6+1- az ima, ami messzire visz minket #9

2010 szeptember 12. vasárnap  18:00

P. Duló Attila

Fil 3:9 (MBT) Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján

Pál itt egy nagyon kényes témát, az önigazságot feszegeti. Azt mondja: nekem nincs magamban igazságom.

Az önigazság olyan dolog, ami a bűnnel jött be az életünkbe. Amíg nem volt bűn, nem volt szükség önigazságra. Gondolj bele: Ádámnak nem öntudata volt, hanem Isten-tudata volt. Ő Istenen keresztül ismert mindent. Istenen keresztül ismerte a környezetét, és Istenen keresztül ismerte önmagát is. Ő a döntéseit Istennel hozta meg.

Gondolj ebbe bele: Ádám nem szúrt el semmit, Ádámnak nem voltak kudarc élményei, Ádámnak nem kellett megvédenie önmagát, Ádámnak nem kellett önigazság, hogy igazolja önmagát, Ádám nem ismert ilyen fogalmakat, hogy szégyen, bűntudat, önvád… Jött azonban egy sajnálatos esemény: elbukott. Innentől kezdve meg kellett védenie önmagát.

1Mózes 3:12-13 amikor jött Isten, és kérdőre vonta Ádámot, akkor ő megvédte magát: „Nem én voltam. Az asszony volt. Mellesleg, akit Te adtál nekem. Végül is Isten – tetszik, nem tetszik – Te vagy a hibás.” Ugyanezt tette az asszony is: „A kígyó volt! A kígyó szedett rá.” Ez volt az a pont, amikor az ember megtanulta, hogy az elfogadhatatlant hogyan kell elfogadhatóvá tenni. Ez volt az a pont, amikor megtanult önigazságban élni.

Igazán ezt mára az emberiség olyan magas szintre fejlesztette, hogy hihetetlenül kifinomult módon tudjuk igazolni önmagunkat. Kifinomult módon meg tudjuk magyarázni az elfogadhatatlanról, hogy az mégiscsak elfogadható. Hihetetlen módon! Viszont az Írásban Luk 16:15-ben azt olvashatjuk, hogy Jézus nagyon gyűlöli az önigazságot. Gyűlöli! Miért is? Azért, mert Ő elvégezte. Ő elvégezte azt a munkát, aminek következtében soha többet nem kell, hogy igazoljuk önmagunkat.

Nem kell, hogy saját igazságom legyen, ahogy itt Pál beszél erről. Jézus elbánt azzal a dologgal, amit Ádám behozott az emberiség életébe. Jézus elbánt a bűnnel, és innentől kezdve nincs szükségem arra, hogy az önigazság terhét cipeljem. Nincs szükségem arra, hogy folyton-folyvást kiegyenesítsem a görbét. Róma 5:1 hit által van igazságunk, és ezért békességünk van Istennel. Békességünk van. Nem kell igazolnom magam.

Ez azt jelenti, hogy soha nem vétkezem, nem hibázok? Nem, ez nem arról szól. Elbukom, vétkezem, elrontok dolgokat, rossz döntéseket hozok, de nincs szükségem arra, hogy megvédjem önmagam. Nincs szükségem arra, hogy hamis önigazságban éljek. Nincs szükségem arra, hogy a magam által gyártott igazságban éljek. Nincs szükségem arra, hogy a saját cselekedeteimmel igazítsam meg önmagam.

Az embernek van ilyen törekvése, hogy megigazítsa önmagát. Ismered a Mission: Impossible c. filmet? Ez teljesen lehetetlen vállalkozás! Jób 4:17, Zsolt 103:3, Róma 3:10 az ember nem tudja megigazítani önmagát. Jézus azonban eljött, kifizette a bűn árát, és innentől kezdve nem kell önigazságban élnem. Felvállalhatom azt: „Igen, ezt elszúrtam! Elbuktam.” Viszont ott a kegyelem, a megbocsátás, a helyreállás lehetősége 1Ján 1:9-ben.

Teljesen felesleges cipelni az önigazolás terhét. Azt mondja Pál Fil 3:9-ben: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján. Apcsel 13:39 mindenki kaphatja ezt az igazságot. Mindenki, aki hisz! Ha hiszünk – márpedig mi hiszünk –, megszabadulunk ettől a tehertől. Nem kell igazolnunk magunkat, mert nem sajátmagunktól van igazságunk, hanem Istentől hit által. Ámen.

 

P. Kende

Van egy sorozatunk az Efézusi levél 6. fejezetéből. Nagyjából a végére értünk a fegyverzetnek, de még most és a következő alkalommal erről szeretnék beszélni. Most a +1-ről fogok beszélni. Végigvettük ezeket a részeket Eféz 6-ban: öv, mellvas, saru, pajzs, sisak, kard. Azután így folytatja:

Eféz 6:18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért

Ez lenne a +1. Pál mondhatta volna, hogy lándzsa vagy nyíl, … Egy értelemben igaz lenne, mert az imánk az, ami a legmesszebb ér a szolgálatunkból. Sokan próbálkoznak manapság a „mindenütt jelenvalósággal” :-), de ez nem igazán működik. Viszont az imáinkon keresztül rengeteg helyen szolgálhatunk anélkül, hogy akár a lábunkat kitennénk Mát 6:6 a mi csendes szobánkból, a titkos imahelyünkről.

Pál nem mondta, hogy ez a fegyverzetnek a része. Ugyanakkor, ha megvan Istennek a fegyverzete, akkor gyakoroljuk az imát is. Igazán nagy hatásunk van az eseményekre úgy, hogy Krisztus győzelmével azonosulunk.

Az ima különleges téma nekünk. Túl nagy dolog ahhoz, hogy egyetlen este egyetlen üzenetben akár csak megkarcoljuk. Ezért egy-két dologra szeretnék összpontosítani az imával kapcsolatban.

Józs 5. Józsué készen áll az ostromra, csak éppen nincsenek ostromgépei.

Józs 5:13-14a Lőn pedig, amikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. …

Isten meglátogatta Józsuét. Józsué kérdése az volt: „Kinek az oldalán állsz? Az ellenségünkhöz tartozol vagy hozzánk?” Az Úr nem azért jött, hogy valakinek az oldalára álljon, hanem azért, hogy az élre álljon. Azért jött, hogy Ő átvegye az irányítást. Ez nagyon jelentős gondolat nekünk, amivel küzdünk, birkózunk sokat (mint Jákob tette azon az éjszakán).

Az Úr nem azért jött, hogy az én oldalamon legyen, hanem azért, hogy átvegye az irányítást. „Ez nem tetszik nekem. Jobban tetszett a másik üzenet, inkább azt szeretném hallani!” Mégis fontos ezt felismernünk, hogy Józsué azt kérdezte: a szövetségesem vagy? Az Úr azt felelte: Nem, a parancsnokod! „Ja, az más!”

Igazából látnunk kell azt, hogy amikor imádkozom, amikor keresem az Urat, akkor valójában így keresem Őt: „Uram, kérlek, vezess engem! Uram, kérlek, légy Te az, Aki átveszed az irányítást! Uram, kérlek, óvj meg engem az én utamtól! Már megettem néha a gyümölcsét, nem szeretnék megint arra menni. Kérlek Téged!”

Ez érdekes kihívás nekünk. Mert lehetséges, hogy úgy imádkozom: „Uram, kérlek, annyira nagy bajban vagyok! Annyira nagy bajban vagyok! Annyira nagy bajban vagyok!…” Így az imám fura, monoton. Nem keresem Őt, hanem olyan, mintha „ül Isten a trónján” és azt mondanám Neki: „Uram, van egy problémám. Uram, Hozzád beszélek! Uram, itt a problémám. Uram! Uram, Hozzád beszélek! Akkora problémám van. Uram, akkora gondom van!”

Ő közben azon gondolkodik: „Én vagyok a világmindenség Ura, teremtője. Az egész világegyetem úgy mozog, ahogy Én akarom. Minden elismeri a hatalmamat – kivéve Sátánt, és az ő rendszerét, de az múlékony dolog –, de a te fejedben ebből semmi nincs.” Én pedig valami ilyesmit várnék: „Uram, légy nyomorult velem. Uram, miért nem vagy nyomorult velem?” Van egy gond ezzel a képpel.

–          Uram, akkora a problémám!

–          Nem, nem akkora.

–          Dehogynem! Ha innen nézem, olyan nagy. Ha innen nézem, olyan hatalmas. Miért nem vagy megértőbb velem?

Józsuénak ezt kellett felismernie. Nem győzhetett Jerikónál, ha nem adta meg magát először az Úrnak. Ezért jött el az Úr. Az Úr nem azért jött el, hogy azt mondja: Én ideállok a te oldaladra. Hanem azt mondta neki: „Józsué, állj te az Én oldalamra! Ha az Én oldalamra állsz, akkor győztes vagy.” Ez az üzenetünk valójában.

Ebben a helyzetemben az Úr azt kérdi: Ki a nagyobb? Könnyen felelhetem: „Szerintem a problémám a legnagyobb. Tulajdonképpen Téged nem is látlak, de imádkozom, Uram.” Kicsit gúnyolódom, de nem igazán, mert tudom, hogy ez milyen. Tudom, milyen ez. Tudom, milyen nagynak tűnik. Tudom, mennyire betölti az egész gondolkodásunkat. Viszont óvatosan a szívünkben, figyeljünk oda erre!

Mert Ő a trónon ül, és azt mondja: „Rendben, hova állsz? Az Én oldalamra vagy a problémád oldalára? Ki az Úr? A problémád vagy Én?” Józsuénak fel kellett ismernie, hogy alá kell vetnie magát az Úrnak. Azt kellett mondania: az Övé az elsőbbség. Nem csoda, hogy az ima nem népszerű manapság. Még a kereszteződésben sem szeretünk elsőbbséget adni, nemhogy fontosabb területeken az életünkben. Amikor az indulataimról van szó, vagy a vágyaimról, akkor azt tudjam mondani: Uram, a Te oldaladra állok. Ez kihívás nekünk, de nagyon fontos felismernünk.

Jakab azt mondja:

Jak 4:3 Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Ez érdekes. Ha a problémám van mindennek a közepén, és nem az Úr, akkor kérek, kérek – még ha válaszol is nekem, és ha megadja, amit kérek, lehet, azt a problémát megoldom –, viszont ez nem változtat azon, hogy hol állok, hogy még mindig problémákra összpontosítok, ez az életem középpontja, így gondolkodom, és csak ezért megyek Istenhez.

Isten azt mondja nekünk: „Nem! Nem azért jöttem, hanem ezért, hogy Én legyek a parancsolód, hogy Én legyek az Urad! Én legyek az, Aki megmondja neked, Józsué, hogyan csináld végig! Bízz Bennem! Állj Mellém! Add oda magad, és merd azt mondani, hogy nem a problémád oldalán állsz, hanem az Én oldalamon állsz! Ez dönti el a dolgot.”

Könnyen lehet, hogy abba a hibába esem, hogy csak kérek, csak kérek, mert aggódom, de nem keresem Őt. Erre összpontosítok, ide nézek, itt van a teljes fókuszom, és azt mondom, hogy én annyit imádkozom, de közben esetleg nem keresem Őt. Nem adom a szívemet. Nem mondom azt: „A Tiéd vagyok, Uram! Kérlek, vezess engem. Kérlek! A Tiéd vagyok. A Te oldaladon állok. Kérlek Téged!” Hibásan kérni, mert rossz dologra nézek. Aztán Jak 1:7 lehet hit nélkül imádkozni.

Még egy dolog. Mintha valahogy azt szeretném, hogy lerángassam Őt a trónjáról, és Őt viszonyítom a problémámhoz. Olyan, mintha a problémámon keresztül nézném Őt, és a problémámhoz viszonyítom. „Van egy problémám – mindannyiunknak van – és Isten nem oldotta meg. Rossz Isten. Rossz.” Mintha én megtehetném ezt. Mintha én mondhatnám ezt. Mintha én előadhatnám ezt: Isten, te kisebb lettél attól, hogy a problémám nem oldódott meg. Tényleg? Valóban? Persze, hogy nem!

Isten van a trónján, és ez nem fog változni. Halleluja! Nem fog változni az én problémáim miatt, az én bukásaim miatt, az én hiányom miatt, az én betegségem miatt, az én haragom miatt – az én halálom miatt esetleg – nem fog megváltozni. Isten ül a trónon. Ő az Úr. Nincs kérdés. Semmi nem kicsinyíti ezt a tényt.

Mert ennek fordítva kellene lennie. Nem Ő függ az én problémámtól, hanem én függök Tőle. Én függök Őtőle. Ezt látnunk kell és értenünk kell. Az Ő győzelmére kell néznem. Az Ő uralmára kell néznem, és azt kell mondanom: „Uram, Te vagy az Úr! A legnagyobb problémám közepén is. Uram, nekem Rád van szükségem elsősorban!”

ApCsel 4-ben van egy jó példa erre. Volt egy gond a gyülekezetben. Üldözték őket. A zsidóság vezetői kijelentették, hogy ez egy destruktív szekta, és üldözni kell. Megfenyegették az apostolokat, és elbocsátották őket. (Ezen a történeten keresztül talán még jobban el tudom magyarázni.)

ApCsel 4:23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, amiket a főpapok és a vének mondottak nékik.

Elmondták nekik, és mit csináltak erre? „Alakítottak egy bizottságot, amely tanulmányozta a helyzetet. Aztán eldöntötték, hogy milyen költségvetést adjanak a dologra. Egy év múlva elkezdtek egy PR kampányt, hogy megváltoztassák az arculatukat.” 🙂 Nem! Hanem:

ApCsel 4:24a Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez

Imádkoztak. Azonnal imádkoztak. Nem akárhogy imádkoztak, pedig nem voltak bátrak. ApCsel 4:29-ben elmondják:

ApCsel 4:29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet

Nem érezték magukat bátornak. Azt mondták: „Uram, kérünk! Tégy bennünket bátorrá erre a dologra!”; mert megfenyegették őket. Ennek ellenére imádkoztak. Nem is akárhogy! Igazából a 2. zsoltárt idézik, és imádják az Urat. Ha megnézed ezeket a verseket, azt látod, hogy nem túl bátrak, megfenyegették őket, bajban vannak, de imádják az Urat!

Nagyon sokan vannak ma, akik úgy gondolják: ha nem vagyok tökéletes, akkor nem is szabad imádnom az Urat. „Nem vagyok tökéletes, igazán nem is kéne szolgálnom. Ha a házasságom nincs tökéletes állapotban, akkor el sem jövök a gyülekezetbe.” Épp fordítva! Ha a gyereked nem képes normálisan viselkedni – persze, dolgozz rajta –, de annál inkább szükséged van arra, hogy gyere a gyülekezetbe. Minél nagyobb gond van, minél nagyobb problémás vagy te magad is, csak gyere a gyülekezetbe, mert mindenképpen ott a helyünk, hogy imádjunk, hogy imádkozzunk, hogy keressük Őt.

Luk 22:44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék

Micsoda gondolat, hogy Jézus agóniában volt! Még inkább imádkozott. Még buzgóbban imádkozott. Mégis én azt találom, hogy imádkoznék és sokszor a legkisebb dolog eltereli a figyelmem. A legkisebb dolog félrevezet. Imádnám az Urat, aztán észreveszek valami hibát magamban, és elszégyellem magam. „Eljönnék a gyülekezetbe, de nem tökéletes a hajam.” 🙂 Ez engem nem zavar, mégis annyi mindent megállíthat, annyi minden elvonhatja a figyelmünket.

Ezek a testvérek nagy bajban voltak. Nem voltak tökéletes helyzetben, úgyhogy imádkoztak és imádták az Urat. Keresték az Urat. Jézus is, amikor haláltusában volt, akkor még inkább imádkozott. Nézzük, hogy ők hogyan imádkoztak: ez a Te gyülekezeted, ez a Te munkád, mi lecserélhetőek vagyunk. „Uram, ez a Te problémád, nem a mi problémánk.” Amikor imádkozom, akkor fel kell ismernem, hogy Istenhez kell viszonyítanom magam.

Sokszor a pici problémám gigantikus akármivé növi ki magát. „Ha ez nincs megválaszolva, akkor az egész világtörténelemnek vége van.” Tényleg? „Ha ez nem úgy megy, ahogy én szeretném, Isten trónja megrendül.” Hát, nem! Nem így történik. Fel kell ismernem, amit ők mondtak. „Ez a Te munkád az én életemben, Uram. Ez nem az én problémám, ez a Tiéd. Persze, megteszem, amit tudok, nyilván. Viszont kérlek Uram, vezess engem, hogy mit tegyek, merre menjek! Ez a Te ügyed elsősorban. Elsősorban Téged kereslek.” Azután járok az igazságban, amit tudok.

ApCsel 4:30 nyújtsd ki a Te kezedet gyógyításra. A testvéreknek ott voltak az ellenségeik, akik el akarták pusztítani a gyülekezetet. Mit csináltak a testvérek? Nekiálltak átkozódni? „Istenünk, kérünk, sújtsd őket agyon! Kérünk Istenünk, add, hogy rájuk dőljön az épület! Kérünk, Istenünk, végezd el, végezd ki!” Így imádkoztak? Nem! Imádkoztak csodákért, gyógyulásért, áldásért, Isten érintéséért, és azért, hogy bátran tudják szólni az evangéliumot. Miért? Mert a megfelelő helyre néztek.

Mikor Ezékiás király kapott egy levelet az ellenségtől, akkor Ézs 37:14 bement Isten jelenlétébe, kiterítette, leborult Isten elé, és azt mondta: „Uram, tekints az ő fenyegetéseikre. Uram, ez túl nagy falat nekem, de én Rád nézek.” Kiterítette Isten elé. Meg merjük ezt tenni? Meg merjük ezt tenni a problémáinkkal? Meg merjük ezt tenni a kérdéseinkkel? Meg merjük ezt tenni a szükségeinkkel, hogy kiterítjük Isten elé, és aztán felemeljük a szemünket Istenre? Erre van szükségem.

Azok a testvérek imádkoztak egy áldásért, nem pedig átokért. Mert Isten érintését akarták, mert helyesen nézték a helyzetet. Érdekes, hogy nem azt mondták: Urunk, vegyél ki minket ebből! Hanem azt mondták: „Ebben a helyzetben mutasd meg a Te uralmadat! Mutasd meg a te hatalmadat!”

Máté 6:13-ban persze, imádkozunk így: szabadíts meg minket a gonosztól …  Persze, imádkozunk így, de ha egyszer Isten keresztülvisz minket valamin – nem kérjük, hogy rakjon bele minket, azt kérjük, hogy ne tegyen bele minket –, ha úgy dönt, hogy keresztülvisz minket rajta, akkor merjük azt mondani: „Uram, bízom Benned! Én a Tiéd vagyok.”

Ez nem keresztény sztoicizmus: el kell hordoznom, amit az élet rám mér. Mert ez passzivitás lenne, és Isten nem passzivitásra hívott el minket. Az ima nem kibújás a felelősség alól. Nem tétlenség, hanem Isten arcának a keresése. Bemegyünk az Ő jelenlétébe úgy, hogy kérünk, könyörgünk. Miért könyörgünk? Mire van szükségünk? Arra, hogy lássuk Őt!

Amikor Uzziás király meghalt, akkor Ézs 6:1-ben Ézsaiás számára a válasz az volt, hogy látta Istent magasan felemelve. Megváltozott a helyzet? Nem. Uzziás még mindig halott volt, de Ézsaiás látta Istent magasan felemelve. Ha látom Istent, ha látom az Urat magasan felemelve, ha Őhozzá igazítom magam, akkor megváltozom, akkor olyan ember leszek, aki átalakíthatja a világot. Ha a problémám oldalára állok, ha azzal vagyok elfoglalva, ha az a legnagyobb, akkor semmit nem változtatok meg. Semmit nem változtatok meg!

Viszont ha az Úr oldalára állok … Amikor Ézsaiás kijött Isten jelenlétéből, akkor szolgált hihetetlen módon. Elképesztő az a könyv! Ahogy szolgált, az a szeretet, az a mélység, az az igazság…  Ez nincs messze tőlünk sem. Viszont fognunk kell a problémánkat és kiterítetni Elé, aztán felemelni a szemünket, és azt mondani: „Uram! Kérlek, tégy valamit ebben a helyzetben! Akár teszel, akár nem, Te vagy az Úr, és én a Tiéd vagyok. Téged foglak dicsérni, és Veled fogok járni.” Ez a helyzet, ez az igazság. Ez a hitem. Így fogok járni.

Ha ez megvan az életemben, akkor annyira gazdag vagyok!  Az I. századi keresztényekről valaki elmondta, hogy milyenek voltak: végtelenül elkötelezettek, Isten miatt félelmet nem ismerők, javíthatatlanul boldogok, és mindig bajban. Tényleg! Változott a képlet? Bajban vagyunk mindig, és a többi is igaz ránk. Isten erre hívott el minket. Isten azt mondta:

Jak 5:16b igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Luk 22:44Jézus haláltusában van, és akkor is imádkozik. Buzgó. Nagy bajban van, és mégis imádkozik. Ez olyan valami, ami hiányozhat, mert a korunk jellege olyan, arra tanít minket: „Ne menj túl messzire a dolgokkal. Ne menj túl mélyre a dolgokkal! Ne vedd túl komolyan a dolgokat!” Isten azonban azt mondja nekünk: az igaz buzgóságos könyörgése nem akármilyen, hanem buzgó.

Buzgó tűzzel buzgó imádság. Olyan, amikor tényleg keresem Őt. Amikor azt mondom: „Uram, annyira szükségem van Rád! Látnom kell Téged! Szükségem van rá, hogy találkozzak Veled imában! Nem a problémámat akarom körülírni harminc új módon az imámban szebbnél szebb szavakkal, hanem Téged kereslek, Istenem. Nagyon egyszerű az imám: szükségem van Rád, Uram!” Szükségem van Rá!

A buzgó imádságra még egy példa:

2Sám 12:16  És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bőjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.

Teszed-e ezt? Szeretnélek bátorítani. Ez nem törvény. Ez nem elvárás, nem mérce, de legyen buzgó imádság az országunkért, a családunkért, a szeretteinkért, az elveszettekért, ezért az évért, az előttünk álló hétért. Buzgó imádság, ahol keresem Istent. Azt mondom: „Istenem, kérlek! Kérlek, segíts! Vezess minket! Taníts minket!” – és keresem Őt.

Nagyon érdekes, hogy Dávid annyira buzgón imádkozik, de nem volt benne semmi szentimentális. Amikor megtudta, hogy a gyerek meghalt – 18-20. vers –, akkor Dávid fölkelt, megmosakodott, evett, és folytatta az életét. „Dávid, milyen érzéketlen vagy!” Viszont igaza volt. Addig imádkozott, amíg az jelentett valamit. Kereste az Urat. Biztos vagyok benne, hogy Isten beszélt hozzá ebben az időben.

Ez történik velünk is. Keressük Őt buzgón, és kérjük Őt, Isten megérint bennünket, és szolgál felénk. Nagyon sokszor megérinti a helyzetet is, és megváltoztatja. Nem akarom, hogy olyan érzésünk legyen, hogy Isten nem csinál semmit, csak minket változtat meg, mert ez nem igaz. Isten igenis gyógyít, Isten igenis munkálkodik közöttünk – ez nem kérdés –, és tesz csodákat. Kérjük buzgón, és látni fogunk csodákat a szívekben és magunk körül. Legyen buzgó imaéletünk. Hiszem, hogy erre akar minket Isten bátorítani Eféz 6:18-ban.

Az eddigiek a keresztény harcos fegyverzete voltak.

Ef 6:18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván – azt jelenti, hogy éberen, mint az őr – minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,

Mi az imádság? Ez a mi éberségünk igazából. Egy katona, akármennyire fel van fegyverezve, ha alszik, akkor nem sokat ér. Akkor jelentéktelen. Nem számít, milyen éles a kardja, milyen erős a páncélja. Ha az ima hiányzik az életemből, akkor tompa leszek, és aludni fogok. Lehet, nagyon aktív vagyok, lehet, nagyon elfoglalt vagyok – az Úrért is akár –, de ima nélkül nem lesz éberségem, érzékenységem. Akkora szükségünk van rá ezekben a napokban! Ámen.

Kategória: Egyéb