Ne félj Isten tervétől! & Fedetlen arccal

2017 október 11. szerda  18:30

P. Farkas László

Drága Mennyei Atyánk, drága Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy imádhatunk Téged, dicsérhetünk és magasztalhatunk! Valóban Tiéd minden tisztelet, és minden dicséret Téged illet. Nem akarunk semmi másban dicsekedni, hanem csak Tebenned. Az Ige is ezt mondja: „Aki dicsekszik, abban dicsekedjen, hogy ismer Engem. Tudja, hogy Én irgalmas vagyok.” Köszönjük, Urunk, hogy megtehetjük ezt! Köszönjük, hogy még a gyengeségeinkkel is dicsekedhetünk, hogy a Te erőd, a Te kegyelmed kitűnjön.

Köszönjük, Istenünk, hogy itt lehetünk Teelőtted, és elfogadhatjuk, amit Te szólni akarsz, mondani akarsz nekünk! Köszönjük, Urunk, hogy a Te szíveden mindig az van, hogy Te szólni akarsz hozzánk. Tegyél képessé bennünket, Urunk, hogy el tudjuk fogadni Tőled a Te tervedet, a Te akaratodat. Adj nekünk ehhez örömöt, szelídséget! Jézus Krisztus nevében, Urunk, csak áldd meg ezt a néhány gondolatot! Ámen.

Találkoztál-e már túlélővel? Ha igen, akkor emlékszel-e rá, hogy mit kérdeztél tőle? Nagyon érdekes! Én azt gondolom, hogy egyetlen egy dolgot lenne érdemes egy túlélőtől megkérdezni, azt, hogy hogyan sikerült. „Mi volt a titok, hogyan menekültél meg?” A többi dolog annyira nem érdekes! Az, hogy aznap épp mi volt rajtad, hogy melyik lábbal keltél fel, az annyira nem érdekes, de az igen, hogy hogyan menekültél meg.

1Móz:8-ban van egy túlélő, Noé. Amit ő túlélt, az nem volt kis dolog. Én azt kérdezném tőle: Noé, neked mi volt a titkod, hogyan menekültél meg? Ez – hála Istennek! – benne van a Bibliában. Úgyhogy ezt megnézhetjük most. Az egyik vers:

1Móz 6:8  Noé kegyelmet talált az ÚR előtt.

Kegyelmet talált. Aztán a következő versben azt olvassuk, hogy Noé igaz, tökéletes férfiú volt a kortársai között, és Noé Istennel járt. Ez volt a titok. Ez volt az, ahogyan megmenekült, hogy Istennel járt. Ez olyasvalami, amit mi ismerünk, akik itt vagyunk, és elmondhatjuk, hogy ez mekkora áldás az életünkben, nem? Az, hogy a mai napon is Istennel járhatunk, és ugyanúgy, ahogy Noé, tudhatjuk a titkot az életünkre nézve, és aztán más emberek életére nézve is.

Észrevettem még, és erre gondoltam: Mit jelenthetett az, hogy ő Istennel járt? Ez az, hogy Isten egyszerűen csak elmondhatott neki dolgokat, amik még majd csak azután fognak bekövetkezni. Ez annyira megáldott! Mert azt látjuk, hogy Isten hajlandó volt valakivel megosztani az Ő gondolatait, az Ő tervét, de nem mindenki volt kíváncsi rá. Noé viszont igen.

Noénak Isten elmondhatott előre dolgokat, és erre gondoltam, hogy én annyira szeretnék ilyen lenni, akinek Isten elmondhat dolgokat előre. Az EFO pontosan így mondja:

Zsid 11:7 Noét Isten a hite által előre figyelmeztette azokról a dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni.

Előre figyelmeztette azokról a dolgokról, amiket még nem lehetett látni. Noénak Isten beszélhetett előre dolgokról. Aztán azt látod, hogy később is folytatódik, hogy Isten keresi Noét, és továbbra is beszél neki. Látod, amint Noé megépíti a bárkát, és megmenekül a családjával. Azt látod ebből, hogy Noé nem félt Istennel járni. Nem félt attól, hogy hallja Istennek a tervét. Úgy értem, lehet, hogy nem volt könnyű az, amit Isten mondott, és aztán kért tőle, de hit által elfogadta, aztán beleállt ebbe.

Aztán később is, amikor Isten azt mondja:

1Móz 9:1 Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

Isten elmondja neki előre, hogy mit szeretne. Aztán azt látjuk, hogy miután Noé meghalt, a következő nemzedéknél már nincs meg ez, nem járnak Istennel. Igazából önmagukkal járnak. Tudják, hogy mi Isten akarata, de éppen az ellenkezőjét teszik. Nagyon érdekes aztán, hogy 1Móz 11:4-ben azt mondja, hogy építettek egy várost, egy tornyot, hogy maguknak nevet szerezzenek, és, hogy el ne széledjenek az egész Föld színén. Éppen az ellenkezőjét teszik annak, amit Isten akar. Félnek, hogy nehogy szétszéledjenek.

Péld 10:24 Amitől retteg az istentelen, az esik meg vele, amit pedig az igazak kívánnak, megtörténik.

Féltek szétszéledni, de aztán az Úr jött, hogy lássa, hogy mit tesznek. Azt látta, hogy a gondolataik, a tervük még csak a kezdet, és összezavarta a nyelvüket, a beszédüket, és azután szétszéledtek. Megmutatkozott, hogy Isten az Úr, és az Ő terve akkor is megvalósul, ha azt nem akarják.

Csak erre gondoltam, hogy nem kell félnünk Istennek a tervétől. Igen, lehet, hogy néha nagyon nehéznek tűnik, amit kér Isten, de amikor belelépünk hit által, Isten odaadja benne az áldást, az örömöt, a nyugalmat, a békességet hozzá, és bízhatunk benne, hogy ez lesz a legjobb nekünk.

Nem olyan régen, amikor indult a KHARISZ-ban a tanév, három nappal az iskola indulása előtt kiderült, hogy azokat az áhítatokat, amiket eddig az alsós tanárok csináltak egy héten négyszer külön-külön az osztályokban, nem tudják tovább megtartani, mert nem lehet olyan magas az óraszámuk. Ott volt a kérdés, hogy ki fogja ezt csinálni.

Néhány napig csak mindenfajta megoldáson gondolkodtam: ezt kellene, azt kellene, így-úgy; és aztán Isten megmutatta, hogy ezt nekem kellene, és azt is megmutatta, hogy miért, hogy erre készített már előtte. Ez pontosan az Ő terve napokra lebontva. Annyira megáldott engem, miután el tudtam ezt fogadni! Nem féltem tőle. Olyan nagyszerű áhítataink vannak most, de először nehéz volt.

Zsolt 73:24a tanácsoddal igazgatsz engem.

„Terved, akaratod, szándékod az, ahogy igazgatsz engem.” Ebben áldás van. Nekünk nem kell félnünk, mint az istenteleneknek, hanem egyetérthetünk az Igével, hogy tényleg minden a javunkra van.

Erre bátorítalak, hogy nem tudom, hogy Isten mit kér ma tőled, miben akarja, hogy járj Vele, gondolkodj Vele, mi az, amit szeretne, hogy elfogadj, mint az Ő terve, de csak legyél bátor. Mert ismerjük Istent, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk. Ámen.

Urunk, csak köszönjük Neked, hogy nem kell félnünk, a Te terved tökéletes, és tegyél bennünket képessé arra, hogy azt elfogadjuk, és hogy bele is tudjunk állni abba. A Te Fiad, Jézus Krisztus nevében, ámen.

 

P. Bendegúz

Annyira fantasztikus volt az, amit p. Farkas Laci beszélt, hogy meg tudnám hallgatni háromszor is. Úgyhogy most azt folytatnám.

Dicsérünk, Istenünk! Áldunk Téged, drága Szent Isten! Te vagy a legszebb rózsa, és dicsérünk Téged. Istenünk, beszélj ma! Te beszélj Istenünk, mert tudjuk, hogy a Te szíved itt van, hogy taníts minket, de nem az elménkben. Az elménkben is, de a szívünkben és a szellemünkben. Istenünk, nyisd meg nekünk a Te beszédedet, a Te drága Szent nevedben, ámen.

Ézs 46:4 Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

Azt mondja, hogy Ő Isten az egész életemben, és bízhatok Benne, merthogy Ő egész megvénülésemig nem fog elhagyni. Őszülsz már? Itt azt mondja, hogy Ő hordoz. Ő teremtett engem, és hordoz. P. Laci azt mondta, hogy Isten rá merte bízni a titkait Noéra; például azt, hogy mi jön.

Ézs 46:9 Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.

Mint 5Móz 6:4-ben: Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!; és itt azt mondja, hogy emlékezz meg erről, hogy nincs más Isten, és nincs más Szabadító, és nincs senki, aki Hozzá hasonlatos lenne. Emlékezzünk erre, hogy senki nincs olyan, mint Isten. Senki! Van-e bárki, akiben bízhatok? Nincs. Isten az, az egyedüli Isten.

Ézs 46:10 Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.

Ő az, Aki megjeleníti, Ő beszél, és Ő igazat beszél. Igazat beszél! Megáll az Ő tanácsa, és véghezviszi az akaratát. Erről beszélt p. Laci. Ám ez az Ő szeretetében van, az Ő szeretetében felém, és ezért bátran belehelyezhetem a bizalmamat Ő belé. Mert biztos. Ő Kőszikla, és biztos, és amit megmondott, Ő megcselekszi, és megjeleníti.

Ézs 46:11-ben beszél az Ő tanácsának férfijáról.

Ézs 46:12-13 Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól. Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.

A keményszívűekhez beszél. Külön beszél hozzájuk, mert a többiek hallják. Az, akinek puha a szíve, hallja. Azt mondta P. Laci, hogy Noé kegyelmet talált Isten előtt. A kérdés az, hogy a többiek miért nem találtak kegyelmet Isten előtt?

Jak 4:6 De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.

Ő adja a kegyelmet – ez jelen időben van. Ő nagyobb kegyelmet akar adni. Ez az Ő természete. Ő nagyobb kegyelmet ad. Viszont van valami, ami azt visszatartja. Egy dolog visszatartja. Lehet az az én bukásom? Nem. Viszont azt mondja, hogy van egy dolog – az előbb láttuk Ézsaiás könyvében, és P. Laci beszélt erről –, az, hogy a kevélyeknek ellene áll.

A büszkéknek ellenáll. Mit jelent ez? P. Laci beszélt arról, hogy ezek az emberek nekifogtak és tornyot kezdtek építeni, és ez az egész róluk beszélt, ez az ő gondolkodásuk volt.

Lehet, hogy amikor a büszkeségre gondolsz, akkor úgy gondolsz rá, mint ami nagyon nyilvánvaló. Csak egyszerűen az, hogy ott én vagyok, az én gondolataim, az én módom, az, ahogy én kitaláltam. Amint ebben gondolkodom, járok benne, és építem a tornyot, még az is lehet, hogy azt gondolom, hogy Istennek építem a tornyot. Isten azonban soha nem kérte a toronyépítést, hanem azt, hogy az a nagyobb kegyelem, amit Ő ad és adni akar, az az enyém lehessen, és az, hogy amikor Őrá tekintek, nem akarok többé magamra tekinteni. Akkor alávetem magamat Istennek.

Annyi nagyszerű dolog van itt!

2Kor 3:17-18 Az Úr pedig a Szellem; és a hol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.

Az Úr Szellem. Ézs 31-ben azt mondja Isten: Hogyan tehetitek ezt, hogy Egyiptomhoz menekültök? Ézs 31:3 Hiszen Égyiptom ember, és nincs nála szabadítás. Isten az, Aki Szellem. Én és mindannyian itt a világban csak a Teremtés keretein belül vagyunk. Ám Isten! Isten nincs ebben benne. Mert Isten Szellem, és Őnála van a szabadítás.

Én viszont mehetek dolgokhoz, amik ebből a világból vannak, és próbálok biztonságot, megoldást és gyógyszert találni ezekben, de ezek csak ebből a világból vannak. Ezek csak erőtlen dolgok. Nekem Istenre van szükségem, Aki Szellem, Aki hatalmas, Aki nem szorult bele ebbe a Teremtésbe. Őrá van szükségem. Azt is mondja, hogy ahol az Ő Szelleme van, ott szabadság van. Annyira nagy szabadság az, amikor ezeknek a dolgoknak nincs nagy jelentősége az életemben!

Persze, nagyon félre lehet érteni, amit mondok. Mert amikor odamész Istenhez, és bízol Benne, és jársz Vele, akkor Ő megtanít ennek a teremtésnek a dolgaira. Azért mondtam ezt így, mert el akarom különíteni a világrendszert attól, ami csak egyszerűen a fizikait jelenti. Mert Isten megtanítja azt, hogy hogyan élj a fizikai világban, de az életünk nem ebben van. Ha megtalálod Istenben szellemben az életed, én állítom, hogy akkor tízszer jobban éled az életed a fizikai világban, emberi mércével nézve is. Mert Isten megtanít ennek az egésznek az igazi valóságára, hogy ez miről szól, és hogy hogyan járhatsz ebben.

Én nem a világtól akarom megtanulni. A világ már megtanított erre. Tudod, mit? Az egész rossz és hiábavaló. Viszont a Teremtő meg tud tanítani ennek a fizikai világnak az igazi valóságaira, de nem ebben találom meg, hanem Isten szellemében és Isten igazságában. Úgyhogy azt mondja, hogy nagyobb kegyelmet ad.

2Kor 3:18-ban azt mondja, hogy mindnyájan fedetlen arccal szemléljük az Ő dicsőségét. Nyilván, ha ott van az én büszkeségem, ami azt jelenti, hogy egy picit is magamat tartom szem előtt, csak magamra tekintek, akkor nem láthatom az Ő dicsőségét. Ennyi a kis büszkeség, kis észrevétlen. Ám azt mondja, hogy amikor fedetlen arccal szemlélem, akkor az Ő képére elváltozom, dicsőségről-dicsőségre az Úrnak Szellemétől.

Mi újjá lettünk teremtve. Az utóbbi hónapokban beszéltem itt-ott erről egy kicsit, de annyira fontos, hogy ezt értsük! Mert használjuk ezeket a kifejezéseket, de lehet, hogy egyáltalán nem is értjük, hogy miről beszél Isten ott.

Ján 1:12-13 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A ki nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Istentől! Lehet, hogy azt gondoljuk: Rendben, Istentől születtem!; de nem igazán értjük meg, hogy ez mit jelent. Isten lényéből születtem újjá. Isten, ahogy Ő szellemi lény, és a szellemi világban él, Őtőle, ugyanabból való új lény lettem. Isten típusú lény. Merthogy Ő szült.

Ján 3:6 A mi testtől született, test az; és a mi Szellemtől született, az szellem.

Ez két külön dolog.

Ján 3:7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

Szükséges egy új születésnek megtörténni az életedben. Merthogy az anyukádtól megszülettél testileg, de szükséges, hogy egy új szellemi lény is megszülessen.

Ján 3:8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod … így van mindenki, a ki Lélektől született.

Emberileg nem érthető az, hogy ez, hogyan működik. Amikor azonban belépünk Isten jelenlétébe, annyira egyszerű az egész. Annyira egyszerű! Merthogy fedetlen arccal szemlélem az Ő dicsőségét.

Kol 3:10  És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:

Azt mondja, hogy felöltöztük ezt, és az, hogy „újulása van”, azt is jelenti, hogy felépül, hogy olyanná válik, mint Isten, és itt ábrázatról beszél. Az Ő képe szerinti teljes ismeretre újul. Isten erre hívott minket, hogy szabadon szemléljük Őt, szabadon az Ő dicsőségében, és dicsőségről-dicsőségre olyanokká leszünk, mint Ő. Nehogy azt gondold viszont, hogy ez a külsődről szól! Ez nem arról szól, hanem a lényedről, a valódról.

Még egy dolgot hadd mondjak!

Zsolt 33:18-19 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.

Szemmel tartja őket. Úgy, ahogy Noét szemmel tartotta. Azt, aki bízott az Ő kegyelmében, szemmel tartotta.

Zsolt 147:11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

Az Úr gyönyörködik abban, aki az Ő kegyelmében reménykedik, aki nem állítja meg saját magával. Saját magát nem állítja meg saját magával abban, hogy odamenjen Őhozzá. Nem áll saját magának az útjába abban, hogy elfogadja azt a kegyelmet, ami Istentől van. Itt azt mondja, hogy gyönyörködik ebben az Úr, és hogy van, aki hajlandó félretenni saját magát. Ami olyan nehéznek tűnhet, pedig annyira egyszerű, mert csak a nulla „én”-t jelenti.

Azt jelenti, hogy nem 10%-ban vagyok jelen, hanem 0%-ban. Fedetlen arccal szemlélem az Ő dicsőségét. Isten gyönyörködik ebben. Gyönyörködik abban, amikor valaki azt mondja: Csak hadd lássalak Téged! Ez az, amikor Noé járt Istennel. Noé és Énok – ők jártak Istennel. Ők szemlélték az Ő dicsőségét. Amikor szemléled az Ő dicsőségét, akkor Ő beszél hozzád, tanít téged, és elváltozol az Ő képére.

2Tim 2:19 Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.

Azt mondja: Ismeri az Úr az övéit! A másik pedig az, hogy álljon el a gonoszságtól, a világ dolgaitól. Noé idejében megvolt a gonoszság, de az nem volt más, mint ami ma van, vagy bármikor volt a történelemben. Mert ez az emberi hatalom és a jó nagy ördögi „segítség” rajta. Azt mondja: Állj el tőle! Merthogy Ő ismer téged. Ő ismer téged, és Ő gyönyörködik benned, és Ő szemmel tart téged. Ezért bízhatok Benne.

Ezért bízhatok Benne, és nem kellenek azok a dolgok. Nem kellenek a világnak a dolgai és a világnak a módszerei és a toronyépítése a világnak. Ez mind rólunk szól. Azt mondja Isten: „Figyelj csak! Egy kicsit el tudnál feledkezni magadról? Csak egy kicsit!” Nem úgy, ahogy a világ mondja, hogy feledkezz el magadról, hanem az, hogy fedetlen arccal szemlélni a dicsőséget. Csak olvasni egy verset, ahol nem is magamra gondolok, és hagyom, hogy Ő beszéljen hozzám, és gyönyörködöm az Ő szavában.

Mal 3:13 Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?

„Keményen beszéltek Ellenem.” Mire azt mondják: „Mi? Nem mondtunk semmit!”

Mal 3:14 Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?

Meg szokott-e lenni ez a szívünkben: „Hiábavaló!”?

Mal 3:15 Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!

Azt mondhatom: „Hiábavaló! És nézd meg, ő büszke, és a saját tervét viszi végbe, és megkeményíti a szívét, amikor Isten beszél hozzá. Nézd meg! Igazából szerencsés. Sőt, irigylem! Mi haszna annak, hogy én követem az Urat?” Sokat hallottad ezt magadtól, nem? Lehet, hogy másoktól, lehet, hogy más hívőktől. „Miért nem segít rajtam az Úr? Az a másik pedig olyan, és rendben van.” Azt mondja Isten: Keményen beszéltek.

Ez olyan, mint amikor a főnököd azt mondja: Bízom benned, de ezt a munkát inkább más csinálja meg, jó? Akkor azt feleled: Mit jelentett az elején, hogy bízik bennem? Ugyanez itt is: Ó, Uram, bízom Benned, de neki milyen jó, aki nem!

Mal 3:16 Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.

Nemzeti szinten azt mondták, hogy nem éri meg az Urat követni. A szívükben ezt mondták. Voltak azonban néhányan, akik összegyűltek, és tudták egymásról: „Te az Úrral jársz, ugye? Én is az Úrral járok, és nem adnám semmiért. Semmiért nem adnám!” Azt mondja, hogy az Úr figyel és hallgat.

Az Úr ismeri az övéit, és gyönyörködik azokban, akik az Ő kegyelmében bíznak. Gyönyörködik bennük, és ismeri őket, és ők összegyűlnek, és tudod, mit mondanak? Azokban az emberekben, akik követik Istent, van egy idegesítő dolog (ez az egyik, mert nem egy van, hanem sok). Azt mondják: „Nem igazán érdekel, hogy mit mond az az ember ott. Mert mi ismerjük az Urat. És ha egyedül ismerem, akkor is. Gyönyörködöm Ő benne, és Ő gyönyörködik énbennem. És nem akarom magamat berakni oda. Az embert berakni az egészbe?! Nem! Hanem csak szemlélni az Ő dicsőségét, és olyanná lenni, mint Ő. Olyanná lenni a szívemben, az Ő valójában.”

Azt mondja Isten, hogy Ő ismeri ezeket az embereket, és van egy emlékkönyv is.

Mal 3:17-18  És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.

Tudod, ha a világból nézzük, sokszor nem néz ki jól, amit mi csinálunk, de az az igazság, hogy Istent nem is érdekli ez, nem is gondolkodik ebben, és azt mondja: „Te se abban gondolkodj! Gondolkodj Velem! Gondolkodj abban, amiben Én vagyok. Nézd az Én dicsőségemet, és ebben neked is dicsőséged van.” Tudod, mit? Lassacskán elfelejtjük azt, amit a világ mond. Nem lesz olyan fontos, mert sokkal értékesebbet találtam.

Azt mondja Isten: Meglátjátok! Meglátjátok, hogy különbség van. Mert Ő ismer téged, és gyönyörködik benned, ahogy te gyönyörködsz az Ő kegyelmében. Tudod, mit? Annyira bízhatsz Istenben! Annyira bízhatsz Benne az egész életedben, vénségedig, amíg megőszülsz.  Annyira bízhatsz Benne! Mert Ő szemmel tart téged, szeret téged. Gyönyörködik benned, és nem hiábavaló. Nem hiábavaló! Nagyobb kincsed van neked, mint bármi ebben a világban: az, hogy fedetlen arccal szemlélheted az Ő dicsőségét.

Ámen.