Ahogy Isten ismer, úgy senki más

2016 június 8. szerda  18:30

Zsolt 139:1-5 … URam, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered. Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

URam, Te megvizsgáltál és ismersz engem.” Erről szól ez a zsoltár: az én kapcsolatom az Úrral, az Ő kapcsolata velem. Neki személyes jellegű kapcsolata van velem. Arról szól az egész zsoltár, hogy Isten mennyire ismer engem, mennyire tudja, hogy milyen vagyok, hogy én ki vagyok. Ez az ismeret bátorítja a szívünket.

Érdekes, hogy nagyon sok embert megijeszt, amikor rájön, hogy Isten mennyire ismeri őt. Nézd meg ezeket a verseket: „… ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. minden utamat jól ismered. még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam!Még ki sem mondtam, és Te már érted azt! – ez megijeszti az embereket. Gondolj bele, talán a legijesztőbb vers a Bibliában:

Zsid 4:13b  mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.

Mezítelenek. Ez azt jelenti, hogy Őelőtte meztelen vagy. Minden szándékod, minden utad, minden büszkeséged, minden fájdalmad, minden sebed, minden hibád, minden örömöd… mindent pontosan ismer. Ez nagyon sokakat megijeszt, mert nem mernek bízni Istenben. „Ha valaki ennyire ismerne engem, akkor hogyan szerethetne engem? Ha valaki ennyire tudná, hogy ki vagyok, ha valaki minden szándékomba belelátna, akkor biztosan nem szeretne, akkor biztos nem akarna engem.” Isten így ismer minket, így ismer téged. Annyira nagyszerű ez!

URam, Te megvizsgáltál és ismersz engem.” – ez az igazi Isten. Minden isten, amit mi gyártunk, függetlenül attól, hogy egy nagy szoborról, vagy egy járműről, vagy sikerről, vagy egy megfogható vagy megfoghatatlan dologról van szó, az fordítva működik. Ha én csinálok magamnak egy istent, akkor én ismerem azt az istent, én értem azt az istent, én átlátom azt az istent, én tudom, hogyan működik az az isten.

Azért szeretik az emberek a saját isteneiket legyártani, és nem akarnak az igaz Istenhez jönni, mert az kényelmetlen. „Nem én ismerem Istent, hanem Ő ismer engem! Huh!” Ő ismer engem, Ő átlát engem. Ez csodálatos és nagyszerű! Bátorítja a szívünket, de csak akkor, ha merek bízni Benne. Csak akkor, ha merem hinni, hogy Ő szeret engem ezzel együtt.

Zsolt 139:6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem.

Ef 3:8-ban Pál Krisztus kikutathatatlan gazdagságáról beszél, nem lehet kimeríteni.  Róm 11:33 Ó, milyen hatalmasak, kikutathatatlanok, csodálatosak Istennek az útjai, az Ő isteni bölcsessége! Ez az egyik, amiben a keresztény gyönyörködik: Isten nagyobb, én nem tudom befogni Őt. Mindig lesz újabb csoda. Mindig lesz még valami, amit még nem láttam Őbelőle.

Szereted-e a természetfilmeket? Én igen. Ha nézed ezeket, vannak igazán szépek, de egy idő után, néhány rész után rájössz, hogy a jegesmedvékről összesen egy jó felvétel készült egészen addig, és mindig ugyanazt mutatják meg. Egy idő után: Igen, tudom, most mászik ki a hóból. Istennel azonban soha nincs ismétlés a műsorban. Ővele mindig van új mélység, mindig van új csoda, mindig van valami, amire nem számítottam. Mindig van még valami, ami gyönyörű, mindig van még valami, amit el sem tudtam volna képzelni, amit nem is álmodhattam volna.

Ez az imádat: Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. Ez nem olyasvalami, amit én tudok, amit én értek. Az imádat arról szól, hogy Valakinek a jelenlétében vagyok, Aki nálam nagyobb, és látom a nagyságát és felfoghatatlanságát és szépségét, és el vagyok ragadtatva. Ismersz engem, Uram.

Zsolt 139:7 Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak?

Ez az egyik dolog, amit az emberek igyekeznek tenni. Menekülés-terápia – ez az egyik terápia, ami nem működik. „Bajban vagyok, úgyhogy elköltözöm külföldre, és akkor majd nem leszek bajban. Bajban vagyok, úgyhogy elmegyek vakációzni egy álomszigetre, és akkor majd nem leszek bajban.” Mit olvasunk itt?

Zsolt 139:8 Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek, ott is a te kezed vezetne és a te jobbod fogna engem.

Bárhova megyek, tudod, mi történik? Néhány dolog jön velem. Az egyik nagyon jó hír: Isten jön velem. Azt olvastuk az 5. versben: Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Ahogy mondja Ján 10:28-29-ben is: az Atyának a kezében vagyok, ott vagyok Jézusnak a kezében. Ez az, amit kaptunk. 5Móz 33:27 az Ő örökkévaló karjai alattunk vannak. Úgyhogy amikor elbukunk is, azokba bukunk. Mekkora bátorítás ez a szívünknek! Elmenekülni nem tudok, mert Isten jön velem, bárhová megyek.

Az ateista az ő ateizmusában, a kommunista a saját gondolkodásában, egy erőszakos ember az erőszakosságában, az alkoholista az alkoholizmusában megy, és Isten megy vele. Azt olvassuk: Ha a mennybe mennék föl, ott vagy – ez annyira nem lep meg minket, hogy a mennyben ott van; de azt is mondja: ha a pokolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy. Miről szól ez? Arról, hogy bármilyen mélyre is menjek, váratlan módon Isten ott is jelen van velem. Nincs túl gonosz, bűnös Isten számára, nincs túl nagyot bukott keresztény Isten számára.

„Ha a pokolban vetnék ágyat, ott is velem vagy.” Mekkora biztonság ez számunkra! És mennyire fontos nekünk! Figyelj! Nincs olyan, hogy vége. Nem kell, hogy vége legyen! Nem számít, hogy mekkorát buksz, felállhatsz, és mehetsz tovább Istennel. Az elmenekülés-terápia azért sem működik, mert nem csak Isten jön velem oda, ahova megyek, hanem én is megyek magammal, bárhova megyek. Ez azt jelenti, hogy jön velem a problémám is.

Úgyhogy süttethetem a hasam a Bahamákon a nappal, és a problémáim jönnek velem. Mert azok bennem vannak. Elköltözhetek messze északra, még mindig ugyanaz az ember vagyok, és viszem a problémáimat magammal. Ez nem működik, nem megoldás számomra.

Hanem az a megoldás, hogy felismerem, hogy Isten velem van. Felismerem, hogy Ő itt is velem van, és nekem Rá van szükségem. Nem számít, hogy milyen izmusban vagyok, Isten ott van velem. Az ateista hallja ezt a zörgetést, ahogy Jézus kopogtat, és azt mondja: Én itt vagyok. Az alkoholista hallja ugyanezt a zörgetést, mert Isten keresi az embert, és megszólítja őt.

Nekem hívőnek, bárhova menjek is, Istennek a személyes valósága az én jogom. A depresszióm mélyén is Istennek a személyessége a jogom. Lehet, hogy nem érzem, lehet, hogy nem tapasztalom meg, lehet, hogy nem látom, lehet, hogy nem nyilvánvaló számomra, de mit olvastunk? „Uram, Te ismersz engem.” Ami azt jelenti, hogy bízhatok Őbenne. Amikor rólam beszél, és az Ő kapcsolatáról velem.

Ki ismer engem igazán? Ismerem én a saját szívemet? Ismerem én az én saját helyzetemet? Ismerem én az én saját célomat? Tudom-e pontosan, hogy mi Istennek a teljes akarata az életemben? Persze, hogy nem! Ő tudja, Ő ismeri, Ő ért engem. Úgyhogy szívesebben hallgatok az Ő Igéjére, mint az én gondolataimra, mert Ő jobban tudja, Ő jobban ismer engem. Az egyik leggyönyörűbb szakasz:

Zsolt 139:11-12 Ha azt mondanám: „A sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság”, a sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.

Mit jelent ez? Azt, hogy lehet, én zavarban vagyok. Lehet, hogy az életem összekavarodik, lehet, hogy én bajban vagyok, de Isten nincs bajban, Isten nincs összezavarodva felőlem. Neki nem fura ez. Amikor Jézus itt élt, akkor Ő ugyanezeket a szavakat mondta. Azt olvassuk Zsid 2:9-ben, hogy Ő Isten kegyelméből mindent tud rólad, mindent kipróbált érted. Isten érti a te életed.

Azt mondhatja valaki: Dehogy érti! Mit tud Isten az Ő mennyei trónján?!” Zsid 2:9 Jézus Isten kegyelméből megízlelte a halált teérted és énértem. Isten ismer téged. Amikor a halálom órájában vagyok, és ott a félelem, a zavar, Jézus tudja, hogy milyen ez. Keresztülment ezen. Ő tudja, Ő kipróbálta. Amikor a sötétségről beszélünk, akkor Luk 22:53 Jézus azt mondta: Ez a sötétség órája. Ő keresztülment a sötétség óráján. Amikor el vagyok veszve, amikor nem látom a célt, amikor nem világos a holnap, amikor feladnám az életet is, akkor Jézus tudja azt. Ő átment az eláruláson, Ő átment a hátbatámadáson, Ő átment a szenvedésen.

Ez az, amiről a 39. zsoltár beszél nekünk, hogy Isten ismer engem a sötétségemben, a mélységemben, Mik 7:8 amikor a sötétségben ülök. Tudod, van olyan, hogy jön egy nehézség, velem van egy napot, vagy egy hetet, aztán keresztülmegyek rajta. Mennyire jó! Aztán mi van, ha tartós? Mi van, ha Mik 7:8 sötétségben ülök? A válasz az, hogy az Úr az én világosságon. Ez az én válaszom. Nem feltétlenül azért, mert annyira élvezem. Nem arról szól, hogy ezt élvezném, de hasznos nekem, és az Úr velem van. Számíthatok Őrá, és számolhatok Ővele.

Zsolt 139:13-14 Bizony te alkottad veséimet, te formáltál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem. Csodálatosak a te cselekedeteid, és jól tudja ezt lelkem.

Annyi okunk van arra, hogy hálát adjunk! Sokszor nem azért nincs hála bennem, mert nincs rá okom, hanem azért, mert nem gyakorlom magam benne. Mert nem tanultam, nem mentem utána, hogy hálát adjak. Dávid itt arról beszél: „Te szőttél engem az én édesanyám méhében. Te szőttél engem össze. Te raktál engem össze.” Mennyire lenyűgöző ez!

Mennyire csodálatos vagyok, ez lenyűgöző, ahogy működöm! Csodálod-e ezeket a dolgokat? Hadd ajánljam, hogy egyszer az Összetört szívek c. sorozat helyett olvass inkább az ember teremtéséről, arról, hogy milyen csodák vannak benned. Lenyűgöző! Csodálatos. A minap olvastam egy cikket arról, hogy az ember mennyire túl van tervezve, ami azt jelenti, hogy egy értelemben túl bonyolult vagy.

Az evolúció mit mond arról, hogy mire lettél kitalálva? Mire lettél olyan, amilyen fizikailag vagy? Mire fejlődtél ki? Vadászatra, evésre, szaporodásra, talán ennyire. Ehhez képest az ember csodálatos. Annyival több van benned, mint ami ehhez kell! Az evolúciónak erre nincs válasza. Miért szereted a zenét? Erre nincs válasza.

Azt mondják, hogy több mint tízezer arckifejezést tudunk produkálni, amire nincs szükség a túléléshez. Ez messze több annál, és semmi értelme a túlélés szempontjából. Aztán olvastam egy cikket, amelyben kilenc-tíz területet soroltak fel, ahol az emberben túl sok van, és nincs rá magyarázat. Erről beszél itt, hogy csodálatos lettem. Megrendítően csodálatos lett az ember. Elképesztő! Isten kezének a munkája az életünkben. Egészen mások vagyunk.

Zsolt 139:15-16 Formám nem volt elrejtve előtted, amikor titokban formálódtam és alakultam, mintegy a föld mélyében. Szemed látta alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind le voltak írva, és a napok is, amelyeket rendeltél számomra, holott még egy sem volt meg közülük.

Istennek van terve minden emberrel. Isten ismer minden emberi lényt már az anyaméhben. Ha volt abortuszod, nem kárhoztatunk, van megbocsátás, de az abortusz az egy embernek a megölése, és elfogadhatatlan. Luk 1:41 János már az anyaméhben reagált a megváltó jelenlétére, amit egy élettelen húsdarab nem tudna megtenni, nyilván. Ez fontos nekünk. Ha azt kérdezed, hogy mi van egy nem kívánt terhességgel, a válasz az, hogy Zsolt 127:3 az Úr ajándéka. Arra nincs jogom, hogy eldöntsem, hogy éljen vagy sem. Az, hogy fel tudom-e nevelni, más kérdés, de azt, hogy éljen-e vagy sem, nem dönthetem el.

Zsolt 139:1-10-ben helyekről beszél: Hova mehetnék, hol lenne, ahol Te nem lennél velem? Azt olvassuk: Bárhova megyek, Te velem vagy. Zsolt 139:11-12-ben helyzetekről beszél. Bármilyen helyzetben is legyek, akármilyen sötétségben, akármilyen nehézségben, Uram, Te velem vagy, Te vagy az én világosságom. Aztán a Zsolt 139:13-16-ban időkről beszél az életemben. Mielőtt megszülettem volna, és egészen a végéig Istennek terve van az életemre. Nincs olyan idő, amikor Isten ne lenne velem, és ne akarna személyes lenni az életemben. Nincs olyan helyzet, amikor Isten ne lehetne közel hozzám. Nincs olyan hely, ahová mehetnék, nincs az a mocsok, amiben eláshatom magam, ahol Isten ne keresne engem.

Zsolt 139:17-22-ben arról beszél, hogy gyűlöljük a bűnt. Ez fontos része a képletnek. Ha Isten ismer engem, akkor mi közöm van nekem a bűnhöz? Ha ismerem Istennek a szeretetét, akkor kell, hogy legyen gyűlölet az életemben. Ma sokan szeretnék úgy nézni a szeretetet, hogy szeretnék azt képzelni, létezik olyan, hogy egyoldalú érme. Olyan érme nem létezik! Mindig két oldal van, nem tudod másként csinálni.

Az emberek elképzelik, hogy csak szeretet van, és nincs gyűlölet. Ha az egyik ember szereti a másikat, akkor gyűlöli azt, ami elpusztítaná. Ez így működik. Ha szeretem az Urat, ha Ő személyes velem, akkor gyűlölöm azt, ami ezt a kapcsolatot tönkretenné. Akkor gyűlölöm azt, ami ebbe beleavatkozna. Elfogadhatatlan nekem. Ez lehet ijesztő is.

Ha nem vagy hívő esetleg, gondolhatod: „Te jó ég! Nincs hely, nincs helyzet, nincs az a sötét sarok, nincs az az idő, ahova elbújhatnék Isten elől?” Figyelj! Nekünk ez azért bátorítja a szívünket, mert ismerjük azt a szeretetet, ami ezzel az ismerettel együtt jár, az Ef 3:18-19 szerinti szeretetet, amely szélesebb, mint gondolnánk, amely messzebb ér, mint gondolnánk, amely magasabb, mint gondolnánk, amely nagyobb minden elképzelésünknél.

Isten mindezeken a helyeken azért akar velem lenni, hogy szeressen engem, hogy vonjon engem az Ő szeretetével és az Ő törődésével. Ez az, amire szükségünk van. Ha megvan ez a szeretet, akkor megvan a gyűlöletem afelé, ami ezt tönkretenné: az alkohol felé, ami tönkretenné ezt a kapcsolatot, a drog felé, ami elpusztítaná az életedet, a házasságtörés felé, ami csalogatja az embereket, nem ad semmit, és mindent tönkretesz.

A zsoltár vége:

Zsolt 139:23-24 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!

Mennyire jelentős ez nekünk! Ez ennek a zsoltárnak a summája, az összefoglalása. Ha Isten ennyire ismer engem, akkor kire hallgassak az életemet nézve? Az egyetemi tanárra, aki biztos nagyszerű a maga területén, ismer ő engem így? A házastársam szeret engem, de ismer ő engem így? Édesanyám, édesapám, akik remélhetőleg szeretnek engem, ismernek engem így? Én? Hallgassak magamra? Ismerem magam ennyire, mint ahogy itt olvastunk erről, hogy minden időben, minden helyzetben, minden helyen? Nem!

Senki nem ismer engem így, és senki nem szeret engem úgy, ahogy Ő. Amellett, hogy ismer engem, mégis ennyire szeret is engem. Tudja, hogy mennyire az ellensége vagyok sokszor, tudja, mennyire ostoba vagyok sokszor, tudja, hogy mekkorákat bukom, és mégis így szeret engem. Úgyhogy jobb nekem, ha Ő vizsgál meg engem. Azért mondom ezt: „Uram, vizsgálj meg! Ismerd meg a szívemet.”

Tegnap néhányan meglátogattunk egy-két drága szentet, akikkel beszélgettünk az Úr dolgairól. A meleg miatt nem nagyon tudnak kimozdulni otthonról, nem tudnak sokat közösségben lenni, nem tudnak eljönni sokszor ide. Amint együtt voltunk, olyan örömünk volt a szellemi közösségben! Tudod, miért? Mert ez a szív az, ami megvan nekik is, és neked is. Olyan szívünk van, amely Istent keresi, függetlenül a helyzettől, függetlenül a nehézségtől. A biztonságom nem önmagamban van, de az nem jelent áldást, hogy nem bízom magamban. Az az áldás, ha nem bízom magamban, ám rá merem bízni magam az Úrra.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!

Ahogy Jézus itt élt, ez volt az Ő élete. „Atyám, ne az Én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!” Dávid, tudta ezt imádkozni. Isten tanít minket arra, hogy mi is így legyünk. Annyira csodálatos, amikor ez megvan, amikor merünk így imádkozni, amikor megtaláljuk ezt! Ámen.

Kategória: Egyéb