A feltámadás bizonyossága békét hoz (I. Korinthus 15.)

2013 október 2. szerda  18:30

Találtam néhány idézetet arra, amiről szó volt az előző üzenetben (2013.09.29. du. P. Kende: Krisztus feltámadás mindent értékessé tesz, 1Kor 15.) Ezek közül egyet kiemelnék. Egy fiatal ateista angol ezt mondta:

„1926. elején a legkeményebb fejű ateista, akivel valaha egy szobába kerültem, ült a tűz másik oldalán. Megjegyezte: „Az evangélium történelmiségére a bizonyíték igazából meglepően jó. Frazer összes írása – folytatta – a meghaló Istenről, fura dolog. Szinte olyannak tűnik, mintha valóban megtörtént volna valamikor.” Ahhoz, hogy megértsd, hogy mennyire összezúzott ez engem, ahhoz ismerned kéne ezt az embert, aki azóta egyáltalán nem érdeklődik a kereszténység felől. Ám ha ő a cinikusok cinikusa, a legkeményebb kemény – ahogy ő mondta – nem érezte magát biztonságban, akkor én hova forduljak? Nincs tehát menekülés?”

Aztán később, élete során folytatta: „Elképzelhetsz engem abban a helyiségben, éjszakáról éjszakára, valahányszor egy pillanatra az elmém elfordult a munkától, éreztem az állhatatos, elfordíthatatlan közeledését annak, Akivel annyira szerettem volna nem találkozni. Az, amitől nagyon féltem, elérkezett rám. 1929-ben beadtam a derekam, elismertem, hogy Isten az Isten. Letérdeltem, imádkoztam, és talán azon az estén én voltam a legcsalódottabb és legkellemetlenebb megtérő egész Angliában.”

Ő C.S. Lewis volt. Ez érdekes: „Fura dolog! Olyan, mintha tényleg megtörtént volna.” 🙂

Az előző üzenetben beszéltem arról, hogy mit jelent a hit az embereknek, amikor használjuk ezt a szót, és hogy mennyire ki van csavarodva. Aztán találtam erről néhány magyarázatot, hogy mi a hit:

–        „A hit az, amikor akkor próbálsz használni, amikor minden ok ellened mutat és az ellen, amit hinni akarsz.”

–        „A hit az a vallásos álmodozás, amelyben az ember megpróbál valami szellemi reményt kicsikarni a dolgokból erős akarattal.”

–        „A hit – hinni a lehetetlent.”

–        „A hit – hinni azt, ami a tényekkel szemben áll.”

–        „A hit – hinni azt, ami szemben áll a bizonyítékokkal.”

–        „A hit – nem törődni a valósággal.”

„Csoda-e, hogy az emberek a józan észt választják e helyett az őrület helyett, amit a hit jelent?”

Ezen meghatározások közül azonban egyik sem a hit.  A keresztény hit az nem a bizonyítékok hiányában való hit, hanem a keresztény hit az a helyes válasz a bizonyítékokra. A keresztény hit törődik a bizonyítékokkal, a tények számítanak nekünk.

Azt mondja Zsid 11-ben, amikor a hitről beszél, hogy a hit az meggyőződés, az bizonyosság. Nem csak remény, hanem bizonyosság is: tudhatom, hogy valami úgy lesz.  Ez a bibliai hit. Nem az, hogy talán, hanem tudhatom, bízom benne. Ez nagyon fontos. Mert nem tudhatsz biztosan valamit, amire nincs bizonyítékod.

Jézus feltámadása ezért fontos nekünk, mert a reményhez bizonyosságot ad. Ezért fontos nekünk a Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezete. Ahogy Pál leírja a feltámadást, ő nem egy mese-feltámadásról beszél, nem misztikus feltámadásról beszél, nem jelképes feltámadásról beszél, hanem valós feltámadásról beszélt. Arról, hogy Jézus valóban élt, valóban meghalt, aztán valóban feltámadott.

1Kor 15:17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.

Harnack azt mondta, hogy a feltámadás nem keresztény teológia, hanem a feltámadás a kereszténység.  A kereszténység áll vagy bukik a feltámadással együtt. Úgyhogy ez nagyon jelentős fejezet nekünk.

1Kor 15:12-14 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.

1Kor 15:20 Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.

Ez a jó hír, hogy Krisztus tényleg feltámadt. Erről szeretnék beszélni, hogy mit csinált, és miért hisszük, hogy feltámadt. Miért nem gondoljuk, hogy ez csak jelkép vagy mese.

2Tim 1-ben arról olvasunk, hogy mit csinált Krisztus a feltámadásakor.

2Tim 1:9b-10 az ő saját végzése és kegyelme szerint, … Ez pedig most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által.

Micsoda vers! Öröm van a szívemben ettől. Nyilvánvalóvá lett ez az egész! Hogyan történt ez? Az evangélium elmondja. Mit mond el? Elmondja nekünk Isten kegyelmét, és elmondja nekünk Isten tervét. Ez hatalmas, ez csodálatos!

I) Az első ez: „Hé! Tudtad? Istennek terve van.” Ez jó hír. Isten nem távol van, nem a házimozi szobájában ülve néz valami filmet és nem törődik velünk, hanem terve van ezzel az egésszel. Célja van, iránya van. Ez tart valahova. „Nem úgy néz ki! A háborúk, a bajok, a nehézségek,…” Figyelj! Istennek terve van, és az evangélium ezt nyilvánvalóvá tette.

Az evangélium nyilvánvalóvá tette, hogy Istennek terve van. Aztán hozzáteszi: Nem csak az Ő terve, nem csak az Ő célja, az Ő végzése, hanem az Ő kegyelme is nyilvánvalóvá lett. Itt kapcsolódik hozzánk. Mert amikor azt mondják: Istennek van egy terve; akkor azt mondom: „Rendben. Ahhoz nekem mi közöm? Nagyon sok embernek vannak tervei, de nem érinti az életemet. Biztos vagyok benne, hogy Isten tervében én nem vagyok benne.”

A kegyelem viszont azt jelenti, hogy érdemtelenül, anélkül, hogy lenne valamilyen különleges jelentőségünk és nagy teljesítményünk, Isten bevont minket az Ő tervébe. Egy értelemben, mintha kiterjesztette volna ránk a tervét. Persze nem így van, de így érthetjük, hogy Istennek volt a terve, aztán arra gondolt: Ja, itt van ez az ember!; úgyhogy belevette a tervébe. Ez így van veled, Isten belevett téged az Ő tervébe. Ez nyilvánvalóvá lett az evangélium által. Ez egyértelmű.  Pál azt mondja, hogy ez nyilvánvalóvá lett, világossá lett.

Mit csinált Jézus? Eltörölte a halált. Megverte a halált. Legyőzte a halált. Jézus legyőzte a halált! Mikor? A feltámadáskor. A feltámadáskor megmutatta, hogy Neki hatalma van a halál fölött. Azt láttuk a keresztnél, hogy Neki hatalma volt letenni az életét, de aztán van-e hatalma újra felvenni? Igen. Erről szól a feltámadás, hogy Ő győzött a halál fölött.

Még valami: világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot. „Várj, Jézus! Azelőtt is éltek emberek, mielőtt Te meghaltál a kereszten.” „Igen, de az örök életet.” A hívőnek örök élete van. Itt él 2013-ban. A kérdés: Meghalhat? Egy értelemben – Jézus azt mondja – nem. Nem! Neki örök élete van. A fizikai test meghalhat, de neki most örök élete van. Ő már belépett abba az életbe, ami örökké tart.

Jézus ezt hozta a napvilágra, ezt mutatta meg nekünk, hogy ez örökké tarthat Ővele. Mi járhatunk ebben, ezt világosságra hozta. Ez gyönyörű! Azt mondja 2Tim 1:10, hogy Ő elkötelezte Magát mellettünk. Jézus elkötelezte Magát mellettünk! Ő nem viccelt ezzel. Jézus nem úgy döntött, hogy a mi bűneinkért depressziót szenved. Nem úgy döntött, hogy eljön értünk és rossz önképe lesz. Nem! Jézus eljött és elszenvedte a fizikai halált értünk. Ez szörnyű és csodálatos.

A Húsvét egy testből és vérből álló dolog volt. Nem jelképes, nem elvont dolgokkal teli, és nem félutas megoldás, hanem Jézus teljesen végigment. A Húsvét az szörnyű dolog volt. A kereszt az rettenetes dolog volt. Ő ott a kereszten valóban szenvedett és valóban meghalt. Minden Húsvétkor van olyan idióta újság, ami lehoz egy cikket arról, hogy Jézus nem is halt meg, és ezért nem valós a feltámadás. Mindig valahol olvashatsz erről. Itt-ott előfordul mindig: „Nem halt meg, tehát nem támadt fel.”

Ján 19:34 hanem az egyik katona dárdával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki abból.

Ez orvosi dolog. Azt jelenti, hogy Jézus szívrohamban halt meg, nem a kereszten megszokott módon, ezt jelenti a víz a szíve körül. Halott volt, kétségtelenül. Ezt nem lehetett túlélni. Ő halott volt. Ez szörnyű dolog, de ugyanakkor azért, mert a kereszt nem volt üres, hanem ott volt rajta Jézus, azért a feltámadás annyira csodálatos. Mert Ő tényleg bevállalta ezt értünk, és tényleg fizetett értünk, és tényleg bemutatta, hogy mennyire szeret, hogy mennyire elkötelezett.

Aztán tényleg feltámadt, és megmutatta nekünk, hogy mi az örök élet, és napvilágra hozta, hogy Isten bele akar minket venni az Ő tervébe. Nem csak terve van, hanem kegyelme is. Ez annyira bátorító a szívemnek. Ez annyira csodálatos, mert Jézus megváltoztatott valamit. Megváltoztatta a szenvedés jelentőségét, és megváltoztatta a halálnak a jelentőségét. Ez csodálatos dolog.

1Kor 15:20-ban arról beszél, hogy ezért van reménységünk a halottaink felől. Van reményünk. Miért? Mert Jézus feltámadott a halálból, és békesség van a szívemben. Ez csodálatos dolog.

II) Említettem már, hogy az iskolákba a Nemzeti Alaptanterv behozta a diákrelax programot, ami meditációról szól. Ez kötelező dolog. Ez ott van minden állami iskolában. Ott kell lennie. Miért? Azért, hogy oldják a stresszt, azért, hogy békességet hozzanak. Mi a bajom ezzel?

i) Amikor mindenféle keleti dolgokkal foglalkoztam, akkor ez nagyon is benne volt az életemben. Csináltam ezt. Ez oda tartozik. Ez nem keresztény, és nem is semleges. Az interneten az egyik közösségi oldalon van egy mozgalom ellene. Vannak ott érdekes gondolatok erről.

ii) Ezek a meditációk üres békét akarnak hozni. Ki akarnak szorítani mindent. Üres béke.

Nekünk nem ez van. A mi békességünk máshonnan jön. A mi békességünk onnan jön, hogy felismerem a valóságot, hogy szembenézek az igazsággal: van halál, de van Jézus, Aki feltámadt a halálból; és a feltámadásnak van valósága, és vannak bizonyítékai. Ezért van békességem, mert vannak bizonyítékaim.

Ebben a fejezetben mond néhány bizonyítékot. 1Kor 15:6-20 írásrészben beszél a bizonyítékokról. Mi bizonyítja, hogy Jézus feltámadt?

1) Halott volt. Honnan tudjuk ezt? A leírásból, amit a katonák csináltak, nyilvánvalóan tudjuk, hogy Jézus halott volt. Aztán Mát 27-ben őrt állítottak a sírja elé a rómaiak. Miért? Azért, mert halott volt. Tettek egy pecsétet, Mát 27:66. Miért? Azért, mert halott volt. Elégördítették ezt a követ. Miért? Azért, mert halott volt.

A rómaiak tudták, a zsidó hatóságok tudták, az asszonyok és arimatiai József is tudták. Akik eltemették, nyilvánvalóan tudták. Úgyhogy Jézus halott volt, ez nem kérdés.

Aztán jön a csoda, hogy üres volt a sír. Ez talán legnagyobb bizonyítékunk. Általában azt mondják, hogy ellopták a holttestet. Erre mindig az a kérdés: Rendben, de ki? Ki lopta el? A rómaiak? Nyilván ők benn akarták tartani a sírban. A zsidó hatóság? A válasz ugyanaz.

Mi van tanítványokkal? Csak olvasd el a történetet! A nyámnyila, berezelt, rémült bujdosó tanítványok? Amikor az egyiknek elkapták a ruháját, akkor inkább meztelenül elszaladt. Futottak, mint a nyúl. Persze, majd ők áttörtek egy tizenhat fős római őrséget! Ja, simán, gond nélkül. 🙂 Át a tizenhat római katonán, gond nélkül.

Amikor elárulták Jézust és jöttek a római katonák, akkor hány kard volt náluk? Talán kettő. Nem voltak állig felfegyverezve. Nem tudták ellopni a holttestet. Féltek, és elbújtak. Amikor Jézus feltámadott, akkor el kellett mennie hozzájuk, el voltak bújva valahol. A sír azonban üres volt, és senki nem tudta bemutatni a holttestet. Ez csodálatos dolog, nagy bizonyíték nekünk.

2) Még egy. Kik voltak a feltámadás első szemtanúi? Az asszonyok. Ez nekünk nem jelent olyan sokat. A nők másodosztályú állampolgárok voltak a bibliai időkben. Egyértelműen. A bíróságon nem fogadták el a tanúságukat sem. Nem számított, hogy mit mond. Mondhatta sok nő egyszerre ugyanazt, nem volt érdekes.

Úgyhogy, gondolj bele: az evangélium íróinak leírni azt, hogy nők voltak az első szemtanúk, ez teljesen égő volt. Ez égő volt. „Ez a bizonyítékod? Ne hülyéskedj! Az, hogy ő látta?! De hát ez egy nő! Nem jelent semmit, hogy ő mit mond.” Szerintem ez Isten vicce a mi számunkra. Igazán mi úgy vagyunk ezzel, hogy nekünk nem jelent kevesebbet, hogy Mária volt ott először, de nekik?

Úgy értem, ha valaki úgy rakta volna össze az evangéliumot, ha ez fabrikált dolog lenne, akkor ez nem lett volna benne, garantálom. Nem nők találták volna meg. Nem nők látták volna először, hanem férfiak látták volna először.

Ján 20-ban a tanítványok nem hitték el, amikor Mária azt monda, hogy üres a sír. El kellett menniük megnézni, mert nem hitték el. Ez annyira vicces nekem! Akkora poén, hogy ez van az Írásban! Miért? Azért, mert nem mese, hanem ez a valóság. Leírták a történetet, ahogy volt. Nem úgy, ahogy ők szerették volna, hanem úgy, ahogy történt.

3) Aztán a tanítványok megfordultak. Gyáva nyuszikból elkötelezett bizonyságtevők lettek, és bevállalták a halált. Bevállalták a mártírhalált. Hajlandóak voltak meghalni a hitükért, azért, hogy Jézus feltámadott. Annyit mind tudunk, hogy az emberek nem változnak ekkorát, csak úgy, hirtelen. Valaki ígérhetett volna nekik sikert, pénzt, hogy ezt hazudják, de egyikük sem lett sikeres és gazdag ebből. Krisztusnak kellett megjelennie előttük.

4) Ján7. Jézus családja ment az ünnepre. Ha valaki hírességre vágyik, akkor elmegy az ilyenekre. Jézus azt mondja: Én nem megyek. A családja azt kérdezi: Miért nem mész? A testvérei sem hittek Benne, Ján 7:5. Nem bíztak abban, hogy Ő a Megváltó. Nyilvánvalóan azt gondolták, hogy ez nem az. Márk 3:21 a családja azt gondolta, hogy Jézus megbolondult. Tehát Ellene voltak.

Ugyanez a Jakab lett később a jeruzsálemi gyülekezet vezetője. Hogyan? Úgy, hogy látta a feltámadott Jézust. Aztán bevállalta a hitét, és halálra kövezték. Miért? Mi változtatta meg a családját és másoknak az életét? Az, hogy Jézus feltámadott.

5) Igazán erről olvasunk itt, ami még egy bizonyíték:

1Kor 15:5-7 és hogy megjelent Kéfásnak (Péter), azután a tizenkettőnek. Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak, azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak,

Miről szól ez? Pál azt mondja: ez bizonyíték, szemtanúink vannak ötszázan, meg én, meg Jakab, meg Péter, és több csoport, akik látták Őt. Ez bizonyíték. Ha akarod, kérdezd meg őket.

A hitünk nem a levegőben lóg mindenféle alap nélkül, hanem a mi hitünk az válasz a bizonyítékokra. Azt mondtuk: igen, rábízom az életem Jézusra, Aki meghalt értem a kereszten, Aki feltámadott a halálból. „Rábízom az életem Jézusra!” – és ez megváltoztatott mindent az életünkben. Ez annyira fontos.

III) Nemrég beszéltem 1Ján 4:3-ról, az Antikrisztus szelleméről, amely azt mondja, hogy Jézus nem testben jött el, nem testben támadt fel, hanem csak megjelent; csak úgy tűnt, nem volt igazi. Mi ennek a célja? Az, hogy a lehető legnyomorultabbá tegyen bennünket. Mert ha Jézus nem támadt fel, akkor mi vagyunk a legnyomorultabbak. Mert kinevetnek minket a hitünkért, aminek nincs haszna, kigúnyolnak a semmiért, reményünk van az örök életben, és ebben csalódni fogunk, van egy bizonyosságunk, ami nem igazi.

Ha Jézus nem támadt fel, akkor ez az egész nem jelentene semmit. Akkor ez kedves emberek klubja lenne, akik igyekeznek jók lenni. Tudjuk, hogy ezzel a képpel több dolog nem igaz. Nem vagyunk olyan jók abban, hogy jók vagyunk, és nem is vagyunk olyan kedvesek – amin egyébként lehetne változtatni. 🙂

Gondolj bele azonban, ha Jézus nem volt igazi, akkor minden ember közül a leginkább sajnálatra méltóak vagyunk. Ám ha Jézus feltámadott, akkor mi vagyunk a legáldottabbak minden ember közül. Ez csoda az életünkben. Ezért van reményünk.

Róm 8:11 Az, Aki feltámasztotta Jézust a halálból, képes megeleveníteni a ti halandó testeteket is. Egyrészt ez azt jelenti, hogy amikor a halálos ágyamon leszek, akkor meglesz ez a reménységem, hogy egy nap Isten fel tud támasztani. Másrészt, amikor a prédikátor még mindig nem akarja abbahagyni, a szemhéjaim csukódnak le és nyaklik hátra a fejem, akkor azt mondom: Uram, kérlek, frissíts fel engem, kérlek, add nekem ezt az életet.

Amikor a bűn nagyon húz engem a másik irányba, akkor azt mondhatom: „Uram, eleveníts meg engem azzal az élettel, amivel Jézust feltámasztottad. Mert az a feltámadási élet megvan énbennem, az megvan az én életemben. Uram, kérlek, szabadíts meg engem.” Amikor a kísértés nagyon erős, akkor azt mondhatom: „Uram, add nekem azt az életet. Mert azon az életen nem talál fogást a kísértés, és lecsúszik minden.” Erre van szükségem.

Ez az, amiért reményünk van, nem? Ezért mondja itt:

1Kor 15:34a Józanodjatok ki – ébredjetek fel – és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom.

Mit jelent ez? Azt, hogy ismerd fel, hogy Jézus feltámadt a halálból. Legyőzte a halált és legyőzte a bűnt, és nekünk megvan a jogunk, hogy szabadon éljünk ettől. Megvan a szabadságunk, hogy a bűn ne uralkodjon rajtunk.

1Kor 15:57 De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Diadalt mi fölött? A bűn fölött és a halál fölött. Diadal, győzelem! Ami azt jelenti, hogy azt mondhatom: Uram, kérlek, tölts be engem a Szellemmel, adj nekem szabadságot ettől. Volt-e már, hogy valami kísértésben voltál, vagy elbuktál a szívedben, vagy csináltál valami hülyeséget, és valahol félúton a Szent Szellem megkocogtatta a válladat, megálltál és azt mondtad: „Uram, lehetne, hogy megelevenítesz engem? Lehetne, hogy betöltesz engem?”; aztán a dolog csak lehullott?

Volt már ilyen? Ez csodálatos dolog. Ez a szabadságunk. Ez a csoda az életünkben, hogy ez az élet jelen van az én életemben. Miért van bizonyosságom? Azért, mert Jézus feltámadott, és bizonyítékaim vannak rá, és azt mondom rájuk: ámen. Hiszek egy egyszerű, egy nyugodt módon, és azt tudom mondani: Igen, Jézus feltámadt, és ez azt jelenti, hogy örök reményem van, és reményem van a mai napra is.

1Kor 15:58 Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Ezt említettem az előző üzenetben. Az, hogy Jézus meghalt és feltámadott, hogy itt szenvedett, hogy a kereszten összekötötte az örökkévalóságot és a mi időnként – Isten akaratát és bennünket –, az azt jelenti, hogy minden, amit csinálunk, annak jelentősége van. Nem mellékes az életed. Nem kis dolog, hanem Eféz 6:10 Isten azt ígéri, hogy örökké megemlékezik erről. Soha nem felejti. Ám ha nincs feltámadás, akkor ennek nincs valósága.

Ha viszont Jézus feltámadott, akkor legyetek állhatatosak, mozdíthatatlanok, buzgólkodva az Úr dolgában. Erre bátorít minket, hogy járjunk ebben, hogy bővölködjünk ebben, hogy éljünk ebben.

Hallottam, hogy sok ember küzd nagy döntésekkel az életében, de nem kér tanácsot. Bátorítanálak, hogy fordulj a pásztorainkhoz, kérdezd őket. Ne félj, nem ő fogja meghozni a döntésedet, de tanácsot ad, és bátorít Istenben. Ne menj a nehéz úton, kérj tanácsot, húzódj közel. Miért? Azért mert bővölködni akarunk az Úr dolgában.

Ez sokszor olyan egyszerű, odamenni az egyik testvéredhez és bátorítani az Úrban. Ez olyan egyszerű. Csak járjunk ebben, és imádkozzunk. Miért? Azért, mert Jézus feltámadott, és nekünk nem csak hitünk van, hanem bizonyosságunk. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked a Te nagyszerű munkádat azon a rettenetes kereszten, ami annyira dicsőséges, mert szeretetből tetted, szeretetből adtad a Fiad. Jézus, Te szeretetből haltál meg értünk, és Szent Szellem, Te szeretetből jelented ezt ki nekünk. Köszönjük Neked, Istenünk, hálásak vagyunk Neked.

Ha még nem bíztál Jézusban soha, akkor hozd meg ezt a döntést, bízd Jézusra az életed. A hit nem azt jelenti, hogy történelmileg tudom valamiről, hogy igaz, vagy azt, hogy viselkedem valahogy, hanem a hit arról szól, hogy szívemben rábízom magam valaminek a valóságára.

Akár hiszel Jézusban, akár nem, hívő vagy. Lehet, hogy abban hiszel, hogy nincs Isten, de akkor is hiszel valamiben. Van hited, csak az a kérdés, hogy mire használod.

Mondd azt Jézusnak a szívedben: „Isten, Jézus, kérlek, gyere az életembe. Légy az én Megváltóm. Meg akarlak ismerni Téged, vágyom egy új kezdetre, új életre, új szívre, új szellemre. Jézus bízom Benned, hiszek Benned. Ments meg engem!” Mondd ezt Neki most. Bízz Benne, és kérd Őt: Jézus, ments meg engem!

Köszönjük, Urunk! Áldunk és magasztalunk Téged. Köszönjük a Te csodálatos munkádat a kereszten, és köszönjük a Te csodálatos feltámadásodat.

Jézus Nevében, ámen.

Kategória: Egyéb