Hit vagy bűntudat

2016 június 29. szerda  18:30

Arra gondoltam, ahogy Isten látja a dolgainkat, a körülményeinket. Sokszor mennyire eltér attól, ahogy mi látjuk! 2Kor 4:17-ben Pál arról ír: pillanatnyi könnyű szenvedésünk. Ez azért nevetséges, mert ő szenvedett hajótöréseket, volt banditák között, megverték, megkövezték, gyakorlatilag megölték, és azt mondja Isten szívéből: ez a pillanatnyi könnyű szenvedés igen nagy örök dicsőséget munkál. Ahol mi szenvedést látunk, sokszor Isten azt mondja: „Figyelj! Dicsőséget gyűjtesz az örökkévalóságra.”

Ahol én úgy érzem, hogy össze vagyok törve javíthatatlan módon, ott Isten azt mondja: Az Én erőm most tökéletes lehet benned. 2Kor 12:9-ben azt mondta Pálnak: Az Én erőm a te erőtlenséged által ér célhoz. Amikor a világ ránéz a keresztre, és azt mondja: Micsoda bolondság!; akkor 1Kor 1:25-ben azt mondja Isten: „Igen, ez bolondság. Ám az Én bolondságom sokkal bölcsebb, mint a ti bármilyen bölcsességetek.”

Amikor mi szégyellnénk magunkat, vagy összeborzadnánk a szégyen miatt, ami jön, akkor Jézus azt mondja a kereszt előtt Ján 13:31-ben: Atyám, most fogsz megdicsőíteni azzal a dicsőséggel, ami Nekem megvolt Nálad. Ahol mi csak halált és szenvedést látnánk, ott Jézus gyakorlatilag azt mondja a tanítványoknak Ján 14:1-ben: „Ne szomorkodjatok, mindjárt itt a feltámadás. Már majdnem feltámadtam. Még meghalok előtte, de már majdnem megtörtént.” Isten mennyire másként nézi a dolgokat!

Amikor mi feladnánk egy akadály miatt, mert túl nagy az akadály, ott Isten azt mondja: Nyújtsd ki a botodat a Vörös-tenger felé!; ahogy Mózesnek mondta 2Móz 16-ban. Ahol én megállnék és föladnám, mert az akadály túl nagy, ott Isten azt mondta, hogy járjunk hitben, bízzunk Őbenne, és menjünk előre. Amikor mi a gonoszságnak a nagyságát látjuk, és azt gondoljuk, hogy erre csak gonoszság lehet a helyes válasz, ott Isten megcáfol minket, Róm 12:21.

A mai nap kicsit a bűnről szeretnék beszélni. Szerintem nagyon építő üzenet lesz. Amikor nagyon nyom, nagyon terhel minket a bűn, hogyan nézi Isten azt? Mennyire másként nézi, mint mi!

Luk 5-ben – valamikor az elmúlt félévben már emlegettem ezt – miután megvolt a csodálatos halfogás:

Luk 5:8 Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!

Simon Péter egy dologhoz értett, ami nem az emberek voltak, nem a pénz, nem az Írások, hanem a halak, a halfogás, a halászat. Ez volt az egyetlenegy, amiben nagyon otthon volt. Luk 5:5-ben mondja is Jézusnak: „Sok mindent mondhatsz nekem, de ezen a területen légy szíves, ne szólj bele a dolgomba. Megteszem, mert Te mondod, de nevetséges, vicces, amit mondasz.”

Nem szó szerint így mondja, de azért benne van ez: „Jézus! Mit értesz Te ehhez? Mi agyon dolgoztuk magunkat egész éjjel, nem fogtunk semmit. Ennek a helynek vége, nincs itt hal. Nappal főleg nem lesz itt hal!” Azután bedobják a hálót, és halakat fognak, iszonyatos mennyiséget. Hatalmas mennyiséget fognak, és még a szomszéd hajók is kellenek. Mi történik? Péternek azonnal megvan a helyes gondolata: „Jézus, távozz tőlem! Én bűnös ember vagyok. Jézus, távozz tőlem, én nem vagyok elég jó Hozzád!”

Igaza van Péternek? Szerintem igaza volt. Ki lenne méltó Jézushoz? Mivel találkozott Péter? Azzal találkozott, hogy Jézusnak hatalma van még azon elemek felett is, amiket ő ismert, amikből ő élt. Az a terület, az az egy, amit jól tudott Péter, szakember volt abban, a halászat volt az egyetlen ilyen, és Jézus ebben is többet nyújtott, és ez lenyűgözte őt. Nem tudott mihez kezdeni ezzel.

Találkozott a hatalommal, találkozott a szentséggel, és azt mondta: Távozz Tőlem! Ez az, ami történik velem, amikor szembetalálkozom a bűnömmel Isten jelenlétében. „Ó, Istenem, távozz tőlem! Ez a bűn túl nagy falat. Én nem állhatok meg a Te jelenlétedben. Egy másik ember jelenlétében megállhatok, mert ő is bűnös, nyilván, és ezért rendben vagyunk. Viszont Isten jelenlétében, Aki tökéletes, Aki szent, Aki igaz, Aki hibátlan, hogyan állhatnék meg?”

Annyira nagyszerű, hogy Zsid 13:5-ben ott van az ígéret nekünk erre nézve. Jézus azt mondta: „Soha el nem hagylak! Soha el nem távozom tőled!” Az ígéret az, hogy Jézus soha nem fogja megválaszolni az előbbi imát igennel. Soha nem fogja azt mondani: „Igazad van, mostmár elég nagyot buktál. Mostmár elhagylak! Mostmár eltávozom tőle. Mostmár vége!” Pétertől sem ment el. Hiába könyörgött Neki Péter: „Jézus! Hagyj engem! Nem vagyok méltó erre. Én nem felelek meg ennek. Ez nem fog működni.”

Ezt mondják az emberek, amikor tudatára ébrednek Isten szentségének. Ezt mondta Ézsaiás Ézs 6-ban, amikor Isten jelenlétében állt, ezt mondta Gedeon, amikor rájött, hogy az Úrral beszélt… nagyon sokan mondták ezt. Nagyon sok hívő mondta már, szerintem mindnyájan mondtuk: „Isten! Ez túl nagy nekem. Ez túl szent nekem.” Nem csak Isten jelenléte, hanem Isten munkája is.

Amikor látom magamat, akkor azt mondom: „Nem lehet! Hogyan lehetnék én benne ebben? Ugyan mit tehetnél az én piszkos és bűnös kis kezeimmel? Mit tehetnék ehhez hozzá? Ne nevettess! Az lehetetlen. Távozz tőlem, Uram! Inkább hagyjuk az egészet! Inkább nem is jövök közel. Inkább nem is imádkozom! Inkább nem is próbálok szolgálni. Inkább nem is keresem a közösséget. Inkább nem! Minek? Én? Ne viccelj! Távozz tőlem.”

Akkor odajön hozzám egy testvér, bátorítani akar, én pedig azt felelem: „Távozz tőlem! Nem tudod, én milyen vagyok!” Ez történhet a szívünkben a bűnnel: Távozz tőlem, Uram! Ez azért történik, mert látom Isten munkájának a nagyságát, Isten személyének a szentségét, az Ő hatalmát, az Ő tökéletességét, és hibás válaszom van. Amúgy helyes, igazam van, tényleg méltatlan vagyok, de hibás a válasz, mert nem veszem figyelembe Jézus munkáját.

Zak 3-ban van egy másik történet. Azt olvassuk, hogy Isten megmutatta Zakariásnak Jósuát, a főpapot, aki piszkos ruhában állt Isten előtt, ami elfogadhatatlan volt a főpaptól, mert tökéletesnek kellett lennie. Neki tökéletesnek kellett lennie, amikor bemutatta az áldozatot. Azt olvassuk, hogy Sátán ott állt a jobbján, és vádolta őt. Ez még egy, ami megtörténik velünk a bűnünkkel kapcsolatban.

Róm 4:7-8 Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be.

Olvasom ezt a verset, és tudod, mi a könnyű? Elolvasom, és egyes szám harmadik személyben gondolkodom róla: „Milyen áldott az az ember! Mennyire jó annak a testvérnek! Mert neki az Úr nem tulajdonít bűnt. Neki megbocsáttatott a hamissága.” Olyan könnyű így gondolkodni! „Neked az Úr megbocsátott, de jó neked!… Mennyire jó lenne, ha nekem is… de nem!” Olyan könnyű elérhetetlen álomként gondolni erre: szabadnak lenni és szabadon járni a bűnömtől, szabadon élni annak a terhétől és a gyakorlatától, a mindennapi küzdelemtől!

Van egy démoni vád. Van démoni támadás erre nézve. Van kárhoztatás, ahol Sátán azt mondja: „Emlékszel? Én láttalak. Én tudom, hogy megcsináltad. Ott voltam. Tudom, hogy milyen vagy. Te is tudod, hogy milyen vagy! Emlékszel?” Kárhoztat minket. Róm 8:1-ben ezért olyan fontos, hogy nincsen azért már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. Az a mi nagy örömünk, hogy szabadok vagyunk ettől.

Az evangélium nagyszerű üzenet, de sokan utálják. Miért gyűlölik olyan sokan az evangéliumot? Azért, mert először is azt mondja: Bűnös vagy! Ezt senki nem akarja hallani. Aztán azt is mondja: „Ha akarod, akkor szabad is lehetsz. Ha elég alázatos vagy ahhoz, hogy elfogadd az Én megoldásomat, akkor szabad lehetsz. Jössz? Na, mit döntesz? Jössz?” Ha valakinek van alázata, akkor nem kell ott maradnia. Akkor jöhet. Ez az evangélium.

Igen, az evangélium elvisz engem oda, ahol megmondja, hogy bűnös vagyok, de csak az ostoba büszkeségem tart engem azon a helyen. Az az egyetlen, ami ott tart engem. Ha nem maradok ott, akkor milyen fontos ez nekünk? 1Kor 1:30 Krisztus Jézus szentségül és váltságul lett nekünk. Mekkora csoda ez?!  Ha továbbmegyek, akkor messze voltam, de aztán Ef 2:13 közel való lettem Istenhez. Közel lettem Istenhez. Miért? Az alázat miatt. Amit úgy is mondunk: hit. Ez az, amiért annyira más.

Isten látja azt a valóságot, amit mi nem. Ahol mi küzdelmet élünk meg, Ő látja az egyszer majd megnyilvánuló dicsőséget. Ahol mi megijedünk a szégyentől, Ő azt mondja: A másik oldalon győzelem vár. Ez a nagyszerű a számunkra, hogy Ő elmondja nekünk: „Nem kell sötétben tapogatóznod, hanem bízz Bennem. Bízd Rám magad. Higgy Nekem!” „Nem! Az én bűnöm túl nagy. Sátán is ezt mondja, a lelkiismeretem is ezt mondja. Ha összehasonlítom magam a Te szentségeddel, az is azt mutatja. Nem! Ez nem lehet.” Ám ez az, amiért más a dolog. Ez az, amiért más, ahogy Ő kommunikál. Ez az, ahogy más a hívő élete.

Zsid 4:2 egyesítsük a hallott Igét hittel. Keverjük hittel, adjunk hozzá hitet, bízzuk rá magunkat. Itt a kérdésem: Volt Péternek hite, amikor bedobta a hálót? Nagyon vicces, nem bízott benne, hogy megtörténik, de bedobta a hálót. Bedobta és megtörtént! Nem volt tökéletes. Nem úgy volt: „Akkora hitem van! Csak figyeljetek! Mindenki engem nézzen! Nézzétek a nagy hitemet, én bízom Jézus szavában!” Nem! Hanem csak úgy volt: „Mindegy is! Csináljuk. Ennyit megtehetek.”; aztán épp csak átrúgta a hálót a hajó peremén. Megtette! Elfogadták Tőle. Alávetették magukat ennek.

Zsid 12:2 Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra. Őrá nézünk, Őrá figyelünk. Figyelhetnék arra, hogy mekkora a bűnöm, figyelhetnék arra, hogy mennyire elszúrtam, mekkora a vád velem szemben, hányszor nem csináltam, amire Isten hívott, hányszor hiányoztam onnan, ahol lennem kellett volna, hányszor tettem meg azt, amit Isten megbocsátott nekem olyan sokszor. Vagy mondhatom azt, amit ígért nekünk az Úr:

1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Két kérdés. Ha nem vagy hívő: Találtál-e már megbocsátást? Megtaláltad-e már a megbocsátást? Három hely létezik az életben. Az első: „Én nem vagyok bűnös. Én jó ember vagyok. Nincs is olyan, hogy bűn. Ez csak egy buta keresztény, zsidó gondolat.” Ez a tagadás helye, ettől még a bűnnek valós hatása van az életedre. A másik az, ahol Isten Igéje, Isten jelenléte megmutatja az embernek: Bajban vagyok. Ezt olvassuk Ján 3-ban, közvetlenül azután, amelyik vers Isten szeretetéről szól:

Ján 3:18-19 Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.

Ez a második hely. Tudom, hogy bűnös vagyok, de nincs megoldásom. A harmadik az, hogy tudom, Jézus vérének milyen hatalma van. Tudom, hogy Ő mit végzett el a kereszten. Tudom, hogy Ő megszabadított. Erre van szükséged. Ha Ő ennyire szeret téged, akkor miért utasítanád el? Fogadd el Őt!

Ján 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.

Ha hívő vagy, akkor ugyanez a kérdés neked: Megtalálod-e nap mint nap Istennek a megbocsátását? Nem az érzelmeidről beszélek, hanem arról, hogy rátámaszkodsz-e, hogy ráállsz-e, hogy Őrá bízod-e magad? Van olyan nap, hogy sírni tudnék: „Köszönöm, Uram! Meg vagyok tisztítva.” Ez az a nap, amikor bedobom a hálót, és könnyű minden. Bedobom a hálót, és tökéletes minden. Aztán van olyan nap, amikor épp csak átrúgom a hálót a hajó peremén. Nincsenek nagy érzelmek, nincs csinnadratta, nem vagyok jó bőrben.

Higgyünk! Járjunk hitben. Ő az, Aki megtisztított minket. Azt mondja nekünk, hogy ha megvalljuk a bűnünket, megbocsátja; azután továbbmegy: minden hamisságtól megtisztít. Nap min nap megtalálni ezt – ez a szabadságunk hívőkként. Nem kell azzal a teherrel járnunk, amivel természetileg járnánk, mert Jézus megfizetett érte, mert Jézus elintézte. Ez a szabadság ad bátorságot nekem. Ezért mondja Zsid 10:19-ben: azért bizalmunk, bátorságunk van bemenni a szentélybe Jézus vére által. Bemehetek Isten elé, és mondhatom: Itt vagyok, Atyám.

Aztán ott van Sátán, aki azt mondja: „Hé, piszkos a ruhád. Elbuktál!” Isten az, Aki később azt feleli Zakariás könyvében: „Hallgass Sátán, mert ez az Én munkám! Én kivettem őt a tűzből. Én kivettem őt az ítéletből.” Ez a mi nagy szabadságunk. Nem kell teherrel élnünk, hanem élhetünk bátran és szabadon Krisztusnak a munkájában. Sokszor nem ez a megvallásunk. Nem ez az, amit megvallunk.

Sokszor nem ezt érezzük, de annyira valós, annyira rendelkezésünkre áll! Ez a miénk. Ez a tiéd, és mindig járhatsz benne, és mindig lehetsz bátor – ahogy az elején mondtam –, hogy bemenj Isten munkájába, hogy Jézus vére miatt bemenj Isten szolgálatába, hogy bemenj az imádba, hogy bemenj a Bibliádhoz.

Figyelj! Nem kell, hogy nagy hited legyen, nem kell, hogy nagy képességed legyen, csak tedd azt, amit Péterék. Lehet, hogy csak ennyi. Lehet, hogy nincs többre kapacitásod, de járj hitben abban, amit kaptál.

Ámen.

Kategória: Egyéb