Az Éden kertje ma

2017 szeptember 6. szerda  18:30

1Móz 2:15 Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.

1Móz 2:22-23 Az ÚR Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez már csontomból való csont és testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert emberből vétetett.

1Móz 2:25 És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.

Arra a környezetre gondolok, amibe az embert helyezte Isten eredetileg. Szeretem azt mondani azt, hogy elég tökéletes volt, éjszaka a szomszédok nem zajongtak soha, Ádámnak soha nem kellett féltékenynek lennie a feleségére, Éva soha nem gondolkodott azon: Kövérnek tűnök ebben a ruhában?; Ádám soha nem veszekedett Éva édesanyjával, Éva soha nem gondolkodott azon: Vajon én vagyok-e a legszebb asszony itt? 🙂 Milyen nagyszerű lehetett! Soha nem kellett azon tűnődniük, hogy hó végéig lesz-e elég. Szóval tökéletes volt, ezzel ezt akarom mondani.

Komolyabban: Hol voltak? Szeretnéd-e tudni az Éden kertjének a pontos helyét? Elmondom nagyon szívesen, könnyű igazából. Isten akaratának a közepében voltak. Isten akaratának a közepén voltak. Ami Isten akarata volt az ember számára, ők annak a közepén voltak. Az Éden kertje ott volt. Az, hogy Isten akaratában voltak, az azt jelentette, hogy az Ő tervében voltak, és ha az Ő tervében voltak, az azt jelentette, hogy jelentősek voltak.

A héten volt egy egész jó óránk (ABT) az örök biztonságról, és ezekről a versekről beszéltünk:

Róm 8:29-31 Mert akiket eleve ismert – azok az emberek, akiket Isten ismert –, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Gondolj erre az igazságra! Nézzünk meg még egyet:

Ef 1:4 Mert kiválasztott minket őbenne a világ teremtetése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte.

Hívő vagy? Ha hívő vagy, akkor tedd hozzá ezt: Isten kiválasztott téged a világ teremtése előtt. Azért ez mennyire rendkívüli! Gondolj bele ebbe! Mennyire nagyszerű! Isten kiválasztott téged. Ez azt jelenti, hogy Neki van terve számodra. Te Isten tervében vagy. Nem kell az Éden kertjében lenned ehhez.

Sokszor ez a problémája az embernek. Elképzeljük: az Éden kertje vár rám valahol egy bizonyos helyen. Emlékszem a ’70-80-as években az Éden kertjét úgy hívták: USA. „Ha ki tudnék szökni ebből a Gulágból, akkor eljuthatnék az USA-ba. Akkor ott, tyű! Kolbászból lenne a kerítés. Az élet tökéletes lenne. Bárcsak ott élhetnék!” Ma emberek Észak-Afrikában azt gondolják: „Európai Unió = Éden kertje. Az élet ott tökéletes lesz, ha eljutok oda.” Ez a mentalitás mindig megvan: „Ó, csak vigyél engem tovább! A látóhatáron túl, a dombon túl, ennek az utazásnak a végén, ott van a válasz.” Ezért az ember mindig valahol máshol akar lenni.

Van egy mondás is erről: „A szomszéd kertje mindig zöldebb. Ott van az Éden kertje. A csudába! Egy kerítéssel arrébb, rossz helyre jöttem.” Ez a gondolkodás nagyon is emberi.

Zsolt 139:9-10-ben olvasunk erről. Mi van, ha messzire megyek? Mi van, ha elutazom? Mi van, ha más helyre megyek? Van egy ilyen elképzelésem, hogy akarom az Éden kertjét, és tudom, ha eljutok arra a helyre, ott lesz az Éden. Az a hely meg fogja adni nekem. Vagy: „Ha az a nő / az a férfi az enyém lesz, akkor az megadja nekem. Ha megházasodom, ő lesz az én Éden kertje nekem. Együtt fekszünk a mezőn, szólnak a hegedűk… Romantikus lesz, gyönyörű, csodálatos, tökéletes lesz.” Borzasztóan romantikus lesz. 🙂 Vagy: Amikor végre megkapom azt az előléptetést, akkor az Édenben leszek.

A hiba ez, hogy rossz helyen keresem, kívül keresem.

Mi azt mondanánk: Persze, létezik egy hely. Ahogy mondtam az előbb Ádámról és Éváról: Isten akarata az Éden kertje, az az a hely. Létezik egy személy, Aki az „Édent neked adja”, úgy hívják, hogy Jézus. Ha Őbenne vagy, és ha Ő ott van benned, akkor ott vagy – bárhol is legyél – Isten akaratában. Akkor Istennek van egy terve veled. Neki akarata van veled. Ott lehetsz az Éden kertjében, bárhol vagy. Ne keresd azonban a rossz helyet. Ne keresd a rossz helyen. Csak egy hely létezik, ahol megtalálod az Édent, és az nem egy embertől függ, nem attól függ, hogy embereknek tetszik-e, amit csinálsz, nem attól függ, hogy mekkora a jövedelmed. Semmin nem múlik, amit magadon kívül találsz.

Térjünk vissza Eféz 1-hez: kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk Őelőtte. Kiválasztott minket Krisztusban. Kiválasztott minket. Azt mondta: ő az enyém lesz. Ha hívő vagy Jézusban, tudd, hogy Ő kiválasztott téged, mielőtt a világ elindult volna. Hívő vagy ma? Ha igen, akkor Istennek van terve veled. Istennek van terve a számodra.

Nem kell valahol egy kertben csücsülnöd, nem kell körülötted tökéletesnek lennie mindennek, hanem bárhol is legyél, hordozod magaddal ezt a jelentőséget, hogy Isten nem hibázott, amikor elhívott téged.

Ha ezt a rövid időt nézzük, amit mi eltöltöttünk Istennel személyesen az életünkben… Egy éve vagy hívő, vagy öt-tíz-húsz éve, rövid ideje. Ránézünk ezekre az évekre, napokra, hónapokra, mit látunk? Látjuk a bukásunkat, látjuk a megingásunkat, a billegésünket, a kételyeinket, és azt kérdezzük: „Számít ez egyáltalán? Ér valamit az, hogy én Istennel vagyok? Úgy értem, hozzáadok valamit a csapathoz? Úgy érzem, mintha mindig kispadon ülnék. Mintha mindig tartalékban lennék. Nem tudom. Van bármi haszna annak, hogy én hittem Jézusban? Az életemnek van így jelentősége, értéke? Ránézek az emberekre, akik körülöttem vannak, nem látom, hogy hatással lennék rájuk. Nem vagyok olyan biztos benne. Számít az életem?”

Megnézed a családodat, a munkádat, a munkatársaidat, és bizonytalan vagy: Számítok? Belenézek a tükörbe, és azt mondom: „Nem vagyok olyan biztos benne. Lehet, hogy én vagyok az, akit Isten véletlenül hívott el. Azt mondta: Neki nincs tervem, de kell még egy ahhoz, hogy meglegyen a csapat.” Nem! Istennek volt terve veled, Istennek van terve veled. Azt olvassuk ezekben a versekben, hogy Neki megvolt ez a terve, mielőtt a világ megalapult volna. Az az öt, tíz, harminc vagy hetven év, ami neked van Jézussal, az nem változtatja meg ezt az örökkévaló tényt, hogy Ő beleszőtt téged az Ő tervének az anyagába. Nincs hiba, nincs tévedés ebben. Ez azt jelenti:

Ef 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Készített Isten jó cselekedetet neked és nekem? Van terve, amiben használni akar minket? A Bibliám azt mondja, hogy igen. Mi a nagyobb? Honnan jön a jelentőséged? Miért számítasz?

Amikor építenek egy felhőkarcolót, akkor mi a fontosabb, mi a nagyobb? Az ember, aki kubikol a gödörben, vagy a terv, amit a tervező csinált az épülethez? A terv a nagyobb. Fontos az, amit a munkás csinál? Persze, de a terv nagyobb. Figyelj, ez így van az életünkben: Isten terve; az, hogy behívott minket; az, hogy elhívott minket. „Ha úgy tűnik is neked, hogy nem vagy nagy szám, hogy nem érsz el túl sokat, figyelj, Én elhívtalak téged. Ott vagy az Én tervemben. Ott vagy Jézusban. Ez nem hiba, neked van jelentőséged, te számítasz az Én akaratomban.”

Miért mondom ezt? Azért, mert könnyű egy hívőnek elfogadni Sátán hazugságát, és másra nézni, külső dologra nézni. „Nézd meg a bankszámlámat! … Nézd meg, milyen vacak az autóm! … Nézd meg, milyen ütött-kopott a házam! … Nem tudom megcsináltatni a fogamat. … Jelentéktelen vagyok, értéktelen vagyok, haszontalan vagyok, nem számítok.” Olyan könnyű így gondolkodni!

A minap meséltem róla, eszembe jutott egy testvér. Sokan tudjátok, hogy miután megtértem, a hitem első öt évében Kanizsára, a szülővárosomba jártam evangelizálni, bibliatanulmányt tartani. Találkoztam egy bácsival, alacsony, fehér szakállú férfi volt. Volt neki egy diplomatatáskája, és papírból rá volt ragasztva: Jézus a megváltó; és ki volt színezve. Mindig láttam az aluljárókban. Csak ott állt, mosolygott, és ha valaki odajött megkérdezni, mi ez, akkor beszélgetett vele Jézusról. Nagyon öreg volt. Néhányan emlékszünk rá, akik láttuk őt.

Egyszer volt szerencsém hozzá, Kanizsa felé utaztam, és ott volt a vonaton egy szombati napon. Beültem mellé a kupéba, beszélgettünk és mesélt. Nagyon öreg volt, és nagyon vacak állapotban volt fizikailag, de mesélte a történeteit, mesélte, hogy Isten mit tett vele. Mesélte, hogy Isten hogyan használja az életét.

Emlékszem, amikor egyszer az aluljáróban megszólítottam – csak úgy örültem neki –, elkezdtünk beszélgetni, és azt mondta: Fiam, álljon már oldalra egy kicsit, mert nem látják az emberek a diplomatatáskámat. Csak az érdekelte, hogy az emberekkel beszélhessen Jézusról. Nem volt sok pénze, a vége felé nem volt nagyon tiszta, a nevét nem tudom, de az élete számított. Biztosíthatlak, hogy nem azért számított, mert valaki azt mondta neki: Öregem, menj már ki az aluljáróba, és csináld ezt!; hanem mert ő máshova nézett.

Olyan könnyű elfogadni Sátánnak a hazugságát: „Én túl fiatal vagyok, hogy tegyek valamit! / Én túl öreg vagyok, hogy tegyek valamit. / Én túl elfoglalt vagyok, hogy számítson az én életem Istennek!” Lehet ez bármi: az egészségem, a családi állapotom, a gyerekeim száma, a gyerekek hiánya, a pénz hiánya, a pénzem sokasága… Olyan könnyű! Figyelj azonban! Itt a különbség: Hova tekintek a szívemben, hova nézek, ki vagyok én, hol vagyok én? Te Jézusban vagy. Isten kiválasztott téged Krisztusban, a világ teremtése előtt. Az életed számít.

Én erre bátorítalak: tekints arra, hogy ki vagy. Nézz arra, aki Jézusban vagy, és ragadd meg ezt a szívedben! Ne fogadd el a hazugságot! Merj Istenre nézni, és merd azt kérdezni Tőle: Istenem, van valamid a számomra a mai nap? Ezért mondjuk: Merj belenézni az Igébe! Merj belenézni az Igébe, olvasd, vedd a szívedre, és kérdezd meg Istent: Van valamid a számomra a mai nap?

Ez olyan egyszerű, olyan magától értetődő, de annyira életet formáló! Mert az Igéből megerősödik a szívem ebben, hogy ki vagyok én, hogy az életem számít Isten akaratában. Csak abban akarlak bátorítani, hogy járj ebben. Isten jelentőséget adott nekünk.

Amióta az Éden kertjét elveszítettük, az emberek egyfolytában jelentőséget keresnek maguknak. Emlékszel szovjet fotókra tábornokokról? Szép nagydarab ember, és be van borítva a mellkasa kitüntetésekkel. Volt, akinek még a nadrágján is volt kitüntetés. Miért? „Mert én jelentős vagyok!” Vagy a névtábla egy iroda ajtaján: Dr., Prof., Div.,… Miért? „Mert számítok!” Vagy: „Nekem van a legextravagánsabb karácsonyi díszítés a házamon, mert én számítok! … Az én autóm a legnagyobb, az én gyerekeim viselkednek legjobban, …” Tényleg? Tényleg ez számít?

Merjük Istentől kérni, hogy kik vagyunk, hogy miért számítunk! Ha Ővele beszélünk, Ő meg fogja válaszolni, el fogja árulni nekünk. Rá fog mutatni, és azt fogja mondani: „Figyelj! Én szerettelek téged, amikor még nem indultak el a csillagok. Nekem számítasz. Én kiválasztottalak téged, neked jelentőséged van, és ez nem függ semmi mástól.”

Merjünk az Igéhez fordulni, merjünk Istenhez fordulni! „Uram! Tartogatsz nekem valamit a mai napon? Van akaratod a számomra? Van terved velem? Kérlek, add meg nekem!” Erre az idős testvérre gondoltam (valahol Balaton mellett lakott), és arra, hogy milyen könnyű lett volna neki azt mondani: Öreg vagyok, az én életemnek vége. Milyen könnyű lett volna neki otthon ülnie: „Ennyi! Nincs semmim, nem is számítok.” Ő viszont nem ezt mondta a szívében, hanem azt mondta: Nekem van egy üzenetem, van egy bizonyságom. Nem egy, sok volt neki, és mesélte azokat. Azt mondta: „Istenem! Tartogatsz nekem valamit, a mai napra?” Isten tartogatott neki valamit, egész végig!

A második dolog az Éden kertjével kapcsolatban. Nemcsak hogy Isten tervében voltak, hanem Isten jelenlétében is. Ami nagyon értékes nekünk!

1Ján 4:4 Gyermekeim, ti Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.

Mit jelent ez: „Nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki a világban van.”? Ez azt jelenti, hogy biztonságban vagy. Nagyobb az, Aki benned van, mint aki a világban van.

Egy testvérnek nem volt rendben az útlevele, itt volt Magyarországon, és kerülte a rendőröket. Aztán egyszer autóban ült, amikor egy rendőr azt mondta neki: Szállj ki! Mire az autóban az utasa azt mondta: Ne szállj ki, mert ez egy diplomáciai autó, és nem csinálhat veled semmit, amíg idebent vagy. Így ez a testvér nem szállt ki. (Nem bátorítok senkit törvényszegésre, félreértés ne essék!)

Ez olyan, mint amikor az ellenség rád fogja a pisztolyt, és azt mondja: Gyere ide, különben lelőlek!; miközben köztetek a golyóálló üveg van. Azt feleled: Dehogy megyek! Azt mondja: „Gyere ide, különben lelőlek! Tudod, milyen pisztoly ez?! Tudod, milyen erős vagyok én?! Tudod, mit tehetek én veled?! Tudod, mit csinálhatok ellened?!” Azt mondjuk: „Igen, de nem érdekes. Nagyobb az, Aki bennem van, mint aki a világban van.”

P. Zoli azt mondta: Isten, Aki bennünk van, Ő örökkévaló. Bármi, amit Ő tesz, az örökkévaló. Sátán, aki a világban van, időleges, és bármi, amit tesz, az időleges. A gonosz nem tart soká, a gonosznak hamar vége lesz. Isten örökké tart. Az Ő uralma örökkévaló. Az Ő királysága áll, az nem inog meg. Az Ő Igéje nem múlik el, és az Ő munkája megmarad. Nagyobb az, Aki bennünk van, mint aki a világban van. Biztonságban vagyunk. Annyira szükségünk van rá! Keressük ezt valahol másutt.

Nagyon szeretnélek bátorítani az imára. A GGWO-ban ma imanap van. Minden hónap első szerdáján van az imanap, amikor is sokan imádkozunk. Vannak, akik böjtölnek is.

Gondoltam az imára. Éljük az életünket, és az ima olyan, mint a víziló. Amikor a víziló a mély vízben van, mit látsz belőle? A feje tetejét, a szemét, esetleg a fülét, néha az orrlyukait. Ennyi, de ez elég neki. Mi is így vagyunk az imával. Itt élem az életem, de kell, hogy néha csak bedugjam a fejem az örökkévalóba, hogy vegyek levegőt, hogy halljak valamit Istentől. Minden más itt van lent, még mindig itt vagyok a víz alatt, de a szemem kilóg, és imában belelátok az örökkévalóba, Isten jelenlétébe, és ez felfrissít engem ebben: nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van. Ó, annyira kell ez!

Ha ebben nem frissülök fel, akkor félelemben fogok élni, félni fogok emberektől, helyzetektől, problémáktól, amik lehet, hogy soha nem jönnek el az életemben, olyan gondoktól, amik lehet, hogy soha nem érkeznek el. Én mégis félelemben élem az életem.

Tehát volt a jelentőség, a biztonság. Még egy: a kapcsolat.  Az embernek kapcsolata volt Istennel az Éden kertjében, igaz? Az embernek kapcsolata volt: Ádámnak Évával, és aztán nekik Istennel.

1Móz 3:8 Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt.

Ez azt jelenti valószínűleg, hogy közössége volt az emberrel nap mint nap, időt töltött Ádámmal, az Ő fiával. Időt töltött az emberrel, akit Ő alkotott. Ez volt az ő kincsük igazán, hogy közösségük volt Istennel. Mindig akkora szükségünk van erre!  Az Írást ezért kaptuk. Azért, hogy Istennel közösségünk legyen, és amint Vele közösségünk van, úgy egymással is közösségünk legyen. Mert ha az Ő szíve van bennünk, ha az Ő gondolatait gondoljuk, utána közösségünk lehet, 1Ján 1:3-4. Ez az, amit kapunk: közösség, Krisztus Teste.

Miért van szükségem a Krisztus Testére? Miért van szükségem a testvérekre? Azért, mert ebben tapasztalok meg valamit az Istennel való közösségünkből. Ez annyira nagyszerű!

Kénytelen vagyok elmondani a következőt. Tegnap p. Zoli ott ült az irodámban, és mondott egy zseniális monológot. Valamit mondott, aztán azt kérdezte: „Hát igazam van, nem? … Igen, igazam van.” Aztán ült, és azt mondta: Olyan könnyen igazam van! Ahogy jöttem felfelé a lépcsőn, arra gondoltam, milyen könnyen igazam lehet. Minden lépésnél, minden lépcsőfoknál mondhatom: „Hát nincs igazam? De, igazam van! Tulajdonképpen szavak nélkül is megy. Csak lépek egyet. Igen. …  Aztán még egyet. Igen. …” Ez volt a monológja. Annyira zseniálisan megfogalmazta! Annyira jó ez a gondolat!

Nem így van tényleg? Olyan könnyű, hogy igazam legyen! Tulajdonképpen nem is kell más hozzá. Senki nem kell hozzá. Egyedül vagyok, és annyira igazam van. Ám ahhoz, hogy közösségem legyen, szükségem van valaki másra, és ha van valaki más az életemben, akkor már nem mindig lesz igazam. Úgyhogy, van egy döntésem: vagy mindig igazam lesz, vagy közösségem lesz – valamelyik a kettő közül.

Erre lettünk kitalálva. Isten berakott minket annak idején az Éden kertjébe ezért. Mert erre volt szükségünk. Szükségünk volt a biztonságra, amit az Ő jelenléte ad. Szükségünk volt a közösségre, amit az Ő jelenlétében élünk meg.  Szükségünk volt jelentőségre. Ezek azok a dolgok, amit minden ember keres. Millió és egy példát hozhatnánk, hogy hányszor és hogyan keresi az ember ezeket a dolgokat, és Isten jelenlétében ez megvan. Isten jelenlétében ez meglehet nekem.

Itt a kérdés azonban: Hajlandó vagyok-e ezt mondani: „Nem érdekel, hogy igazam van-e, én Istent akarom. Uram, én Téged akarlak, nekem Rád van szükségem.”? Ha ezt meg tudom tenni, akkor Isten annyit ad nekem! Ha valaki nézi az életem, azt mondja: „Te, jelentős? Ne viccelj! Te biztonságban? Ne nevettess már! Te?! Miről beszélsz?” Viszont nem számít, mert Istennel én mindezt megtaláltam. Ámen.

Mennyei Atyánk! Ez a mi nagy kincsünk: Te! Te vagy a mi nagy kincsünk! Megvagy nekünk, és itt vagy az életünkben. Benne lehetünk a tervedben. Behívtál minket ebbe. Köszönjük Neked, Istenünk! Annyira hálásak vagyunk, hogy nem kell keresnünk egy földrajzi helyet, egy személyt, egy pozíciót, nem kell mást keresnünk, hanem Benned megnyugodhatunk. Urunk, kérjük, hogy vezess minket újra és újra a Te Igédhez! Urunk, vonj minket az imába! Urunk, adj nekünk áldott közösséget a testvérekkel! Adj nekünk többet, annyira kérjük ezt! Szeretnénk így ismerni, így megtalálni Téged, megragadni azt, amit Te tartogatsz nekünk! Urunk, annyira köszönjük!

Ha úgy nem vagy hívő, ha még soha nem bíztad az életed Jézusra, ha nem hívtad Őt, hogy legyen a Megváltód, ha nem hittél Benne, akkor szólítsd meg Őt, és mondd azt Neki a szívedben most: „Jézus! Szükségem van rád, ments meg engem! Adj nekem új életet, új szívet, egészen új kezdetet! Jézus, hiszek Benned, bízom Benned, ments meg engem! Én Istenem, gyere az életembe, és tegyél mindent újjá! Jézus!” Ha életedben először imádkoztál így, kérlek, küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu)!

Köszönjük Istenünk, áldunk Téged, ámen.

 

Kategória: Egyéb