Kereszténység: nem kerítés, hanem Szellem!

2016 augusztus 24. szerda  18:30

Talán a legfontosabb üzenet az, amit most szeretnék elmondani. Arra gondoltam, hogy a vallások mekkora nehézséget hoznak az emberek életébe. Sokat ígérnek, de soha nem szolgálják igazán az embereket, hanem követeléseket tesznek az emberek vállára. Lealáznak egyeseket, és felmagasztalnak másokat. Sokan a kereszténységet vallásnak tekintik. Ez hibás nézőpont. Még akkor is hibás, ha létezik olyan vallás, amit kereszténységnek csúfolnak, bár az nem kereszténység igazából. Mert az is olyan, ami követel, lehetetlen mércéket állít az emberek elé, bűntudatot rak az emberek vállára… vég nélkül. Nem csoda, hogy azok az emberek, akik csak ezt a vallást látják, amit kereszténységnek hazudnak, tűnődnek azon, hogy mi bajod neked, milyen szörnyű bűnt követhettél el, hogy eljössz szerda este istentiszteletre. „Mi bajod van?” Erről szeretnék beszélni röviden, egyszerűen.

Ez a szépsége annak, amit mi találtunk. Ez nem egy vallás, ez nem a terhek egy halmaza, nem elvárások és viselkedések, nem egy új kultúra, nem egy másféle filozófia, hanem teljesen más. Tulajdonképpen – és szerintem ez annyira nagyszerű – minden rakná ránk a terheket, és a kereszténység az, ami leszűkíti egyetlenegy dologra. Ha akarod, egyetlen nagyon egyszerű dologra le lehet szűkíteni az egészet. Tulajdonképpen csak egy felelősségünk van – nem mintha erről nem beszélnénk időről időre, de azért ez tényleg nagyszerű –, de mi az? A tized? Az imák? Szerinted mi ez az egyszerű dolog?

Ef 5:18 A bortól meg ne részegedjetek, mert abban züllöttség van, hanem teljesedjetek be Szellemmel,

Igazán a vers második feléről beszélek: töltekezzetek be a Szellemmel. Ezt így is lehetne mondani: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből! Így is lehetne mondani, igaz? Hogyan lehet szeretni az Urat teljes szívemből? Azt találom, hogy megosztott vagyok a szívemben. Ha azt mondod nekem: Szeresd az Urat teljes szívedből!; az olyan, mintha ráülnél a vállamra. Ez óriási teher: Szeresd az Urat teljes szívedből!
Mi van, ha nem szeretem? Mi van, ha van 2%, ahol nem szeretem Őt? Bár olyan szent lennék, hogy csak 2% lenne, ahol nem szeretem Őt! „Mi van, Uram, ha 50%? Az elég?” Nem! Szeresd az Urat teljes szívedből!

Annyira szeretem ezt, hogy Isten leegyszerűsíti nekünk a dolgot. Isten azt mondja nekünk: Töltekezz be a Szellemmel! Igazán ez a lenyűgöző válasz. Az egész emberi történelem során mindenki, aki őszintén kereste Istent, ezt kérdezte, ezt kereste. Amikor emberek azt kérdezték: „Hogyan kerülhetem el a romlottságot? Hogyan ne éljek aszerint a gonosz szerint, ami a szívemben van? Hogyan ne vétkezzek? Hogyan mehetek Isten elé úgy, hogy nem kell félnem?”; ők mind ezt keresték. Ők mind ezt a választ keresték, és nekünk megvan ez a válaszunk. Ez lenyűgöző.

Nekünk megvan ez a válaszunk, és ennyire egyszerűen össze van foglalva: Töltekezz be a Szellemmel! Ennyire egyszerű! Egy gyermek meg tudja tanulni. Egy gyermek tudja élni. Mi tudjuk? Persze, hogy tudjuk.

Egy másik mód, ahogy ezt le lehetne írni, azt Gal 5:16-ban azt olvassuk: Vezessen benneteket a Szellem! Járjatok a Szellem szerint! Ha ezt teszed, akkor nem hagyod ki a dolgokat, amiket meg kell tenni, és amit megteszel, azt érdemes lesz megtenni. Ef 2:10 Isten vezetni fog téged abban, amit tenni kell. Járjatok a Szellemben! Töltekezzetek be a Szellemmel!

Miért mondom ezt? Azért, mert Isten munkájában van szervezettség – néha, kicsit van szervezettség 🙂 –, és léteznek pl. szellemi elvek. Hadd mondjak példát a szervezettségre: a gyülekezet elöljárói bánnak problémákkal, és próbálnak segíteni, feloldani gondokat, helyreállni – ez a szervezettségről szól. Vagy szellemi elvekre ilyeneket mondhatok: „Naponta olvasni a Bibliádat nagyszerű!”, „Olvasd el a Bibliádat egy év alatt!”, „Az imaélet fontos.”, „Nem hallgatjuk meg a pletykát.”, „Építjük egymást, nem kritizáljuk.” Ezek nagyszerű elvek és segítenek.

A szerezettség nagyszerű. A szellemi elvek nagyszerűek. Mégis, meg kell értenünk, hogy ezek magukban nem a lényeg számunkra. A szervezettség, a szellemi elvek támogathatják a szellemi életet. Úgy értem, könnyebb szelleminek lenni egy olyan környezetben, ahol nem lejáratjuk egymást, ahol nem kritizáljuk egymást, hanem ahol komolyan vesszük a Bibliát. Ahol azt mondjuk: Isten azt mondta nekem, hogy alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál; és így nézek a testvéremre. Így nézek az emberekre. Ez támogatja a szellemiséget.
Nagyszerű, ha ilyen a gyülekezet. Ez csodálatos, de ez nem maga a szellemiség, és ez fontos. Az, hogy megtanulom ezeket a viselkedéseket, megtanulom ezeket az elveket, az, hogy megtanulok ebben a szervezetben működni, nem vezet el engem a szellemiségre. Arra van szükségem, hogy betöltsön engem a Szellem. A szervezettség, az elveink nem hoznak létre személyes látást Istennel a szívemben, ahol azt mondanám: „Uram, Veled akarok járni. Növekedni akarok. Mi a következő célod számomra? Hova szeretnél elvezetni? Uram, Veled akarok előremenni. Erre van szükségem.”

Nem élhetem az életem pusztán ezek a dolgok által. Segíthetnek nekem, de nem ez a lényeg. Arra gondolok, hogy ez nagyszerű, mert ez megint csak megszabadít engem. Isten azt mondja nekem: „Figyelj, csak egy fontos dolog van. Csak egy lényegi dolog van: töltekezz be a Szellemmel. Vezessen a Szellem. Csak egy lényegi dolog van, ez az, ami számít.” Ez megszabadít bennünket. Mert könnyű elmenni az elvek felé. Könnyebben megértjük azokat, könnyebben követjük azokat. Azok érthetőek a számunkra, konkrétak, meghatározhatóak, megragadhatóak, láthatóak, érthetőek.

Lehet, hogy azokat kezdem követni. Aztán ha követem, akkor nem lesz az életemben látás, nem tartok sehova Istennel. Élem az életem jól és rendben, csak a lényeget hagyom ki, és az szörnyű lenne. Miért mondom ezt? Igen, legyenek meggyőződéseink, igen, nem akarom abbahagyni a Bibliám olvasását, igen, vágyom imaéletre, igen, mindig akarok közösségben lenni a testvéreimmel, igen, szeretnék léleknyerő lenni, de igazából, elsősorban szellemi akarok lenni. Azt akarom, hogy a Szellem vezessen engem.

Emlékszem, egyszer p. Bartha osztotta meg velem a következőt. Azt mondta, ezek az elvek, ezek az elképzelések, amiket le tudunk írni, amiket meg tudunk határozni, amikre rá lehet mutatni, olyanok, mint egy kerítés. Ha szellemi vagyok, akkor belül maradok a kerítésen, de ha a kerítés határozza meg az életem, ha amiatt maradok benn, akkor az nem jelenti azt, hogy szellemi is vagyok.
Létezik az elképzelés, hogy a kerítés megadja nekem a szellemiséget. Hát, nem! Nem adja meg nekem a szellemiséget. Segíthet, és ha az Úrral járok, ha Szellemben járok, akkor nem megyek ki, de nem ez az életem. Hanem az életem a kapcsolat. Ez az a hely, ahol ez a kapcsolatom meglehet. Úgyhogy itt akarok lenni, ezért nem megyek ki. Azért nem akarok kimenni a bűnbe, hanem itt akarok maradni, mert itt van ez a kapcsolatom. Itt van ez az életem. Itt vezet engem a Szellem. Itt tölt be engem. Itt van az, hogy teljes szívvel tudok énekelni egy istentisztelet elején a repedtfazék hangomon: Dicsérlek, Uram! Teljes szívvel imádom Őt, és nem aggódom azon, hogy mi történt, vagy mi fog történni, vagy mi nincs rendben, vagy hogyan van.

Van, aki azt mondja: „Miért csinálod ezt? Kinek hazudsz? Te is tudod, hogy sok bajod van.” Nem! Teljes szívvel imádom az Urat. Miért? Hogyan? Azért, mert be vagyok töltve a Szellemmel. És ez az, amire szükségem van. Nem az érzelmi felkavarodás, hanem az, hogy Isten Szelleme betölt engem, és egységet ad a szívemben. Valami, amit más nem tud megadni nekem.

 

A gyülekezeti életről sok könyvet írnak, hogy milyen egy sikeres gyülekezet, milyen egy jó gyülekezet, mi az az akárhány dolog, amire figyelni kell. Könnyű elképzelni, hogy van valamennyi fontos, súlyos dolog, és ha azok rendben vannak, akkor minden rendben van. Lehet, hogy azok fontos dolgok egyébként, amiket felsorolnak, de a valóság inkább az, hogy ha veszed a gyülekezetben lévő emberek számát, megszorzod talán százzal – no, kb. annyi fontos dolog van a gyülekezetben, amire figyelni kéne!
Mondhatnánk az evangelizációt, vagy mondhatnánk a missziókat, vagy mondhatnánk bármi mást Isten munkájából, hogy mennyi fontos dolog van benne, hát, rengeteg, és se én nem tudom követni, se más. Több millió fontos dolog van, amire figyelni kéne a gyülekezettel kapcsolatban. Úgyhogy amikor megpróbálom kiegyensúlyozni, én megpróbálom összerakni az egyensúlyt, akkor be vagyok csapva, és igazán alázatot kell tanulnom. Mert valami nagyobbról beszélünk.

Róm 16:27 az egyedül bölcs Isten, 1Tim 1:17 az egyedül bölcs Isten. Ő az egyetlen, Aki tudja az összes tényezőt. Ő az egyetlen, Aki össze tudja rakni. Senki más nem tudja kiegyensúlyozni. Azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. „Erre a néhány dologra figyelek, és akkor biztosan rendben lesz.” Nem működik! Mert megint leegyszerűsítem. Túlegyszerűsítem az elvekre, a szabályokra, a rendszerekre.

Nincs baj a rendszerekkel, nem arról beszélek, ez az üzenet nem a szabályok ellen van. Nem erről szól, hanem arról, hogy van nagyobb. A szabályok nagyszerűek, de nekem meg kell ragadnom azt az életet. Másként nem fog működni. Kell, hogy legyen élet. Azok a szabályok aztán nagyszerűek, és az a néhány dolog, amire figyelni dolog, az fontos, de tudom, hogy van, ami nagyobb és fontosabb.

Tudom, hogy van jelentősebb. Isten munkája benned, rajtad keresztül és közöttünk nagyobb, mint te vagy. Nem tudod megragadni igazán. Lehetnek céljaink Istennel, és legyenek. Lehet látásunk Istennel, és legyen: „Hova tartok? Miben szeretnék növekedni?” Ezek fontosak, de hidd el, hogy Isten többet akar csinálni, és többet is tesz az életedben, mint hinnéd.

Zsolt 31:19 (20) Mily bőséges a te jóságod, amelyet a téged félőknek tartogatsz, és részelteted benne a hozzád menekülőket az emberek fiai előtt.

Isten tartogat neked valamit, ami gyönyörű. Ha ott állok a kerítésnél, még belül, de nézek kifelé, és áhítozom: A fű zöldebb odakinn. Mi a probléma ezzel a képpel? Isten a szívet keresi, és azt mondja: „Töltekezz be a Szellemmel! Töltekezz be a Szellemmel! Töltekezz be a Szellemmel!…” Isten meg akarja mutatni az Ő jóságát azokon, akik Őt keresik, 2Krón 16:9. Ez kicsit ilyen.

Istennek azt mondom: Nahát, Isten jobban szereted a másikat, mint engem! Isten meg azt feleli nekem: Hát, gyere közelebb! „Nem! Mert Te jobban szereted a másikat, mint engem. Miért szereted őt jobban?” Isten azt felelné: „A másik jobban hall Engem. Amikor adni akarok neki, őt elérem, téged pedig nem. Ő közelebb akar lenni Hozzám. Ő jobban hall Engem. Vele könnyebb beszélnem. Most panaszkodni akarsz, vagy ismerni Engem? Hasonlítgatsz, vagy meg akarod találni a szívemet? Mert ha meg akarod találni a szívemet, akkor gyere közelebb! Akkor csak mondd azt a szívedben: Uram, én Téged akarlak.” Kol 1:29 Isten többet tartogat nekünk. Tartogat nekünk valamit, ami csodálatos. Ha komolyan veszem, ha jövök, ha keresem Őt.

Olvasok valamit, mint a Zsidókhoz írt levélben a jutalmakról, Zsid 6:10 és 11:6, hogy hit nélkül lehetetlen Neki tetszeni, amire azt mondom: „Na, látod! Mégiscsak vallás! Na, látod, mégiscsak terheket rak rám. Na, látod! Mégiscsak meg kell ugranom a mércét.” Isten azt feleli: „Nem, nem! Minden más terhet rak rád, de Én leveszem rólad az összest. Én csak azt mondom neked, hogy töltekezz be a Szellemmel. Gyere Hozzám! Hallj Tőlem! Töltekezz be Velem! Élj Bennem! Élj Velem! Maradj meg Bennem! Ez az egész üzenetem hozzád. Olyan könnyűvé tettem, amennyire csak lehet. Egy dolog, töltekezz be a Szellemmel. És aztán kész!”

Mire azt mondom Istennek: „Nem szeretsz engem annyira! Annyi ember van, akik közelebb vannak Hozzád, mint én! Őket jobban szereted, mint engem.” Isten azt feleli: „Figyelj, Hozzám nincsen sorban állás. Nálam mindenki első lehet. Mert Én vagyok a Mindenható. Én vagyok a Mindentudó. Én vagyok. Te lehetsz első, ugyanúgy, ahogy a másik is. Nincs különbség, csak gyere! Csak akarj Engem!” Erről szól az egész szolgálatunk.

Van azonban büszkeség a szívemben, ahol azt mondom: Majd én eldöntöm, hogyan járok Istennel. Ami azt jelenti: „Engem ugyan nem vezet senki és semmi! Nem vezet a Bibliám, nem vezet a pásztor, nem vezet a keresztény barátom, aki érettebb nálam a hitben. Senki ne mondja meg nekem!” Akkor annyira veszélyben vagyok! Annyira magányos vagyok! Annyira ki vagyok téve az ellenség támadásainak.

Róm 6:17-ben olvasunk a tanítás egy bizonyos alakjáról, egy bizonyos fajta tanításról, amit kaptunk. Pál a szolgálata végén azt mondja Timóteusnak:

2Tim 1:13 Legyen példád az egészséges beszéd, amelyet tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.

Ragaszkodj hozzá! Ragaszkodj ahhoz, amit hallottál. Ragaszkodj ahhoz, amit kaptál. Mi az üzenet? Töltekezz be a Szellemmel! Vezessen a Szellem! Ez az üzenetünk. Nem a bűntudat, nem a terhek, nem a viselkedés, nem paradigmaváltás a judeokeresztény világképre, hanem ez, hogy járjunk a Szellemben.

Aztán így mondja Timóteusnak Pál:

2Tim 1:14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által.

Ez az intés Pál élete végén Timóteusnak: Őrizd meg, amit kaptál! Hogyan? A Szent Szellem által. Másként nem működik, a Szent Szellemre van szükséged.

Ámen.

Kategória: Egyéb