A felfrissülés ideje

2017 május 24. szerda  18:30

2Sám 18:19-33-ban leírt történetet fogjuk most követni. Ahimaac az egyik szereplő, ő az egyik futár.

2Sám 18:19 Ahimaac, Cádók fia pedig ezt mondta: Majd elfutok, és hírül adom a királynak,

A hadsereg fővezére azt mondja: Ahimaac, ne fuss, mert nem jók a hírek. Ez úgy szokott lenni, hogy ha a fővezér kedvelt egy futárt, például egy rokona volt, akkor őt a jó hírrel küldte. Azt, aki nem számított neki, azt küldte a rossz hírrel. Az, aki nem számított, futhatott rossz hírrel is. Miért? Mert a királyok néha fura dolgokat csináltak a rossz hírek hozóival, és a jó hírek hozóit sokszor megjutalmazták. Ezért nem akarta Jóáb, hogy Ahimaac fusson a hírrel. Úgyhogy elszalajtott egy másik embert, egy kúsitát.

2Sám 18:22 Ahimaac, Cádók fia újból megszólalt, és ezt mondta Jóábnak: Bármi történhet, hadd fussak el én is a kúsi után! Jóáb azonban ezt mondta: Miért futnál, fiam? Nem neked való ez a hírmondás.

Ahimaac talán bizonyítani akarta, hogy ő jobb, be akarta mutatni, hogy ő gyorsabban tud futni, ő jobban csinálja, kitartóbb, de hiányzott egy kulcsfontosságú dolog. Ő egy futár, de nem volt üzenete. Az fontos „apróság” egy futárnál! 🙂

2Sám 18:23 Ő azonban így válaszolt: Bármi történhet, hadd fussak el mégis! Ő pedig azt mondta neki: Ám fuss el!

Tényleg Ahimaac volt a gyorsabb egyébként, lefutotta a kúsit, és megérkeztek a városba Dávidhoz.

2Sám 18:27 Majd így folytatta az őrálló: Ha jól látom, az első úgy fut, mint Ahimaac, Cádók fia. A király ezt mondta: Jó ember az, és jó hírrel jön.

Tudta, hogyan megy ez. „Ha Jóáb Ahimaacot küldi, akkor biztos jó hírek vannak.”

2Sám 18:28-29 Akkor Ahimaac ezt kiáltotta a királynak: Békesség! … Akkor megkérdezte a király: Épségben van-e Absolon fiam? Ahimaac így felelt: … nem tudom, mi történt.

Úgyhogy a király félreállítja. Dávidot csak egy érdekli, az, hogy mi van a fiával. Ezt Ahimaac nem tudta. Ahimaacnak nem volt üzenete, a lényeget nem tudta. Egy értelemben megszégyenült, és oldalra van állítva. Ott kell állnia.

2Sám 18:31 Eközben a kúsi is megérkezett. Ezt mondta: Azt üzenik a királynak, az én uramnak, hogy az ÚR megszabadított ma téged mindenkinek a kezéből, aki ellened támadt.

Majd elmondja neki, hogy közöttük a fia is meghalt.

Rengeteg ember olyan ma, mint Ahimaac. Csak nézz meg az interneten egy társasági oldalt! Rengeteg mondandó, de van-e üzenet? „Kommentelni kell. Írnom kell valamit! Beszélnem kell!” Viszont van-e mondandó? Kicsit erről szeretnék beszélni. Az, hogy sokat beszél valaki, az nem jelenti azt, hogy van is mondandója.

ApCsel 14:17 jóllehet nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, az égből esőt adott, termést hozó időket, és bőven megelégített eledellel és szívbéli örömmel.

Ez nem annyira meglepő nekünk. Azt olvassuk, hogy Isten adott frissítő időket. Isten ad felfrissülést. Látjuk, hogy ez az Ő természetének része. Pál itt nem hívő emberekhez beszél, azt mondja nekik: „Figyeljetek! A mindenható Isten, Aki teremtette az egész világot, újra és újra bizonyságot tesz Magáról. Minden alkalommal, amikor gyümölcs terem, minden alkalommal, amikor forróság van, és jön egy jókora eső, ez Isten kegyelme rajtatok. Minden alkalommal, amikor fáradt vagy, alszol és felfrissülsz, ez Isten kegyelme rajtad.” Mi ezt úgy hívjuk, hogy általános kegyelem. Ami azt jelenti, hogy minden ember megkapja ezt, minden ember találkozik ezzel. Mi az, amit Isten csinál ebben a világban? A válasz:

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.

Az Úr azzal foglalkozik, hogy új kezdeteket indít. Igazából ez a jó hírünk minden embernek, aki még nem ismeri Jézust személyesen: „Isten új kezdetet akar adni neked Jézusban. Ha hiszel Benne, Ő ezt megteszi érted.” Fontos 2Kor 5:17-ben, hogy az Úr mindent újjá tett annak, aki hisz. Egyedül az Úr tud újjá tenni dolgokat ebben a világban. Az fontos üzenet, hogy nem jöhet máshonnan friss, új, más dolog, mint az Úrtól.

Mindaz, ami az emberektől jön, újra és újra a régi történet egy új ruhában. Megint házassági problémák, csak most más módon. Megint valamilyen fejbeli zűrzavar, csak más módon. Ám Jak 1:17-ben: minden jó ajándék felülről száll alá a világosság Atyjától. Ez a mi Atyánk, Istenünk. Ez annyira fontos, hogy ami jó ajándék, ami új, ami felfrissülés, amiben friss új élet van, az az Ő ajándéka a számunkra. Ez nem csak az újjászületésről szól.

Szerintem elmondhatjuk, hogy a kereszténység már régen kihalt volna, ha az Úr nem küldi a felfrissülés idejeit újra és újra, ahogy olvastuk ApCsel 14-ben. Isten küldött felfrissülést a gyülekezetnek is. Van, ami nyilvánvaló. Például Luther Márton elég nyilvánvaló, ugyanígy a walesi ébredés, vagy az, ami a ’90-es évek elején Magyarországon történt, amikor nagyon sokan újjászülettünk. Ez a felfrissülés ideje.

Amikor Isten megnyitja előttünk a Bibliát személyesen a hívő életünkben, és szól hozzánk az Igéből, az a felfrissülés ideje, ajándék Őtőle. Ha ezt nem tenné értünk, akkor az egész csak bepókhálósodna, megöregedne, berozsdásodna, megkövülne, elhalna. Csak régi vacak vallás lenne. Isten nem erre hívott Isten el minket. Isten újat akar adni nekünk, valamit, ami több.

Hol van ez a felfrissülés? Itt egy érdekes gondolat. Ahimaac igazat mondott. Amikor futott, és elmondta: Győztünk!; akkor az igazat mondta. Igaz volt, amit mondott, helyes volt, amit mondott, csak nem arra volt szükség. A király mást szeretett volna. Neki más volt a fontos. Gyülekezetként, hívőkként, kereszténységként lehetséges – lehetséges? –, hogy az igazságot mondjuk, de mégsem találjuk el. Ez fontos gondolat mindnyájunknak. Nem elbizonytalanítani akarlak, de szerintem fontos a szívünkben forgatni ezt, feltenni ezeket a kérdéseket.

Először is a felfrissülésről. ApCsel 3:19-ben van egy felhívás a megtérésre, az újjászületésre, és van benne egy érdekes gondolat, amit eddig sosem láttam:

ApCsel 3:19-20 Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy eljöjjön a felüdülés ideje az Úrtól, …

Ez a gondolat: felfrissülés az Úrtól. Úgy hiszem, hogy a hívő életünk ezeknek a felfrissüléseknek a sorozata. Itt egy kérdésem: Folyamatosan frissek vagyunk? Bárcsak! Ám nem mindig. Sajnos, nem mindig. Nem vagyunk folyamatosan frissek. Honnan tudom?

Ézs 40:30 Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.

Mi a következő vers?

Ézs 40:31 De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; …

Mindenki megfárad. Ha idős és beteg vagy, mire van szükséged? Felfrissülésre az Úrtól. Ha fiatal és erős vagy, mire van szükséged? Feltételezem – már nem emlékszem olyan jól, hogy milyen volt 🙂 –, hogy felfrissülésre az Úrtól. Újra és újra erre van szükségünk, hogy az erőnk megújuljon. Ez nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazzal az energiával és erővel és lendülettel megyek, de lehet újabb felfrissülésem, és mehetek tovább. Kívülről lehet, hogy nem is látszik, de a hívő életemben meg kell lenni a felfrissülésnek. Meg kell találnom újra az Urat.

Hogyan történik ez? Hadd mondjak egyet!

Filemon 1:7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk volt szeretetedben, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.

Ez a gondolat. Van egy testvér, akinek Pál azt írja: általad felfrissültek a többiek. Hogyan? Itt a jó hír mindnyájunknak, hogy ez a levél semmit nem mond Filemon értelmi képességéről, és azért frissítette fel a testvéreket. Azt sem mondja, hogy magas végzettsége volt teológiából vagy missziológiából vagy tanácsadásból, és ez megint egy jó hír nekünk. Nem olvasunk az ajándékairól sem. Tudod, hogyan hozott felfrissülést? Azt olvassuk, hogy a szeretete által. Erre a legtöbben képesek vagyunk. Nyilván! Róm 5:5 szerint képesek vagyunk erre.

Felfrissülés – hogyan? Egy testvér szeretete által. 2Tim 1-ben van egy hasonló kép. Pál börtönben van, és azt írja egy másik hívőről, Onéziforoszról:

2Tim 1:16 … mert gyakorta megvidámított engem, és nem szégyellte bilincsemet.

Ez az ember szerette Pált, és közösséget vállalt vele, amikor más nem volt hajlandó felvállalni ezt a közösséget. Mert egyrészt kellemetlen volt, hiszen Pál egy bebörtönzött „bűnöző”. Nem igazán bűnöző, hanem azért zárták börtönbe, mert Jézust prédikálta. Fennállt a veszély, hogy aki közösséget vállal vele, azt is bebörtönözik. Ezt a testvért azonban ez nem zavarta. Ha van egy testvér, akit nem zavar, hogy nehézségen mész keresztül, ha van valaki, aki nem távolodik el tőled, mert éppen mindenkinek veled van problémája, akkor az felfrissítő az életedben. Hála Istennek, hogy vannak testvéreink, akik ilyenek.

2Kor 7:13 egy másik ideillő vers, ahol azt írja: Titusz közöttetek járt, felfrissítettétek őt a szeretetetek által, a hitetek által, az életetek által, és aztán ezt a felfrissülést elhozta nekünk. Nagyszerű hír, hogy ezt megtehetjük. Testvérekkel vagyok egy bibliatanulmányon, egy evangelizáción, egy istentiszteleten vagy utána közösségben, és felbátorodom, és felfrissülök. Aztán beszélhetek egy másik testvérrel, aki nem volt ott, és felfrissíthetem őt, továbbadhatom ezt.

Róm 15:32 hogy örömmel eljussak hozzátok az Isten akaratából, és nálatok megpihenjek.

„Általatok felfrissülhessek.” – ez a fontos. A gyülekezeti élet az a működési mód, amire Isten készítette a hívőt. Ez a gyülekezeti élet, a Krisztus Teste élete. Élhetsz hívő életet úgy, hogy van kapcsolatod a Bibliáddal, és kerülöd a több hívőt. Lehetséges, persze! Nézheted az istentiszteletet a maga idejében az interneten, vagy még kevesebb időt követel, ha csak elolvasod utóbb a jegyzeteket. Nyilván, lehetséges. Ám ebben a világban nincs semmi olyan, mint a Krisztus Teste közössége, nincs olyan, mint a gyülekezet élete, és ezt nem tudod megélni az interneten keresztül. Én soha nem tapasztaltam volna meg ezt, ha nem mondtam volna egy nap azt: Ez az én gyülekezetem. Olyan hálás vagyok, hogy van gyülekezetünk, ahol az emberek más szellemmel élnek, mint ami a világban van!

A történetben Ahimaac nem tudta a választ, de a kúsi sem hozott áldást, habár tudta a helyes választ. Olyan volt, mint az az ember, aki tudja az összes információt, de nem törődik azzal, hogy érti-e bárki, amikor elmondja. Nekünk azonban másik szellemünk van. Ez a másik szellem a Szent Szellem, nyilván.

ApCsel 4:31 Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették.

Nekünk másik szellemünk van, 1Kor 2:12 nem a világé. Mit olvasunk ott? Az Istenből való Szellemet kaptuk azért, hogy megismerhessük azokat a dolgokat, amelyeket Isten ajándékba adott nekünk.

Miről beszélünk, amikor együtt vagyunk? Mindannyian tudunk a legújabb terrortámadásról, és az rettenetes! Itt van azonban a kérdésem: Van-e ebben bármi új? Úgy értem, hogy egy értelemben ez már nagyon régóta így megy. Az egyetlen különbség, ami miatt mindenki ki van akadva, hogy ez régen a keresztények ellen irányult, de az iszlamisták most azt gondolják, hogy a nyugat a kereszténység, úgyhogy ezért támadják a nyugatot. Egy értelemben borzasztó, persze, de nem abban az értelemben, hogy meglepő. Több ezer éve ezt történik. Beszélhetnénk róla itt? Igen, beszélhetnénk róla. Fogunk sokat beszélni róla? Nem! Azért, mert a fejemet a homokba akarom dugni? Nem! Hanem mert azokat szeretném felemelni, amiket Isten ajándékba adott nekünk. Mert a Szellem ezt adja nekünk. „Ó, te csak tagadásban élsz!” – mondhatja valaki. Nem! Én Szellemben élek.

Valaki azt mondja: Miért nem beszélünk többet a bűnökről? Beszélünk a bűnökről, de ugyanakkor arról beszélünk, amire a Szellem mutat. A Szellem arra mutat, amit Isten ajándékba ad nekünk. Mert Ő meg akar eleveníteni minket. Felfrissít a Krisztus Teste életében, és aztán megelevenít, amint betölt minket. „Beszéljünk a bűneitekről! Vagy beszéljünk az enyémekről!” Jobb ötletem van: beszéljünk azokról a dolgokról, amiket Isten nekünk adott ajándékba ingyen. Tudod, miért? Azért, mert – Róm 8:11 – az az, ahol megelevenedünk. Nekem erre van szükségem. Ez az, amire szükségem van, nem a régi történetre, nem ugyanazokra a történetekre.

Úgy értem, annyira unalmas, amikor belegondolsz az istenekbe az Olümposzon. Olyan az egész, mint egy szappanopera. Mint amikor pletykafészkek beszélgetnek, csak épp egy hegyen teszik mindezt kifényesítve és felnagyítva. Ennyi a különbség összesen. Miért? Mert ez még mindig ugyanaz a történet. Ez a problémánk ebben a világban, hogy annyian beszélnek, de az még mindig ugyanaz a régi vacak történet, még mindig ugyanaz az életet nem adó történet. Az egyetlen, ami életet ad, az valóban a Szent Szellem, és az valóban a szentek közössége. Ez az, amire szükségünk van.

Szeretnénk áldást kommunikálni? Bárhol vagyunk, a szívünkben ez van. Hadd mondjam el, hogy nincs erre módszer. Ez egyedül a Szellem által történhet. Nincs módszer, hanem Személy van. Lelkipásztorként az ember beszél temetéseken és esküvőkön, hívőkként törődünk a gyengékkel, esetleg haldoklókkal. Lehet, hogy olyanokkal, akikkel senki nem törődik. Itt a kérdés: Hogyan mondhatok valamit, ami áldás? Mik lennének a megfelelő szavak? Feltűnt-e, hogy nincs olyan könyvünk, aminek a címe: Áldott mondások ilyen és ilyen helyzetre. Ez nem így működik, hanem felfrissítő közösségben vagyok, és aztán van áldás, amit mondhatok. A Szent Szellem betölt engem, és aztán van élő, amit mondhatok, és továbbadhatok. Ez az, amire szükségünk van. Ez az, ami kell nekünk.

Ez a prófécia Jézusról szól:

Ézs 50:4 Az én Uram, az ÚR olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat; minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.

Nem azt mondja: Isten leírta a szavakat, és azokat szajkózom. Hanem azt mondja: Adott nekem bölcs nyelvet, csinált valamit az életemben, ami élő. Ez a különbség. Mi nem tanulmányról beszélünk. Mi nem lexikális tudásról beszélünk. Mi nem arról beszélünk, hogy hány bibliaverset tudsz idézni – bár nincs abban semmi rossz, ha tanulod a Bibliát, sőt tulajdonképpen nagyszerű –, de nem ez a legnagyobb dolog, hanem az, hogy amikor felfrissít engem a Szent Szellem, amikor megelevenít engem a Szent Szellem, amikor életet találok a testvérek között, akkor van több. Nem csak tudom az üzenetet, hanem ráadásul van is olyan szavam, amire szükség van, ami élő, ami bátorító. Ez kell nekem!

Ebben van intés is. Mert lehetséges, hogy Jak 3:9-10 áldom Istent ezzel a nyelvvel – az istentiszteleten: Áldalak, Uram! –, aztán az úton hazafelé vezetve pedig megátkozom a másik sofőrt ugyanazzal a nyelvvel. Azt mondja nekünk Jakab, hogy ez így nincs rendben. Gondolom, hogy ezzel a nyelvvel átkozok valakit, aztán ugyanezzel a nyelvvel áldok valakit, az jelent valamit? Nem! Nekem másra van szükségem. Új nyelvre. Ez az, ami kell nekem: áldott nyelv, áldott szív, áldott elme. Ez az, ami kell nekem, ez az, amire vágyom. Így keresem a közösségemet.

Amikor Mumbaiban voltunk, akkor egy nagynevű popénekes éppen koncertet adott ott. Mit gondolsz, mekkora kísértés volt a szívemben, hogy a konferenciáról átmenjek a koncertre? Semmi! Miért? Azért, amit Ján 6:68-ban mond: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van Nálad.” Nekem az áldásra van inkább szükségem, mint a szórakoztatásra, nekem az életre van inkább szükségem, mint a hízelgésre, nekem a szeretetre van inkább szükségem, mint az udvariasságra, vagy mint a fényűző életre. Nekem inkább arra van szükségem, és szerintem legtöbben így vagyunk. Miért? Mert mindnyájunknak kell felfrissülés, mindnyájunknak kell megelevenedés. Ez a haszna egy istentiszteletnek.

A sok beszéd nem fog áldást hozni, Péld 17:27. Ezért mondja nekünk Jak 1:19-ben, hogy legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Annyi levelet tartogatok piszkozatként az elektronikus üzeneteim között, amit soha nem fogok elküldeni! Tulajdonképpen csak azért nem olyan sok, mert letörölgetem, nehogy véletlenül elküldjem. A haragom mondana dolgokat, amiket nem mondhatok ki, de hogyan nem fog ez megtörténni? A válasz az, hogy ha más forrásom van. Ha a Szent Szellem a forrásom.

Ezért van szükségem erre a helyre, ezért kell nekem hallanom az Igét, üzenetet. Ezért kell nekem kihívással találkoznom, és neked is. Mindnyájunknak erre van szükségünk. Miért? Mert Péter azt mondja nekünk: emlékeztetni foglak ezekre benneteket, amíg itt vagyok, és amikor meghalok, szeretném, hogy továbbra is emlékezzetek ezekre a dolgokra, 2Pét 1:12,15. Ezért íratott nekünk a Biblia. Nekünk adta Isten az Ő Igéjét, hogy emlékeztessen minket. Adott nekünk prédikátorokat, hogy emlékeztessenek bennünket, hogy felkavarjanak minket.

Tudod, a legegyszerűbb a világon olvasni a Bibliámat, és azt mondani: „Ja, ezt ismerem. Ezt ismerem. …  Ezt is.” Könnyű, tudom, mert találkoztam ezzel magam is. Itt van azonban a kérdés: Ha az Úr ad valamit, lehet, hogy tanítani akar engem, és lehet, hogy emlékeztetni kell engem, lehet, hogy tanítani kell engem?

Néhány példa. Luk 8-ban Jézus bement abba a házba, ahol ott volt a halott lány, és így szólt azokhoz, akik gyászolták: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!”; Luk 8:52. Tudjuk, hogy feltámasztotta őt, tudjuk, hogy visszahozta őt az életbe. Itt a kérdésem: Ha nem hozta volna vissza az életbe, akkor is igazat mondott volna, hogy nem halt meg, csak alszik? Szerintem igen. Miről beszélek? Arról, hogy mondott valami áldottat, ki akarta nyitni a szemüket. Azt mondta nekik: „Figyeljetek! Ez az élet nem a minden. Van több! Az, hogy ő meghalt, nem jelenti, hogy tényleg halott. Neki van élete ezen az életen túl.” Ez az, ahol fontos a hitemnek egyetérteni az igazsággal.

Pál hasonlóan beszélt: „Figyeljetek! Titkot mondok nektek. – 1Kor 15:51 – Mindnyájan elváltozunk, de nem mindnyájan halunk meg.” Van egy ilyen mondás: Mi az, ami biztos az életben? A válasz az, hogy a halál és az adók. 🙂 Nekünk, hívőknek csak az adók. Mert lesz egy nemzedék, akiket Jézus el fog ragadni. Ez az, amit Pál mond. Mond valamit, ami áldott, ami bátorító. Nem tagadja a valóságot. Nem mondja azt, hogy nincs halál. Nem mondja azt, hogy nincs betegség. Nem álomvilágban él. Ugyanakkor ki akarja nyitni a szemünket a Szent Szellem által. Azt mondja nekünk: Figyelj, nézz fel! Ez az, amire szükségem van nekem a testvérekkel, a Szent Szellemben, az Igében.

Amikor egy testvérnek épp lóg az orra az életben, szüksége van valakire, aki azt mondja neki: „Nézz fel! Ott a kereszt, ahol Jézus szeretett téged, ahol Jézus fizetett érted, ahol Jézus győzött érted. Nézz fel!” Szükségem van valakire, aki azt mondja: Van egy jobb hírem. A Szellemben, az Igében, a testvérekkel a közösségben nemcsak hogy szükségem van valakire, de én is lehetek ez az ember, és te is lehetsz ez az ember.

Ez a nagyszerű hírünk, hogy nem kell olyannak lenni, mint Ahimaac, aki nem tudja. Még akkor is, ha ő volt a jó ember. „Biztos jó hírt hoz, mert ő jó ember.” Nem kell úgy lennünk, mint ő, és a másik fajtának sem kell lennünk, aki csak megmondja az igazat. „Tessék, egy pofon! Ez az igazság. Ennyi! Örülsz, hogy megkaptad az igazságot, ugye?” Nem kell ilyennek sem lennem, hanem az életem lehet több: ahol áldás van, ahol adhatok felfrissülést, életet, bátorítást.

Jézust szólni, vagy Jézushoz szólni, vagy Jézusról szólni – ezek nagyszerű dolgok. Ez áldás az életünkben. A fontos ebben az, hogy ez nem működik izzadság által. Nincs módszertani tankönyv. Ézs 44:18 – ez nem izzadás, ez nem munka. Nem a mi munkánk. „Gyerünk! Próbáljuk felfrissíteni egymást! Gyerünk, próbáljuk meg megáldani egymást. Gyerünk, próbáljuk meg megeleveníteni egymást!” Nem! Mert ez csak idegesítő lesz. Hanem erre van szükségem:

Ján 15:4-5 Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.

Ez az egyszerű üzenet igazán, hogy szeretünk futni. Van egy képességem, és szeretném megmutatni, de Isten többet akar adni nekem, nagyobbat akar tenni az életemben. Áldássá akar tenni téged. Felfrissítéssé akar tenni téged. Megelevenítéssé akar tenni téged a családodban, a munkahelyeden, a testvérek között… mindenütt. Ez nagyszerű hír, és ez az, amire szükségünk is van, és az egész világnak erre van szüksége.

Ámen.

Kategória: Egyéb