Hogyan kezdj ma új időszámítást? (Haggeus könyve szíve)

2017 november 5. vasárnap  16:30

Haggeus könyve. Ez egy pirinyó könyv két fejezettel. A terv az, hogy megnézzük most ennek a könyvnek a szívét, a lényegét. Ez a könyv nem azért íródott, hogy megdicsérje Izraelt. Nem bátorító kis könyv, hanem inkább kihívó, de van benne nagyszerű bátorítás is. Azt mondtam, hogy ez egy kihívó könyv, akkor miért lenne bátorító? A válasz itt van az első vers végében és a második vers elejében.

Hagg 1:1b-2a így szólt az ÚR Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: „Így szól a Seregek URa:

Annyira bátorító, hogy Isten szól az Ő népéhez! Haggeusnak kihívó üzenete van Izrael felé. Nagyon-nagyon kihívó az üzenete. Ugyanakkor Isten szól az Ő népéhez. Isten szól az Ő népéhez, és ez különleges. Ez elképesztő.

Zsid 1:1-2a Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk,

Isten szól hozzánk. Ez történik velünk is, hogy Isten szól hozzánk. Ezért jövünk gyülekezetbe. Éhesek vagyunk arra, hogy halljunk Istentől. Pálnak ez volt a szolgálata. Ahogy olvasod az Apostolok cselekedeteit, azt látod, hogy embereket gyűjtött, prédikált, gyülekezeteket alapított, bibliaiskolát tartott. Isten szólt Pálon keresztül. Itt Haggeuson keresztül. szól. Prófétákon keresztül, Jézuson keresztül. Isten szól.

Miért olyan nagydolog ez, hogy Isten beszél az Ő népéhez? Gondolj bele, hány vallás van, ahol Isten nem szól! Ott valami más szól. Hány olyan vallás van keleten, főleg Távol-Keleten, ahol a szégyenem beszél hozzám a vallásomban? Nem Isten beszél hozzám, hanem az én szégyenem beszél hozzám. „Nem vagy harmóniában a világegyetemmel… Nem szégyelled magad? Te egy bibircsók vagy a teremtés arcán. Töröld el magad, vakard le magad. Szüntesd meg magad. Semmisülj meg! Meditálj addig, amíg megszűnsz létezni, mert te szégyen vagy.”

Van szégyen az életünkben? Persze. Mindannyian elrontunk dolgokat, és aztán szégyelljük. Aztán a vallásom arról szól, hogy az én szégyenem beszél hozzám, és azt mondja nekem: „Nem szégyelled magad?”; és szégyellem magam. Szeretnék megszűnni, mert szégyellem magam, és ennyi. Nincs olyan, hogy Isten beleszólna a dologba.

Gondolj bele a vallásokba, ahol a bűntudatot beszél hozzád! A formális kereszténység, az üres, liturgikus, tartalom nélküli, Jézus nélküli „kereszténység” ilyen: „Annyira gonosz bűnös vagy! Gonosz rossz vagy!” Bocsánat, hogy így mondom, de annyira nevetséges, amikor ez az üzenet: bűntudat, bűntudat… és Isten nem szól hozzád. Szégyenletes, hogy a kereszténység nevében elhangzik ez az üzenet.

Aztán vannak vallások, ahol a félelmem beszél hozzám. Afrikában ezek a bálványimádások, és világszerte ezek a bálványimádások. Viszem az áldozatot a fának, a kőnek és a sámánnak. Miért? Azért, hogy az istenek, azaz démonok ne bántsanak engem, mert félek tőlük.

Úgyhogy amikor Isten szól hozzánk, az óriási! Az hatalmas. Mert Ő szeretettel beszél hozzánk. Jóindulattal. Ő segíteni akar nekünk, úgyhogy ad nekünk egy utat. Elmondja: Ha így csinálod, abban életed lesz. Ilyen Haggeus könyve. Nem volt rendben Izrael, össze-vissza voltak zavarodva. Isten azt mondja nekik ebben a könyvben Haggeus próféta által: „Figyeljetek! Ezt nem olyan nehéz kiigazítani. Csináljátok ezt.”

Úgyhogy nagyszerű, amikor Isten szól hozzám, és azt mondja nekem: „Figyelj, ez nem olyan bonyolult! Csináld ezt. Tedd ezt előre! Gondolkodj így! Legyen ez a szívedben! Keress Engem, járj Velem!” Amikor ezt mondja, akkor – ahogy írja is – az Ő parancsolatai nem nehezek, nem okoznak gyötrelmet. Nem olyan, hogy azt mondja: Most 165 cm vagy, legyél 175! Nem olyan, hogy nem tudom megcsinálni. Nem olyan, hogy azt mondja: Nyomj le több tízezer fekvőtámaszt, és aztán rendben vagy Velem.

Nem ilyen, hanem azt mondja nekünk: Itt az egyszerű út!; és igazán mindig Krisztusra mutat. Ez mindig nagyszerű nekünk, mert erre az üzenetre van szükségünk.

Hadd mutassak meg valamit. Valaki a következőt írta a disszertációjában. Ez az online tanulásról szól. Azt találta a kutatásaiban, hogy az emberek nem tanulnak az online videókból. Gondolkodott, hogy miért nem. Ezt kutatta, és a következőt találta. (1) A tanulók úgy gondolják, hogy tudják azt, amiről szó van. Ez könnyen lehet itt is, azért beszélek róla. A tanulók úgy gondolják, tudják, miről van szó. (2) Ezért nem figyelnek komolyan. Nem igazán figyelnek. P. Stevens mindig azt mondta nekünk: Add az osztatlan figyelmed! Ami azt jelenti: Most ne foglalkozz semmi mással. (3) Mivel nem figyelnek, azért észre sem veszik, hogy az, ami be lett mutatva, az eltér attól, amit eddig gondoltak. Észre sem veszik, hogy valami más az, amit mondunk.

Isten újat ad, Isten frisset ad, Isten kijelent nekünk valamit, de a szívemben olyan könnyen mondom: „Ó, a felajánlásról már annyit hallottam! Ó, a missziókról már annyit hallottam! Ó, az evangéliumról már annyit hallottam! Ó a missziókról már annyit hallottam. Ó, a keresztről, már annyit hallottam! Ó Jézusról már annyit hallottam!”; és észre sem veszem, hogy Isten valamit kijelentene nekem.

Az az ember nem volt hívő, nyilván, de aztán azt mondta: Az eredménye az, hogy az emberek az online videókból (4) nem tanulnak semmit. Ami lenyűgöző! Ráadásul (5) biztosabbak lesznek az eredeti elképzeléseikben. „Tudod, ez a videó is azt mondta, amit én mondtam, amit én gondoltam.” Nem, nem ezt mondta, de nem vettem észre, hogy mást mondott. Azért olyan érdekes ez, mert P. Stevens tanította ezt nekünk. Húsz-harminc éve beszélt nekünk erről. Ne gondolkodj így: Ó, tudom, miről beszél!; mert akkor nem fogsz hallani,akkor Isten nem tud neked frisset adni.

Emberek megnézik a videót, és azután magabiztosabban mondják a hibás, eredeti elképzeléseiket, mint azelőtt. Miért mondom ezt? Azért, mert nem akarom, hogy így legyünk, hogy amikor összejövünk, akár itt, akár egy bibliatanulmányon valakinek a házában, vagy a bibliaiskolában… bárhol: Ó, köszönöm, hogy visszaemlékeztetsz arra, amit már annyiszor hallottam! Hanem legyünk úgy, hogy azt mondjuk a szívünkben: Uram, frisset akarsz nekem adni, és én hallani akarom azt.

Mehetünk így?

Hagg 1:4 Hát annak itt van az ideje, hogy ti faburkolatú házakban lakjatok, holott ez a ház romokban áll?

(Ez a templomról szól)

Hagg 1:2b Azt mondja ez a nép: Nem jött még el az idő, az ÚR háza építésének ideje!

Azért Isten azt mondja nekik:

Hagg 1:5b Jól gondoljátok meg útjaitokat!

A következő volt a probléma, ami nagyon egyszerű. Jöttek vissza a száműzetésből, és itt volt az ideje annak, hogy újra kezdje Izrael népe Izraelben az életét. Azt mondták a szívükben, és azt mondták egymás között: „Szükségünk van, hogy fedél legyen a fejünk felett, kell, hogy együnk. Először meg kell, hogy legyenek az alapvető szükségeink.” Ez rendben is van. 1Tim 5:8-ban azt olvassuk, hogy az ember, aki nem gondoskodik a saját házáról, az rosszabb, mint a hitetlen. Ám itt, amikor Haggeus megszólítja őket, akkor már nem arról volt szó, hogy fedél legyen a fejük felett, hanem már a ráadásról, a luxusról beszélünk. Eddigre már megszokták, hogy azt mondják egymásnak: „Nem, még nincs itt az ideje, hogy a templomot építsük. Még nincs itt az ideje.” Olyan könnyű megszokni dolgokat, nem?

Könnyű ilyeneket mondani: Az nem az én elhívásom. Mire lehet ezt mondani? Segíteni a gyülekezetben gyakorlati dolgokkal. Szolgálni a Krisztus Testét a büfében. „A vasárnapi iskola nem az én elhívásom. Az evangelizáció nem az én elhívásom. A missziók nem az én elhívásom. Tudod, az nem a mi elhívásunk. Tanítani Isten Igéjét, az nem a mi elhívásunk. Prédikálni, az nem az én elhívásom. Tanítani Isten Igéjét nem a mi elhívásunk. Prédikálni? Az nem az én elhívásom.”

Lehet, hogy volt olyan idő, amikor még nem volt itt az ideje, hogy belépj abba az elhívásba, de lehet, hogy ma itt az idő. Lehet, hogy ma már készen vagy rá. Lehet, hogy itt az idő, hogy járj benne. Ne mulaszd el csak azért, mert megszoktad, hogy azt mondod: „Ó, nem! Nincs itt az ideje!”; ahogy ők mondták.

A másik: Nekem nincs elég, hogy segítsek. Máté 15:5-öt elolvashatod erről. Lehet, hogy volt olyan idő, amikor tényleg nem tudtál segíteni annak az embernek, de vannak emberek, akik azt mondják: „Nem tudok neked segíteni. Az e havi többmilliós jövedelmemnek már megvan a helye, sajnálom.” Mit mondok? Nem a pénzről beszélek, nem ez a lényeg.  Amiről beszélek, az ez: megszoktam, hogy azt mondom, hogy én nem tudom azt csinálni.

Senki nem fog beleszólni, mert mi nem manipuláljuk egymást. Mi nem kényszerítjük egymást. Mi nem mondjuk azt: Miért nem így, miért nem úgy csinálod? Azt mondjuk: „Járj Istennel! Te hívő vagy. Neked van kapcsolatod az Úrral, járj Őelőtte. Legyél egyszerű, legyél őszinte, legyél szellemmel teli, legyél szeretettel teli. Legyél az Ő életével teli, és éld az életet abban, amire Ő hív téged.” Kihívás ezt hallani, de Isten szól hozzánk, és azt mondja: Jól gondold meg az útadat! „De hát nekem megvannak a saját terveim! Nincs időm Isten munkájára. Itt a munka, amit be kell fejeznem.” Isten azt mondja: „Jól gondold meg az útadat! Ez a te javadra van.”

Miért olyan fontos ez nekik?

Hagg 1:6-7 Sokat vetettetek, de keveset takarítotok be. Esztek, de nem elégedtek meg. Isztok, de nem részegedtek meg. Ruházkodtok, de nem melegedtek föl. A napszámos is lyukas zacskóba teszi a bérét. Azt mondja a Seregek URa: Jól gondoljátok meg útjaitokat!

Nem ilyen a világunk? „Ó, egy jobb jövőt építünk! (Isten nélkül) Nekünk ez menni fog Isten nélkül!” Ilyen az egész, hogy sok a vetés, kevés az aratás. Sok a pénz, de lyukas zacskóba van téve. Egy ember jut eszembe az USA törvényhozásból. A költségvetést készítették, és azt mondta: „Tudjátok, hogy van ez! Itt egy milliárd dollár, ott egy milliárd dollár, aztán egyszer csak sok pénzről beszélünk.” Mi azt mondanánk: „Miről beszélsz? Egy milliárd dollár az iszonyú mennyiségű pénz!” Ő viszont nem látja ezt, mert ott van az erszény a lyukakkal, és neki az egész csak fejőstehén. Isten azt mondja: „Van egy problémád.  A természet, az élet, ahogy megy, az megeszi a fontos dolgokat. Az megrabol téged.” Hagg 2:16-ban is beszél erről.

Így működik Isten nélkül, hogy beleteszel nagyon sokat, és kicsi jön ki belőle. Máté 14-ben hogyan működik Istennel? A fiú hozza az öt kenyeret, a két halat. Ezrek esznek és maradék is van. Ez az, ahogy Isten csinálja. Krisztus nélkül az ember azt kérdezi: Hol van még? Miért? Mert még mindig nem elég. „Eszem, és még mindig nem elég. Iszom és még mindig nem elég. Vetek, és nem jön be. Ott a rengeteg, beleteszem a zacskóba, és kipotyog belőle az úton.”

Amikor Máté 6:33-ban azt olvassuk: Keresd először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezek megadatnak neked!; akkor azt a javunkra mondja. Azért, mert szükségem van arra, hogy áldást kapjak a mennyből. Különben a természeti élet egyszerűen megeszi a napjaimat. Elpusztítja a kezünk munkáit. Ha nem kapok áldást a mennyből, akkor az élet nehézségei ellopják a szeretetemet, lenullázzák a vágyamat arra, hogy tegyek és áldjak.

Szükségem van Istenre! Sok probléma azért van az ember életében – ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ez neked szól –, mert nincs ott Istennek a háza a szívedben. Mert nincs ott Jézus. Hagg 1:9 sokan ezért küszködnek.

Hagg 1:9 Miért? – kérdezi a Seregek URa. Az én házamért, amely íme, romokban áll, ti pedig mind a magatok háza körül sürgölődtök.

Ezt könnyű csinálni. Még igazán helyes is, felelős is, nem? Úgy értem, felelős, hogy gondot viseljek a saját házamra, persze. Miről szól ez? Arról, hogy szükségem van többre is. Hadd bátorítsalak ebben! Keresd Őt, amikor felébredsz, és aztán áldással menj a napban. Kezdd a hetet Ővele itt az istentiszteleten, és aztán menj úgy a hétbe, hogy kaptál az Ő Igéjéből, és kaptál bátorítást Tőle.

Mielőtt kimondod dühödben azt a dolgot, azelőtt keresd az Ő gondolatait, keresd az Úr szívét, és aztán beszélj áldással. Lehet, hogy még mindig keményen fogsz beszélni, lehet, hogy még mindig kemény lesz, amit mondani fogsz, de áldással mondhatod. Ez az, amiről szól, hogy kell, hogy legyen imádat az ember életében.

Persze, fontos a családom, barátaim, az otthonom, a jövedelmem, a terveim. Persze, igen, de van-e imádat? Építem-e az Úr házát? Vagy kizárólagosan a saját házam körül sürgölődöm? Mi történt? Izrael összekapta magát, és elkezdték építeni a házat. Aztán, amint várható a második fejezetben, mi történt? Az emberek ránéztek, és voltak köztük olyanok, akik látták az előző templomot, ami le lett rombolva. Az hatalmas volt, dicsőséges volt, gyönyörű volt, és tele volt értékkel, arannyal, mindenféle dolgokkal. Gyönyörű volt. Csodálatos volt. Mondhatnánk: Méltó volt Istenhez. Persze, nem! Mi történik itt? Ránéztek, és azt mondták: „Mi ez, amit most építünk? Sufni, vagy mi? Kalyiba? Ne nevettess már! Ez a templom? Ilyen kicsi?”

Aztán Haggeus beszél Istentől megint, mert Istennek van üzenete ehhez:

Hagg 2:3-4 „Ki van még közöttetek, aki látta ezt a házat a régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Hát nem olyan ez a szemetekben, mintha semmi volna? De most légy bátor, Zerubbábel! – ezt mondja az ÚR. Légy bátor te is, … és legyen bátor az ország egész népe – ezt mondja az ÚR –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok – így szól a Seregek URa.

Olyan könnyű azt mondani – és mindig megvan az ellenségnek a hangja – Ez semmi! Emlékszem, nagyon régen, valamikor még az előző évezredben 🙂 Nagykanizsán voltunk, egy bérelt kis helységben tizenöten hívők. Egy ember valamiért csak átment közöttünk az alkalom közben, ránk nézett, és: „Ti aztán komoly csapat vagytok! Ti aztán sokan vagytok!” Annyira nyilvánvaló volt, hogy az az ellenségnek a hangja! Én vezettem az alkalmat fiatal bibliaiskolásként, és akkor nem ismertem még Zak 4:10-et, amely azt mondja: Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját. Azt mindannyian értettük, hogy ez az ellenségnek a hangja.

Ugyanez a hang ma is azt mondja, miközben zajlik Isten munkája: „Ó, mi ez?! Nézd meg milyen gyenge ez! Ne nevettess! Még csak parancsba sem tudod adni az embereknek, hogy eljöjjenek a családi napra. Milyen gyenge ez az egész! Milyen kicsi ez! Nem vagyunk ezren, nem vagyunk tízezren, nem vagyunk százezren. Milyen kicsi ez!” Ugyanez a hang így beszél hozzánk: Ó, nektek nincs politikai hatalmatok! Tényleg nincs. „Ó, milyen szegény ez a gyülekezet!” Tényleg.

Lehet, hogy igaz, de azt mondjuk rá itt Haggeussal együtt, hogy ez nem erről szól. A közösségünk nem erről szól. Nem politikai befolyásról, nem arról, hogy hányan vagyunk, sokan vagy kevesen, nem arról, hogy mennyire van hatalma a pásztornak irányítani az emberek életét, mert nincs. Tudod, mi a lényeg? Isten munkája ez? Igen, az. Ez az, ami számít. Azt mondjuk: Ez az, ami értékes.

Ezt mondta Haggeus is. Bátran szembemegy ezzel a nyafogással: „Ó, ez milyen kicsi! Ó, ez milyen jelentéktelen.” Haggeus bátran belekérdez: Nem úgy tűnik ez, mintha semmi lenne? Aztán hozzáteszi: „Az Úr azonban veletek van. Úgyhogy tegyétek. Úgyhogy építsétek. Úgyhogy járjatok ebben, mert az Úr veletek van.”

Aztán a 7. verstől Isten tesz egy ígéretet erre a templomra nézve.

Hagg 1:7 … ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel …

Hagg 1:9 Nagyobb lesz e második ház dicsősége az elsőnél – ezt mondja a Seregek URa –, és ezen a helyen békességet adok – így szól a Seregek URa.”

„Tessék? És mi ez a dicsőség, amiről beszél?” Úgy értem építészetileg a második templom nem ért föl Salamon templomához, az ország sokkal kisebb, mint Salamon idejében, Izrael nemzete csak maradék, néhány tízezer ember, akik visszajöttek a száműzetésből. Csak egy maradék. Viszont Krisztus ebbe a templomba jött el, úgy számoljuk. Ez erről szól, hogy a Messiás ide jött el, és az nagyobb dicsőség, mint az, ha akár egymillió pap dicsérné ott Istent. Isten Maga eljött ebbe a templomba, és Kol 1:20 ez volt az a hely, ahol békességet szerzett az Ő keresztje által.

Ez az, amiről beszélt: „Figyelj, ez nem arról szól, amit látsz, hanem Én benne vagyok, Nekem tervem van vele.  Ez az Én akaratom. Kicsi és jelentéktelen. Ha a Bibliában nem lenne leírva ez az időszak, akkor nem hiszem, hogy lenne történész, aki feljegyezte volna ezt az időszakot, mert jelentéktelenek, mert nem számítanak. Kicsi népecske. Még egy normális városra való ember sincs. Isten azt mondja: Én veletek vagyok. Ez az, ami számít.

Ha egyedül vagy hívőként a munkahelyeden – vagy ketten vagytok, mert találtál még valakit –, nem számít, Isten veled van. Amikor bajban vagy, úgy érzed, hogy egyedül vagy? A bajunkban egyedül érezzük magunkat. Ám az Úr veled van! Ez annyira fontos nekünk! Isten azt mondja, hogy ez az, ami számít. Ha ez megvan, ha van imádat a szívedben, ha ott van Jézus, akkor ott békesség is van.

Hagg 2:18 Jól gondoljátok hát meg mától fogva az elmúlt dolgokat, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig, attól a naptól fogva, amelyen lerakták az ÚR hajlékának alapját. Jól gondoljátok meg!

Azt mondja Isten nekik: „Figyeljetek! Eddig uralkodott a természeti. Eddig a természeti élet, a természeti törvények, a természeti szabályok uralkodtak, de most letettétek a templom alapjait, elkezdtetek Engem valóban keresni, és most ettől az időtől, mostantól fogva – és megmondja a napot – új időszámítást írunk. Mostantól fogva másról beszélünk.”

Valakivel beszélgettem itt az istentisztelet elején. Kb. ugyanolyan élményünk volt, amikor bibliaiskolába költöztünk, abban az értelemben, hogy nem volt semmink, de volt örömünk, volt békességünk, és volt szabadságunk. Emlékszem fűtetlen házban aludtam. Többnyire nem volt fűtés, az ablakom törött volt. Jó darabig nem volt ágyam, de aztán kidobtak valahol egy kórházi terápiás ágyat, ami már hepehupás volt, és azon aludtam. Tudod, mi volt mégis? Öröm volt a szívemben, izgatott voltam. Új időszámítás. Keresem az Urat, Ővele járok.

A 19. versben azt is mondja: ettől a naptól kezdve megáldalak benneteket. Még nem látszott. Még nem volt aratás, ami áldott lett volna. Ám azt mondja Isten: A mag a földben van, és Én megáldalak téged. Bízz Bennem! Még nem látod, még nincs meg az aratás, még nem teljes a kép, de ígérem neked, hogy Én megáldalak téged, és mostantól újat írunk.

Arra gondolok, hogy a szívünkben hívőkként olyan jelentős nekünk megragadni ezt újra meg újra, hogy időnként megálljak, és azt mondjam… Mit mondott Haggeus? Nem azt mondta: Gondold meg! ; hanem azt mondta: Jól gondold meg! Gondold át! Hogyan mennek a dolgok? Mi van az életedben? „Lehet, hogy valahol elfordultam?” Lehet, hogy nem úgy van, mint ahogy az az ember írta a disszertációjában? Lehet, hogy nem úgy van, hogy én tudom és értem? Lehetséges?

Megállni, és nem kárhoztatni magunkat, hanem azt mondani: Uram, kereslek Téged. Uram, a mai naptól új időszámításunk van. Uram, a mai naptól kereslek Téged, és bízom Benned, hogy Te tartogatsz nekem valamit.

Ámen.