A belső szoba és a kölcsönös hit ereje

2016 november 27. vasárnap  16:30

P. Brian

Ez az üzenet folytatása a reggeli alkalomnak: Csak rólad szól?! (30+). Ha harminc éves vagy, vagy több, akkor jöhetsz. Úgy gondolom, hogy a harminc év nagyon fontos határ.

Beszéltünk az imaszobánkról, és arról, amikor Krisztus tanított minket imádkozni. Mindnyájunkat egyedül, egyénileg hív, hogy menjünk be a saját, a csak nekünk készült imaszobánkba. Mát 6:5-6-ban van leírva, ahogy ezt mondta. Ezt összekötöttük azzal, hogy az embernek szüksége van arra, hogy egyedül legyen. Beszéltünk arról, hogy mindegyikünk el van hívva arra, hogy Istennel egyedül időt töltsön, de nem arra, hogy magányos legyen.

Annyira érdekes ez a modern kor, amiben élünk, a technológia miatt. Valójában a technológia hozta létre a legmagányosabb generációt az egész történelem során. Annyira elfoglaltak vagyunk, hogy mostmár senkit sem ismerünk igazán. Helyette inkább a technológiával vagyunk kapcsolatban. Amikor pedig a legnagyobb szükségünk az lenne, hogy egyedül legyünk magunkban, és utána Istennel. Ez az az ima szoba, belső szoba, amit Jézus készített nekünk.

Ezt a gondolatot szeretném összekötni p. Kende szerdai üzenetével (2016.11.23. A több – túl a leplen), ami nagyon jó gondolat és nagyszerű üzenet volt arról, hogy menjünk tovább, menjünk túl, keressük a többet. Keressük a többet! Amikor Krisztus meghalt a kereszten, azt mondta: Elvégeztetett!; és kibocsátotta a szellemét. Abban a pillanatban a templom kárpitja kettéhasadt. Felülről lefelé hasadt. Nem ember tépte szét. Mert akkor alulról felfelé hasadt volna szét, de ehelyett felülről lefelé történt. Ez a függöny választott el minket a Szentek Szentjétől, Isten jelenlététől.

Tehát amikor Jézus meghalt, akkor megnyitotta az utat, hogy te és én bátran mehessünk Isten jelenlétébe, és ott közösségben lehetünk Istennel. Ez a legnagyobb kiváltság számunkra. Nemcsak hogy kiváltság, hanem szükség is. Mert a férfik és a nők a világban magányosan halnak meg. Nem töltenek időt emberekkel, és saját magukkal sem töltenek időt. Nagyon elfoglaltak vagyunk. Kapcsolódunk a technológiához, vagy a technológián keresztül nagyon sok mindenhez, de Istenhez nem kapcsolódunk.

Amikor a hívő megtért, akkor kapott egy új természetet. Ez Isten természete szerint való. Kaptunk egy új elmét, Krisztus elméjét. Megkaptuk a Szent Szellemet, Isten Szelleme bennünk van. Ez nem csak vallásos gondolkodás, vagy elkötelezettség vallásos tevékenységek felé, hanem ez Isten munkája bennünk. Ő szerel fel minket a kapcsolatainkra.

Mennyire szomorú, hogy mi hívők olyan sokat kapunk a kapcsolatokhoz, de nincsenek kapcsolataink! Nagyon sokat csinálunk, csak csinálunk… és megyünk, és megyünk… mindig a telefonon lógunk, vagy a médián, vagy bármi máson, ami felszínes, és közben lemaradunk arról a kiváltságról, amit Isten akar adni, hogy te bemehetsz a saját belső szobádba, becsukhatod az ajtódat, imádkozhatsz a te Atyádhoz, és a te Atyád meghallgatja az imáidat, és ott közösségben van veled.

Zsid 4-ben látjuk, hogy az Úr bátorít minket:

Zsid 4:16 Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.

Tehát a kárpit kettéhasadt, ott az irgalom széke, ahol Isten jelenléte lakozik az emberrel. Jézus Krisztus Maga az irgalom széke. Isten mindnyájunkat személyesen hív erre a helyre, és ott közösségben lehetünk az élő Istennel. Ez a mi kiváltságunk, hogy ezt megtehetjük. Nemcsak hogy kiváltság, hanem teljességgel szükséges számunkra. Szükségünk van erre a kapcsolatra.

Jézust megkérdezték: Urunk, mi a legnagyobb parancsolat? Azt felelte: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Amikor egyedül vagyok a belső szobámban, csak én és Krisztus, a Megváltóm, ez a csodálatos Közbenjáró, Aki ott van az én kedvemért, amikor én ott vagyok Vele, megkapom az Ő szeretetét, és megtapasztalom az Ő jelenlétét. Ez nem az, hogy futkosok ide-oda, és próbálom bezsúfolni az időbeosztásomba, hanem ez olyan idő, amit félretettem arra, hogy időt töltök Vele. Ott Ő megelevenít minket.

Ha ki tudok jönni saját magammal, ha jól megvagyok magammal, akit persze mindenkinél jobban ismerek, akkor bárkivel ki tudok jönni. Ha úgy találod, hogy baj van azzal, hogy jóba legyél az emberekkel, akkor valószínűleg nem az emberekkel van probléma, hanem veled. Azzal van probléma, hogy jóban legyél saját magaddal. Az Úr azt mondja: „Gyerünk! Gyere a belső szobádba. Csak egy embernek van ott hely, és az te vagy. Ez csak neked szól.” Nincs sor, nincs várakozás. Az ajtó mindig nyitva. Bármikor bemehetsz oda, és Ő ott vár téged. Ott kapunk szeretetet és kijavítást. Dicsérjük Őt és Ő kikutat minket. Meztelenek vagyunk Ő előtte. Ahogy ez a kapcsolat nő, megtanuljuk magunkat szeretni. Úgy, ahogyan Ő szeret minket.

Jézus azt mondta: „Amint az Atya szeretett Engem, Én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az Én szeretetemben!” Maradj meg ott! Tanulj meg ottmaradni! Ezt teszi a belső szoba értünk. Behív minket. Te hívő vagy, Isten gyermeke vagy. Ez nem csak vallás, hanem ez szellemi. Gyere be, és tölts időt ott az Atyáddal.

Miután Jézus behív minket a belső szobába, én bemegyek az én szobámba, és Ő azt mondja: „Így imádkozz: Mi Atyánk!…” Miért nem úgy imádkozom: Én Atyám,…? Mert amikor Krisztussal járunk, akkor Ő nekünk adja ezt a tudatot, hogy része vagyok Testnek. Nem én vagyok, hanem mi vagyunk. Pál beszélt erről a valóságról: Ti pedig a Krisztus Teste vagytok, és tagjai rész szerint. Tehát bemegyek úgy, mint egy rész szerinti tag, ott vagyok, és rájövök, hogy a Test része vagyok, és vannak testvéreim. Ez sokkal nagyobb, mint én. Ez egy közösség. A közösség Istennel létrehozza a közösséget az emberekkel. Ez a keresztény élet. Azután kimegyünk a világba, és behívjuk az embereket: Gyertek be! Ámen.

 

P. Kende

Zsid 10:38-39 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

Úgy hiszem, hogy ez Gal 2:20-ban van kibontva.

Szeretnék a hit témájáról beszélni. Mi keresztények arra vagyunk elhívva, hogy hitben éljük az életünket. Erről szeretnék beszélni. Mellesleg megjegyzem, ez kihívó. Ha lusta akarsz lenni intellektuálisan, akkor csak mondd azt: „Minden véletlen. Minden baleset. Minden csak úgy megesik. Csak a vak véletlen hozza össze a dolgokat.” Tudod, mi a kihívás? Az, hogy próbáljak mindent az életben Istennel megélni és Istenhez kapcsolni. Ebben van kihívás, de erre vagyunk elhívva. Ez a hit élete, hogy Ővele élem meg az egészet.

A puritánok azt írták a hitről: A hit három dologból áll.

– Az első az ismeret. – Megismerem, megértem. Megértem az igazságot az Igéből. Megtudom, kicsoda Jézus. Megtudom, milyen Ő.

– A második az egyetértés. – Amikor az egyetértésemet odaadom ennek. Ahol azt mondom ennek, hogy ez igaz. Nem csak tudom az információt, hogy van, aki ezt hiszi, hanem elfogadom, hogy igaz is.

– Aztán a harmadik az, amit úgy hívtak, hogy megragadás vagy rábízás. – Megragadom azt az ismeretet, amivel egyetértek. Az enyémmé teszem az által, hogy bízom benne.

Ezt a következő versekben látjuk:

Zsid 11:1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Látod azt, amiről beszélek? Ez több, mint ismeret. Ez több, mint egyetértés. Ez több, mint információ. Ez több, mint egy bólintás. Ez többről szól. Mi azt mondanánk: rátámaszkodás, elkötelezettség. Mi így beszélnénk róla. Erről beszélünk mi.

Zsid 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Erről beszélünk. Ez a hit, hogy van bizalmam Isten felé, Rá merek támaszkodni. Nem arra számítok, hogy Istenhez közeledve, Ő azt mondja: Gyere csak, gyermekem!; és odacsap. Másról beszélünk. Van bizalom. Számítok arra, hogy Ő törődik velem. Ez a várakozásom, így gondolkodom. Ez több mint információ. Ez több mint egyetértés. Ez bizalom. Még akkor is, ha van némi félelem a szívemben: Mi van, ha Isten mégis olyan? Van félelem a szívemben, mert bűntudatom van. Mert valaki bántott. Mert csalódtam, vagy valaki elárult, vagy hátba támadott. Amint közelebb lépek, azt találom, hogy Isten nem olyan, hanem szeretetteli és törődik velem.

Ha nem ismered Őt… Az üdvözítő hit olyan, mint egy csatorna, mint egy szívószál. A szívószál nem oltja a szomjamat, de ha van egy üveg víz, a szívószálon keresztül tudok inni belőle. A hitünk ilyen. Az üdvösség Istené, Ő ad üdvösséget az embernek. Nem a hitünk hozza létre, hanem Isten erejéről szól. Ef 2:8 az üdvösség kegyelemből van. A kegyelem a forrása. Az az, amiért Isten nekem adja, nem a hitem nagysága. Azt mondja: kegyelemből hit által. Olyan, mint a szívószál. A hiten keresztül kapom meg, de a forrás más.

Ugyanígy a gyógyulás. Nem a hitünk nagyságán múlik. Nem a hitünk erején múlik. Az hazugság, sokan tanítják. Sokan beszélnek arról: „Legyen erősebb hited! Legyen nagyobb hited! Legyen tökéletesebb hited, és akkor meggyógyulsz.” Ám az evangéliumokban látjuk, hogy nagyon sok ember meggyógyult, akinek nagyon kicsi vagy éppen semmilyen hite nem volt. Megtörtént. Tehát a gyógyítás Istennél van, nem rajtunk múlik.

Miért fontos a hit? Hadd mondjak néhány szót erről! A hit az, ami Isten gondolatait közvetíti felém az Ő Igéjéből. A hit a csatorna, különben ezek csak szavak lennének. Különben csak nagyszerű gondolatok, szólások. Csak sok téma lenne a kínai szerencse sütikbe; vagy felírhatnád a kedvenc fotódra, és kitehetnéd egy közösségi oldalon az interneten, mert jól hangzanak. Ám ahogy olvasom hittel, Isten szívét kommunikálja felém. Isten szívét adja nekem, az Ő gondolatait mondja el nekem. A hit az, amin keresztül az Ige Isten akaratát, Isten gondolatait, az Ő szívét kommunikálja felém. Ezért fontos a hit.

Hadd mondjak mást is. A hit minden napomnak értéket ad. Értéket ad minden napnak. Merthogy bízom az Ő szent akaratában minden eseményben. Nem csak a jó dolgokban, hanem a nehezekben is. Bízom az Ő szent akaratában. Hogyan? Hit által. Ennek az eredményeként minden napom, még egy gyűrött hétfő reggel is, értékes lehet. Mert hitben élek, hitben járok.

A hit nagyra értékeli a testvéreimet. Miért? Mert hit által felismerem Krisztust őbennük, és ez nagy értéket ad nekik. Hit által drága a szívemnek ez a világ, az emberek ebben a világban. Ha nem hit által nézem, akkor önzést, ambíciót, gonoszságot, politikát, korrupciót, szemetet látok, és egyre dühösebb vagyok. Hit által viszont…

A minap mentem az egyik bevásárlóközpontban, néztem az embereket, és arra gondoltam: „Ez az ember ott ülhetne az egyik sorban. Az pedig ott énekelhetne… Vagy kezelhetné a hangosító berendezést… Dicsérhetné velünk az Urat…” Hit által szerethetek. Erről beszélünk, hogy hit által.

Az ijesztő oldala – mert kell, hogy ilyen is legyen 🙂 :

Zsid 3:12 Vigyázzatok, testvéreim, hogy valaha ne legyen közületek senkinek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon,

Lehetséges, hogy hitetlen, gonosz szívem legyen? Hadd mondjam másként! Vigyázz, nehogy olyan szívbeli struktúrát építs, ami elutasítja a hitet. Amikor van valahol a testemben egy szálka vagy egy szilánk, begyullad, és a szervezetem kilöki azt, mert az egy idegen test. Ez történhet velem is, a szívemmel. Ez Sátán vágya – Zsid 3:12 –, hogy hitetlen, gonosz szívem legyen, ami elutasítja a hitet, ami kilöki azt. Oda nem való a hit. Oda a hit bekopogtat, és el van utasítva. Építhetek ilyet. Hogyan? Megtöltöm a szívem mocsokkal. Megtöltöm a szívem szeméttel.

Én határozom meg a szívem tartalmát. Mát 23:25-ben Jézus azt mondta a farizeusokról: „Kívülről jól néznek ki. Gyönyörűek. Fel vannak öltözve szépen, de belül telve vannak rablásvággyal és féktelenséggel.” Mi történt velük? Így gondolkodtak a szívükben a farizeusok: „Én vagyok a csúcson. Nincs fölöttem senki. Én tudom a legjobban, úgyhogy nincs korlát!”; és megtöltötték a szívüket büszkeséggel. Nem tisztelték másnak a tulajdonát, másnak a jogait. „Mert én megérdemlem!” Megtöltötték a szívüket ezzel.

Amikor jött Jézus alázattal, szeretettel, és azzal, hogy az emberek számítanak, és szerette ezt a világot, akkor nem tudták Őt elfogadni. Olyan volt nekik, mint egy idegen test, kivetették Őt. Mert a szívük olyan volt, amilyennek Sátán szeretné mindnyájunk szívét látni.

Egy jó példa, Sátán hoz valakinek az életébe gyerekként bántalmazást, vagy erőszakot. Miért? Azért, mert tudja, ha ez ott van az ember múltjában, akkor nehéz lesz bíznia. Aztán, ha úgy dönt, hogy nem bocsát meg, akkor soha többé nem bízik, soha többé nem támaszkodik senkire. Ez azt jelenti, hogy bizonyos módon tölti meg a szívét, és gonosz, hitetlen szíve lesz. Ez az ijesztő rész.

A jó hír az, hogy én döntöm el, mivel telik meg a szívem. A Bibliánk azt mondja nekünk: én döntöm el, hogy mivel töltöm meg a szívem. Péld 24:4 megtölthetem értékes és jó dolgokkal. Fil 4:8-ban leírja nekem, hogy mik azok a dolgok, amivel megtöltsem a szívem, mi az, amire fókuszáljak, mi legyen a gondolataimban, mivel foglalkozzak, hogy aztán azzal legyen tele a szívem:

Fil 4:8 Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes.

Azt mondja, hogy töltsd meg a szíved ezekkel. Legyen ez a fókuszodban. Ha ezzel töltöm meg a szívem, akkor azzal otthont adok a hitnek, akkor könnyű lesz azt mondanom – Zsolt 46:10 (11) – „Mostmár kicsit csendben leszek, és hagyom Istennek, hogy Ő legyen Isten. Mert Ő az Isten, én pedig nem. Félreteszem az aggódó gondolataimat.” (Aggodalom – a szívemben van ez a téma. Lehet, hogy beszélnem kéne róla.)

Az aggodalmat hogyan tesszük félre, hogyan szabadulunk meg tőle? Az egyik mód, hogy megengedem Istennek, hogy Ő legyen Isten. Hitben élek. Hitben járok. Elcsendesedem. Abbahagyom, nem gondolkodom tovább dolgokon, amikkel nem tudok mit csinálni. Ez az, amiről beszélek.

Azt mondja Isten mindenkinek: Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy Én vagyok Isten. „Engedd meg Nekem, hogy Én legyek Isten az életedben!” Tudod, mit jelent ez? Nincs olyan ember ezen a Földön, akinek ne lenne képessége a hitre. Sátán nem tudja teljesen megrabolni az embert ettől a kapacitásától. Az én felelősségem, hogy helyet teremtsek ennek a szívemben. Olyan hellyé teszem-e a szívem, ahol a hit szeretettel van fogadva? Ez a hit, ez a felfelé való irányultság. Az én kapcsolatom valósága Istennel, az én bizalmam valósága Istenben. Az, hogy megragadom Őt, és úgy élek ebben a világban, hogy megértem, hogy van egy transzcendens szint, hogy van egy szint, amelyik természetfeletti, és én is része vagyok annak a világnak, és az is hatással van rám. Erről beszélünk.

A hitnek van egy olyan vetülete, amiről nem gyakran beszélünk. Pál beszél itt a rómaiakhoz, akiket sosem látott:

Róm 1:12 azaz hogy egymás hite által – a tiétek meg az enyém által – kölcsönösen erősítsük egymást.

Ez a kölcsönös hit. Görögben ez az allelon. A szónak az eredete a következő. Kirakok szép sorban almákat, és azt mondom: első alma, második alma… Ez egyfajta felsorolás. Aztán van egy másik sorozat, és azt mondom: az első egy alma, a második egy kiskutya, a harmadik egy autó… A kettő között különbség van. Az elsőben mindegyik másik darab, de ugyanaz a természetük, a jellegük. Erről beszél az allelon szó. A második felsorolásban nemcsak hogy több dologról beszélünk, de különböző természetük is van.

Pál arról beszél itt: kölcsönös hitünk, ugyanaz a fajta hitünk van. Kölcsönös. Az egymás szó ilyen értelemben van használva. Ez az a hely, ahol a kereszténységem java része zajlik: a kölcsönös hit.

Amikor hitről beszélünk, akkor többnyire arról beszélünk, amiről eddig volt szó: én és Isten, Isten és én. (Mondtam, hogy egy üzenetünk van a mai nap, p. Brian is erről beszélt.) A másik oldala a kölcsönös hit, az allelon hit. Ugyanaz a fajta hit. Egymás hite. Ugyanaz a fajta hitünk van mindkettőnknek, mindnyájunknak. Mindegyikünknek világszerte ugyanaz a fajta hitünk van. Nagyon sokat a kereszténységemből csak itt élhetek meg.

Mit értek ezen? A Bibliából nagyon sokat nem tudok alkalmazni másutt, csak itt, a kölcsönös hitben. Hogyan lehetek alázatos, ha nincs meg a kölcsönös hit? Akkor csak elméletileg lehetek alázatos. Aztán találkozom egy hívővel, és rájövök, hogy nem vagyok az. Mert nem tanultam meg. A kölcsönös hitben tanulok alázatot. Hogyan tisztelhetem a testvéremet, ha nincs ott az életemben? Kit kellene megvigasztalnom, ha úgy vagyok hívő, hogy nem fejezem ki a hitemet másik hívő felé? És nem élvezem, amint a másik kifejezi a hitét felém.

Amikor azt mondjuk: Beszélgess a melletted ülővel erről!; akkor az erről szól. Vagy amikor azt mondjuk: Imádkozzunk együtt! Amikor megyünk lelket nyerni együtt, vagy amikor együtt beszélgetünk az Úr gondolatairól, akkor ez történik velünk. Ez az, amiről szól: kölcsönös hit. Nagyon sokat a keresztény életemből csak itt élhetek meg. A Bibliámból sok dolgot nem tudok másutt alkalmazni. A kölcsönös hit az a hely, ahol a személyes hitem kapcsolódik valaki másnak a hitével, és ez nagyszerű hely.

Sok dolog van az életünkben, ami kölcsönös, de vacak, amikor használhatnánk az allelon szót, hogy mind ugyanolyanok vagyunk. Egy rock koncerten mindenki allelon őrjöng, de nincs semmi haszna. Amikor ApCsel 19:28-ban együtt dühöngtek: Nagy az efézusi Diána!; akkor együtt dühöngtek órákon át, de nem volt elmei egyetértésük, csak haragbeli egyetértésük volt. Kölcsönös haragjuk volt. Ez más!

Amikor mi kölcsönös hitről beszélünk, ez bátorít engem. Növekszem a másik hite által. Észrevetted már az életedben, hogy növekszel valaki más hite által? Ezért fontos, amikor társat választasz, hogy hívő legyen. Mert hogyan növekedhetnétek másként az egymás hite által?  Hogyan lehetne ez nagyobb?

Ha nem lett volna kölcsönös hit az életemben, miután megtértem, ha nem lettek volna ott más hívők… – hadd mondjak erről néhány dolgot! Az első, hogy soha nem hittem volna, hogy megérthetem a Bibliámat, de mások hite által megértettem, hogy küzdhetek ezért, hogy érdemes kutatni, hogy érdemes utánajárni. Mások hitén keresztül felbátorodtam arra, hogy olvassam a Bibliámat, hogy érdemes kutatni, kérdéseket feltenni, válaszokat keresni. Mások hite által elhittem, hogy a misszió része lehet az életemnek, és hálás vagyok érte mindmáig.

A kölcsönös hit nélkül lehet, hogy nem is tudtam volna, hogy vannak ajándékaim, aztán azt, hogy járjak is bennünk, használjam azokat. A pásztoromnak azonban volt hite. Volt kölcsönös hitünk. Az én hitem felbátorodott az ő hite által, hogy járjak az ajándékaimban, hogy használjam azt. A mások hite által és az én hitem által, a kölcsönös hitünk által felismertem azt, hogy megtanulhatok mindent Istenhez kötni, nem csak a jó dolgokat, nem csak a nagyszerű dolgokat, hanem a kihívásokat is. A kölcsönös hitünk által megtanultam azt, hogy imán keresztül hatással lehetek Istenre, a természetfelettire és a természetire egyaránt. Ez a kölcsönös hit által történt.

2Kor 7-ben látjuk a három szintjét ennek.

2Kor 7:13 Megvigasztalódtunk tehát, de megvigasztalódásunkon túlmenően még sokkal inkább örültünk Titusz örömének, hogy lelkét mindnyájan megnyugtattátok.

Három lépést látunk itt. A korinthusiaknak megvolt a kölcsönös hitük, az allelon hitük. Megvolt a kölcsönös hit közöttük. Titus ott volt köztük, és felfrissült ezáltal az ő hitében. Tehát megvolt a korinthusiaknak, ez volt az első. Ez a gyülekezet, megvan a kölcsönös hitünk. Aztán Titus felfrissült közöttük. Ez olyan, mint amikor jön egy vendég hozzánk, vagy eljön valaki a bibliaiskolába.

Annak idején eljött p. Pavel, itt tanult, és felépült a kölcsönös hitünk által. Ez történt Titussal. Aztán Titus visszament, és felfrissítette Pált és az ő társait az allelon hit által. Titus áldást vitt. P. Pavel visszaköltözött Szibériába, és ott szolgál mindmáig. Sokunk szívében ő ott van. Ott szolgál Tyumenyben és hálásak vagyunk érte, és szeretjük őt. Van kölcsönös hitünk, és ő abból szolgál. Ez az, ami történhet. Amikor jönnek testvérek az EUROCON-ra, akkor felfrissítenek minket, és ők is felfrissülnek a kölcsönös hitünk által. Ezért várjuk p. Mattit az újévi konferenciára. Mert felfrissülünk a kölcsönös hitünk által, és ő felfrissül az által.

Három dolog kell ehhez:

1) Együtt lenni szeretetben, 2Thessz 1:3. Ez az, ahol a kölcsönös hit történik. Ott, ahol kölcsönös szeretet van. Tehát szeretetben együtt lenni.

2) Kifejezni a hitünket egymás felé. Ez olyasvalami, amit tanulnunk kell. Ez senkinek a kultúrájában nincs ott. Mint ahogy beszéltünk róla nemrég (2016.11.20. P. Kende: Életünk mintája a hegyről jön). Ez a minta, amit Istentől kaptunk. Ez nem egy amerikai, nem egy brazil, nem egy francia minta, nem egy magyar minta… Nem! Ez Istentől való minta, hogy kifejezzük a hitünket. Azt mondom a testvéremnek: Tudod, mit hallottam az üzenetből? Vagy bizonyságot mondok: Tudod, mi történt velem? Kifejezem a hitemet.

3) Elfogadunk egymás hitéből. Nemcsak végighallgatom, amit mond a másik, azt várva, hogy végre én is szóhoz jussak, hanem elfogadok a másikéból. Ahogy elfogadtunk p. Briantől az előbb. Elfogadunk a másik hitéből.

Mit ígért Jézus? Azt ígérte nekünk Mát 18:20-ban: Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük. „Ha ketten vagy hárman együtt vagytok ebben a kölcsönös hitben, akkor ott vagyok közöttetek.” Ezért örvendezünk. Ez nem mesterkélt. Ez nem hazugság. Mi nem játsszuk a keresztényesdit. Mi nem játsszuk a gyülekezetesdit. Nem csak eljátsszuk, hanem tényleg örömünk van egymásban.

Miért? Azért, mert várom, hogy a testvérem kifejezze az Ő hitét, hogy mondjon nekem valaki bizonyságot, vagy én mondhassak neki egyet, és a kölcsönös, az allelon hitünkben felbátorodjunk, és növekedjünk együtt. Ez az, amit Isten adni akar nekünk, és örvendezünk benne. Mint Péter, 2Pét 1:1-ben azt mondta: „Nekünk van kölcsönös hitünk, és én örvendezem ebben. Nekem örömöm van ebben.” Ezért szeretjük az atyafiakat.

Ámen.

Kategória: Egyéb