Jó és a rossz – feldolgozzuk? #2

2016 június 1. szerda  18:30

Az előző istentisztelet vége felé beszéltünk néhány szót Jóbról. Jób 13:3-ban Jób azt mondta: Igen, én beszélni akarok a Mindenhatóval! Arról beszéltünk, hogy ez nem udvarias kérés volt:

Jób 13:3 Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni, Isten előtt kívánom védeni ügyemet.

„Meg akarom védeni az ügyemet. Nekem van igazam.” Nyilvánvaló mindenki előtt, hogy hogyan gondolkodott. „Isten állj elém, és szégyelld Magad, mert ezt csináltad velem.” Ez megtörténhet bárkivel, akár hívő, akár nem. Nagyon könnyű azt gondolni: „Isten nem volt igazságos velem. Igazságtalan volt. Nem végez jó munkát a világban, ez nyilvánvaló.” Ez Sátán mestermunkája, hogy a világot megfertőzi a bűnnel, romhalmazzá teszi, és aztán azt mondja: Isten a hibás. Ugyanezt csinálja veled is. Jak 1:14 Sátán kísért, hív a bűnre. Aztán, amikor megtetted, akkor Jel 12:10 éjjel-nappal Isten előtt vádol téged. „Isten! Nézd, vétkezett! Látod? Vétkezett!” Igazán ez az egyik problémánk.

Miért van az, hogy haragszik valaki Istenre? A válasz az, hogy azért, mert az életet úgy nézi, hogy helyes és helytelen, jó és rossz. A jó és a gonosz – ezt a kettőt mérjük. Így mérjük meg a dolgokat. Amikor szembenézünk az élettel, akkor ez a nagy kérdés: Hogyan bánunk azzal, amivel találkozunk? Amikor belegondolunk ebbe, akkor általában nem lépünk túl a saját elképzeléseinken, nyilván. Ez talán a legszemélyesebb része az életünknek, a világunknak. Az, hogy hogyan bánok a dolgokkal, amikkel találkozom, hogyan kezelem a dolgokat.

Mindnyájan találkozunk kihívásokkal a hitünkben az életünkben, a kapcsolatainkban, a családjainkban. Amikor szembenézünk ezekkel, akkor mit csinálunk ezzel? Mit csinálsz azzal, ami jön feléd? Tudod, mi lehet a nagy hibánk? Az egyik nagy hibánk ebben a nagyon személyes világban, ami a szívünkben van, az lehet, hogy a dolgokat úgy mérjük, hogy azt mondjuk, hogy jó és rossz dolgok. Csinálunk egy mérleget és azt mondjuk: Jó dolgok és rossz dolgok. Így mérjük őket, és megragadunk ebben a világban. „Rossz dolgok történtek velem. Ebből van nagyobb halom. A rossz dolgok a nagy halom.”

Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket ettől. Amikor Ján 8:36-ban azt mondja: Én igazán megszabadítalak benneteket!; akkor igazán ez történt velünk. Az egyik, hogy a mérce helyett adott nekünk alternatívát.

Zsid 12. Jézust elég különlegesen írja le. Két hegy létezik. Az első hegy ezek közül – Zsid 12:18 – a tapintható hegy, és lángoló tűz, sűrű homály, sötétség, szélvész.

Zsid 12:21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: Megijedtem és reszketek.

Az első hegy a Sínai hegy. Ez a törvény helye, az ítélet helye. Figyelj! Ez az a hely, ahol jó és rossz van – ahol azt mondhatnánk igazán: szentség van és bűn -, rettenetes látvány. Felfoghatatlanul sok, felfoghatatlanul erőteljes. Felfoghatatlanul hatalmas. Rémisztő. Figyelj erre: Mózes is azt mondta: Megijedtem és reszketek. Ez a hegy a törvénynek a helye, az ítéletnek a helye. A lelkünkben, amikor jönnek a problémák, akkor könnyen ide megyünk: „Ez helyes, az helytelen. Ezt most nem szabadna. Ez nem lehetne így.”

Hova jöttünk mi? Nem a Sínai hegyhez. Van egy másik hely Zsid 12:22-től:

Zsid 12:22-24 Ti azonban a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyben, Istenhez, mindenek bírájához, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábelé.

Miről szól ez? Arról, hogy van egy másik hely. Van alternatíva, amit Isten adott nekünk. Van másik hely, ahol élhetünk, van másik hely, ahol gondolkodhatunk. Nem a jó és a rossz, nem a jó és a gonosz, nem az igazság és a bűn, hanem másik. Nézd meg a különbséget. Az első hely, a Sínai hegy a félelem helye. Az a halál helye. Mert bárki, aki hozzáért a hegyhez, az meghalt. Miért? A szentség miatt. Isten szentsége miatt.

A Sion hegye viszont más hely, ez az új szövetség. Ez az, amihez jöttünk Jézusban. Ő nem az ítélettől való félelemre hívott minket. Ő nem az első hegyhez hívott bennünket. Ő a második hegy, az Ő munkája a második hegy. Ez a kereszt igazából. Ez az alternatívánk, szemben a jó és rosszal. A kereszt a másik, ahol élhetjük az életünket. Ez az, amiért Jézushoz jövünk. Többé nem kell, hogy a félelem legyen a motivációnk. „Mi van, ha rosszat teszek? Ha rosszat teszek, biztos rossz dolgok fognak történni velem. Ha jót teszek, akkor jó dolgok fognak történni. Ez az én garanciám.” Jóbnak ez volt a problémája.

Jób jobb volt, mint te vagy én. Jób jóember volt. Jób olyan jó ember volt, hogy még a gyermekeiért is mutatott be áldozatot, hogy hátha ők valamit vétkeztek. Hátha… Nem azért: Tudom, hogy az a csibész mindig elbukik.; hanem azt mondta: Hátha… Aztán mi történt? Nála a jóból volt több. Azt mondhatnánk, hogy jóval volt tele az élete. Azt gondolta: Jót teszek, mert akkor jó dolgok történnek velem. Ez a problémánk, ez Jób története. Amikor Jób szembenézett ezzel, akkor nem tudott elbánni vele. Mert úgy gondolkodott: „Jó és rossz. Jó dolgokat teszek, és akkor jó dolgoknak kell történni. Akkor nem lehet rossz.”

Figyelj, ez a gondunk. A kis rendszereink, amiket építünk magunknak. Ez a baj a törvénykezéssel. Ez a baj minden emberi rendszerrel. Az, hogy nem annyira bukás-biztosak, mint hinnénk. Nem biztosítanak be minket úgy, ahogy mi szeretnénk. Nekem másik rendszer kell. Nekem egészen más kell. A mérce szörnyűség, rettenetes hely számunkra.

Nagyon sok ember jó a kommunikációban. Hívők is, nem hívők is. Megtanuljuk, hogyan kell pozitívnak maradni. Megtanuljuk, hogyan kell barátságosnak lenni. Megtanuljuk a leckéket, amiket az életben tanulni kell. Azért jól kommunikálunk, jók a kapcsolataink. Mi van azonban az arcom mögött? – ez a nagy kérdés. Hogyan dolgozom fel azt, ami történik az életemben? Hogyan gondolkodom róla?

Amikor a másik mond valamit, arról mit gondolsz? „Ah, ez annyira kínos! Ezt nem lett volna szabad mondanod!” Vagy Isten felé: Isten, miért csinálod ezt velem? Keserűek leszünk. Ha megragadunk a jó és rossz világában, akkor úgy leszünk, mint Péld 14:13, hogy nevetés közben is fájhat a szív, és szomorúságra fordulhat az öröm is. Miért fáj a szívem? Azért, mert az egyensúly nincs rendben. Megy az élet, és egyre több a rossz dolog. Megy az élet, és egyre nagyobb a rossz halom. Megy az élet, és úgy érzem: „Ennek, nem lenne szabad így történnie! Miért van ez az életemben? Mi a problémám?” Nagyon sok ember van így.

Hadd használjam a következő képet: jó az ügyfélszolgálatom, de nincs háttérirodám. Azaz tudom, hogyan kell viselkedni, tudom, hogyan kell mosolyogni, tudom, hogyan kell kedvesnek lenni, tudom, hogyan kell udvariasnak lenni, tudom, hogyan kell a megfelelő szavakat mondani a gyülekezetben, hogyan kell beszélni. Beszélek Istenről, beszélek a kegyelemről, de a szívemben még mindig méricskélek.  „Isten, ennek nem kéne így lennie! Miért van ennyi rossz dolog az életemben? Ez nem kéne, hogy erre menjen!” Mi a problémám? Az, hogy nem tudom feldolgozni helyesen azt, ami történik velem.

A végén úgy leszek, mint Jób. Azt fogom kérdezni Istentől: Mi a baj? Ha nem vagy hívő, akkor is ezt fogod kérdezni, csak nem Istentől, hanem a házastársadtól, vagy a gyerekedtől, vagy a szüleidtől, vagy a főnöködtől; vagy a tükörbe nézve kiabálsz magaddal: Neked mi bajod? Mert az egyensúly kibillen. Ezért keserű az ember szíve. Nagyon sok ember leragadt itt az életében, és keserűen és keményen végzi az életét. Amikor vége az életének, akkor kemény és keserű.

Előző alkalommal említettem a macskákat. A macskák kiigazítják magukat esés közben. Hogyan igazítja ki magát a macska? Hogyan esik talpra? Két dolgot csinál. Egyrészt csavarja magát, megfordul, másrészt összehúzza magát. Úgy hiszem, hogy amikor szembenézek a problémákkal, akkor nekem is ezt kell tennem. Ezt a két dolgot kell csinálnom.

Erre való a kereszt. Az első, hogy fordulnom kell, meg kell bánnom. Ez a megbánás bibliai értelemben: elfordulni valamitől és odafordulni valamihez. Ez az, amit tennem kell, oda kell fordulnom a megfelelő helyre. Erre való a kereszt. Az egy elképesztő hely. Mert ott nagyon kicsi vagyok. Ott az én elképzeléseim, az én rendszereim nem érnek semmit.

Miért? Mert az az a hely, ahol Jézus olyasmit csinált, amit soha nem fogok megérteni. Ahol Jézus meghalt értem, amikor én bűnös voltam, amikor szeretett engem annyira, de annyira, hogy nem hagyott meg engem úgy, ahogy voltam. A kereszt az a hely, ahol minden, amit csinálok, minden, amit építettem, az összes kiváló magyarázatom, hogy miért nekem van igazam, és miért nem kéne így lennie a mércének, ott semmivé foszlik. Mert az az a hely, ahol látom, hogy Isten az, Aki szeret engem, és nem én vagyok, aki szeretem magam igazán.

Ő az, Aki igazán szeret engem. Az az a hely, ahova mennem kell. Ez a háttériroda, amire szükségem van. Ez az, ahol fel tudom dolgozni a dolgokat. Ez az a hely, ahol el tudok bánni problémákkal. Jóbnak ez volt a gondja. Azt hitte, hogy el tud bánni a problémákkal, aztán kiderült, hogy nem. Összeborult körülötte az egész. Azt találta, hogy az ő képe Istenről annyival kisebb volt, mint amekkora Isten! Nekem is erre van szükségem hívőként.

Három dolgot említettünk előző alkalommal:

– sivatagban érzem magam hívőként, nincs nagy élményem Istennel,

– nyomás van, jön a próba,

– rájövök, hogy nem a megfelelő dologra néztem.

Úgy érzem, hogy Isten nem végzi a dolgát, dühös vagyok Rá. Mire van szükségem? Meg kell fordulnom. Oda kell fordulni a kereszthez.

A másik az, hogy össze kell húznom magam. Össze kell zsugorodnom a saját szememben, amikor azt mondom: „Ó, azt hittem, hogy én olyan nagyszerű vagyok. Én csinálom ezt az egészet.” Nebukadneccar fenn állt a falon, és azt mondta: „Ezt az egész Babilont én építettem magamnak. Az én erőmmel, az én dicsőségemmel.” Aztán jött egy elmebaj. A végén azt mondta: „Istené a dicsőség. Az Övé a dicsőség mind.” Kicsi dolog megállította őt. Ez az, amire szükségem van, hogy kicsivé legyek, hogy Ján 3:30 Ő lehessen nagy az életemben.

Amit emlegettem előző alkalommal is, Róm 3:4 legyen minden ember hazug, engem is beleértve, és Isten igaz. Ez az, ami kell nekem. Mi a különbség a mérleg, és a másik között? Az a különbség, hogy nem jóban és rosszban mérem a dolgokat, hanem az életet keresem.

Nézzük meg Dávidot 2Sám 12-ben. Nátán elmond egy példázatot, elmondja, hogy ez és ez a gond, mit kell csinálni ilyenkor? Mond egy történetet egy idegenről, és Dávid helyes ítéletet hoz: Ennek az embernek meg kell halnia! Nátán azt feleli: Te vagy ez az ember. Mit válaszol Dávid? 2Sám 12:13 Vétkeztem. – azonnal tudta.

Hogyan lehetek elég gyors, hogy kiigazítsam magam még esés közben, hogy talpra essek? Hogyan tehetem ezt? Hogyan tudta Dávid ezt megcsinálni? Miért csinálja ezt a macska? Azért, mert ott tud tompítani az esésben az ütközésen. Nincs olyan hatással rá. Ez az, amit tenni tud. Nekünk is tanulnunk kell ezt. Mert mi az alternatíva az esés végén? Teljes szétesés. Jön egy probléma, és kész, az életemnek vége. Ez a hívő életem vége. Ez a szolgálatom vége, ez a járásom vége.

Hogyan működik ez? Amikor gondolkodtam ezen, az ötlött fel bennem – ez az egyik dolog –, hogy mennyire fontos, hogy megbocsátás-központú gondolkodásunk legyen. Ez azt jelenti elsősorban, hogy elfogadom, amit a kereszt tett értem. Tudom, hogyha Istenhez megyek, akkor Ő az az Isten, Aki elvégezte ezt értem, Aki megmentett engem, Aki fizetett értem, Aki megbocsát nekem.

2Kor 5:19 Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, …

Isten nem tulajdonítja neked a bűnödet. Gondolj bele ebbe! Ha el tudom hinni ezt, mit jelent az nekem? Elfogadom, amit Krisztus tett értem. Elfogadom a vér hatalmát. Hogyan tudott Dávid azonnal igent mondani Istennek? Mért nem védte magát? Azért, mert ismerte Istent, ismerte Isten irgalmát.

1Krón 21-ben Dávid ostobaságot csinált, és az Úr adott neki választási lehetőséget, hogy mi történjen vele. Dávid azt mondta: Azt választom fenyítésként, hogy Isten kezébe essek; 1Krón 21:13. Azt kérdezném: „Dávid, komolyan gondolod? Láttad már Isten kezét? Láttad már Isten erejét? Láttad már, hogy mekkora hatalma van Neki? Ő alkotta a világegyetemet. Miért mondod, hogy az Ő kezébe esnél inkább? Erőfeszítés nélkül elmorzsol téged. Óriási ereje van. Miért mondod, hogy a kezébe akarsz esni? Miféle bolondság ez? Miért nem mondod inkább azt: Isten, küldj inkább egy embert, aki megbüntet engem. Mert gyengébb, mint Isten. Az jobb választás.”

Ha választhatnék, hogy elverjenek egy kanállal vagy egy baseball ütővel, vagy egy buldózerrel hajtsanak át rajtam, biztos, hogy nem az utóbbit választanám. Úgy néz ki, hogy Dávid mégis azt választotta. Azt mondta: „Ismerem az Ő irgalmát. Ő az én Atyám.” Ez a különbség. Igen, Ő hatalmas, de szeret engem. Az ember, akit Isten küldene ellenem, nem olyan erős, de gyűlöl engem. Úgyhogy Istent választom. Ez bámulatos. Hogyan mondhatta ezt Dávid? Azért, mert ismerte Isten irgalmát.

2Kor 7:10-ben megbánhatatlan megtérésről beszél. Ez egy ámulatba ejtő kifejezés. A kereszthez megyek, és azt mondom: „Istenem, teljesen igazad van, én teljesen tévedtem. Tudod mit? Az ígéreteket nem sajnálom, nem fogom megbánni. Nem fogom megbánni, hogy ezt mondtam: Istenem, Neked van igazad, és én tévedek. Nem fogom ezt megbánni.” Ezután elfogadom. Ezután megbocsát nekem, mert azt mondja: Te vagy az Én fiam, akiért fizettem, és akit szeretek.

Amikor ezt el tudom fogadni a magam részére, akkor megtanulom továbbadni is. Megtanulom továbbadni. Csodálatos a megbocsátás. Zsolt 130:4 Nála van a bocsánat. A másiknak meg lett bocsátva. A kereszthez megyünk, és a bűnünket elveszi. Így bánunk a problémákkal a keresztnél, hogy nem számolgatom, hogy ő mit tett és én mit tettem, hanem tudom, hogy van megbocsátás, és számítok is erre, és tudom, hogy a keresztnél változás lesz. Ez csodálatos.

Másrészt ez személyes. Nem rutinszerű. Ez nagyon fontos gondolat. A kereszt egy üzenet nekem minden alkalommal, hogy az a hely az, ahol Isten azt mondja: Érted adtam a Fiamat!; ahol Jézus azt mondja: Magamat adtam érted, megvásároltalak. Ez az a hely, ahol a Szent Szellem azt mondja: Idevezettem a Fiút. Ez az a hely, ami mindig mond nekem egy üzenetet. Ez ámulatba ejtő. Mert tudod, mi történik!

Amikor rossz dolog történik, akkor azt mondom: Ez személyes, ezt ő tette. Amikor jó dolog történik: Ó, ez személyes, én értem el. Azt hiszem így gondolkozunk. Amikor jó dolog történik: Ezt én tettem, ez személyes. Amikor rossz dolog történik: „Az az ő hibája. Ez így személyes.” Figyelj! A keresztnél valóban személyes, de nem én vagyok a személy, hanem Krisztus. Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy kiigazítjuk magunkat esés közben. Azt tesszük, amit a macska. Emlékeztetem magamat: „Ez Jézusról szól. Ez nem rólam szól. Ez ennek a gyönyörűsége, és itt találkozom Vele.” Azután felfrissülök.

Hadd kérdezzek valamit! Mi a legnehezebb hely, ahova Isten mehet? Van-e olyan hely, ahova Isten nem mehet? Isten nem tud a bűn helyére menni, Isten nem válhat bűnössé – ezt mondanám én. Viszont megtette. Bűnössé lett az én bűnömért. Ez csodálatos. Ez az, ahol azt mondja: „Emlékezz! Megígértem, hogy veled leszek mindig. Ha képes voltam veled menni mindvégig a bűnödben, akkor hol van olyan hely, ahova Én nem tudok elmenni?” Ez a hely a kereszt. Ezért tudom kiigazítani magam. Ezért tudok megfordulni. Ezért tudom összehúzni magam. Ezért mondhatom, ahogy Dávid: Vétkeztem. Azonnal. Nátán befejezte a mondatot, és Dávid azt mondta: Vétkeztem. Nem várt.

Előző alkalommal azt mondtuk, a másik alternatíva az, hogy a jó és rossz között éljünk, és zuhanunk. Zuhanok, és azt mondom: Ez az ő hibája!; és mindenkire mutogatok. Zuhanok egészen a legaljáig, és aztán a végén szétesem. Nagyon jól érzem magam, amíg mindenki másra mutogatok, de nem fog ez segíteni nekem. Szükséges, hogy feldolgozzam a keresztnél. Az a hely az, amire mindnyájunknak szüksége van.

El fog jönni az idő, amikor a mi kis nevetséges rendszereink, amiket magunknak építettünk, összedőlnek, elromlanak és semmivé lesznek. Ez viszont nem az, amire Isten hívott minket. Ezért van szükségünk a keresztre az életünkben. Szükséges, hogy odamenjünk, és ott kell feldolgoznunk a dolgokat Krisztussal. Ez az egyetlen mód, ahogy működik. Ámen.

Mellesleg, tudom, hogy van egy ilyen benyomás, sokat hallom ezt, hogy engem nem lehet elérni, és megközelíthetetlen vagyok. Szeretném mondani, hogy ez nem az én szívem, ez nem az én vágyam. Amikor az emberek időpontot kérnek hozzám, akkor egy-két héten belül tudunk találkozni.

Igazából nem igaz, hogy az az én szívem. Ha mégis így érzel felőlem, akkor sajnálom. Nem szeretném ezt. Szeretném, hogy tudd, igazán örülnék, ha beszélhetnék veled, és nagyon örülnék, ha elmondanád nekem azt, amit mondani akarsz, bármi is az.

Kategória: Egyéb