Jézus az oszthatatlan

2016 július 24. vasárnap  16:30

Ján 20-ban Jézus beszél Tamással, az egyik tanítványával, aki némi hitetlenséggel állt a helyzethez. Jézus feltámadt, és Tamás nem volt hajlandó elfogadni ezt. Itt egy tanítvány, Jézus egy barátja, aki hitetlenkedik, úgy is mondhatnánk, hogy tamáskodik. Természetesen egyikünk sem, Jézus mai tanítványai nem tudjuk, hogy milyen hitetlenkedni, milyen nem bízni az Úrban, milyen az, amikor nem számol valaki az Ő feltámadásával, az Ő győzelmével. Miután Tamás elmondta: Hiszem, ha látom!; itt a bátorító rész:

Ján 20:26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. …

Tetszik, hogy ott voltak Jézus tanítványai és Tamás is. Azon tűnődöm, hogy amikor János megírta ezt, mosolygott-e a bajsza alatt. 🙂 Mert nyilvánvalóan nem vette egy csoportba őt a tanítványokkal.

Ján 20:26-28 … Bár az ajtó zárva volt, Jézus bement, megállt középen, és azt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem!

A mai üzenetben szeretnék hangsúlyt tenni erre az egy szóra: és. „Én Uram és én Istenem!” Amikor látjuk ezt a szót, hogy és, amikor használjuk ezt, többnyire arra gondolunk: egy dolog és még egy dolog. Itt nagy jelentősége van ennek az és-nek. Tamás azt mondja: Te vagy az én Uram és Te vagy az én Istenem. A kettő együtt. A kettő összekapcsolva. A kettő tulajdonképpen egy, ami nagyon-nagyon jelentős.

Viszont Tamás úgy hitte, hogy habár Jézus az ő Ura, rábízta magát, követte Őt, engedelmeskedett Neki, mindezek ellenére, a kereszt miatt: „Nyilvánvalóan Jézus nem Isten. Mert mindenki átkozott, aki a fán függ, és Isten nem lehet átkozott. Az istenkáromlás lenne. Ő volt az én Uram, hittem Neki, bíztam Benne, de úgy látszik, hogy tévedtem. Úgy látszik, Ő mégsem Isten.” Most ezen a helyen azt mondja: Ő az én Uram, és az én Istenem.

A másik oldala ennek az lenne: Jézus az én Istenem. Ez is olyasvalami, ami megvan a társadalmunkban. Most voltunk Ukrajnában, ott majdnem mindenki hiszi, hogy van Isten, és mindenki hiszi, hogy bűnös, ugyanakkor mindenki úgy érzi, hogy Isten távol van tőle. „Isten valahol messze ül, talán az Olümposzon, és nem törődik velem.” Nem egészen így, mert tudják, hogy nem görögök, de ilyesmit hisznek. „Isten messze van tőlem. Jézus az én Istenem valahol messze tőlem, és nem törődik velem, és nem érdeklem Őt.” Nem! Jézus, én Uram és én Istenem. Ami azt jelenti, hogy Ő nem csak az én Istenem, hanem Ő közel is van hozzám.

Zsolt 139:24 … vezess engem az örökkévalóság útján!

Isten vezet engem személyesen az örökkévalóság útján. Nem olyan isten, aki távol van tőlem, hanem Ő az én Uram is, Akit követek. Az én Istenem és az én Uram, a kettő együtt. Ugyanígy, Ő az én Uram, de nem tévedek, mert Ján 14:6 Ő az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Őáltala. Tamás azt mondja: „Nem tévedtem, Te vagy az én Uram és Te vagy az én Istenem is. Te vagy az én Istenem és Te vagy az én Uram is, mindkettő igaz Rád, és nekem ilyen Istenre volt szükségem.”

Ezt az üzenetet úgy is lehetne hívni, azt hiszem: Jézus, az oszthatatlan. Tudod, mi az a prímszám? Azt jelenti, hogy magán és az egyen kívül semmi mással nem lehet osztani maradék nélkül. Pl. tizenegy. Próbáld elosztani bármilyen természetes számmal maradék nélkül azon a kettőn kívül! Nem lehet. Miért mondom ezt a példát? Lehet, hogy rossz példa, csak nekem jó. Lehet, hogy csak nekem jó, és még néhány furcsa embernek a gyülekezetben.

Mit jelent ez? Azt, hogy Jézust igazán nem tudod lebontani, nem tudod leegyszerűsíteni. Túl egyszerűvé tennéd, ha azt mondanád: Ő az én Uram, Akit követek … de lehet, hogy tévedek. Vagy: Ő az én Istenem, Aki nagyon messze van, és nem törődik velem. A kettő külön mérgező lehet, de a kettő együtt jelentős, és megváltoztatja az életem. Ha próbálom kettéosztani, akkor hibázom, és az életem félrecsúszik.

Hadd mondjak még példát erre! Róm 3:26-ban azt olvassuk: Ő Isten, Ő az igaz és a megigazítója annak, aki hisz Jézusban. Ő az igaz és a megigazító. Figyelj, ez a kettő együtt!

Amikor valakinek elmondom az evangéliumot a karkötővel, akkor azt mondom, hogy Isten világosság, Isten tiszta. A miénk lehetne a legkárhoztatóbb üzenet a világon, igaz? Akkor, ha itt lenne a vége, hogy Isten az igaz Isten. Ez lenne a legszörnyűbb üzenet, amit egy ember hallhat. Nagyon sok helyen csak ennyit mondanak. Vagy azt mondják: „Isten igaz, szent, tiszta, jó. Dolgozz keményebben! Ennyi! Szia! Próbálj megigazulni, próbálj szent lenni! Próbálj te is olyan lenni, hajrá! Itt a vége!” Ez lenne a legszörnyűbb üzenet. Isten azonban igaz és a megigazítója annak, aki hisz.

Ha Isten egyszerűen csak megigazítana, anélkül, hogy Ő igaz lenne, anélkül, hogy ez helyes lenne, tehát ha lenne némi megtévesztés a dologban, ha az üdvösség Isten engedékenysége lenne ilyen módon: Téged kedvellek, te bejöhetsz!; ha részrehajlás által történne, akkor az üzenetünk istenkáromló lenne. Akkor feltételeznénk, hogy Isten nem igaz. Ám Isten az igaz, és a megigazítója mindazoknak, akik hisznek Jézusban.

Hadd mondjak egy másikat.

Ján 1:14 Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.

Teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Kegyelemmel és igazsággal – együtt a kettő.

A gyereknevelésben próbáljuk csinálni ezt. Amikor a gyermek csinál valamit, ami nem helyénvaló, kegyelmet adok neki, megint csinálja, megint kegyelmet adok neki, megint csinálja…, de közben a nyomás a fejemben megy felfelé. Megcsinálja a következőt, és kegyelmet adok neki, de… Megcsinálja a következőt, és csattan az összes felgyülemlett „igazság”, amit összegyűjtött. Így kell szörnyen gyermeket nevelni. 🙂 Mi a probléma? Kegyelemmel és igazsággal. Valahogy a kettőt együtt szolgáljam felé, arra van szüksége, nem? Nekem is arra van szükségem, neked is.

El vagyunk fogadva, de kell ez: Az igazság az, hogy amit csináltál, probléma, és ne csináld újra! Mert ha csak a kegyelmet venném magában, igazság nélkül, akkor a mi üzenetünk lenne a legviszonylagosabb üzenet, ami létezik. „Ó, csinálhatsz bármit! Van rá kegyelem. Nem számít, mit csinálsz, kegyelem van.” Mi van azonban az igazsággal?

Vagy fordítva, ha csak az igazságot mondom mindig: „Így csináld! Így állj! Hogy öltözöl? Rosszul áll a hajad! Milyen a szemüveged? Viselkedj!…” Ez mit csinál? Tönkreteszi a kapcsolatunkat is. Mi történik? Kérdezheti a másik: Rendben, elmondod nekem, hogy mit csináljak, de van nekem helyem? Csak van egy igazságlista, és mindenkihez hozzávágod, és ennyi? Jézus eljött kegyelemmel és igazsággal – a kettő együtt.

Miért mondom ezt? Azért, mert sokszor félreértik ezt emberek. Azt mondjuk: kegyelem, és azt gondolják, ez arról szól, hogy mindent szabad. Nem! Ez arról szól, hogy be vagyunk fogadva. Amikor azt hallják: igazság; akkor azt gondolják: „Na, most jön a lista. Most vágnak fejbe a listával, megkapom a magamét.” Nem, hanem Isten segít nekem, és határokat húz. Azt mondja: Ne menj oda, ott szakadék van!

Ilyen ez, hogy nem lehet szétosztani. Ha szétosztanám, akkor megsemmisíteném. Gondolj bele pillanatra! Odamegyek egy gyermekhez, és adok neki egy marék összegyűrt műanyagot az egyik kezébe, a másik kezébe egy marék levegőt, és azt mondom: Érezd jól magad! „Hogyan?” A válasz az: „Van egy labdád. Mert van egy marék műanyagod, és van levegőd. Ennyi a labda, nem?” Ez a különbség. Ha szétosztod a kettőt, akkor már nem lehet többé szórakozni vele. Akkor nem élmény. Akkor nincs benne semmi jó. Akkor nincs szórakozás, nincs öröm, nincs játék. Csak egy darab műanyag, és némi levegő. Ez csak együtt működik. Ha a labdában benne van a levegő, akkor labda, egyébként nem az.

Ugyanígy Jézussal. Ha szétosztom ezekre a dolgokra a szívemben, az nem az üzenet, az nem a kereszténység, az nem a jó hír, az nem egy robosztus hit, az nem élet Krisztussal, ahol növekszem, és ahol van célom, ahol van tartalmam, ahol van növekedésem, ahol megéri áldozatot hozni és letenni az életemet. Én Uram és én Istenem – együtt a kettő.

Mondhatnánk még másokat is. Ján 13:13 egy másik történet. Amikor Jézus megmosta a lábukat, azt mondja:

Ján 13:13 Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok.

Mester és Uram. Ez a helyzet. Szétválaszthatom a kettőt: „Ő a mester. Ő a diktátor. Ő csak elmondja a listát.” Jézus nem csak ez! Valóban Ő a Mester, de a Barátom is. Ő a Barátom is! Ebben a történetben éppen ezt láttuk. Megmosta a lábukat, mert arra volt szükségük. Nem azért mosta meg a lábukat, mert ez egy rituálé volt, hanem azért, mert szükségük volt rá. Úgyhogy Mester és a Barátom. Ez így nagyszerű együtt. Ha azonban azt mondom, hogy Mester vagy Uram, de nem a Barátom, akkor csak egy diktátort látok. Ján 15:15-ben: Ti nem vagytok a szolgáim, ti a barátaim vagytok, és Én elmondom nektek, hogy mit gondolok.

Vagy ha csak barátként látom Őt, de nem látom Őt Uramnak, Mesteremnek, Tanítómnak, ha valaki mást választok tanítómnak, akkor Jézus egy jó ember jó ötletekkel. „Jó ötletei vannak. Néha mond okosakat.” Nincs meg az életemben Róm 16:26 a hitnek az engedelmessége, mert nem látom, hogy Ő az én Mesterem. Ez az, amiről beszélek, hogy nem lehet szétosztani. Ha szétosztom a kettőt… Persze, szét lehet osztani azért, hogy megmondjam, hogy melyik mit jelent, a meghatározások hasznosak, segítenek nekünk, de a kettő együtt működik. Ő az én Mesterem és Uram, és Ő az én Barátom ugyanakkor, a kettő együtt működik. A kettő együtt működik!

Hadd fejezzem be ezzel. Mát 14:30-ban azt mondja: Én Megváltóm és én Uram. Vannak emberek, akiknek tetszik az az ötlet, hogy vásároljanak maguknak egy garantált életbiztosítást az örökkévalóságra. Tetszik ez az ötlet. Rendben, jól hangzik. Ő az én Megváltóm, de az Uram-e?

Igazán ez a gondolat: „Ő az én Megváltóm, de aztán csak ennyi. Beteszem a papírt a zsebembe baleset esetére. Ha véletlenül meghalok egy balesetben, akkor meglóbálom az angyalok előtt, és majd a mennybe visznek, és ennyi.” Ha viszont Ő az én Uram, akkor Ef 2:10 neki van terve az életemre, és én járni akarok abban. Ha viszont csak az Uram, nem a Megváltóm, akkor csak egy főnök, aki nem törődik. Ha a kettő együtt van, akkor Ján 10:29 Ő a kezében tart engem. Ő az, Aki megőriz engem, vigyáz rám.

Igazán csak ez a nagyon egyszerű gondolat, amit szerettem volna elmondani, hogy Krisztus az én Uram és az én Istenem. A kettő együtt. Nem egy analitikai módon szétbontva, hanem együtt a kettő. Miért érdekes ez nekünk? Mert ez azt jelenti, hogy Ő összekapcsol. Ő olyasvalaki, Aki összekapcsol, és ez gyönyörű az életünkben.

Gal 3:28-ban azt olvassuk, hogy nincs férfi, sem nő, nincs szolga, sem szabad, hanem egyek vagyunk. Miért? Azért, mert Krisztusban vagyunk. Te és én, az egyik testvér és a másik testvér… Miért? Mert Krisztus ilyen. Ő az, Akiben egyesülnek dolgok. Azért mondja, hogy Krisztus a minden és mindenekben. Nincs idő, hogy ezen végigmenjünk, de elképesztő a görögben. Igazán erről szól, hogy Ő az, Aki egységet ad, mert Ő van bennünk.

Ez az, amire szükségem van, hogy Isten életében felismerjem azt, hogy Krisztis összekapcsolt engem nagyon sok mindennel. Ef 2:14 összekapcsolt engem az ígéretekkel, amiket Izrael kapott. Ef 3:15-ben azt olvassuk, hogy Ő összekapcsolta a földit a mennyeivel. Ami azt jelenti, hogy itt járunk, itt élünk ezen a Földön, de ahogy Ef 2:6 mondja, mennyei helyeken ülünk. A hívő mennyei helyeken ül, amikor itt ül a Golgota u. 3-ban. Mit jelent ez? Azt, hogy ő Krisztusban van, és Krisztus a mennyben van. Ha te hívő vagy Jézusban, neked ott a helyed a mennyben.

Ha te hívő vagy Krisztusban, neked egységed van a többi hívővel Krisztusban. Ezért olyan bántó, amikor valaki ítélget egy gyülekezetet, vagy lejárat más hívőket. Miért lenne ez érdekes nekünk? Miért lenne ez a szívünk? Nyilván vannak tanítások, amikkel nem értünk egyet, vannak tanítások, amik eretnekségek. Most hallottam valakiről, aki azt tanítja megint, hogy az üdvösség a bemerítés által van. Mekkora eretnekség ez! Nem elfogadható.

Viszont amikor találkozom egy testvérrel, bárhonnan is van, akkor örvendezünk együtt. Csütörtökön reggel találkoztunk egy büfében. Miután befejeztük a beszélgetést, ott ült néhány testvér a Zsidók Jézusért csapatból, és csak örültünk egymásnak. Mondtuk nekik, hogy imádkoztunk értük, és kérdeztük, hogy mi történik. Mert problémájuk volt egy helyiséggel. Mondták, hogy végül is megkapták, úgyhogy hálát adtunk Istennek együtt.

Olyan könnyű másik módon nézni! Úgy, hogy mi az, ami elválaszt minket. Bőségesen van ilyen. Van azonban egy felismerésünk: Krisztus az, Aki oszthatatlan egy értelemben. Ez azt is jelenti, hogy ha mi Őbenne vagyunk, akkor Ő összekapcsol bennünket, és olyan egységünk van, aminek Sátán a közelébe sem jöhet, és járhatunk és élhetünk ebben. Fontos, hogy a szívünkben megragadjuk azt, hogy mit adott nekünk Krisztus.

Luk 19:10 Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

Arra gondolok, hogy ha csak az egyiket mondaná, ha csak keresne, akkor a mi üzenetünk annyira haszontalan lenne. Viszont nekünk megvan mind a kettő: a kereső szív és az evangélium. Ez az, amiért itt vagyunk.

Ámen.

Kategória: Egyéb