A +1 “Sola” & Tabuk, nagyobb ÉLET és küldetéssel élni

2017 november 1. szerda  18:30

P. Bende

Üdvözöllek titeket a Mindenszentek napján, mivel ti is azok vagytok. Ez a ti napotok. Ez a mi napunk, mindegyik szentnek a napja. Beszélhetnék a halottakról, de arra gondoltam, hogy inkább az életről beszélnék.

Tegnap ünnepeltük a reformáció ötszázadik évfordulóját. Elvileg 1517. október 31-én volt egy kis „szegelős munka” Wittenbergben. 🙂 Jól odaszegezte Luther azt a 95 pontot. Úgy szoktam hívni ezt, hogy a mérges ember 95 pontja. Mert egyébként semmilyen témáról nem tudsz 95 pontot írni, nem? Ám ha mérges vagy, akkor akármennyit. 🙂

Szóval, a reformáció nagyon megváltoztatta az egész társadalmunkat, és egészen másképp néz ki a világ emiatt. Nagyon sok szabadságot hozott be, és azt gondolom, hogy így széles körben ismertté vált az evangélium.

Van azonban egy kérdésem. Megváltoztatta-e az ember szívét? A válasz az, hogy nem. Mert az egyénnek a szíve nem mozgalmaktól függ. Viszont ők megfogalmaztak négy pontot, és latinul mindegyik a sola-val kezdődik. Ami azt jelenti, hogy csak, kizárólag. Erről a négyről szeretnék röviden beszélni, és egy ötödikről is ráadásként. Azt gondolom, hogy a mi életünkben szükségünk van ezekre a solákra. Szükség van arra, hogy kimondjuk dolgokra: kizárólag ez. Annyira szükségem van arra az életben, hogy kimondjam: „Csak! És semmi más.”!

Az első a listámban a Sola Scriptura, ami az jelenti, hogy egyedül az Írás. Egyedül az Írás!  Ez azért volt nagyon fontos, mert az Íráshoz nagyon sok minden hozzáragadt az idő folyamán: nagyon sok emberi találmány, nagyon sok minden, ami megváltoztatta az egész kereszténységet. Ők azt mondták: Egyedül az Írás az, amihez ragaszkodni fogunk, és ez az egyedüli dolog, ami meghatározza a hitünket.

Van valami, ami talán még ennél is fontosabb. Ján 6:63-ban azt mondja az Írás, hogy a test nem használ semmit. Mi ez a test? Ez az ember, és az ember találmányai – beleértve magamat –, amik leginkább meghatározzák a saját életét. Azt mondja, hogy a test nem használ semmit, de a szellem az, ami megelevenít. Azt mondja Jézus: a beszédek, amiket szólok, az szellem és élet. Szellem és élet.

Annyira szükségünk van Isten beszédeire! Merthogy az ember beszédei nem adnak életet, de Istennek a rhéma beszéde – ami kijelentetik nekem – életet ad a Szellem által. Ezért ragaszkodunk a Bibliához. Nagyon fontos az én életemben is, hogy kimondjam: Isten beszédéhez fogok ragaszkodni, és nem az én beszédeimhez. Kizárólag az Íráshoz, és nem az ember kitalált dolgaihoz!

Persze fel kell, hogy ismerjem. Mert néha annyi minden alattomos tud lenni, és azt hiszed egy mondatról, hogy az Írás része, pedig nem. Ezért olyan fantasztikus, és a reformáció nagy vívmánya, hogy te magad elolvashatod a Bibliát, és az beszélni fog hozzád. 2Tim 3:16 a teljes Írás ihletett, Istentől van, és hasznos sok mindenre. Ott van a versben.

A második sola a Sola Gratia, azaz kizárólag kegyelemből. Róm 3:24 azt mondja, hogy megigazultunk ingyen, kegyelemből. Róma 11:6 azt mondja: Ha kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem lenne többé kegyelem; és azt mondja, hogy ha cselekedetekből, akkor nem kegyelemből, különben a cselekedet többé nem cselekedet.

Melyiket szeretném az életemben? A kegyelmet vagy a cselekedetet? A válasz az, hogy lehet, hogy akarom a cselekedetet, de – mint már mondtuk – a test nem használ semmit. Istennek a kegyelme, a kizárólag ingyen kegyelme, az Ő drága, ingyen kegyelme által lehet életem, és kizárólag az Ő kegyelme által van üdvösségem. Tudod, mit? Ma kegyelem által élhetem az életemet, és láthatom Isten valóságát az Ő kegyelme miatt. Kizárólag! Csak nehogy keverjek bele az emberből! Mert ha belekeverek, a kegyelem többé nem kegyelem, és elhalványul Isten dicsősége. Mármint az Övé nyilván nem :-), csak bekerül közénk valami, egy lepel.

Ef 2:8-9 kegyelemből hit által van üdvösségünk. És itt jön a harmadik, a Sola Fidei, hogy kizárólag csak hitből, csak hit által. Róma 3:28 azt mondja, hogy azt tartjuk – olyan jó ez: azt tartjuk! –, ez fontos, és ehhez ragaszkodunk, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Hit által, a törvény cselekedetei nélkül. Nem az ember által, hanem az elfogadás által.

Elfogadom Isten kegyelmét, az Ő irgalmát, és ma hit által járhatok, és láthatom az Ő országát. Hit által lehet egészen más az életemben, mintsem a természeti. Hit által bízhatok az Ő ígéreteiben. Hit által láthatom azt, amit Ő tartogat számomra. Hit által láthatom, hogy én ki vagyok Őbenne, és talán a legnagyobb hit által láthatom, hogy Ő kicsoda, az Ő valóságát.

A negyedik: Solus Christus, ami azt jelenti, hogy egyedül Krisztus. Ez a csodás Személy. Zsid 12:1-2 azt mondja, hogy nézzünk Krisztusra, Aki a kezdője és bevégzője a mi hitünknek. Aztán Kol 3:10-11: Felöltözzétek ezt az új embert! Kicsoda ez az új ember? Ez Krisztus. Az Ő természete. Felöltözzük Őt, felöltözzük Krisztust. Aztán a 11. vers azt mondja, hogy ne legyen se magyar, se német, se orosz, se azeri, se lengyel, hanem Krisztus minden mindenekben. Krisztus minden mindenekben.

1Tim 2:5 egyetlen közbenjáró van, és ez Jézus Krisztus. Nincs más. Ő az egyetlen. Ma – és nyilván Őrajta keresztül van üdvösségem egyedül – kizárólag az Ő érdeme az, ami tetszett az Atyának, hogy üdvösséget adjon nekem. Láthatom kizárólag az Ő személyét. Ma így gondolok erre, hogy hívő vagyok: Kol 3:1-2 Őrá, az odafel valókra tekintek, és nem magamra. Nem az emberre, hanem Őrá tekintek, és látom az Ő gyönyörűségét, az Ő kedvességét, az Ő valóságát. Egyedül Ő!

Gondolj bele, ahogy kimondod ezeket a dolgokat, hogy csak:

– csak hit által akarok élni,

– csak kegyelem által,

– csak Isten Igéje által, és

– csak Krisztus által.

Mindez a négy ellen van egy dolog, és ez pedig az ember. Én, mint az emberi jeletlen faj képviselője. 🙂 Az „egyedül hit által” helyett: majd inkább a magam erejéből; az „egyedül kegyelemből” helyett: inkább a magam erejéből; az „egyedül Krisztus által” helyett izomerőből; és az „egyedül az Írás által” helyett: az én nagyszerű gondolataim által. Nem!

Hanem az előbbiekre lettem elhívva: csak ezek által. Ez aztán megadja az ötödiket, a plusz egyet, a bónuszt: Soli Deo Gloria: csak Istené a dicsőség. Mert ha itt élek: hit által, kegyelem által, Krisztus által, az Ő beszédeivel; akkor csak az Övé a dicsőség, és semmi nem marad az embernek. Kirekesztetett. Senki se dicsekedjék, hanem az Övé legyen minden dicsőség.

Dicsőség Istennek! Csak Istennek, és semmi az embernek. Köszönjük, Jézus! Ámen.

 

P. Kende

Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Annyira jó volt ez az üzenet, köszönjük! Szükségünk volt rá, és hálásak vagyunk azokért, akik előttünk mentek a hitben, különben nem lennének azok a meggyőződéseink, amik vannak, ha Isten nem vezette volna őket előttünk. Úgyhogy nagyon hálásak vagyunk értük!

Róma 8:10-11 Ha pedig Krisztus van bennetek, a test ugyan halott a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás által. Ha pedig annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által.

1Kor 15:45 Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé.

Tehát élő lélek, és aztán életet adó, vagy megelevenítő Szellem – Ádám és Krisztus.

Annyira örülök, hogy ma van istentiszteletünk, november elsején. Holnap Halottak napja. Mit jelentene a Halottak napja? Azt jelentené, hogy emlékszünk azokra, akik meghaltak, emlékszünk az együtt nevetett időkre, arra, amit együtt csináltunk, amit láttunk az életükben. Valójában azt jelentené a Halottak napja, hogy emlékszünk az életükre, de ahelyett ez a nap nem az elhunytak életéről szól, hanem a Halottak napja a halál napjává válik. Ez az a borongós nap, egy nap az évben, amikor a halálra gondolunk. Ezért örülök annyira, hogy ma beszélhetek erről, hogy erről lehet egy üzenetünk. Azt kívánom, bár mindenki hallaná!

Miért? Azért, mert azt olvastuk Róma 8:10-ben, hogy a szellemünk él a megigazulás miatt. Mit jelent ez? Ez a hívő nagy kincse és titka, hogy a szellemünk él, hogy új értelemben élünk. Új értelemben, ahogy azelőtt nem, ahogy a Krisztus előtti napjainkban nem éltünk.

A Halottak napja érdekes nap, az a nap, amikor a halálról van szó. Miért? Van az a szó, hogy tabu. A tabuk azok a dolgok, amikről nem beszélhetünk, nem szabad megnevezni, nem szabad kimondani. Vannak dolgok, amikről egyszerűen csak nem beszélünk. Nem félünk tőle, hanem csak nem beszélünk róla. Mint a gonoszság, mint Jézus vagy a halál. Szeretjük elkerülni. „Ne beszélj nekem róla!”

Beszélünk a szomszédjainkról, a gyerekeink szobájának a rendezettségi állapotáról, az egyetemi vizsgákról, a főnökről, a munkahelyről, de a gonoszról, a gonoszságról nem. Miért nem beszélünk róla? Azért, mert nem vagyunk benne biztosak, nem látjuk át egészen. Van mélysége. Ahogy 2Thessz 2:7-ben mondja: a gonoszságnak van rejtélye. Van mélysége, amit nem látunk át.

Sok ember nem mer úszni tengerszemben. A tengerszem egy nagyon mély tó a hegyekben. Sokszor nem is lehet tudni, hogy milyen mély. Sokan nem mernek úszni benne. Miért? Azért, mert tartunk attól a mélységtől, ami alattunk van. „Vajon mi van odalenn? Nem tudom, mi van ott. Úgyhogy nem merek beleúszni. Ki tudja, mi van odalent!” Vannak emberek, akik így félnek.

Emberek ugyanezért nem beszélnek a gonoszságról. Mert olyan mélysége van, amit nem tudunk jól megfogni. Valami van még ott lent, amit nem látunk. Ugyanez a helyzet Jézussal. „Emberek! Nem tudom. Nem vagyok benne biztos. Van benne több, csak nem tudom, mi az.” Drága muszlim emberek azt mondják, hogy Ő egy próféta, és ennyi, nem több. Ha megkérded, hogy mit prófétált, nem tudják. Mert nem mernek beúszni. Tudják, hogy van egy mélység, és oda nem mernek elmenni. Drága ateista, agnosztikus emberek – velük ugyanez a helyzet: Ő egy tanító. „Renden. Mit tanított?” „Hát azt, hogy legyünk jók…” Nem! Azt valaki más tanította. Ő nem ezt tanította, hanem mást tanított. Ő ennél „kicsit” többet tanított.

Viszont ők megállnak itt. Miért? „Mert a prófétát vagy a tanítót értem. Azt tudom, hogy micsoda, de ennél tovább nem merek menni. Nem merészkedek oda, ahol ezek a fura hívő keresztények élnek.” Nem mernek eljönni oda, ahol mi élünk, ahol azt mondjuk: Már az is, hogy egyáltalán elképzeljem, értsem, hogy milyen Krisztus, túl nagy falat nekem, és akkor még nem is beszélünk arról, hogy követni Őt képes lennék. Még csak megérteni, felfogni is nehéz nekem, és tudom, hogy Ő nagyobb, hogy Ő több, – ahogy p. Bende mondta – hogy az Ő dicsősége nagyobb, én nem érek el oda, és tudom ezt. Ez az, ahol én úszkálok, hogy tudom: olyan mélység van alattam, Krisztus annyival nagyobb, és én képtelen vagyok.

A halál ugyanilyen. Tabu, nem beszélünk róla. Nem szabad beszélni róla. Mi van, ha beszélek róla, és kiderül, hogy túl nagy nekem, amivel nem tudok elbánni, amire nincs válaszom, amire nincs reményem, amiből nem tudok továbbmenni, ami miatt depresszióban kell élnem az életem? Ezért van szükségünk Jézusra.

Ahogy olvastuk 1Kor 15:45-ben: az utolsó Ádám Krisztus, Ő megelevenítő Szellem. Krisztus nélkül van egyfajta halál mindenkinek az életében. Mindenkiben a szellem halott Krisztus nélkül. A lelked élő, a tested élő, de a szellemed halott Őnélküle.  Ám Ő elvette a halottságnak ezt a mély érzetét az életünkből.

Az ember Krisztus nélkül mindig ezen a helyen él, a halál helyén. Még ha nem is mondjuk, valójában minden nap a halál napja. Minden nap egy értelemben ott úszom a tóban Krisztus nélkül, és azon gondolkodom: „Mi van, ha görcsöt kapok, és aztán lesüllyedek? Mi van, ha valami elkap? Mi van, ha a vízi mentő éppen alszik vagy szünetet tart? Mi van, ha senki nem vigyáz rám? Mi történik akkor?” Felismerem azt, hogy van valami, ami nálam sokkal mélyebb: a halál, gonoszság.

Jézus ezt mutatta meg nekünk, hogy a halál igazán nem az, aminek tetteti magát, hogy a halál nem olyan mély. Mert Jézusban az életem sokkal nagyobb. Amihez képest a halál csak lábvíz, semmi. Víz a lavórban. Semmi. Nincs mélysége. Akkora életet kaptunk Krisztusban!

Krisztus nélkül a halál messze túl mély a számunkra. Messze túl mély! Ha viszont Krisztusban vagyok, akkor kaptam egy nagy életet, és aztán nem nehéz beszélnem a halálról. Egy testvérünk közel a nyolcvanhoz az evangelizáción mondta nekem: Már készülődöm elmenni. Nem aggódik rajta, nem fél, nem passzív, nem zárkózik be. Nem azzal foglalkozik: Valamit hagynom kéne magam után…

Tudunk beszélni róla. Nem nehéz, nem ügy. Azért, mert nincs mélysége. Ha megtaláltam Krisztust, akkor Ő annyival nagyobb, mint ennek a mélysége! János 1:12 ha befogadod Krisztust, akkor olyan élet van benned, amitől a halál csak „lábvíz”. Semmiség.

Nézzük meg egy másik oldalról. Posztmodernizmus. Ahogy nézzük a világot, ahogy értjük az életet, ahogy ma a társadalmunk nézi a világot, az vezet valahova. Az ember keres valamit. Vannak dolgok, amiket értékelünk, vannak dolgok, amiket nagyra tartunk társadalmilag. Van egy korszellem. Van egy most uralkodó közhangulat: Mik azok, amik drágák?

Mik ezek? Az egyik a társaság, a másik az egyetértés, a harmadik a jóváhagyás. Ez nagyon fontos, mert ezek mind hamisítványok. Nagyon jól hangzanak, de mind hamisítvány. Mind felületes, mind felszínes. Egyik sem mély, egyik sem valós.

Társaság. Nem közösség, hanem társaság. A társaság kevesebb, mint a közösség.

Egyetértés. Ez kevesebb, ez hamisítvány az igazság helyett. Ez próbálja helyettesíteni az igazságot. „Mindannyian bólogatunk. Amiben egyetértünk, abban mind bólogatunk, hogy az úgy van. Még ha nem is igaz, attól még tessék bólogatni!  Egyetértés. Ez fontosabb, mint az igazság.”

Jóváhagyás. Ez a társadalmunk pótléka az érték helyett. Hadd mondjam el másként! A nyugati társadalom nem igazán akarja az igazit. Ha van egy igazi, és van egy hamisítvány, akkor a társadalmunk melyiket akarja?

A társaság így néz ki, hogy állunk egymás mellett, és kész. Ez az egyik. A közösségben viszont egyenlők vagyunk, együtt vagyunk, közösségünk van, kommunikálunk egy szinten. Miért nem akarom a közösséget? Mert kér tőlem valamit, kétoldalú. A társaság könnyű. Ismerjük egymást az egyik társasági oldalon az interneten. Nem ezekkel az oldalakkal van bajom, hanem azzal, hogy megelégszünk vele, holott közösségre lettünk kitalálva. Arra, hogy legyen közösségünk az igazságban, és ehhez szeretetre van szükség. A társasághoz egy kattintásra van szükség. Melyiket választom? „Miért választanám a közösséget? Az kér tőlem valamit. Ahhoz, hogy közösség legyen, ahhoz nekem kell szeretnem őt.”

Emlékszem valakire, aki csinált egy próbát. Volt néhány ezer barátja az egyik társasági oldalon, és segítséget kért. Persze várható volt az eredmény, hogy nem segített neki senki. Nekem lett volna egy fontosabb kérdésem: „Ember! Ha tőled kért volna valamelyik segítséget, te segítettél volna?” Valószínűleg nem.

A másik dolog az egyetértés és az igazság között. Az egyetértés csak azt jelenti, hogy együtt bólogatunk szépen, mindnyájan. „Egyetértünk mindnyájan, és bólogatunk. Ez az embernek a fontossága. Ez a lényeg. Ezt kell csinálnod, igaz?” Mondasz valamit, ami helytelen, és bólogatnak. Van egy másik oldala, és ez a problémás része. Ha máshol van az igazság, akkor azzal van problémám: az, hogy alázatra van szükségem az igazsághoz képest. Nem az ember az, aki alá beállok, hanem az igazság alá, amit mondott. Alázat az igazsággal szemben.

Ahogy hallottuk az előbb: csak az Írás, csak Krisztus, csak kegyelemből… és alázat! Melyiket fogom választani? „Bólogatni könnyebb. Bólogatok, és kész.” Ám ha ott az igazság, akkor alázatra van szükségem. „Ó, hát nem tudom! Ez kétoldalú: az én oldalam és az ő oldala.”

A harmadik eset – jóváhagyás helyett érték – ugyanilyen. Ha az értéket választom, akkor az bejön a szívembe, és megváltoztatja az életemet. Míg a jóváhagyás oldalon csak annyi: „Ó, de jó! Majd én is tapsolok neked.” – Kölcsönösen nagyra értékeljük egymást, erről fog szólni az életünk, és ennyi. Mint a róka és a holló: „Hagyjuk jóvá egymást! Tapsolj nekem, és ennyi.” Még egyszer mondom, hogy nem az internetes társasági oldalakkal van bajom, hanem azzal, hogy megelégszünk a hamisítvánnyal. Az igazsághoz az kell, hogy alázatos legyek.

„Ó, nem! Csak értsünk egyet! Érts egyet azzal, amit én mondok, és én is egyetértek azzal, amit te mondasz, még ha ellentétesek is. Nem baj! A lényeg, hogy senkinek nem kell változnia. Én nem várom el tőled, hogy változz, és te se várd el tőlem, hogy változzak!” Ahogy a mondás mondja: „Mindenkinek a maga ízlése szerint! Élni, és élni hagyni. Ennyi. Nem olyan nagy varázslat ez!” Mi a baj ezzel? „Tapsolj nekem! Hagyj jóvá engem!”

Az értékek azt jelentenék, hogy komolyan kell vennem, és engedelmeskednem kell valaminek. „Senkinek nincs joga követelni tőlem, hogy én engedelmeskedjek! Csak tapsoljunk! Ha valamit rosszallsz az életemben, ha valamire azt mondod, hogy nem úgy van, akkor megbélyegzünk. Le vagy tudva, és le vagy írva.”

Az embereknek megvan ez az elképzelésük: Az, hogy Jézus bejött az életedbe, azt jelenti, hogy vallásos lettél. „ Azt mondod, Jézus? … Ó, vallásos lettél! Lecseréltél egy problémát egy másikra. Magányos voltál, ez volt a problémád, most meg az a problémád, hogy azt kell színlelned, mintha lenne Isten. Eddig az volt a problémád, hogy nem volt célod az életben, most pedig az a problémád, hogy van egy egész vallás, ami hajt téged. Ennyi!” Nem ez Jézus! Ez a jó hírünk a mai nap.

1Kor 15:45 Jézus megelevenítő Szellem. Ő életet ad. Ez nagyon más történet, mint az, amit az emberek elképzelnek. Szerezd meg Őt, és életed lesz! Ez a kulcs. Élj többel, mint amit a szüleid adhattak, mint amit a kultúrád adhatott, mint amit a társadalmunk adhat. Ez az, amit Krisztus adott nekünk.

Amikor olvasom az Apostolok cselekedeteit, akkor a következő tesz iriggyé. ApCsel 16:9-ben azt olvassuk, hogy Pálnak volt egy látása, és Isten elhívta Görögországba. ApCsel 18:9-ben Isten adott neki egy másik látást, és azt mondta neki, hogy Korinthusban szolgáljon. ApCsel 23:11-ben Isten megint beszélt hozzá, és azt mondta neki: Rómában fogsz szolgálni. Azt mondom: Ah, de jó neki! Ő nagyobb életet élt. Nem csak mókuskereket váltott. Az ő élete nagyobb volt. Nagyobb volt a halálnál, a problémáknál, a gyengeségeinél, az ellenségeinél. Minden csak lábvíz volt ahhoz az élethez képest. Más nem számított.

Ez hogyan történt vele? Azt olvassuk ApCsel 17:16-ban, hogy Athénban a szelleme felkavarodott. Felkavarodott. Azt mondta: Itt tenni kell valamit! A Szent Szellemben volt felkavarodása. Hogyan történik ez? A válasz az, hogy az igazit választom, azt a négy dolgot, amit a reformáció megalapozott, vagy azt az öt dolgot. Azokat választom, és azt mondom: Nagyobb életet élek.

A társadalmunk azt mondja: „Van egy jó célom számodra. Egy házastárs, két gyerek, két autó, öt szoba…” Isten azt mondja: „Mi lenne, ha nagyobbat élnél? Mi lenne, ha nem a felszínen élnél? Mi lenne, ha ez több lenne?”

Ez az, amire szükségünk van: küldetés. Pál küldetéssel élte az életét. Olyan volt, mint Ezsdrás. Ezsdrás 7:10 Ezsdrás felkészítette az ő szívét. Három dolgot mond ehhez. Az első az volt, hogy keresse az Úrnak a törvényét. Keresse, kutassa az Ő törvényét. Azt mondta: Én az igazit akarom.

„Hova tették a Bibliámat?”; és megkeresem. Nem pedig azt nyafogom: „Nincs előttem nyitva a Biblia. Senki nem dugja az arcomba. Senki nem magyaráz. Senki nem mondja, hogy fontos nekem.” Hanem azt olvassuk, hogy felkészítette az ő szívét, hogy keresse, hogy kutassa, hogy utána menjen, és ha nincs meg, akkor megtalálja. Kereste: „Hol van? Szükségem van rá!”

A második az, hogy cselekedje. Felkészítette a szívét: „Tenni akarom. Alázatos leszek az igazság előtt. Azok az értékek megváltoztatják az életemet. Így akarom élni az életemet!” Aztán azt is mondja, hogy felkészítette a szívét, hogy tanítsa. Ami azt jelenti, hogy képviselni azt. Lehet, hogy Isten nem hív téged arra, hogy tanítsd a Bibliát, de ha nem is hív téged arra, hogy tanítsd, bizonyos, hogy hív arra, hogy képviseld valamilyen módon.

Azt hiszem ez az, amit mondunk, hogy amikor elfogadom az igazságot alázatban, amikor hagyom, hogy az értékek módosítsák az életemet, amikor közösségem van szeretetben, akkor lehet több az életemben, élhetek küldetéssel. Nézhetek a világra, az életre, hogy azt mondom: „Isten tartogat nekünk itt valamit. Nekem ebben részem van.”

Olvastam egy felmérést, amiben azt mondják, hogy Magyarországon nem annyira rossz a helyzet a kereszténységet illetően, mert 30% jár istentiszteletre viszonylag rendszeresen. Állítólag. Tudod, mit mondanak? Azt, hogy 2% van újjászületve. Gondolj bele, ez így néz ki. Mész az utcán: egy szellemileg halott ember, egy szellemileg halott ember, halott ember, halott ember…. ő is, ő is, ő is. Negyvenkilencszer ezt mondod, és az ötvenedik statisztikailag hívő. „Nem állunk rosszul.” – mondják. Szerintem nagyon rosszul állunk. Szerintem rettenetesen állunk!

Miért mondom ezt? Azért, mert az embereknek szükségük van erre az életre. Kell, hogy megtalálják azt a helyet, ahol ki lehet úszni; vagy így is mondhatjuk: nyugodtan be lehet úszni a tóba, nincs gond. Szükségünk van erre az üzenetre. Magyarországnak szüksége van erre az üzenetre. Mindjárt lesz a Családi napunk, ami kiváló lehetőség.

 

Takács Lajos

Könnyű kapcsolódni ahhoz, amit pásztor mondott a cselekvő szívről.  Elő van készítve egy hatalmas áldás nekünk, a gyülekezetnek. Tudok kapcsolódni p. Bendegúz üzenetéhez, én is mondok egy „csak”-ot: Csak oda küld Isten áldást, ahol egység van! Csakis. Lépjünk fel egységesen, mutassuk meg Krisztus szívét egységesen azok felé, akik még nem ismerik. Olyan statisztikát hallottunk, hogy 4 és 14 év között tér meg a hívők több mint 80%-a. Micsoda esélyünk van! Idejön több száz gyermek, reményeink szerint. Sok száz gyerek itt lesz, akik felé tudunk szolgálni, akiknek meg tudjuk mutatni azt, amiről szól az üzenet: az igazi életet, az igazi szeretetet, a kegyelmet.

Úgyhogy csak kérlek, hagyjátok, hogy Isten felmelegítse a szíveteket. Vegyetek részt a meghívásban. Nem nagy dolog iskolából kijövő szülőknek, gyerekeknek megmutatni, hogy lesz egy nagyszerű esemény. Amikor én osztogattam szombaton az evangelizáción, senki nem mondott nemet. Mindenki örült neki. Mondtam: „Őszi gyereknap! Mit szól hozzá?” „Tényleg? Nagyszerű!”  Nagy eséllyel megkaphatja azt, amire szüksége van. Azt, hogy itt van-e az ő ideje, nem tudjuk, de az nem a mi dolgunk. Úgyhogy csak gyertek! Áldás-hegyek vannak előkészítve.

És amit p. Kende mondott: cselekvés szívből. Adjuk ki a szívünket! Adjuk vissza azt, amit kapunk! Egyszer hallottam egy csodálatos üzenetet, ami a következő. Kettő csap van. Az egyik, ahol jön, ahol elfogadok. A másik csap az, ahol továbbadom. A kettő együtt megy. Ha elzárom azt a csapot, ami továbbadna, akkor előbb-utóbb az is el fog záródni, ahol elfogadok.

Úgyhogy tényleg csak gyertek! Nagyszerű lesz! Már az csoda, ahogy Isten ezt összerakja. Elképesztő, tudjátok jól! Azt, amiről p. Bendegúz beszélt, Isten dicsőségét meg tudjuk ott látni. Ha van hozzá szívünk és van hozzá szemünk, meg fogjuk látni. Nagyon nagy áldás lesz mindenkinek! Gyertek, várunk benneteket szeretettel!

 

P. Kende

Drága Urunk! Nekünk nagyobb adatott: a Te életed. Attól a halál, a gonoszság sekélyes, jelentéktelen dologgá zsugorodik. Ó, Istenünk! Mennyire nagyszerű ez! Mennyire gyönyörű ez! Annyira örülünk! Olyan hatalmas szabadságunk van ebben, hogy a halál napján azt mondhatjuk: élet Krisztusban. Ez a mi hírünk. Mi nem vallásról beszélünk, mi nem rendszerekről beszélünk, mi nem szabályokról beszélünk, nem arról, hogy mit kell betartani, és mit nem szabad tenni, hanem az életnek a nagyságáról. Ó, Istenünk, ez csoda!

Istenünk, áldunk Téged, magasztalunk Téged, örvendezünk Benned. Dicsőség Neked, ámen.