Amikor Jézus halat csinál – mit is csinál?

2017 augusztus 16. szerda  18:30

János 21. Arról szeretnék beszélni, amikor Jézus halat csinált. Ez előfordult.

Ján 21:3b-6 Elmentek, és hajóba szálltak, de azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor pedig már reggeledett, megállt Jézus a parton, … megkérdezte tőlük: Fiaim, van valami ennivalótok? Azt felelték neki: Nincsen. Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették hát, de kivonni már nem bírták a halak sokasága miatt.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy vezess minket a Te gondolataidban! Segíts együtt elmélkednünk! Vezess minket! Urunk, adj nekünk! Mutass nekünk utat, ahogy az Igédet olvassuk, és amint gondolkodunk. Istenünk, áldd meg ezt a közösségünket, és valóban minden helyet, ahol összejönnek ma testvérek a Te nevedben, áldd meg Uram, legyél jelen! Bátoríts és vezess! Jézus nevében, ámen.

Vannak üzenetek, amelyek nagyon ki vannak csiszolva és forrva, és össze vannak rendezve, ki vannak fényesítve. Ez most nem olyan. 🙂 Úgyhogy kicsit olvasni fogunk, beszélni fogunk róla, és aztán keressük Isten vezetését együtt, ami azt jelenti, hogy neked is részt kell venni ebben. Kérlek, csak így gondolkodjunk együtt, hogy merre vezet minket Isten.

Mit csinált itt Jézus? Odajött hozzájuk:

– Van ennivalótok?

– Nincsen.

– Vessétek ki jobbra a hálót! – és találtak rengeteg halat.

Fogtak rengeteg halat. Aztán kimentek a partra.

Ján 21:9-10 Amikor partra szálltak, látták, hogy parázs van ott, és azon hal és kenyér. Jézus pedig azt mondta nekik: Hozzatok a halakból, amit most fogtatok!

Mi történt itt? Jézus halat csinált nekik reggelire. Látunk ebben néhány leckét. Az egyik az, hogy mennyire erőtlenek voltak a tanítványok arra, hogy maguktól csinálják azt, amit kell; és aztán azt, hogy Isten mennyire képes volt az ő javukra tenni egyetlen egyszerű instrukcióval. Egyetlen egyszerű dolog: Jobb oldalt, most, ott! – és aztán megvolt a gondoskodás.

Ugyanakkor Isten kommunikált feléjük valamit. Amikor kijöttek a partra, holott rengeteg halat fogtak, ott volt gondoskodás: volt számukra reggeli, de nem azokból a halakból, amiket ők fogtak. Ebben üzenet van, és az ez: „Figyelj – mondja Isten –, Én meg tudom áldani a te erőfeszítéseidet. Ennyi! Egy pillanat alatt meg tudom áldani. Ugyanakkor nincs rád szükségem ahhoz, hogy elvégezzem azt, amit kell.”

Ez a gondolat nem könnyű, mert szeretnénk tenni, szeretnénk hozzátenni, szeretnénk, ha azért lehetnénk jelentősek, amit teszünk. Szeretnénk, ha azért számítanánk, ha Isten azért szeretne minket, mert annyira jók vagyunk. Isten azt feleli erre: „Nélkülem még azt az oldalt sem tudod, ahol a hálót be kell dobnod. Igazából nincs is szükségem arra, amit te fogsz.” Ez nehezen elfogadható.

Sokszor beszélünk a kegyelemről. Ha kegyelemről van szó, akkor arra gondolunk, amikor kivégzés előtt valaki kegyelmet kap. „Ó, de jó! Kegyelmet kaptam. Ó, de jó, megúsztam!” Ez a gondolat tetszik nekünk. Ám amikor a kegyelem azt mondja: „Nem számít, hogy mennyit fizetsz, nem számít, hogy mennyit dolgozol, nem számít, hogy mennyit teszel hozzá. Nem azért fogsz számítani, de fontos leszel. Az Én szeretetem miatt. Azért, mert szeretlek. Azért mert Én azt mondom, hogy értéked van. Túl a cselekedeteiden, túl azokon, amiket alkotsz, amit  létrehozol, amit hozzáadsz a képhez, túl a kreativitásodon, a szorgalmadon, a munkádon… mindezeken túl Én értéket látok benned. Az az érték gyönyörű, és Én szeretlek téged. Számít Nekem, amit mondasz.”

Az alkalom előtt ott volt egy testvérnek a gyermeke a büfében, babakocsiban. Körülálltuk néhányan, és gyönyörködtünk benne. Arra gondoltam, milyen vicces, amit csinálunk: valaki artikulálatlanul rikoltozik, és mi gyönyörködünk benne. 🙂 Mennyire vicces! Mégsem az, mert szeretjük, és ez az, ami számít.

Isten ezt mondja: „Figyelj, lehet, hogy nem tudsz semmit hozzáadni a képhez – csak gőgicsélsz –, de Én szeretlek téged. Nincs is hozzárakni valód.” Ugyanakkor Jézus azt mondta nekik: Hozzatok a halakból, amiket fogtatok! Minek? Már úgyis volt ott hal, volt ott kenyér. Minden megvolt, ami kellett. Minek hozzanak ők a halakból? Erre Isten azt mondja: Én a részévé teszlek annak, amit Én csinálok, és azt akarom, hogy érezd, hogy része vagy annak, amit csinálok.

Ezt félre lehet érteni. Ezt félre tudjuk érteni könnyen. Könnyen gondolhatjuk azt: „A mi dolgunk. Majd mi összerakjuk! Majd mi megcsináljuk! Majd mi megvalósítjuk.”  Jön Jézus, és mi: „Dolgozzunk keményebben! Holnap reggel jön Jézus. Készítsünk fel mindent a jövetelére!”

A tanítványok itt nem tudták, hogy jönni fog, de ismerem ezt az érzést. Amikor imádkozom, annyira tisztátlannak, esetleg ostobának érzem magam, és aztán imádkozom. Bennem van ez a hang: „Nem vagy méltó rá, hogy találkozz Istennel. Nem vagy méltó rá. Elő kéne készítened magad, össze kellene szedned magad, meg kellene tisztítanod magad. Rendbe kéne hoznod magad, ne viccelj velem! Majd Isten így fog veled találkozni?! Na, persze! Gondolod? Azt képzeled, hogy szívesen lát téged?”

Figyelj, itt ez a nagyszerű kép! Nagyszerű kép igazán, mert egész éjjel dolgoztak, de semmijük nem volt Jézus számára, amikor megérkezett. Aztán jobb oldalt voltak halak, és meglett, ami kellett. Értjük a különbséget? Az ő erejük, és aztán Isten akarata. Az ő erejük, és aztán Isten akarata. …

Péter tudta, hogy kell halat fogni, igaz? Tudta, hogy kell, halat fogni, hiszen halász volt, ebből élt. Itt volt valahány évesen, és még nem halt éhen, tehát tudta, hogy kell halat fogni. Ő tudta, hogy kell ezt csinálni, de az ő ereje és a tanítványok ereje nem volt elég, amikor Jézus jött a képbe. Figyelj, így van ez mindannyiunkkal. Még ahhoz is, hogy egyáltalán kapcsolódni tudjak Őhozzá, Őrá van szükségem. Ez annyira gyönyörű és annyira fontos az életünkben! Még ahhoz is kell az Ő akarata, hogy oda tudjak fordulni Őhozzá!

A 119. zsoltárban van egy hosszabb rész, ahol erről beszél. „Uram, eleveníts meg engem a Te Igéd szerint.” Egy értelemben Istenre teszi a feladatot, és azt mondja: „Uram, kérlek Téged, fordítsd a szívemet Hozzád! Adj nekem éhséget Terád. Tetőled szeretnék frissességet, különben nem tudok járni Veled. Neked kell megcsinálni bennem!” Tulajdonképpen az Újszövetségben azt olvassuk, hogy Ő az, Aki munkálja bennünk, igaz? Nem csak a cselekvést, hanem – mit mondott az előbb? – az akarást is. Az akarást is Ő munkálja.

Erről szól ez itt: „Én szeretnék előkészülni. Úgy szeretném, ha én rakhatnám össze.” Ám még ahhoz is Istenre van szükségem, hogy egyáltalán akarjak Vele járni, hogy egyáltalán vágyjak Őrá. Én viszont lehetek olyan, mint Péter: „Én annyira tudom! Annyira tudom, hogy hogyan kell ezt csinálni! Ide figyeljetek, így kell ezt csinálni.” Rendben, csináld! Aztán, amikor már elég fáradt vagy, és amikor már lejárt az összes idő, akkor Isten azt mondja:

– Figyelj! Csináld ezt.

– De Uram, ennek semmi értelme! De Uram, tudjuk, hogy ez így nem működik! De Uram,…

Olyan érdekes ez, mert a tanítványok látták ezt már korábban.  Volt már ugyanez a helyzet Péterrel. Ugyanez megtörtént vele korábban. Isten azt mondja neki: „Mi lenne, ha az Én akaratomra támaszkodnál? Mi lenne, ha az Én gondolataimra, az Én igazságomra, az Én elmémre, az Én szívemre támaszkodnál?” Ez az, amit itt látunk: Isten bevonja őket, és helyet ad nekik.

Így csinálja velünk is, bevon minket. Azt kérdezi:

– Na, elég fáradt vagy már? Akkor figyelj, itt az Én Igém, vedd a szívedre, használd. Csináld azt, amit ez mond, ahelyett, amit te olyan jól tudsz, és aztán részed van abban, amit csinálok.

– De Uram, Te meg tudnád csinálni ezt nélkülem is.

– Igen, de az Én akaratom az, hogy bevonjalak téged. Mert szeretlek. Mert fontos vagy Nekem. Mert értékes vagy. És mert hozzáteszel valami.

Vegyük észre azt, ami itt történt. Azt, hogy Isten bevonja őket a képbe.

Egy másik alkalom, amikor Jézus halat csinált, az Máté 17-ben van. (Erről már beszéltem valamikor, nem olyan nagyon régen, de most úgy betalált.) Itt másik módon csinált halat: valahogy megoldotta, hogy ott legyen a hal, és azt csinálja, amit kell. A történet a következő. Valaki megkérdezte Pétertől: A ti Tanítótok nem fizet templomadót? Nemcsak hogy kötelezettség volt, de szégyenletes is ugyanakkor. Merthogy: „A templom! Hiszen tudod! A templomadót be kell fizetni! A te Tanítód nem fizet templomadót?” Péter a szokásos meggondolatlanságával rávágta, hogy dehogynem. Aztán Jézus odamegy hozzá, és azt mondja neki: Kiktől szednek templomadót a királyok? A válasz az, hogy az idegenektől, és nem a fiaiktól. A fiak nem fizetnek adót. Ami azt jelenti, hogy Jézusnak nem kellett templomadót fizetnie. Mert az az Ő háza is.

Mát 17:27 – De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert – érmét – találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted.

Mit látunk itt? Jézus készített egy halat, hogy betakarja Péter ostobaságát. Ez jelentős gondolat Isten gondolkodásában. Ha megnézzük az Írást, azt látjuk, hogy Istennek a vágya, hogy betakarjon, hogy elrejtsen dolgokat. Még inkább az, hogy betakarjon minket.

Róma 5:9-ben azt olvassuk, hogy már megigazultunk az Ő vére által. Ami azt jelenti, hogy Jézus vére, amikor Ő fizetett bűneinkért, elmosta azokat a bűnöket. Az Ő vére – az Ószövetségben így lenne megfogalmazva – eltakarta a bűnöket, de az Újszövetségben ez egy tökéletesebb munka, ez egy teljesebb kép, hogy a bűneink ki lettek fizetve, el lettek törölve. Halleluja! Ez nagyon jó hír.

Isten azt mondja nekünk: Figyelj, Énnekem ez a szívem, hogy be foglak takarni, meg foglak védeni, el foglak rejteni. Tele van az Írás ezzel. Zakariás 3-ban ott van a főpap, és mocskos a ruhája. Tényleg az, tényleg bajban van, és mit csinál Isten? Betakarja az egészet. Egy értelemben úgy tűnik, mintha Isten igazságtalan lenne, de aztán Róma 5:9-ben megértjük, hogy Isten nem volt igazságtalan, hiszen Ő megfizetett ezért, és elintézte a bűnt. Úgyhogy Isten nem volt igazságtalan, amikor eltakarta a bűnt, és ez az, amit látunk.

Ebben van a győzelmünk, hogy Jelenések 12:11-ben azt olvassuk a hívőkről és Sátánról, hogy legyőztük őt, és az egyik, amivel legyőztük őt, az a Bárány vére, amely megfizetett minden bűnért, és neki nincs jogalapja, hogy vádoljon többé. Ezért Isten azt mondja itt Péternek: „Bolondságot beszéltél, Péter, és most ezt eltakarjuk. Ezt most elrejtjük.” Senki nem fog tudni róla, kivéve, hogy le lesz írva a Máté evangéliumában. Szóval mindenki tudni fog róla… 🙂 Azokról, akik vádolták volna őket, azt mondta Jézus: Nem törődöm azzal, hogy megmagyarázzam nekik, csak vidd el ezt az érmét.

Richard Dawkins jut az eszembe – sajnos néha ez megtörténik, szedek rá gyógyszert, majd egyszer túl leszek rajta 🙂 –, aki az egyik nagyszájú ún. új-ateista. Írt egy könyvet ezzel a címmel: Isten nem is olyan nagy. Őszintén, nem érdemes elolvasni. Nem azért, mert az ellentáborban van, hanem azért, mert nem ír semmi eget-rengetőt. Nem ír semmi jelentőset filozófiailag vagy tudományosan, ami tényleg megmagyarázná, hogy miért nincs Isten. Ugyanazokat a régi elképzeléseket írja felmelegítve, amiket mindig mondtak ateisták. Azt azonban világosan láthatod abban a könyvben, hogy eldöntötte, azzal szerez nevet magának, hogy a lehető legmodortalanabb lesz a kereszténységgel szemben. Olyan dühösen, olyan gyűlölködve, olyan ellenségesen fogja mondani, amennyire csak lehet. Ez az egyetlen, amit le lehet venni abból a könyvből, hogy ezzel próbál nagy szám lenni. Legalábbis nekem ez volt a következtetésem.

Viszont nem csak ő van így. Ez a mai nap gondolkodása. Erről beszéltünk már, hogy három üzenete van a világnak:

1) félj,

2) nincs senki tisztelni való, és

3) egyre jobbak vagyunk magunktól Isten nélkül.

Ez a három fő üzenet, ami elhangzik a világban. Ezekkel tele van minden film, de most nem erről beszélünk. Azt akarom mondani viszont, hogy Istennek az a szíve, hogy betakarjon. Ami azt jelenti: megvédje azt, amit érdemes megvédeni. A világnak a gondolkodása viszont az: „Senkit nem védünk meg. Mindenki ki van szolgáltatva, és nem kap senki tiszteletet. Te tanár vagy? Akkor te le vagy járatva. Te politikus vagy? Akkor meg vagy rágalmazva. Ha üzletember vagy, akkor te csak gonosz lehetsz. …” Ez a gondolkodás. A lényeg az, hogy mindent kimondhatunk, semmi nincs védve, semmi nem méltó arra, hogy megvédjük. Rendben, legyen ilyen a világ, de Péld 25:2 Isten dicsősége elrejteni egy dolgot, és a királyok dicsősége kikutatni az ügyet.

Istennek a gondolatmenete az, hogy Ő eltakarjon, hogy Ő elrejtsen. Ugyanúgy, ahogy az Ő gondolkodása az, hogy megmentsen. Miért nem engedjük a gyerekeinknek, hogy horrorfilmeket vagy pornófilmeket nézzenek? Azért, mert megvédjük őket valamitől, amire nincsenek készen. Senki nincs kész rá, sosem! Eleve nem hiszem, hogy érdemes nézni azokat. Ugyanakkor megvan ez a gondolat: „Miért nem engeded neki? Miért? Buborékban, művilágban fogod tartani? Túlságosan védeni akarod a valóságtól?” Ez azonban nem erről szól. Ez arról szól, hogy megvédem azt, ami értékes nekem, ami drága nekem. Istennek ilyen a gondolkodása.

Figyelj! Amikor Ő beszél velünk, az nem egy bírósági tárgyalás. Az egy családi beszélgetés. Ha megvolt a szerencséd, hogy a családod olyan volt, hogy körbeültetek, vacsoráztatok, talán társasjátékoztatok, kártyáztatok, valamit csináltatok, mindenki beszélt egyszerre – alapjában véve egy olasz családod volt, azt mondom 🙂 –, akkor  tudod, hogy milyen ez. Akkor lehet, hogy utóbb visszagondolsz, és azt mondod: Ó Istenem, miket beszéltem! Ám senkit nem zavart. Mindenki élvezte az együttlétet, és beszélhettünk akár sületlenségeket is. Nem az lesz, hogy utóbb fel lesz hozva ellened. Nem leszel utóbb pellengérre állítva miatta. Mert ez nem egy bírósági tárgyalás, hanem egy család, vacsoraasztal, játék, közösség, ahol együtt nevetünk. Még akár bolondozhatsz is.

Viszont amikor bíróságon vagy, lehet, hogy igazságot mondanál, de még azt is meg kell gondolnod, hogy elmondod-e. „Megmondjam-e az igazat?” Miért? Mert senki nem véd téged.  Senki nincs az oldaladon. Senki nem takar be téged. Ez a különbség. Isten hív minket ezzel a történettel. „Figyelj! Élj az Én világomban! Abban a világban, ahol meg vannak védve emberek, és még az emberek hibái is, bukásai is.” Ez az, amit Isten mond nekünk.

Ézsaiás 25:8 és Jelenések 21:4-ben azt olvassuk, hogy egy nap Isten el fogja törölni az összes könnyet a szemünkről. Egy nap Isten minden könnyet le fog törölni a szemedről! Az összest. Minden keserűséget, minden fájdalmat, minden reménytelenséget… Mindent! El fog jönni a nap, amikor Isten letörli a könnyeket a szemedről. Miért? Azért, mert Ő ilyen. Ő betakarna, Ő elrejtene dolgokat. Azokat a dolgokat, amik elvennének tőlünk.

Ne értesd félre! Az, hogy betakarunk dolgokat, embereket, az, hogy kedvesek vagyunk, nem azt jelenti, hogy nem lehet nyíltan beszélni dolgokról. Viszont megvan, hogy hogyan. Nézd meg ezt a történetet: Jézus nagyon nyíltan beszélt Péterrel. Elmondta neki, hogy nem helyes, amit csinált, amit mondott. Nem volt igaza, Jézus elmondta ezt neki. Ugyanakkor betakarta ezt a dolgot. Azt hiszem, hogy ez a fontos része.

Róma 12:10 tisztelem a testvéremet. Fil 2:3 magamon felül tisztelem a testvéremet. Így beszélek. Ha bajom van vele, arról azt olvasom Máté 18:15-17-ben, hogy először személyesen beszélek vele, aztán felfelé a vezetőmmel, és remélem, hogy tud segíteni rendezni, és nem kell senki másnak tudnia róla. Miért? Istennek ez a szíve.

Még egy helyzet, amikor Jézus halat csinált. Még egy halas történet: Jónásé.

Jón 1:17 Az ÚR pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában.

Ismerjük ezt a történetet, és tudjuk, hogy ez a hal fenyítés volt Jónásnak. Mert a szívében annyira kemény volt, hogy nem akarta látni, hogy Isten megmenti azt a várost. Ezért Istennek meg kellett törnie az ő szívét. Egy értelemben ez kemény. A fenyítés kemény. Ugyanakkor azt olvassuk:

Zsid 12:7-8 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok, nem pedig fiak.

Ez az, amit itt látunk, hogy ez fenyítés volt Jónás életében. Miért ezeket a halas történeteket hozom elő most? A válasz az, hogy azért, mert Isten egyszerű dolgokat használ az életünkben sokszor: egyszerű eseményeket, egyszerű körülményeket, egyszerű beszélgetéseket, egyszerű dolgokat. Neki van egy akarata, és egy értelemben nem lehet benézni, nem lehet elmulasztani azt, hogy mi az akarata. Nehéz félreérteni.

Gondolj bele ebbe, hogy Jónásnak ez a hal fenyítés volt, de még valami volt: ez volt a megmenekülése. Merthogy vízbe fulladt volna különben. Ő már élni se akart. Azt mondta: „Csak dobjatok be a vízbe, nem a ti problémátok, az enyém. Nekem bajom van Istennel. Dobjatok bele a vízbe, megfulladok, aztán túl leszek rajta.” Isten azt mondja: „Nem, nem! Én megmentelek téged. Igen, meg is fenyítelek, de meg is mentelek téged egy egyszerű dologgal, egy hallal.”

Igazából ezt mind a három történetben látjuk. János 21-ben, amikor Jézus jött hozzájuk. Ne mulaszd el ezt: Jézus jött hozzájuk. Ő kereste meg a tanítványokat, Ő akarta rávenni őket, hogy leüljenek a tüzéhez, és egyenek a reggelijéből. Ugyanígy Péternél Máté 17-ben. Péter nem szólt volna Jézusnak – legalábbis nem látjuk ezt –, de Jézus odament hozzá, és beleavatkozott. Azt mondta: „Állj, állj! Először is, hadd tanítsak neked valamit! Másodszor, hadd takarjam be ezt! Én akarom betakarni ezt. Én akarlak megvédeni annak a következményétől, amit te tettél. Nem akarom, hogy nevetséges legyél.”

Aztán itt, Jónás 2-ben Isten azt mondja: „Nem! Én azt akarom, hogy élj! Megmentelek téged, tervem van veled. Igen, megfenyítelek, de ugyanakkor azt akarom, hogy élj, és lásd az Én munkámat. Nekem még dolgom van a te életedben. Még munkálkodni akarok az életedben, és szeretném, ha látnád ezt.”

Ha megnézzük ezt a néhány történetet, látjuk, hogy Istennek van egy terve, és az Ő akarata valóban elvéthetetlen ezekben a történetekben. Ő bele akar vonni minket az Ő munkájába. Viszont nem azért, mert szüksége van ránk, hanem azért, mert nekünk akkora szükségünk van erre. Ez Isten kegyelméről és szeretetéről szól nekünk.

Azt gondolom, hogy Isten sokszor csinálna halat nekünk. Figyelj! Ez ma ugyanolyan valós, mint a Bibliában. Ez ugyanúgy ott van az életünkben. Különböző módokon Isten rámutat dolgokra. Lehet, hogy keresztülmegyek egy nehéz időn a munkahelyen, vagy a családommal, vagy egy betegséggel, vagy munkanélküliséggel; lehet, hogy Isten egyszerre fenyít engem, és meg is ment engem valamitől. Lehet, hogy Isten azt mondja: Gyere, ülj le ide. Lehet, hogy Isten azt mondja: „Most ezt a dolgot betakarjuk. Nem helyes, amit csináltál, és betakarjuk.”

Figyelj! Mindig ugyanaz történik: Isten bevon minket abba, amit Ő csinál, és azt mondja nekünk: „Figyelj, Én jobban tudom. Bízz Bennem, számíts Rám!” Visszatérve ahhoz, amit az elején említettem: „Ez nem a te erődről fog szólni. Nem arról fog szólni, hogy te majd mindent szépen összeraksz, amikor Én megjövök, hanem Rám van szükséged egyáltalán ahhoz, hogy tegyél egy lépést Velem.  Rám van szükséged egyáltalán ahhoz, hogy meglegyen a szelídség, amire szükség van az Én munkámban. Rám van szükséged ahhoz, hogy egyáltalán meglegyen az éhség – az Isten után való vágy, amire szükség van az Ő akaratában.” Újra és újra visszavisz minket ehhez.

Ez a három történet nagyon-nagyon eltérő helyzeteket ír le, de mind ugyanazt mondja nekünk: Istenre van szükségem minden lépésben, mindenhez. „Legyen az a bukásom, legyen az a konokságom, legyen az a gyümölcstelenségem, Uram, ez Rólad fog szólni.” Aztán Ő vezet minket erre a másféle életre. Aztán ott ülünk a tűz körül a parton, és esszük a halat és a kenyeret, és tudjuk, hogy Jézus itt van közöttünk. Ez gyönyörű! Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk téged, hogy vezess minket ezekben a gondolatokban tovább. Annyi mindenről lehetne még beszélni! Annyi dolog van még ezekben a történetekben a Veled való kapcsolatunkról! Taníts minket, vezess minket tovább! Segíts a szívünkre venni az Igédet! Urunk, nem akarunk olyanok lenni, mint természetileg volnánk, hanem Veled akarunk járni ebben az életben.

Köszönjük, Urunk, a gyülekezetet, a Te akaratodat, Jézus nevében, ámen.

Ha nem ismered még Jézust, akkor szeretnénk felkínálni a lehetőséget: gyere Jézushoz, szólítsd meg Őt a szívedben. Mondd azt Neki most a szíved csendességében egyszerű szavakkal – ez a legnagyobb döntés –: „Jézus, Istenem, kérlek Téged, ments meg engem! Adj nekem új kezdetet! Szabadíts meg a bűneimtől, adj nekem új életet, új szívet! Jézus, bízom Benned. Köszönöm, hogy fizettél értem a kereszten. Ma Rád bízom magam. Tisztíts meg engem, ments meg engem. Hiszek Benned.” Ha életedben először imádkoztál így, akkor kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked! Hálásak vagyunk Neked, hogy láthatjuk a Te szívedet az Írásokban, hogy bevonsz minket, hogy gondoskodsz rólunk nagyon sokszor, hogy betakarod a bukásainkat! Ez a szíved, hogy lehet, hogy megfenyítesz, de meg is mentesz. Köszönjük Istenünk, hogy ilyen Istenünk van. Hálásak vagyunk, hogy ismerhetünk Téged. Istenünk, vezess minket ezekben a napokban, áldj meg minket, Urunk! Mindenben, ami történik a napokban, legyen a vezetésed, a betakarásod közöttünk!

Jézus nevében, ámen.

Kategória: Egyéb