A Jó Pásztor neked adná a szívét

2015 február 22. vasárnap  18:00

Hadd mondjak néhány dogmatikus kijelentést. Isten szent. A bűn – egyrészt méltó a halálra, másrészt mindannyian vétkesek vagyunk. A pokol valós hely, a menny valós hely. Jézus a világ Megváltója. Jézus a te Megváltód is. A te döntésed, hogy hiszel-e Benne, de Ő a te Megváltód is, érted is meghalt.

A légkör nagyon sokszor mondja nekünk: Ki vagy te, hogy azt gondolod, hogy tehetsz ilyen dogmatikus kijelentéseket? „Senkinek nincs joga ilyen dogmatikus kijelentéseket tenni!” – mondja a kultúránk. Természetesen ez a kijelentés, az, hogy senkinek nincs joga dogmatikus kijelentéseket tenni, ez dogmatikus kijelentés. 🙂 Tehát önmagát veri meg ez a kijelentés.

Márk 6:34 Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.

Sok üzenet kezdődött már ennél a versnél. Annyira lenyűgöző! Mi az első gondolat, ami neked eszedbe jut erről? Valaki azt mondta róla: Jézus mindentudó volt, de a könyörületesség nem tudás kérdése. Ez arról szól, hogy milyen szíve volt, és arról, ahogy rájuk nézett, ahogy gondolkodott róluk. Olyan érdekes, ahogy Jézus kiszáll a hajóból, és rájuk néz. Igazából azt kérdezhetnénk: „Jézus, mi közöd hozzájuk? Miért számítanának ők Neked? Ugyan miért érdekelnének ők Téged? Miért törődnél velük? Hiszen ők nem szeretnek Téged. Kis idő múlva azt fogják kiabálni Rád, hogy feszítsenek meg. Miért törődnél velük?” Egy értelemben – persze furán hangzik – azt mondjuk, hogy Jézus nem tehetett mást.

Nem tehetett mást, minthogy törődött velük. Mert Ján 10:11-ben azt mondja: Én vagyok a Jó Pásztor. Ő a Jó Pásztor. Ő nem tudott mást tenni. Neki törődnie kellett velük. Miért? Azért, mert ilyen a szíve. Nem tud és nem is akar más lenni. Nyilvánvalóan Neki törődnie kellett velük.

Voltak olyan helyzetek az Újszövetségben, amikor a farizeusok figyelték Őt. Bement a farizeus házába, és figyelték Őt, hogy rajtakapják valamin. Annak ellenére, hogy figyelték Őt, Jézus gyógyított, tanított, szolgált szombatnapon, amikor nem volt szabad tenni semmit. A farizeusok figyelték Őt. Luk 6-ban a sorvadt kezű embert Jézus meggyógyította. Azt mondanánk: „Jézus, ne most! Ha lehet, akkor ne most, légy szíves! Menjünk ki, amikor már a farizeusok nem figyelnek, és tedd meg akkor, gyógyíts akkor.” Jézus azonban a Pásztor! Ő a Pásztor, ami azt jelenti, hogy Ő törődni fog, Ő gondoskodni fog. Ő nem tud más lenni.

Annyira lenyűgöző, hogy Jézus nem húzódott vissza, hogy nem maradt csendben, nem rejtőzött el. Igazából egy értelemben emiatt halnak meg a testvéreink ma is mindenféle muzulmán országokban a hitükért. Amikor azt mondanánk: Nem tudnád befogni?; a válasz az: Igen, csendben tudnék maradni, de a kérdés az, hogy milyen a szívem, hogy ki vagyok, mire hívott el engem Isten.

Amikor Jézus itt élt, akkor ez volt az, amit láttunk Benne, hogy Ő a Jó Pásztor. Ez az egyik, amiről szól János evangéliuma 10. fejezete, hogy Ő a Jó Pásztor, Ő az, Aki törődik, Ő az, Aki gondoskodik. Egy értelemben azt mondhatnánk: „Jézus, ne törődj velük! Ezek hálátlan bitangok. Ezekre nem lehet számítani. Ezektől nem kapsz vissza semmit.” Jézusnak az lenne a válasza: „Nem is erről szól. Én nem vásárolni jöttem.”

Amikor Mát 20:28-ban Jézus azt mondta: Én nem azért jöttem, hogy Nekem szolgáljanak, hanem azért jöttem, hogy Én szolgáljak, és az életemet adjam váltságul sokakért; akkor erről beszélt: „Én nem azért jöttem, hogy Én gazdagodjak ezen keresztül. Nem azért jöttem, hogy jó befektetést tegyek. Hanem azért jöttem, mert szeretlek benneteket, és tegyek értetek valamit, amit ti nem tudtatok megtenni.” Ez a csoda a hitünkben.

2Kor 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Észrevetted, hogy mi hiányzik ebből a versből? Az, hogy Ő megint gazdaggá lenne. Hanem ennyiről szól az egész, hogy Ő a gazdagságát odaadta azért, hogy mi gazdagok lehessünk, és itt a vége a történetnek egy értelemben. Persze tudjuk, hogy Isten győztes, tudjuk, hogy Isten az, Aki nyer, persze. Amikor viszont megnézzük Fil 2- öt, hogy Jézus eljött és félretette az isteni előjogait, akkor igazából nem látjuk a másik oldalt. Persze ott van, hogy dicsőséggel koronáztatik meg, igen, de amiről szól, az ez, hogy a szeretet miatt tette, hogy érted tette. Azért tette, mert Ő a Jó Pásztor. Nem azért, mert Ő a jó üzletember. (És most nem az üzletemberek ellen beszélek, persze!)  Hanem az Ő szíve a törődés szíve, a gondoskodás szíve, a szolgálat szíve. Ami nagyon fontos dolog.

Bennünk, hívőkben Isten ezt a fajta szívet akarja kimunkálni. Ez az Ő vágya, mert Ő a Jó Pásztor. Neki van öröme. A Jó Pásztornak van öröme, és az öröme több, mint a jó üzletembernek az öröme. Mert a Jó Pásztor öröme a kapcsolatban van, ebben a növekedésben van, abban, hogy látja az életünket, abban, hogy előrelépünk hitben, hogy tanulunk bízni Benne. Nagyon hasonlít az Atyának az örömére a szülőnek az öröme, ahol látja a gyermeke növekedését, és örül neki. Nem azért, mert ebből bármi előnye vagy haszna lenne, hanem mert szereti, és élvezi látni azt a növekedést. Ez volt az, ahogy Jézus itt járt, Ő volt a Jó Pásztor.

Amikor látjuk Nehémiás könyvét és Ezsdrás könyvét, akkor ez az, ami leginkább lenyűgöz engem, hogy egy értelemben mindketten egy-egy feladatban voltak benne. Nehémiás esetében ez a város falairól szólt. Újra kellett építeni a város falait, ami mérnöki feladat, ami katonai feladat, ami kormányzati feladat. Ez egy munka. Mint ahogy ma kiteszik a táblát: Ez a projekt ennek a finanszírozásával megy végbe… 🙂 Ez egy munka, ezt végig kell vinni, gyakorlati feladat.

Engem azonban lenyűgöz Nehémiásnál vagy Ezsdrásnál, amikor újraépítette az istentiszteletet a népnél, hogy mindkettejüknek megvolt a pásztori szíve. Nem a falról szólt a fal, hanem Jeruzsálemről, és Jeruzsálem nem Jeruzsálemről szólt, hanem Izraelről, a népről, az emberekről. Ezsdrás törődött az emberekkel. Ahogy megnézed Ezsdrás könyvét, azt látod, hogy nem hagyta hátra az embereket.

Ezsdrás nagyon jó képességű szolgálója volt az Igének, de nem úgy szolgált, hogy kiállt oda és mondott valami nagyon nehezen megfogható dolgot, s aki érti, az érti, aki nem érti, az majd kezd magával valamit. Nem ez történt, hanem Ezsdrás eljött Jeruzsálembe, szolgált, prédikáltak, tanítottak, és azután vele voltak az emberek, akik magyarázták az Írást.

A 9. fejezetben látod, hogy magyarázták az Írást. Miért? Mert voltak, akik nem értették. Valószínűleg voltak ott emberek, akiknek nem volt ismerős az Írás. Lehet, hogy nem tanulták, lehet, hogy soha nem tanították őket. Ezsdrás nem szaladt el mellettük, hanem vele voltak az emberek, akik segítettek neki, akik magyarázták, akik tanították, segítettek megérteni. Mi ez? Ez a Jó Pásztornak a szíve. Ilyen volt Jézus. Ilyen volt Ezsdrás.

Ilyen volt Nehémiás. Amikor csinálta ezt a munkát, gyorsan kellett elvégezni. Valószínűleg könnyű lett volna buzdító beszédet tartani, politikai beszédet tartani, valamilyen személyiségfejlesztő képzést tartani, vagy megijeszteni őket: „Jön az ellenség! Gyorsan építsük meg a falat.” Ehelyett mit csinált Nehémiás? Isten Igéje – tanított, szolgált, felemelte azt, ami fontos. Miért? Szerintem biztos, hogy volt neki is pásztora, és tudta, milyen ez. Nem tudjuk, ki volt az, de tudjuk, hogy a Jó Pásztor volt az. Ezt olvassuk itt:

Ján 10:11-14a Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet,

Ez Jézus. Ő a Jó Pásztor, Ő ismer bennünket, és Ő nem szaladt el. Gondolj ebbe bele, hogy Istennek mindig ilyen volt a szíve. Amikor az ember elbukott 1Móz 3-ban, amikor az ember hátat fordított Istennek, amikor az ember fellázadt Isten ellen, már 1Móz 3-ban ott van az ígéret a Megváltóról. Miért? Azért, mert Istennek az elejétől fogva ilyen a szíve. Ő mindig is a Jó Pásztor volt.

Aztán megmutatta nekünk, hogy Ő nem futott el, amikor jött a kereszt. Amikor Jeruzsálemben voltunk, akkor jártunk az Olajfák hegyén. Láttuk, hogy Jézusnak egyszerűen csak a másik irányba kellett volna mennie. Az egyik irányban 1-2 km-re volt a kereszt, és ha a másik irányba fordul, ha a másik irányba megy le a hegyen, akkor kinn van a pusztában, és már nem találják meg. Annyira könnyű lett volna meglépnie, de Ő a Jó Pásztor, és Ő nem szaladt el.

Ez a csoda, amit találtunk Ővele, hogy Ő tudta, hogy mire van szükségünk. Ő tudta, és adta nekünk azt. Ő adta az életét értünk, és fizetett értünk. Tudta, hogy erre van szükségünk, hogy megmentsen bennünket a bűneinktől.

Amikor ezt a verset látjuk Márk 6-ban, azt olvassuk, hogy olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Nem volt vezetés, nem volt irány, nem volt befektetés, nem volt törődés, nem volt gondoskodás. Pedig volt királyuk, politikusaik voltak, vallási vezetőik voltak, és voltak mindenféle jó emberek is körülöttük, de nem volt pásztoruk, és ez az, amit Jézus megmutatott nekünk.

Sokan kritizálják a kereszténységet, amelyik az evangéliumot emeli fel. „Nem ez kell! Ennivalót kéne adni az embereknek!” Jézus adott enni az embereknek időnként. Ha tudjuk, mi is tesszük. Viszont az evangéliumra volt szükségük, az üzenetre volt szükségük, a Megváltóra volt szükségük, nem pedig vacsorára. Nagyobb szükségünk volt Őrá.

„Jézus! Nem inkább vigasztalni kéne őket?” Jézus azt felelné: Az benne van a beszédeimben. A vigasztalás ott van az Igében. Ha olvasod, ha elmélyülsz benne, akkor vigasztalja a szívedet és építi a szívedet. „Jézus! Inkább valami hasznosat kéne tenned!” Ő azt felelné: Ez a legnagyobb haszon a számotokra.

Annyi ember van, aki jótékonykodik, de nem jó pásztor! Egyrészt azért, mert nem hordozza az embereket a szívében. Nagyon sok ember tesz jót bűntudatból, mert fizet valamiért, amit csinált, de Jézus nem bűntudatból tette. Bennünket is arra hív, hogy mi is ilyen szeretetből tegyük, amit teszünk, nem bűntudatból, vagy szégyenből, vagy félelemből, vagy bizonyítás miatt. Ne más miatt, hanem szeretetből.

Jézus azt mondaná: „Olyan sok ember van, aki jó dolgokat tanít, aki igazat beszél, de nem hordozza az embereket a szívében, de Én igen. Én vagyok a Jó Pásztor. Én hordozom az embereket az szívemben.” Nem csak ez, hanem ráadásul, mivel Ő a Jó Pásztor, Ő tudja, hogy mire van szükségünk. Nem felületesen, hanem igazán.

Ézs 40-ben van egy prófécia, ami előremutat néhány száz évvel:

Ézs 40:10 Íme, az én Istenem, az ÚR jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.

Ez a hatalomról és az Ő munkájáról, az Ő uralmáról, az Ő dicsőségéről szól. Ám aki gyenge, az megrémülhet ettől. Azért Isten hozzáteszi ennek a másik oldalát:

Ézs 40:11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.

Miről szól ez? Kapacitásról. Arról, hogy Ő figyel a kapacitásra. A juhokat, akiknek kis bárányaik vannak, szelíden vezetgeti. Micsoda kép! Akinek nincs nagy kapacitása, nem hagyja azokat hátra, hanem szelíden, apránként figyel rájuk, és úgy vezeti az egész nyájat. Miért? Mert Ő a Jó Pásztor. Ez a csoda az életünkben, hogy Ő a Jó Pásztor. Tudja, mire van szükségünk, és odavezet bennünket a forráshoz újra meg újra.

1Pét 5:4 Ő a juhoknak Nagy Pásztora. Nem csak Pásztor, nem csak Jó Pásztor, hanem Ő a Nagy Pásztor. Tudjuk, azért, mert Ő váltott meg bennünket, azért, mert Ő valóban az életét adta értünk. Amikor azt kérdezem: Hogyan lehetett ennyire bölcs Ezsdrás?; vagy: Hogyan szerethette a népet Dávid király annyira?; akkor ez a válasz, hogy Isten tanította őket.

Isten ezt a szívet tovább akarja adni mindnyájunknak, hogy a gyereknevelésedben pásztor legyél, hogy a barátoddal, akit segítesz a hitében előre lépni, pásztor legyél. Legyél valaki, aki figyel, valaki, aki bölcs, valaki, aki tudja, valaki, aki érti, valaki, aki látja a következő szükséges lépést, és azt mondja: Ne arra menj, hanem gyere erre. Ez az, amire nevel bennünket, ez az, amire tanít minket, ez az, amibe hív bennünket.

Amikor Ján 21:15-17-ben beszél Péterrel, akkor ezt adja át neki újra. „Péter! Legeltesd az Én bárányaimat! Pásztorold az Én juhaimat! Péter! Legyél ez a pásztor, aki Én vagyok.” Nem csak Péternek mondja, hanem igazán mindnyájunknak. Nem csak pásztoroknak, hanem mindnyájunknak. Mert ez olyan szív, ami meglehet mindnyájunknak. Ez nem attól függ, hogy valakit felszentelnek-e vagy sem, hanem arról szól, hogy törődünk, hogy figyelünk a szeretet végett. Mert azzal járunk, akinek ilyen a szíve.

Tegnap Fehérváron – ott is születésnapja volt a gyülekezetnek – volt ez a gondolat Mát 20:28-ból, hogy igazán csak kétféle életet élhetek. Az egyik az enyém, és az így hangzik: „Szolgálj engem! Mosolyogj, ha hozzád beszélek! Ülj vigyázzban az istentiszteleten! Szolgálj felém!” Ez az egyik, és minden reggel így ébredek. Szegény feleségem! 🙂

Van azonban másik is. Jézus azt mondta: Nem azért jöttem, hogy Nekem szolgáljanak, hanem azért, hogy Én szolgáljak. Csak ez a két mód létezik, és én döntök, hogy melyikben élek minden nap, hogy pásztor vagyok-e, vagy béres. Mindig megvan a lehetőségem, hogy az elsőt válasszam.

Az apostoli levelekben azt látjuk, hogy az apostolok nagy szeretettel, nagy törődéssel írnak mindnyájunknak. Mint ahogy Pál mondja 1Kor 3:1-2-ben: „Nem írhattam nektek nagy dolgokat. Olyanok vagytok, mint a kis csecsemők, és tejjel kellett táplálnom benneteket.” Megtette, szolgált feléjük egyszerűen. Miért? Mert kicsi volt a kapacitásuk. Ilyen a mi Istenünk.

Ez nem egy feladat, nem egy üzlet, és ez nem olyan: „Pörögj fel, és ha méltó vagy, bizonyítsd be, hogy méltó vagy! Dolgozz keményen, és mutasd meg nekünk, hogy méltó vagy!” Valaki kérdezte tőlem a minap: Hogyan lehet tagnak lenni ebben a gyülekezetben? Azt feleltem: Járj! „Kell valamilyen aláírás? Valamilyen pecsét? Kell valamit bebizonyítani? Megmutatni? Ajánlólevél kell?” Nem! Csak örülünk, hogy itt vagy. Gyere, beszélgessünk! Csak gyere!

Igazából ez a csoda. Miért? Mert a mi Istenünk a Jó Pásztor. Ő a Nagy Pásztor, és Ő így gondolkodik. Ő az, Akiről azt olvassuk Ézs 42:3-ban, hogy a megrepedt nádszálat nem töri el. Miért? Azért, mert Ő a gyógyításban érdekelt, Ő a törődésben érdekelt. Jel 3-ban azt írja: erősítsd meg, amik haló félben vannak. Miért mondja ezt? Én azt mondanám: Csak hagyd ott, és csinálj valami újat! Ő azonban a Jó Pásztor, Ő törődik, és Ő újjáépít. Ez a csoda, amit egyrészt tapasztalunk ma, amit megélünk, hogy Ő épít bennünket szeretettel. Teszi ezt anélkül, hogy megérdemelnénk, anélkül, hogy mi ezt akár jól értenénk, Ő csak törődik velünk. Ezért van reményünk is.

Jel 7:16-17 Nem éheznek többé, nem is szomjaznak, a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti őket, és élő vizek forrásaihoz viszi őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.

Nem politikus, nem menedzser, hanem Ő a Jó Pásztor. A mai nap Ő ezt akarja átadni nekünk. Bármit is csinálsz, legyél akár iskolaigazgató, legyél akár menedzser, legyél akár takarító, legyél akár háztartásbeli… teljesen mindegy, Isten ezt a szívet szeretné átadni neked, ezt a szívet akarja kimunkálni mindnyájunkban, hogy meglegyen ez a pásztori szívünk, ahol törődünk, ahol figyelünk, ahol gondoskodunk, ahol felemelünk, ahol szolgálunk. Erre vagyunk elhívva.

Ez csoda, amikor ilyen a szívünk. Kihívás. Mert a világunk nem ilyen, de nagyszerű így élni, így vezetni a cégedet, így tanítani az iskolában, így dolgozni a kórházban… Ezzel a szívvel menni, és tenni mindent Jézus nevében, ámen.

Urunk, köszönjük Neked, hogy nekünk Jó Pásztorunk van. Annyira hálásak vagyunk ezért, hogy adtál nekünk nem csak egy ilyen képet, nem csak egy ilyen példát, hanem amikor hittünk Benned, Jézus, akkor adtál nekünk új szívet, új kezdetet, és abban a szívben benne van ez a szeretet, ez a gondoskodás, ez a pásztori hozzáállás. Kérlek Uram, hogy mozdulj mindnyájunk életében, akik hívők vagyunk. Taníts bennünket ebben, adj nekünk növekedést ebben, ahol így nézünk emberekre, ahol így törődünk emberekkel, és igen, időnként nevetség tárgyává tesszük magunkat. Ugyanakkor szolgálni akarunk, és szolgálunk is Veled. Köszönjük, Urunk!

Ha még nem ismered Jézust, akkor itt a lehetőség, szeretném felkínálni neked, hogy gyere Őhozzá a szívedben. Ez a te döntésed. Mindenki hisz, nincs olyan ember, aki ne hinne. Lehet, azt mondod: Én nem hiszek!; de ez nem igaz. Hiszel magadban, a pénzedben, a családodban… mindenki hisz valamiben. Mindenki rábízza az életét valamire. Mi arra bátorítunk, hogy bízd rá magad Jézusra, Ő az egyetlen, Aki Jó Pásztor, Aki tudja, mire van szükséged, Aki adhat neked új életet, új szívet. Szólítsd meg a legegyszerűbb szavakkal ezt a Jézust, mondd azt Neki a szívedben: „Én Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe, ments meg engem. Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten, hogy fizettél a bűneimért. Jézus, Rád bízom magam, hiszek Benned. Adj nekem új szívet, új kezdetet, új életet! Jézus, meg akarlak ismerni Téged. Ments meg engem!”

Ha életedben először imádkoztál így, kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb