Ha tudnád, Ki vagyok! & Amikor a változás itt van, akkor én hol vagyok?

2016 augusztus 21. vasárnap  16:30

P. Graham

Ján 4:7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!

Nagyon különleges kezdeményezés az, ahogy Krisztus megszólította ezt az asszonyt. Célul tűzte ki, hogy elmegy Samáriába, és találkozik vele, és tudta, hogy az asszony élete meg fog változni emiatt. Ez szokatlan volt, hiszen idegen volt, szamaritánus volt, nő volt, és ráadásul még bűnös is. Azt tudta, hogy Krisztus tudja róla az első hármat, de azt nem, hogy a negyediket is tudja. Jézus azt mondta neki: Adj Nekem innom! Az asszony azt felelte:

Ján 4:9 … Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? …

Ez egy csodálatos kérdés: „Hogyan lehet, hogy Te szóba állsz velem? Hogyan lehet, hogy teszel bármit is velem? Ha tudnád, hogy ki vagyok, akkor szóba sem állnál velem!” Amit Jézus válaszolt neki, az figyelemre méltó:

Ján 4:10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

Két ember van ebben a történetben. Mindketten azt mondják a másiknak: Ha tudnád, hogy én ki vagyok! Az asszony azt mondja: Ha tudnád, hogy én ki vagyok, azután semmi közöd nem lenne hozzám. Jézus pedig azt mondja: Ha tudnád, hogy Én ki vagyok, akkor mindenképpen akarnál Tőlem valamit! Igen, két dolgot mond. Az egyik: Ha ismernéd az Isten ajándékát, ha megértenéd, hogy mi a kegyelem… Aztán a másik: Ha tudnád, hogy ki az, Aki szól hozzád, akkor kérnéd.

Ez a kérdés: Hogyan lehet az, hogy Te szólsz hozzám? A válasz erre a kérdésre a kegyelemnek egy előrehaladó, növekvő megértése az életünkben. „Hogyan lehetséges, hogy Te szólsz hozzánk, hogy Te ránk nézel, hogy Te meglátogatsz minket?” Ez a kegyelemnek a rejtélye. Minél régebb óta vagyunk hívők a Bibliában – Isten Szellemével, Aki meggyőz minket és tanít minket –, annál nagyobbá és annál gyönyörűbbé válik az a rejtély, annál csodálatosabbá lesz a kegyelem. Megint kicsit jobban rájövünk, hogy mennyire méltatlanok vagyunk és semmit sem érdemlünk, de Ő mégis eljött hozzánk és szólt hozzánk.

Énekek 1:6-ban azt mondja a lány: Ne nézzetek énrám, mert nem vagyok szép. Aztán Énekek 2:14-ben azt olvassuk: Hadd nézzek rád, mert gyönyörű vagy! Egészen más nézőpont. A bukott ember természeti elméje, és aztán Krisztus elméje. „Ó, ha ismernéd Isten kegyelmét! Ez a legnagyobb vágyam az életeddel kapcsolatban, hogy megismerd Isten kegyelmét, és hogy megismerj Engem, hogy Ki vagyok, és hogyan gondolkodom rólad! Mert ha ez megtörténik, akkor te fogsz kérni. Akkor kérni fogsz. Akkor közel húzódsz. Akkor követsz Engem. Akkor imádkozol Hozzám. Akkor hinni fogsz Bennem, és Én betöltöm a te szükségedet. Mert ha ebből a forrásból iszol, akkor újra szomjas leszel. Ám az a víz után, amit Én adok neked, soha nem szomjazol meg újra.” Azt feleli az asszony: Add nekem azt a vizet! Picit megértette. Ahhoz eléggé, hogy azt mondja, rendben, és hit volt a szívében, ahogy ezeket a szavakat mondta. „Rendben! Én hinni akarok Neked!”

Aztán Jézus tett valamit, meg kellett, hogy mutassa az asszonynak, hogy valóban ismeri. Jézusnak meg kellett mutatnia, hogy Ő valóban tud a negyedik dologról is, hogy ő idegen, asszony, szamaritánus, és bűnös is. Úgyhogy elvezette őt ehhez a megvalláshoz, ahol nem volt, hova bújjon, nem volt, hova menjen, nem volt, mit mondjon. Elvezette őt arra a helyre, ahol egyedül a kegyelem előtt állt.

Azt kérdezte: „Érted, hogy ismerlek téged? Szeretlek úgy, ahogy vagy. Miattad jöttem. Ha tudnád ezt, ha ismernéd az Én kegyelmemet, az Én szívemet, az Én szeretetemet, az mindent megváltoztatna, és nem rejtőzködsz többé, hanem közel fogsz húzódni. Nem tagadásban fogsz élni, hanem átlátszó leszel az életedben a kegyelem miatt.” Ez annyira hatalmas!

Emlékszel József testvéreire, amikor elé álltak? 1Móz 45. elején azt írja, hogy amikor József leleplezte magát előttük, akkor megrettentek az ő jelenlétében. Aztán jönnek ezek a szavak: nem tudtak felelni neki. Zavarban voltak a jelenlétében, és nem tudtak megfelelni neki. Aztán József odament hozzájuk, átölelte és megcsókolgatta Benjámint, és sírt. Benjámin is sírt. Együtt megtörtek voltak. Aztán József ugyanezt tett mindegyik testvérével.

Aztán ezeket a csodálatos szavakat olvassuk: miután ezt megtette, szabadon tudtak beszélni vele. Zavarban voltak a jelenlétében, egy szót sem tudtak szólni, és aztán megtalálták az öröm teljességét az ő jelenlétében, és szabadon beszélgetek vele. „Mert ha megismered az Isten ajándékát, és azt, hogy ki az, Aki szól hozzád, akkor szabadon fogsz beszélni Velem.” Ámen.

 

P. Kende

Van egy üzenet régóta a szívemen, de sosem jutottam el odáig, hogy elmondjam. A változásokról szeretnék beszélni.  A nagy változásokra gondoltam az életünkben. Az első, ami eszembe jut, tizenéves jellegű, amikor az ember várja, hogy felnőtt legyen. Aztán tizennyolc, tizenkilenc… és egyszer csak rádöbben: „Már nem leszek felnőttebb. Mostmár így kell élnem az életet.” A másik, ami szintén tizenéves, hogy kezdi úgy érezni: Mostmár rá kéne jönnöm, hogy ki vagyok, függetlenül attól, hogy mit mondanak a szüleim!

Vannak ilyen felismerések az ember életében, amikor valami megváltozik, jön a kérdés: „Most akkor mi van? Most akkor hogyan éljek?” Például, amikor rájön valaki:

  • „Úgy néz ki, hogy most már nem fogok megházasodni. Most hogyan éljek tovább?”, vagy éppen „Hát, ez a házasság az életem.”
  • „Tartósan munkanélküli vagyok: Akkor most hogyan éljek? Nem találok munkát, akkor most mi van?”
  • „Úgy tűnik, a betegségem nem fog elmúlni. Úgy tűnik, hogy együtt kell élnem ezzel. Úgy tűnik, hogy ez a betegség része az életemnek. Úgy tűnik, Isten sem akar meggyógyítani belőle. Akkor most mit csináljak ezzel?”
  • „Gyermekem született, mekkora változás – most mit csináljak?”
  • „Megkaptam az előléptetést, amire annyira vágytam. Akkor most mi van?” Vagy: Megkaptam a fizetést / a házat, amit akartam… Vagy: Elértem a sikert… (Hallottam egy történetet az egyik nagy olimpiai bajnok úszóról, akinek az úszás volt a mindene. Miután a csúcson volt, elérte, olimpiai bajnok lett, feltette a nagy kérdést: Most akkor mi van? A legtöbben úgy gondoljuk: Én szeretném azt a kihívást az életemben, hogy el kelljen bánni a sikerrel! Ő depressziós lett. „Most akkor hogyan tovább?” Otthon volt magában, és egy keresztény sportoló, úgy hiszem amerikai foci játékos meglátogatta, beszélt neki Krisztusról, és megváltozott az élete.)
  • „Megházasodtam, és kiderült, hogy ez az ember nem az, akinek gondoltam.” (Szerintem minden házas eljutott már erre a pontra.)
  • „Megöregedtem, most már túl késő, hogy jelentős változtatást csináljak az életemben.”
  • „Itt kopogtat a halál az ajtómnál: Akkor most mit csináljak? Akkor most hogyan gondolkodjak?”

Mindenkinek az életében vannak ezek a kérdések: Az életem mostantól más, mert történt valami…mit tegyek?!
Hívőként is: „Megtértem! Az élet nagyszerű, a gyülekezet csodás. Mindenki nagyszerű!” … Aztán rájön, hogy a gyülekezet nem tökéletes. „Akkor most hogyan lehet tovább élni?” Vagy rájövök, hogy a régi bűnös természetem megmarad az életemben, a régi bűnös természetem velem marad: Pedig azt hittem, hogy egy ponton kinövöm, de most már jól látszik, hogy nem.

Hogyan igazítsuk újra az életünket? Annyira fontos ez az üzenet az életünkben! Annyira fontos újra és újra átgondolni ezt! Mit kell csinálnom, amikor minden megváltozik? Mit kell csinálnom, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy számoltam, és az életem nem az, amire számítottam? Most akkor mi van? Hívő vagyok, akkor most mi van, most merre tovább? Mert élet annyival nagyobb, mint az elképzeléseim róla!

Amikor ezekre az időszakokra gondolunk, akkor könnyű a történelem időszakaira gondolni, amit Isten az emberi történelemben végzett. Ezeket a korokat úgy hívjuk, hogy rendelkezési időszakok, ami azt jelenti, hogy Isten bizonyos időszakban bizonyos módon bánt az emberrel, és voltak változások. Voltak, amik nyilvánvaló változások voltak: Például, az ember ki lett dobva az Éden kertjéből, és ez elég nyilvánvaló volt. A kereszt szintén nagyon nyilvánvaló változás volt. A Gyülekezet születése is nagyon nyilvánvaló volt. Ugyanúgy, ahogy az életünkben is vannak változások, amik nagyon egyértelműek.
Voltak azonban olyanok is, amik nem ennyire nyilvánvalóak. Az emberi kormányzás, a törvény ígérete – ezek nem voltak olyan nagyon nyilvánvaló, óriási, látható változások, ám a színfalak mögött nagy változás állt be – Istennek mindegyik jelentős volt. Mindegyiken keresztül tanítani akart nekünk valamit, és le akarta leplezni a gondolatait a számunkra. Ugyanígy van a mi életünkben is.

Minden változásnál Isten szeretné, ha egy új oldaláról ismernénk meg Őt, szeretné, ha tanulnánk Róla valamit, ami friss. Lehet, hogy azt mondja: „Figyelj! Lehet, hogy jól érzed magad abban a kerékvágásban, amiben haladsz már évek óta, de szeretnélek kiugrasztani abból a kerékvágásból. Szeretném, ha másként néznéd. Szeretném, ha másként csinálnád. Szeretném, ha tanulnál valamit, ami új, amit soha nem gondoltál volna. Úgyhogy elviszlek egy másik országba. / Elviszlek egy másik helyzetbe. / Elviszlek egy másik munkahelyre. / Elviszlek egy főiskolára. / Kiveszlek a főiskolából.” Isten megváltoztatja a helyzeteket. Nem annyira élvezzük ezt. Nem mindig élvezzük nagyon, de tanulnunk kell belőle bizonyos dolgokat.

Amikor nézzük a Bibliát, akkor látjuk, hogy ez volt az, amin nagyon sok ember elbukott. Az egyikük Dávid volt. Úgy értem, amikor beült a trónra, onnantól kezdve olyan hibákat követett el, amiket azelőtt nem. Gondolj az esetre Betsabéval, vagy arra, amikor a fia, Amnón megerőszakolta a lányát, aztán egy másik gyereke megölte az erőszaktevőt. Azután ugyanez a gyermeke megpróbálta elvenni a trónját… Dávid nem kezelte túl jól ezeket. Nem azt mondom, hogy ennyi volt az egész uralkodása – Félre ne érts! Nagyszerű király volt. –, de úgy tűnik, hogy nem igazodott jól a változáshoz.

Tanulnunk kell, hogy hogyan bánjunk ezekkel. Hogyan bánjak ezekkel a helyzetekkel, amikor az életem változik? Amikor nyugdíjas leszek, amikor felnőtt leszek, amikor idősödöm, hogyan bánjak ezekkel?

1. Az egyik, amit tanulunk abból, ahogy Isten bánik az emberrel, hogy a jelentőség nem a nagy eseményekből, nem a nagy dolgokból jön. Bárminek a jelentősége nem a nagy eseményekből jön.

Voltak helyzetek, ahol nem voltak nagy események, de Isten jelentősen változtatott valamit. Gondolj például Keresztelő Jánosra! Hány csodát tett? Egyet sem. Nem tudunk csodáiról. Nagy szolgálata volt? Nagy jelentősége volt? Nagyon is! Nem volt azonban nagy esemény körülötte. Nem láttunk semmi nagyot és meglepőt. Egy ember furcsa külsővel, furcsa életvitellel, furcsa étrenddel furcsa ruhákban, de nem voltak nagy eseményei. Mégis nagyon jelentős volt.

Ez az, amiről beszélünk, hogy a jelentőségem nem azon múlik, az életem idejének a jelentősége nem azon múlik, hogy milyen nagy dolgokat tudok véghezvinni. Hanem min múlik? Lótnak az élete jó példa. 1Móz 13:10 Lót felemelte a szemét, és azt látta, hogy ott zöld a fű, jó a legelő, ott minden rendben van. „Rendben! Abrám, te arra, én erre megyek.”; és elvált Abrámtól. Micsoda ostobaság volt ez tőle! Mert Lót nem értette meg, hogy Abrám volt az, aki megvédte őt, Abrám volt az, aki – mi így mondjuk – betakarta őt. Mintha Abrám szárnyai alatt lett volna Lót. Amíg Abrám szárnyai alatt volt, addig jó sora volt, addig meg volt áldva, addig nagyszerű volt az élete.

Mennyire más Mefibóset! 2Sám 19:30-ban, amikor Dávid visszajött, beszélt Mefibósettel – volt köztük egy probléma –, és Mefibóset azt mondta: Nem érdekel az a föld, engem ez a kapcsolat érdekel, amim veled van. Lót nem látta ezt meg, hogy az ő fontossága nem abban volt, hogy mennyi birkája, kecskéje, hány szolgája, mennyi legelője, földje, mennyi háza van. Nem látta ezt, hogy az ő fontossága abban van, hogy Abrámmal van, Abrám az, aki számít. Az, hogy ő Abrámmal van, az neki is áldást jelent, de ő ezt nem látta meg.

Amikor 1Móz 14-ben fogságba esett, és Abrám utána ment, akkor azt látjuk, hogy Lót ott sem ismerte fel ezt. Lót helyében azt mondtam volna: „Abrám, nekem addig volt jó, amíg veled voltam. Hagyjuk Sodomát! Nem érdekel, hogy ott fontos ember legyek. Én azt az áldást akarom, ami veled van.” Lót azonban nem látta ezt. Úgyhogy – habár azt látjuk 2Pét 2:7-ben, hogy ő hívő volt – az élete végén 1Móz 19:30-ban mégis egy odúban, barlangban találjuk a lányaival, akiknek semmilyen meggyőződésük nem volt semmiről. Szörnyű vége lett az életének.

Mi a fontos lecke ebben? A jelentőségünk nem abból jön, hogy mennyire nagy dolgokat teszünk, hogy milyen csinnadratta van körülöttünk, hogy mit érünk el, hanem az, hogy kihez tartozunk. Amikor jön a betegség, amitől már nem szabadulok meg életem végéig, akkor nagyon fontos visszatérnem ehhez. Amikor kibukik valaki az egyetemről, és már nem tud visszamenni, akkor ez nagyon fontos: „Kihez tartozom? Kié vagyok? Ki az, Akihez tartozom? Az az, ahol az én jelentőségem van. Én az Úré vagyok. Én Jézushoz tartozom.” Nagyon fontos visszamennem ide a szívemben, és nem számít, mi változik.

Amikor Ján 21-ben Péter már elbukott alaposan, Jézus utánament Péternek. Mit mondott neki? Azt mondta: „Legeltesd a nyájamat! Figyelj, Péter! Attól, hogy nem teljesítettél jól, semmi nem változott. Ugyanaz vagy Nekem, aki voltál.” Mint Róm 11:29 Isten ajándéka és elhívása megbánhatatlanok. Ez a kegyelem üzenete. Lehet, hogy a helyzetem változik. Lehet, hogy egy nap börtönben leszek – remélem, nem, de ha mégis –, akkor is ez lesz a kérdés: „Kihez tartozom? Kié vagyok?” Erre van szükségem. Vissza kell térnem ehhez.

Minden változásnál ezt előre kell vennem: „Én az Úré vagyok. Ő az én Uram. Ez az, ahogy élni fogom az életem. Én Hozzá tartozom.” Ez annyira jelentős, amikor jön a változás! Tudod, hány és hány idős ember van, akik hívők, de nem tesznek semmit az Úrért? Mert inkább azzal töltik az életüket, hogy félnek a haláltól. Milyen „kiváló” választás! Ez mindnyájunkkal megtörténhet, hogy túl sok lehetőségem van, hogy az Úrral foglalkozzak, vagy túl kevés lehetőségem van, hogy az Úrral foglalkozzak. Milyen nagyszerű, hogy Akihez tartozom, az az, ami számít! A kegyelem annyira nagyszerű!

Ezért utáljuk a törvényeskedést. Egyszer már használtam a következő képet, de annyira szeretem! Tudod, hogy az iszlám törvényben, a saríában mi a büntetése a lopásnak? Levágják a tolvaj karját. Számomra ez annyira jó kép, mert a törvény ilyen, hogy levágja a karodat! Azt ígéri neked, hogy minden rendben lesz az életedben, csak legyél jobb, legyél elég jó, viselkedj rendesen, de elveszi az erőt. Nem cselekedhetsz, mert nem vagy szabad. Nem lehetsz bátor, nem kockáztathatsz ilyen módon: Rendben, megyek Istennel, teszek egy hitbeli lépést. Mert: Hú, nem tehetek hitbeli lépést, mert ha elbukom, akkor Isten agyoncsap.
Ez a törvény. Elveszi az erőmet arra, hogy cselekedjek, hogy szolgáljak, hogy bátor legyek, hogy túllépjek magamon, hogy túllépjek azon, amiről biztosan tudom, hogy meg tudom csinálni. Hát, ezért utáljuk a törvényeskedést. Persze, van a másik oldal, a liberális gondolkodás, ahol nem vágják le a karodat, a lábadat. Csak ott a szívemben nem akarok Istennel járni. Úgyhogy van karom arra, hogy magamat szolgáljam, és arra van lábam, hogy engem szolgáljon. A kegyelem csodálatos, mert megvannak a végtagjaim, van erőm, de van szívem is. Új szívem van arra, hogy Istennel járjak.

Szóval, amikor változnak a dolgok, ez az első: Hol van a jelentőségem? Nem abban, amit csinálok, amit tudok tenni, vagy amit nem tudok tenni, vagy amit szereztem, vagy amit elveszítettem, hanem abban, Akihez tartozom.

2. Egy másik, ami szintén jelentős, hogy Isten nem változik, de az emberi történelemben annyiféle változó módon próbálta az embert vonni Magához! Miért? Mert nem vagyunk egyformák. Mert szükségünk van arra, hogy Isten keressen minket, mert annyira elveszettek vagyunk! Annyira össze vagyunk zavarodva! Annyira nem tudjuk, merre van az előre! Azért Isten kell, hogy keressen bennünket. Annyiféle módon keres minket! A gyülekezet egy mód, ahogy Isten keres minket. Vonni akar minket Magához, erre van a gyülekezet. Ez az, ahogy néznem kell, amikor az életem változik.

Amikor valami visszavonhatatlanul megváltozott, akkor itt a kérdés: Vonni akar-e Isten engem ebben az új helyzetben? A válasz az, hogy igen, Isten vonni akar engem ebben. Ismerek nagyon gazdag embereket, akik hívők, és Krisztus tanítványai, és követik Őt, és ismerek nagyon szegény hívőket, akik követik az Urat teljes szívükből. Ismerek olyan embereket, akik házasok, és követik az Urat, és ismerek egyedülállókat, akik követik az Urat. Ez a titok.

Amikor megváltozik az életed, amikor megnyered a lottót, vagy amikor elveszíted minden pénzed, akkor hogyan gondolkodsz? Térj vissza ehhez: Isten nem változik, de Ő most ezen az új módon akar vonni engem Magához. Legyen az betegség, vagy házassági probléma, vagy egy új ország, vagy egy új élethelyzet… teljesen mindegy, hogy mi az, „Uram, Te vonni akarsz engem?”

Sajnos, vannak hívők, akik akkor, amikor a változás jön – legyen az válás vagy házasságkötés, legyen az egy gyermek születése vagy halála –, akkor nem teszik fel ezt a kérdést: „Uram, hogyan akarsz vonni engem ebben a helyzetben? Hogyan akarsz Magadhoz vinni ebben a helyzetben?” Szeretnélek bátorítani erre, hogy minden változásnál keresd ezt. Keresd ezt: Uram, hogyan akarsz vonni engem ebben az új helyzetben?  Ígérhetem neked, ugyan nem én, hogy Istennek van valamije számodra. Van Nála valami friss a számodra. Ez a szív kell nekünk, amely mindig ezt vágyja:

Zsolt 27:4 Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az ÚR szépségét, és gyönyörködhessem templomában.

Van itt egy szó, amit lehet úgy fordítani: keresni Őt. Keresni Őt! Keresni Őt! Keresni Őt! Fontos vágynom erre, vagy Isten „elvész” az élet fordulatai között. Az alapján, ahogy beszélgetek emberekkel az utcán, attól tartok így történik: egy hölgy azt mondta: „Ó, igen, én hívő vagyok, én jártam az Úrral. Jelen volt Isten az életemben, de annyi minden történt, és valahol elveszett ez a kapcsolat.” Arra gondoltam, mint amikor az ember takarít, és valamelyik bútor mögött, alatt megtalálja, amit oly régóta keresett. Kicsit ilyennek tűnik nekem ez. „Tényleg? Isten a zsebedben maradt, és kimostad?” Viccesen hangzik, mégis megtörténik velünk, nem? Az élet ráncai között egyszerűen csak „elveszik” Isten. Ezért annyira fontos visszatérnem újra meg újra ehhez: „Isten keres engem most. Uram, hogy akarsz vonni engem most? Először is, a Tiéd vagyok. Te vagy, Aki miatt számít ez az egész. Másodszor, Uram, hogyan vonnál engem?”

3. Az utolsó, – ha megnézed az emberiség történelmét, és az időszakokat, amiket Isten rendelt az emberi történelemben, akkor azt látod, hogy a Biblia nem történelemkönyv, hanem eseményekről, emberekről szól. Milyen eseményekről? Milyen emberekről? A Könyv sok ezer évet felölel – ez igaz, de nem azokról szól. Még csak nem is évszázadokról, hanem egy-egy emberről; és eseményekről, ahol Isten adott lehetőséget az embernek, és az ember megragadta azt. Mint ahogy Ef 5:16-ban azt mondja: Vegyétek meg az alkalmat, a lehetőséget! Nem azt mondja: Vegyétek meg ezt az évet, ezt az évtizedet, ezt az évszázadot… Hanem: Ragadd meg ezt az alkalmat! Mint ahogy itt vagyunk most az istentiszteleten. Megragadtuk ezt az alkalmat, hogy Istentől halljunk. Azt mondtuk: „Uram, szólj hozzám! Mert ha a napokat, az éveket számolgatom, akkor vagy lusta leszek, vagy kétségbeesett.”

Ha viszont azt nézem: Uram, milyen lehetőségeket adsz nekem?; és meg akarom ragadni azokat, akkor nem fogok csalódni az életemben. Akkor nem fogom úgy érezni: Ó, az élet elszaladt mellettem!; hanem megragadtam a lehetőségeket. Amikor p. Bendegúz ment Debrecenbe, elmentem vele. Amikor volt egy imaalkalom, akkor találkoztunk együtt Istennel, mert megragadtam az alkalmat. Amikor a gyülekezet szabadtéri istentiszteletre ment, akkor együtt örültünk, és bizonyságokat mondtunk. Mert megragadtuk az alkalmakat.

Bátorítalak erre, hogy mindig, amikor változnak a dolgok, akkor emlékeztesd magad: „Kihez tartozom? Ő vonni akar engem. Uram, hogyan? – tanulni akarok erről. Végül, milyen lehetőségeket adsz nekem?”

Amikor Jézus itt volt, akkor mondott valamit, ami nagyon ijesztő lehet. Luk 19:44 „Elmulasztottátok a meglátogatásotok idejét.” Mint amikor valaki kopogtat az ajtón, és nem kelek fel. Kopogtat megint, és túl lusta vagyok. Kopogtat megint, és csak átfordulok a másik oldalamra; aztán elmegy. Később megtudom, hogy adni akart nekem egy autót, és végül olyan dühös lett, hogy odaadta a szomszédomnak.

Jézus erről beszélt. „Én itt vagyok. Én vagyok a Messiás. Én vagyok a Megváltó. Én vagyok az Úr. Én vagyok az örök élet! Ha hiszel Bennem, akkor Én megvagyok neked, és Én vagyok az élet. Én vagyok az örök élet. Ez az örök élet, hogy higgyetek Bennem!” Ez az, amit Jézus mondott. Ne mulaszd el!

Ján 3:19 az emberek nem akarták a világosságot, mert nem akarták, hogy kiderüljön, mit csinálnak a szívükben. Mint ahogy p. Graham mondta, az asszony nem tudta, hogy a negyedik dolgot is tudja Jézus, hogy ő bűnös. Isten tudja, hogy bűnösök vagyunk, azért dobott nekünk mentőövet, a keresztet. Azért jött el értünk. Ha nem ismered Őt, akkor fordulj Jézushoz a szívedben! Ő az, Aki meg volt ígérve a próféták által, Ő az, Aki meghalt értünk, Ő az, Aki feltámadt értünk, Ő az, Aki új életet adhat neked.

Ne mulaszd el ezt a lehetőséget, szólítsd meg Őt! Mondd azt a szívedben egyszerű szavakkal: „Jézus, legyél az én Megváltóm. Istenem, meg akarlak ismerni Téged. Gyere az életembe! Most hiszek, döntök, Téged választalak. Jézus, gyere az életembe! Legyél a Megváltóm. Rád bízom magam. Ments meg engem!” Ha életedben először hívtad Őt, küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb