A büszkeség zár ki Isten jelenlétéből

2013 május 12. vasárnap  10:30

Eszt 3:1-2  Ezek után Ahasvérus király nagy méltóságra emelte az ágági Hámánt, Hammedátá fiát. Kitüntette őt, és följebb tetette a székét minden fejedelménél, akik körülötte volt.  A király minden szolgája, aki a királyi udvarban volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. De Mordokaj nem hajtott térdet, és nem borult le.

Eszt 3:5-6  Amikor Hámán látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, Hámán megtelt haraggal.  De kevesellte, hogy csak magára Mordokajra vesse rá a kezét, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből származik. Ezért Hámán arra törekedett, hogy elveszítsen Ahasvérus országában minden zsidót, Mordokaj népét.

Mi volt Hámán problémája? Ha megkérdezted volna Hámánt: Mi a problémád?; akkor mi lett volna a válasza? Mordokaj? A zsidók? Az, hogy Mordokaj nem hajt térdet? Nem! Hámánnak a problémája nem a zsidók voltak, nem Mordokaj, hanem önmaga, a büszkesége, az egója, a nagy feje, a magasan hordott orra.

Viszont ha őt kérdezted volna, biztos lehetsz benne, hogy azt mondta volna, hogy a zsidók vagy Mordokaj. Ami azért érdekes, mert ma is sokan mondják ezt. Ez nem egy politikai üzenet, de hívőként vigyázz ezzel. Tele van az országunk emberekkel, akik azt gondolják, hogy a zsidók a probléma. „Ez a probléma, az a probléma…” Biztos lehetsz benne azonban, hogyha Hámán a végére érhetett volna a zsidók kiirtásának, és akkor lett volna valaki más. Talált volna valaki mást. A következő valaki más lett volna, de talált volna valakit.

Mert Hámánnak a problémája a büszkesége volt. Itt mindjárt látunk is egy jellemzőjét a büszkeségnek: Hámán túlreagálta a dolgot. „Egészen picit” túlreagálta: Egy ember nem hajol meg nekem, úgyhogy népirtás lesz. Ez „egy csöpp” túlreagálás. A büszkeséget nem látjuk magunkban. A másikban látom, de igazából magamban nagyon nehezen látom meg a büszkeséget. Ezért olyan fontos a Biblia az életünkben.

Ezért olyan fontos, hogy legyen napi közösségem a bibliámmal. Ezért olyan fontos hallanom az üzenetet. Én személyesen szeretek minden nap meghallgatni egy üzenetet. Miért? Mert én nem ismerem fel a büszkeségemet, de a Szent Szellem fogja ezt a Könyvet, és azt mondja: Hé, ébredj fel! Szükségem van erre, mert magamban simán büszke lennék. Minden erőfeszítés nélkül megy. 🙂 Nagyon könnyű, és könnyű nem észrevenni, és könnyű „népirtást” elkövetni. Olyan könnyű tönkretenni a házasságomat, olyan könnyű tönkretenni a gyerekemet, a kapcsolatomat a szüleimmel, a barátaimmal, és a hiba az én „készülékemben” van.  A hiba nálam van.

Mekkora bolondság a büszkeség?! Ha belegondolsz – 1Kor 4:7 –, mid van, amit ne úgy kaptál volna? Nincs semmid, amit ne úgy kaptál volna. Nincs semmi jogunk a büszkeségre. „Ohó, várj csak! Megdolgoztam ezért, amim van.” A világ nagy részén az emberek jóval keményebben dolgoznak, mint te meg én, és napi egy dollár alatt van a keresetük. Hiába dolgoznak, nem tudnak megvenni dolgokat. Hiába dolgoznak, nem jutnak hozzá.

Nem érdemlem meg! Semmim nincs, amit ne úgy kaptam volna. A büszkeség bolondság.  A büszkeség hazugság. Gondolj bele, mennyi mindennek vagyunk kitéve! Olyan nagyra vagyunk magunkkal: „Oh, én annyira tökéletes vagyok! Én annyira irányítom az életem!” Ha csak egy csavar kiesik a repülőből, amin utazol, irányítsd az életed. Irányíthatod! Egyenesen lefelé. Egy vihar megszorul a völgyben, ahol vagy, azután viszlát! Egy villám, és kész. Egy vírus! Egy vírus bejut a szervezetedbe, és kész!

Ha nagyon jól sikerül az életem, és élek százhúsz évet, abszolút sikeres vagyok, mindenki hajbókol nekem, utána mi lesz? A kukacoknak jó napjuk lesz ott, amikor bekerülök a földbe. Nem sok okunk van büszkének lenni.

A büszkeség hazugság, de mégis ez a fertőzés bennünk van. Miért? Azért, mert a büszkeség Sátánnak a bűne, és ezt átadta nekünk. Ez volt a bukása az embernek. Ezért van hazugság az életünkben. Ezért van sok gyengeség. A 119. zsoltárban nagyon sokat beszél erről. Zsolt 119:21 a büszke ember átkozott ember igazából. Miért? Azért, mert 1Pét 5:5 a büszke embernek Isten ellene áll. Úgyhogy a büszke ember nem kap áldást.

Megtörtént már veled? Mentél be egy áruházba, veled volt egy máshol vásárolt áru, amiben benne maradt a chip? Aztán átmentél a kapun, és szirénázni kezdett. Jött a biztonsági őr: Kérem, jöjjön velem! Mindenki téged nézett: A tolvaj! Aztán bocsánatot kértek: Rendben, nálunk ilyen áru nincs. Egy kicsit ilyen a büszkeség. Ott a kapu, be akarok lépni Isten jelenlétébe, és rögtön beindul a sziréna, és fel vagyok tartóztatva: Nincs belépés!

Hogyan léphetnék be az Ő jelenlétébe büszkeségben? Hogyan léphetnék be úgy, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni? Hogyan léphetnék be úgy, hogy nem vagyok hajlandó alávetni magam? Hogy léphetnék be, ha a büszkeség jelen van az életemben? Akkor hogyan mehetnék be az Ő jelenlétébe?

Valakivel beszélgettem erről istentisztelet előtt, és ő említett egy nagyon jó gondolatot, a vallásos büszkeségről beszélt. Milyen könnyű vallásosnak lenni és büszkének! Nagyon könnyű egymás mellé állni és összemérni: „Nekem nagyobb bibliám van. Én jobban vagyok öltözve. Én többet tudok az Írásból!” Fil 2:29-ben egy hívőről beszél a gyülekezetnek: Fogadjátok el őt.

Amikor hasonlítok, amikor azt nézem, hogy én fontosabb vagyok, akkor mi fog történni? Nem tudok elfogadni. Tudod, mi a legkönnyebb dolog a világon? Van egy nagyszerű pásztor, van egy üzenet a szívében, kommunikálja, de nekem van egy problémám, ott van az életemben: a büszkeség. Senki nem látja, én a legkevésbé. Mi történik? Nem fogadom el őt, nem fogadom el a szolgálatát. Miért? Azért, mert a gyengeségét látom, a problémáját látom, a hibáját látom.

A feleségének könnyű-e elfogadni a szolgálatát, amikor prédikál? Igazán nem a pásztoron fog ez eldőlni, hanem a feleségének a szívén. Ha büszke lenne, akkor ránézne a férjére, és a gyengeségét látná. Nem mehet be ezen az ajtón, nem tud elfogadni, mert a büszkesége visszatartja. Nem a férjével van baj, hanem az ő szívével.

Ugyanez van velünk is nagyon könnyen. Nem fogadunk el. Nem fogadjuk el az üzenetet, mert angolra van fordítva, vagy az, aki prédikál, angolul beszél. „Főleg a P. Kende! Tud magyarul is. Ő miért beszél angolul?” Büszkeség. Mert az üzenet az üzenet, és nem számít, hogy milyen nyelven van, nem számít, hogy milyen színű, aki prédikálja. Az üzenet az üzenet. A büszkeség hazugság. Az mese, és tele van hazugsággal. Amikor büszke vagyok, akkor hazudni fogok, félrevezetek, és az életem bonyolulttá válik. Zsolt 119:69. Ez is megtörténik.

Rengeteg ember hallja a hazugságokat rólunk, a gyülekezetről, a pásztorokról. Az egyik pásztortól hallottam egy történetet. Beszélgetett valakivel, és az ember meg volt lepődve: Azt hittem, nem akarsz velem beszélni, Pásztor. „Miért is?” Azt felelte az ember: „XY odajött hozzám, és azt mondta nekem, hogy P. Schaller szűk körben beszélt rólam, és nagyon elégedetlen az életemmel.” Hazugság az egész! Miről szólt ez a dolog? Büszkeségről. A büszkeség vezet ide engem. Vigyázz, mit fogadsz el, mit hiszel el!

Visszatérve Hámánra. „Kicsit” túlreagálta a dolgot. Valaki nem hajolt meg neki: Irtsák ki az egész népét! Péld 21:24 a büszkeség haragjában ne cselekedj. Légy óvatos ezzel hívőként! Ismerd fel, és mondd azt, hogy nem!

Amikor 2Sám 16-ban Dávidot elűzték Jeruzsálemből, akkor Simei, aki nagyon utálta Dávidot, állt a dombon és átkozódott, mindennek elmondta Dávidot. Az egyik srác, aki Dáviddal volt, azt mondta: Odamegyek, levágom és csend lesz. 2Sám 16:10 Dávid azt felelte: „Ne! Mit tudom én? Lehet, hogy Isten akarata, lehet, hogy ez része a megaláztatásomnak. Lehet, hogy szükségem van erre.”

Könnyű lett volna Dávidnak azt mondani: „Én vagyok a király. Ki ez a féreg?” Dávid azt mondta ehelyett: „Inkább Isten jelenlétében leszek. Nem érdekel, Isten majd elbánik vele. Isten majd elintézi a dolgot.” Persze, hogy úgy is lett végül. Dávid azt mondta: „Nekem nem nehéz alázatosnak lennem. Nekem nem nehéz elfogadnom. Nekem nem nehéz továbbmennem.”

Isten ments, hogy büszke szívvel nyissam ki a bibliám. Isten ments, hogy amikor a testvérem bizonyságot mond, akkor azt mondjam: Persze, majd pont tőle fogok hallgatni! Isten ments! Mert akkor nem fogok hallani. Isten ments, hogy így legyen!

Péld 11:2 amikor jön a büszkeség, akkor jön a megszégyenülés. Péld 16:18 büszkeség jár a pusztulás előtt, és a kevély szellem a bukás előtt. Péld 29:23 az ember büszkesége megalázza őt.

Eszter könyvében Hámánnak volt egy terve. Hámánnak megvolt minden. Mindenki tisztelte. Minden az övé volt. Mindenről rendelkezhetett, de nézd a büszkeségét.  A büszkeség átkozottá tesz.

Eszt 5:13 De mindez semmit sem ér nekem, amíg látom, hogy a zsidó Mordokaj a király kapujában ül. Erre azt mondta neki a felesége, Zeres és minden barátja: Csináltatni kell egy ötven könyök magas fát, reggel pedig mondd meg a királynak, hogy akasszák föl rá Mordokajt! Akkor vígan mehetsz a lakomára a királlyal. Tetszett ez a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát.

Ötven könyök magas! Mintha attól jobban meghalna, akit ráakasztanak. 🙂 Nem számít, ez a büszkeség. Mindenféle érdekes dolgot csináltat velünk. Ahogy látjuk ezt a történetet, ott áll az akasztófa. Nem tudjuk, hogy Mordokaj tudta-e. Nem tudom, hogy tudta-e az egészet, ami történik, de Hámánnak a büszkesége fontos eszköz volt a bukásában.

Kicsit ezelőtt – amit Hámán nem tud – Mordokaj megmentette a király életét, leleplezett egy pártütést. Ezt a király most megtudta.

Eszt 6:6 Amikor bement Hámán, a király azt kérdezte tőle: Mit kell cselekedni azzal az emberrel, akit a király ki kíván tüntetni ? (A király persze Mordokajra gondolt.) Hámán azt gondolta magában: Ki másnak akarna a király kitüntetést adni, ha nem nekem?

A büszkeségem újra meg újra hülyét csinál belőlem. Hámán azt gondolta: „Ki mást akarna a király kitüntetni? Nincs senki más tisztességre méltó ebben a királyságban. Persze, hogy csak én lehetek az! Nyilván, csak én érdemlem meg a tisztességet.” Micsoda ostobaság! Aztán elmondja, hogy mit kell csinálni, és a király azt feleli: menj és csináld meg Mordokajjal most azonnal. „Mi van? Tessék?! Én? Mordokajjal? Az akasztófáról akartam veled beszélni.”

Mellesleg ez fontos dolog az életünkben, hogy nagyon sokszor a pusztulás, az ítélet közel jön hozzánk. Nem tudom, hogy Mordokaj tudott-e erről az egészről, hogy áll az akasztófa. Nem tudom, hogy tudta-e, amikor Hámán, mint egy lovászfiú vitte körbe őt a lovon, és azt kiabálta: Íme, az ember, akit a király tisztel! Közben pedig olyan színe van, mint a céklának, néha pedig lila a dühtől, de azért kiabálja. Mordokaj ül a lovon, de tudja-e, hogy éppen megmenekül az akasztófától? Sokszor így van velünk is.

Úgy vagyunk vele, hogy közel jön hozzánk a pusztulás hívőkként. Ott van nem messze tőlünk, és megrémülhetünk, de Istennek van egy terve, és Ő elintézi ezt. 1Kor 10:13 megadja a kimenekedésre vezető utat. Kiszabadít belőle. Úgy értem, a királynak álmatlan éjszakája volt. Ez véletlen volt? Nem. Isten meg akarta menteni a zsidókat. Isten meg akarta menteni ezt az embert. Úgyhogy a királynak volt egy álmatlan éjszakája. Nem tudjuk, mi fog történni, de támaszkodhatunk Őrá.

Bízhatunk Istenben, és azt mondjuk: „Uram! Tudom, mire van szükségem. Arra, amit Te akarsz nekem adni.” Sokszor, amikor azt gondoltam, hogy tudom, mire van szükségem, akkor nem volt igazam. Amikor megkaptam, akkor rájöttem, hogy csak a büszkeségem volt az, és nem igazán arra volt szükségem.

Mordokaj ül a lovon, Hámán megy lefelé, Mordokaj emelkedik felfelé. Ismerjük a történetet, Hámánt lógatták fel az akasztófájára.

Igazán van ebben valami fontos, amit szeretnék mondani. Fil 2-ben Jézus nem tartotta nagy dolognak, hogy Istenből emberré legyen értünk, ami lenyűgöző. A mindenható Isten nem volt túl büszke ahhoz, hogy mindent elengedjen értünk. Mi azt gondoljuk sokszor, hogy mekkora nagy megaláztatás volt Neki, hogy bűnözőként a keresztre szögezték és meghalt. Az, hogy megalázta Magát szolgaként a halálig, az kisebb különbség volt.

Az igazán nagy különbség az, hogy Ő emberré lett a magasságos Istenből, Fil 2:7. Ember és Isten között végtelen a különbség. Ő emberré alázta Magát. Neki nem volt ez nagy szám. Úgy fogalmaz, hogy nem tekintette zsákmánynak, nem ragaszkodott hozzá, nem kapaszkodott bele. Nem volt ez olyan dolog: Nekem erre szükségem van.

Hívőkként annyira kell nekünk Krisztusnak az alázata! El merem-e engedni a büszkeségemet? Fil 2:3 merem-e tisztelni a testvéremet? Róm 12:10 merjük-e tisztelni egymást? Merjük-e felemelni egymást? Merjük-e nagyra becsülni egymást?  A büszkeségem kizár engem ebből.

Ha kettő testvérnek van nagyszerű közössége, közel vannak egymáshoz, élvezik a közösségüket. Ha a másik mond valami, akkor: köszönöm, Uram. Ha a másik segít a hitemben, vezet engem, tanácsol engem, akkor: köszönöm, Istenem! Ha valamelyiküket Isten felemeli valahova valamiért, akkor a másik azt mondja: köszönöm, Uram! Örvendezem benne.

Van valaki, aki másként van, akinél megvan ez a büszkeség probléma, az nem léphet ebbe bele. Ez kizárja őt. Nem is érti azt a közösséget, furcsának tartja, idegesíti, nem érdekli. Azt gondolja, hogy csak képmutatás az egész. Miért? Mert az ő szívében képmutatás lenne, semmi más.  Ki van zárva a közösségből, mert azt gondolja: én fontosabb vagyok!

Amikor 1Sám 17-ben Dávid megérkezik a táborba a Góliátos történetben, akkor mit mond neki a testvére? „Ismerem a szíved büszkeségét.” Dávid nem volt büszke, de a testvére ránézett és tudta: „Büszke vagy! Jól tettetsz, jól színlelsz, de tudom, hogy a zsebedben neked is büszkeség van.” Tévedett azonban. Nem volt igaza. Teljesen rosszul látta a dolgokat, de a büszkeség ezt csinálja velünk.

Mi az Ellenség terve? A Szellemmel betöltött hívőt az Ellenség szeretné bátorítani: „Senki nem olyan hűséges, mint te. Senki nem olyan, mint te. Ki lehetne olyan, mint te? Senki!” Miközben bátorítgatja – éppen úgy, mint a bűvészek – becsempész valamit a zsebébe észrevétlenül, és a hívő azonnal kint van. Azonnal elveszítette a közösségét, és azonnal elveszítette az örömét. Azonnal elveszítette a gyülekezetét, a bibliáját, a Szent Szellem vezetését. Azonnal elveszített mindent.

Ez az, amit az Ellenség szeretne csinálni velünk: behozni az életünkbe valamit, amitől büszke lehetek. Nevetséges dolgokra büszkék emberek. Ez fontos dolog. Ha fiatal vezető vagy a gyülekezetben, akkor 1Tim 3:6 azt mondja, hogy vigyázz, mert könnyen beleeshetsz az Ellenség csapdájába, a büszkeségbe. A világunk tele van ezzel – 1Ján 2:16 –, csak szórná ránk ezt, adná nekünk, hátha ránk ragad.

A világunk mindig próbálkozik ezzel. Ad nekünk okokat, lehetőségeket, hogy büszkék legyünk valamire. Isten pedig azt mondja: ha büszke vagy, akkor nem léphetsz be ide, akkor nem lehetünk közösségben. Akkor nem szolgálhatok feléd, akkor nem építhetlek.

1Kor 15:10-ben Pál nagyon messzire megy ezzel az egésszel. Igazán ide kell eljutnunk. Azt mondja: vagyok, ami vagyok Isten kegyelméből. Hogyan határozom meg magam? Nem határozom meg magam. Isten tudja, hogy ki vagyok. Én azt tudom, hogy az Övé vagyok. Azt tudom, hogy Neki adtam az életem. Mondja meg Ő, hogy ki vagyok. Ez nagyon fontos dolog. Hogy határozom meg magam?

Kinek látom magam? Dávid ilyen volt, amikor Simei átkozta. „Mit tudom én?! Én csak bízom Istenben. Én az Övé vagyok. Én Őrá számítok. Én nem fogom magamat meghatározni, mert nekem arra van szükségem, hogy Isten mondja meg, ki vagyok.” Ez jelentős. Mert a büszkeségem sokszor megrabol engem egy áldástól. Isten be akar vinni engem valahová, ahová csak Ővele mehetek, és nem mehetek be oda.

A zsidók, amikor be akartak menni az Ígéret földjére büszkeséggel és Egyiptommal, a világgal a szívükben, nem mehettek be. Nem tudtak bemenni. Mert a büszkeségük azt mondta nekik: ti tudjátok, hogy kik vagytok. Tudták, tényleg: „Rabszolga vagyok. Nem vagyok harcos. Nekem nincs fegyverem, nem vagyok erős.” Tudták, és a büszkeségük azt mondatta velük: az Ígéret földje nem nekem szól. Zsid 4-ben azt olvassuk, hogy nem is mehettek be. Miért? Emiatt.

Nagyon alázatosan hangzik, amikor azt mondom: „Ó, én olyan gyenge vagyok! Én olyan vacak vagyok.” Nagyon sokszor ezt csak azért mondjuk, hogy kibúvót keressünk. Mi lenne, ha másként gondolkodnék? Agyő büszkeség, agyő önmeghatározás! Azt mondom inkább: „Uram, Te vagy az, Aki felemeled a fejem. Te vagy az, Aki megmondod, hogy ki vagyok. Te bátorítasz engem. Nem én bátorítom magam. Nem ez a világ, hanem Te vagy az, Aki megmondod nekem.”

Ha esetleg nem vagy hívő, Isten azt mondja: „Gyere! Gyere, ismerj meg Engem, gyere be az Én jelenlétembe. Van azonban egy feltétel. Egyetlenegy. A saját erőddel nem jöhetsz be. Én mentelek meg téged, és azt te elfogadod, vagy elutasítod. Ez a két lehetőséged van.” A büszkeség elutasítja: „Majd én megcsinálom. Majd én összerakom. Majd én elég jó leszek. Majd én megfelelek.” Viszont Zsid 2:3 ha elutasítunk ily nagy üdvösséget, amit Jézus megvett nekünk, akkor mink van? Úgyhogy Isten azt mondja: Szabadulj meg attól, és gyere be. Ez az, amire szükségünk van, nem a büszkeségemre.

Mi, akik meg vagyunk térve, nekünk közösségről, szolgálatról, növekedésről, épülésről szól ez, és szükségünk van erre. Sokszor azt mondjuk, szükség lenne lelkipásztorokra. Hol? Jó lenne valaki Veszprémben, jó lenne valaki Debrecenben, Ajkán. Szükségünk van lelkipásztorokra. „Ó, én nem!” Miért? „Mert én tudom, hogy ki vagyok.” Rendben, sok sikert! Élheted így is az életed. Én arra bátorítalak, hogy lépj túl ezen! Merj bízni Istenben, hogy Ő mondja meg, ki vagy! Mert arra van szükségünk.

„Én nem tudok megbocsájtani. Ezt nem tudom megbocsájtani. Ez túl nagy falat nekem.” Ha Isten behozott téged ebbe a helyzetbe, meglehetősen biztos vagyok benne, hogy tudja, mit csinál. Ő azt mondja: „Meg tudod bocsájtani, gyere tovább. Gyere tovább!” „Ó, én ezen a területen soha nem tudok felnőni!” Milyen könnyű mondani! Mennyivel másabb ezt mondani: „Rendben, nem én mondom meg, hogy ki vagyok. Uram, ismerem a gyengeségem, de nem az fog meghatározni, hanem Te. Mondd meg Te, hogy ki vagyok.” Ámen.

Kategória: Egyéb