Ez régi elkötelezettség a szívemben. Annyira örülök, hogy ez az én helyem, merthogy van gyülekezetem! Azért, mert annyit kapok, és megőriz engem frissnek. Mert látom a hitet, hallom a hitet, és megtapasztalom a hitet a gyülekezetben. Annyira hálás vagyok ezért! Nem tökéletesek itt az emberek, de elmondhatom, hogy ez a tökéletes gyülekezet nekem.

Miért? Mert ez Krisztusé, Eféz 5:27 Krisztus munkálkodik a gyülekezetben, és kimunkál dolgokat, kivesz mindenféle dolgot, aminek nincs helye. Aztán, a Szent Szellem itt van közöttünk, Ján 4:24 Ő imádatra indít bennünket. Aztán, az Atya munkálkodik a gyülekezetben, Ján 15. Miért munkálkodik? Azért, hogy sok gyümölcsöt teremjen minden hívő, és hogy örökkévaló, maradandó gyümölcsünk legyen. Nem csak valami olyan, ami egy ideig tart, hanem örökkévaló gyümölcs. Hálás vagyok a gyülekezetért!

Pénteken voltak bibliatanulmányok. P. Mihail szolgált felénk a házas alkalmon. Hallottam, hogy P. Marknak is áldott szolgálata volt. Bár néhány házasember eltévedt, ha jól értettem. 🙂 P. Mihail annyira megáldott, ahogy beszélgettünk az üzenete után, és azt mondta: minden hozzászólás annyira mély, annyira élő, annyira tan szerinti, annyira gazdag! Mondta, hogy jegyzetelt, mert annyira megáldotta, ahogy a gyülekezet szolgált felé és mindnyájunk felé. Hála Istennek ezért!

Sokat nézegetjük az evangéliumokat. Ez nem annyira fura, inkább nagyon áldott. Luk 7-ben van egy történetünk.

Luk 7:36 A farizeusok egyike arra kérte, hogy vele egyék. Bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

Ez a történetünk eleje. Annyira hálás vagyok, hogy a gyülekezeteinkben nem ugyanazokat a dolgokat ismételjük! Nem ugyanaz a rutin évről évre, hanem Isten ad nekünk frisset. Ez a várakozásunk.

A farizeus meghívta Jézust. A farizeusok voltak Jézus nagy ellenségei. Sok ok miatt, de főleg azért, mert féltek Tőle, mert tudták, hogy Jézusnak szabadsága van, ami őnekik nem volt meg, és amit ők nem akartak megengedni az embereknek. Ezért utálták Őt, mert egy értelemben „beleköpött a levesükbe”, felborította a rendjüket, a terveiket. Megvolt a veszélye, hogy Jézust követik az emberek, és felszabadulnak az alól, amit a farizeusok tanítottak.

Itt egy farizeus meghívja Őt, hogy vele egyen. Jézus elmegy. Vannak ilyen étkezések, ahol tudod, hogy veszélyben vagy, ahol feszülten ülsz, mert tudod, hogy figyelmesen vizsgálnak téged, és tudod, hogy itt nem az a cél, hogy valaki azt mondja: Azért nézlek, mert követni akarom az életed. Egyébként ezért élvezem a gyülekezetet és a közösségünket, mert itt nem kritikusan nézzük egymást. Hanem kicsit így vagyok a testvérekkel: „Hadd tanuljak tőled! Hadd tanuljam tőled, hogyan kell követni az Urat!” Ez nagyszerű hozzáállás, de Jézus nem így volt ott.

Azt akarom mondani, a farizeus nem így volt azon a helyen. Az ő barátai sem így voltak azon a helyen. Hanem mind esznek, és mind nézik Jézust. Mind beszélgetnek felszínesen, és mind hegyezik a fülüket. „Hátha mond valami olyat, ami hiba, és elkaphatjuk. Bebizonyíthatjuk, hogy Ő hazudik, hogy Ő téved, hogy Ő hibázik.”

Ezért olyan vicces nekem, amikor manapság emberek próbálják kritizálni Jézust, és azt mondják: Ő ilyen, olyan, amolyan volt. Azt kérdezném az ilyen embertől: „Szerinted kinek van nagyobb esélye rajtakapni Jézust egy hibán? Az az ellenség Ő mellette ült, nagyon okos, politikus, és ki van képezve arra, hogy hibát találjon. Ha lenne nagyítója, azzal nézné. Minden barátját meghívja: Kapjuk rajta, ma este eljön hozzánk! Amikor valaki belép, akkor Őrá irányítja a figyelmet: Ő az, Őt kell figyelni! Szerinted kinek van nagyobb esélye, hogy belebuktassa Jézust, ha hazudna? Annak az ellenségnek, aki Ő mellette ült, vagy neked, aki kétezer év után próbálod kritizálni Őt?”

Igazán ezért nem félek hívőként, amikor valaki kritizálja Jézust, vagy támadja Őt, vagy ostoba filmeket gyárt Róla. Mert bocsi, ha neki – annak az embernek, a farizeusnak, aki ott ült Őmellette – nem sikerült, akkor neked sem fog sikerülni. Próbálhatod Őt kritizálni, amennyit csak akarod. Ha őszinte vagy, sose fog sikerülni. Hazudhatsz, persze, azt lehet!

Ott van Jézus ebben a környezetben. Figyelik Őt, azon vannak, hogy hibát találjanak, hibát keresnek Benne. Lehet, hogy te is voltál már ilyen helyzetben. Péld 23:1-3-ban beszél erről: Amikor leülsz egy királlyal, és ott eszel, akkor vigyázz. Miért? Lehet, hogy kényelmesen érzed magad, mert finom az étel, de vigyázz, mert nagy hatalomnak a jelenlétében vagy, és bajba kerülhetsz könnyen, ha ostobaságot mondasz vagy csinálsz. A 3. versben azt is mondja, hogy ez csalárd étek. Úgyhogy vigyázz ezzel.

Ismered-e ezt a szituációt? Például, amikor Szabi megkérte Argena kezét, elment ezért Albániába. Albán család – tudod, milyen az? Szabi tudja, bátor ember. El tudod képzelni a helyzetet? Férfi vagy, ott ülsz a családban, eszel, de tudod, hogy nem vagy biztonságban. Egy rossz szó, és valaki az asztal alatt meghúzza a ravaszt. Keresztüllőnek, mint egy kutyát, és eltemetnek az udvarban.

Nekem nagyon tetszik itt valami: A farizeusok egyike arra kérte, hogy vele egyék; és Jézus elment hozzá. Ez nagyon tetszik nekem, mert ez arról szól egyrészt, hogy Jézus nem élt félelemben – ez nyilvánvaló –, másrészt az, hogy ebben nekünk is van valami: nem kell feltétlenül távol tartanom magam minden nehéz helyzettől.  Lehetséges, hogy Isten azt akarja, hogy belemenjek egy nehéz helyzetbe.

Annyira szeretem Jolikát. Könyvelő, és – ez hihetetlen – ő szeret minden revizort. Jönnek az adóhivataltól, és az a dolguk, hogy hibát találjanak. Jolika szereti őket és szolgálja őket. Úgy értem: Ki fog szolgálni egy adórevizor felé? Én nem! Nekem nincs ekkora hitem és szeretetem, de Jolikának van, és ez megáld engem. Mert ez arról szól, hogy belemehetünk nehéz helyzetekbe. Nem kell mindig a könnyebb utat keresnem. Istennek lehet, hogy van egy különleges célja veled, abban a nehéz helyzetben.

Luk 7:37-38 A városban volt egy bűnös életű asszony, aki amikor meghallotta, hogy ő a farizeus házánál van vendégségben, egy alabástromedényben drága kenetet hozott,megállt mögötte a lábánál sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.

Lehet, hogy fura ez a kép, de van itt egy fontos lecke. Itt van ez az asszony, és – ha jól értjük – prostituált volt. Legalábbis a társadalmában annyi értéke volt. Viszont ez az asszony semmit nem tartott vissza. Semmit! Mindent odaadott. Nem nézte a saját tisztességét, saját jelentőségét. Nem nézte az értékét annak a drága kenetnek. Nem nézte a szégyent, ahogy ezek az emberek mind nézik őt, hanem teljesen odaadott mindent. Miért? Azért, mert Fil 2:3 alázatos volt. Tisztelte Jézust.

Zsolt 51:5 azt mondja: felismerte a bűnét, és meg volt törve a bűne miatt. Tudta, hogy mennyire bűnös, és megtört volt efelől. Nem vette félvállról így: „Mind bűnösök vagyunk! Minden ember hibázik valamiben. Én ebben a dologban. Jól van, nem számít.” Nem! Hanem azt mondta, nem a szájával, hanem a szívében: Bocsáss meg nekem, Istenem! Van itt valami, ami gyönyörű: megtört volt.

Mutatott itt egy érdekes dolgot: ajándékot adott Jézusnak. Ajándék, amiért Jézus nem fizetett. Ezt úgy hívják, hogy kegyelem. Amikor adunk valamit, amiért nincs fizetség, ami nincs megérdemelve, amiért nem kell később sem fizetni – ez a kegyelem. Az asszony behozta a kegyelmet. Persze, nem ő hozta be, mert Jézus hozta be, amikor bejött abba a házba, de az asszony megmutatta ezt. Nyilvánvalóvá tette. Jézus, amikor bejött a farizeus házába és leült, akkor Ján 1:14 Ő telve volt igazsággal és kegyelemmel. Ő behozta a kegyelmet, de nem volt olyan nyilvánvaló előttük. Az asszony viszont nyilvánvalóvá tette a kegyelmet. Letagadhatatlanná, egy értelemben botrányossá tette.

Itt a kérdés: Bátor volt-e ez az asszony? Egy értelemben azt mondhatnánk: ahhoz, hogy azt mondd ma, hívő vagy Jézusban; vagy azt: minden héten istentiszteleten vagyok – „Minden héten?!” –, ahhoz bátorság kell. Mert ez a kereszténység-dolog már a társadalom szerint idejétmúlt. „Tyű, de modernek vagyunk! Ezen már régen túl vagyunk. Minden héten jársz? Nagyon bűnösnek érezheted magad!” Nem is értik, hogy miről beszélünk. Ám azt mondani: Jézus szeret téged – „Ah, te valami radikális eltévelyedett vagy!” –; kell némi bátorság ehhez.

Ugyanakkor ennek az asszonynak nem bátorság kellett. Neki megtörtség kellett, alázat, és nagy-nagy szeretet. Ennyi kellett neki. Ez itt a fontos. Sok hívő keresi a bátorságot. „Hogyan lehetnék bátor a hitemben?” Hadd ajánljam neked, hogy van egy másik út, egy könnyebb út – nem feltétlenül könnyebb, de ez az igazi út – a bátorsághoz: megtörtség, alázat és nagy-nagy szeretet. Nagy-nagy szeretet!

Tegnap megint megnéztem egy részt az Arthur Blessitt-ről szóló filmből. Ő volt az az evangélista, aki bejárta az egész világot úgy, hogy keresztet vitt a vállán. Azt mondta, hogy az első külföldi útján Írországban volt, talán Belfastban, a legnagyobb balhé közepén. Ment, vitte a keresztet, és folytak a harcok. Azt mondták neki azok a férfiak: Ha továbbmész fel fogunk szögezni arra a keresztre. Azt felelte nekik: „Nekem ez a dolgom, nektek az a dolgotok, én csinálom az enyémet, ti csináljátok a tiéteket. Viszont hadd mondjam el: Jézus szeret.” Beszélt hozzájuk, ők meg csak mondták: „Hagyj minket! Csak menj tovább!” Bátor volt-e? Igen.

Hadd mondjam el egy másik oldalát ennek, megtört volt, alázatos volt, és nagy-nagy szeretete volt. Ha ezek megvannak, akkor nem nagy ügy bátornak lenni. Akkor nem nagy ügy kiállni a hitemért. Akkor nem nagy ügy kiállni valakiért, aki nem érdemli meg. Akkor nem nagy ügy hűségesnek lenni. Akkor nem nagy ügy belemenni egy nehéz helyzetbe. Remélem, hogy így vagy.

Ha nehéz a házasságod, hadd bátorítsalak: megtörtség, szeretet, alázat; aztán nyugodtan belemehetsz a helyzetbe, és nem fogsz veszíteni. Ez az asszony nagyon szeretett. Mondhatnád, hogy nagyon bátor volt, erre azt felelném: igen, de ez másféle bátorság. Úgy értem, hogy egy bűnözőnek van bátorsága, amikor megtámad valakit, vagy betör valahova, vagy átviszi a drogot a vámos orra előtt. Vagy egy katonának van bátorsága, amikor parancsba adnak valamit, és megcsinálja a veszély ellenére. Ez azonban másféle bátorság. Mi másféle bátorságra vagyunk elhívva, a szeretetből való bátorságra.

Luk 7:39 Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, azt mondta magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki hozzáér; tudná, hogy bűnös.

A farizeus azt mondja: „Benne nem tudtam hibát találni. Megvan! Hibát találok a követőjében. Hibát találok abban, aki Vele van. Most megtaláltam. Megfogtam.” Különbség van az asszony és a farizeus között: a farizeus soha nem ismerné el, hogy vétkezett. Ez a különbség. Mindketten bűnösök, de a farizeus soha nem ismerné el. Soha! Soha nem ismerné el, hogy vétkezett.

Ez szörnyű környezet, a törvény környezete, amelyik azt mondja: „Csak erre mehetsz. Bármi kicsit eltérsz az én mércémtől, akkor a minimum az, hogy megvetlek. Valószínűleg kárhoztatni foglak, és lehetséges, hogy meg is büntetlek.” Ez a törvénynek a környezete. Vannak ilyen környezetek az életünkben. Találkozunk ezzel, ismerjük ezt, értjük ezt, és ezért behozzuk az Istennel való járásunkba is. Isten ments, hogy behozzuk ezt az Istennel járásunkba!

Mondjunk néhány ilyen környezetet. Például a középiskola. A gyerekek a középiskolában. Amikor versengés van, és klikkek vannak, amikor tartozol egy csoporthoz és támogatjátok egymást, de van egy kizárólagosság. „Nem barátkozol az ellenséggel! Nem beszélgetsz az ellenséggel! Úgy kell viselkedni, mint mindenki más a csoportban! Különben kikerülsz, nem vagy elfogadott, és magányos vagy.” Minden klikk ilyen. Ez megtörténhet a gyülekezetben is, lehetsz része egy klikknek. Bármilyen kizárólagos csoport a gyülekezetben fura, és törvényeskedő légköre van.

Volt egy csoport, evangelizáltak, láttam ezt náluk, és figyelmeztettem őket, de nem törődtek ezzel. Ők „tudták”. „Mi vagyunk az igazi léleknyerők. Senki más nem tudja, amit mi tudunk a léleknyerésről. Senki más nem szolgál annyira, mint mi. Mi vagyunk az igazi léleknyerők.” Még úgy is gondolkodtak: „Mi tudjuk, ki tartozik közénk. Te nem vagy elég jó.” Érted a furcsaságot? Érted azt, hogy mennyire nem Krisztus szelleme bármilyen csoport? Az a törvényeskedő légkör. Jézus azért jött el, hogy lerontsa az ördög munkáját, azért jött el, hogy ezt elintézze. Ez része annak, amit Ő le akart rontani.

Hadd mondjak még egyet! Vallásos szellemiség. Élvezed Isten jelenlétét, élvezed az embereket, a közösséget, a szabadságot, aztán valaki egy vallásos szellemmel kezd rád rakni terheket, és megpróbál bevonni téged az ő világába, ami kizárólag a viselkedésről szól.

A probléma nem a viselkedéssel van. A viselkedés nagyon helyes. A farizeus nagyon tudja, hogyan kell helyesen viselkedni, ő nagyon helyesen viselkedik. Nem ül görnyedten, nem csámcsog, hanem ő nagyon rendben van. Nincs baj a cselekedeteivel, nincs baj a szavaival. Ő a helyes dolgokat mondja. Amikor Jézus beszélni akar hozzá: Mester, mondjad!; de az egész felszínes. Az egész kizárólag erről szól: a viselkedés, a szavak; de nem a szív. Ez a hiba a vallásos szellemben, hogy csak a szavak helyesek, csak a cselekedetek helyesek. Ez a felszínen van, és a szív nincs rendben.

Ez az asszony jött Jézushoz, és az élete nem volt megfelelő, de a szíve igen. Jézus azt mondta: „Figyelj! A szívből indul ki. Ha az rendben van, akkor rendbe tudom tenni az életedet.” Ez annyira fontos!

Amikor valaki bevon a kis világába, és az a világ nem arról szól, hogy Jézus elfogadott téged, hanem arról szól, hogy éljünk elég jól Istennek; nem arról szól, hogy mi már benn vagyunk, hogy Isten befogadott minket, hanem arról szól, hogy próbáljunk bekerülni, akkor ne fogadd el. Te már benn vagy. Te a gyülekezetben vagy, ha hívő vagy Jézus Krisztusban. 1Kor 12:13-ban azt olvassuk, hogy Ő bekeresztelt téged a gyülekezetbe.

Ez az asszony tudta, hogy ő be van fogadva. Nem volt kérdés a szívében. Rendben van, ha valakinek vallásos szelleme van, az ő baja, de te ne fogadd el, te ne vedd magadra a viselkedésrendszert. Nem helyes, hogy szellemmel betöltött hívő elfogadja ezt. A törvény környezete – hány és hány ilyen van? Hányan élnek az elvárások világában?

Egy nagyon bölcs apa azt mondta nekem: „Az én fiam annyira keményen próbálja teljesíteni az összes elvárásomat, amit ő elképzel, hogy semmi energiája nem marad azokra, amiket igazán várok tőle. A fiam annyira igyekszik, hogy teljesítse azokat az elvárásokat, amiket ő elképzel, hogy nem marad semmi energiája arra, amit tényleg kérek tőle. Ha elmondom neki, akkor csak visszavág.”

Elvárások – lehet nagyon sok. Bejössz a gyülekezetbe, és „Tudom, hogy mit várnak el tőlem. Tudom, mi kell. Tudom, el kéne mennem misszióba. Tudom, adnom kéne százezer forintot minden héten. Tudom, így kell ülnöm. Tudom, így kell énekelnem. Tudom.” Hé! Állj! Dobd ki az egészet! Egy értelemben, a kutyát sem érdekli. Abszolút nem érdekel. Nem ez érdekel.

Ha a szívedből úgy vagy: ó, csak fel szeretném emelni a kezem, de most nem működik, úgyhogy csak félig emelem; hála Istennek! Ha Isten arra indít, hogy adj, akkor halleluja! Viszont ez nem elvárás. A missziók nagyszerűek, persze, de nem elvárás. Nincs elvárás!

Hanem, hogyan jöttünk Jézushoz? Mit kellett hoznunk Jézushoz? Mit kellett fizetnünk? Hány ökröt kellett hoznunk, hogy befogadjon? Hány ezer dollár kellett, hogy átcsempésszen minket a menny határán?  Hányszor kellett letérdelnem és imádkoznom? Hány vallási fekvőtámaszt kellett lenyomnom ahhoz, hogy Ő befogadjon engem? Hányat? Egyet sem! Igaz? Miért? Mert Ő végezte el a munkát értem a kereszten, és nekem nincs tennivalóm ezzel, csak hinnem kell.

Utána, miután hívő lettem: Mostmár aztán viselkedjünk! Nem! Ez nem erről szól. Ez a szívről szól. Megtörtségről, alázatról és szeretetről. Ha ez megvan, akkor lesznek szavak, és lesz bizonyos fajta viselkedés, persze.  Ám nem onnan kezdődik, hanem a szívből.

Luk 7:40-46 Jézus pedig így felelt: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő így szólt: Mester, mondd!Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz pénzzel volt adós, a másik pedig ötvennel.Mivel nem volt miből megadniuk, a hitelező mind a kettőnek elengedte. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?Simon pedig azt mondta: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus erre így válaszolt: Helyesen ítéltél.Majd az asszony felé fordulva azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és az én lábamnak vizet nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.Nem csókoltál meg engem, ő pedig amióta bejöttem, nem szűnt meg a lábamat csókolgatni.Olajjal sem kented meg a fejemet, ő pedig drága kenettel kente meg a lábamat.

Jézus elmagyarázza a helyzetet. Ez gyönyörű dolog. Ez az, amit Ő csinál. Megmutatja az asszony szívét mindenkinek. Azt mondja a farizeusnak és a törvényeskedő komáinak: „Figyeljetek! Ez az asszony megtette, amit nektek kellett volna megtenni. Nektek igazán tudnotok kéne, hogy Én vagyok a Messiás, de ti nem ismeritek el. Ti még csak az általános udvariasságot sem adjátok meg Nekem. Hadd mondjam ezt: ez az asszony megtette, amit kellett.” Jézus elmagyarázza nekik, hogy mi ennek az asszonynak a szíve, hogy honnan jön ez a kenet, honnan jön ez a cselekedet, miért csinálja ezt. Ez Jézus. Mert Péld 15:2 a bölcsnek a nyelve tudományt beszél. Jézus elmagyarázza a dolgot.

Lehetséges, hogy az emberek ránéznek az életedre, és azt mondják: „Te ostoba vagy! Miért teszed ezt? Miért csinálnád ezt? Mi az, hogy misszió? Ez jó karrier? Jó nyugdíjad lesz belőle? Ettől fontos leszel? Ettől lesz szép feleséged? Mi az előnye? Mi az előnyöd ebből?” A válasz az: Ezek közül egyik sem! „Ah, értem! Idióta vagy.” A farizeusok így néztek Jézusra és az asszonyra, de Jézus elmagyarázza: „Figyelj! Félreérted a helyzetet. Ez mélyebb! Ez gyönyörű és fontos.”

Lehet, hogy nem vagy hívő, lehet, nem értesz sokat. Egy nap Jézus elmagyarázza mindenkinek, és egy nap mindenki felismeri, hogy igaza volt. Fil 2:10 egy nap minden térd meghajol Jézus előtt, a tiéd is. Mondhatod: én soha! Nem számít, akkor is meg fogsz hajolni Őelőtte. Meghalhatsz hitetlenként, és kerülhetsz a pokolba, akkor is meg fog hajolni a térded Őelőtte. Nem számít. Bátorítalak azonban, hogy ne így legyen, hanem kérd Jézust a mai nap: „Jézus, mi ez az egész? Van-e másik élet? Én akarom ezt a másik életet. Szeretném ezt a többet.”

Hívők! Rád néznek, ott vagy Jézus lábánál, mint ez az asszony. Nyilvánvalóvá teszed a kegyelmet. Jézus elmagyarázza, és vagy ma megértik, vagy majd megértik egy nap. Az imánk az, hogy megértsék ma.

Luk 7:47-50 Azért azt mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.Majd így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.És akik együtt ültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?Az asszonynak pedig azt mondta: A te hited megtartott téged. Menj el békességgel!

„A te hited megtartott téged. Menj el békességgel!” Nem kell neki egész életében keményen dolgoznia érte, nem kell neki kemény munkát végeznie, hanem Jézus azt mondja neki: A te hited megtartott téged. Ez a gondolat. A farizeusok persze kiakadnak. Naná! Azt mondják: Ki bocsájthat meg bűnöket, ha nem Isten?” Ki bocsájthat meg bűnöket, ha nem Isten? Igazuk van, senki más, csak Jézus. Sokszor azt mondják: Jézus sose mondta Magáról, hogy Ő Isten. Ez nem igaz. Luk 5:21 Ő megbocsájtott bűnöket. Ha meg akarod ismerni Istent, akkor hívd Jézust a szívedbe még ma!

A hívőknek. Figyelj! Az, hogy aláveted magad a törvény rendszerének, az a szíved döntése. Nem kell megengedned embereknek, követelményeknek, hazugságoknak, hogy megfosszanak a Jézussal való közösségtől. Hanem fejezd ki Őt, adj szabadon, szeress, és élvezd az életet Ővele. Ez az, amire el vagyunk hívva.

Mennyei Atyánk, köszönjük Neked! Annyira hálásak vagyunk a Te életedért, a Te szeretetedért; azért, amit adtál nekünk Atyánk: a Te Fiadat. Jézus, köszönjük a Te áldozatodat. Szent Szellem, köszönjük a Te munkádat. Annyira hálásak vagyunk azért, hogy nem a törvény, nem az elvárások rendszerébe hívtál el minket, hanem szabadságra. Köszönjük, Istenünk! Köszönjük, Urunk.

Ha még soha nem hívtad Jézust az életedbe, akkor szeretnélek erre hívni. Mondd azt a szívedben – nem nekünk, nem egy vallásnak, nem egy filozófiának – egyenesen Istennek: „Jézus! Kérlek Téged, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm. Moss meg engem a bűneimből, szabadíts meg engem a megkötözöttségektől. Jézus, akarok egy új életet, vágyom a szabadságra. Gyere be az életembe, legyél az én Megváltóm! Ments meg engem. Jézus, Neked adom a szívem, az életem, adj nekem új életet, új szívet. Bízom Benned. Hiszek Benned.”

Ha életedben először imádkoztál így, küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb