Vedd e beszédeimet szívedre, lelkedre!

2016 június 15. szerda  18:30

4Móz 15-ben van egy rész, amivel Isten megragadta a szívemet.

4Móz 15:38-41 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz. Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

Úgyhogy a csücskök bojtjainak a zsinórjáról szeretnék beszélni. 🙂 Na, nem egészen, csak egy kicsit.

Miről szól ez? Igazából volt egy olyan szokás, hogy az emberek az isteneik tiszteletére valamilyen módon tetoválást, égetést, valamilyen jelet tettek magukra, mintát égettek a bőrükbe. Jelet tettek magukra, megsebezték magukat bizonyos módon, megjelölték magukat, és így mondták ki azt: Én el vagyok kötelezve az én istenemnek. Isten pedig mást mond nekünk:

5Móz 11:18 Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, …

Arról beszél, hogy Isten Igéjét elrejtem, úgy, ahogy ezt az Újszövetségben tanuljuk, ahogy Jézus beszélt róla Mát 4:4-ben: „Ez olyan Nekem, mint a kenyerem. Az Ige olyan Nekem, mint a kenyér, táplálja a lelkemet.” Amikor Kol 3:16-ban arról beszél, hogy gazdagon lakozzon bennem az Ige, akkor az erről szól. Itt azt olvastuk: Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat.

Aztán nem csak ez, hanem:

5Móz 11:18 … kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött.

Ezek a kifejezések az életünk vezetésére utalnak. Arra, hogy merrefelé megy az életem, és mi vezeti az életemet. Az első írásrészben, amit olvastunk, azt mondja: „Azért legyen ez a kezeden, a homlokod fölött, hogy ne a saját szívedet kövesd, hogy ne arra menj!”; 4Móz 15:39. „Ne menj a saját szemed, a saját szíved után! Mert ha az után mész, akkor paráználkodsz. – így mondja Izraelnek. – Akkor elfordulsz Tőlem. Akkor szellemileg másik irányba fogsz menni, és tönkreteszed az életed.” Újra meg újra, az Ószövetségben rengeteg módon – az egyik az öltözékük – Isten emlékeztette őket, és emlékeztet minket arra, hogy mennyire jelen kell lenni az Igének az életünkben.

A másik ilyen az egy atyai intés Péld 3:1-ben: Fiam, ne felejtsd el az Én törvényemet, hanem a szíved őrizze az Én parancsolataimat. Isten elmondta parancsolatban, azután azt mondja: Öltözzétek fel ezt, mint egy ruhát, azután azt mondja: Fiam… Újra és újra, rengeteg módon – példákon keresztül, történeteken keresztül, királyok életén keresztül, egyszerű emberek életén keresztül, prófétákon keresztül – arról beszél, hogy az életemet nem nekem kell vezetnem.

Nekem kell vezetnem, de mi szerint? Milyen módon? Az én szívem, szemem vezet engem egy irányba. 4Móz 15-ben arról olvasunk, hogy a köntösük szegélyén ott kellett, hogy legyen a kék zsinór.  Ez a kék zsinór, amint élte az életét, amint járt, emlékeztető volt. Olyan, mint egy kerítés, ami jön velem, bárhova megyek, mert rajta van a ruhámon.

Amikor katona voltam, akkor kerítés volt a laktanya körül. Nem az volt a célja, hogy kinn tartson valakit, hanem az, hogy benn tartson minket. Befelé volt a szögesdrót, nehogy véletlenül megszökjünk. Igazából mindenki tudta, hogy ki lehet jutni azon keresztül is. Éjszakánként mentünk is helyekre. Egyszer a parancsnokunk azt mondta: „Emberek, mindenki tudja, hogy át lehet mászni rajta, de ez egy emlékeztető. Azon belül rendben vannak, azon kívül bajba kerülnek.”

Egy értelemben ilyen ez, hogy rajta van a ruhán a kék zsinór. A kék, mint a mennyországnak a színe, emlékeztető nekem, hogy hordozok magammal valamit, ami drága, hogy van valami az életemben, ami jelentős, ami nagyobb, ami más, amit Istentől kaptam: a mennyország valósága velem van.

Van egy nagyon különleges vers Jézusról. Azt olvassuk Ján 3:13-ban, hogy a Fiú, Aki a mennyben van, miközben itt volt a Földön. Amíg itt járt a Földön, így utalt Rá: a Fiú, Aki a mennyben van. Miközben a lába a porban volt, amiben mi is járunk. Miközben a bűnök között volt, amik minket is kísértenek, arra azt mondta: a Fiú, Aki a mennyben van. Ez a valóság, hogy Jézus itt volt a Földön, de ugyanakkor a mennyben is. Ő Isten.

Ő az örökkévaló Isten. Ez lenyűgöző nekünk. Nem hazudjuk azt, hogy értjük a dolgokat pontosan, de el is várom ezt. Ha Isten Isten, akkor lesznek dolgok, amiket nem fogok érteni. Ha mindent értenék Vele kapcsolatban, az megijesztene, mert akkor az azt jelentené, hogy az én istenem akkora, mint én, vagy még kisebb. Azt nem szeretném, hogyha az én istenem kisebb lenne nálam, ha nekem kéne gondoznom őt. Nekem ilyen Istenre van szükségem, Aki a mennyben van, miközben itt van a Földön, Aki itt van a mennyben, miközben az én szívemben beszél velem, Aki ott van a mennyben, miközben itt van velem, és közben ott van a testvéreimmel is. Ilyen Istenre van szükségem.

Kék zsinórt hordoztak magukkal a zsidók. Emlékeztető. Ahogy megyek, van egy kerítés, amit viszek magammal. Bizonyos helyekre nem mehetek el, mert velem van az emlékeztető. Ez a kerítés, ez a jelző. Könnyű átlépnem ezt a határt? Igen. Nagyon könnyű. Van emlékeztető, hogy bennem ott van a menny egy darabja, a Szent Szellem eljött az életembe. Ján 14:17, Ef 1:13 és 1Kor 12:13: amikor megtértem, akkor Ő eljött az életembe. Ő velem van.

Könnyű átlépnem ezt? Igen, nagyon könnyű. Ef 4:30, 1Thess 5:19 – nagyon könnyű megszomorítani a Szent Szellemet. Ahogy egy zsidó embernek nagyon könnyű volt a kék zsinórral bemenni valahova, ahova nem volt szabad, a pogányok közé, vagy egy olyan helyre, ahol halál van, vagy ünnepkor bemenni egy helyre, ahol kovász van. Könnyű volt neki áthágni ezt a határt. Isten nem azt csinálta, hogy rátett az emberre egy robbanó-mellényt, és ha rossz helyre ment, megnyomja a gombot, és vége. Nem!

Emlékeztetőt adott nekik. Azt mondta: valahányszor mentek valahova, akkor ez legyen az emlékeztető. Ahogy itt olvastuk 5Móz 11:18-ban: Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat. Csak akkor van hatása ennek, ha a szívemben is ott van. Az, hogy ott van a kék zsinór a ruhámon, nem jelent semmit. Azt a határt könnyű átlépni. Még csak ugranom sem kell. Egyszerűen csak bemegyek az én kerítésemmel együtt oda, ahova nem kéne: hívőként a kocsmába, hívőként egy prostituálthoz… A hazugságba, a csalásba könnyű belépni, nem? Egyszerű. Kivéve, ha ez ott van a szívemben, ha ezt a szívemre veszem, ha ezt a lelkemre veszem.

Mindazt, amiről beszélünk, minden meggyőződésünket – a gyülekezet, a testvérek szeretete, a meggyőződés, hogy egy nap Isten elé fogok állni –, tudod, milyen könnyű ezt átlépni? Nem nehéz átlépni. Isten csinálta meg így. Isten az, Aki így alkotta meg a dolgokat. Adott nekik egy emlékeztetőt. Bármikor, amikor mentek valahova, akkor odanézhettek, miközben léptek, ott volt a kék zsinór. Azt mondhatták: „Várj! Én a mennyképviselője vagyok itt. Én a mindenható Isten képviselője vagyok itt.”

Ahogy 2Kor 5:20 beszél erről: mi követségben vagyunk itt Istenért. Mindig emlékezhetünk erre. Isten úgy csinálta meg, hogy könnyű legyen átlépni, ha nem akarom, ha másik módon akarom élni az életem. Nem nehéz. Ezért nem hiszünk a törvénykezésben. Ezért nem hiszünk abban, hogy a hívőket félelemmel kell manipulálni több munkára, több cselekedetre. „Dolgozz keményebben! Több gyümölcsöt, több jó cselekedetet! Gyerünk! Csinálj többet! Isten nem gyönyörködik abban, aki visszacsúszik. Nem megmondta az Írás?!”

Igaz, ott van az Írásban, de ugyanakkor Isten egy értelemben nagyon világosan meghagyta nekünk a választás. Józs 24:15-ben azt mondta Józsué Izraelnek: Ha más isteneket akartok követni, akkor kövessétek azokat. Átfogalmazom: „Szerintem ostobák vagytok, ha ezt csináljátok. Én és az én házam népe erre megyünk. Mi az Urat fogjuk követni. Ha akarjátok, menjetek arra.” Isten így mondja: „Eléd tettem átkot és áldást, halált és életet, válassz. Szerintem válaszd az életet. Arra az esetre, ha nem lennél benne biztos, hogy mit érdemes, válaszd az életet!”

Isten azt mondja: „Válassz! Te döntöd el.” Ef 2:6-ban azt olvassuk a hívőről: mennyei helyeken ülünk. Azt mondod: Nem, én itt ülök ezen a széken. Ugyanakkor, ahogy Jézus is, miközben a mennyben Istennel, az Ő Atyjával volt, közben itt is volt, ugyanígy te is. Van helyed a mennyben, és te ott vagy. Az a tiéd, az neked megvan. Ez nagyon jelentős lehet az életemben, ha… Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, 5Móz 11:18. Ez az, ahogy működik az életemben.

Miről szólnak ezek? A kerítés ott van az életemben, viszem magammal a mennynek a színét, a mennynek az ízét, a mennynek a jelentőségét, a mennynek a dicsőségét, a mennynek a tartalmát, és hova megyek ezzel? Vannak helyek, amiktől ez távol tart engem. Ahogy az 1. zsoltár elején olvasunk erről:

Zsolt 1:1 Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe,

Azt mondja, hogy vannak helyek, ahová elmegyek, és ott ez az áldás nincs meg nekem. Nem arra vagyok elhívva. Aztán azt olvassuk:

5Móz 11:18 Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat – akkor ér valamit ez az egész –, és kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött.

Ez úgy volt, hogy csináltak egy kis dobozkát, abba Igéket tettek, és felkötötték a homlokukra. Ez szó szerinti alkalmazása volt ezeknek a verseknek, de van egy fontos üzenete: Ahogy ez a doboz benne van a látóteremben, az Ige befolyásolja azt, ahogy látok. Annyi olyan kereszténység van, amelyre nincs mindennapi befolyással a hit, az Ige! Amire nincs mindennapi hatással. Isten minket csodálatos dologra hívott el. Arra, hogy egészen másként járjunk, hogy egészen másként lássunk.

Márk 4:24-ben arról olvasunk: „Vigyázzatok, mit hallgattok, mit hallotok! Figyeljetek arra!” Ugyanígy, mit nézek? Luk 8:18-ban ehhez hozzáteszi: Vigyázz, hogyan hallasz! Nem csak annyi, hogy mit, hanem az is, hogy hogyan. Ez fontos dolog az életemben, arra tanít minket Isten, hogy a hit szemeivel nézzünk, hogy a hit szemeivel lássunk. A látásunk olyan legyen, amit irányít Istennek a beszéde, Istennek a gondolatai, az Ő Szellemének a valósága. Ez az, amit adott nekünk. Arra van szükségem igazán, hogy a hit szemeivel nézzek.

Itt a kérdésem – 1Kor 13. –: Amikor a testvéredre nézel, tudod-e hinni a legjobbat? Nem azért, mert megérdemli, hanem a hit miatt, a szeretet miatt tudod-e hinni a legjobbat? Tudod-e hinni, hogy Isten hatalmasan fogja használni a testvéredet? Tudod-e hinni, hogy Isten Szelleme vezeti őt? Tudod-e hinni, hogy ő odaadta az életét az Úrnak, és nem csak önző okból van itt? Nem azért van itt, mert önző oka van erre, hanem az oka az, hogy odaadta az életét az Úrnak.

Most nézz magadra! Tudod-e hinni, hogy Isten használni akar? Tudod-e hinni, hogy Istennek célja van veled? Tudod-e hinni, hogy Istennek iránya van számodra, hogy a Szent Szellem vezet? Ez fontos az életemben, hogy mit hallok, mit látok, mit engedek meg, hogy bejöjjön a fülembe, a szemembe és a szívembe? Mi az, amit beengedek? Mert az, amit beengedek, megmérgezhet engem.

Nemrég, talán egy hónappal ezelőtt volt p. Schallernek egy üzenete a kígyótojásokról. Nagyon-nagyon különleges és fontos üzenet. A szívembe mit engedek be? Mert az, amit beengedek, az vagy felépít, vagy lerombol engem. Aztán hogyan látok? Nemcsak az, hogy mit, hanem az is, hogy hogyan. Képes vagyok-e hitben tekinteni egy helyzetre? Ez a gondolatunk, nem? Ez az, amit keresünk: hitben tekinteni egy helyzetre; egy nehéz helyzetre – Istennek terve van ezzel; egy áldott helyzetre – Istennek terve van ezzel; egy betegségre – Istennek terve van ezzel. Vagy az, hogy meggyógyítson, vagy az, hogy velem legyen ebben. Hittel nézni!

Hogyan nézek? Hogyan látok? Hogyan hallok? Isten Igéje vezetni akar minket. Lehetséges-e? Márk 8:18 Jézus közöttünk járt és szolgált, és a tanítványok nézték ezt, de nem értették a mögöttes tartalmat, nem látták. Természetileg nézték, földi királyságot vártak. Nem ismerték fel, hogy Isten csinál valamit, ami még nagyobb. A kenyérre néztek, és nem értették a nagyobb képet. Látták a halat, de nem értették a nagyobb képet. Ez meglehet a szívemben, hogy nem a megfelelő módon nézek, értek, látok, fogadok el.

Pál azt mondta a thesszalonikaiaknak: Hálát adunk Istennek, hogy amikor befogadtátok az Isten általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valóban az, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek; 1Thessz 2:13. Hálát adott azért, hogy hitben hallották, amit mondott. Nem őrá néztek, nem az ő gyengeségére néztek, hanem elfogadták az üzenetet Istentől. Ez nagyszerű! Mert a szívem ilyen. 5Móz 11:18 Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat.

Ha nem veszem a szívemre, ha nincs Róm 10:17, nem veszem az Igét, és az nem hoz létre hitet bennem, és nem fogadom el Isten beszédének, és nem hagyom, hogy elvégezze a munkát, amit Isten el akar végezni rajta keresztül, Ézs 55:9-10, akkor ülök, hallgatom Pál apostolt, és azt mondom: „Jaj, mit tud ez az ember? Apollós jobban beszél.” Akkor ülök, hallgatom Jézust, és azon gondolkodom: Mikor jön már megint a kenyér és a hal? Ha megkérdezed, hogy mi a fontos, akkor a kenyér és a halak számítanak nekem, és nem látom azt, ami jelentős. Ilyen a szívem.

Jer 17:6 ha nem az Igében bízom, akkor magamban bízom, a saját karom erejében, a saját elmém erejében, a saját bölcsességem erejében, a saját döntéseim erejében. Ha nem az Igében bízom, Jer 17:6, nem látom a jót, amikor jön. Ott van Jézus, és én már csak a halat és a kenyeret várom. Ott van Pál, én pedig azt kérdezem: „Ki ez? Ki ez a gyenge ember? Nem prédikál jól, nem mond szép szavakat, nem beszél nagyokat. Isten azonban neki adta a kijelentést a Krisztus Testéről és a bevégzett munkáról.” Elmulasztok valamit, ami jelentős. Nem látom a jót, amikor jön, mert másik módon nézek a szívemben. Mennyire más ez! Csak gondolj bele! Mennyire különbözik ez! Ott voltak a tanítványok, ott voltak az emberek, akik hallgatták Jézust, és nem látták a hatalmas jelentőségét.

A másik oldalról ott van Jób, és beteg, kelések vannak a testén, cserépdarabokkal kapargatja a gennyet belőlük. Undorító. Eljön a három „barátja” és a negyedik, és „bátorítják”, a felesége is „bátorítja”: Átkozd meg Istent, és halj meg! Mindenki „bátorítja” a „legjobb” irányokba. Az ember azt mondja – Jób 19:26 –: Miután ez a bőröm lefoszlik, tudom, akkor meglátom Istent mégis az testem nélkül.” „Tyű! Ezt hogyan csinálod, Jób?” A válasz: Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat. Ez így működik. Veszem Istennek az Igéjét. Veszem az Ő beszédét, és aztán látom azt, amit mások nem.

1Ján 3:2 most nem látható, hogy mivé leszünk. Ránézek a helyzetre, és nem látható, mivé leszek. Hálás vagyok érte, hogy nem olyan leszek. Ránézek erre, és nem tetszik feltétlenül, de van várakozásom a hit miatt, Isten Igéje miatt, ami az életemben van, hogy egy nap látni fogom Jézust. Amikor meglátom Őt, olyan leszek, mint Ő. Nem az én erőmből, hanem az Ő hatalma által, és megszabadulok mindattól, ami most átok nekem.

Hogy volt? Szegély, ahová megyek, homlokkötő – a doboz, ahogy látok, ahogy gondolkodom, ahogy elfogadok dolgokat –, és aztán még azt mondja: Kössétek jelül a kezetekre. Nem az, ahogy beleégettek valamit, hanem azt mondja: Kössétek rá. Egy értelemben könnyű levenni ezt is. Könnyű levenni, könnyű változtatni rajta. Isten azt mondta: „Tiéd a döntés. Te élsz, ahogy élsz. Te választasz. Azért válaszd az életet, a te döntésed.” Nyilván ez a cselekedetekről szól, hogy hogyan cselekszem. Mi az, amit teszek. Nem csak az, hogy hova megyek, hogyan látok, hanem az is, hogy hogyan cselekszem.

Csak olvassunk el három verset Róm 6-ból.

Róm 6:14 Mert a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagytok.

Kegyelem alatt vagy, nem a törvény alatt. Úgyhogy a bűnnek nincs joga uralkodni rajtad. Ez különleges helyzet, amibe Jézus munkája miatt kerültem, hogy a bűn nem uralkodhat rajtam. A mai nap élhetem ezt az életet. Miért? Mert a Szellem bennem van, és Ő vezet engem, és Ő használ engem, Ő betölt engem. Ő ad nekem. Van egy döntésem:

Róm 6:12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak!

Ez bennem van. A bűn bennem van. Ott van bennem. Van egy természetem. Nem a szellem, hanem a régi természet. Pál int minket: Ne járj ebben! Miért? Mert nem vagy az uralma alatt. Van egy választásod, van szabadságod. Nem kell átmásznod a kerítésen. Mondhatod azt: „Nem! Ez az én helyem, ahova a Szellem vezet engem. Ez az, ahogy én látok, ahogy a Szellem vezet engem, hogy lássak. Ez az, ahogy én gondolkodom, ahogy az Ige tanít engem gondolkodni. Ez az, ahogy élni akarom az életem. Nem kell engedelmeskednem a bűnnek. Választhatok.”

Időnként, amikor a kívánság nagyon kopogtat az életemben, akkor fárasztó lehet azt mondani: Nem! Nem!; de ez az, amit kaptunk, hogy Jézus velem van, és én választhatom Őt. Az én emlékeztetőm nem egy szegély a ruhámon, nem egy Igevers a karomra kötve, nem egy doboz a homlokomon, hanem a Szent Szellem a szívemben. Sokkal személyesebb, sokkal közelibb, sokkal erőteljesebb, sokkal hatalmasabb.

Úgy hiszem, a legtöbb hívő nem ragadja ezt meg, hogy mennyire erőteljes a Szellemnek a jelenléte az életében, hogy mennyire erőteljes az Ő vezetése, az Ő személyessége, hogy mekkora hatalmat ad ez a bűn fölött. Ezt nem ragadjuk meg annyira, mint lehetne. Ez a növekedésünk, ez a hitben járásunk, hogy tanuljuk ezt, hogy előrelépünk ebben, hogy jobban bízunk Őbenne. Egyre közelebb akarunk húzódni Hozzá. Ez a növekedésünk, ahogy nemet mondunk azért, mert igent mondunk. Igent mondunk az Igére, igent mondunk a hitre, és azzal nemet mondok.

Aztán azt mondja még ugyanebben a fejezetben:

Róm 6:13 Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!

Ez a gondolat a gyakorlati része, hogy mire való ez a kéz. Ez szinte ugyanaz, mint amit olvastunk 5Móz 11-ben és 4Móz 15-ben. Mire való ez a kéz? Istené. Vannak, akik hordják a Mit tenne Jézus? (WWJD) karkötőt. Ez olyan, mint ezek a versek, hogy emlékeztetni akarom magam, és ez rendben van, de csak akkor számít, ha a szívemben megragadom, ha veszem az Igét, ha hitet ébreszt bennem. Aztán engedelmeskedem, választok, és járok benne. Aztán az Ő hatalma nagyobb, mint a bűnöm hatalma, mint a bűn kísértése. Erre van szükségünk.

Erre van szükségünk a szívünkben: Azért vegyétek tehát szívetekre és vegyétek a lelketekre ezeket a beszédeket! Ámen.

Kategória: Egyéb