A büszkeség nem adja meg, amit ígér & Egyszerű minta az életünkre

2017 szeptember 17. vasárnap  16:30

P. Kende

Eszter 5-ben van az a helyzet, amikor a zsidókat hamarosan kiirtanák. Úgy értem, hogy a zsidóknak az ellensége, Hámán elintézte, hogy egy rendeletet elfogadjanak, miszerint a zsidókat ki lehet rabolni és meg lehet ölni egy bizonyos napon. Azt viszont ő nem tudja, hogy ezek Isten népe, Isten vigyáz rájuk, és őrzi őket. Azt sem tudja Hámán, hogy habár van mögötte gazdagság, van mögötte politikai hatalom, és a király hallgat rá, de mindezek a dolgok nem igazán számítanak, mert Isten másik irányú munkát végez.

Az ötödik fejezetben látjuk ezt a munkát. Először Eszter, a királynő, aki szintén zsidó, de ezt nem tudja róla senki, kezd tenni valamit az ügyben. Nagyon bátran bemegy a királyhoz, és elkezd dolgozni az ügyön.  Hámán, az ellenség viszont nem tudja, hogy ez a munka zajlik.

Eszt 5:9a Hámán azon a napon vígan és jókedvűen távozott onnan.

El is mondja később, hogy miért:

Eszt 5:12 … Nem is hívott Eszter királyné mást a királlyal együtt a lakomára, amelyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghívott a királlyal együtt.

Hámán annyira jól érzi magát a bőrében, hogy azt gondolja, ő akkora tisztességnek örvend, és annyira minden úgy megy, ahogy ő elképzelte. Ez nagyszerű kép nekünk arra, amikor az ember szíve büszke. Mert amikor büszke vagyok, akkor annyira nyeregben érzem magam! Akkor annyira úgy érzem, hogy minden arra megy, amerre én szeretném! Ez azonban fontos intés nekünk: amikor magamat csodálom, akkor becsapom magamat. Ez egy kihívó gondolat, értékes gondolat.

Ezt látjuk itt Hámánnál, hogy becsapta magát. Az a lakoma nem arra volt, hogy megtiszteljék őt, hanem arra, hogy számon kérjék: „Mit csinálsz a hatalmaddal? Mit csinálsz a befolyásoddal? Miért pusztítanál el egy népet? Miként van erre jogod?” Ez várt rá, de a szívében ő annyira nagyra volt magával!

A másik oldala a történetnek Mordokáj, aki zsidó. Eszt 5:9-ben látjuk őt is. Mordokaj zsidóként nem volt hajlandó meghajolni Hámán előtt. (Ezt most nem részletezem.) Ebben a képben úgy látszik, hogy Mordokaj van alul. Ő az, akin el fogják verni a port. Ő az, aki meg fog halni. Ő az, akit meg fognak ölni. Ő az, akit Hámán fel fog húzatni a bitóra. Úgy néz ki, hogy ez a helyzet, de nézzük még egyszer ezt a verset:

Eszt 5:9 Hámán azon a napon vígan és jókedvűen távozott onnan. De amint meglátta Mordokajt a király kapujában, és az nem kelt föl, és nem rettent meg tőle, Hámán eltelt haraggal Mordokaj miatt.

Hámán nagy nehezen visszafogja magát. Aztán mit csinál? Hazamegy, összehívja a barátait, a rokonait, és kiselőadást tart: „Mennyi gazdagságom van! Mennyi fiam van! Hogyan növekszik a hatalmam! Mennyi befolyásom van!” Ott ül az egész család, és a baráti kör, és Hámán elmagyarázza, hogy milyen nagy ő, hogy mennyire hatalmas. Valószínűleg, akik ott ülnek, már sokadszor hallgatják ezt. „Jaj, te jó ég! Már megint?” Mesél erről, aztán azt mondja:

Eszt 5:13 De mindez semmit sem ér nekem, amíg látom, hogy a zsidó Mordokaj a király kapujában ül.

„Mindez semmit nem jelent nekem.” „Hogy érted?” Figyelj, ez a különbség! A büszke ember úgy gondolja, hogy neki minden jár, és amikor nem kap meg akár egy kicsi dolgot, ami jár neki – úgy érzi, neki minden jár –, a világa összeborul. Egy alázatos ember azt mondaná neki – ha szólhatna hozzá:

– Az életedben annyi nagyszerű dolog van! Nem gondolod, hogy hálás lehetnél, hogy örülhetnél?

– Viccelsz? Az jár nekem! Miért lennék hálás érte?

Ez a különbség. Mordokájnak egy értelemben nincs semmije. Úgy tűnik, bajban van, halálos veszélyben van. Ám amikor kijön Hámán, az ellensége, aki – úgy néz ki – meg fogja őt öletni, akkor Mordokáj ott ül a kapuban, és – ezt olvassuk – nemcsak hogy nem kelt föl, hanem nem is rettent meg. Nem rettegett tőle. Ez nagyszerű! Az alázatos embernek van stabilitása.

Hámánnak annyi mindene van, de nem elég neki, és a legkisebb probléma kisiklat mindent az életében. Ott vannak a gyerekei, ott van a gazdagsága, megvan mindene, szabad bejárása van a királyhoz, ha népirtást akar elkövetni, a király jóváhagyja, ő pedig azt mondja: Ez az egész semmit nem ér nekem.

A büszkeség mindig jön hozzánk, és azt mondja: „Hé, te annyira nagyszerű vagy! Te ezt mind megérdemled.” Mindig mondja ezt nekünk. Annyit ígér nekünk! Úgy tűnik, hogy annyit adhat nekünk! Valójában ilyenné tesz, mint Hámán, hogy a legkisebb dolog miatt, amit nem kap meg – mert szerinte jár neki – mindennek vége. Ám Mordokajnak úgy tűnik, semmije sincs, de ő nyugszik, és azt mondja: Isten tudja. Nem könnyű neki, de azt mondja: Isten kezében van az egész.

Melyik ad nekem többet? Nem véletlenül mondja Isten nekünk Jakab 4-ben, hogy az alázatosnak Isten nagyobb kegyelmet ad. Ez az ígéretünk. Ragadjuk meg újra és újra! Ahogy hallgatni fogjuk P. Barry-t mindjárt, csak a következőre gondolok. Mindig eszembe jutnak azok a kifejezések, amik kikapcsolják az agyunkat. Azt hiszem, hogy már mindent tudok róla. Hallom azt a kifejezést, hogy bevégzett munka, evangélium, missziók, Szentháromság … és azt hiszem, hogy mindent tudok róla, de az alázatos szív az azt mondja: „Nem! Istenem, adj nekem! Istenem, szólj hozzám! Istenem, Rád számítok!” Ha így élek, az elképesztő, hogy mit ad nekem! Ámen.

 

P. Barry

Az a kiváltságom volt ma, hogy egy autóban utaztam P. Jukkával Fehérvárra. Neki van egy GPS-e, ami finnül beszél, és minden kanyart nagyon bonyolulttá tett. Az enyém azt mondja: Fordulj balra! P. Jukkáé azt mondja: A körforgalom után van egy nagyszerű hely baloldalt, ott le is parkolhatsz, de ha gondolod, akkor mehetsz jobbra vagy balra. Azt gondoltam, hogy ez bámulatos dolog, és arra gondoltam, hogy az én életem GPS-e milyen nyelvre van beállítva? Mi az, ami engem vezet az életben? Milyen hangra hallgatok?

Isten egyszerű, és ezt teljes Isten-tisztelettel mondjuk. Mert tudjuk, hogy Isten mindentudó, mindenható. Olyan messze fölötte és túl van azon, amit mi valaha is el tudnánk képzelni. Ugyanakkor, Aki Ő számunkra, az nagyon is egyszerű: Ő minden. Az emberek nagyon bonyolultak. Isten egyszerű, az emberek bonyolultak. Én bonyolult vagyok. Mire állítom be a GPS-emet? Ha emberekre állítom, önmagam bonyolulttá teszem. Ha az Úrra állítom, az életemet nagyon egyszerűvé teszem. Tényleg egyszerű.

(Velem vagytok? P. Scibelli szereti ezt a kérdést feltenni: „Velem vagytok? Ez az evangélium.” Egyszer azt kérdeztem tőle: „P. Scibelli! Beszélhetek arról a gondolatról, amit ma megosztottál a bibliaiskolában?” „Ez az evangélium! Nem én írtam, ez az evangélium.”)

Hitben járok, de ez nem vakmerőség, hanem hit Isten ígéreteiben. Isten ígéretei, amint tudjuk:

2Kor 1:18-19 De Isten a tanúm, hogy a mi beszédünk nálatok nem volt egyszerre igen és nem. Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit én, Szilvánusz és Timóteus közöttetek hirdettünk, nem volt „igen” is és „nem” is, hanem az „igen” vált valóra őbenne.

Más szavakkal, amit Isten mond, az nem ellentmondásos. Az Ő szeretete számomra nem változik. Én megváltozom, de Isten szeretete nem változik. Isten irgalma felém nem változik. Én megváltozom. Mit mond az én helymeghatározó rendszerem? Bonyolult ez? Azt hiszem, lehet bonyolult is. Azt hiszem, hogy van stratégia bonyolultságra. Ez volt Pál apostol félelme:

2Kor 11:3 Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.

Azaz az egyszerűségtől, ami Krisztusban van. Ez az evangélium üzenete. Mi azonban össze lehetünk zavarodva, meg lehetünk rontva, és ez elvesz az igazságból, amit Isten nekünk szeretne adni. Például Kolossé 1. fejezetében nézzünk meg néhány verset!

Kol 1:1 Pál apostollá lett Isten akaratából.

Kol 1:2 békesség Istentől.

Kol 1:4 hit Jézus Krisztusban.

Kol 1:5 reménység a mennyben.

Kol 1:10 Járjatok méltóan az Úrhoz!

Kol 1:11 megerősíttetve az Ő dicsőségére.

Kol 1:12 Ő tett bennünket alkalmasokká.

Kol 1:13 Ő szabadított meg minket.

Kol 1:14 Őbenne van a mi váltságunk.

Kol 1:16 Őbenne teremtetett minden.

Kol 1:17 Ő mindennél előbb volt.

Kol 1:18 Ő a feje a Testnek.

Kol 1:19 tetszett az Atyának.

Őbenne! Benne lakozik az Isten teljessége.

Kol 1:20 békesség az Ő keresztje által.

Kol 1:21 Ő cselekedett! Megbékéltetett bennünket. Ő békéltetett meg bennünket!

Kol 1:22 Ő feddhetetlenül állít bennünket.

Kol 1:25 Az Ő rendelkezése szerint lettünk sáfárokká.

Kol 1:27 Isten leleplezi az Ő rejtélyeit.

Kol 1:28 Ő az, Akit mi prédikálunk, Akivel intünk, és Akit tanítunk.

Kol 1:29 tusakodunk az Ő ereje szerint.

Mit vettél észre ebből a fejezetből? Az evangélium az egyszerű. Teljesen Isten munkájáról szól. Teljesen arról szól, hogy milyen bámulatos életünk van nekünk Benne. Ám én megbonyolíthatom. Nagyon nehézzé tehetem, megérteni nehézzé.

A felajánláskor arra gondoltam, amit egyszer a baltimore-i gyülekezetnek mondtam: „Három hírem van: egy rossz hír, egy jó hír, és megint egy rossz hír. A rossz hír az, hogy meg kell javítanunk a tetőt. A jó hír az, hogy megvan a pénz. A rossz hír pedig az, hogy ez a pénz még mindig a zsebetekben van.” 🙂 Egy másik pedig az volt: Amint adunk a felajánlásban, három különböző adakozó van. Van a kovakő, ami egy olyan kő, hogyha ráütsz a kalapáccsal, akkor szikrázik. Ilyen az egyik adakozó. Aztán a másik szivacs: ki kell szorítanod belőle az ajándékot. Ez jobb, kicsivel többet ad. Aztán van a lépes méz, amiből csak úgy árad.

A gyönyörű az, hogy Isten bármelyiket használhatja. Használhatja igazán a kovakövet. Mert egy kis szikrával hatalmas tüzet lehet beindítani. Egy vízzel teli szivacs nagyon frissítő lehet. A lépes méz mindig csak csöpög. Mondhatok valamit a lépes mézről?  Találd ki, hogy ki dolgozik ott a lépekben! A méhecskék. Tudtad ezt? Persze, hogy tudod! Magyar vagy, a magyarok a legokosabb emberek az egész földön. 🙂

A méhek dolgoznak a lépekben. Tudod, mi történik a méhekkel, akik a lépekben dolgoznak? Küszködnek. Iparkodnak. Amikor a méhek kijönnek a lépekből, a viaszból valami betakarja a szárnyukat. Ha ezen nem mennek keresztül, akkor nem képesek repülni, mert nincs betakarva a szárnyuk. Tehát megéri küszködniük.

Ha a GPS-emet én állítanám be a saját életemre, attól tartok, hogy úgy állítanám be, hogy ne legyen semmi küszködés számomra, hogy én legyek az elfogadója minden jó dolognak, amit a pulpitus adhat nekem. Ha megszűnne olyan módon jönni felém, ahogy azt szeretném, akkor problémáim lennének. A küszködés azonban valós. A küszködés nem azt jelzi, hogy bármi is rosszul menne.

Mondtam már néhányszor, hogy szeretek a hátamon fekve fekvőtámaszt nyomni. 🙂 Ez nagyon-nagyon jó. Egész nap csinálhatnám. A fekvőtámaszt azonban nem így csináljuk. Hanem megfordulsz, és úgy csinálod, hogy van ellenállás. Mert ez az ellenállás építi az erőt és az izmokat. Mielőtt szólnál: tudom, hogy Isten ígéretei nem nehezek. Isten azt szeretné, hogy örömöt tapasztaljak meg. Lehet örömöm úgy, hogy éppen átmegyek valamin? Láthatom Isten fényét egy sötét helyzetben?

Gondolj erre:

2Tim 1:13 Legyen példád az egészséges beszéd, amelyet tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.

Mit jelent az, hogy megtartani? Belekapaszkodni. Nem engeded el. Erősen megtartod az egészséges beszédeknek a példáját. Emlékszel arra, amikor hívővé lettél? Annyira buzgók voltunk, hogy halljunk valamit az Igéből! „Meg akarom kóstolni! Akarom hallani! Ott akarok lenni!” Mindenkinek bizonyságot tettünk, aki az utunkba került, mert a legnagyszerűbb történetet mondhattuk el mindenkinek.

– Már nem így van ez, pásztor.

Mi változott? Isten változott? Vagy a történet lett kevésbé igaz? Kevésbé van biztosítva számomra az Ő irgalma? Vagy pedig én változtam? Lehet, hogy egy kissé tapasztaltabb lettem. Lehet, hogy egy kicsit okosabb lettem. Vagy lehet, hogy egy kicsit megszokottabb lettem. A küszködés viszont bámulatos: amikor lerázhatom azt, ami betakarja a szememet.

2Tim 1:14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által.

Amikor itt azt mondja, hogy az egészséges beszédnek a példáját vagy formáját, akkor mintáról beszél, olyasvalamiről, ami mintává válik az életemben. Nem csak pillanatnyi kifejeződése valaminek, ami boldoggá teszi valakit, aki rám néz. Más szavakkal, ez a tan nem csak egy időleges dolog, aztán félreteszem, hanem azért kapom, hogy egy minta alakuljon ki az életemben. Az egészséges gondolkodás mintává válik az életemben. Ez nem azt jelenti, hogy a hústestemnek ez tetszeni fog, és nem azt jelenti, hogy bármi is könnyebb lesz, de egészséges gondolkodás. Azt a dolgot, amit Isten ránk bízott, megőrizzük a bennünk lakozó Szent Szellem által.

Egyszer a tanítványok Jézussal a hajón voltak. Azt olvassuk, hogy vihar támadt, és a tanítványok megrettentek. Aztán odamentek Őhozzá, és felkeltették. Ezek az emberek ott vannak Vele és félnek. Valójában a nagy képet nézve valószínűleg fel kellett volna ismerniük, hogy Ő Maga volt az, Aki ezt a vihart létrehozta. Azok a dolgok alá voltak vetve Neki. Valóban alá voltak vetve Neki!

Ki beszél az én GPS-emben? Mi az, amit hiszek? A vihar beszél, vagy az én személyes vágyaim? Ez túlságosan terhelő számomra. Ha megkérdezed a méhecskét, amint repül, az már többé nem küszködik. Isten munkája egy olyan helyre vitte, ahol ki tudta fejezni Isten munkáját.

Tehát van a pulpitus szolgálata, és ez az Ige hirdetéséről szól, van a pulpitusnál egy pásztor, és aztán van személyes szolgálat. Van szórt fény, ami a pulpitus szolgálata, az Ige hirdetése, és aztán van reflektor, ami összpontosít valamire, és ehhez ránk van szükség. Az evangélium hirdetve van, és mi halljuk az evangéliumot, egyetértünk az evangéliummal, és hit által működünk az evangéliumban. Az igazságban járunk, növekedünk kegyelemben, és érettebbekké válunk.

Az érettségünk még inkább azt leplezi le, hogy mennyivel inkább szükségünk van Rá, hogy mennyivel inkább szükségem van a közösségre. Mennyivel inkább Róla szól minden! Ő, Ő, Ő!  Aztán kezdünk működni abban az elhívásban, hogy egymást figyelmeztessük. Figyelmeztetjük egymást. Azt mondja az Írás, hogy figyelmeztessük egymást, hogy intsük egymást, és tanítsuk egymást. Emlékeztessük egymást az igazságra. Ez a mi részünk. Nem várhatjuk el azt, hogy ez a „szórt fény” szolgálat bánjon el mindennel. A Krisztus Teste annyira fontos!

A Krisztus Teste nagyon fontos. A Krisztus Testében nagyon sok tag van. A Krisztus Testében rengeteg tag van, rész szerint való tagok. Minden tag hozzájárul a Krisztus Teste növekedéséhez. Például ilyen a könyök – nem sok magazinban látsz fényképet könyökről. Üzletben láttál már olyat, hogy könyök-magazin? „Legújabb divat a könyökökre! Tudtad, hogy szürke és a rózsaszín a divatos könyök-viseletre?” Nem, ilyet nem látunk.

Mégis mi az, amit tudunk? Tudjuk, hogy a könyök fontos. Mert ha fogsz egy palackot, kinyithatod, és ihatsz belőle. Ha viszont elveszíted a könyököd, hogyan innál a palackból? Még jobb, ha kávét próbálsz inni csészéből. 🙂 Nem gondolkozom azon, hogy hogyan csinálom. Az agyam nem programozza be nekem azt, hogy mennyi erővel kell megnyitnom, hányszor kell megcsavarnom a kupakot, milyen szögbe döntsem meg a palackot, hogy inni tudjak. Ez mind automatikus, mert Isten ezt beprogramozta.

Képzeld el, mi van, ha a könyököm úgy dönt, hogy ő nem fontos, vagy azt mondja a könyököm: Nem akarok hallgatni az észre többet, én a saját magam programját akarom. Ez némi zűrzavart okoz, és összeégetem magam. Mert nem veszem észre, hogy mennyire döntöm meg a poharat.

Isten vágya az, hogy az Ő munkája dicsőséges legyen, de nem az, hogy stresszmentes legyen feltétlenül. Jerikó falai le lettek döntve. Emlékszel, hogyan történt? Hétszer körbejárták a várost a hetedik napon, aztán megfújták a trombitát, és a falak ledőltek. Ez elég furcsa, nem? Ha én Isten lettem volna, én másként csináltam volna.  Én faltörő pörölyt használtam volna. Isten számára viszont ez szív kérdése, fül kérdése volt, és Ő abban volt érdekelt, hogy az Ő irányítása igaz marad-e bárkiben.

Ismered a felajánlást. Miért hozott Isten létre olyan gyülekezetet, amiben emberekre van szükség, hogy anyagilag fenntartsák? Az uborkáknak nincs szükségük senkire, hogy növekedhessenek. A mag leesik a földre, és a következő dolog, amit tudsz, hogy még több uborkád van. A gyülekezetnek viszont szüksége van emberekre, mert Isten úgy döntött, hogy ez így bölcs. Ki vagyok én, hogy vitatkozzam Istennel? Csak annyit tudok, hogy hatalmas áldás van abban, ha Isten használ engem az Ő céljára.

Hatalmas áldás van abban, ha olyan ember vagyok, aki képes egészséges tanokban gondolkodni, aki látja, hogy az ellenség próbálja kivenni a harcból, aki megérti azt, hogy támadás éri a gondolkodását, hogy ne gondolkodjon egészségesen, de mozdítható a tannak mindenféle szelétől. Jön valami, és azt mondom: Ó, ez jól hangzik! Aztán jön megint valami: Ó, ez is jól hangzik! Vagy ott van Isten, és ott van az, amit Ő mond. Mert Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, és az Ő ígéretei igen és ámen, és Ő nem gondolja meg Magát. Hanem ezek igenek, igenek, és ezek végül ámenek.

Hadd ne bonyolítsuk össze ezt! Hadd őrizzük az evangéliumot az életünkben egyszerűen! Legyen fülünk arra, hogy meghalljuk az Urat, amint szól hozzánk az úton, és tesz kis igazításokat. Megyünk előre, és azt mondja: „Menj kicsit jobbra! Van ott valami a számodra. Menj egy kicsit balra, van ott valami számodra.” Isten kegyelméből csak megyünk előre hitben, és ez öröm, kegyelem és békesség.

Hadd mondjam azt, hogy az élet lehet nagyon hétköznapi. Nagyon hétköznapi lehet! Fölkelhetek, és minden leterhelhet, ami előttem van. Pl. az első iskolanap. A tanárok értik azt, hogy milyen az első nap. Kétszáz diák, három új tanár. Majd’ belehalunk, csak hogy eljussunk arra a pontra, ahol elkezdhetjük. Hajnali háromkor felébredtem, teljesen éber voltam, és arra gondoltam, hogy parányit sem aggódom az iskola miatt. Őszintén. Arra gondoltam, hogy le kell vágnom a füvet. A ház oldalán van egy kis rész, ami lejött, meg kell javítani, és az autóbehajtót is meg kell javítani. „Az autóm! Istenem, az autóm!” Szó szerint, annyira le voltam terhelve.

Aztán azt mondtam: „Először is, hajnali három van. Ez nem fog megtörténni. A szívem túl van terhelve.” Azonnal egy dal jött a szívembe: „Amikor a szívem le van terhelve, vezess oda a sziklához. Vezess a sziklához, Aki nagyobb, mint én.” Ez jött a szívembe. Nem fogok aggódni. Ebben nem tudok élni. Nem élhetek félelemben. Nem élhetek aggódásban. Nem élhetek az élet részleteiben. Az én gondolkodásommal nem tudok túljutni ezen. Igen, irritálva leszek, túl kell lépni ezen.

Tudod, az a kis irritáció, az a kis homokszem a kagylóban mivé lesz? Az a kis irritáció a kagylóban gyöngy lesz. Isten miért tette ezt? Nem tudom, de ez egy nagyszerű lecke. Az a kis irritáltság engem gazdaggá tesz. Ezt szeretem, mert ez Isten útja. Halleluja, hogy Ő beszél hozzánk. Halleluja, hogy van ellenségünk. Persze nem azt mondom, hogy annyira örülök, hogy ellenségünk van, hanem azt mondom, hogy van egy ellenségünk, ami azt jelenti, hogy van nekünk valami, ami jó.

Az ellenségünk szeretné ezt összebonyolítani, az evangéliumot bonyolulttá akarja tenni, de nem bonyolult. Hanem ez Isten, amint Ő szelíden szól hozzánk az életünk minden pillanatában. Néha nem annyira szelíden szól hozzánk, és ezt is elfogadjuk. Mert ahová Ő vezet minket, az a füves legelő és a csendes víz, és ott hatalmas az irgalma, és az Ő kegyelmében vagyunk belemerítve. Örök életünk van, és ezt megtapasztaljuk itt és most. Ez Isten jósága. Ámen.

Úr Jézus! Köszönjük a küszködést, köszönjük a nehézségeket, mert ez arra emlékeztet minket, hogy Te ki vagy ezekben. Arra emlékeztet, hogy Te vagy a mindenható Isten. Te vagy egyedül Isten, mi nem vagyunk istenek. Ez azonban nem számít a Te ígéreteid miatt. Igen, Te tanítasz minket, és szeretnéd azt, hogy helyesen hasogassuk az igazság beszédét. Hálásak vagyunk a tanításért, amit adsz nekünk. Köszönjük, hogy Te hűséges vagy, hogy ints bennünket, és kijavíts bennünket. Ezt azért teszed, mert szeretsz bennünket. Eléggé szeretsz bennünket ahhoz, hogy az igazat megmond nekünk. Köszönjük, Úr Jézus! Magasztalunk.

Ámen.

Kategória: Egyéb