37. zsoltár – Annyi jó ok, amiért ne éljünk aggodalomban (Félelem – 1)

2015 szeptember 30. szerda  18:30

Zsolt 37:1-5 [Dávidé.] Ne bosszankodj az elvetemültek miatt, ne irigykedj a gonosztevőkre! Mert hirtelen levágják őket, mint a füvet, s elfonnyadnak, mint a gyönge növény. Bízzál az ÚRban, és cselekedj jót, e földön lakjál, és élj hűségesen. Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit. Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Ez egy különleges zsoltár. Persze mindegyik az.

Ján 14:27 „Ne nyugtalankodjon a szívetek!” Miért mondta ezt Jézus? Mert hajlamosak vagyunk erre, nagyon is. A szívünk nekiáll aggódni, a szívünk nekikezd problémázni. A 37. zsoltár nagyrészt erről szól. Felsorol nagyon sok olyan okot, ami miatt hívők aggódnak, problémáznak, amivel küszködnek. Ez a zsoltár igazán olyan, mint egy fejezet a Példabeszédekből. Van benne nagyon sok rövid gondolat, és hét-nyolc intést fogunk megnézni belőle, ami nagyon bátorító igazán, és jelentős mértékben vezetheti az életünket.

Zsolt 37:25-ben Dávid elmondja, hogy ezt a zsoltárt idős korában írta. Ami azt jelenti, hogy szinte az egész élete tapasztalataival írta ezt. Kicsit bátorítani akar minket abban, hogy hogyan gondolkodjunk, és hogyan nézzük az életet.

Igazán a világunknak van néhány alapvető üzenete, amit mindig igyekszik kommunikálni felénk. Ezeket mindig hallhatod a hírekben. Kell, hogy legyen szűrőd ezekkel kapcsolatban. Az egyik közülük a félelem. Ezt időnként megemlítem. Mindig van egy új ok, ami miatt félned kéne. Ha huszonöt évesnél fiatalabb vagy, ha hiszel a médiának, akkor vagy éhen fogsz halni öregkorodra, vagy szomjan fogsz halni öregkorodra, vagy elmerülsz a tengerben, mert megemelkedik tengerszint, vagy addigra elfogy a fosszilis energiaforrás… Minden meg fog történni ezzel a korosztállyal. Emiatt nagyon örülök, hogy nem vagyok fiatal. 🙂 Mindig van egy ok, hogy félj.

Ha megnézed a híreket, egy másik üzenet a hiteltelenítés, mindig lejáratnak valakit. Mindig lejáratnak valamilyen tekintélyt, mindig lejáratnak valakit, akinek tisztessége kellett volna, hogy legyen. Aztán még egy, amit hallhatsz, a félrevezetés. Van egy csalás – ez is egy nagy üzenet, félrevezetés arról, hogy hogyan gondolkodj. „Lehet Isten nélkül élni ezt az életet minden gond nélkül, és nem kell aggódnod semmin.”

Szerintem ez a zsoltár azért olyan nagyszerű, mert bánik egy fontos dologgal ezek közül, és az ez, hogy a szívünk aggodalmaskodni kezdene valamelyik ok miatt e három közül. Valamelyik üzenet miatt a három közül, amit az imént említettem.

Ne bosszankodj az elvetemültek miatt, ne irigykedj a gonosztevőkre! Az ember egyik nagy problémája az, hogy hasonlít. Összemérem magam: Én jobb vagyok nálad!; és azt gondolom: Mégis jobban megy neki! A „bosszankodj” szó azt jelenti: fortyogni, felhevülni, füstölögni, felforrni a szívünkben. Ránézek az igazságtalanságra, és azt mondom: „Ah, ez így helytelen. Ez nem kéne, hogy így legyen. Miért van az, hogy mindig a csibészeknek megy jól? Miért nem a magamfajta rendes embereknek megy jól?” Mindig megvan ez az szívünkben. Itt egy intés: Ne bosszankodj az elvetemültek miatt, ne irigykedj a gonosztevőkre!

Mesélnek egy történetet, nem tudom, mennyire igaz. Amikor Erzsébet királynő börtönben volt, akkor irigyelte a tehenészt, aki ott szolgált. „Bárcsak úgy lehetnék!” Ám ha tudta volna, hogy mi vár rá – több mint negyven évig uralkodott –, akkor nem irigyelte volna azt a szolgálót. Kicsit ilyen a mi életünk, ránézünk arra, amink most van, és azt mondjuk: „Miért nem lehet nekem is olyan, mint neki? Miért ne élhetnék úgy, mint ő? Miért ne lehetne nekem annyi, mint neki?”

Egy kicsit olyan vagyok, mint a gyerek, aki elmegy a színházba, lát egy színészt, aki fel van öltözve királynak, mindenki úgy ugrál, ahogy ő mondja. Ám ha találkozol vele a színdarab után, akkor ott nincs nagy öltözet, nem engedelmeskedik neki senki. Nem valós. Sokszor, ahogy ránézünk az életünkre, így számoljuk a dolgokat. Nem látjuk, hogy mennyire rövidtávú ez az egész, hogy mennyire rövid idejű az, ami itt van ebben az életben. Nincs perspektívánk.

hirtelen levágják őket, mint a füvet, s elfonnyadnak, mint a gyönge növény.” Újra és újra látjuk ezt az Írásban. Talán a legnyilvánvalóbb, legjelentősebb közülük az Jel 18:17-ben van, ahol azt olvassuk Babilonról, hogy egyetlen óra alatt az egész összeborul. Az egész megborul! A város, amiről szól, a rendszer, amit képvisel, egyetlen óra alatt az egésznek vége van. Pedig óriási hatalom, óriási gazdagság, és egyetlen óra alatt összeborul az egész.

1Pét 1:23 ha hívő vagy, van örökséged a mennyben, ami romolhatatlan, ami örökkévaló. Ez az, amire szükségünk van. Ez a különbség. A 73. zsoltár is erről beszél. Zsolt 73:18-19-ben azt olvassuk: síkos földre állítottad őket. Csúszós földön állnak. Lehet, hogy nagyon gazdag, lehet, hogy nagyon jól áll, de min áll? Van egy másik üzenetünk, 1Kor 3:10-11 van egy alap, ami bizonyos, Jézus Krisztus, ha Őrajta állsz.

Hány ember csalódott már a gazdagságában? Hányan ugrottak már ki emeletről, amikor bedőlt a tőzsde? Hány ember hitte azt, hogy az élete rendben van? Aztán összeomlott a gazdaság, összeomlott egy valuta, jött egy forradalom, jött egy háború, és mindennek vége lett számára.

Dávid itt int minket. Ő volt szegény, aztán kapott tekintélyt, aztán menekülnie kellett, és még a szegénynél is volt szegényebb, törvényen kívüli, és aztán ő lett a király. Aztán megint menekülnie kellett, aztán ő lett a király, aztán elrontotta. Tudta, miről beszél, ha végignézed az életét. Int minket, azt mondja: „Figyelj! Ne így számold a dolgokat! Nézd azt az örökségedet, ami megvan Istenben.”

Mert könnyű ránézni a felcicomázott színészre, és azt mondani: „Tyű! Milyen nagy hatalma van!” Mind tudjuk, hogy nincs. Az csak egy előadás. Ő nem az az ember. Ezt mondja el nekünk Isten: Ez az alapról szól. Amikor valaki nem Krisztusra veti az alapját, akkor ő síkos földön áll. Akkor ő csúszós talajon áll. Lehet, hogy nagyon fel van építve az élete, de minél jobban felépíti az életét, annál nagyobb lesz a bukás, mert az alap nem megfelelő. Mert az alap nem Krisztus.

Itt a második intés: Bízzál az ÚRban, és cselekedj jót, e földön lakjál, és élj hűségesen. Ez egy nagyon jelentős gondolat: Bízzál az Úrban! Ez a hit. 2Kor 5:7-ről beszélek, ahol Pál azt mondta nekünk: Mi pedig hit által élünk, és nem látás által. Nem látás által járunk, hanem hit által.

A természeti látásom mindig bandzsít. Természetileg mindig rosszul látom a dolgokat. Ilyen egyszerű. Mindig a hibát látom, mindig a rossz utat látom. Isten azt mondja nekem: Bízzál az Úrban. Ez az intés. Ne bosszankodj amiatt, hanem bízzál az Úrban. Ez a világos látás. Azt mondja: Bízzál, aztán cselekedj! Ezt nagyon szeretjük a zsidó bölcsességi írásokban, a Zsoltárokban, a Példabeszédekben, hogy nem elméleti feladat, hanem arról beszél, ami gyakorlati. Bízzál az Úrban és aztán cselekedj. Nagyszerű orvosság járni az igazságban. Ez csodálatos.

Valaki azt kérdezi tőlem: Hé, nem dühít, hogy neki mennyire jól megy? Azt feleljük: „Mi van? Miért érdekelne ez engem? Nekem tele van a kezem Isten munkájával. Én járok Istennel. Nekem nincs időm arra, hogy azon, hogy azon bosszankodjak, azon tüzeljem fel magam.”

Amikor járok Ővele a hit alapján, akkor csodálatos nyugalmam van. Zsid 4:3 mi, akik hiszünk, belépünk az Ő nyugalmába. Ez a csoda az életünkben, hogy miközben nagyon aktív vagyok, nagy nyugalom, nagy békesség van az életemben. Miért? Azért, mert a cselekedetem nem az igyekezetem arra, hogy megfeleljek, hogy elérjek valamit, hanem a cselekedetem következménye a hitemnek. Bízom az Úrban, aztán cselekszem a jót. Azért, mert bízom Őbenne, cselekszem a jót. Békességem van Vele, és nyugalmam Vele, ahelyett, hogy bosszankodnék.

Gyönyörködj az Úrban” – itt a harmadik intés. Van egy előrehaladás. Először is, ne fűtsd magad azon az emberen – „Miért megy olyan jól neki? Neki miért van olyan szép gyereke? Náluk miért van mindenki annyira rendben?” –, aztán továbblép: Bízz az Úrban!; ahol cselekvő bizalomról beszél, és aztán: Gyönyörködj az Úrban! Tudod-e, mit jelent ez?

Néha beszélünk az áhítatról. Gondolod-e, hogy tudod, mit jelent az áhítat? Nem? Lehet, hogy többet kéne tanítani róla? Minap már beszéltem róla valahol. Elolvasol egy bibliaverset, és nekiállsz rágni. Forgatod a szívedben. Kérdéseket teszel fel neki: „Miről szól ez? Kinek mit mond? Mit mond nekem? Milyen jogon vagy te benne a Bibliában? Hogyan kerültél bele? Nem értem, hogy minek kellesz? Igazold magad!” Nekiállok kérdéseket feltenni, és rágom. Addig nem szűnök meg rágni, amíg le nem rágtam róla mindent, vagy göcsöt nem kap az állkapcsom. 🙂 Azután megyek tovább.

Nem arról beszélek, hogy feltétlenül órákat tölts egy verssel, mert nem az idő számít, hanem az összpontosítás, amiről p. Bartha beszélt a legutóbbi Beszélgetésben (2015.09.27.): kikapcsolom a telefont, és lekapcsolódom a világról, csak ezzel foglalkozom, és összpontosítok. A szívemben forgatom, és keresem Istent. Tanulok gyönyörködni Benne – ez az áhítat. Tanulok Istenre nézni, tanítom a szívemet Istenre nézni. Tanulom azt, hogy Isten legyen az örömöm. Tanulok Őrá nézni.

A természeti embernek van egy része ebben az életben – gazdagság, szegénység, jó, rossz… –, és ő abban gyönyörködik. „Nézd, milyen szép az új autóm! Nézd milyen jó mobilom van! Nézd, milyen jól vagyok öltözve!”  Miben lennénk mi különlegesek? Szerintem ebben, hogy nekünk is van egy részünk, és ez az Úr. „Az Úr az én örökségem. Az Úr az én részem.”

Ahogy a természeti ember gyönyörködik az új konyhabútorban, ugyanúgy én is gyönyörködhetek az Úrban. A konyhabútor az ő része. Nekem is lehet új konyhabútorom, persze, de nekem nem az a részem. Nekem nagyobb örökségem van. Nekem az Úr jelen van az életemben, és tanulok Benne gyönyörködni a szívemben. Ez olyan dolog, amit fejlesztek. Növekvő dolog az életemben, ha helyesen döntök.

Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Ez a rész a bizalomról szól még mindig. Ráhagyni az utamat. A héberben úgy mondja: rágördíteni az utamat. Nem annyi, hogy otthagyom, aztán Isten majd csinál vele valamit. Hanem Rá gördítem, Őbenne bízom. Fil 4:6 Hozzá jövök minden szükségemmel, minden aggodalmammal. Az egész életem Őrá gördítem.

Péld 3:5 és 2Tim 1:12 Őbenne bízom az egész életemért. Rá gördítem. Miért? Azért mert találtam valakit, Aki erősebb nálam. Akkor miért ne adnám Neki azt, ami Nekem túl sok? Erről szólnak ezek a versek, ez a bizalomról szóló rész, Zsolt 37:5-6. A 6. vers még ugyanerről beszél. A szívemben Őrá bízom a dolgokat, és

Zsolt 37:6 Felhozza igazságodat, mint a világosságot, és jogodat, miként a delet.

Hit által rábízom a dolgokat. És mit látsz ebben a versben? Én haladást látok benne, azt, hogy Istennek van egy folyamatos munkája. Ez olyasvalami, amit Ő végez el. Ez az Ő dolga. Nem az én dolgom, hogy igazoljam magamat. Nem az én dolgom, hogy felemeljem magam, hanem ez Istennek a munkája, és ráhagyhatom.

Ez egy folyamat, és a türelemmel vannak problémáink. Mindnyájunknak. Istennek azonban van egy haladó munkája az életünkben. Azt olvassuk, hogy felhozza a te igazságodat idővel. Van ebben haladás.

Nézzük, azt mondtuk eddig:

– ne bosszankodj,

– bízz az Úrban,

– gyönyörködj,

– hagyd az Úrra az utadat,

és még egy:

Zsolt 37:7a Csendesedjél le az ÚR előtt, és türelmesen várjad őt!

Várni Őrá – ez az, amivel problémánk van. Zsolt 39:9(10) Megnémultam, nem nyitom föl számat, mert Te tetted ezt. Istenre megéri várni, de ezt csak a hit mondja el nekem. A természeti gondolkodásom soha nem fogja azt mondani, hogy érdemes várni Istenre. Ha aszerint kapkodom magam, akkor lehet, hogy elmulasztom azt a találkozást, amire Isten azt mondja, hogy érdemes várni.

Ez még mindig ugyanaz a gondolat, hogy ha van egy nagy terhem, akkor miért ne bíznék abban, Aki nálam erősebb. Miért ne lennék csendben Őelőtte? Miért ne bíznék Őbenne? Ha gyenge vagyok, miért ne bíznék az Ő erejében? Ha össze vagyok zavarodva, miért ne bízhatnék az Ő bölcsességében? A próbatételekben miért ne bízhatnék abban, hogy Ő meg volt kísértve mindenekben? Ő tudja, milyen az, amin én most átmegyek. Bízni az Úrban, Őrá támaszkodni, ráhagyni az útjaimat, és lecsendesedni.

Van egy ilyesfajta kihívás: „Ha ennyit foglalkozol Istennel, akkor elmulasztasz valamit, ami fontos. Akkor elmegy melletted a világ.” Visszatérnék arra a gondolatra, hogy mik a kulcsszavak. Félelemkeltés, lejáratás és félrevezetés. Ezzel találkozol folyton. Ezt fogod kihagyni, ha az Úrral foglalkozol. Persze nem azt mondom, nyilván, hogy dugd a fejed a homokba és ne törődj semmivel. Nem erről beszélek.

Arról beszélek, hogy mi az életünk középpontja, hova nézünk. Ha az Úrra nézek, akkor lehet, hogy elmulasztok bizonyos dolgokat, de a végén nem fogom sajnálni. Fil 4:8 mindazok, amik igazak, becsületesek, jogosak, tiszták, szeretetre méltóak, jó hírűek, ezekről gondolkodjatok! Ez legyen a szívetekben. Mi a középpontja az életemnek? A 37. zsoltár ezzel bánik az életünkben. Amint középre teszed a lényeget, amint ezzel foglalkozol, hogy megtanulsz gyönyörködni Őbenne, más lesz az életed.

Gondolj bele a bibliai hősök életébe. Nem voltak nagy hősök mind feltétlenül. Nem voltak nagyobb hősök, ugyanúgy nem, mint mi. Jákób, amikor el akarták vinni a fiát Egyiptomba – 1Móz 42. –, akkor azt mondta: Minden csak ellenem van! Mi a hiba? Az, hogy ez – a helyes lényeg – hiányzott az életéből. Miért mondta a következőt az élete végén? „Rövidek és keservesek voltak az én vándorlásom napjai.” Nagyon hosszú élete volt, nagyon sok fia volt, nagy gazdagsága volt, és mégis az élete végén azt mondta: Keservesek, rövidek voltak.

Figyelj, ez az, amiről beszélünk! Még ha hívő vagyok is, természetileg ide fog vezetni engem: Az én életem keserű és rövid. Mindenki körülötted azt kérdezi: „Mi van? Bolond vagy? Nem látod az életedet? Hiszen nagyszerű.” És nem látom. Mert ha nekem nem a megfelelő dolog van a középpontban, akkor fortyogok az ember miatt, akinek jól megy, és azt mondom: én tartom a kezemben az életem; és aztán bajban vagyok.

Igazából látjuk ezt sokszor. Amikor Illés azt mondta 1Kir 19-ben: „Istenem, vedd el az életem!  Elegem van.” Olyan könnyen megy ez nekünk! Amikor Jónás azt mondta Jón 4. végén: Jogosan vagyok mérges mindhalálig. Nagyon sok prédikátor imádkozik olyan sikerét, mint ami Jónásnak volt. Hányan imádkozunk ébredésért! Jónás azonban azt mondta: „Tudtam, hogy ez lesz! Ezt nem akartam.”

Miért? Mert hiányzik ez – amiről a 37. zsoltár beszél – az életemből. Jobban mondva, hiányzik ez a szívemből. Nem ez van a szívem közepén: „Keresem az Urat. Élvezem az Urat. Bízom Benne. Hiszek Neki. Rágördítem az életem. Krisztusra alapozom.”

Aztán sok dolog ismétlődik, sok téma újra és újra visszaköszön ebben a zsoltárban. És még egy intelem:

Zsolt 37:27 Kerüld a rosszat, cselekedj jót, és örökké megmaradsz.

Ez nem túl bonyolult, igaz? Lót kiment Szodomából, és jól tette, hogy nem nézett vissza. Ugyanez a szívünk. 1Ján 1:7-től 1Ján 2-2-ig az a néhány vers a bűnnel bánik a hívő életében. Létezik bűn a hívő életében. Nem szeretjük, nem látjuk szívesen, de megjelenik. Istennek azonban van válasza rá. Istennek van megoldása a bűnünkre.

Viszont van benne még egy üzenet: Mi a hozzáállásom, amikor elbuktam? És amikor helyreállok, mi a hozzáállásom? Itt azt mondja nekem: Nem alkut kötök a bűnömmel, nem egyezkedem vele, nem kötök vele kompromisszumot. Hanem azt mondom: „Nem! Itt a vége. Soha többé nem akarok visszamenni oda.” Nem tudom, lehet, hogy még el fogok bukni ugyanabban, de nekem nem ez a hozzáállásom, nem ez a szívem, hanem kerülöm. Próbálok nem arra menni. Nem nézek arra. Nem az az utam.

1Pét 1:4 van másik, egy sokkal-sokkal jobb utam. Nagyszerű örökségem van, és én azt keresem. Felismerni ezt, hogy én inkább azt választom, és hátat fordítok a bűnömnek. Nem érdekel. Ha Sátán vádolni próbál vele, Krisztus fizetett érte. Ha újra kopogtat az a bűn: „Hé, itt vagyok megint! Ismersz engem.”; akkor azt felelhetem: „Nem! Nem ismerlek. Krisztus vére elbánt veled. Nincs jogod hozzám. Nincs alku, nincs egyezkedés. Megyek abba az irányba. Ez az életem.”

Zsolt 37:34a Remélj az Úrban – várj az Úrra –, őrizd meg az ő útját;

Nyilván, Isten addig várathat engem, ameddig akar. Ő Isten. Nagyon érdekes, ahogy gondolkodunk: „Uram, Te vagy az én Istenem. Úgyhogy, hopp, ugorj! Most. Cselekedj most! Te vagy az én Istenem. Csináld, amit akarok.” Ez persze nagyon ostobán hangzik, és az is, de ettől még sokszor így vagyunk. Mert megszoktam.

„Megszoktam az instant kávét, megszoktam a gyorsétel rendelést, biztos, Istennel is így megy.” Itt azonban azt olvassuk: Várj az Úrra! Érdemes. És őrizd meg az Ő útját. Ragaszkodni az úthoz. Isten nagyszerű utat tett elénk, a növekedés útját, a szeretet útját, az életnek az útját.

Jer 6:16 – a minap bukkantam rá erre a versre, esküdni mernék, hogy azóta írták bele, hogy utoljára olvastam, mert még sosem láttam 🙂 – Isten nagyszerű utat tett elénk. Azon az úton gyönyörű járni. Isten elénk tette ezt. Adta nekünk az Ő Igéjét. Olvassuk a zsoltárokat, és kincsekre bukkanunk. Olyasvalamit végez el az életemben, ami csodálatos. Megvéd engem, vezet engem, őriz engem, békességet ad nekem. Egy értelemben nem is számítanék mindenre.

Beszélgettem egy testvérrel, aki beteg, és nem találják az okát, de a bizonysága az volt: Jó járni az Úrral. Olyan jó nem aggodalomban élni már. Olyan jó! Ez a békesség, amiről itt olvasunk. Ez az, amit megtalált a szívében. Ezért vagyunk itt.

Még egy utolsó intés ez lenne Zsolt 37:37-ben: Ügyelj az igazra! Ügyelj az igaz emberre! Miért jövünk össze? Miért keressük a közösséget más hívőkkel? Miért mondta Pál a korinthusiaknak: Kövessetek engem, ahogy én is Krisztust. Zsid 13:7-ben miért mondta ezt: Ügyeljetek a vezetőitekre, az ő hitükre! Miért mondja ezt? Azért, mert a testvérem élete példa nekem, beszél nekem erről. Ahogy ő hitben jár, az bátorít engem az igazságban.

Ez az, amiért összejövünk. Mert Krisztusban találtunk valamit, ami gyönyörű. Új alapot. Olyan alapot, amiben nyugodhatunk, amiben békességünk lehet, amiben nem kell fortyognom, nem kell dühöngenem, nem kell aggódnom, nem kell számolgatnom. Hanem azt mondhatom: Uram, a Te kezedben vagyok. Bízom Benned ebben. Ámen.

Kategória: Egyéb