A hit szíve (Babaodaszánás)

2016 július 10. vasárnap  16:30

Szeretünk örülni, nyilván, és ez egy örömteli nap. Éppen négy hete volt az előző alkalom, hogy bababemutatás volt. Ez nem semmi!

Amikor jön egy új élet, akkor örvendezünk. Az egyik ilyen kedves emlékem egy politikai fórumból van, ahol mindenféle emberek úgy vitatkoztak egymással a politikáról, mintha élet-halál harc lett volna. Aztán egyszercsak az egyiküknek született egy gyermeke, és azt írta: „Mennyire nevetséges az egész, amit mi itt csinálunk! Mennyire jelentéktelen! Bárcsak mind megélnétek ezt a csodát! Bárcsak mindnyájan tudnátok, milyen csoda ez az életetekben, hogy van egy gyermeketek!” Arra gondolok, hogy mekkora öröm ez, és rámutat egy nagyon fontos dologra, az életnek a fontosságára. Nem a hatalom, a befolyás a legnagyobb dolog, bár sokszor azt hisszük, és nem az, hogy mennyi mindenünk van, hanem az élet igazán.

Egy másik, amire rájövünk – legalábbis velünk így volt, amikor gyermekünk született –, hogy mennyi mindenünk hiányzik, hogy mennyi minden nincs meg, ami kéne. Az ember belegondol: „Hogyan csináljam meg én ezt? Hogyan neveljem fel én ezt a gyermeket? Nem vagyok tökéletes.” Nem vagyunk azok, nyilván, de a tökéletes Isten a mi oldalunkon áll. Arra gondoltam: „Hogyan nevelhetném ezt a gyermeket helyesen? Én ilyen és ilyen vagyok. Mi van, ha a gyermekem teljesen másféle? Vagy még rosszabb, mi van, ha teljesen ugyanolyan, mint én? Az rettenetes lenne.”

Figyelj azonban! Krisztus Teste a mi oldalunkon van, sok ajándékkal. Róm 12:5 a gyülekezetben mindenkinek van része, és az mindnyájunk áldására van. Én azt találtam – ez az én pici tapasztalatom ebben tizenhét évben –, hogy a legjobb hely felnevelni egy gyereket az a gyülekezet, amelyik él a Szent Szellemben, a gyülekezet, amelyik szolgál, a gyülekezet, amelyik komolyan követi Istent. A legjobb hely számunkra és a családoknak.

Miért? Azért, mert a gyermekeink láthatnak lenyűgöző történeteket, embereket, akik hitben járnak, meríthetnek Isten nagyszerű embereinek a tanításaiból, lehetnek idősebb barátaik, akik az Urat akarják követni, és példák lehetnek számukra. Nem csak barátok, hanem példák is, és a gyermekeink kaphatnak bölcs tanácsot, amikor tőlünk, a szüleiktől nem tudnak elfogadni.

Krisztus Teste, a gyülekezet azt is jelenti, hogy nekünk rendelkezésükre kell állnunk. Ez azt is jelenti, hogy például a „vasi isi”-ben, vagy a bölcsiben, vagy az oviban szükség van rád. A mini tiniknek szükségük van befektetésre, és lehet, hogy hozzáadhatnál valamit ehhez. A gyermekeknek, akik itt vannak, szükségük van barátokra, akik szeretik az Urat. Úgy értem, ha nem tudod, mit csinálj, ha nem tudod, hogy hol szolgálj, akkor csak menj oda valamelyik családhoz, és kérdezed meg: Vigyázhatok a gyermekeidre néhány órát? Hidd el, hogy meg fogod áldani őket! Annyi lehetőség van ebben!

Ez az alkalom most a babákról szól. Sokszor tekintünk Anna történetére Sámuel 1. könyvében. Anna odaadta a gyermekét az Úrnak, és nemcsak hogy odaadta, hanem ott is hagyta, ott is tartotta. Ebben bátorítanám a szülőket, nézzétek meg, micsoda hatása volt Sámuel életének a népére. Ez azért volt, mert Anna odaadta őt Istennek, és ott is tartotta őt. Imádkozzatok a gyermekeitekért, és tanítsátok őket nap mint nap. Aztán Péld 22:6 bízzunk Istenben, hogy Ő majd megtartja őket. Ehhez hit kell minden nap, de ez a legnagyszerűbb dolog, amit történhet az életükben.

Három eseményt fogunk megnézni az evangéliumokból, és néhány gondolatot hozzájuk fűzünk röviden. Azt hiszem, Isten bátorítani fogja a szívünket.

1 – Az első történet:

Mát 15:22 És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.

Nagyon komoly problémája volt, amire nem volt válasz. Szüksége volt válaszra. Ez az anya – ez az első gondolatunk most – nem csak viccelt Jézussal, nem csak játszadozott Vele. Láthatjuk, hogy kijött, beszélt. Megszólított egy férfit, és abban a kultúrában ez nem volt normális. Szokatlan volt. Egy nő nem szólított meg férfit. Az helytelen lett volna. Ő megtette, nagyon-nagyon helytelenül. Nemcsak hogy megszólította, nem csak halkan odament Hozzá, és odasúgta Neki, hanem kiáltott: Könyörülj rajtam! Kiáltozott, és ez idegesítő volt. Még ma is furcsán nézünk arra, aki kiabál. „A pásztornak nem kéne kiabálnia. Főleg nem a gyülekezetben.” A nő megtette.

Odament, és nem játszadozott, nem volt udvarias, nem a megfelelő imákat mondta, nem kerülgette az ügyet, hanem rögtön a tárgyra tért: Könyörülj rajtam! Nem kezdte magyarázni: „Nézd, megérdemlem! Méltó vagyok erre! Nézd, mennyi mindent tettem! Nézd, mennyi jót tettem, úgyhogy, Istenem, tedd meg ezt a kicsit! Legalább ezt a kicsi jót tedd meg értem!” Nem ezt játszotta. Mi azt mondjuk: „Én annyira méltó vagyok! Annyira jó vagyok! Uram, válaszolnod kell, mert annyira jó vagyok!” Ezt az asszony nem tette, hanem rögtön a tárgyra tért.

A keresztényélet lehet csodálatos egyedülállóként, és a keresztényélet lehet csodálatos házas emberként. Gyakorolhatod azt, amit ő tett az élethelyzetekben. Fiatal vagy idős, beteg vagy egészséges, szegény vagy gazdag vagy, nem számít, gyakorolhatod ezt. Tanulhatod, hogy ne játszadozz Jézussal. Ne az ultimátumaiddal menj oda Hozzá! Hanem úgy menj oda Hozzá, hogy keresed Őt, válaszra vágysz, és arra, hogy megismerd Őt.

Ez az, ami itt történik. Ez az asszony édesanya is. Érdekes helyzetben van. Amikor van egy gyermeked, aki nagyon gyámoltalan, és nem tud gondoskodni magáról, akkor ebbe a helyzetbe kerülsz, ebbe a helyzetbe vagy nyomva, ahol segítséget kell keresned. Szükséged van válaszra. Ő tudja, hogy szüksége van, úgyhogy zörget, dörömböl, nem játszadozik. Ez csodálatos.

Vannak emberek, aki azt mondják neki: Hallgass el! Igazából ezek Jézus tanítványai, azaz hívők mondják neki, hogy maradjon csendben, de ő nem hagyja abba. Emlékszel a vak emberre, aki odament Jézushoz, és kiabált Neki? „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Ugyanezt mondta. Ő sem azt mondta: „Én méltó vagyok. Jó ember vagyok. Tedd meg, amit akarok!” Hanem azt mondta: „Méltatlan vagyok! Segíts rajtam! Adj nekem irgalmat! Könyörülj rajtam, kérlek!”  Alázattal jöttek, de határozottsággal. Nem inogtak meg ebben.

Úgy értem, ennek az asszonynak nincs megfelelő származása, nem zsidó. Nem kéne, hogy zsidó tanítóval beszéljen, mégis megteszi. A tanítványok azt mondják: Maradj csendben! Úgy tűnik, hogy Jézust sem érdekli. Nem úgy tűnik, hogy Jézust érdekli.

Egyébként van itt egy külön megjegyzés a szülők számára. Jézus nem adta meg az asszonynak azért, mert idegesítette Őt. A szülőknek ezt meg kell tanulni. Ne add meg a gyermekednek azt, amit akar, csak azért, mert idegesít. Ez szörnyű. Szörnyűt tanítasz neki, ha ezt teszed. Ám nem ez az üzenetünk. Az asszony nem engedte el ezt, habár a tanítványok és Jézus és az egész helyzet és az egész kultúra ellene volt.

Mát 15:25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!

Ez azután volt, hogy Jézus azt mondta: Izraelhez jöttem, és nem hozzád. Aztán mond valamit, ami még rosszabb:

Mát 15:26-27 … Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek. Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!

Nézd meg a szívet ebben a történetben! Nézd meg az asszony szívét! Olyan szív ez, amire ritkán akadunk. Férfiakban és nőkben is ritkán találhatunk ilyen szívet. Ennek az édesanyának megvolt ez. Hogyan látjuk Istent? Sokan közülünk akkor keresik Istent, amikor van felesleges idő, amivel nem tudnak mit kezdeni. Ez a normális. Az, hogy időt szabadítsunk fel Istennek, vagy időt tegyünk félre, az szokatlan, az fura. Lehet, hogy adunk kicsit, amikor van extra. Adunk kis extra figyelmet, vagy egy kis pénzt, mert van extra pénz, vagy egy kis időt, mert maradt valamennyi.

Mi van azzal, hogy adjunk abból, amire szükségünk van? Vagy amikor úgy érezzük, hogy nincs meg a figyelem, vagy a szeretet, vagy a megbocsátás. Ez a szív megvolt neki. Könnyű Istent keresni csak akkor, amikor minden rendben van – egyébként ez nagyon ritkán van a mi életünkben –, de ezzel a szívvel keressük Őt! Azzal a szívvel, ami nem fog megállni addig, amíg meg nem találja Őt. Erre van szükségünk.

Ne játszadozz Jézussal, mint ahogy az iszlám teszi! Ne játszadozz Jézussal, mint ahogy a hinduizmus teszi! Prófétának nevezik, vagy egy istennek a sok közül. Vagy mint a Jehova tanúi, akik annyira tisztelik Őt, közben pedig megtagadják. Jézus nem egy megvilágosult ember, nem buddhista, Ő Isten. Isten, Aki eljött a Földre. Meg kell ismerned Őt, és döntést kell hoznod. Mert Ő már megtette az első lépést a kereszten érted és értem. Ez nagyon fontos.

Ha nem ismered Őt, akkor abba kell hagynod a játszadozást Vele. Meg kell ismerned. El kell kezdened hinni Benne, meg kell hoznod a döntést. Mindnyájan, mik hívők is megtanulhatjuk ezt tenni. Néha van egy szörnyű szükség, ami eltol minket oda, ahol keresnünk kell Istent. Néha meg kell tanulnunk megtenni ezt taszigálás nélkül is. Meg kell tanulnunk, hogy a szívünkben hozhatunk egy döntést, hogy keressük Őt, és soha nem hagyjuk ezt abba.

2 – A következő történet:

Luk 7:37 A városban volt egy bűnös életű asszony, aki amikor meghallotta, hogy ő a farizeus házánál van vendégségben,…

Ez veszélyes hely volt számára. Ezt onnan tudjuk, hogy a farizeusok megítélték az ilyen embereket, és néha még meg is ölték őket.

Luk 7:37-38 … egy alabástromedényben drága kenetet hozott, megállt mögötte a lábánál sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.

Erre az asszonyra a farizeus úgy nézett: „Ez a nő nem tud szerény lenni?! Nem tudja, hogy kik vagyunk, és hol vagyunk? Mi tiszta emberek vagyunk, és ő mocskos! Hogy meri ezt tenni?!”

Ez egy másik történet, ami a szívről szól. Gondoltál már erre a kenetre, hogy honnan jött? Honnan szerezte a pénzt, hogy ezt megvegye? Bizony, úgy szerezte meg a pénzt! Mondhatnák: „Ez szörnyű! Azt a kenetet nem kéne Jézusra önteni, mert ilyen mocskos háttere van, és asszonynak bűnös élete volt.” Könnyen megtörténhet ez veled és velem hívőként, hogy ránézünk a kezünkre, és látjuk a mocskot, látjuk a bűnt, látjuk a bolondságot, a szavakat, amik megsértettek, a szükségtelen szavakat, amik sértőek, az ostobaságot, a rossz döntéseket, a felborult kapcsolatokat.

Ránézel a kezedre – persze megmostad, tisztának tűnik mindenki más számára –, de te tudsz az összes koszról, ami rajta van. Könnyű lenne azt mondani: „Én ezt nem tudom. Jézus, nekem ez nem megy! Semmit sem tudok adni. Semmit sem tudok tenni. Mit tehetnék? Hogy tudnék szolgálni? Nevetséges lenne, ha megpróbálnám. Méltatlan Hozzád. Csak nézd meg a kezem!” Miről beszélünk?

Ézs 52:7 Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai, …

Lábról beszél. Ez nem éppen az a testrész, amire szeretnénk felhívni a figyelmet. Az arcodat rendbe teszed, hogy szép legyél. Azt szeretnéd, hogy az emberek azt nézzék. Felöltözöl szépen. Általában nem a láb az, amit mutogatsz. Miért mondja ezt ez a vers? Éppen emiatt. Azt mondja, hogy ha van egy örökkévaló cél, akkor még a lábak is szépek. Ez csodálatos, hogy még egy gyenge hang is tudja Istent dicsőíteni erőteljes módon, ha örökkévaló célja van.

Ha megvan a szív, ami ismeri Istent, ha megvan ez a szív, ami keresi Istent, ha megvan a szív, ami bízik Istenben ebben a gyengeségben, akkor még egy gyenge kéz is tudja Istent szolgálni. Ez nagyon fontos számunkra. Mi teszi a mi életünket széppé? Az örökkévaló cél, a lefektetett élet, a szeretet a Szent Szellemtől az, ami az életünket gyönyörűvé teszi.

Nagyon tetszett, hogy p. Laci erről a történetről beszélt a felajánlás kapcsán. Olyan jól elmondta! Ez nem arról szól, hogy mennyit adsz. Nem arról szól, hogy mennyire szépek a lábaim, hanem arról, hogy van-e örökkévaló célom, hogy megvan-e Isten szeretete az életemben, hogy lefektetem-e az életemet a szolgálatra, és hogy Istennel járjak. Ez az, ami az életemet gyönyörűvé teszi.

Úgyhogy az első történetben az édesanyának volt hite, és nem volt zavarban, ami akadályozta a hitét. Hitben járt, habár zavarba ejtő helyzetben volt. A második történetben az asszony nem illet a képbe, nem illet Jézus és a farizeus jelenlétébe, a farizeusok házába. Nem volt illő, hogy szolgáljon ott. Szörnyű háttérből jött, ez volt ő, és itt a történet vége… de nem Jézussal, mert volt hite. Ez csodálatos.

3 – A harmadik történet, amikor az asszonyok odamentek Jézus sírjához, és szerették volna megkenni, ahogy a holttesteket szokták. Úgy tudták, hogy le van zárva a sír, előtte a hatalmas szikla, kb. másfél tonna.

Márk 16:3 és azt kérdezték egymástól: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?

Azt mondanám könnyen: Minek mennénk? Ha nem vagy biztos abban, hogy be tudsz jutni, akkor miért mész egyáltalán? A válasz az, hogy volt hitük. Nem abban volt hitük, hogy nem lesz ott a kő, hanem abban volt a hitük, hogy keresték a lehetőséget a szolgálatra. Olyan hitük volt, ami kereste a lehetőséget a szolgálatra.

A pesszimizmus nagyon könnyen megállít. „Miért? Miért próbálnád? … Miért bátorítanád? Nem fogja komolyan venni. … Miért evangelizáljak? Soha nem fognak megtérni! Te is tudod, mindenki tudja. … Miért prédikáljak?” Könnyű így gondolkodni az életünkben, a családjainkban.

A hit nyitott ajtókat és lehetőségeket keres. A hit megkeresi a kis repedéseket, és azt mondja: „Halleluja! Van egy nyitott ajtó.” A hitetlenség azt mondaná: „Milyen nyitott ajtó? Ez csak egy kis repedés!” „Nem! Az egy nyitott ajtó!” A hit ilyen, és keresi a lehetőséget a szolgálatra. Ez az, amire szükségünk van, a hit szívére mindezeknek a dolgoknak a fényében, hogy nem vagy odaillő, hogy gyenge vagy, hogy kínos helyzetben vagy, hogy könnyen vagy negatív vagy pesszimista.

Járjunk hitben és keressük az ajtókat és a lehetőségeket, és ne fogadjuk el könnyen, amikor úgy tűnik, hogy nem a válasz. Hanem mondjuk azt: „Uram, én ezt szeretném! Uram, én ezt akarom!” Mindig van egy „jó tanácsadó”, aki azt mondja: „Ó, ez nem tud megtörténni. Ez nem kéne, hogy megtörténjen. Ez lehetetlen. Ez rossz.” Mindig van valaki, aki azt mondja: „Takarítsuk ezt fel. Csak mossuk ki, takarítsuk ki az összes méltatlan embert.” Na, akkor aztán senki nem lenne a gyülekezetben. Akkor nem lennének problémák sem. Igen, akkor nem lennének problémák, de nem lennének emberek sem. Mert mindnyájan méltatlanok vagyunk.

Mindnyájan szeretve vagyunk Ő általa. A hit szíve bízni fog abban, hogy Isten szeret. Még akkor is, amikor Jézus olyan szörnyű dolgot mond, mint amit a kánaáni asszonynak mondott. Ez az, amire szükségünk van, a hit szívére, ami keres, ami alázatosan néz.

Ezekben a történetekben mind asszonyok voltak. Nem volt szükségük valami nagyra, csodálatosra. Nem volt szükségük a helyes imára. Nem volt szükségük megfelelő háttérre. Csak egy szívre volt szükségük, a hit szívére, és találtak valamit mindegyik helyzetben, ami gyönyörű. Mindegyik helyzetben találtak valamit, ami csodálatos. Ezek mi vagyunk.

Isten hatalmasan tud használni minket ebben az évben, ezen a napon, ebben az országban, ebben a világban, ebben a nemzedékben. Szükségünk van viszont erre a szívre, és a hitnek ezt a szívét kell választanom. A hitnek erre a szívére van szükségem. Amikor megvan, amikor ezt gyakorlom, akkor az élet csodálatos. Akkor az élet emberfelettien csodálatos. Az élet csodálatos a természetin túl – ez az, amire szükségünk van. Ámen.

Kategória: Egyéb