Az asszony a kútnál … és mi mindnyájan (János 4:3-24)

2017 január 29. vasárnap  16:30

Ján 4:3-5 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett átmennie. Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.

Amikor Jézus szolgálni kezdett, azonnali ellenállás volt a vallási vezetők részéről, különösen miután megtisztította a templomot. Egyre népszerűbb lett, népszerűbb, mint Keresztelő János, és ez teljesen elfogadhatatlan volt számukra. Az ő fejükben ez egy számjáték volt: mindig azt keresték, aki a legnépszerűbb, hogy kivégezhessék. Ilyen volt Keresztelő János, és ezért nagyon is szem előtt tartották, aztán ilyen lett Jézus.

Jézus más programban van, nagyon furcsa szavakat olvasunk itt: Samárián kellett átmennie, Ján 4:4. Ez érdekes, mert földrajzilag persze át kellett mennie Samárián, ez volt a megszokott útvonal észak felé, de választhatott volna másik utat is. Azt olvassuk azonban, hogy kellett. Nem volt választása.  Úgy értjük, hogy ez azt jelenti, hogy Istennek, az Atyának terve volt ezzel. Volt itt valami, ami nagyobb.

Volt egy nagyobb terv, és ebben a fejezetben látjuk ezt kibontakozni. Azt hiszem, ezért olyan fontos számunkra, hogy Isten akaratában járjunk. Ha én keresem Isten akaratát, ha az Ő királyságát keresem Mát 6:33 szerint, akkor nagyon sok váratlan áldást fogok találni az úton. Hiszem azt, hogy az Ő akaratán kívül ezek az áldások hozzáférhetetlenek számunkra. Nem találkozom azokkal a dolgokkal, amelyekkel találkoznom kell az Ő akaratában.

Nagyon sok embert ezért az áldásért, vagy azért az áldásért imádkozik, aztán azt kérdezi: Mi a csudáért nem történik meg? Valójában ezért kell imádkoznunk: „Uram, szeretném a Te akaratodat. Szeretnék a Te akaratodban járni.” Mert ha az Ő akaratában járok, akkor lesznek találkozásaim, ahogy Jézus találkozott az asszonnyal a kútnál, és azzal fogok találkozni, amivel találkoznom kell. Volt ott egy isteni találkozás, ahogy Jézus életében minden találkozás ilyen volt.

A mi életünkben is megvan ez, hogy Isten odarendel valakit, akihez beszélhetünk, aki felé szolgálhatunk, akinek vigasztalást nyújthatunk, akinek bölcsességre van szüksége, akihez van türelmünk, ahogy senki másnak nincs. Ez egy mennyei találkozás. Viszont csak akkor történhet meg, ha keresem Istent, és az Ő akaratában járok. Ez a mi vágyunk, ezt keressük.

Jézus másféle programban működik, Ő az Atya akaratát követi. Gyakran fogjuk ezt látni ebben a fejezetben.

Ján 4:6-8 Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ez a helyzet. Jézus a kútnál van, az asszony odajön a vízért, a tanítványok pedig elmentek. Több természeti körülmény van itt, de ezekben Istennek terve van. Gyakran megtörténik, hogy Isten úgy irányítja a természeti körülményeket, hogy szeretne ezzel elérni valamit. Például az, hogy ki ül melléd a buszon, lehet, hogy Istentől van. Lehet, hogy Istennek terve van azzal, hogy hol vásárolod a kenyeret. Amikor lekésed a vonatodat, lehet, hogy Istennek célja van ezzel.

Vannak emberek, akik azt várják, hogy a természetfeletti természetfelettinek is tűnjön. „Pásztor! Ha te szent vagy, a fejed felett glória kell, hogy legyen, nem?!” „Ha Isten szolgál felénk azon a pásztoron keresztül, akkor neki ragyognia kellene, nem?” „A természetfelettinek természetfeletti módon kellene kinéznie!”

Gyakran a természetfeletti nem néz ki annak. Hadd mondjak néhány példát! Eszter könyvében a király nem bír aludni, és ennek eredménye az, hogy a zsidókat nem mészárolják le, és ez Isten oltalmazó keze. „ Miről beszélsz? Az, hogy a király nem tudott aludni, csak természeti!” Nem, nem az! Úgy értem, annak néz ki, de ez tulajdonképpen Isten védelmező keze. Nehémiás szomorú arccal ment egy olyan munkába, ahol neki mosolyognia kellett volna. Mi lett az eredménye? Az, hogy Jeruzsálem falait újjáépítették, ahogy ezt Isten megígérte, hogy fel lesznek építve. Természetinek néz ki, de tulajdonképpen ez egy természetfeletti munka volt.  Dávid meglendítette a parittyáját, és ő lett Izrael hatalmas királya Isten akarata és munkája által. Érted, hogy miről beszélek?

Amikor léleknyerésről és missziókról beszélünk, miért tesszük ezt? Azért, hogy elítéljünk téged, amiért te nem teszel eleget? Nem, nyilván! Tudod, miért? Mert azt találtuk az életünkben: Ha megértem azt, hogy én misszióban vagyok, hogy a leghétköznapibb dolgokban nekem küldetésem van, ha felfogom azt, hogy a természeti körülmények tulajdonképpen nem az élet értelme, hanem csupán színfalak; ha nem engedem, hogy a valóság, amit látok, elrejtse előlem a természetfelettit, ami ott van az életemben, ha nem engedem, hogy a természeti elrejtse a démoni csatát a lelkekért, a természetfeletti támadást a hitünk, a közösségünk, az imáink ellen, ha én ezt megértem, ha ezt látom, ha jól összpontosítok, és azt mondom: Igen, én ma Isten küldetésében vagyok, és Neki terve van ezzel a mai nappal, és terve van erre a napra, és küldetése van számomra, akkor lehet, hogy tart valahol egy lelket, valakit számomra, akit megnyerhetek, valakit, akit bátoríthatok, valakit, akihez kedves lehetek, és akkor nagyon sok lelket fogok találni, nagyon sok áldást fogok találni. Gyakran át fogom élni, hogy Isten vezet engem a hétköznapi körülményeimben, azokban a dolgokban, amelyekkel szembesülök minden nap.

Nem számít, hogy ingeket vasalsz, vagy pedig céget vezetsz, vagy esetleg egy üzletben vagy biztonsági őr, vagy pedig naponta rengeteg pelenkát cserélsz, vagy egy irodát takarítasz, vagy dolgozol abban az irodában. Ne veszítsd el, amit Isten tartogat számodra! Csupán azért, mert elfogadod, hogy a valóság csupán annyiról szól, amit látsz. 2Kor 5:7 nem látás által élünk. Másképp élünk, hit által. Kulcsfontosságú számunkra, hogy ebbe belekapaszkodjunk. Képes vagy-e kimondani ezt ma? „Én küldetésben vagyok ma. Isten küldetést tartogat számomra. Nem véletlen, hogy itt vagyok.” Nem számít, hogy mi az „itt”. Lehet a tömegközlekedés, lehet az otthonod, lehet a munkahelyed vagy az iskola. Látjuk ezt?

Jézus esetében látjuk. Ott volt az a rengeteg természeti körülmény, de emögött volt természetfeletti munka. Jézus ezzel volt elfoglalva. A hétköznapi színfalak között mozgott, ahol mindnyájan élünk, de az Ő cselekedete, az Ő szeretete, az Ő törődése, az Ő kommunikációja ezzel a megértéssel volt: Itt valami természetfeletti történik. „Ja, persze, Jézus! Én csak én vagyok.” Igen, de elhívott bennünket Isten? Adott nekünk Isten egy új életet, új szellemet? A válasz igen. Ezerszer is igen! És amint Ő volt ott akkor, úgy vagyunk mi is itt.

Ján 4:7-9 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom! … A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.

Persze, manapság nem látjuk a nagy különbséget, amiről beszél itt az asszony. Nem látjuk azt a távolságot, azokat a sorompókat, amelyeket Jézus egyszerűen csak átlépett. Az egész történetben ott a távolság a zsidók és a samáriaiak között, a távolság a férfiak és a nők között, akik nem beszélhettek nyilvánosan. A valóságban ez az asszony fel sem fogta, hogy valójában milyen nagy a távolság kettőjük közt. Mert Jézus szent, Ő Isten, és ez az asszony annyira bűnös, hogy még a saját népe is mintha kiközösítette volna. Visszautasították. Hatalmas a távolság kettőjük közt. Sokkal nagyobb, mint ahogy azt az asszony felfogja. Jézus fejében viszont ez nem távolság. Ez a bámulatos ebben.

Fil 2-ben olvassuk, hogy Ő a magasságos Isten, Aki emberré lett. Mi elképzelni sem tudjuk ezt a távolságot a két dolog között. Nincs hely, ahova mi alá tudnánk szállni, ami hasonlítható lenne ehhez az alászálláshoz. Nincs számunkra megtapasztalás, amit átélhetnénk, ami hasonló lenne ehhez. Esetleg ha férgekké válhatnánk, még az sem közelíthetné meg azt, amit Jézus tett. Mert ez a távolság végtelen, és Jézus áthidalta. Számára tulajdonképpen, miután lejött a Földre, már nem volt olyan nagy a különbség. Ő megtette ezt a hatalmas ugrást. A távolság egy férfihoz és egy asszonyhoz nem volt nagy dolog. Mert már eljött olyan messzire értünk, már ezt megtette. Mát 20:28 azért jött, hogy szolgáljon. Semmi más oka nem volt erre.

Aztán ott volt ez a kérdés: Miért kérdezel engem, hiszen Te zsidó vagy? Jézus nem is válaszolt erre a kérdésre. Nem is nagyon érdekelte ez a részlet. Ez nem téma. Itt a kérdés számunkra: Kivel szemben vagyunk ilyen távolságtartóak és miért? Azért, mert valaki túlságosan szegény? Vagy azért, mert valaki túlságosan gazdag? Vagy azért, mert valaki bizonyos nemzetséghez tartozik? Vagy azért, mert eltérő politikai beállítottságú?

Miért tartom magam előtt a Bibliámat? Miért fontos ez? Azt találtam hívőként, ha a Biblia nincs előttem, akkor beléphet valami más. Ezért van nagy szükségem az Igére, mert különben még a testvéreim is távol lesznek tőlem. Szükségem van rá, mert szükségem van a testvéreimre, az emberekre az életemben, mert Isten együtt vezeti az életeinket.

Ján 4:10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

Azt mondja neki Jézus: „Van valamim, amire mindenkinek szüksége van, amit mindenki akar, amire mindenki vágyódik, amit mindenki óhajt, ez nem kérdés, de te nem tudod ezt. Mondom neked, sokkal több van Nálam, mint amiben reménykedhetnél. Te egyszerű vízért jöttél ide, Nálam pedig új élet van számodra.” Erről beszél:

1Kor 2:9 Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.

Erről beszélünk, amit Jézus mondott ennek az asszonynak: „Sokkal több van Nálam számodra. Te vizet akartál, Nálam élő víz van. Olyan kifejezés volt ez, amit az asszony megértett: az élő víz forrása, ahonnan a víz fakad. Nem kút, hanem forrás. Nem kellett kimeríteni a vizet, nem kellett dolgozni ezzel. Jézus ennél sokkal többet mond:

Ján 7:38 Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.

Ez mit jelent? Jézus azt mondta neki, és mindnyájunknak – ha nem hiszel Benne, neked is szól –: Én a te életedből forrást csinálhatok. Nem fogsz többé szomjazni, hanem másokat fogsz ellátni. Ezt mondta Jézus annak az asszonynak: „Nekem sokkal több van! Sokkal több, mint amit el tudnál várni.” Ő értette azt, hogy víz, értette azt, hogy élő víz, mint egy forrás, de az új élet, amiről Jézus beszélt, olyasmi volt, amit fel sem bírt fogni. Azt hiszem, ez rólunk is szól.

Isten azt mondja: Én építem fel az Egyházamat; Mát 16:18. Értjük mi ezt, hogy Jézus építi az Egyházát? Igen, értjük, de aztán Ef 4:16-ban azt mondja: A hívő által fogom építeni a Gyülekezetemet. Ő bennünket használ, és azt mondja: Figyelj, sokkal több van ebben, mint amit te el tudnál képzelni. Ez sokkal nagyobb, mint amit képzelsz.

Amikor azt a szót halljuk, hogy szolgálni, mire gondolunk? Milyen képek jönnek az elménkbe? Ugyanígy van ez a vízzel is itt. Jézus azt mondta, hogy víz, de Ő egy sokkal magasabb szinten beszélt. Olyan szinten, amit szem nem látott, fül nem hallott, és az ember szíve meg nem gondolt. Ez ugyanígy van, amikor a szolgálatról beszél, és arról, hogy építjük a Gyülekezetet, vagy amikor azt mondja Ján 14:27-ben: az Én békességemet hagyom nektek. Értjük ezt a békességet? Tudunk valamit róla, de ígérem neked, amikor Isten beszél róla, akkor ez másik szinten van: amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt soha. Ez az, amit Isten elkészített számodra és számomra.

Amikor a Gyülekezetről beszél, akkor sokkal nagyobbról van szó, amit fel nem foghatunk. Amikor örömről beszél, sokkal nagyobbról szól, olyanról, amit el sem tudunk képzelni. Azt hiszem, ez bámulatos számunkra. Meg kell értenem, hogy nincs teljes ismeretem. Úgy értem, tudom, hogy miről beszél, de valójában mégsem. Ez miért fontos? Azért, mert mindig van rácsodálkozás a keresztény hitben.

Mindig van, amire rácsodálkozunk a keresztény hitben. Isten megmutat nekem valamit ma, és: „Ah, ez csodálatos! Azt hittem, tudom, mi a hit. Azt hittem, hogy tudom, mi a szelídség. Azt hittem, tudom, hogy mi a szentség. Azt hittem, tudom,…” Sokkal nagyobb! És mindig rácsodálkozunk. Ez bámulatos számunkra. Mert emiatt nem öreg a kereszténység, holott ugyanazokról a kifejezésekről és ugyanazokról a dolgokról beszélünk. Nem unalmas, mert Jézus azt mondja: Én nagyobbat tartogatok számodra.

Ján 4:11-12 Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet? Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?

Lehet, hogy nem erre gondolt, de hadd mondjam így. Amikor valakinek azt mondtad: „Isten tud erről gondoskodni. / Isten tud válaszolni erre. / Isten tud segíteni ebben.”; hallottad-e már ezt a választ: „Hogy tudna Ő segíteni nekem? Na persze! Majd Isten segíteni fog a munkámban! Na persze, majd Isten segíteni fog a halott házasságomban! Hogyan? Ne viccelj!”

Egyszer megtörtént velem a következő, amikor bibliaiskolás voltam. Munka nélkül voltam, ezen a kiképzésen vettem részt. 🙂 A havi jövedelmem tízezer ötszáz forint volt, ami nem sok mindenre elég. Abból a hónapból már két hét eltelt, és volt még ezer forintom. Nagyon komoly dilemmában voltam: Beteszem-e ezt az ezrest a felajánlásba, vagy megpróbálom kihúzni még két hétig? Valami elképesztő ok miatt betettem a felajánlásba.

Aztán egy héttel később volt egy ember, akivel beszéltem Istenről, és elindultunk együtt. Sétáltunk, és nagyon jót beszélgettünk kb. egy órán át. A Belvárosban jártunk, és egyszer csak azt mondta: „Ebben az étteremben fogok ebédelni. Bejössz te is?” Miután semmi pénzem nem volt: „Ó, nem! Köszönöm!”; de neki ezt nem mondtam. „Csak gyere! Meghívlak.”

Persze nagyon örültem ennek, bementünk, és ettünk. Beszélgettünk ebéd közben, rám nézett, és azt mondta: „Értem, hogy ez a hit dolog annyira szép, de nem valós! Nem valóságos. Ha nincs pénzem, Isten hogy tudna pénzt adni? Csak egyszerűen megjelenik a pénz a zsebemben?” Ránéztem, és azt mondtam: „Az elmúlt héten nem volt pénzem, mégis minden egyes nap kétszer ettem, és ebből az egyik mindig meleg étel volt. Sosem kértem senkitől.” Ez mellbe vágta, és rám nézett: „Úgy érted, hogy amint ma meghívtalak, ez a meleg ételed? Erről beszélsz?” „Igen.” Ez annyira megdöbbentette!

Isten valójában megteszi ezt az életünkben. Látjuk Isten kezét. „Naná, persze, majd Isten fog segíteni!” Ha hiányzik a hit, akkor talán azért nem látom meg Isten kezét a körülményekben. Gyönyörű azonban, amikor megtörténik.

Ján 4:13-18 Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne. Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni! Erre azt válaszolta Jézus: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide! Az asszony így szólt: Nincs férjem. Jézus ekkor azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ebben igazat mondtál.

Jézus azt mondta neki: „A te megoldásaid tényleg „jól” működtek az életedben! A víz, amit magadnak merítettél, mindig elfogyott, nem? Mindig szükséged volt egy új férjre, mindig szükséged volt egy gyógyszerre, mindig szükséged volt egy új munkára. Mindig szükségben lévő személy maradtál. Mindezek a válaszok – a férjek, a víz a kútból – rajtad kívül állóak. Ezek a rajtad kívül álló válaszok hogyan tudnák megválaszolni a te belső szükségedet? A válasz, amit Én adok, az a belső emberre válasz. Amikor a belső ember meg van elégítve, akkor másra van szükséged, asszony! Akkor már nincs szükséged új férjre.”

Figyelj, hívő! Ez a mi kiváltságunk, hogy így beszélhetünk a világban. Amikor így beszélsz, nem tapsolják meg általában, de ez a mi kiváltságunk. Láttam ezt a saját életemben, hogy mondtam ezeket a szavakat, és néha az emberek oda is figyeltek, és tényleg nem hagyták ott a házastársukat, vagy nem vetették el azt a gyermeket, vagy nem hoztak meg súlyos döntést csak megfontolás nélkül.

Néha azt hiszem, Isten megadja minden hívőnek a lehetőséget, hogy mondjon illetve halljon felülről jövő tanácsot. Ha viszont én csillogóbbat várok, akkor lehet, hogy elveszítem az egészet. „Hiszen ezt csak a testvérem mondta!” Van valami problémám, és ő mond nekem valamit az Úrtól. „Nincs szárnya! Nincs a feje fölött glória! Épp egy kávét iszogatunk.”; és azt kérdezem: Tényleg Istentől lenne ez? Ezt tette Jézus, és ez gyönyörű. Felemelte az Igét, felemelte az Atyát, és a mennyből kommunikált nagy szeretettel, és ámulatba ejtő módon megérintette annak az asszonynak az életét. Az a nő megértette, és elfogadta. Ez gyönyörű!

Ján 4:19 Az asszony így válaszolt: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Megértette, hogy ki Ő, és kezdte tisztelni. Aztán arról kezdett beszélni:

Ján 4:20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.

Hirtelen mindenféle kérdéssel elárasztja Jézust, mert túlságosan személyessé vált a dolog. Jézus viszont nem ment bele ebbe a játékba, hanem a lényegre tapintott, és azt mondta:

Ján 4:21 … Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.

Nem az a lényeg, hogy hol imádod Istent – itt vagy Jeruzsálemben –, nem arról szól. Manapság, a Gyülekezet korában mi mindenhol imádjuk Istent, igaz? Biztos vannak hívők, akik Jeruzsálemben imádják Istent, mi pedig itt vagyunk Budapesten, és itt imádjuk.

Ján 4:22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.

Ez mit jelent?

Róm 3:2 megvolt nekik az Írás, Krisztus a zsidók közül született. Mit mond Jézus? Az igazság az igazság, és számít az igazság. És az mondja az asszonynak. Ti tévedtek, de megtalálhatjátok az Atyát.

Ján 4:23-24 De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.

Azt mondja neki Jézus: Az Atyát imádni! Amikor imádatról beszélt az asszony, akkor annak nem volt tárgya. Arról beszélt, hogy ezen vagy azon a hegyen kell-e imádni, de sosem nevezte meg az imádat tárgyát. Jézus pedig azt mondja: „Az Atyát kell imádnunk! Az Atyához kell menni!” Miért mondta ezt?

Ján 1:18 Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Ugyanezt teszi itt Jézus.

Ebben a történetben vedd észre Jézus szabadságát, amint odamegy, amint ezzel az asszonnyal társalog, amint kérdéseket tesz fel neki, amit válaszol. Nem kellett, hogy lecsapjon minden butaságot, amit az asszony felhozott; célja volt. Azért, mert törődött vele. Ilyen a mi életünk is. Hiszem azt, hogy ez a mi életünk is. Néha játszadozunk Istennel, el akarunk bújni, néha annyira szomjasak vagyunk, hogy képesek lennénk bármire a „vízért”, de Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Én törődöm veled.”

A keresztény életünk olyan, mint egy társalgás, mint ez a beszélgetés, ahol Isten szelíden vezet. Lehet, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen csak figyelmen kívül hagy, és lehet, hogy vannak olyanok, amelyeket megválaszol, de amit mond számomra, az ez: Én vagyok a válasz!

Tetszik nekem 1Móz 15-ben, ahol Isten azt mondja Ábrahámnak: Én vagyok a te felettébb nagy jutalmad. Isten azt mondja nekünk: „Ennek az egésznek a célja, hogy megnyerj Engem, hogy megismerj Engem, hogy az Én akaratomban járj. Mert rengeteg dolgot tartogatok számodra ebben az akaratban, de szükségem van arra, hogy válaszolj rá, szükségem van arra, hogy elfogadd, és néha arra is szükségem van, hogy ostobaságokat mondj, hogy válaszolhassak, és segíthessek neked.”

Tetszik nekem ez a történet. Szeretem ezt a történetet, mert Jézus annyira nagyon törődik ezzel a nővel, akivel úgy tűnik, senki más nem törődött. Ez a mi Krisztusunk, és így ismerem én is Őt.

Ámen.

Kategória: Egyéb