A csata már eldőlt & A megbocsátás nagy ügy

2015 november 18. szerda  18:30

P. Drew

Feltehetnénk ezt a kérdést:

– Hogy áll a csata? Jól áll a szénátok? Úgy tűnik, hogy győzni fogtok? Várjátok Jézust, hogy győzzön értetek?

– Hát, igen!

Így gondolj erre az egészre, hogy a csatát már megnyerték, a győzelem a miénk. Mert az ördög már le van győzve. Ezért abbahagyhatjuk a várakozást. Mi lenne, ha így gondolkodnánk? Hogy tetszene? Ez nagyon sok munkát levesz a válladról. Sok szenvedéstől, küszködéstől megment. Nem lenne nagyszerű, ha így gondolkodnánk? Ezt tanítja a Biblia? Igen.

Ef 1. leírja mindazt a munkát, amit Krisztus elvégzett. Ezt tudjuk, tanítjuk, ismerjük, de mennyire jó lenne, ha ebben élnénk is!

Ef 1:19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma bennünk, akik hiszünk hatalma erejének ama munkája szerint,

Nem az én hatalmam, hanem az Övé. Én mit csinálok? Elfogadom azt, amit Ő már megtett. Ez a bevégzett munka, így hívjuk.

Ef 1:20 amelyet megmutatott Krisztusban, amikor feltámasztotta a halottak közül, és a maga jobbjára ültette a mennyekben,

Ez a hely magasan felettünk van. Nem csak kicsit feljebb. Tudom, hogy így érezzük néha, de nem így van. Mert mi hívők sokkal magasabban vagyunk! Mi történik, ha magasan odafenn helyet foglalok?  Akkor az időmet azzal fogom tölteni, hogy Istent dicsérem, és Neki adok hálát. A csata már eldőlt, a győzelem már megadatott. Ő már győzelemre vezetett minket? Igen. Nem tudnék csak így gondolkodni? Szabad így gondolkodni? Lehet, hogy ez a kívánatos módja a gondolkodásnak.

Krisztus ott ül a trónon. Mit csinál Ő most ott fenn? Közbenjár. Kiért? Érted és értem. Miért imádkozik? „Remélem, valahogy túljutok ezen. Hát, nem is tudom! Csak egy világegyetemet teremtettem, nem tudom, hogy ezekkel az anyagiakkal el tudok-e bánni. Hát, talán az a tizenéves már túl sok lesz.” Nem! Tényleg felette magasan van, minden fejedelemségen, hatalmasságon, erőn, uraságon, minden név felett.

Ef 2:6 – tudjuk, hogy Ő mit tett. Feltámasztott minket Krisztussal együtt. Miért imádkozik Krisztus érted? „Gyere ide fel, és foglald el a helyed. Mert nem a tiéd a csata. Ez nem a te háborúd. Ez a csata az Enyém.” – ezt mondja az Úr. Amikor az ördög vetekedett Mózes csontjaiért, akkor mit mondott Mihály arkangyal? „Dorgáljon meg téged az Úr!”

2Krón 20-ban van egy csata. Ha megnézed, ki fog itt nyerni?

2Krón 20:15 és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! …

Ez a csata. Erről szól a nyomorúság, hogy egészen elborít. Úgy tűnik, hogy ebből nem lehet győztesen kijönni. Természetileg nem is lehet nyerni. Azt mondja: Dőlj hátra, és engedd, hogy Én megtegyem, amit tenni akarok. Tényleg te akarod megharcolni ezt a csatát? Vagy inkább megengeded, hogy Isten harcoljon érted? Hogy fogom tölteni az időmet? Azzal fogom tölteni, hogy Istent imádom.

2Krón 20:15 … Így szól nektek az ÚR: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten.

Kié a csata? Emlékszel, hogy Mát 16-ben mit mond Péternek? „Ezen a kijelentésen, hogy Én ki vagyok, ezen fogom felépíteni az Én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt.” Átmegyünk. Meg vagyunk szabadítva. Győztesek vagyunk. Még a pokol kapui sem állíthatnak meg bennünket. Persze az ördög körbejár – 1Pét 5:18 –, mint az ordító oroszlán, de ki az, akit elnyel? Azokat, akik úgy gondolják, hogy az övék a csata, hogy ők harcolnak, és nem Isten.

Úgyhogy vessétek a terheiteket Őrá, mert Ő az, Akinek gondja van rátok.

2Krón 20:17 Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az ÚR. … Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!

1Kor 15:57 hála az Istennek, Aki mindig diadalra vezet bennünket. Miért imádkozik Krisztus? Közbenjár. Miért? Már a lábam alatt vannak a dolgok. Lehet, hogy nem látod, de az igazság az, hogy ott van.

Hogy mondja Pál 2Kor 2:14-ben? „Hála Istennek azért, hogy Ő mindenkor diadalra vezet bennünket.” Jusson eszünkbe, emlékezzünk erre, hogy nem test és vér ellen tusakodunk, hanem fejedelemségek és hatalmasságok ellen, Ef 6:12. És 2Kor 10:4-5 a mi tusakodásunk fegyverei nem testiek, hanem hatalmasak, erősek az Istennek az erősségek lerontására.

Lerontani ezeket a dolgokat, amik felmagasztalnák magukat. Erről szól a csata, hogy ezek az erősségek felmagasztalnák magukat az ellen, amit Isten mond. Amikor Isten azt mondja: Neked adom a győzelmet, maradj veszteg, és töltsd azzal az idődet, hogy Engem dicsőítesz. Mert nem csak hódítók vagyunk, hanem többek vagyunk, mint hódítók azon keresztül, Aki szeret bennünket. Ámen.

 

P. Kende

A minap egy barátom nagyon jól megfogalmazta a problémánkat. Azt mondta: Az a gond, hogy alapjában véve senki senkit nem ért, és ebbe önmaga is beletartozik. 🙂 Annak idején, amikor p. Brian szolgált felénk, akkor nagyon sokat segített ebben, ahogy tanított Isten Igéjéből, ahogy vezetett minket Krisztushoz. Nagyon sok mindenre – problémákra, szükségekre, hiányokra, ostobaságokra… – ráébredtünk a saját életünkben. Nagyon hálás vagyok a szolgálatáért!

 

P. Brian

Olvasgattam kicsit a megbocsátással kapcsolatban. Ez olyan téma, amiről gyakran beszélünk a gyülekezetben, és kell is.

Ahogy nőttem, volt, hogy elmentem a paphoz, meggyóntam a bűneimet neki, és akkor kaptam tőle egy listát különböző imákból, amiket el kellett mondani. Miután elmondtam ezeket, olyan tisztának éreztem magam! Mostmár azonban tudom, hogy nem ez tisztít meg bennünket, hanem Krisztus vére.

Jel 1:4-6 János az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik a trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, és királyságává tett minket és az ő Istenének és Atyjának papjaivá. Övé a dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké! Ámen.

Sokszor mondtam már, és megint mondom, hogy az első terület, ahol megtapasztaljuk Isten szeretetét, az a lelkiismeretünk, amikor rájövünk végre: Az összes bűnömet megbocsátotta Isten, kifizette, megbüntették érte, és elvette az útból. Megvan ez az érzés, az Istentől jövő szeretet érzése. Mivel ez a helyzet, ha nem tapasztalom meg Isten szeretetét, akkor fel kell tennem a kérdést magamnak: „Azért van-e, mert meg nem bocsátás van bennem? Azért van ez, mert saját magamnak nem bocsátottam meg? Vagy azért, mert nem bocsátottam meg valaki másnak?” Előfordulhat.

Tehát a meg nem bocsátás nem csupán pszichológiai probléma, hanem fiziológiai probléma is. Mert amikor a szívemben meg nem bocsátás van, akkor harag, gyűlölet van a szívemben, és vágy arra, hogy azt lássam, hogy a másik embert bántják, vagy baj éri. Ezek nagyon erőteljes érzelmek.

Amikor meg nem bocsátás van bennünk, az olyan, mintha hozzá lennénk láncolva a bűnhöz. Oda vagyok láncolva hozzá, és nem tudok szabadulni. Ez a saját bűnömre is igaz. És akkor is igaz, ha valaki más bánt meg engem. Ha valaki megsért, és nem bocsátok meg neki, akkor oda vagyok láncolva ahhoz az emberhez, róla gondolkodom, aggódóm az egész felől. Nem találok békességet, de ugyanakkor el sem akarom engedni, mert: „Megérdemli a büntetést. Dühös vagyok rá!” Hányszor hallottuk már, hogy az emberek azt mondják: „Nem tudok megbocsátani. Próbáltam, de nem megy.”?

Az USA-ban az egyik egyetemen tesztet végeztek fiatal házaspárokkal. Mindenféle elektródákat tettek mindkettejük testére, aztán felvették a beszélgetésüket. Arra jöttek rá, hogy a nagyon nyugodt emberek üldögélnek, nyugodtan beszélgetnek egymással, de fiziológiailag a testükben mindenféle reakciók zajlanak. Megnő a pulzusuk, verejtékeznek, az adrenalin szintjük magas. Mindezek ellenére csendesen és nyugodtan ülnek. Belül mégsem nyugodtak, a szívükben vihar dúl. Ez az a fajta kommunikáció, ami katasztrófa. Teljes katasztrófa!

Aztán egy másik házaspár lehet, hogy vitatkozik, veszekszenek egymással, de fiziológiailag bennük nem zajlik semmi. Egyszerűen csak beszélgetnek. Azok akik, és a kapcsolatuk tiszta. Nincs az bennük: Van valami, amit most nagyon meg kellene mondanom neked.

Úgy hiszem, hogy az egyik, ami ezt okozza, az a meg nem bocsátás. Oda vagyunk láncolva a bajhoz, a problémához. Hogyan lehet ebből kiszabadulni? Mert amikor oda vagyunk láncolva ehhez a bajhoz, akkor bármi emlékeztethet rá bennünket. Valakit meglátok, vagy valamit meghallok, vagy valamit érzek, vagy gondolkodom, és a saját gondolataim emlékeztetnek erre. Zavarja a lelkemet. Mintha nem tudnám kontrollálni. Ez a tudatalattimmal, az ismeretlen gondolataimmal áll kapcsolatban.

A következő történik. Egy ember megbánt engem, és a lelkiismeretem megítéli őt. Persze! Ezt csinálja a lelkiismeret. Ő a bíró. „Ez rossz, ez hibás! Megbántott, meg kell bánnia! Én nem csináltam semmi rosszat. Nem fogok bocsánatot kérni.  Nem mondom, hogy sajnálom. … Neki kéne bocsánatot adni nekem. Neki kegyelmet kéne adni nekem, ha azt mondom, hogy sajnálom.”

Tehát ebbe az egészbe belekeveredik a lelkiismeret, és aztán az emlékközpont emlékszik az egész ügyre, hogy az az ember mit csinált és mikor, és az érzelemre, ami ezzel kapcsolatos. Ez az egész a lelkiismeretemmel van összekapcsolva, és az emlékeimben emlékszem rá. Ehhez hozzá vagyunk láncolva. Tyű! Ez baj.

Ha egyszer előfordul, azzal még elbánunk, de nem így működik. Mert ez is, az is, amaz is megcsinálja. Aztán valaki megbántotta a barátomat, és akkor már az is ilyen emlék lesz. A lelkünk így elég nagy bajba keveredik, és elveszíthetjük az örömünket. Elveszíthetjük a szabadság érzését. Szeretnék megnézni egy ilyen kis folyamatot. Talán van, akinek segít. Nekem segített.

Van egy érdekes példabeszéd. Az Úr bánik az emberekkel, igaz? Elég hatalmas Isten, hogy gondoskodjon a gyermekeiről? Igen. Képes gondot viselni a gyermekeiről. Ha része vagy az adminisztrációnak, vagy valamelyik döntéshozó szervezetnek, akinek a felelőssége az, hogy rend legyen, és jogod van rendet teremteni, és felelősségre vonni az embereket, az egy dolog; de most általánosságban beszélek a kapcsolatokról.

Még akkor is, ha ilyen pozícióban vagy, soha nem fogod jól csinálni; csak akkor, ha megbocsátasz. Mert amíg végzed ezt az adminisztrációs munkát vagy fegyelmezel, pl. iskolaigazgató vagy, vagy tanár, vagy szülő vagy otthon, vagy pásztor vagy a gyülekezetben, ha nem bocsátottál meg, akkor mindig belekeveredik a harag és a büntetés a dolgodba, és akkor nem rendelkezel majd Isten gondolataival ezzel kapcsolatban.

Péld 24:17 Ne örülj, amikor ellenséged elesik, és ne vigadjon szíved, amikor megbotlik,

Érdekes, hogy van egy ilyenfajta öröm, boldogság. Ez igazából attól van, hogy az agyunk dopamint és mindenféle más anyagot bocsát ki, és ez hatással van ránk. Mert ha nem bocsátottam meg, akkor az agyam boldog lesz, amikor az egyik ellenségemnek bajba esik. Az Úr azt mondja, hogy ezt ne csináld. Ha ez ott van a szívedben, akkor baj van. Ez probléma. Mert akkor hol a megbocsátás, hol a szeretet?

„Akkor mi történt a szívemmel? Titokban örülök, ha valakinek baja esik? Na, jó, nem mindenkivel kapcsolatban, hanem csak néhány ember esetében. Csak ha bizonyos embereknek lesz bajuk. Ha azoknak, akikkel nekem problémám van.” Isten szeretne bennünket megszabadítani, és a szívem akkor örüljön, ha valaki megtér. A szívem akkor örüljön, amikor imádkozom az ellenségemért. Akkor öröm van bennem, és jól vagyok.

Tehát Isten meg akar szabadítani minket, el akarja vágni ezeket a láncokat. Nem azért, mert akkor megszűnik a probléma, de nem ugyanúgy viszonyulok hozzá többé. Mert megbocsátottam az illetőnek.

Úgyhogy, az első dolog az, hogy rájössz arra, hogy a bűn, amit az az ember elkövetett, annak az eredménye hatással van rád. „Ez megbántott engem. Ez fáj. Tényleg zavar engem nagyon. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, mert nem múlik el.” Fel kell ismerni, hogy a bűn fájdalmat okoz, megsért.

Egyszer p. Stevens prédikált erről egy üzenetet, és azt mondta: „Néhánynak közületek nagyon nyers, nagy szigorú édesapja volt, olyan, mint egy katona, és kárt okozott a képességetekben, Isten irányában, és a kapacitásotokat megkárosította. Meg kell bocsátani az édesapádnak, és el kell engedni ezt.” Ez annyira mélyen érintett engem! „Ez én vagyok. Az én édesapám ilyen volt. Egyszerűen nem tudtam boldoggá tenni. Mindig kritizált. Nekem ilyen volt az apám.” Rájöttem, hogy ez nekem kárt, sérülést okozott. Nem csak ez, hanem az, hogy ezt fel is róttam neki, amit ő tett.

A második, hogy meg kell vallanod, senkinek sem vagy a bírája. Fel kell adnod a jogot, hogy bárki mást megítélj, és ezt Istennek kell adni. „Uram, nem tudom, honnan jött az édesapám, mi volt a háttere, mert én kisgyerek voltam, de Te tudod.”

A harmadik, hogy el kell fogadni, az illető vétke ki lett fizetve a keresztnél, ahogy olvastuk Jel 1:5-ben. Krisztus a vére árán megfizetett a bűnért. „Igen, tudom mi a megbocsátás. Azt kellene mondanom: Megbocsátok neked; de nem akarom ezt mondani, mert őt meg kellene büntetni!” Rá kell ébrednünk, fel kell ismernünk, hogy Krisztus megbüntették, Krisztust megütötték, megverték, átszúrták a kezeit, az oldalát. Mit akarsz még azzal az emberrel? Mit akarsz tenni még vele? Annál rosszabbat érdemel, mint ami Krisztussal történt? Jézus megfizetett az ő bűneiért, és ezt el kell fogadni.

Amikor a lelkiismereted azt mondja: „Nem! Tessék megbüntetni! Meg kell büntetni, mert neki is fájjon! Fizessen!”; akkor neked kell a lelkiismeretednek azt mondani: Nem! Krisztus vére megtisztítja a lelkiismeretemet a gonosztól. Tehát ezt el kell fogadni, és: Igen, Uram! Azt kell mondani a lelkiismeretednek: Íme, az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. A világ helyett tedd be az illető nevét, és mondd azt: Íme, az Isten Báránya, Aki elveszi … (az illető neve) bűneit.

„Íme, az Isten Báránya, Aki elvette az apám bűneit.” „Íme, az Isten Báránya, Aki elvette a férjem bűneit.” „Íme, az Isten Báránya, Aki elvette a gyermekeim bűneit.” Elvette. Nem volt könnyű, az életébe került, és a Saját vérébe. El kell fogadni, hogy bármilyen büntetésre is méltó az a bűn – kitalálhatod, hogy meg kéne verni, vagy meg kéne feszíteni, vagy figyelmen kívül kéne hagyni, vagy el kéne utasítani –, de elfogadod, hogy ez történt azzal az emberrel a kereszten, hogy Krisztus megfizette a bűneit.

Aztán megbocsátod a sérelmet. Ki van fizetve. Kész, vége. Nem csak kihúzták, hanem teljesen elvették. Az Úr háta mögé vetették. Olyan messze, mint kelet a nyugattól. Isten sem emlékszik rá többé. Ez az, ami elszakítja a láncot. Ez megváltoztatja a perspektívádat, a nézőpontodat. „Látom, hogy az édesapám mit tett, de ez már nem kapcsolódik hozzám.” Nem kell dühösnek lennem. Nem kell utálnom, gyűlölnöm őt, és nem kell arra vágynom, hogy bárcsak baja esne. Mert szabad vagyok tőle, és mostmár ő az édesapám, ugyanolyan bűnös ember, mint én, és éppen úgy megbocsátottak neki, mint nekem.

A következő lépés az, hogy imádkozol azért az emberért. Jézus azt mondta: Imádkozzatok az ellenségeitekért. Pál, István és Jézus, amikor megölték őket, azt mondták: Bocsáss meg nekik, ne tulajdonítsd nekik ezt. Imádkozol értük, de más az imád. Nem ez: „Uram, imádkozom, hogy helyreálljon!” És nem ez: Uram, imádkozom, hogy tedd tönkre.  Vagy ez sem: „Uram, imádkozom, hogy tanítsd meg ezt neki! Leckéztesd meg!” Megváltozik az imám. „Uram, azért imádkozom, hogy mutasd meg neki a megbocsátást. Imádkozom, hogy áldd meg!” Az Úr megáldotta Jóbot, miután imádkozott a barátaiért. Imádkoznia kellett a barátaiért!

Akkor tudod, hogy megszabadultál ennek az embernek a dolgától, amikor imádkozni tudsz az illetőért, és az imád minősége olyan, mintha az Úr imádkozna érte, Aki örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Akkor szabadok vagyunk. Szabadok attól, hogy nem kell úgy élnünk, hogy ez húz bennünket. Nincs meg a fiziológiás rész többé, mint a házaspároknál. Gyerünk házaspárok! Ugyan már! A megbocsátás megszabadít.

Nem tudod, hogy milyen lesz a mai nap. „Ó, dehogynem tudom! Borzasztó lesz. Az a kulcsa a mai napnak, hogy nehogy a másikhoz kelljen szólnom. Talán, ha jól időzítünk! Úgy kelek fel, hogy ő már elment. Addig alszom, amíg el nem megy. Aztán ő hazajön, lefekszik aludni, én pedig azután érek haza. Ha tényleg jó napunk van, akkor sikerült nem is találkozni.” Ez túl nehéz! Ez igazi fájdalom, és igazi baj. Tudom, hogy kicsit elvicceltem, de tudom, hogy ez nem vicc, és nem könnyű.

Van egy jel 1Kor 10:13-ban, hogy a kegyelem trónja errefelé fordul. Látod a jelet? Ott van minden helyzetben? A kegyelem trónja erre fordul. Krisztus megnyitotta az ajtót. Azt mondja: Menj oda! Semmi ne állítson meg. Minden helyzetben nyitva áll. Mert Krisztus megbocsátott neked. Úgyhogy ott a kegyelem trónja, menj! Ott ismerjük fel, hogy micsoda elképesztő árat fizetett Krisztus.

Amikor felismerem, akkor nem tudom tartani többé a haragomat. Nem tudok többé a gyűlöletbe kapaszkodni. Nem tudom többé tartogatni a vágyamat a büntetésre. Mert az, hogy Krisztus nekem megbocsátott, ez megszabadít.

Azt mondja János: Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?; 1Ján 4:20. „Tyűha! Mindig azt gondoltam, hogy Isten az egyetlen, Akivel jól kijövök.” Miért mondta ezt János? Ha megnézed az előtte lévő verset: Mi azért szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket. Hogyan mondhatná bárki: Szeretem Istent; ha nem szereti a testvérét?

Ezt mondja Isten: „Szeretlek. Ne mondd azt, hogy nem tudod, hogyan kell szeretni. Hogyha nem tudod, hogyan kell szeretni, az azt jelenti, hogy azt sem tudod, hogy Én szeretlek téged. Mert ha tudnád, hogy Én szeretlek téged, akkor azt is tudnád, hogy milyen fajta szeretettel kell neked szeretni. Úgyhogy ne mondd Nekem, hogy te Engem szeretsz, de az embereket nem. Mert te is ember vagy! Tudod szeretni az embereket! Azért, mert Én szeretlek téged, és te ember vagy. Az ki van zárva, hogy érted a szeretetemet, és aztán azt mondod, hogy neked ez nem megy. Mert ez nem egy intellektuális dolog, hanem tapasztalati. Szeretlek.”

Az új parancsolat, amit Jézus adott nekünk: Szeressétek egymást úgy, ahogy Én szerettelek benneteket! Ez nem annyira nehéz. Hacsak! Mert lehet, hogy azt mondjuk: Uram, nem bocsátok meg magamnak.; és akkor ez blokkolja a dolgot. Azt mondja Jézus: Bocsássatok meg, különben nektek sem bocsátanak meg. Persze, hogy ezt mondta. Mert ha elfogadjátok a megbocsátást, akkor meg fogtok bocsátani. Mert ezt teszi a megbocsátás.

Amikor nekem megbocsátottak, akkor rögtön tudom, hogy hogyan bocsássak meg valaki másnak. Mert akkor már voltam ott. Már megízleltem. Megtapasztaltam. Így van ez a szeretettel is. Szeresd magad, szeress másokat. Szeress másokat, szeresd magad! Ez a keresztény élet. Megbocsátok magamnak, megbocsátok másoknak. Megbocsátok másoknak, és megbocsátok magamnak. Ámen.

Atyánk, köszönjük Neked ezt a szabadságot, hogy Jézus Krisztus eljött, szenvedett, meghalt, eltemették, azért, hogy mi szabadok lehessünk. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy megbocsássa a bűneinket. Ez nem apróság, hanem ez a legnagyobb dolog. Ez volt az eljövetelének a célja, hogy megfizesse a világ bűneit. Aztán az üzenetünk egyszerű: A bűneid megbocsáttattak. Az egyszerű evangélium az, hogy a bűneid megbocsáttattak.

Ha még soha nem fogadtad el, hogy a bűneid, megbocsátást nyertek, akkor elfogadhatod Őt most. A szívedben azzal a hittel, amit Istentől kaptál, mondd ezt: „Igen, elfogadom Jézust, mint a Megváltómat. A bűneim meg lettek bocsátva. Igazzá tett engem, és adott egy helyet Veled örökké. Elfogadom a Szent Szellemedet, szeretnélek ismerni Téged, mint a minden szeretet Istenét és a minden kegyelem Istenét.” Kérlek, ne engedd el ezt a pillanatot anélkül, hogy megragadnád az örök életet, mert a bűneid már megbocsáttattak, csak el kell fogadni.

Hívők! El kell engednünk a bűnt, a hibát, és azokat az embereket, akik megbántottak bennünket. Istennek kell adni ezeket, Ő fog erről gondoskodni. Isten majd eligazgatja, mi pedig élhetünk szabadon. Szabadon arra, hogy szeressük az embereket. Mert minket is szerettek. Szabadon megbocsáthatunk az embereknek, mert nekünk is megbocsátottak. Szabadon gondoskodhatunk az emberekről, törődhetünk velük, mert velünk is törődött Isten.

Köszönjük Jézus nevében, ámen.

Kategória: Egyéb