Akiknek az Isten se elég & A királynak mindig van még egy lépése!

2016 július 20. szerda  18:30

Az elmúlt kb. nyolc évben minden héten jártunk Gödöllőre szolgálni. P. Bartha Attila és a csapat sok áldozatot hozott, és nagyon hálásak vagyunk ezért. Tényleg nagyszerű szolgálatunk volt ott. Úgy érezzük, úgy látjuk, itt az ideje, hogy ennek itt legyen a vége, ami rendben van Isten akaratában. Nyilván jobban örülünk, amikor kezdünk valamit, mint amikor befejezzük, de ettől függetlenül hisszük, hogy Isten akaratában ez rendben van. Hálásak vagyunk azokért az évekért, azért a szolgálatért, azokért a lelkekért, akiket megérinthettünk ott.

P. Bartha Attila

Zsolt 136:23-26 Megemlékezett rólunk alacsonyságunkban, mert kegyelme örökké tart. Megszabadított minket ellenségeinktől, mert kegyelme örökké tart. Eledelt ad minden élőnek, mert kegyelme örökké tart. Adjatok hálát a menny Istenének, mert kegyelme örökké tart!

Ahogy János apostol is mondja: Amit szemeinkkel láttunk, kezeinkkel tapintottunk… Tényleg azt láttuk, hogy az Úr megérintett nagyon-nagyon sok embert Gödöllőn. Mostanában végiggondoltam, hogy mik történtek az elmúlt években. Van néhány eléggé elképesztő történetünk: öngyilkossági kísérletek, amik nem sikerültek, jártunk többször zárt osztályon, és mindig sikerült kijönni :-), látogattunk rendszeresen hajléktalanokat, mindig volt náluk hely 🙂 … Azt láttuk, hogy Isten egyének után ment mindig. Szerintem ezt teszi ma is, egyének után megy.

Nagyon hálás vagyok a csapatnak. Nem néztük, hogy ki az, akit Isten elénk hoz, próbáltuk Őhozzá vonni az illetőt. Szerintem nagyon nagy áldás ezt látni és tenni. Én személyesen nagyon hálás vagyok ezért az időszakért. Hiszem, hogy most nem visszafelé, hanem előre megyünk. Isten tudja, hogy mit tesz. A magok, amiket elvetett, arra nagyon jó visszagondolni.

Azt látjuk, hogy gyülekezet nem alakult ki. Az a történet jutott eszembe, amikor Ábrahám kéri Istent, hogy ne pusztítsa el Szodomát és Gomorát. „Elpusztítanád, ha lenne benne ötven igaz? … És ha negyven? … Ha harminc?…” Lemegy tízig, és végül Lótot kivitte Isten a városból, de a város maga nem maradt meg. Én is így látom, ez a kép jött, hogy a város maga nem maradt meg, de vannak egyének. Azt látom, hogy most Isten visz előre tovább.

Nem volt könnyű döntés. Ugyanúgy hitbeli döntés volt. Ez több mint másfél éves döntési folyamat eredménye. Köszönöm még egyszer a csapatnak, és az imáitokat is. Még egy, hogy most Budapesten leszek. Nem lesz konkrét szolgálat egy ideig, amit vezetnék. Sok minden van a személyes életemben, de még imádkozom, hogy mi legyen a következő. Kérlek, ti is tegyétek.

 

P. Kende

1Sám 13-ban Saul csinált egy elég nagy hibát.

1Sám 13:8 Azután hét napig várakoztak, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle.

Tehát az emberek kezdtek elszéledni. Úgyhogy Saul megcsinálta azt, amiről úgy gondolta, hogy ott fogja tartani az embereket. Sámuel azt mondta, amikor megjött egyből ezután:

1Sám 13:11 … Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, …

„Az emberek kezdtek elszéledni, jött az ellenség, és mellesleg, próféta, te sem jöttél időre! Te vagy a hibás!” Azzal kezdi, hogy a nép kezdett elszéledni. Ez volt Saul egyik nagy problémája.

Amikor Sault királlyá tették 1Sám 10-ben, az egyik, amit látsz nála – 1Sám 10:24 –, hogy kiváló kiállású volt. Egy fejjel magasabb volt mindenkinél, jóképű volt, erősnek nézett ki. Mi volt ezzel a probléma? Ezzel semmi. Tudod, mi volt a probléma? Az, hogy kezdte erre alapozni az életét. Erre kezdte alapozni az életét, hogy ő tetszik mindenkinek. Amikor valami nem tetszett az embereknek, 1Sám 13-ban, akkor Saul úgy érezte: Majd csinálok valamit, ami tetszeni fog nekik! Ez nagyon messzire ment.

Egy fejezettel később, amikor Jónátán, a fia elkövetett valamit, akkor Saul azt gondolta 1Sám 14:43-45-ben, hogy a nép azt várja tőle, hogy megölje a fiát. Hajlandó lett volna megölni a fiát. Nem Isten miatt, nem az esküje miatt, hanem a nép miatt. Mert azt gondolta, hogy a nép ezt várja tőle.

Mellesleg, hadd jegyezzem meg a következőt! Ha bármikor megszégyeníted mások előtt a lányodat, fiadat, mert ez a kulturális elvárás – a gyermeked csinál valamit nyilvánosan, amire azt várják az emberek, hogy végigpofozd az üzleten, és megcsinálod –, akkor egy kicsit ezt teszed. Megölöd a gyermekedet azért, mert azt gondolod, hogy az emberek ezt várják tőled. Amikor megszégyeníted a házastársad mások előtt, akkor kicsit ezt teszed. Szerintem ne tedd!

Saul hajlandó lett volna megölni a fiát. Valóban fizikailag hajlandó lett volna végezni vele, mert azt hitte, hogy az emberek ezt várják. Amikor rájött, hogy az emberek nem várják ezt tőle, akkor már nem volt fontos neki. Miről szól ez? Arról, hogy az egész élete erről szólt: embereknek tetszeni.

Az élet nem szólhat erről! Nem tudom, hogy egyetértesz-e ezzel. Nagyon nehéz időnként. Amikor egy középiskolában vagy, és te vagy az, aki nem kedvence senkinek, te vagy az, akit kizárnak, az nagyon kellemetlen. Ezt nehéz elhordozni. Ha te vagy az, akiről a munkahelyen mindenki sutyorog, az nem könnyű. Figyelj azonban!

Ján 6:15 Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Amikor Jézus észrevette, hogy az emberek a népszerűség miatt fel akarják emelni Őt, akkor azt mondta: „Nem köszönöm! Én ebből nem kérek.” Ez nagyon fontos az életedben. Amikor az emberek királlyá akarnak kenni téged valamilyen módon, akkor ne bízz ebben, ne kezdd erre építeni az életed. Amikor az emberek királlyá akarnak tenni, akkor Péld 3:5 bízz az Úrban! Senki másban! Amikor az emberek le akarnak borulni a bölcsességed előtt, akkor ne erre alapozd az életed! Akkor itt az ideje, hogy Jak 4:6 alázatos legyél. Ez az, aminek értelme van. Alázat. Azt mondani: Nem, köszönöm! Nekem nem ez az életem.”

Amikor te vagy a csoportodban a sztár, mert szép vagy, mert okos vagy, mert vicces vagy, akkor ne építsd erre azt, hogy ki vagy, mert ez rozoga. Nagyon ingatag, nem áll meg. Zsolt 119:89 a Te Igéd örökre meg van alapozva a mennyben. Ez az, amire építjük az életünket. Jézust nem lepte meg, hogy virágvasárnap messiási fogadtatást kapott, és Húsvétkor pedig keresztet. A kettő között egy hét telt el, és ugyanazok az emberek voltak!

Miért nem lepődött meg? Azért, mert Ján 2:24-25 tudta, hogy mi van az emberben. Tudta, hogy mi van az ember szívében, úgyhogy nem alapozta az életét népszerűségre. Talán ez a leggyengébb alap az életre. Talán ez a legrosszabb alap az életnek, hogy népszerű vagy. Jézus azt mondta: Nem, köszönöm! Amikor népszerű volt, királlyá akarták tenni. Akkor azt mondta: Nem, köszönöm! Amikor bement Jeruzsálembe, és ünnepelték, mint Messiást, nem építette erre az életét. Tudta, hogy mi van az emberek szívében. Tudta, hogy nincs stabilitás.

Mégis hova csődülnek az emberek? Amikor szól valaki, hogy ott van ez és ez a híresség, akkor mindenki odacsődül. A népszerűség azonban ingatag. Nem válasz az életünkre. Akár téged emelnek fel, akár te vagy az, aki fölemel másokat. Gamáliél beszélt erről ApCsel 5-ben. Egy értelemben igaza volt, csak nem volt elég bátor, hogy azt mondja: Igen, ez Istentől van.

Azt mondta a kereszténységről ApCsel 5:35-ben: Vigyázzatok, hogy mit csináltok velük! „Mi van, ha Istentől van? Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, aki azt állította magáról, hogy ő valaki, és mintegy négyszáz ember csatlakozott hozzá. De megölték, és akik követték őt, mind elszéledtek, és semmivé lettek. Ezután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás, és sok népet maga mellé állított, de ő is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak. Az egész semmivé lett.”; ApCsel 5:36-37.

Ha a népszerűség felé rohansz, bolondot csinálsz magadból. Mert ez egyik évben az egyik zenész után futsz, a következő évben egy másik színész után futsz. Az egyik évben ezt a tanítót követed, mert ő a népszerű, a következőben pedig azt mondod rá, hogy eretnek, mert egy másik a népszerű. Bolondot csinál belőled is, ha ezt követed. Nem élhetünk így. Nem lehet ez az életünk. Mert ha még mindig csak izgalmat keresünk – egy újabb filmet, egy kütyüt… –, soha nem lesz elég. Nem hiszed?

Mát 12:38 Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek újból megszólaltak: Mester, jelt akarunk látni tőled!

Ami azt jelentette: „Tanító! Mutass nekünk egy csodát!” Gondolj bele, hogy ez miről szól. Jézus ott van velük, és Jézus nem elég. Ezeknek még az Isten sem elég! Tényleg! Jézus ott volt velük, és nem volt elég. „Mutass nekünk csodát!” Ma is így van. 1Kor 1:22 mutass nekem csodát, különben nem igaz az egész. „Mutass olyan bölcsességet, ami nekem tetszik, különben nem igaz az egész! Itt a gyülekezet, de ez nem elég. Mert nem olyan! Akarok még valamit!”

Itt van a Szent Szellem közöttünk, a szívünkben, a Szent Szellem betölt minket és vezet minket és szolgálunk. „Ez nem elég!” Pedig Ef 4:30, 2Kor 1:22 ha újjászületett hívő vagy, megvan neked a Szent Szellem. „Nem elég! Adj nekem még kenyeret is mellé! Adj nekem még csodákat is mellé! Adj nekem még izgalmat mellé!” Van üzenetünk Istentől, 1Thess 2:13. „Ó, de nem elég! Csili vilit akarok. Nevettess meg, különben nem volt jó az üzenet.” Vagy: Ríkass meg, különben nem volt jó az üzenet! Vagy: Hadd érezzem, hogy bűntudatom van, különben nem volt jó az üzenet!

Mi a helyzet itt? Ott volt velük Jézus, de nem volt elég nekik.

Lehet, hogy Isten munkája előttem van, de nem vagyok elégedett vele. Ugyanígy – ilyen a szívünk – egy feleség ránéz a férjére, és talál egy feltételt, aminek a férje nem tesz eleget. Mennyire nehéz ez? Annyira könnyű, nem? Olyan könnyű megtalálni! Aztán azt mondja: ez a férfi nekem nem elég! Pedig lehet, hogy örvendezhetne abban, amit a férje sikeresen betölt. Választhatna így. Vagy lehet, hogy egy apa elégedetlen a gyerekével, mert nem ért fel az elvárásaiig. Holott csak gyönyörködhetne a gyermekében. Vagy a férj Péld 5:18 egyszerűen csak gyönyörködhetne a feleségében.

Jelet vártak Tőle, és Jézusnak volt egy eléggé kemény válasza:

Mát 12:42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.

Mit mondott Jézus? Séba királynője eljött, mert hallott Salamon bölcsességéről, és látta, hallotta, megértette és értékelte, azt mondta: Ez elképesztő! Nézd meg, benne van a Bibliában, hogy mit mondott róla. Le volt nyűgözve, és el volt ámulva. Megragadta, ami előtte volt, és azt mondta: Micsoda érték! Pedig nézhetett volna másra is. Nézhetett volna arra is: „Salamon! Hány feleséged is van, pontosan?” Miután a számuk száz felett van: „Bolond vagy te, Salamon! Hány bálványod van? Hány ágyasod van? Mit csinálsz, Salamon? Bolond vagy!” Nézhette volna a hibákat.

Jézus azt mondta: Ez a királynő megragadta, felismerte, hogy van itt valami, ami nagyobb. Ez nem a népszerűségről szól. Ránézhetek valakire és nem a szépsége vagy az okossága vagy az ügyessége vagy a viccessége számít, hanem az, hogy ő az Úré. Azt értékelem, ami számít. Ő a testvérem. Ezért vagyunk egymás életében.

Amikor Jézus ezt mondta, akkor egy fontos dologra hívta fel a figyelmet. Megragadod azt, ami előtted van Istentől, vagy hagyod-e, hogy eltereljék a figyelmed valami másra, ami hiba, probléma, zavaró…? Melyikben fogsz élni? Mert ha hagyod elterelni a figyelmed attól, ami Istentől van, akkor Isten sem lesz elég neked. Pontosan úgy, ahogy velük volt. Ott volt előttük Jézus, előttük volt Isten, és ők azt mondták: „Mostmár csak arra lenne szükségünk, hogy… Az egyetlen, ami még kellhet…” Micsoda ostobaság! Előtted van a teremtő Isten! Miért nem ragadod meg Őt? Ámen.

 

P. Csaba

A 34. zsoltárt hallottuk az előbb. Szívesen elénekelem. 🙂 Szegeden ezzel riogatom az embereket, mindig szoktam énekelni kicsit az üzenetben. Soha nem vesznek be a dalszolgálatba.

Ez a zsoltár ámulatba ejtő. A dalban ez a refrén: Érezd és lásd, hogy jó az Úr!; Zsolt 34:9, de nem itt kezdjük. Érezd és lásd, hogy jó az Úr. Ránézhetünk az életünkre – azt hiszem, ez benne volt az üzenetben az előbb – és tűnődhetünk: „Tényleg? Hogy is van ez?” Aztán ezen tűnődünk: Dávid ezt a zsoltárt egy nagyszerű helyről írta? Nem! A 34. zsoltár egy barlangban íródott.

1Sám 21. végén Dávid Gátban van a filiszteusoknál. Bemenekült ebbe a városba, amint Saul elől menekült. Beszaladt Góliát kardjával. Miután már benn volt, elolvasta, hogy mi a város neve, és rádöbbent, hogy ez Góliát szülővárosa, és rádöbbent, hogy ostobaságot csinált. Megfogták, és a király elé vitték, a filiszteusok királya, Ákis elé. Aztán csorgatta a nyálát a szakállára, őrültnek tettette magát, és a király kirúgatta onnan. Úgyhogy onnan is szaladt tovább, és eljutott egy barlanghoz, Adullám barlangjába.

Szeretem a zsoltárokat, mert a mi életünk is hasonló. Persze, nem pontosan olyan, de mi is tudjuk, hogy milyenek a próbák, nehézségek, vagy az elbátortalanodás, vagy amikor az a kérdés: Mikor lesz már ennek vége?; mert probléma hátán probléma. Olyan könnyen elbátortalanodunk a lelkünkben! Olyan könnyen a láthatókra tekintünk! Aztán ez van az elmémben: Tényleg áldott vagyok? Összezavarodunk. Identitásválságunk lesz.

Igazából nem tudom, hogy ki vagyok. A problémához kötődik az identitásom, ahhoz, hogy egyedülálló vagyok, vagy egy nehezebb házassághoz, vagy egy egészségügyi nehézséghez, vagy anyagi nehézséghez… Csak számolgatjuk és számolgatjuk. Aztán ott vagyunk mi is Adullám barlangjában.

Adullám barlangjában Dávid énekelt. Írt egy zsoltárt, a 34-ediket. Kezdtek gyűlni az emberek hozzá. Elbátortalanodott emberek, akiknek felemelésre volt szükségük, bátorításra, hitre és reményre. Dávid így kezdi a zsoltárt – és ha belegondolsz, ez őrület:

Zsolt 34:1 (2) Áldom az URat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

Tyű! „Áldom az Urat minden időben. Dicsérete mindig ajkamon van.” Dávid, mi a titkod? Dávid, áruld már el! Csak így elmondva a történetet, hogy hol van és hogyan került oda Dávid, micsoda kezdet! Nem is beszélve a folytatásról!

– Dávid, hány éve üldöznek? Milyen a jövőd? Mi a reményed?

– Áldom az Urat minden időben. Amikor minden összetörik, amikor semmi biztos nem látszik.

Emlékszem egyszer, amint mentem át a Lánchídon – lehet, hogy már mondtam ezt a történetet, Budapesten voltam valakinél, talán szülinapi buliról mentem –, éjszaka volt, csillagok voltak az égen, és meglegyintett a magányosság, az üresség. „Egyedül vagyok. Magányos vagyok. Ah…!” Kész voltam a kardomba dőlni. Aztán csak jött. Nem pont ezek a szavak, de csak jött: „Imádd Istent! Csak imádd Istent! Csak imádd Őt! Adj választ az Ő szeretetére!”

Dávid csak ezt teszi. A különböző körülményekre biztosan választ ad a lelke, és most választ ad Istennek: „Áldom az Urat minden időben. Dicsérete mindig ajkamon van.”

Zsolt 34:2 (3) Az ÚRral dicsekszik lelkem; …

Ott van a barlangban, és az ő lelke dicsekszik. Ez erős szó, nem? Nem csak flörtöl a lelkem az Úrral: „Ma már gondoltam az Úrra. Volt egy jó gondolatom, de igazából a problémákkal dicsekszik a lelkem. A látható dolgokkal randizik a lelkem.”; hanem az Úrral dicsekszik a lelkem, az Úr ígéreteivel, szeretetével, kegyelmével. „Elvégzi értem az Úr. Őbenne bízhatok.” – Dávid elkezd dicsekedni vele. Kezd választ adni Isten ígéreteire.

2Kor 4:18 nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Olyan könnyű csak a láthatókra nézni! Olyan könnyű konklúziókat levonni. Józsefnek, amint a börtönben van, és tizenhárom évig csak úgy vagyogat, olyan könnyű arra gondolni: „Áldott vagyok én? Tényleg áldott lennék?” Azt olvassuk, hogy az Úr vele van. Az Úr Dáviddal van.

Az Úr veled van! Az ördög azt akarja, hogy ez kérdőjel legyen az elmémben. Ez kijelentés! Hatalmas kijelentés. Ha az Isten velünk, ki lehet ellenünk? Szűz fogan méhében, és szül fiat, és hívják nevét Immánuelnek. Ami azt jelenti: Isten velünk. Isten előttünk megy. Melletted van. Jobb kezed felől van. „Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van.” Az Úr mögöttünk van. Az Úr alattunk van. Az Úr felettünk van. Az Úr minden oldalról körbevesz bennünket, és mi el vagyunk rejtve az Úrban.

Az Úr velünk van. Sátán ki akar bennünket hozni. Hiszem, hogy a szellemi háborúnak ez a célja, ez a lényege, hogy ki akar bennünket hozni a családból egy tárgyalóterembe. A családból, ahol kijelentések vannak, felkiáltójelek vannak, ölelés van, elfogadás van, ahol Isten igazságai uralkodnak, és dicsekszik a lelkünk ezzel, be akar vinni egy tárgyalóterembe, ahol mindezek meg vannak kérdőjelezve. Meg vagyunk forgatva háromszor. „Fiú vagy lány vagy?” – lassan már ez is kérdés egyébként. „Ki vagy te?” Már minden kérdőjel.

Dávid azt mondja: „Áldom az Urat minden időben. Az Úrral dicsekszik lelkem.” Ott van a barlangban, magányban, ürességben akár, kérdőjelekben; és imád és dicsekszik. Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Ahogy Dávid ezt teszi, így folytatja:

Zsolt 34:2 (3) … hallják ezt a szegények, és örülnek.

Ez a Krisztus Teste élet. Miről beszél itt Dávid? Az olvassuk 1Sám 22-ben, hogy négyszázan köré gyűltek. Menekültek, el vannak bátortalanodva. Ahogy Dávid ott örvendezik az Úrban, választ ad az ígéreteknek, összeházasodik az ígéretekkel. Ezek nézik őt, és hallják ezt a szegények, a felkiáltójeleket, a kijelentéseket, és a szívükbe kezd jönni az öröm. Így szolgálunk egymás felé. Ez a Krisztus Teste élet. Még lehetne tovább menni.

Mózesen keresztül Isten megmondta Izraelnek, hogy az Ígéret földjén, ahova bemennek, óriások lesznek, Anák fiai, és fallal körülvett, égig érő fallal bíró városok, 5Móz 9:1-3. Azt mondta nekik Isten: Ne nézzetek Anák fiaira, ne nézzetek az égig érő falakra, mert Isten megy előttetek. Mert Isten Maga megy előttetek. Isten veled van. Isten velünk van. Sokkal jobban, mint valaha azt el tudnánk gondolni. Isten mellettünk van. Isten annyira, de annyira velünk van. Nem tárgyalóteremben vagyunk, hanem otthonban, családban, és a mi Atyánk a Király. A mi Atyánk a Király!

Egy gyors történet végül. Olvastam egy történetet egy festményről, amely Franciaországban volt kiállítva. A festmény címe: Sakk-matt. Ezen a festményen szerepelt egy sakktábla, és az egyik játékos mellette az ördög, a másik pedig egy fiatalember. A fiatalember arca elbátortalanodás jeleit mutatja. A mi életünkben is lehet így, ránézünk az életünkre, ránézünk Adullám barlangjára, ránézünk a számlákra, ránézünk az egészségünkre, és lehet, hogy ezeknek az összejátszása megpendíti azt, hogy ez sakk-matt.

Volt egy sakkozó, aki akkor világbajnok volt és szerette a festményeket. Elment a múzeumba, látta ezt a festményt, és feltűnt valami neki. Elkezdte tanulmányozni a sakktáblát. Tanulmányozta az esetet hosszú időn keresztül, és egyszer csak felkiáltott: „Nincs vége! Ez nem sakk-matt!” Rájött arra, hogy igazából nem volt matt helyzet. Azt mondta: „A Királynak van még egy lépése. Ez rosszul van megcsinálva! A Királynak van még egy lépése!”

Tudod, a Királynak mindig van egy lépése. Mindegy, hogy milyen szituációban vagyunk, mennyire kilátástalan, vagy milyen a barlang, a Királynak van még lépése. Mert a Király feltámadt, és újonnan lettünk szülve romolhatatlan magból élő reménységre, és a Királynak mindig van még egy lépése. Úgyhogy, áldom az Urat minden időben. Dicsérete szüntelen ajkamon van. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Áldott az ember, aki Őbenne bízik.

Ámen.

Kategória: Egyéb