Az érdem-kapcsolatok mérge, és Isten válasza

2016 augusztus 7. vasárnap  16:30

P. Kende: P. Elshan velünk volt az elmúlt évben. Sajnos csak az elmúlt évben. Költöznek Azerbajdzsánba, ahogy én értem. Tudjuk, hogy p. Elshannak Irán van a szívén, a felesége pedig támogatja. Imában tartjuk őket, és nagyon hálásak vagyunk ezért az évért. Különösen a Kecskeméti szolgálat nagyon hálás ezért az évért. Kiváltság, hogy velünk voltak az elmúlt évben.

P. Elshan

A feleségem és én nem búcsúzkodunk. Mert néhány óra múlva csak lesz egy újabb repülőjáratunk. Isten kegyelméből az EUROCON-on újra látunk benneteket, de Isten gondoskodásából talán még korábban is itt lehetünk.

Nagyszerű volt számunkra, hogy a családunkkal itt lehettünk egy évig. Isten adott barátokat, akiket nem is kerestünk, de ők Isten ajándékai. Isten szolgálatot is adott számunkra a drága kecskeméti emberek felé a budapesti csapattal. Tegnap ott egy csodálatos ünnepség volt. A kecskemétiek sütöttek nekünk, és készítettek egy nagy albumot rengeteg fényképpel. Meg is könnyeztem ezt. Nem terveztem, de valahogy jött.

A nagy kép az, hogy mi tulajdonképpen semmit nem csináltunk Kecskeméten. Csak ott voltunk szombatonként, és rendelkezésre álltunk. Bámulatos vezetője van a csapatnak. Kecskeméten sem köszöntünk el, mert Isten megnagyobbította a szívünket, és innen kezdve, még több ember, még több lélek van a szívünkben, akiket hordozni fogunk.

Nagyon élveztük, hogy itt lehettünk a budapesti gyülekezetben. Isten hangja nagyon tisztán hallható itt, nagyon könnyű hallani Isten hangját. Nagyon szeretjük látni, hogy a pásztor járja az utcát, megoszt emberekkel, és prédikál is. Számomra nagy kiváltság ezt látni, ezt tanulni. Nagy gyülekezet vagyunk, és rengeteg a részlet. Tényleg köszönöm a csapatnak is, aki p. Kendét támogatja, és szolgálnak mindenki felé.

Itt a közelben vásároltunk egy kis lakást. Életemben először vásároltam lakást. A célt elértem, mostmár nyugodtan meghalhatok. 🙂 Ez ilyen Azerbajdzsánban. Meg kell nősülnöd, házat kell építened, kellenek gyerekek, aztán elérted a célod, és nyugodtan meghalhatsz. Csak viccelek.

Három évvel ezelőtt merész döntést hoztam. 2013. szeptemberben úgy döntöttem, hogy még több szolgálatom lesz a bakui gyülekezetben, akár még fordítsak, akár még tanítsak is órákat a bibliaiskolában, és segítettem a missziós irodában. Ez volt a csúcs, a teljes kapacitásom ki volt használva. Aztán rájöttem, hogy TBC-m van. Azt mondta az orvos: „Nem mehetsz ki! Elszigetelve kell lenned, mert ez nagyon veszélyes.” Majdnem a csúcson voltam, aztán hirtelen már nem voltam ott. Isten azt mondta, hogy pihennem kell.

Ezután egy hónapig otthon voltam bezárva. Isten megváltoztatott, pihentetett. Arra használt, hogy dolgozzak apránként. Fordítottam. A feleségem is tanúsíthatja, csak úgy ömlött a pénz. Három év alatt Isten annyi pénzt adott, hogy megvásárolhattuk ezt a lakást. Az elmúlt két évben, szinte minden hónapban utaztam különféle országokba. Tényleg nem vagyok utazó típus, szeretek a szobámban a sarokban üldögélni a számítógép előtt, és fordítani, ellenőrizni az árfolyamokat, néha esetleg körbenézek valamelyik közösségi oldalon az interneten. Ha magam volnék, ezt csinálnám.

Valahogy Isten kimozdította alólam ezt az alapot, ami azt jelképezte, hogy otthon vagyok. Mostmár mindenhol otthon vagyok, és még nem érkeztem meg. Készen állok arra, hogy idegen legyek. Utazgatunk a feleségemmel. Főleg én, és ő bámulatos támogatója annak, amit csinálok. Mondhatjuk azt, hogy egy évig itt voltunk Magyarországon, de én minden hónapban utaztam valahova.

Tegnap, amikor az emberek beszéltek, gratuláltak, üdvözöltek, kicsit otthon éreztem magam, mert tulajdonképpen nincs otthonom, és a menny az, ami vár ránk, ahová egy nap majd megérkezünk. Isten most így munkálkodik a szívünkben. Magyarországot az otthonunknak, ideiglenes otthonunknak tekintjük, talán majd visszajövünk egy újabb évre, vagy lehet, hogy többre. Lehet, hogy Iránba költözünk, a szívünkön van ez is. Lehet, hogy Grúziába költözünk, ez a bakui gyülekezet látása. Még nem tudjuk.

Most egy évig Bakuban leszünk, és az imáinkban meg fogunk emlékezni rólatok, meg fogjuk látogatni a magyar gyülekezeteket, addig, amíg haza nem érkezünk. Köszönöm a szereteteteket, és köszönöm, hogy megemlékeztek rólunk az imáitokban.

 

P. Kende

Tegnap, amikor p. Brian-nel beszélgettem, megragadott a szívemben ez a gondolat. Kétféle kapcsolatról szeretnék beszélni. Szeretném, ha együtt megnéznék a következőt. Luk 18-ban két ember felmegy a templomba imádkozni.

Luk 18:11-12 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.

Ez az ember mondott valamit magával kapcsolatban, ami fontos, ami jelentős. Azt, ahogy ő látta Istent, ahogy ő látta magát, ahogy ő látott másokat. Ez az ember leírta, ahogy alapjában véve sokan nézik az életet. „Böjtölök, adakozom, jókat teszek, jól viselkedem, a megfelelő dolgokat csinálom, jobb vagyok, mint az az ember.  Közben a másik ugyanezt gondolja rólam. Neki is megvan a listája, azok a dolgok, amikben ő jobb, amik őt jobbá teszik nálam, és azzal van nagyra.”

Fil 3-ban Pál egy alkalommal dicsekszik. Ez az egyike annak a kevés alkalomnak, amikor ő dicsekszik. Elmondja, hogy neki lenne oka a dicsekvésre. Ha valakinek van oka dicsekedni, bízni a saját teljesítményében, pedigréjében, akkor neki még inkább van oka.

Fil 3:5-6 körülmetéltek nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidó a zsidók közül, törvény tekintetében farizeus, buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében pedig feddhetetlen voltam.

Hozzáteszi még: Nekem kicsit fura dicsekedni ezekkel. Szinte így mondja: Miért kell nekem ezt mondani? Ami azért érdekes, mert amikor egy nagy rendezvényen bemutatnak egy jelentős előadót, akkor elmondják a nagy teljesítményeit. Elmondják, hogy miket csinált, hogy mekkora számok vannak körülötte, hány ember, mennyi pénz… és senki nem érzi furán magát emiatt, hogy ezt mondja. Pál viszont furán érzi magát, hogy ezt kell mondania. Mert úgy érzi, hogy a gyülekezetben nem így kellene kommunikálnia.

2Kor 11:17 – ez a másik hely, ahol dicsekedett valamennyit, és azután azt mondja: Bolond módra dicsekszem. Egy értelemben így beszél: Ennek nem így kéne lenni, hogy a teljesítményeimet sorolom. Fura lenne, legalábbis nekünk – azt hiszem – ideállni, és azt mondani: „Olyan sok éve hívő vagyok! Jó házasságom van. Nagyszerű gyermekem van. Hűséges vagyok. …” Nem szoktuk ezt csinálni. Furán éreznénk magunkat emiatt. Miért? Azért, mert mi másfajta kapcsolatra vágyunk.

Mi nem ezt a fajta kapcsolatot akarjuk, ahol azt mondom: „Ide nézzetek! Nézzétek az én teljesítményeimet! Nézzétek az én számaimat! … Vagy nézzétek az övét! A számok számítanak. A teljesítmény, az eredmények, a sikerek, az, hogy miket csináltunk.” Ez az egyik gyengeségünk a gyülekezetben, nem? Csinálunk sok mindent, nagyszerű dolgokat. Mint pl. a konferencia is, életet átformáló volt. Annyira hálás vagyok érte! Visszább is mehetnénk: előtte héten az evangelizáció az utcán. Vagy néhány héttel előbb a bemerítés Gödöllőn nagyszerű volt, és az üzenetek is. Vagy még előbb a színdarab Pforzheimben lenyűgöző volt, és a hatása is. Általában mégsem beszélünk sokat róla.

Egyébként lehet, hogy kellene. Lehet, hogy érdemes lenne beszélni erről többet. Nagyszerű bizonyságaink vannak. Ugyanakkor igaz ez is, hogy mi nem erre a fajta kapcsolatra vágyunk, ahol számolgatjuk, hogy ki mennyit teljesített. Észrevetted? Nincsenek kamerák sem, amik végigkövetik a kosarat felajánlás közben. Miért? Mert nem erre a fajta kapcsolatra vágyunk.

Ez az egyik fajta kapcsolat, amit a farizeus képviselt. Azt mondta: Én adakozom, én teszek, kétszer böjtölök, én mindenből adok tizedet. Jézus azt mondta a farizeusoknak: Tizedet adtok a mentából, köményből… Még a fűszerekből is adtok, még abból is a nevetségesen pici. Mindent megcsináltok, de elmulasztotok valamit.” Mi az, amit elmulasztanak? Valójában a kapcsolat az.

Ez az egyik fajta kapcsolat, az érdemnek a kapcsolata, ahol azt mondom: „Nézd, én megugrom ezt. Te meg tudod ugrani?” Aztán ez a kapcsolatunk, hogy mérjük, megérdemled-e. „Megérdemled-e, hogy a barátom legyél? Megérdemled-e, hogy benne legyél a képben nálam? Megérdemled-e, hogy beengedjelek?” Ezek az érdemnek a kapcsolatai.

Aztán van egy másik fajta, és a Bibliában találkozunk ezzel, de a világban nem annyira, nem olyan sokszor. Itt-ott lehetséges, hála Istennek. A szülő-gyermek kapcsolat időnként ilyen, és egy-egy házasság lehet ilyen. 1Sám 18-ban látjuk ezt a néhány verset, ami Dávid és Jónátán kapcsolatáról beszél:

1Sám 18:1 Miután befejezte a beszélgetést Saullal, Jónátán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jónátán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét.

1Sám 18:3-4 Jónátán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét. És Jónátán levette a felsőruháját és Dávidnak adta,…

Jónátán volt a herceg, valószínűleg neki volt a legjobb, a legdrágább, a legszebb ruhája az egész királyságban, és Dávidnak adta.

1Sám 18:4 … sőt harci öltözetét, saját kardját, íját és övét is.

Odaadta az egészet. Miért? Azért, mert másféle kapcsolatuk volt. Nem az érdem, hanem másik fajta kapcsolat. Annyira jelentős az életünkben, hogy legyenek ilyen kapcsolataink Istentől. Ez igazán Istentől lehet a miénk.

Arra gondoltam, hogy Dávid és Jónátán természetszerűleg riválisok. Mert mindketten katonai vezetők. Mert mindketten nagyszerű harcosok, és lehet rivalizálás közöttük. Versenghetnének, hogy ki a jobb, ki öl meg több ellenséget, ki hoz nagyobb sikert a királyságnak, ki hódít meg nagyobb területeket. Lehetett volna ez a kapcsolatuk. Mint a farizeus, ahogy ő számolta a dolgokat. „Hányat teszek? Mennyit rakok? Mi történik?”

Köztük azonban másik kapcsolat volt. Jónátán szerette Dávidot. Nem az érdem kapcsolta őket össze, nem a természetszerű szükség. „Nekem szükségem van rád. Te vagy az, akinek megvan az, ami nekem hiányzik, nekem megvan az, ami neked hiányzik. Úgyhogy nagyszerű, mi tudunk együttműködni, tudunk együtt harcolni. Te jó vagy az íjjal, én jó vagyok a karddal. Amikor baj van, akkor váltunk, és te szállsz be a ringbe. Ennyi a kapcsolatunk. Nekem szükségem van rád, és neked szükséged van rám.” Nekik viszont nem ez volt a kapcsolatuk, hanem más.

Ha belegondolok, amikor p. Elshan elment Kecskemétre, akkor az ottani szolgálatvezető mit gondolhatott volna? Kezdhetett volna azon gondolkodni: „Biztos ki akar túrni engem. Biztos a helyemet akarja.” Lehetne rivalizálás. Mint két gyönyörű nő között. Ránéznek egymásra: Melyikünk a szebb? Láttam már ilyet, de tapasztalatilag nem tudok sokat erről. Láttam már kívülről rivalizálást.

A farizeus azt mondja: Atyám, köszönöm, hogy én jobb vagyok, mint ez itt. Valamilyen listája a másiknak is van, ami alapján azt mondhatja: Köszönöm, Istenem, hogy jobb vagyok, mint ő. Ez egy szörnyű helyzet, mert itt nincsen kapcsolatunk. Ezen a helyen nem építjük egymást. Ezen a helyen nem szolgálunk egymás felé. Ezen a helyen nem szeretjük egymást. Naná, hogy nem! Ezek az érdem kapcsolatai.

Jónátán és Dávid között nem ez volt a kapcsolat. Velük más volt, nekik másik kapcsolatuk volt. Nevezhetnénk úgy, hogy kegyelmi kapcsolatok. Mert Jónátán adott, anélkül, hogy Dávid kiérdemelte volna. Úgy értem, ki érdemelhetné meg valaha is, hogy a herceg odaadja neki az ő fegyverzetét, odaadja az ő ruháit? Mit lehetne tenni ezért? Milyen magas az a szint, amit meg kell ugrani ehhez, amit teljesíteni kell ehhez? Teljesíthetetlenül magas. Lehetetlen elérni. Lehetetlen odajutni, ez nem történik meg senkivel. Senkinek az érdeme nem elég arra, hogy elérjen oda.

Ugyanígy van Krisztussal. Soha nem tudjuk megérdemelni az Ő szeretetét. Ezért van, hogy Róm 5:10 Ő akkor szeretett minket, amikor még az ellenségei voltunk. Hogyan érdemelhetnénk ki, hogy Ő szeressen minket? Ez nem történhet meg! Senki nem tudja megugrani a tökéletesség szintjét, igaz? Ha az én kapcsolatom Jézussal az érdemekről szól, akkor az egész nem megy sehova.

Ehelyett azt mondja nekünk, hogy 2Kor 8:9 ti ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok. Ez ilyen, hogy én érdemtelem voltam, én az ellensége voltam, és Ő odajött hozzám és szeretett engem. Ott és akkor, és nem kellett semmit hozzátennem. Nem kellett megérdemelnem, nem kellett teljesítenem, nem kellett számokat gyűjtenem, nem kellett pontokat összeraknom. Nem! Erre nem volt szükség.

Gondolj bele a következőbe. Kölcsönadok valakinek, mert annyira bízom benne. Ő az én adósom. Mi a kapcsolatunk innen kezdve? Adósság. Milyen a kapcsolatunk? Nem kegyelmi kapcsolat többé. Ezért mondja nekünk Róm 13:8-ban: Ne legyetek adósai egymásnak! Mert az megölné a kapcsolatot. Miért? Ez nem az adósságról szól, hanem arról, hogy megöli a kegyelmi kapcsolatomat, és érdem-kapcsolatom lesz vele. A gyülekezet nem erről szól.

Néha megtörténhet ez. Valakinek szüksége van segítségre, segítek neki. „Most az adósom vagy. Tartozol nekem, mert segítettem neked. Ezért mostmár ilyen a kapcsolatunk. A kapcsolatunk már nem kegyelem, hanem tartozol nekem.” Azt mondja nekünk Isten erre: Ez nem így kéne, hogy működjön. Róm 3:27-ben azt olvassuk, hogy a cselekedetek dicsekvést hoznak, és a dicsekvés nem működik ebben a kapcsolatban. A hit az, ami működik. „Szükséged van segítségre? Segítek. Miért? Azért, mert szeretlek. Azért, mert Isten Szelleme van köztünk. Azért, mert másik féle kapcsolatunk van.”

Mint amit p. Atti mondott a konferenciáról. Hétszázezer forint jött össze. Elképesztő! Igazán nem is tudjuk, hogy kik adták. Nem is annyira érdekel. Miért? Azért, mert nem pontokat gyűjtünk. Mert ez nem arról szól, hogy azok ülhetnek az első sorban, akik a legtöbbet adták, aztán kicsit hátrébb, akik kevesebbet… aztán pedig mindenki más. Milyen szörnyű lenne, ha ilyenek lennének a kapcsolataink, ha erről szólna: „Én ezt teszem. Én ezt csinálom…”!

Amikor valaki így beszél: „Én ezt csinálom. Én ezt teljesítem. Nézd, milyen hűséges vagyok! …”; akkor bűzlik az egész, mert nem ezt a kapcsolatot keressük. Nem erre vágyunk. „Ó, az Úr ennyi csodát tett a kezem által!” Nagyszerű! És akkor ez mit jelent? Ez kivé tesz téged? Ez többet jelent, mint más, aki által nem tett látható csodát az Úr, vagy esetleg nem számolgatja, vagy nem emlékszik rá, mert nem ez a fókusz az életében?

Arra gondolok, hogy így történik, hogy könnyen elveszíthetjük ezeket a kapcsolatokat. Isten ments, de megtörténhet, hogy a gyülekezetben is ilyen kapcsolataink lesznek. Érdem-kapcsolataink. Ahogy körülnézel: „Ki tartozik nekem? Nézzétek mit csináltam! Hol van a vállon veregetés a pásztortól? Hol a köszönőlevél az elöljáróktól? Miért nem kapok pénzt érte?” Néha van egy igen jó üzenet, és amint utána megyek le a pulpitustól, ott van ez a kis hang bennem: „Ezért valamit érdemelnék! Legalább egy valaki mondhatná: Jól van, pásztor szép volt! Ez azért járna legalább!” Ez bolondság. Nem ez a kapcsolatunk. Nem ez az életünk. Nem ez az, ami közöttünk van, hanem más az.

Jak 2:3-ban azt olvassuk, hogy ha bejön egy ember szép ruhában, akkor azt mondjátok neki: „Ülj ide mellém! Itt a jó hely.” Aztán bejön egy ember szegényes ruhában, és az mondják neki: „Állj csak oda! Maradj ott, légy szíves!” Mi a baj ezzel a képpel? „A szegények álljanak a falnál, a rendesek üljenek kényelmesen.” – mi a baj ezzel a képpel? Az, hogy nem ez a kapcsolatunk. Ha így építek, ha így működöm, akkor számolgatunk, akkor méricskélünk. Jakab azt mondja nekünk: „Ezt ne csináld! Ez másról szól.”

Nem úgy van, hogy Krisztus befogadott minket? Nem úgy van, hogy Krisztus szeretett minket? Nem az számít, hogy egy embernek, hány piercingje, hány tetoválása van, vagy az, hogy milyen a haja, vagy nincs neki. Teljesen mindegy, hogy mekkora a szakálla, hogy áll elmeileg éppen, stabil vagy sem. Nem ez számít, hanem az, hogy ha Krisztus befogadott minket, akkor van egy kapcsolatunk, ami hitre alapul, ami szeretetre alapul, ami kegyelemben van. Erre van szükségünk.

A másik történet, ahol valaki nagyon alázatos helyzetben volt, tulajdonképpen megalázó helyzetben volt, az Luk 7-ben van. Bejött az asszony, ott volt Jézus, és kezdte megmosni a lábát, megtörölni, csókolgatni, Luk 7:38. Miért? Miért volt ez nagyszerű? Miért volt ez gyönyörű? Azért, mert az asszony tudott valamit, amit a farizeus, aki a tisztesség helyén ült, nem tudott. Azt, hogy ő be van fogadva. Jézus elfogadta őt, és ez az, ami igazán számít.

Jézus elfogadta őt, és ez az, ami igazán számít. Ezt nem lehet elveszíteni. Ez a gyönyörű benne. Az asszony tudta, és nem érdekelte, hogy mások hogyan néznek rá, mert Jézus jelenlétében csak az számított neki, hogy ő be van fogadva.

Szeretnélek bátorítani ebben, hogy építsd ezeket a fajta kapcsolatokat az életedben. Hogyan? Hadd mondjam nagyon egyszerűen, ismerd meg Isten szívét. Ismerd meg, hogy Ő hogyan gondolkodik, Ő hogyan szeret, hogy miért keresi annyira az elveszetteket, hogy miért mondja azt: Ha hiszel, az Én kezemben vagy, és senki nem ragadhat ki onnan. Miért ígér nekünk biztonságot? Ismerd meg Isten szívét, az Ő gondolkodását. Bátorítalak a bibliaiskolára. Ha nem voltál még, ha voltál valamennyit, gyere, és ismerd meg Isten szívét!

A másik, hogy járj hitben. Járj hitben! 2Kor 5:17 Íme, újjá lett minden. Hiszel Krisztusban? Itt azt mondja, hogy új teremtés vagy. Minden újjá lett. Új teremtés vagy. Mered-e hinni ezt? Mersz-e élni ebben? Mersz-e járni ebben hitben? Mersz-e bízni ebben, hogy új életed van, és betöltekezni a Szellemmel, és járni Isten szeretetében, életében hatalmában? Mered-e tenni ezt? Mert ha igen, akkor ilyen kapcsolatokat építesz, ahol a másik ember nem azért fontos, mert kell, vagy azért, mert teljesített, mert ő is összegyűjtötte a megfelelő pontokat, úgyhogy benn van a klubban. Hanem azért, mert Krisztus érte meghalt, és Krisztus értem meghalt, és neki megvan a Szent Szellem, és nekem is, és közösségünk van. 1Kor 1:10-ben azt olvassuk, hogy ugyanazt mondjuk, ugyanúgy értünk.

Hányszor és hányszor van, hogy prédikálunk különböző helyeken – p. Csaba Szegeden, p. Fodor Kaposvárott, p. Péterfai a 17. kerületben –, és ugyanarról beszélünk? Pedig nincsen kis könyvünk, amiben benne van a mai napra rendelt szent evangélium. 🙂 Miért van, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélünk? Mert ugyanaz a Szellem van közöttünk. Mert másikféle kapcsolatunk van, ahol nem számok vannak, nem teljesítmény van, nem érdem van.

Hogyan építhetsz ilyen kapcsolatokat? Legyél aktív! Sokszor mondjuk ezt, de azért érdemes ismételni, hogy az a bizonysága a legtöbb embernek: Amíg folyton én kaptam kegyelmet, az nagyszerű volt. Amikor nekem kellett kezdeni kegyelmet adni, az nem volt olyan kellemes, de akkor kezdtem megérteni a kegyelmet.” Ez így működik. Legyél aktív! Adj kegyelmet embereknek! Szeress! Bocsáss meg! Ott, ahol semmi jó okod nincs rá! Lépj túl dolgokon!

Megismerni Isten szívét, az Ő Igéjét, az Ő gondolatait. Hitben járni. Aktívnak lenni Istennel ebben a világban, és aztán ezek a fajta kapcsolataid fognak épülni. Olyan könnyű beleesni a másik fajta kapcsolatba! Olyan könnyű azt mondani: Nézzetek ide, én mit csináltam! 1Kor 4:7-ben világosan elintézi ezt nekünk. Azt kérdezi ott: Mid van, amit ne úgy kaptál volna? Mindannyian ajándékba kaptunk mindent. Mindent! Minden lélegzet ajándék. Az, hogy van életem, az ajándék. Mindent ajándékba kaptunk. Úgyhogy nincs mire dicsekednem. Nincs mire azt mondani: Ide nézzetek!

Viszont ez bejöhet a gyülekezetbe. Nem muszáj, hogy így legyen. Azt mondja Pál, miután beszél a Szellem ajándékairól:

1Kor 12:31 … És ezenfelül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.

Vannak ajándékaink a Szellem által a testvéremnek is, nekem is. Mi a probléma? Nincs vele probléma, de lehetünk ostobák, és kezdhetjük méricskélni magunkat: „Kinek az ajándéka jobb? Kinek az ajándéka nagyobb? Ki ér el több embert? Ki sikeresebb? Kinek válaszolnak inkább? Hol van a legtöbb megtérés? …”; és kezdjük számolgatni. Azért Pál azt mondja nekünk, hogy vannak ajándékok a Szellem által, nagyszerű, de ha szeretet van a Szellem által, akkor nincs versengés, akkor nincs rivalizálás, akkor nincs érdem. Akkor kegyelmi kapcsolataink vannak. Az másikféle kapcsolat. Isten azt mondja nekünk: Éld így az életed.

Zsid 11:15 mindig megvan a lehetőségünk, hogy visszamenjünk. Mindig megvan a lehetőségünk, hogy visszamenjünk, hogy visszamenjünk a régi kapcsolatokhoz, hogy megint kezdjünk úgy viszonyulni. Lehetek itt a gyülekezetben, és a testvérem rám néz szeretettel, neki kegyelem van a szívében felém, én pedig méricskélek. Lehetséges. Ő azt mondja a szívében: Szeretlek téged.; én pedig azt mondom: Nem vagy elég jó! Mert ugyanabban a helyzetben képesek vagyunk másként és másként nézni.

Amikor Mát 20:12-ben a gazda kegyelmes volt a későn jövő munkásokhoz, akkor azok hálásak voltak, hogy kegyelmet kaptak, akik viszont korán jöttek, azt mondták: „Mi többet érdemelnénk! Mi van már?! Miféle hiba történt?” Ez az, ami történik, ha ott élem az életem, hogy mit érdemlek. Akkor ránézek az életemre, és azt mondom: „Isten, hibát követtél el. Elegem van. Itt vagyok, ennyi idős vagyok, romlik a szemem, hullik a hajam, és még mindig nem vagyok a topon. Mindent odaadtam Neked, mi van már?!”

Azt mondja Zsid 11:13-ban, hogy ez mehet még tovább is. Azt olvassuk ott:

Zsid 11:13a Hitben haltak meg mindezek – végig élték az életüket hitben –, nem nyerve meg az ígéreteket,

„Micsoda kitolás! Nem ezt érdemelték. Én sem ezt érdemlem. Én többet érdemlek ennél! Nézd, Uram, itt van a kis könyvecském, megvannak a pontjaim. Jöjjön az áldás! Mire vársz? Valami hiba csúszott a gépezetbe.”  Ez az, ami megtörténik, és hívők csalódottan elmennek évek után. Mi a hiba? Az, hogy a kapcsolatuk Istennel érdem-kapcsolat volt, nem kegyelmi kapcsolat. Azt nem látod azonban, hogy Ábrahám panaszkodott volna, hanem ő hitt. Róm 4:1-ben azt olvassuk, hogy nem nyert semmit. Úgy tűnt, hogy nem nyert semmit ezzel az egésszel, de ő hitben járt, és öröme volt, és szeretete volt.

Hadd bátorítsalak végül ebben! Védd az ilyen kapcsolataidat. Őrizd meg ezeket! Harcolj a saját szíveddel, amikor bejönne az adósság! Amikor jövök, és azt mondanám: Ezért járna nekem egy kisebb vagyon, olyan jó üzenet volt! Amikor azt mondja valaki: Itt szolgálunk ingyen, járna nekünk némi pénz! Valószínűleg igen, de a kérdés az, hogy mi van a szívben. Meg kell harcolnom ezzel időnként.

Legyünk őszinték, meg kell harcolni ezzel. Azt kell mondani a szívemnek: „Nem! Nem vagyok hajlandó ezt elfogadni. Nem számolom a sértéseket, nem számolom a teljesítményeimet. Nem érdekel ez az egész. Uram, ma járni akarok Veled. Leteszem a keresztnél az egészet. Nem érdekel ez, és megküzdök a bolond büszkeségemmel, ami tönkretenné a kapcsolatunkat, ami érdemet hozna bele. Az szörnyű lenne!”

Vagy a házasságom lehet az egyik oldalon ez, hogy az érdemről szól – „Kinek van igaza? Vagy ha senkinek sincs igaza, akkor kinek van jobban igaza?” –, vagy a másik oldalról lehet kegyelmi kapcsolatban: „Ki az, aki szeret? Ki fogja először szeretni a másikat? Ki fog kezdeményezni szeretetben?” Ez a másikfajta kapcsolat a kegyelmi.

Ha az érdemnek a világában éljük az életünket, és próbálunk így járni Krisztussal, akkor az meg fogja mérgezni az életünket. Ha viszont a kegyelem a kapcsolatom Ővele és másokkal, akkor rengeteg szabadságom van. Akkor ez csodálatos élet. Gyönyörű így járni Istennel. Mert ugyanaz a Szellem van közöttünk, és ugyanaz az élet van közöttünk. Úgyhogy építsük a kegyelmi kapcsolatokat, és óvjuk azokat! Védjük meg, és járjunk ezeknek a bizonyosságában!

Ámen.

Kategória: Egyéb