Tudd, hogy ki vagy!

2017 november 22. szerda  18:30

1Sám 21-től kezdjük ma az üzenetet. Nagyon-nagyon egyszerű üzenetet fogok ma prédikálni, de annál fontosabb.

1Sám 21:10-13 És fölkelt Dávid és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákishoz, Gát királyához. Ákisnak ezt mondták a szolgái: Vajon nem ő-e Dávid, annak az országnak a királya? Vajon nem róla énekeltek-e így a körtáncban: „Megverte Saul a maga ezrét, és Dávid is az ő tízezrét”? Dávid pedig szívére vette e beszédeket, és igen megijedt Ákistól, Gát királyától. Eszelősnek tettette magát, őrjöngött közöttük, és irkált a kapuk ajtajaira, nyálát pedig engedte a szakállán lefolyni.

Nagyon érdekes ez a történet, mert Dávid felkent királyként az ellenséghez menekült. El tudod ezt képzelni? Oda menekült, ahol Góliát született, és mindennek a teteje az volt, hogy még Góliát kardját is magával vitte. Az ellenséghez menekült azért, hogy életben maradhasson, és bolondnak tettette magát. Dávid nem a valóságnak megfelelően gondolt saját magára. Nem úgy gondolt magára, hogy Izrael felkent királya, hanem úgy gondolt magára, hogy üldözött személy, akit meg akarnak ölni. Dávid elfelejtette, hogy kicsoda ő valójában, és bolondként viselkedett, bolondságokat tett.

Nagyon gyakran megeshet velünk is, hogy elfelejtjük azt, hogy kik vagyunk Krisztusban, és bolondként éljük az életünket. Képletesen szólva: a nyálunkat csurgatjuk, és az ajtókat firkáljuk össze; vagyis bolondságokat csinálunk. Nem úgy nézünk magunkra, mint akik valójában vagyunk, hanem a saját elképzelésünk szerint, akinek hisszük magunkat.

Mélyen hiszem, hogy nekünk, keresztényeknek az egyik legnagyobb problémánk az, hogy nem tudjuk, kik vagyunk valójában. Nem tudjuk, kik vagyunk valójában! Persze, amikor megkérdeznek, akkor azt mondom: keresztény vagyok, hiszek Istenben, bibliaiskolás diák vagyok, vagy bibliaiskolás tanár vagyok, pásztor vagyok; de valójában az, aki Krisztusban vagyok, aki a valóságban vagyok… Tudjuk-e, hogy kik vagyunk valójában?

Én úgy gondolom, hogy nem tudjuk, és ebből sok problémánk van. Mert amíg nem tudom, hogy ki vagyok Krisztusban, addig automatikusan a régiben élek. Addig automatikusan a régi beidegződött gondolataink lesznek, a régi beidegződött cselekedeteink lesznek, a régi módon fogunk reagálni dolgokra. Úgyhogy fontos, hogy tudjuk, hogy kik vagyunk valójában.

A világban megtanultuk azt, hogy nincs semmi értékünk. A világban – ha megnézed az összes nyugati civilizációt – azt látod, hogy az embernek valós értéke nincs, csak az értéktermelő képessége számít a társadalmakban. Ezt megtanultuk, és aztán ebben élünk. Ez olyan mélyen hatott ránk, hogy ebben élünk, és e szerint élünk. A régi identitásunk, a régi önképünk megakadályozza, hogy azt éljük, amire Isten elhívott minket. Nem tudom élni a keresztény életemet, mert a régi identitásom és a régi önképem bezavar, megakadályoz ebben. Úgyhogy létkérdés, hogy tudjuk, kik vagyunk.

Nagy kedvem lenne ezt az istentiszteletet kicsit interaktívvá tenni, és egyenként megkérdezni: Ki vagy te valójában?; de mire ezt a sok embert itt végigkérdezném, addigra lemenne az este. Úgyhogy nem teszem ezt. 🙂 Gondolj bele azonban: Hányszor van az, hogy a valóság az, hogy megtértünk, Isten gyermekei vagyunk, mégis úgy gondolunk magunkra, mintha senkik lennénk, mintha nagy nullák lennénk? Ilyenkor természetesen úgy is éljük az életünket, mintha nagy nullák lennénk. Úgyhogy létkérdés, hogy tudd, ki vagy! Létkérdés!

Mivel létkérdés, ezért Isten gondoskodik arról, hogy megtudd, hogy ki vagy. A Bibliában részletes leírást ad rólad, pontosan elmondja, hogy ki vagy te. Ő részletesen elmondja, hogy ki vagy te. A kérdés az, hogy olvasod-e az Írást, és elhiszed-e azt, amit az Írás mond. Amikor azt hallod a pulpitusról, hogy a pásztor azt mondja, hogy legyen kapcsolatod a Bibliával, olvasd a Bibliát, akkor tulajdonképpen nem egy cselekedetprogramot hirdet meg, hanem csak arra bátorít, hogy ismerd meg a Teremtődet, és azon keresztül ismerd meg önmagad. Arra bátorít, hogy tanuld meg, ki vagy valójában, és azután örömteli életet tudj élni.

Nemrég beszélgettem valakivel, aki abbahagyta a bibliaiskolát. Megkérdeztem tőle, hogy mi az oka ennek, miért tette. Azt felelte: Csalódtam, mert Isten nem azt adta, amit vártam Tőle. Aztán tovább kérdezgettem, és végül kiderült – idézem: „Ez alatt az idő alatt kezembe se vettem a Bibliát.” Amíg járt a bibliaiskolába, a kezébe se vette a Bibliát. Ezért ez a drága testvér nem tudta, hogy kicsoda valójában, mindenféle zagyvaságot és butaságot gondolt saját magáról. „Bolondságokat tett, a nyálát csurgatta, és ajtókra firkált.” – képletesen szólva, természetesen.

Nem tudta, hogy kicsoda valójában. Miért nem tudta? Azért, mert nem engedte Istennek, hogy elmondja neki, hogy mennyire értékes és mennyire drága. Fontos, hogy hagyjuk Istennek, hogy elmondja nekünk, kik vagyunk valójában; hogy elmondja, kik is vagyunk, hogy ne a régi önképünkben éljünk, hogy ne bolondként éljünk a világban, hogy ne bolondként éljük az életünket, és ne bolondságokat csináljunk.

Ma gondolkoztam ezen kicsit, és megnéztem az Írásban, hogy kik is vagyunk valójában. Természetesen a teljesség igénye nélkül néhány dolgot hadd mondjak el erről. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy Isten gyermekei vagyunk. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Ez kell, hogy legyen az önazonosságunk, hogy Isten gyermekei vagyunk.

1Ján 3:1a Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk!

Azt mondja: Isten gyermekeinek neveznek. Ebben a versben az tetszik nagyon, hogy megerősíti azt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Nem csak rád fogták azt, hogy Isten gyermeke vagy – „Ha keresztény, akkor biztosan Isten gyermeke.” –, hanem itt János megerősíti: Isten gyermekeinek neveztetünk, és igen, azok is vagyunk! Azok is vagyunk! Ez kell, hogy legyen az azonosságunk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Amikor megkérdezik, hogy ki vagy te, akkor ne a nevedet mondd, hanem azt: „Én Isten gyermeke vagyok! Isten gyermeke vagyok!” Csodálatos, hogy azok lehetünk.

Mit jelent nekünk az, hogy Isten gyermekei vagyunk? Nagyon-nagyon sok mindent, de csak hadd mondjak egyet, kettőt! Az egyik az, hogy Isten magja van bennünk.

1Ján 3:9 Senki sem cselekszik bűnt, aki Istentől született, mert benne marad annak magva, és nem vétkezhet, mert Istentől született.

Az újban nem vétkezhetsz, mert Isten magva van benned, Istentől születtél. Ez csodálatos! Van egy eléggé beteges tanítás, ahol azt tanítják, hogy az újjászületett kereszténynek már nincs régi bűnös természete. Akkor kérdezem én: Ha nincs régi bűnös természete, akkor miben vétkezik? Mert itt azt olvassuk, hogy az újban nem tud vétkezni, mert Isten magva van benne, Istentől született. Akkor miben vétkezik? Nyilván a régi bűnös természetében.

Aztán 2Pét 1:4 szerint isteni természet részesei vagyunk. Aztán még nagyon izgalmas, hogy örökös vagy,  örököstársa Jézusnak.

Róma 8:17a Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak.

Mit jelent az, hogy örököstárs? Ez csodálatos, ámulatba ejtő! Ez azt jelenti, hogy Isten teljesen egyenlővé tett minket az Ő Fiával. Az örököstársnak ugyanolyan jogai vannak, mint az örökösnek. Teljesen egyenlővé tett minket Krisztussal. Azt hiszem, ahhoz képest, hogy gyakran azt gondoljuk magunkról, hogy senkik vagyunk, ez egészen más. Egészen másképp tudsz így gondolni magadra, amikor azt gondolod magadról, hogy Isten gyermeke vagy, hogy isteni természet részese vagy, hogy benned van Isten magva, hogy örökös, örököstárs vagy.

Mennyivel bámulatosabb ez, mint úgy gondolkodni magunkról, hogy senkik vagyunk, hogy nullák vagyunk, hogy értéktelenek vagyunk! Isten folyamatosan elmondja, hogy ki vagy, folyamatosan kommunikálja feléd, hogy mennyire fontos vagy, mennyire drága vagy, mennyire értékes vagy. Mennyei állampolgárok vagyunk, és Isten családjának tagjai.

Ef 2:19 Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten házanépe.

Mennyei állampolgárok vagyunk. Ezt a verset megelőzően Pál arról ír, hogy távolvalók voltunk, hogy otthontalanok voltunk, hogy istentelenek voltunk, de aztán Jézusnak köszönhetően közel-valókká lettünk. Mi, akik egykoron távolvalók voltunk, közel-valókká lettünk, és mennyei állampolgárságot nyertünk.

Jó néhány évvel ezelőtt P. Zoli mesélte – akkor három éve volt magyar állampolgár –, hogy azt megelőzően hontalan volt. Nem volt állampolgársága – egyetlenegy országban sem. Mesélte, hogy ez akkor nagyon kellemetlen, mikor utazol, mert az úti ügyeket intézve és a határnál a státusza az volt, hogy „senki”. Csak gondolj bele, milyen érzés lehetett, hogy a státusza: Senki! „Nem elég, hogy én azt gondolom magamról, hogy senki vagyok, még a hatóság is szembesít ezzel?!”

Mi ugyanilyenek voltunk. Ugyanilyen senkik voltunk, ugyanilyen hontalanok voltunk. Aztán Jézusnak köszönhetően az Ő testvéreivé lettünk, az Ő örököstársaivá lettünk, és mennyei állampolgárságot nyertünk. Ehhez még csak el sem kellett énekelnünk a himnuszt, föl sem kellett mondanunk az alkotmányt, hanem csak hinnünk kellett. Amikor hittél, abban a pillanatban megnyerted azt az állampolgárságot, abban a pillanatban Isten családjának tagjává lettél.

Tudod, hogy ki vagy? Az a bolond, aki a nyálát csorgatja, csak azért, hogy életben maradhasson; vagy az, akiről Jézus beszél, akiről a Biblia beszél? Csodálatos, hogy lehetünk azok, akik igazából vagyunk!

Mondok még valamit. Most figyelj! Isten szeme fénye vagy! Isten szeme fénye vagy – Zsolt 17. Ezt a kifejezést értékes, fontos dologra szoktuk használni: olyan értékes, mint a szemem fénye; vagy olyankor szoktuk használni, amikor valamire nagyon kell vigyáznunk: „Jó! Vigyázok rá, mint a szemem fényére.” Istennek mi vagyunk a szeme fénye. Ő úgy vigyáz ránk, úgy óv minket, mint a szeme fényét.

Annyira fontosak, annyira értékesek vagyunk Neki, mint a szeme fénye. Tudsz így gondolni magadra? Tudsz ma este így gondolni magadra, hogy te Isten szeme fénye vagy? El tudod ezt hinni? Be tudod ezt zárni a szívedbe? Haza tudod ezt vinni? Létkérdés, hogy ezt megtegyük. Létkérdés, hogy tudjuk azt, hogy kik vagyunk, hogy ne hazugságban éljünk; hogy ne a régi, világ formálta önképünkben éljünk, hanem pontosan tudjuk, hogy kik vagyunk: Isten gyermekei!

Amikor a bibliaiskolában tanítottam arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, azt adtam házi feladatnak: Egy hétig minden reggel, amikor mész a fürdőszobába, és belenézel a tükörbe, azt kell mondanod, hogy itt a herceg / a hercegnő.  Hadd bátorítsalak erre, hogy csináld ezt. Hazamész, nézz a tükörbe, és mondd azt: „Helló, herceg / hercegnő! Megjöttem!”

Bámulatos, hogy kik vagyunk mi Krisztusban. Mégis milyen gyakran csináljuk azt, amit Dávid, hogy megyünk a világba, megyünk az ellenséghez, és aztán ott bolondságokat csinálunk! Csorgatjuk a nyálunkat, és bolond módon teszünk dolgokat, miközben Isten szeme fénye vagyunk.

Aztán Zsolt 31:23(24) szerint az Ő kedveltje vagy. Isten kedveltje vagy.

Zsolt 31:23(24) Szeressétek az Urat mind, ti kedveltjei!

Tudod, mit jelent az, hogy kedveltje? Azt jelenti, hogy Isten kedvel téged. Mi ez? Ne keverd össze azzal, hogy szeretve vagy. A kedvelés és a szeretet nem ugyanaz. Habár a kedvelés a szeretetnek a legszívélyesebb megnyilvánulása, de ez két dolog. Lehet, hogy krisztusi módon szeretsz valakit, de nem biztos, hogy kedveled is. A kedvelés azt jelenti, hogy örömömet lelem abban, hogy közösségben lehetek veled. Örömömet lelem abban, hogy közösségben lehetek veled – ez a kedvelés. Isten nem csak szeret, nem csak annyira szeret, hogy odaadta érted az Egyszülött Fiát, hanem kedvel is. Örömét leli abban, ha közösségben lehet veled. Örömét leli ebben.

Örülsz annak, amikor közösségben vagy magaddal? Lehet, hogy nem mindig. Nemrég beszéltünk a női órán az önképről, és említettük, hogy sokszor olyan dolgokat mondunk magunknak, amit más embertől sértésnek vennénk, hogy sokszor egyáltalán nem tudunk örülni saját magunknak, nem szeretjük magunkat, hogy nem tudunk úgy gondolkodni magunkról, akik valójában vagyunk.

Ám itt az Írás, és azt mondja: Tanuld meg, hogy ki vagy! Forgasd az Írást! Kutasd ki, hogy Isten, hogyan gondolkodik rólad! Tudd meg, hogy ki vagy valójában! Miért? Azért, hogy ne bolondként kelljen élnünk a világban, hanem győztesként, Isten gyermekeként. Csodálatos, hogy élhetünk így.

Sok dologról lehetne még beszélni: szent vagy, szeretett vagy, elfogadott vagy, tökéletes vagy. Szoktál magadra úgy gondolni: „Én tökéletes ember vagyok.”? Mostantól gondolj magadra így, hogy tökéletes vagy. Zsid 10:14 azt mondja, hogy egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Holnap reggel mit mondasz a fürdőszobában? „Megjött a tökéletes herceg / a tökéletes hercegnő.”

Miközben borotválkozol – persze akkor, ha férfi vagy –, mondd azt: „Nézzenek oda! Nem ez Isten szeme fénye? De, igen! Ez Isten szemefénye.” Te vagy Isten szemefénye. Te vagy az, aki annyira fontos volt Neki, hogy odaadta érte az Egyszülött Fiát.

Te vagy az, aki elfogadott. Az ember egyik legnagyobb szüksége az, hogy elfogadják, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Ezzel küzdünk, hogy senki nem akar olyannak elfogadni, amilyenek vagyunk, nem? Lépten-nyomon azzal szembesülünk, hogy valakinek meg kell felelnünk. Az egyik azt kívánja tőlem, hogy mindig mosolyogjak; a másik azt kívánja tőlem, hogy mindig komoly legyek, a harmadik pedig ki tudja, mit kíván!

Nem tudunk mindenkinek megfelelni, úgyhogy az a vágyunk, hogy olyannak fogadjanak el, amilyenek vagyunk. Isten ilyennek fogad el, Ő nem akar minket megváltoztatni. Ő nem szab nekünk feltételeket. Ő azt mondja: „Ilyennek szeretlek. Ahogy vagy, így vagy az Én szemem fénye.” Ez csodálatos!

Győztes vagy!  Hogyan gondolsz magadra? (Elnézést, hogy így kihívlak! Tényleg, ne haragudj! Azért merem ezeket a kérdéseket feltenni, mert én ugyanolyan ember vagyok, mint te. Nekem ugyanazok a problémáim. Néha ugyanúgy beleesem abba a hibába, hogy bolondként élek a világban, és csorgatom a nyálam. Dunavarsányban már minden kapu össze van firkálva. 🙂 ) Te hogyan gondolsz magadra? „Én győztes vagyok!”; vagy úgy: „Én vesztes vagyok.”? Hogyan gondolsz magadra? Mert Isten úgy gondol rád, hogy te győztes vagy. Méghozzá nem is akármilyen győztes. Ez csodálatos! 1Kor 15:57 szerint Isten neked adta Krisztusnak a győzelmét. Krisztus legyőzte a halált és az ördögöt, a gonoszt, és ezt a győzelmet megkaptad ajándékba. Élhetsz győztesként.

1Ján 5:4-5 szerint a hited az, amely legyőzte a világot. Róma 8:37-ben azt olvashatod, hogy felettébb diadalmaskodunk. Tudod, mit jelent ez? Ha jól emlékszem, akkor itt a görög szó a hüpernikaó, ami olyasmit jelent, hogy mindenek fölötti győzelem. Mindenek fölötti győzelem – ez a tiéd! Ilyen győztes vagy.

Szereted a profi bokszot? Hála Istennek, nem vagyok egyedül ebben! Volt jó néhány évvel ezelőtt egy világbajnoki döntő, amiben az egyik fél az akkori világbajnok volt, a másik fél pedig a boksz világában eléggé neve-nincs ember. Nem voltak nagy eredményei, de valahogy odakeveredett, hogy kihívhatta a világbajnokot. Az történt, hogy az első menetben ki is ütötte. Na, ez mindenek fölötti győzelem, amikor semmi esélyed, amikor esélytelen vagy. Nem ádáz küzdelemben győzött, hanem ilyen mindenek fölötti, gyors győzelem volt ez. Ilyen a mi győzelmünk. Ilyen győztesek vagyunk. Felettébb diadalmaskodunk.

Tudsz úgy gondolni magadra, mint győztes? „Megjött a győztes hercegnő / a győztes herceg, aki Istennek a szeme fénye.  Aki tökéletes, aki szent, aki szeretett, aki elfogadott, aki örökös, aki örököstárs. Akiről nem szégyelli Jézus azt mondani: A testvérem. Akiről azt mondja Jézus: Ő az Én barátom.”

Tudod, ki vagy? „Ó, én egy bolond vagyok. Nem is vagyok bolond, csak úgy csinálok. Túl akarom élni az egészet, úgyhogy csorgatom a nyálamat, firkálok az ajtókra, és mindenféle bolondságot csinálok. Megyek az ellenséghez, megyek a világba, és ott majd kicsit összeszedem magam.” Nem ott van a helyünk! Nem az ellenségnél van a helyünk!

Nekünk Istennél van a helyünk. Mi mennyei állampolgárok vagyunk. Nekünk van egy nem kézzel készített sátrunk. Ha ez a földi sátrunk elpusztul, akkor van egy nem kézzel készített sátrunk, amit Jézus készített nekünk. Mennyei állampolgárok vagyunk.

Ez létkérdés! Nem tudunk Istennel járni, ha nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Nem fogom a kezembe venni az Írást, ha azt képzelem magamról, hogy én egy értéktelen senki vagyok, mert akkor egy értéktelen senkibe nem fogok befektetni. Az nem ér annyit, hogy tápláljam az Igével.

Beszéltünk erről is a női órán, hogy a pedagógiában nagyon divatos szó a motiválás. „Hogyan motiváljuk a gyerekeket?” A gyerekeket viszont nem motiválni kell, hanem a gyerekeket szeretni kell, a gyerekekkel foglalkozni kell, a gyerekekkel időt kell tölteni. Mert ha ezt nem tesszük, ha minden más fontosabb, mint a gyerek, akkor a gyerek azt fogja hinni magáról, hogy ő egy értéktelen senki. Mert minden megelőzi: megelőzi a TV, megelőzi a főzés, a mosás, megelőzi a kis öcsi… Minden megelőzi. Azt fogja képzelni magáról: Ha engem mindenki megelőz, akkor én nem vagyok fontos. Ezért van az, hogy nem tanulnak rendesen a gyerekek.

Ha a problémás gyerekeket megvizsgáljuk, akkor azt látjuk a háttérben, hogy nem foglalkoztak velük eleget, nem törődtek velük eleget, nem szerették őket eléggé. Aztán úgy gondol magára: Én értéktelen vagyok. Ez felnőttkorban is így van. Ha azt képzeled magadról, hogy értéktelen vagy, akkor semmi nem fog arra motiválni, hogy értéket állíts elő, semmi nem fog motiválni arra, hogy értékes dolgokat tegyél, hogy jó anya / apa legyél, hogy jó munkaerő legyél. Semmi nem fog motiválni erre.

Úgyhogy fontos, hogy tudd, ki vagy valójában. Ne a világ által hirdetett hazugságot higgyük el, ne abban éljünk, hogy értéktelenek vagyunk! Hanem tudd, hogy mennyire értékes vagy! Tudd, hogy milyen fontos vagy! Győztes vagy!

2Kor 2:14 szerint Ő az, Aki győzelemre vezet minket. Ezt képzeld el úgy, mint egy diadalmenetet. Amikor a római hadsereg győzelmet aratott, akkor diadalmenetben vonult be a városba. Elöl ment a győztes hadvezér, utána a sereg. Két oldalt folyamatosan füstölővel mentek, és a sereg végén ott volt a legyőzött hadvezér kalodába zárva. Ez volt egy győztes menet.

Isten ezt az életet tartogatja nekünk, hogy ilyen győzelmi menetben vonuljunk be a mennybe, hogy az életünk ilyen győzelmi menet legyen, hogy győztes életet éljünk. Ne vesztes, középszerű, nyavalyás életed legyen itt a Földön, hanem győztes életet tudj élni; igazi győztes életet, gazdag, tartalmas, cselekvő életet!

Ján 10:10b azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Isten ezt a bővelkedő életet szánta nekünk, de ezt az életet csak akkor tudjuk élni, ha tudjuk azt, hogy kik vagyunk valójában, ha tudjuk azt, hogy kik vagyunk Krisztusban, ha a sajátunknak tekintjük azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, ha ez megvan a szívünkben, ha tudjuk azt, hogy isteni természet részesei vagyunk, ha tudjuk azt, hogy győztesek vagyunk.

Érted ezt? Bátorít, épít ez? Nagyon sok problémánk megszűnne akkor, ha akként élnénk, akik valójában vagyunk. Láttad az Oroszlánkirály című rajzfilmet? Annak idején nagyon sokszor meg kellett néznem a kislányommal. Az idősebbik oroszlánkirály meghalt, és ottmaradt a kisoroszlán, Szimba. Menekültként éli az életét, de aztán van egy jelenet, amikor látomásban az apja azt mondja neki: Fiam, több vagy, mint ami lett belőled!

Annyira szólt hozzám ez a mondat, mert én az akarok igazából lenni, aki vagyok. Nem kevesebb akarok lenni, mint aki vagyok. Nem kevesebbként akarom megélni az életet, mint aki vagyok, hanem akként, aki valójában vagyok. Erre bátorítalak, hogy te is akként éld az életed, aki valójában vagy. Hidd el, tanuld meg, zárd el a szívedbe. Tudd, hogy ki vagy valójában, hogy ne bolondként kelljen élned, hanem győztesként.

Ámen.