A gyülekezet egysége és dicsősége (I. Korintus 1)

2013 július 10. szerda  18:30

1Kor 1:1-9  Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.  2Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:  3Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.  4Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,  5Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben,  6Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.  7Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,  8Aki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.  9Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,

Néhány dolgot előre kiemelek ebből a szakaszból. Ha választani kéne egy verset, akkor melyik tetszik neked leginkább? Ha a másodikat választod, megértelek J, mert azt mondja: „a Krisztus Jézusban megszentelteknek”; és nem azt mondja, hogy akik majd egyszer megszentelteknek a Krisztus Jézusban. Hanem azoknak, akik meg vannak szentelve a Krisztus Jézusban.

A hívők, akik meg vannak szentelve a Krisztus Jézusban – micsoda gondolat! Hívő vagy? Itt azt mondja: akik meg vannak szentelve a Krisztus Jézusban. Annyi minden van, amit Isten már elvégzett értünk. Róm 8:30 akiket eleve elrendelt, azokat eleve el is hívta, akiket elhívott, azokat meg is igazította, és akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Isten adott neked dicsőséget. Isten adott neked igazságot Krisztusban, Róm 5:1, és azzal együtt neked adta az Ő dicsőségét. Zsid 10:10 egy áldozattal meg is szentelt téged egyszer és mindenkorra. Csodálatos ez, hogy Isten annyi mindent megtett értünk máris.

Sokszor gondolkodom azon, hogy minek kell nekünk a gyülekezet. Isten beszél nekem erről, és ez annyira tetszik nekem. Az egyik dolog ez: hol hallanám az Igét így? Hol tudhatnám, hol bátorítanának abban, hogy Isten megszentelt engem? Isten adott nekem egy újfajta igazságot – hol bátorodnék ebben? Annyira nagyszerű ebben a gyülekezet! Annyira nagy szükségem van rá!

A 4. versben Pál arról beszél, hogy imádkozik értük. Annyira nagyszerű a gyülekezet, mert imádkoznak érted. Mert emberek imádkoznak a gyülekezetért. Emberek imádkoznak a mi gyülekezetünkért. Tudom, most sokukkal beszélgettem, akik imádkoznak értünk. Nepálban, Indiában, Afrikában, Dél-Amerikában imádkoznak értetek. Nagyszerű, hogy a gyülekezet része vagyok, mert vannak imák, amiket azért kapok, mert ide tartozom. Mert a hívők imádkoznak ezért a gyülekezetért. Ez nagyszerű!

Aztán az 5. vers azt mondja, hogy növekedés, meggazdagodás van a gyülekezetben beszédben és megértésben. Ez nagyszerű! Isten tanít minket, hogyan beszéljünk az Ő dolgairól. A gyülekezetben tanulok erről, hogy hogyan beszéljünk az Ő dolgairól, hogyan kommunikáljak, hogyan legyen szellemi beszélgetésem valakivel.

Az előtt ezt nem ismertem. Beszélgettünk dolgokról, de nem szellemiekről, nem másik szinten beszélgettünk. Nem elvont dolgokról beszélek, nyilván, hanem Isten munkájáról, Isten munkájának a valóságáról, és ennek a kommunikálásáról. A gyülekezetben tanulom megosztani ezt, és növekszem ebben. A gyülekezet annyira hasznos nekem, mert itt megtanulom ezt. Bátorítalak erre.

Merj bátor lenni! Istentisztelet után mondd azt valakinek: Ez most miről szólt? Vagy: nekem ez ezt mondta, neked mit mondott? Tanulj erről! Ha új vagy a gyülekezetben, vagy ha régi, de nem csinálod, akkor légy bátor. Tanulj! Növekedjünk ebben. A szellemi kommunikáció annyira jelentős nekünk.

Csak hadd mondjam ezt, ha a teremben mindig ugyanott ülsz, próbáld ki milyen máshol. Egészen új gyülekezetet fogsz megismerni. 🙂 Csak merj bátor lenni! Kommunikáció. Annyit mulasztok el, ha csak itt vagyok. Hallok, lehet, hogy befogadom, de aztán elmegyek, és soha nem osztom meg senkivel. A gyülekezet annyira nagyszerű, mert hozzáteszi ezt a részt. Azt, hogy együtt vagyunk itt. Ezt megtehetjük.

A 6. vers Krisztus bizonyságtétele. Nagyszerű!  A te életed bizonyságtétel Krisztusról. Az emberek körülötted tudják, hogy te olyan „hívőféle” vagy, olyan Jézus-izé, olyan fura fazon. A hited fontos, az emberek körülötted tudják és látják. Lehet, hogy félreértik, de bizonyságod van. A gyülekezetben ez itt van, és annyira nagyszerű ez. Annyi embert mondhatnék a gyülekezetből: az életed bizonysága annyira jelentős! A gyülekezet nagyszerű hely, mert láthatom ezt, értékelhetem ezt, és gyönyörködhetek ebben.

Aztán a 7. vers: az ajándékok a gyülekezetben. Van tehetséged valamire, de amikor újjászültettél, Isten adott többet, 1Pét 4:10. Arra adta, hogy használd a gyülekezetben. Ez az a hely, ahol használva van, és az igazi célja kifejeződik. Ez a helye igazából.  A gyülekezet annyira nagyszerű hely! Annyira hálás vagyok érte!

Még egy dolog ebben a szakaszban. Milyen volt a korinthusi gyülekezet? Rendben volt? Nem igazán. Ha választanom kéne, hogy a korinthusi vagy a mi gyülekezetünk, vagy a korinthusi és szinte bármelyik gyülekezet között, akkor valószínűleg a „szinte bármelyik” gyülekezetet választanám. 🙂 Mert bajban voltak. Mindenféle gondjaik voltak. Szét voltak csúszva. A gyülekezet nem volt rendben. Lehetne írni hatvan-nyolcvan dolgot, ami helytelen volt ebben a gyülekezetben, és látszik ezekben a fejezetekben.

Nem volt rendben a gyülekezet. Isten azonban szólt hozzájuk. Ez annyira bátorít engem! A gyülekezetnek van dicsősége. A gyülekezetnek van fontossága. A gyülekezetnek értéke van, és az nem az, amit a világ tulajdonít neki. Még akkor is, amikor a gyülekezet megtéved és félrecsúszik, akkor is Isten szól hozzájuk, bátorítja őket, és vezetni akarja őket.

Izrael rossz irányba ment annyi évszázadon keresztül, az Ószövetség tele van ezzel. Mindig rossz irányba mentek, és milyen volt Isten velük? Mát 23:37-ben azt mondja nekik Jézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Hányszor próbáltalak összegyűjteni! Hívogattalak újra és újra. Évszázadokon keresztül. Több mint egy évezreden keresztül újra meg újra próbálkoztam veled.” Isten hűséges volt hozzájuk. Igazán az hozzájuk ma is. Ez fontos nekünk.

Miért? Azért mert ez arról szól, hogy Isten hozzánk is hűséges. Még akkor is, amikor én elcsúszom. Róm 11:29 még akkor is, amikor megcsúszom, Ő hűséges hozzám. Nem kérdés, hogy Ő megmarad mellettem, és kiáll mellettem. Mert Ő egyszer eldöntötte, hogy én fontos vagyok Neki, és Ő nem gondolja meg Magát. Halleluja! Ez nagyszerű.

Ezekben a versekben én ezt látom, hogy a korinthusi gyülekezet bajban van. Isten beszél hozzájuk és feddi őket. Komolyan szól hozzájuk, inti őket és inti őket. Azt mondja nekik: „Hé! Ezt nem csinálhatjátok. Ez fontos, az nem.” Szeretettel, nagyra értékelve, gyönyörköde, és azt mondva: igen, ti vagytok azok, akiket Isten kiválasztott.

Ez annyira fontos nekünk, mert Isten így dolgozik az életünkben, hogy bátorít bennünket. Kifejezi, hogy kik vagyunk mi az Ő számára. Felépít minket, és megérteti velünk, hogy szeret bennünket, és aztán mondja. Nem távolról: hé, állj helyre, és aztán majd beszélhetünk! Hanem azt mondja: Én szeretlek, fontos vagy Nekem. Aztán azt mondja: „Térj magadhoz! Legyen eszed!”

Miért fontos ez? Ez a különbség. A törvénykezés nem épít képességet arra, hogy elfogadjuk, hanem csak megmondja, hogy mi a helyes. „Kössssz!!! Már amikor ide jöttem, úgy éreztem, hogy vannak terheim, hát még most! Most aztán igazán vannak terheim.” Nem! Isten nem így csinálja.

A 8. vers egy ígéret, a gr. anenklétosz szóval azt mondja: megerősít feddhetetlenségben. Isten azt mondja: „Figyelj! A mai nap valaki megítélhet téged, de egy nap Előttem fogsz állni, és nem lesz senkinek joga, hogy megítéljen téged.”

Róm 8:33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít;

Micsoda gondolat! Ki vádolhat téged? Isten feddhetetlenné tesz téged. Azt mondja: „Figyelj! Az Enyém vagy. Én adom ezt neked, és senki nem ítélhet meg téged, mert Én vagyok az, Aki ítéletet tettem, és az ítélet a Fiamon volt.” Kol 1:22 és 28. Mennyire nagyszerű ez! Isten azt mondja: „Figyelj! Ez Rajtam múlik.”

Nekem is a 8-9. vers tetszik a leginkább a fenti szakaszban, mert itt egy ígéret van nekünk. Isten azt mondja: „Figyelj! Ez a lényeg. Én vagyok a lényeg. Én hűséges vagyok. Én vagyok az Isten, Aki elhívtalak téged, és Én vagyok az Isten, Aki megtartalak téged.” Micsoda ígéret a gyülekezetnek!

Gondolj bele ebbe! Mennyi oka lett volna Istennek, hogy hátat fordítson a korinthusiaknak! Ha valamit el lehetett rontani, akkor ők megtették. Tudod, mit jelent az állatorvosi ló? Az állatorvosok tankönyvének elején ott az állatorvosi ló ábrája, és minden létező állatbetegség rajta van. Minden lehetséges betegség. Ilyen volt a korinthusi gyülekezet. Minden lehetséges gond megvolt.

Széthúztak, rendetlenség volt, rosszul használták az ajándékokat, ítélkeztek, vádaskodtak, … Fantasztikusak voltak ebben az értelemben. Nagyon elrontották. Isten azonban annyira szereti a gyülekezetét! Persze! Máté 13:46 Isten megtalálta az igazgyöngyöt, és mindent elad, és megveszi azt az egyet. Jézus ezt tette értünk. Mindent letett értünk, és megvásárolt bennünket. Mennyire nagyszerű ez! Nagyon szeretem ezt a részt, annyira bátorító.

Talán a következő vers a kulcsa az egész Korinthusi levélnek:

1Kor 1:10  Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.

„legyetek teljesen egyek” A görögben ez inkább így hangzik: tessék szépen összejavítódni! Mintha elromlott volna az autó, és azt mondanád: Jézus nevében javulj meg! 🙂 Pál azt mondja nekik: „Figyeljetek! Ismerjétek fel, hogy nincs különbség. Ismerjétek fel, hogy mennyire fontos az egységetek!”

Az I. Korinthusi levél gyógyító levél. Van, hogy kemény, de gyógyító levél. Nem csak nekik, hanem mindnyájuknak. A 16. versig arról beszél, hogy mennyire fontos az egység a gyülekezetben. A gyülekezet Istennek a drága gyöngye, a kincse. Ez az Ő ültetvénye, ez az Ő háza, ez az, amit épít ma. A gyülekezet annyira fontos! Ugyanakkor ebben van felelősségünk nekünk is. Az egyik nagy dolog az egység.

Egység! A 11. versben a versengések szót használja. Ezek helytelen vitatkozások. Küzdenek egymással. Értsd meg, ez nem az a szó, hogy gondunk van és átbeszéljük. Mert lehet gondunk egymással, és aztán átbeszélhetjük. Nem olyan, hogy: „Nem! Nem beszélünk ilyenről a gyülekezetben.” Azt mondja, hogy ez nem szakíthat szét bennünket. Ez nem választhat el minket.

Túlságosan fontos az, hogy egyek vagyunk, hogy van valami, ami nagyobb, ami több. Észreveszed-e, hogy van valami, ami több? Lehet problémám a másikkal, de a kérdés az: van-e valami közöttünk, ami nagyobb? Ott van-e Krisztus? Gondom van az egyik pásztorral: „Miért prédikál mindig angolul? Miért nem prédikál magyarul, amikor magyar állampolgár? Nem érdekel, hogy oroszul is tud!”; de van-e valami nagyobb közöttünk? Problémám van egy másik pásztorral: túlságosan jól prédikál, irigy vagyok rá. Azonban van-e valami közöttünk, ami ennél nagyobb? Felismerem-e azt? Persze, hogy van valami közöttünk, ami nagyobb, de felismerem-e azt? Én, a hívő látom-e, hogy van valami köztünk, ami ennél nagyobb?

Beszélgettem egy jó barátommal az USA-ban, neki idő közben lett egy elmebetegsége. Annyira arra gondoltam, ahogy beszélgettünk: ő az én barátom, és Krisztusban egyek vagyunk. Lehet, hogy van egy betegsége, de ő az én barátom, és Krisztusban egyek vagyunk, és az több ennél. Van-e valami közöttünk, ami több?

Természetileg olyan könnyen megtalálom azt, ami megoszt.

1Kor 1:12 … Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

Milyen érdekes ez! Olyan ez, mintha a gyülekezetnek az egyik oldala az egyik pásztort pártolná; akik hátul ülnek, azért ülnek ott, mert a másik pásztor pártiak, hiszen ő is ott szokott ülni, és köré ülnek. Akik a másik oldalon ülnek, azok egy harmadik pásztor prédikálását szeretik. Aztán akik elől ülnek, azok csak Krisztusra néznek, de éppen ezért nem hajlandóak közösségben lenni a pásztorok-pártiakkal. Ez volt a korinthusi gyülekezet. Tudták, hogy ki kihez tartozik. Mintha kitűzőik lettek volna, és az autóikon ott a matrica: én Péteré vagyok. Ez ment közöttük. Pál azt mondja nekik:

1Kor 1:13a Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus?

„Hé, srácok! Tényleg ez a nagy dolog közöttünk, hogy kit kedvelek, és kit nem kedvelek? Az, hogy hova nézek és hova nem?” Gal 5:19 a megoszlások a gyülekezetben mindig a régi bűnös természetnek a munkája. Mindig oda tartozik. Olyan könnyű találni okot arra, hogy ne értsünk egyet, könnyű találni egy nevet, ami alatt egyesülhetünk, és ami megoszt minket a többiektől.

Ügyeket találni annyira természetszerű, de nem erre vagyunk elhívva. Van azonban olyan is, ami jól hangzik. Például, ha a Krisztus pártiak azt mondják: mi egyedül Krisztusra nézünk. Ez nagyon jól hangzik, de van egy gond: baj van a szellemiséggel. Nem Krisztusról szól, hanem a megoszlásról, a különbségről, a széthúzásról, és Pál azt mondja: Miről beszélsz?

Vannak emberek, aki azért nem járnak a gyülekezetbe, ahova Isten elhívta őket, mert jár oda valaki, akivel nem hajlandóak egy teremben ülni. Látjuk-e azonban a többet? Látjuk-e a nagyobbat?

A 7-8-9. versben látom, ahogy Pál mondja ezt újra és újra, ízlelgeti ezt a kifejezést újra és újra, mert ez édes: a mi Urunk, Jézus Krisztus. A 8. vers: a mi Urunk, Jézus Krisztus; és a 9. vers: a mi Urunk, Jézus Krisztus. A mi Urunk, Jézus Krisztus. Ez az a nagyobb, ami közöttünk van, de ezt csak a Szellemben látom. Ezt csak Szellemben ismerem fel.

Nem a külső jelek: „Mi vagyunk a gyülekezetben azok, akik így öltöznek. Mi vagyunk a gyülekezetben, akik hordjuk a megkülönböztető jelet.” Nem! Hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus, és a szeretet az, ami összeköt minket. Ez annyira nagyszerű! Ezekre nézünk, és örömünk van. Azért, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus.

Mi van, ha összevesztem a testvéremmel? Összevesztünk, haragszunk egymásra, aztán hallom, hogy bajba került. Hogy válaszolok erre? „Megérdemelte!”; vagy a Szellemben járok-e, és azt mondom: a mi Urunk, Jézus Krisztus; és imádkozom a testvéremért. Imádkozom, hogy Isten áldja meg őt. Annyira nagyszerű ez!

Annyira könnyű természetinek lenni a gyülekezetben! Annyira könnyű természetileg nézni a testvéreket. Annyira könnyű nem felismerni az értékét, de ha a Szellemben járok, akkor ugyanannyira könnyű látni a nagyobb képet, az egységet, a lehetőséget.

Végezetül Pál azt mondja:

1Kor 1:17  Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, …

Hallottam az USA-ban egy gyülekezetről, akik azt mondják: „Hiszel Jézusban? Aztán megkeresztelkedsz. Addig nem vagy meg.” Tudom, hogy van, aki ezt hiszi, de ha Krisztus nem azért küldte Pált, hogy kereszteljen, akkor miről beszélünk? Mellesleg, ha nem vagy bemerítkezve, akkor merítkezz be! Ha hívő vagy, ne várj ezzel. Menj előre a hitedben Krisztussal. Ez azonban nem feltétele az üdvösségnek.

1Kor 1:17  … hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.

Pál azt mondja: a keresztet hirdetem. Ez az, amiről beszélünk. Pál azt mondja: egy értelemben szinte örülök, hogy nem kereszteltem meg senkit közületek, mert az most biztosan abban pöffeszkedne: „Engem Pál keresztelt meg! Téged ki is?” Ugyanígy lehet bármi igazából. Pál azt mondja: nem ez, hanem a Krisztus keresztje. Másutt nincs egység két ember között, csak a keresztnél.

Mert mi csak akkor tudunk egyetérteni, ha meghaltunk. Akkor, ha azt mondom: „Rendben, én meghaltam Krisztussal. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Csak ott tudok egyetérteni a feleségemmel, a fiammal, a testvéremmel, a másik testvéremmel. Csak ott tudok egyetérteni, csak ott tudunk egységben lenni. Pál azt mondja: nekem ez volt az üzenetem.

1Kor 1:18  Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Mekkora különbség! Ha hívő vagy, akkor Krisztus keresztje a legerőteljesebb dolog az életedben. Ha nem vagy hívő, akkor a legfurcsább dolog, a legijesztőbb dolog, a leggyengébb dolog, a legérthetetlenebb dolog. Ha nem vagy hívő, csak szeretnénk mondani neked azt, hogy bízz Jézusban, és a dolog megfordul: rá fogsz jönni, hogy a keresztnek milyen hatalma van egy ember életében, hogy mit tud elvégezni, hogy mi mindentől tud megszabadítani, hogy mekkora örömet találhatsz a kereszt másik oldalánál, hogy mekkora szabadságot találhatsz.

P. Schaller említette most a konferencián: „Valaki bejön ide, és lehet, hogy azt gondolja: ezek itt mind jó emberek, akik együtt próbálnak jobbak lenni.” Nem, nem vagyunk annyira jók, és nem megy nekünk annyira az, hogy igyekszünk jók lenni. Nem erről szól a közösségünk. Ahogy a kereszt nem csak jelkép nekünk, hanem valós erő az életünkben, ugyanúgy, a közösségünk nem arról szól, hogy próbálunk jobbak lenni együtt. „ Gyerünk! Legyünk együtt jobbak!” – nem erről szól a közösségünk, hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus. Őróla szól, és aztán együtt növekszünk Őbenne. Ez az, amire szükségünk van.

A világ tele van okoskodással, bölcsességgel. Erről szólnak a további versek. A világ tele van bölcsességgel, és minden népnek, minden városnak, minden embernek megvan a maga bölcselkedése. Van, aki az erőnek a bölcsességében hisz – nem tudom, hogy találkoztál-e ezzel –, és azt mondja: „Ó, énnekem annyi pénzem van! Én megtehetek bármit. Én nyaraltam a Bahamákon.” Minden rendben van ezzel, de ez az egész élete? Ez az ő bölcsessége, hogy Ő gazdag, hogy Őneki hatalma van; vagy politikai hatalma, vagy pozíció miatti hatalma van.

Vannak mások, akik az okosság, a képzettség hatalmában hisznek, és azt mondják, hogy az a fontos, az számít. A világ tele van ezzel is: „Szerezz még egy diplomát! Tanulj még többet!” Ezzel sincs semmi baj, de ha ez a csúcs, akkor azzal van egy gond. Az, hogy a keresztnél Isten azt mondta a világ minden bölcsességére, hogy bolondság. Aztán vannak mások, akik a vallásban bíznak. Azt mondják: ha én eleget dolgozom, akkor elérem Istent.

A kereszten rajta volt latinul, ami a hatalom nyelve volt, aztán rajta volt görögül, ami a bölcselkedés nyelve volt, és rajta volt héberül, ami pedig a vallás nyelve volt. Isten azt mondta: se a vallás, se a te bölcsességed, se a tudásod, se az ismereted, se a te hatalmad, se a te pénzed, egyik sem hoz neked szabadságot, örömet. Ez mind bolondság. Krisztusban fogsz találni valami mást. Neked Őrá van szükséged.

Ha nem bíztál még Őbenne, bízd Rá az életed! Ha hívő vagy, akkor tudj visszatérni ehhez a ponthoz, a kereszthez, és tudd azt mondani: „Nem az én életem, nem az én akaratom számít, hanem az Övé. Ez az, ami érdekes nekem.”

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy együtt lehetünk a Te nevedben, a Fiad nevében, a Te Szellemedben. Köszönjük Neked, hogy megmutattad, hogy a világnak minden bölcsessége bolondság, a világnak minden ereje gyengeség, a világ minden vallása céltalan és soha nem érhet el Téged. A keresztnél azonban Te megmutattad nekünk, hogy még a Te gyengeséged is erősebb a mi erőnknél, még a Te bolondságod is bölcsebb a mi legnagyobb bölcsességünknél, és még a Te teljes megaláztatásod sokkal többet ér, mint a világ legnagyobb vallásainak minden dicsősége.

Köszönjük, Urunk, hogy lenyúltál értünk, hogy megszabadítottál minket, és nem csak ez, hanem hogy egybeszerkesztettél minket a gyülekezetben, a Krisztus Testében. Annyira hálása vagyunk Neked! Áldunk Téged!

csatolmányjel_0  Isten hozott Korinthusban – lökött szórólap

 

Kategória: Egyéb