A bezárt kutya bármire ugat, de amelyik vadászik, az nem

2015 augusztus 30. vasárnap  16:00

Mát 14:22-23 És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.

Ez az az írásrész, amikor Jézus jár a vízen. Nagyon sokan fennakadnak ezen, és azt mondják: „Innen kezdve nem is érdekel, mert ezek mesék. Ezek nem érdekelnek.” A kérdés azonban nem ez, hanem a kérdés az, hogy Isten, Aki alkotta a világot, nagyobb-e, mint a világ, amit alkotott. Ha nagyobb, akkor Ő nyilván képes ennek a szabályait, törvényeit áthágni, ha szükséges. Képes azokon túllépni, és ezt látjuk ebben a részben. Amikor a csodát látjuk, a csoda ne terelje el figyelmünket arról, ami igazán fontos. Mert ami igazán fontos, Aki igazán fontos, az Jézus ebben a helyzetben. A csoda az egy körülmény.

Ján 6-ban ugyanebben a történetben amikor az emberek rájönnek, hogy csoda történt, mindenki álmélkodik és csodálkozik, akkor Jézus meginti őket, Ján 6:26. Rájuk szól egy értelemben, így beszél hozzájuk: „Még csak nem is a csodák miatt követtek Engem, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Azt hiszitek, ez az élet, hogy ha Velem jöttök, minden ingyen lesz, minden jó lesz, minden simán fog menni.” Ne terelje el a figyelmünket az, ami történik, a csoda nagyszerű, érdekes, de a lényeg Jézus ebben a helyzetben.

Valójában a görög úgy beszél, hogy Jézus arra kényszerítette a tanítványait, hogy hajóba szállva elinduljanak. Nem akartak Őnélküle menni a nyugati partra. Jézus meghagyta nekik, utasította őket: Mennetek kell! Aztán elbocsátotta a sokaságot. Aztán megy és csatlakozik hozzájuk? Nem! Felmegy a hegyre, Magában van, és imádkozik. Tudja, hogy mi történik velük, de Ő Magában van és imádkozik. Vegyük ezt észre:

Mát 14:24 A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt.

Jézus még mindig fenn van a hegyen, a tanítványok pedig a csónakban. Küzdenek és igyekeznek. Dolgoznak, próbálnak előrébb jutni, de nem megy. Ismered-e ezt az érzést, hogy próbálsz előrejutni, de nem megy? Bizonyára nem tudod, miről beszélek! 🙂 Próbálsz előrejutni az életedben, próbálsz előrejutni a kapcsolataidban, próbálsz előrejutni a munkádban, próbálsz előrejutni az Istennel járásodban, és folyamatosan úgy érzed, mintha ellenszél lenne, és nem megy a dolog előre, nem vagy képes előrejutni.

Igazán azt olvassuk Ján 6-ban, hogy Jézus még nem jött hozzájuk. Ez olyasvalami, amit nem szeretünk Istenben. Mondtad-e már Istennek: Na, Uram, most vagy soha! Mondtad-e már ezt Istennek? „Uram, most segítesz, vagy soha?” Megtörtént-e, hogy Isten még mindig nem jött? Aztán jóval később egyszer csak Isten felbukkant. Jóval később.

Az Ő órája másként jár, mint az enyém. Lenyűgöző! Pedig be van állítva, hogy automatikusan nézze az internetes időt. 🙂 Amikor én azt mondanám: Most van az utolsó pillanat, hogy segíts rajtam!; az a pillanat elmúlik, és azt mondom: Uram, most már tényleg az utolsó pillanat van!; és az a pillanat is elmúlik. „Uram, nem akarom ismételgetni magam, de most már tényleg…!” Istennek megvan a Maga időbeosztása, és azt mondja nekünk: „Figyelj! Én jobban tudom. Én sokkal jobban tudom, hogy mikor van itt az utolsó pillanat, hogy meddig vagyok képes megmenteni téged, meddig vagyok képes helyrehozni a dolgot, meddig vagyok képes helyreállítani azt, ami elromlott.” Én azt mondanám Neki: „Nem, Uram, nem! Ott kellett volna helyrehozni! Ezt elrontottad! Immár túl késő!” Érezted már így magad? Én éreztem magam már így. Aztán rá kellett jönnöm számomra megdöbbentő módon :-), hogy nem Isten tévedett, hanem én. Ez megtörténhet veled is. Mindnyájunkkal megtörténhet, hogy tévedünk.

1Sám 13-ban Isten késlekedik. Nem jön időben. Nincs ott, amikor kéne. Sámuel a próféta megígérte Saulnak, a királynak, hogy itt lesz ekkor és ekkor, bemutatja az áldozatot, és kezdhetik a csatát Isten áldásával. Az is hét nap múlva volt. Elmúlt azonban a hét nap. Ott volt a király, a hét nap elmúlt, és nem jött a próféta. Az emberek azt mondták: Úgy tűnik, Isten nincs velünk!; és kezdtek elszéledni. A sereg kezdett eltűnni. Saul kitalálta a megoldást.  A megoldása az volt, hogy ami szent, azt közönségessé tette. Nem fogjuk részletezni, hogy hogyan, de ezt tette.

Milyen érdekes, hogy éppen csak elvégezte, és a próféta megérkezett. Ezzel Isten azt mondja nekünk: „Merj várni Rám! Merj számítani Rám! Merj bízni Bennem, Én nagyobb vagyok ennél! Én ki tudlak húzni téged.” Ez az, amire szüksége volt Saulnak. Szüksége lett volna erre, hogy tisztelje a szívében azt, ami szent, azt, ami Istené. Ha ezt tette volna, akkor Isten biztos, hogy megerősítette volna őt a királyságában, a cselekedeteiben. Nem ezt tette azonban.

Itt egy példa nekünk: A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt. Próbák mindnyájunkkal történnek, és mindnyájunknak vannak nehézségeink. 1Pét 4:12-ben azt mondja Péter nekünk: „Ne lepődjetek meg a tüzes próbatételen, ami közöttetek támadt, mintha különös dolog történne veletek.” Igazából amiről beszél nekik, az valószínűleg egy komoly üldözés volt. Lehet, hogy az életükbe került az, hogy keresztények voltak. Nem úgy, mint veled és velem, már hogy valaki kigúnyol: Ó, te még hiszel a mesékben? Nem így! Hanem: „Keresztény vagy? Gyere, van egy előkészített helyem számodra a máglyán / az oroszlán gyomrában.” Péter mégis azt meri mondani nekik: Ne lepődjetek meg rajta! Próbák, kihívások, támadások mindnyájunkkal történnek. Hol van a szívem? Szent-e a szívemben az, ami szent a valóságban? Szentnek tartom-e azt, ami valóban szent? Ezért fordulunk az Igéhez – Ján 17:17 –, mert az Ige megtanít engem, és a szívembe írja azt, ami szent. Amikor jön a próba, akkor ledobhatok nagyon sok mindent – sok kicsi dolog és nagy dolog, kényelmi dolog, és ami addig fontosnak tűnt –, és elveszíthetem.

Amikor a próbában vagyok, akkor van-e mihez ragaszkodnom, aminek valós értéke van? Az Ige, a testvérem, a gyülekezetem, a hitem, az Úr – van-e mihez ragaszkodnom? Ha a szívembe van írva az Ige által, akkor van mit megragadnom, van mi mellett megmaradnom, van miben gyönyörködnöm, van mi által élnem, továbblépnem, kitartanom.

Mát 14:25 Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.

Az éjszaka negyedik őrváltása idején – ez azt jelenti, hogy valamikor hajnali három és hat között, azt hiszem. Ami azt jelenti, hogy már jó ideje dolgoztak. Isten nem jön zavarba ezzel kapcsolatban. Mi úgy érezzük: „Istenem, az én utam ki kéne párnáznod. Nagyon szépnek kéne lennie. Séta a parkban.” Ám ha van egy szép, kellemes sétám a parkban, akkor kész leszek-e ellenállni egy támadásnak? Akkor tudok-e harcolni? Akkor ki tudok-e tartani? Van-e gerincességem? Egy testvérnek, akinek nem nyílt meg egy ajtó, a minap a következőket írtam: “Láttam embereket, akinek minden ajtó megnyílt. Úgy sétáltak végig az életen, hogy mindenki tapsolt, gratulált nekik, minden sikerült. Aztán egyesekkel emiatt megesett hogy nem erősödött meg. Végigért minden nyitott ajtón, és minden tapsot learatott, és minden virágot, diplomát és kitüntetést átvett, aztán jött egy kicsi probléma, és „Itt a vége!” Mi volt a problémája? Nem volt ereje a kicsi problémához. Ezt Isten el akarja kerülni az életünkben. Ezért nem szégyelli azt mondani: Én keresztülviszlek nehéz dolgokon. Azt hiszem, p. Schaller mondta: Az egyik problémája a mai kereszténységnek az, hogy nem tudunk “jól szenvedni”. Ami nem azt jelenti, hogy mi szenvedni akarnánk. Hanem a szenvedés mindenkivel megtörténik, de van-e valami szent, amihez akkor ragaszkodom? Vagy: „Ó, akkor csak hagyjuk az egészet! Megyek másfelé.”

Nagyon sokaknak addig, amíg minden jól megy, amíg minden áldott, amíg minden tökéletes, addig rendben van. Amikor viszont jön valami gond: „Annak a pásztornak nem jól van pödörve a bajusza. Úgyhogy, itt a vége!” … mármint a legkisebb gond, és: „Ez a vezető nem olyan vezető, mint amilyet én szeretnék vezetőnek! Ez a vezető nem olyan vezető, mint amilyenre én gondoltam. Itt a vége!” Mi a probléma? „Nyilván vele van a baj! És a másikkal.” Nem! Mentek át a tengeren, és Jézus várt. Nem azért, mert a szenvedést szeretné az életünkben, hanem mert tudja, hogy amikor van küzdelem az életemben, akkor félreteszek jelentéktelen ostobaságokat, amikről egyébként azt hinném, hogy annyira fontosak.

Drága testvéreink mondták Ukrajnában a gyülekezeteinkben: „A háború előtt olyan könnyen húztunk szét. Amikor viszont jött a háború, jött egy igazi probléma nagyon sokunk életébe, akkor egyszer csak rájöttünk, hogy van valami, ami fontos, van valami, ami szent, van valami, ami drága: a gyülekezet, a testvéreink és más hívők, akik menekülnek a háborúból. Segíthetnénk-e nekik?” Ez nagy változást hozott. Valaki legalábbis ezt mesélte nekem, hogy ez történt a szívében. Ez fontos.

Valaki, azt hiszem, Spurgeon mondta: „Amikor a kutya be van zárva a ketrecébe, akkor minden bolhacsípés miatt ugatni fog. Amikor a kutya vadászik, akkor észre sem veszi a bolhát.” Vagyis, ha az életed könnyen megy, akkor a legkisebb dolog miatt is kiakadhatsz. „Jaj, elemet kell cserélni az órámban. Elhagyom a hitet!” Egyszer régen P. Brian-nel beszélgettünk valami ilyesmiről. Amikor ideköltözött a gyülekezet a Gutenbergből, akkor úgy 50-70 embert veszítettünk. Ami fájdalmas volt. Aztán, amikor a földszintről felköltöztünk az első emeletre, vesztettünk újabb ötven embert. Az már inkább tragikus volt. 🙂 „Most komolyan?! Értem, hogy magas ez az emelet, de tényleg…?” Valóban így történt!

Amikor viszont járok, amikor viszont szolgálok… Mindenki tudja, hogy a szolgálatban van kihívás. Lehet, bevállalod a tolmácsolást, mert Isten adott neked erre ajándékot, tudsz két nyelven gond nélkül, bevállalod, hűséges vagy… és akkor lökdös a pásztor, piszkál, példának használ. Vagy feliratkozol vasárnapi iskolás tanárnak, vagy a bababölcsibe, vagy a büfében segítesz, vagy a zenében… és akkor van ott valaki, aki idegesít. Megtörténik, de itt a kérdés: Mi a fontos? Ha van kihívás – mert van szolgálat –, és mert van szentség, és mert tartok valahova, ahova Jézus küldött engem, észre sem veszem a „bolhacsípést”. Erről beszélünk, hogy akkor sok kis dolog mellékessé válik. Gúnyolódjon, aki gúnyolódni akar. Jó rendben, utasítson el, aki el akar utasítani, de nekem ma lehet járásom Istennel, ahol a kicsi dolgok nem veszik el az örömömet, nem veszik el a szabadságomat, nem veszik el a hitemet.

1Pét 4:1-ben Isten azt mondja nekünk: Amikor keresztülmész nehézségeken, szenvedéseken, az kivesz bizonyos bűnöket az életedből. A tanítványoknak Márk 9-ben mi volt a kedvenc témakörük? Amikor Jézus mondott valamit, ami nagy és szent és gyönyörű volt: Én vagyok az élet kenyere; akkor a tanítványok egymás között: „Szerinted te vagy nagyobb, vagy én? Szerintem én vagyok a nagyobb.” „Én vagyok a világ világossága.” – mondja Jézus, a tanítványok pedig szavazást tartanak arról, hogy ki a nagyobb. „Aki Velem jár, az nem jár sötétségben.” Mire a tanítványok: „Én nem vagyok elégedett a szavazás eredményével. Fizettél valakinek?” Ez történt velük. Újra és újra: Ki a nagyobb? Ki a szentebb itt a gyülekezetben? Ki a szebb? Ki a tökéletesebb? Ki a szellemibb?

Amikor ott vannak a tanítványok a csónakban, és próbálnak átjutni a másik partra, garantálom neked, hogy nem azon gondolkodnak: Hé, te jobban húzol, mint én. Nem! Most egyszerűen igyekszenek túlélni. Próbálnak átjutni a másik partra. Ez jelentős az életemben. Amikor próbatétel van az életemben, akkor az kivesz dolgokat. Meglátom, hogy ez vagy az nem jelentős. Pedig az előbb még „ölni” tudtam volna érte. Most azonban látom, hogy ez nem olyan nagy dolog, ez nem olyan értékes, nem olyan drága.

Aztán odament hozzájuk Jézus, megérkezett a képbe.

Mát 14:26 Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek – a vízen járt, ez eléggé nagy dolog! –, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak.

Csak egy dolgot hadd jegyezzek meg még! Ezt Jób könyvében Istenről mondja:

Jób 9:8 Egymaga feszítette ki az eget, és a tenger hullámain tapos.

Nem volt ez meglepő dolog, Jób azt mondja itt. Isten nagyobb a teremtésnél – ez itt nyilvánvaló. Mert az Emberfia, Jézus Krisztus nagyobb a teremtésénél, úgyhogy jár a vízen. Megy a tanítványokhoz, de ők megrémülnek. Ez megtörténik velünk is. Sokszor Istennek a megoldása nem olyan, ami tetszik nekem. Nem olyan, amire én számítok, de Istennek van egy megoldása.

Amikor Jézus bejön a képbe, az lehet, hogy rémisztő nekem. Mert nem az, amit én gondolok. Lehet, hogy a kapcsolat, amiről azt hittem, hogy házasság lesz, hirtelen véget ér, mert Jézus belépett a képbe. Lehet, hogy az üzleti szerződés, ami már aláírás előtt van és milliókat jelentene nekem, egyszer csak szétesik. Mert Jézus belépett a képbe. Nem mondom, hogy ez mindig így van, mert nem mindig van így. Megesik, hogy fordítva történik, de a lényegi kérdés az, hogy Jézus az, vagy sem.

Mát 14:28 Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen.

Vedd észre a lényeget! A lényeg nem a vízen járás. Nem arról szól: „Én is akarok járni a vízen! Én is! Én is!” Nem erről szól, hanem: Uram, ha Te vagy… A lényeg az: „Ha Te vagy az, Jézus, ismerni akarlak. Fel akarlak ismerni. Látni akarlak. Tudni akarom, hogy Te vagy az, vagy sem! Jézus! Tudni akarom, hogy Te vagy-e. Ha igen, akkor Te felül tudsz emelni engem ennek a próbatételnek a küzdelmén és a hiábavalóságán és a depresszióján.”

Ez az egyik haszna a próbatételeknek. Meglátni azt, hogy Neki hatalma van efölött. Ugyanúgy én is járhatok hatalomban, ami nagyobb a próbatételnél. Ez volt a lényeg, és ez az, ami történik velünk. Amikor próbatételben vagy, amikor fúj az ellenszél, amikor nem tudsz előrejutni, Istennek van terve. Lehet, csak annyi, hogy abbahagyjuk a versengést. Lehet, csak annyi, hogy leessen rólam valami, például egy hazugság, amit elhittem, hogy igaz: „Annyira fontos, ez kell az életembe! Nekem az meg kell, hogy legyen, mert különben az életem nem ér semmit!”

A próbatételben leesik rólam, és rájövök, hogy még e nélkül is van az életemben valami, ami drága és szent. Ott van az Úr, ott van Jézus, és Ő elég nekem. Lehet, hogy meg akarja mutatni nekem: Figyelj, minden próbában Velem megvan a hatalmad arra, hogy a víz felett járj. Persze, ahogy olvasod a történetet, látod, hogy Péter nem volt tökéletes ebben. Péternek nem ment ez olyan jól, hanem kezdett süllyedni. Ez megtörténik velünk. Viszont nem ez a kérdés, hanem a kérdés az: Ha Te vagy az, Uram… És Ő volt az. Ez volt a lényeg. Ez az, ami számít nekünk is.

Figyelj! Isten megadja nekem a tekintélyt, hogy járjak a depresszióm felett, vagy az ostobaságom felett, vagy a megkörnyékező bűnöm felett. Megadja nekem a hatalmat, hogy járjak afelett, hogy a szolgálatomban kihívás van, hogy valaki idegesít. Megadja a tekintélyt erre. Aztán elbukom, és megint „meg akarom fojtani”, és megint ki vagyok akadva a házastársamra, és megint nem tudok normálisan beszélni a tizenéves gyerekemmel, és megint… Sorolhatnám, de nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy ha Jézus velem van, akkor Ő felemelhet engem újra.

A kereszténységnek ez az egyik nagy titka, hogy a bukás nem végleges. A bukás egy értelemben nem számít. Nem vagyunk óvatlanok, nem akarunk elbukni, de Jézusnak a bevégzett munkája nagyobb volt minden bukásunknál. Ami azt jelenti, hogy igazán csak ez számít: Ha Jézus velem van a viharban, akkor rendben vagyok. Akkor, ha el is buktam, felállhatok, és megint járhatok abban a tekintélyben, és megint lehetek szellemi, és megint szerethetem a feleségem / megint tisztelhetem a férjem, megint türelmes lehetek a főnökömmel, megint lehet hitem afelől, hogy Isten keresztülvisz engem, és át fogunk érni a túlpartra, ahova küldött. Ján 6-ban ezzel végződik a történet, hogy Jézus beszállt a hajóba, és azonnal ott voltak. Ez megtörténik velünk is. Ámen.

Kategória: Egyéb