A jó dolgok utálatos bálványokká válnak (I. Korinthus 9:24-10:33)

2013 augusztus 25. vasárnap  18:00

1Kor 10. fejezetét nézzük meg, de én úgy gondolom, hogy 1Kor 9. fejezet vége is idetartozik.

1Kor 9:24-27 Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyer jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Azok pedig, akik részt vesznek a versenyben, mindenben önmegtartóztatók. Ők azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én pedig nem céltalanul futok, és nem úgy viaskodom, mint aki levegőt vagdos, hanem megsanyargatom a testemet, és szolgává teszem, hogy amíg másoknak prédikálok, én magam nehogy alkalmatlanná legyek.

Egész üzenetet lehetne prédikálni erről a négy versről, de most csak röviden szeretnék beszélni róla. Igazából ez arról szól, hogy megvan az igazi csata. Annyi más csata van ebben az életben! Annyi más harcot vívhatsz, ami nem az igazi csata. Olyat, ami nem a lényeg.

Az iszlámban beszélnek a dzsihádról, mintha az emberek megölése Istennek tetsző dolog lenne. Beszéltek – nem tudom, hogy beszélnek-e még róla – az osztályharcról, mintha a hatalomnak a megszerzése egy választási időszakra, vagy egy évtizedre, vagy egy emberöltőre megváltoztatna valamit. A politika nem a megfelelő csata.

A vallás nem a megfelelő csata. Az emberi társadalom átformálása – bocsánat! – nem a megfelelő csata. A zöld mozgalom nem a megfelelő csata. (Nem tudom, hány embert veszítettem el a gyülekezetből az utolsó három mondattal. :-)) Fontos tudni, hogy ez nem az igazi csata.

Pál arról beszél: nem árnyék-bokszolok, nem a levegőt ütöm. Mert nagyon sok ember – még hívők is – azon fogják kapni magukat az életük végén: „Te jó ég! Nem a megfelelő dologban harcoltam. Valami olyanért harcoltam, ami nem volt értékes.”

A keresztény missziók nagy része manapság karitatív, vagy orvosi, vagy mezőgazdasági. Mezőgazdasági ismereteket adnak át elmaradott helyeken, vagy gyógyítanak, vagy osztogatnak valamit. Ezek jó dolgok. Mi van azonban az emberek lelkével, mi van helyi gyülekezetekkel? Mi van azzal, hogy emberek szíve, élete átformálódjon? Kicsit az a riasztó, hogy végigmehetek az életen úgy, hogy nagyon aktív vagyok, hogy el vagyok foglalva, de a végén csalódom.

Egyszer láttam ezt egy filmben. A történetre pontosan nem emlékszem, de az ember visszajött a háborúból és azt találta, hogy a gyerekei éhen haltak, és a felesége lett a városi prostituált, hogy fenn tudja tartani magát. Gondolj bele, hogy abban a pillanatban mit értek neki a kitüntetések, mit ért neki, hogy hány előléptetést kapott, mit ért neki minden győzelem, amit szerzett a csatatéren! Mert a lényegi csatát, a családját elveszítette. Isten ments, hogy így legyen velünk.

Pál apostol azt mondja nekünk: „Figyelj! Van egy igazi csata. Van egy nagyon fontos csata, és az másik területen zajlik. Nem ott, ahol az emberek gondolják, hogy zajlik. Nem az a lényege, amit elképzelnek, hanem valami más.” Erről szeretnék beszélni.

A 10. fejezet igazán Izraelt hozza példának a számunkra, de nem jó példának. Azt mondja nekünk, hogy mindezek pedig példaként történtek velük, 1Kor 10:11. Ez olyan, mint amikor azt mondja:

Róm 15:4 Mert amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen.

1Kor 10. elején bemutatja nekünk Izraelt. Azt mondja 1Kor 10:1-4-ben: „Figyelj! Nem úgy van-e, hogy Izraellel is megtörténtek szellemi dolgok? Nem úgy van-e, hogy Isten dolgozott az életükben? Egy felhő alatt voltak, Mózes vezette őket, meg voltak keresztelve egy értelemben, ahogy a Vörös-tengeren átmentek. Egy forrásból, Krisztusból ittak. Nem úgy van-e, hogy Isten dolgozott az életükben?” Azt mondanánk: Igen! Isten dolgozott az életükben. Isten munkája nyilvánvaló volt közöttük.

Aztán továbbmegy, és 1Kor 10:5-12 versekben int bennünket. Azt mondja:

1Kor 10:7a Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek,

1Kor 10:8 ne is paráználkodjatok! Pál int bennünket. Azt mondja: „Figyelj! A te életed nem mellékes.” A te életed fontos. A döntéseid nem feledhetőek, nem jelentéktelenek, nem értéktelenek, hanem 1Kor 10:31-33 Isten dicsőségére lehet az életed. Ez hatalmas dolog, hogy te élheted úgy az életedet, hogy az Isten dicsőségére van. Ebben a fejezetben van egy nagy intés nekünk:

1Kor 10:11-12 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.

Nemrég P. Schaller prédikált erről, és azt mondta, hogy a bálványimádás azon alapul, ami alapjában véve jó. Említett egy nagyon sikeres kerékpározót, aki sok versenyt megnyert, és aztán azt találták, hogy szteroidozik. Nagyon jó volt, de az nem volt elég neki. Még jobbnak kellett lennie, bármi áron. A tehetsége jó dolog. Mi azt mondanánk, hogy semleges, de igazából, ahogy az emberek nézik, jó dolog. Aztán túl fontossá vált, és aztán gonosszá lett: „Még több kell! Még több kell!”

Lehet, hogy valaki fiatalon szép. Aztán egyszer középkorú lesz, és mi történhet? Megtörténhet, hogy a szépsége minden másnál fontosabbá válik a számára, és még több kell. Egy műtét, aztán még egy,… és néhány műtéttel később úgy néz ki, mint egy marslakó. Látjuk ezt. 🙂

A világ kínál nekünk nagyon sok mindent, amit túlságosan felemelhetünk a szívünkben. Ezért azt mondja nekünk:

1Ján 2:15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.

A világ ajánl nekünk nagyon sok dolgot. Ne szeressétek ezeket!

2Móz 20:3-4-5-6 versekben azt mondja: ne csinálj magadnak bálványt. Ez fontos dolog, hogy a bálványt mi csináljuk magunknak. Fogunk valamit, ami jó, túl magasra emeljük, és aztán bálvány lesz belőle. 1Ján 2:15b Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. A kettő kizárólagos.

Ha elfogadom azt, amit a világ ajánl nekem, és azt emelem fel a szívemben – bármi legyen az: építészet, kultúra, politika… –, akkor nincs meg bennem az Atya szeretete, és nem szeretem a testvéremet. „Mert az egyiktől eltér a kultúrám, a másik szebb nálam, a harmadik más politikai párthoz tartozik, mint én…” Nincs meg bennem az Atya szeretete, mert valamit felemeltem. Megtörténhet az életemben? Mi az, hogy! Tudom, hogy megtörténhet.

Kicsit olyanok vagyunk, azt mondanánk: „Ilyen nincs is! Ez nem történhet meg velünk! Pásztor! Miért beszélsz bálványimádásról? Ez nincs ott az életünkben.” Az igazság azonban az, hogy Isten azt mondja nekünk: „Azért alkottalak, hogy Engem imádj, és ne valaki mást, ne valami mást. Ne legyen más istened!”

Vannak pl. az egészségközpontok. Miről szólnak? Van valami gyakorlati hasznuk, de tanítanak is valamire. „Az egészség! Az a fő dolog. Az a legjelentősebb.” Van egy rossz hírem, nem az a legfőbb dolog. Ne imádd a testedet, az egészségedet, mert előbb-utóbb cserben fog hagyni. Lehet, hogy már megtörtént. Ha megtörténik, akkor mi lesz veled, amikor a te istened cserbenhagy?

Emlékszel-e az ezredfordulóra (2000.)? Azt mondták: Össze fog dőlni a világ, meg fog szűnni a nyugati civilizáció, felrobban a Föld, mert a számítógépek leállnak, és a Föld nem tudja, hogy merre forogjon, ha nem működnek a számítógépek. 🙂 Voltak emberek, akik több évre elég ételt halmoztak fel. 🙂 Ezzel akkor van baj, ha kényszeres. Ha űzött dolog ez, akkor baj van ezzel. Akkor olyan módon keresi a biztonságot, ahogy nem lehet megtalálni.

Ilyen dolog a pénz is. Jó dolog a pénz? Persze, jó dolog a pénz. Hasznos a pénz? Persze, hasznos a pénz. Viszont, ha szeretem a pénzt, – 1Tim 6:9 – ha felemelem túlságosan magasra, akkor mi történik? Akkor elveszítem a barátomat, mert kihasználom őt az én istenemért. Akkor azért fogok barátkozni, hogy keressek kicsit.  Akkor ez történik, és mind ismerjük ezt.

Mind láttuk ezt, talán épp a gyülekezetben. Itt volt valaki, akivel áldott közösségünk volt, nagyszerű volt, aztán egyszercsak elkezdett furcsán csillogni a szeme, és azt mondta: „Figyelj! Ezzel a befektetéssel gazdag lehetsz néhány hónapon belül. Nekem csak kevés jár abból, ha ezt befizeted.” Aztán ő gazdagodott, te szegényedtél, és tanultál valamit. 🙁 Baj van ezzel. Mi a baj? Az, hogy túl magasra emelem.

Hadd mondjak még egyet – fájdalmas lesz 🙂 – a család. „A drága családom annyira fontos, annyira szeretem őket!” Ám ha az életcélom az, hogy minden rendben legyen a családommal, akkor rosszat teszek velük. Akkor rosszat teszek a családommal, mert túl magasra emelem őket. Nem ott van a helyük. Nem az a cél.

Vannak jó dolgok az életemben, amik részei az életemnek, de ha imádom őket, akkor tönkretesznek. Még mindig megvannak a régi istenek, csak a nevüket nem használjuk. Mi úgy hívjuk: neopogányság. Azaz nem égetem el a fiamat a Moloknak – ahogy csinálták azért, hogy jól menjen a cég –, de ha kiderül a gyerekről az anyaméhben, hogy fogyatékos, akkor vége mindennek, akkor megölöm. Miért? A kényelmem miatt. Nem sok minden változott.

Nem égetek tömjént Fortuna istennőnek Fortuna templomában, de nem bírok kihagyni egy lottósorsolást sem, mert: Mi lenne, ha most húznák ki a számaimat? Mi a baj ezzel? Az, hogy valamit túl magasra emelek. Nem áldozok borjút a kényelem istenének, de amikor hazaérek, akkor: „Csend legyen! Mindenki üljön vigyázban. Mindenki húzódjon a sarokba, ez az én időm, az én kényelmem, az én műsorom, az én vacsorám. A gyereket pedig nevelje az internet, biztos jól fog ez elsülni.” Ja, persze!

Változott a dolog? Nem igazán. Az a gond, hogy a szívünk ugyanolyan, mint Izraelnek volt, mint a korinthusiaknak volt, és belefutunk ezekbe a hibákba.

Ezért ez az üzenet, mert fontos vagy. Mert az életed nem jelentéktelen, ahogy az előző üzenetben (2013.08.25. de. P. Kende) végig erről volt szó. Jelentőséged van. Nem vagy mellékes. Amikor valamit – a kütyümet, a munkámat,… – felemelek túlzottan, akkor az történik, hogy nem kapom meg azt, amit remélek attól.

Jákób dolgozott hét évet, nem azt kapta, amire számított. Jákób Ráhelre számított, és Leát kapta meg. Aztán – 1Móz 29. – Lea tudta, hogy a férje nem szereti, szült egy fiat, és azt mondta: mostmár szeretni fog a férjem. Tyű! A férjed szeretete?! A második gyereknél: Na, majd most! Aztán a harmadik után: Na, majd most! A férje egyszerűen csak nem szerette. Akkor mi történik?

Ez történik mindenkivel. Keményen dolgozol, de csalódni fogsz benne. Nem fogod megtalálni, amit szeretnél. Az üzlet nem fog megelégíteni. A siker nem lesz elég. Sajnálom, hogy rossz híreket mondok, de szólok előre, hogy ne fuss végig ezen az úton, mert nem lesz válasz. Ne tedd az életed középpontjává. Nem azt mondom, hogy ne dolgozz keményen, nem azt mondom, hogy ne légy ügyes az üzletben, de ne ez legyen a középpont. Ne ez legyen a lényeg, mert akkor bálvánnyá válik.

Az első szépségkirálynő Magyarországon öngyilkos lett. Megkapta, amit akart, aztán nem volt elég. Nem elégítette meg. Lea fiat szült. „Ha fiat szülök, biztos szeretni fog a férjem.” Tényleg így működnek a dolgok? A szeretetet vízszintesen kell megtalálni? A sikert, a hatást, a lenyomatot magunk mögött, a hagyatékot vízszintesen kell megtalálnom? Nem! Nem erre vagyunk elhívva, hanem arra, hogy Istenhez forduljunk.

A negyedik gyereknél Lea rájött, hogy a férje nem is fogja szeretni, de már nem törődött ezzel, hanem hálát adott Istennek. Mát 6:33 keresd először Isten országát, az Ő igazságát, az Ő munkáját, az Ő akaratát, az Ő tervét, az Ő szeretetét, az Ő Szellemét; és ha Őt megtalálod, akkor minden más a helyén van, akkor minden más rendben van.

Azerbajdzsánban beszélgettünk egy anyukával. Az egyik kislánya annyira gyönyörű! Szinte hihetetlen, annyira szép a kislány. Egy nagy nemzetközi magazin címlapján volt. Mondtam neki: Ugye tudod, hogy ez veszélyes? Azt felelte az anyuka: „Igen, imádkoztam felőle, és itt a vége. Többet nem lesz ilyen.” Megkérdeztem: Miért? „Azért, mert nem akarom, hogy erről szóljon az élete. Mert az élete több. Félek attól, hogy elkapná ez, és nem lenne elég erős.” – válaszolta. Fontos, hogy kimondjuk.

P. Schaller sokat beszélt erről Baltimore-ban mostanában. „Férfiak! Fontos kimondani: kényelem, nem te vagy az én istenem. Karosszék, nem te vagy az én istenem. Finom vacsora, nem te vagy az én istenem.” 🙂 A világ mindig kínálja nekünk ezeket. Ha nem mondod határozottan: „Ácsi! Nem te vagy az én istenem!”; akkor átveszi az uralmat az életemben.

Ez fog történni velem, átveszi az uralmat az életemben. Leural, tönkretesz, elveszi a szabadságomat, elveszi az örömömet, és nem lesz szabadságom Istennel járni. Pál azt mondta erről: mindent szabad nekem, de nem vagyok semminek a hatalma alatt. Mi a veszély? Az, hogy valami jó dolog történik az életemben, és én megnyitom a szívem, és beengedem a szívem közepébe.

Például, nekem ez a szolgálat; az, hogy én vagyok itt a lelkipásztor. Életem legnagyobb megtiszteltetése, hogy szolgálhatok az Igével az emberek felé, és örömünk lehet együtt. Ám ha ez lesz a szívem közepében, akkor mi lesz, amikor kapok egy agyvérzést, és ennek következtében nem tudok beszélni? Akkor vége lesz az életemnek, és ez nem lehet.

Mert amíg az életem tart, addig Istennek van egy terve. Nem számít, hogy öreg vagyok, nem számít, hogy gyenge vagyok, nem számít, hogy fáradt vagyok. Nem számít, hogy nem mennek jól a dolgok. Ahogy az előző üzenetben beszéltünk erről, az életem meg lesz rázva, Zsid 12:27, de amikor megrázkódik az életem, akkor kiderül, hogy beengedtem-e valamit a szívembe. Nem véletlenül mondja, hogy őrizd a szíved, Péld 4:23. Ne engedj be oda mást. Isten legyen a középpontban.

Sok dolog jelen lehet az életemben, de nem engedhetem be az életem középpontjába, nem lehet az a motivációm. A bálvány az igazán egy jó dolog, amit túl magasra emeltem: a feleségem / a férjem, gyermekeim, a munkám, a sikerem, a pénzem, az egészségem, a sportom, a hobbim,… Szeretem a hobbimat? Nagyon szeretem a hobbimat, de nem emelhetem túl magasra.

P. Brian Lange azt mondta: „Imádok pecázni! Odavagyok a pecázásért. Sokat birkóztam ezzel és Istennel. Aztán megértettem, hogy Isten tartogat a pecázásom számára egy tökéletes helyet és egy tökéletes időt. Minden nyáron van három napom, amikor el tudok menni, és akkor kiélem magam pecázásban. Ennyi.” Rendben van ez így?

Képes vagyok elengedni? 1Móz 22:6-ban Ábrahám odaadta a fiát Istennek. Meg tudom csinálni a biciklimmel ugyanezt? Vagy a fényképezőgépemmel, a kenummal, a repülőjegyemmel,… azzal, amit szeretek csinálni? Oda tudom adni Neki? Tudom-e azt mondani: „Uram, ez a Tiéd. Nem emelem túl magasra.”

Ez egy jó teszt igazából. Ha van az életemben egy jó dolog, amit szeretek, de nem az életem központja, és aztán elveszítem – vagyis nem volt bálvány és elveszítem –, akkor szomorú vagyok. Ám ha valami az életem középpontja volt – egy jó dolog bálvány volt – és elveszítem, akkor kétségbeesem és készen állok öngyilkos lenni. Például egy fiatalember, aki öngyilkos lesz azért, mert a barátnője elhagyja, vagy egy üzletember, aki kiugrik az ablakon, mert összeborult a cége. Ez nem történhet meg velünk.

Ebben akarlak bátorítani. Szeretek sok dolgot az életben, ami nagyszerű, de nem tud egyik sem megelégíteni. Ez az, amit Isten akar: „Figyelj! Tedd Krisztust a középpontba. Minden más a periférián van.” Ha a központban Krisztus van, akkor kívülről nézhet ki úgy, mintha összedőlne az életed, de igazán, belülről soha nem dől össze.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ne bízd rá magad valamire, ami nem tart meg, ami olyan, mint a futóhomok. Hanem bízz Bennem, Aki állandó vagyok, Aki megbízható vagyok.” A döntésed olyan fontos ebben! Szeretnélek bátorítani, hogy számolj Isten valóságával, azzal, hogy Ő nem hagy el, hogy Ő melletted áll, hogy a jó döntéseidet, amikor a Szent Szellemet keresed, azt Isten felemeli, értékessé teszi, jelentőssé teszi és áldássá teszi.

Végezetül, Isten hatalmat adott nekünk.

1Kor 10:13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

1Kor 10:14-15 versek is erről beszélnek. Mondanak valami nagyon érdekeset neked és nekem. Azt mondják: hatalmad van. Mire? Arra, hogy elszaladj a kísértéstől. 🙂

–        Ez nem az a hatalom, amit szeretnék. Én azt a hatalmat szeretném, hogy jön a kísértés, és leterítem.

–        Nem. – mondja Isten. – Én arra adtam neked hatalmat, hogy Krisztushoz fordulj, amikor jön a kísértés. Énhozzám menekülj! Én arra adtam neked hatalmat, hogy beszaladj a menedékvárosba. Szaladj be Krisztusba! Menekülj Ő bele. Ez a te hatalmad.

–        Várj! Én jobban szeretnék valami más hatalmat!

–        Nem! Nem, neked erre van szükséged. Ha más hatalmat adnék neked, akkor felemelnéd, és dicsekednél benne. Én ezt a hatalmat adtam neked, hogy menekülj Krisztushoz.

Menekülj Krisztushoz! Használd ezt! Élj ezzel! Mert jönni fog a világ, és azt fogja mondani: „Hé! Itt a lehetőség.” Mit csinálsz akkor? Isten azt mondja: „Menj Krisztushoz. Ne engedd a szíved közepébe! Ne engedd oda be.”

Lehet, a házastársad már két hete borzasztóan viselkedik veled, és aztán a munkahelyeden van melletted egy nagyon kedves kolléga. Még csak nem is fájdalmas ránézni, nem csúnya és nagyon kedves. Mit csinálsz? Menekülj Krisztushoz! Menekülj a házasságodért, az életedért, a hitedért. Vedd komolyan! Ne engedj be valamit a szíved közepébe, ami nem Isten, mert az hazugság.

Drága Urunk! Köszönjük Neked, hogy adtál nekünk a Te Igédből, hogy tanítasz bennünket, hogy bátorítasz minket, hogy vezetsz minket. Köszönjük, Istenünk!

Kérünk Téged, hogy vezess bennünket a személyes életünkben. Urunk! Ha van valami, amit felemeltünk túl magasra, akkor kérünk Téged, hogy mutasd meg, hadd engedjük el, hadd adjuk fel, hadd foglalja el a megfelelő helyét, és aztán hadd járjunk Veled szabadon.

Istenünk, kérünk Téged, hogy ne éljünk valamilyen rejtett hazugságban, ami megmérgezi az életünket, a barátságainkat, a családjainkat, az éveinket. Istenünk, kérünk Téged, hogy a megfelelő csatában legyünk. Ámen.

Kategória: Egyéb