Tenni, vagy nem lenni – ez itt a kérdés

2016 július 6. szerda  18:30

P. Duló Atti

A hónap első szerdája van. Amint már tudjuk, ez a GGWO imanapja. Ezen a napon, minden hónap első szerdáján világszerte imádkozunk. Kérdezheted, hogy mi értelme van ennek. Ha egyszavas választ kérsz, akkor azt mondom, hogy sok.

Ha kicsit többet szeretnél erről hallani, akkor a következő a válaszom. Az ember úgy lett megszerkesztve, hogy ha belegondolsz, tulajdonképpen semmi felett nincs hatalmunk. Nem tudod irányítani, hogy melyik országba szüless, nem tudod befolyásolni azt, hogy kik legyenek a szüleid, nem tudod befolyásolni, hogy süssön a nap, vagy essen az eső. Még afelett sincs hatalmad, hogy sűrűbben járjon a busz, ami idehoz.

Van azonban, egy hatalmas fegyverünk, az, hogy imádkozhatunk, és így beleszólhatunk tulajdonképpen a világmindenség működésébe. Isten meghallgatja és összegyűjti az imáinkat, és az imáinknak megfelelően mozgatja a világmindenséget. Csak gondolj bele, hogy mennyire hatalmas dolog ez, milyen aktívan részt tudsz venni a világ dolgaiban! Lehet, hogy ténylegesen csinálni semmit nem tudsz, de arra mindig van lehetőséged, hogy letérdelj, megszólítsd az Urat, és kérj. Neki erre ígéretei vannak, hogy ha kérünk, akkor adatik.

 

P. Kende

Luk 18-ban látjuk azt a fiatalembert, aki igen jól állt az életben. Nagyon jól. Gazdag volt, előtte volt az élet. Befolyásos volt. Odament Jézushoz, és megkérdezte: Hogyan lehet örök életem? Luk 18:20-ban Jézus ezt mondta neki: A parancsolatokat ismered, miért kérdezel Engem?

Luk 18:21 Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

Nem tudom, hogy látod-e magad előtt a fiatalembert, amint széles mosollyal veregeti vállon magát. „Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Nekem ez megy.” Mondtam, hogy nem olyan, mint te meg én, hanem neki sikerültek a dolgai. Akkor itt a kérdésem: „Fiatalember, ha ez neked ennyire jól megy, akkor miért vagy itt? Akkor miért kuncsorogsz örök életért Jézusnál? Nem gondolod, hogy megvan, ha fiatal korodtól fogva megy ez neked? Ha azt gondolod, hogy mindezeket megtartottad, akkor mit keresel itt? Miért nem otthon ünnepeled a nagyszerű teljesítményedet a barátaiddal?”

„Enyém az örök élet, olyan jól teljesítek!” Nem! Van egy kis hang, amelyik azt mondja belül, hogy nincs meg. Nincs meg az örök élet! Miért?

Azt lehetne mondani, hogy szeretünk tenni. Annyira szeretünk tenni, hogy bevisszük a ténykedést mindenféle dolgokba. Olyan dolgokba is, amikbe igazán nem kéne, ahova nem tartozik, ahova nem való a tevés. Hadd mondjak példát! Minden szülő, aki azt mondja a gyermekének: Milyen rossz vagy!; amiatt, amit csinált a gyermek, behozza a tevést olyan helyre, ahova nem tartozik, ahova nem való. Olyan területre hozza, ahova nem való: a gyermek értéke. A gyermek értéke nem attól függ, hogy mit tesz, és mit nem tesz. Igen, a gyermeket ki kell javítani, persze, nyilván, ez nem is kérdés, ebben hiszünk, de nem elpusztítani kell.

Hadd mondjak egy másik példát! Minden házastárs, aki elutasítja a társát amiatt, amit a másik tett, vagy amiatt, amit nem tett, az behozza a tevést egy olyan helyre, ahova nem való. Miért? Emlékszel még az esküdre? Akkor azt mondtad-e: „Ígérem, hogy szeretni foglak, ha helyesen cselekszel. Ígérem, hogy elhagylak, ha nem azt csinálod, amit én akarok.”? Nem ezt mondtad, ugye? Az esküm feltétel nélkül volt. Illetve egy feltétel volt, a hűség. Lehet, hogy a házasságnak szüksége van helyreigazításra. Lehetséges. Igazítani kell a kommunikációnkon, azon, hogy mennyi időt töltünk együtt, hogyan költjük el a pénzt, hogyan bánunk a gyerekekkel. Persze, ezt lehet, de a házasságomnak nem arra van szüksége, hogy tönkretegyem az által, hogy behozom a tevést egy olyan területre, ahova nem való.

Valahányszor azt kérdezik valakitől: Te mi vagy?; és ha az illető a választ a foglalkozása, munkája alapján adja meg, akkor hibázik. Az azonosságod nem attól függ, hogy mit teszel. A tevést nem szabad bevinni az azonosságba. Felszabadíthat bennünket, és egészen új gondolkodást adhat, ha megértjük ezt. Lehet, hogy megvan neked ez a gondolkodásod már, de ha nincs, hát, szükséged van valamire, ami vadonatúj. Ha hívő vagy, akkor Isten gyermeke vagy, akkor Krisztus követője vagy, akkor a menny állampolgára vagy. Nem bolti eladó vagy, hanem a Királynak a fia / a lánya vagy. Nem azok a dolgok vagy, amiket teszel. Ne hozd be az azonosságod helyére! Bárki, aki belenéz egy tükörbe, és annak alapján, hogy mennyire elbukott, azt mondja: Micsoda vesztes!, vagy valaki más belenézve a tükörbe a sikerei alapján azt mondja: „Megy ez neked! Te vagy a király!”, hibázik. Mert behozzák a tevést egy olyan területre, ahova nem való. Egyszerűen nem való oda.

Az emberek a cselekedeteidet nézik, a történelem a cselekedeteidet nézi, de Isten – ez nagyon jó hír – senkit nem szeretne a cselekedetei alapján ítélni. Ez az, amitől meg akart szabadítani bennünket Krisztus keresztje által.
1. Jel 20:12 a mennyben könyvek nyittatnak meg, és aki ott lesz megítélve, az rettenetes lesz. Mert az ember meg lesz ítélve a cselekedetei alapján. Ez lesz a végső ítélet.
Ez az egyik fajta ítélet, és ez rettenetes ítélet lesz. Mert abban a pillanatban ki fog derülni, hogy annak a kicsi hangnak, ami beszélt ehhez a fiatalemberhez Luk 18-ban, igaz volt. Annak a kicsi piszkáló hangnak, ami furkál engem és nem hagy nyugodni, amire én mindig azt kérdezem: Rendben, de mit kéne még tennem?; annak lesz visszhangja. Istennek a hangja lesz nagyon hangosan és nagy hatalommal, és az az ember örökre elveszik, és meg lesz ítélve.
2. 1Kor 3:15 – ez a másik fajta ítélet. Jel 20:12-ben van az a fajta, ahol igenis a cselekedetek meg vannak mérve. Fontos, hogy mit csinálunk, persze, de ebben a versben – 1Kor 3:15 – világos, hogy az ember, aki ott van, nem lesz megítélve a cselekedetei által. Az első olyan, hogy vannak a cselekedetek, amik nem elegendőek, úgyhogy ott ítélet van. A második olyan, hogy vannak cselekedetek, azok meg vannak mérve. Vagy elfogadhatóak, vagy nem, mégis elfogadás van. Ez a második fajta ítélet. Isten arra vágyik, hogy minden ember a második fajta ítéletnél legyen.

Isten senkit nem akar elítélni. Azt olvassuk János evangéliumában, hogy Isten nem azért küldte el az Ő Fiát, hogy ítéljen Őáltala, hanem azét, hogy megmentse Általa a világot. Istennek az a vágya, hogy a második fajta ítéletnél legyél. Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor erre van szükséged, hogy higgy Benne, hogy bízz Benne! Ez a legfontosabb döntésed. Nem abban van döntésed, hogy mit csinálsz és mit nem, hanem ebben, hogy hiszel-e Jézusban. Mert az odatesz téged a második fajta ítélethez, ahol a cselekedeteid meg vannak mérve és számítanak persze, ám te így is, úgy is be vagy fogadva, értékes vagy. Ez az, amire szükséged van. Ez az evangélium, ezért fontos hinned Jézusban, ha még nem bíztad Rá az életed.

Visszatérve az eredeti témánkhoz, behozzuk a tevést mindenféle helyekre, ahova nem tartozik, ahova nem való. Tudod, mi az eredménye? Elégedetlenek vagyunk. Elégedetlenek vagyunk magunkkal, másokkal, a gyülekezettel, a pásztorral, a technikával, a technikusokkal, az énekesekkel, a zenészekkel, a szüleinkkel, a gyermekeinkkel… Elégedetlenek vagyunk. Miért? Naná, vannak hibák itt is, ott is, ám nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy mi van köztünk. A cselekedeteink? Ha igen, akkor itt a vége. „Hibáztál. Kész, vége!”
Nem a hiba a kérdés azonban, hanem az, hogy melyik világban élek, hogyan gondolkodom, mi van a szívemben. Ha ott élek, ahol a “tevés”-ről szól minden, akkor mindig elégedetlen leszek.

Merthogy a lelkiismeretem furdal engem, és azt mondja: „Nem elég! Még mindig nem elég!…” Néha a helyzet körülöttem világossá teszi, hogy nem tettem eleget, hogy nem tettem meg azt, amit kellett volna. Lássunk egy példát erre!
1Sám 15:13-14 Sámuel a próféta odamegy Saulhoz, a királyhoz. Istennek az volt a parancsa, hogy ne ejtsenek zsákmányt, semmilyen javuk ne legyen ebből a győzelemből, hanem pusztítsanak el mindent. Jön a király Sámuelhez, és azt mondja: „Teljesítettem az Úr akaratát. Megtettem, amit az Úr kért.” Akkor Sámuel feltesz egy nagyon fontos kérdést: „Akkor miért hallom a birkák bégetését, és miért hallom az ökrök bőgését? Miért hallom ezeket?”
Ha az emberiség olyan jól teljesít Isten nélkül – ez pedig a világunk egyik fő üzenete a háromból: Megy ez nekünk Isten nélkül is! –, ha olyan jót teszünk Isten nélkül, akkor miért folytatódnak ezek a borzalmas háborúk? Ha olyan jól teljesítünk Isten nélkül, akkor miért van az, hogy most már annyi gyermek nő föl egyszülős családban, hogy gyakorlatilag az a normális?! Ha olyan jól teljesítünk Isten nélkül, akkor miért robbantanak fel emberek számukra ismeretleneket repülőtereken?!
Ha tényleg a jó szándékunk számít, ha a jó cselekedeteink, a jót tevésünk azok, amik érnek valamit, akkor mi a csudáért van annyi sírás minden egyes temetésen? Ha annyira jól megy, akkor miért hallani még mindig ezt a bégetést, ezt a bőgést? Miért halljuk a problémákat, ha olyan jól megy Isten nélkül, ha annyira jól cselekszünk, ha ez annyira megy nekünk?

A bolond szívünk pedig rossz helyen keresi a választ, és azt mondja Istennek: Mennyire nem vagy fair, Isten!
Luk 15-ben látunk egy másik fiatalembert. Visszajött az ostoba öccse, aki eltékozolta a vagyonát, és rájött ez a fiatalember, hogy az apjuk még az öccsénél is nagyobb bolond, mert visszafogadta az öccsét. Azt mondja az apjának:
Luk 15:29 … Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak.
Ez az emberi szív kiáltása Isten felé. „Hát nem tettem eleget?! Miért nem adod meg, amit akarok? Miért nincs meg, amit szeretnék?! Miért van mégis ott ez a hang, ami furkál, és azt mondja, hogy nincs rendben? Miért vannak mégis problémáim? Ha Veled járok, ez a bégetés, ezek a problémák miért vannak jelen az én életemben is? Miért?! Isten, annyira nem vagy fair!”; és már csapkodnám is az asztalt. Miért? Azért, mert ez a bolond szívem rossz helyen keresi a választ, rossz kérdéseket tesz fel.

Figyelj! – ebben Istennek terve van! Istennek volt szándéka ezzel. Ő céllal alkotta így a dolgokat: úgy alkotta meg az életünket, a szívünket, hogy ne elégedhessünk meg a “tevés”-sel. S azért csinálta így, hogy soha ne nyugodhassak meg abban, amit teszek. Merthogy úgysem arra van szükségem.
Róm 3:20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.
Lefordítva a mai üzenetünkre ez azt jelenti, hogy teszek, teszek, teszek, és minél többet teszek, annál inkább látom a hiányt, annál inkább zavar az a kis hang, annál inkább zavar a probléma. „Pedig én megtettem mindent! Pedig én pontosan úgy csináltam, ahogy kellett. Én elfutottam addig, ameddig kellett. Miért van az, hogy egyre messzebb érzem magam Istentől? Miért van az, hogy egyre messzebb érzem magam a barátaimtól? Miért van az, hogy egyre inkább egyedül vagyok? Talán nem tettem eleget?”
Ezt behozzuk a hívő életünkbe is. Behozzuk a gyülekezetünkbe is. Pedig Isten így csinálta meg, hogy a tevés ne működjön, hogy a tevés ne legyen elég soha. Ez az, amit akart az életünkben, hogy mást keressünk, hogy többet találhassunk. Amikor Márk 10-ben beszéltek Jézussal, és Ő mondott egy megdöbbentőt az üdvösségről, akkor azt kérdezték: Akkor ki üdvözülhet? Jézus adott egy választ, amit Péter azonnal félreértett, és azt mondta:
Márk 10:28 … Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
„Mi ennyit tettünk érted, Jézus, akkor nekünk már jár valami, nem?” „Mi annyit tettünk! Nekünk ezért jár valami, nem? Mi annyit odahagytunk, annyi mindent elengedtünk! Nekem ezért jár valami, nem?” Hát, nem ez a lényeg. Nem ez az üzenet. Ez az, amiért Isten mást akar nekünk adni. Mert Ő kapcsolatot akar adni nekünk. Nem tenni, hanem lenni. Nem tevést, hanem létet. Nem az, hogy mit teszek, hanem az, hogy ki vagyok – erről beszélünk.

Egyszer régen felismertem ezt – hogy a házasságban nagyon könnyű versenyt futni:
1. “Ki az, akinek jobban igaza van?” – ez a neve a versenynek. Kicsit olyan ez, mint a tájékozódási futás. Futsz különböző pontokhoz, amit meg kell találnod. „Én ezt jól csináltam, vagy te azt csináltad rosszul… Már előrébb vagyok, több pontot sikerült érintenem! Én ezt jól tettem, és ezt is jól tettem. Te azt rosszul.” Amikor pedig elértünk a nap végére: „Én futottam messzebb, úgyhogy én győztem. Győztem, neked nincs igazad, drágám, nekem igazam van. Én győztem.” Így megy a verseny. Tudod, mi az egyetlen baj vele? Az, hogy a birkák még mindig bégetnek. Még mindig nem vagyunk boldogok. Még kevésbé szeretjük egymást. Pedig győztem! Még mindig nem vagyunk elégedettek. Pedig annyira igazam van! Akkor miért nem vagyok elégedett? Azért, mert nem ez a verseny. Hanem a verseny helyes címe:
2. “Ki fog előbb szeretni?” Ez az a verseny, amiben érdemes benne lenni. Nem „tájékozódási futásban”, hanem olyan, mint azok a vetélkedők ahol: Nagy piros gomb, és ki nyomja meg előbb? Ki fog előbb szeretni? Ott vagyunk, épp mosolyszünet, ha azonban az egyikünk megnyomja – mindketten nyerünk! Ez működik!

A gyereknek, akit az elején emlegettem, így mondhatnánk: „Rossz volt, amit csináltál. Helytelen volt. Többé ne csináld! Ám ettől nem lettél mássá a szememben mint eddig.” Ez a bevégzett munka lényege. A bevégzett munka azt tanítja nekünk, hogy az a verseny nem az, amit érdemes futni. Mert ha azt a versenyt futom, akkor belefáradok az egészbe, akkor fel fogom adni az egészet, akkor csalódott leszek:
Mal 1:13a És azt mondjátok: Íme, milyen fáradság! …
Ez Isten dolgairól szól, ahol Izrael azt mondta: “Mi már nem akarjuk ezt csinálni. Felesleges fáradtság.”
Mal 1:13 … És még lihegtek is közben – ezt mondja a Seregek Ura. Pedig rabolt állatot hoztok, meg sántát és betegest. …

Miről szól ez? Ha a “tevés” az egész az életem, akkor nagyon csalódott leszek az egészben. Akkor az egész kereszténység nagy csalódás lesz nekem. Mert nem erről szól. Nem azért, mert nem vagy elég, az nem annyira érdekes, hanem ez egyszerűen csak nem erről szól! Ez másik verseny. Nem arról szól, hogy hova szaladok, és mennyi pontot találok, ahol nekem igazam van, és neked nincs. Hanem arról szól, hogy Zsid 9:14 Krisztus vére megtisztít bennünket. Megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől. Többé nem kell próbálnom tenni eleget, hanem az a helyzet, hogy Isten megmentett engem, Krisztus fizetett a kereszten. A kapcsolataim mások emiatt. Az életem más emiatt.

Amy Carmichaelről olvastam egyszer (misszionárius volt Indiában, lebénult a szolgálatában nagyon korán. Nyaktól lebénult, az életét ágyban töltötte, – és hosszú élete volt. Indiában élt, misszionáriusként – egy ágyban), szóval azt írták róla, hogy nem a betegsége vagy a fájdalma volt az, ami leginkább zavarta, hanem a képtelensége a szolgálatra. Aztán két évvel azután, hogy lebénult, azt írta: „Megpróbáltam valahogy elfogadni azt, ami nyilvánvalónak látszik, hogy nem leszek képes elvégezni mindent, amit reméltem tenni.” Tehát ő remélte, hogy valamit tenni fog Indiában. Volt terve, hogy mit fog csinálni. Aztán lebénult. És akkor mi van? Onnan kezdve ő a haszontalan misszionárius? Innen kezdve ő az értéktelen ember?
Itt a kérdésem. Hívők! Egyszer megöregszünk – ha Isten sokáig itt tart minket, hacsak nem visz haza kegyelmesen kicsit korábban – egyszer lehetünk hatvan vagy akár hetven évesek is, és akkor mi lesz? „Hát, én már semmit sem tudok csinálni. Nekem már semmi értékem. A fiataloké az egész.” Vagy lehet, megházasodsz, lesz gyermeked, és többé nem tudsz csinálni annyi mindent, mint amit azelőtt csináltál. Vagy jön egy nehéz anyagi helyzet, nagyon sokat kell dolgoznod, és nem tudsz ott lenni minden beszélgetésen, minden áhítaton. Akkor mi van? Vagy jön egy betegség… Mi a hiba ebben a képben? Az, hogy az értékemet már megint a “tevés”-emhez kötöm. Pedig nem erről szól!
Amy Carmichael így folytatta: „Ekkor kinyitottam a Bibliámat 5Móz 31:2-3-nál” – mellesleg Mózesről szólnak ezek a versek: „… nem tudok többé járni-kelni. … Maga az ÚR, a te Istened megy át előtted… El tudod képzelni, milyen vigasztalás volt ez nekem? Nem az számít többé már, hogy mit tehetek, vagy mit szeretnék tenni, ha az Úr Isten megy előttem minden reggel az ismeretlenbe, minden új napnak az életébe, vezetve, őrizve, áldva és szeretve.” Mekkora gondolat ez, amit ő megtalált abban, hogy lebénult! „Ez Isten, ez Isten munkája, és így rendben van.” Rendkívüli szolgálata volt megjegyzem – elképesztő szolgálata volt. Elképesztő, amit tett… tulajdonképpen persze nem csinált semmit, de az áhítatai, a hite, a szeretete óriási hatással bírtak. Ez az, amiről beszélünk.

Ez a jó hír számunkra, hogy Isten szeretetbe hív minket, Isten kapcsolatba hív minket. Nem  “tevés”-be, hanem ebbe az életbe. Nem tehetem ezt a közösséget valami mássá. Fel kell ismernem, hogy aki vagyok, ami vagyok, az Isten kegyelméből vagyok. Az, amim van, az az Úr kegyelméből van. A jövőm Isten kezében van. Az elhívásom Tőle van. Ha járok Ővele, az az Ő Szelleme által van, és nem az én tevésemről szól, hanem valamiről, ami sokkal nagyobb. Ez a nagyszerű hír, amikor azt mondja:

Róm 3:27 Hol van tehát a dicsekedés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által.

Hadd mondjam el röviden, hogy mit jelent ez! Vannak ketten hívők, és Isten azt mondja: „Ki az, akinek igazsága van? Ki az, akinek megy az élet? Ki az, akinek tökéletes?” Egyikük sem szólal meg. Mindkettőnek vannak problémái. Van azonban egy alapvető különbség – ezt mondja ez a vers:
1. Az egyik azért nem mond semmit, mert: „Olyan messzire futottam már! Annyi mindent tettem már Istenért! Annyit imádkoztam! Annyi emberhez voltam önzetlen! Aztán mégis pofont kaptam!”; és sértődött csendben ül.
2. A másik más okból van csendben. Azért, mert ő hitben jár. Mert ő tudja, hogy Isten mit adott neki, és van igazsága. Az ő élete rendben van, mert tudja, hogy nem a tevésről szól, hanem valami másról. Akkor miért nem mond semmit? Azért, mert neki nem kell bizonyítania semmit. Nem kell megmagyaráznia semmit, nem kell igazolnia magát. Nem kell lemosnia a szégyent. Mert a hit törvénye alapján neki van igazsága. Krisztus vére megmosta őt, és neki nem kell mondania semmit, hanem csak nyugalma van. Mennyire más ez, mint a tevésnek a világa!

Jel 2:17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából,…

Hogyan győzedelmeskedsz? „Tegyél többet! Dolgozz többet! Tettél már eleget? Szolgáltál eleget? Hittél eleget? Hiszel eléggé, hogy meggyógyulj? Elég komolyan vetted a megtérésedet ahhoz, hogy a mennybe menj? Elég…? Elég…? Elég…?” A törvénykezésnek ez a kulcsszava: Elég? „Elég gyümölcsöd van?”

Ám itt nem erről beszél, hanem azt mondja: “Aki győz.” Ki győz? 1Ján 5:4-ben: aki hisz Krisztusban, annak a hite legyőzte ezt a világot. Nem a cselekedete, nem a tevése, nem a nagy bizonysága. Van egy csodálatos ígéret: akinek megvan ez a hite, annak rejtett közössége van, az az elrejtett mannából kap, elrejtett azonossága van.

Jel 2:17 … és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.

„Tudom, ki vagyok Isten akaratában.” – ez a legnagyszerűbb élet. Így érdemes élni.

Ne vigyük be a tevést olyan helyekre, ahova nem való!

Ámen.

Kategória: Egyéb