Meg kell tanulnunk átnyúlni a természetfelettibe!

2016 május 8. vasárnap  16:00

1Kor 2:6-10 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk, ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte meg, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek. Nekünk azonban Isten kijelentette a Szellem által, mert a Szellem mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is.

Az első, amit látunk ebben a szakaszban, azok az ígéretek. Lenyűgöző ígéreteket olvasunk itt. Bölcsességről, olyan dolgokról, amiket Isten elkészített nekünk, amiket még soha nem láttunk. Sőt, azt olvassuk, hogy elképzelni sem tudjuk azokat. El se tudjuk képzelni, amit Isten előkészített számunkra. Ez az egyik gyönyörű dolog a mennyről, szerintem. Nagyon valószínű, hogy sokkal-sokkal hatalmasabb, mint ahogy mi el tudnánk képzelni.

Sokkal több van a mennyben, nagyobb hatalom, mint amit mi el tudnánk képzelni. Sokkal nagyobb dicsőség, mint amit el tudnánk képzelni. Nem tudjuk elgondolni, hogy mennyire tiszta lesz, és nem tudjuk elgondolni, hogy mit készített elő Isten nekünk személyesen. Nem tudjuk elgondolni, hogy mennyire otthon leszünk ott. Nem tudjuk elképzelni, hogy mennyire oda fogunk tartozni.

El sem tudjuk képzelni, hogy mennyire az a hazánk. Erről olvasunk itt: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt. Vannak filmek, mesék tökéletes társadalmakról; utópiák tökéletes emberekről; olyan emberekről, akik már nem önzőek. Azok a képek, azok a filmek, azok a mesék, azok a történetek közel sem jönnek ennek a valóságához, a mennyhez, és meg sem tudjuk ragadni ezt.

A másik, amit itt látunk, az a rejtély. Azt olvassuk, hogy olyan dolgok ezek, amiket nem tudnak emberek megragadni. Azt olvassuk, hogy e világ fejedelmei nem ismerték meg ezt a rejtélyt. Mondhatjuk másképp a mai nap: amit nagyon sok egyetemi tanár sem ismer meg. Azt olvassuk itt: e világ fejedelmei közül senki sem ismerte meg, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát, Jézust. Így is mondhatnánk, hogy nagyon sokan az egyetemi tanárok közül nem ismerik ezt, különben nem gúnyolnák a kereszténységet. Nagyon sokan azok közül, akik iskolában tanítanak, nem ismerik meg ezt. Különben nem tanítanának relatív erkölcsöt a gyerekeinknek.  Folytathatnánk a listát sokáig, de értjük.

Azt olvassuk itt, hogy a természeti ember nem tudja megragadni. Valami el van rejtve a szeme elől. Van egy elválasztás, távolság a látható és a természetfeletti között. Ha belegondolunk az életünkbe, tudjuk, hogy hogyan használjuk az érzékszerveinket, a látást, a hallást, az ízlelést az érintést, és tudjuk, hogyan működnek ezek. Megtanultuk ezeket. Ismerjük a korlátainkat. Ismerem a korlátaimat fizika téren, ügyességben, gyorsaságban, és ezek nyilvánvalóak nekem. Aztán hívők leszünk, és hirtelen lesz valami plusz, valami teljesen más, a természetfeletti, a Szellem világa, Istennek a világa. Isten azt mondja nekünk: Én sokkal közelebb vagyok, mint hinnéd. Mi a problémám? Az, hogy nem tudom megérinteni.

Arról, amit én csinálok, tudom, hogyan működik. Tudom, hogy valamit meg tudok-e emelni, vagy sem. Amikor viszont szellemi dolgokról beszélünk, akkor el vagyok veszve. Nem vagyok biztos benne, hogy mi az, amire képes vagyok, és mi az, amire képtelen, hogy mi az, ami túl sok nekem, és mi az, amit még elbírok. Mi az, ami belefér, és mi az, ami nem? – tanulnom kell újra gyermekként a nulláról. Totyognom kell, és lehuppanni, és néha értetlenül nézni. Felnőtt emberként ez nem annyira tetszik nekünk.

Ezért nagyon sok hívő soha nem merészkedik túl a biztonságoson. Nagyon sok hívő azt mondja: „Meg tudom ezt csinálni itt is, megy ez nekem ezen a szinten is, a látható, a tapintható szintjén. Megy ez nekem. Azt mondod, hogy a szellemiség része Istennek az Igéje az életemben? Szerzek egy Bibliát, egy jó nagyot. Minél nagyobbat, annál jobb. Attól jobban nézek ki, és úgy megyek a gyülekezetbe. Rendes ember vagyok. Nem olyan, mint azok, akik elektronikusan olvassák a Bibliájukat. Ó, nem! Nekem igazi Bibliám van.” Mi a problémám?

Nem is annyira a képmutatásról akarok beszélni ezzel, hanem többről. Arról, hogy elvétem azt, hogy hol van a kereszténységem. Nem veszem észre, hogy ennek van egy olyan szintje, olyan oldala, ami nélkül a hitem nem valós, és soha nem merészkedem át. Mert tudom, hogy ha átmennék oda…  Lehet, hogy megpróbáltam egyszer, és úgy jártam, mintha lekapcsolt villany miatt belefutottam volna a falba. Kellemetlen volt. Azt mondom: „Soha többé nem próbálom meg. Próbáltam, olvastam a Bibliámat, félreértettem. Rájöttem, hogy rosszul értettem. Nem próbálom újra! … Imádkoztam, nem lett meg a válasz, amire számítottam, úgyhogy nem imádkozom többet. … Bíztam egy testvérben, csalódtam, úgyhogy többet nem fogok.”

Arról próbálok beszélni, hogy elmulaszthatok valami nagyon nagyot, mert megijedek attól, hogy megint tanulnom kell, hogy újra kell értékelnem az életemet, hogy újra kell számolnom. Milyen értéke van a hétfőnek? Mit jelent egy ebéd? Hogyan működik a házasságom? Mit jelent az, hogy egyedülálló vagyok? Mi a helyzet a lustaságommal? Mi van az örömömmel? Hogyan látja Isten a pénzemet? Mivel itt nulláról kellene indulnom, azért meg sem indulok inkább. Inkább csak eljátszom. Ez történhet velem. Isten ments!

Megtérek, bejövök a gyülekezetbe, és felvehetem a gyülekezeti kultúrát. Mik a kedvenc szavaink, kifejezéseink? Mik azok, amik ránk jellemzőek? Mi az, amiket mi mondunk, és másutt nem mondanak? Vau – a magyarosított wow –, kenet, hmm… Felvehetem ezeket, és mit csinálok ezzel? Új kultúrát alkalmazok magamra. A kultúra, amit felveszek, elfogadottságot garantál nekem. A kultúra erre való igazából.. Így működik a kultúra mindenütt. Ha tudom, mi a kultúra egy országban, akkor ott elfogadott leszek, akkor tisztelt leszek. Ha úgy viselkedem, ha úgy élek, kulturált ember vagyok, és elfogadott vagyok. Ez így működik.

Ezzel azonban van egy óriási probléma. Amikor bejövök a gyülekezetbe, és megpróbálom csak felvenni a kultúrát, igen, kapok egy biztonságot, látszólagos biztonságot, de a valódi biztonság, amire szükségem van, az egyedül Krisztusban találtatik. Ez a problémám. Lehet ez a problémám, hogy eltévesztem. Azt gondolom, hogy ez szókincsről szól, amit fel kell vennem, vagy egy filozófiáról, vagy egyéb felszínes dologról; holott rendkívüli mélységről beszél, szellemi valóságról, a Szent Szellem mélységéről, Istennek a közösségéről, a testvérekkel való egységünkről. Valamiről, ami sokkal nagyobb.

Amikor a természetfelettit nézem, mi a problémám? Volt már – gyerekkorodban biztos csináltál ilyet –, hogy pohár vízen keresztül néztél valamit? Nem ott van a tárgy, ahol látszik, mert ahogy a pohár vízen a fény átmegy, többször megtörik, és torzít. Eltorzítja a képet. Mi is így vagyunk. A torzítás én vagyok, a probléma bennem van. A probléma az, hogy a természeti a gondolkodásom, az önzésem… – mondjuk csak így: az önközpontúságom – mindent eltorzít. Egy más képpel élve mondhatnánk, hogy a mennyeit összehasonlítani a természetivel, az olyan, mint összehasonlítani egy hangyát a gízai piramisok egyikével. Súlyban. A mennyei dolgok annyira súlyosak! Ez pedig túl könnyű. Azok annyira hatalmasak, és mindezek olyan kicsik! Torzít. Rosszul látom a képet. Én azt hiszem, hogy ezek a nagyok, és az a kicsi, pedig a valóság fordított. Én eltévesztem, mert azt látom nagynak, ami közel van hozzám. „Ami távol van, kicsi, ami a szemem előtt van, az nagy.” Igazam van? Mind tudjuk, hogy nincs igazam. Mégis ez az a hiba, amit elkövetünk. Közel van hozzám a problémám. „A problémám nagyobb, mint Isten. Nyilván.” – így gondolkodunk.

A gonosz jelen van ebben a világban, tudjuk ezt. Tudunk Sátánról, tudunk az emberi szív gonoszságáról, mert olvassuk az Igét, és a Szent Szellem beszél nekünk erről. Viszont nagyobb-e Istennél? Nagyobb-e Isten munkájánál? Kell-e félnem a gonosztól? Nagyon sok a Bibliámban túl hatalmas, túl súlyos, túl dicsőséges, és azért rosszul nézem és eltévesztem. Túl kicsinek tekintem, azt gondolom: „Ez a nagy, ami közel van hozzám. Nem az!” Mit jelent ez? Hadd mondjak példát! Talán így érthetőbb lesz.

Isten szeretetét úgy tekintik az emberek, hogy túlságosan puha. „Túlságosan puha. Nem is jelent semmit. Nem jelent semmit, hogy Isten szeretet. Túl puha!” A másik oldalról, Isten ítéletei túl kemények. „Nem lehet igazságos!” Olvasd el Jelenések utolsó fejezeteit, ott az utolsó ítélet. Mennyire kemények azok az ítéletek? Hát… És azt mondom rá: „Az nem lehet igazságos! Az túl kemény ahhoz, hogy igazságos legyen.”

Figyelj azonban! Ez a szeretet keményebb volt, mint a szegek a kereszten. Ez a szeretet teherbíróbb volt! Az állítólag túl puha, túl engedékeny szeretet teherbíróbb volt, elbírta mindnyájunk bűnét. Mennyire kemény ez a szeretet? Nem tudjuk felmérni így. Nem tudunk mértéket találni rá. Ugyanúgy, Istennek az ítélete a másik oldalról. Azt olvassuk Róm 3:19-ben, hogy minden száj be lesz zárva. Amikor Isten ítél, akkor ott nem lesz már az: „Tévedtél! Félreértetted!…” Nem lesz ilyen! Minden száj be lesz csukva. Annyira igazságos lesz! Senki nem szólhat semmit. Mi azonban eltévesztjük a dolgokat.

Úgyhogy úgy tűnik a hit, mint egy túl nagy elvárás. Úgy tűnik, hogy megérné megpróbálni tökéletesnek lenni a törvény által, úgy tűnik, hogy megérné, hogy megpróbáljam megugrani a magasságot, amit Isten vár tőlem. Ez a tévedés. Mert az, ahogy igyekszem engedelmeskedni – Ézs 64:5 –, az teljesen hibás motivációból jön, és elfogadhatatlan Isten előtt. Az, amit a hit kínál nekem – Ján 14:6, Ján 10:9 –, az az egyetlen ajtó, az a reménységem egyetlen ajtaja. Jézus az ajtó, és én bemehetek. Ez az egyetlen reményem. Hit által. Ám ahogy nézem a dolgokat, az torzít.

Talán hadd mondjak egy utolsót, és ebből teljesen világos lesz. Amikor Isten fenyít engem, akkor az túl keménynek tűnik. Amikor türelmes a másikkal, akkor az is túl soknak tűnik nekem. Érted a gondom? Amikor engem fenyít, az túl kemény, amikor a testvéremmel engedékeny, akkor az túlzott engedékenység, és megengedhetetlen. Zsid 12:10 a fenyítés, ami az én életemben van, azért van, hogy szentség felé haladjak. Ez Istennek a terve. Amikor türelmes a másikkal – 2Pét 3:9 –, az azért van, hogy üdvösség legyen. Isten nem téved. Amikor viszont én a természetfelettit természeti elmével nézem, akkor rosszul értelmezem. Akkor nem oda teszem a hangsúlyt a mondatban, ahol lennie kéne. Akkor nem úgy látom ennek a kapcsolódását hozzám, ahogy az valóban van. Mi a problémám? Az, hogy leragadtam.

Használjuk ezt a képet, ezt az illusztrációt a földszintről és az emeletről. Így mondjuk: Ez a problémám, hogy lehet, hogy hívőként megragadok a földszinten. A földszint az, amit élek itt, az, amit látok. Filozófiailag úgy mondanák, hogy a jelenség, az, amit megismerhetek, ami közel van hozzám, amit meg tudok érinteni, amit látok. Aztán az emelet a természetfeletti, ami nem tudok megérinteni a kezemmel, nem látok a szemeimmel, nem hallom a füleimmel, nem tudom megízlelni. Ahogy Pál írta: amit az ember elméje meg sem gondolt.

Milyen lenne az az ember, akinek van egy háza, aminek van földszintje és van emelete, és soha nem megy fel az emeletre? „Tudom, hogy van.” Vajon milyen? „Próbálom a benyomásaim alapján felmérni. Hallom, hogy zörög valami odafenn. Ezek szerint van ott fenn valaki. Van ott valami mozgás, de bizonytalan vagyok.” Hívőkként lehetünk ilyenek, megragadhatunk ezen a szinten.

Ezt olvastuk itt, ez az, amiről Pál beszél nekünk, hogy ő szeretné elmondani nekünk azt a titkos bölcsességet, és ez az, amiről a Bibliám tanít engem. Ez az, amiről a Szent Szellem szolgál felém. Ez az, amit imában megtalálok sokszor. Ez az, amit egy evangelizációban megélek, amikor Isten szól valakihez, és használ engem számomra nevetséges módon. Mégis megteszi. Ez megtörténik. Ezért olyan fontos nekünk az Ige, mert 2Pét 1:19-ben arról olvasunk, hogy világos és pontos. Nem egy benyomás.

Laktál-e valaha panelben? Akkor tudod, milyen. Őszintén reméled, hogy a feletted lakó nem ír sztepptáncos. Mert hallani fogod. Hallod, amikor mozgatja a szomszéd a bútorokat, hallod, amikor átrendezi a lakást. Viszont nem tudnád lerajzolni, milyen a lakásuk. Nem tudod, milyenek a szomszédok. Ezzel ellentétben Isten Igéje pontosan beszél arról a valóságról.

Isten Igéje világosan beszél nekünk erről. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Én olyan közel vagyok hozzád. Itt vagyok.” Lehet részed ebben, de döntened kell. El kell döntened, hogy mit akarsz. Ha egy természeti embert betennél a mennybe, ha ez lehetséges lenne, akkor mi történne? Ugyanaz, amit a gyülekezetbe jövéssel kapcsolatban elmondtam. Kitanulna egy kultúrát.

Én képes lennék rá azért, hogy ott legyek a mennyben. Kitanulnám a kultúrát, és megpróbálnék elfogadott lenni azzal, hogy felveszem a viselkedésmódot, a szókincset, igyekeznék úgy mosolyogni, mint ők, szereznék némi fényforrást, hogy úgy nézzek ki, mintha lenne dicsőségem, ahogy nekik van. Próbálnék elfogadott lenni azon a módon, ahogy én tudom, hogy hogyan kell azt csinálni. Isten azt feleli: „Mit csinálsz? Van itt valami, ami sokkal mélyebb, ami sokkal gyönyörűbb, ami sokkal nagyobb. Van itt valami, ami megváltoztatná az életed. Ez sokkal egyszerűbb, mint hinnéd.”

A következő képet már egyszer említettem, nekem annyira tetszik. Ez az illusztráció eszembe jutott. Leírtad már a π-t, a pi számot az összes számjegyével? Ez trükkös kérdés, mert még soha senki nem írta le a pi-t, mert ez egy irracionális, transzcendens szám, a tizedes tört alakja végtelen, és nem ismétlődő. Tehát senki nem írta még le. Pár billiárd számjegyet ismerünk belőle, de nem ismerjük az egészet. Viszont ha látsz valahol egy kört, azzal leírható a π. Ez az egyik kifejeződése a π-nek. Sokkal egyszerűbb és sokkal többször jelen van az életünkben, mint hinnénk.

Ezt a képet szeretném használni. Sokszor úgy tűnik nekünk, hogy ez túl elvont, hogy ez túl magas, hogy ez túl hatalmas. Pedig jelen van az életemben, és ott akar lenni az életemben. Annyira egyszerű egy értelemben. Annyira egyszerű, mint az, hogy megbocsátok az ellenségemnek. Annyira egyszerű, mint az, hogy szeretem a feleségemet. Annyira egyszerű, mint az, hogy megbocsátok magamnak – hogy egy igazán nehéz dolgot is mondjunk. Annyira egyszerű, mint hogy kinyitom a Bibliámat és olvasom. Annyira egyszerű, mint az, hogy valakinek odaadok egy traktátust. Annyira egyszerű egy értelemben! Mint a kör.

Ha próbálod leírni a π-t, ha próbálod megtanulni, lehetetlen. Egy kört viszont látunk. Ismerjük valamennyire. Használjuk. Ehhez hasonlít ez. Egyszerűbb, mint hinnénk. Isten azt akarja, hogy merészkedjünk át a természetfelettinek a területére, hogy ne ragadjunk le a földszinten. Ne álljak meg abban, amit megtanultam az első húsz-harminc-negyven-ötven évemben, mielőtt megismertem volna Jézust.

Hadd fejezzem be ezzel. Azt hiszem, hogy mind imádkozzuk ezt: „Mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, jöjjön el a Te királyságod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a Földön is.”; Mát 6:9-10. Ez hogyan jön el?

Először is, ha nem vagy hívő Jézusban. Luk 17:21 Jézus azt mondta: Isten országa bennetek van. Ha nem vagy hívő Jézusban, lehet, hogy vallásos vagy, lehet, hogy nem, nem tudom, nem is érdekes, de ott lehet Isten országa benned. Jézust behívhatod az életedbe, Ő ad neked új életet, és másik országnak leszel a tagja. Az Ő országának. Mert Ő érted halt meg a kereszten, a te bűneidért is fizetett. Neked csak hinned kell Benne. Aztán ott van benned Isten országa.

Aztán egy nap lesz válasz erre az imára.  Dán 2:35-ben azt olvassuk, hogy egy nap jönni fog az a kő, ami az Isten országa, és betölti az egész Földet. Isten egy nap fel fogja állítani az Ő királyságát itt. Mi a veszély? Az, hogy az a nap már megvolt az életemben, Jézus bejött az életembe, és ez nap pedig még odébb van. Tulajdonképpen lehet, hogy hét évre van igazából. Lehetséges, hogy közel van, csak nem tudjuk. Ha ma meglesz az elragadtatás, 2023-ban kezdődik az ezeréves királyság. Nem lenne rossz.

Mi lehet a problémám? Az, hogy én a kettő között vagyok, és lehetek olyan, mint Márta. Ján 11:24-ben azt mondta: Tudom, hogy egy nap majd… de most nem vagyunk ott. „Egy nap majd lesz öröm. Egy nap majd lesz feltámadás. Egy nap majd ez olyan valós lesz, de ma könnyek vannak, fájdalom van, problémák vannak, halál van, és a szemem előtt van valami, ami mindent eltakar. – Így gondolkodom. – Még a problémám a cigarettával is nagyobb, mint Isten. Még a magányom is nagyobb, mint az Úr akarata. Még a félelmeim is nagyobbak, mint az Ő elhívása.” Miért gondolkodom így? Mert a kettő között vagyok egy rossz helyen. Néha persze imádkozom: „Mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a Földön is… Ámen.” Imádkozhatok így, csak mormolva értelem nélkül a szavakat.

Hogyan jön el az Ő országa? Az a kettő hatalmas, de a mai nap te meg én… Róm 10:14-15-ben azt olvassuk: „Hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? És hogyan higgyenek abban, aki felől nem hallottak? És hogyan hallanának igehirdető nélkül? És hogyan prédikálnak, ha el nem küldik őket?” Miről szólnak ezek a versek? Az engedelmességünkről. Arról, hogy én azt mondom: Nem állok meg a biztonságosnál, hanem elkalandozom oda, ahol még nem jártam. Legyen az úgy, mint amikor Jézus Pétert hívta a csónakból, vagy legyen az, hogy amikor felébredek, imával kezdem a napot, ahelyett, hogy valami mással kezdeném.

A gyülekezet hajlandó lenne kiküldeni misszionáriusokat. Például Pécsre kell egy csapat. Már vannak ketten, kellene még három, négy, öt… csapattag. Mi az, amire szükség van? Ha Isten hív téged, akkor engedelmességre. Nepál, Argentína, Sepsiszentgyörgy… hitbeli engedelmességben. Hol kezdődik ez? Meg vagyok győződve, hogy a szívünkben.

Péld 2:2 ha füled figyel a bölcsességre, és megértésre hajlik a szíved;

Péld 22:17 Fordítsd ide a füledet, hallgasd a bölcsek beszédét, és vedd szívedre tudományomat.

Péld 23:12 Add szívedet az erkölcsi tanításra és füledet a bölcs beszédekre.

Ez a szívünkben kezdődik. Azt mondom: „Vágyom arra a többre. Mennyei Atyám, én akarom azt az emeleti életet! Én nem akarok megragadni a földszinten. Lehet, hogy időnként bolondnak fogok látszani, mert hittem valamit, de eltévesztettem, nem látok mindent jól, de Uram, szeretnék növekedni. Szeretnék előremenni ebben. Vágyom erre, és keresem ezt, és engedelmeskedem Neked ebben.” Annyira szükségünk van erre személyesen. Ez az életünk átformálódása.

Mert lehetséges, hogy amikor itt vagyok az egyik oldalon, és megtanultam a kultúrát, kitanultam a viselkedést, biztonságban érzem magam. Aztán jön egy probléma, és szétesik a biztonságom. Ha viszont átmegyek a másik oldalra, ha belépek a szellemibe, és járok az Úrral, nem csak szabályok, amiket felírtam magamnak a Bibliámból esetleg, nem csak kifejezésmód, amit megtanultam a gyülekezetben, nem csak… hanem valóban járok Istennel, akkor olyan biztonságom van, mint Dánielnek, amikor újra imádkozott, holott megtiltották. Mint a hívőknek szerteszét a világban, akik börtönökben szenvednek, a halálukra várnak a hitük miatt. Amiatt, hogy ugyanaz a hitünk van. Békességük, hitük és örömük van, és számítanak Istenre.

Hogyan történik ez? A szívemben. Róm 12:2 elváltozom az elmémben, tanulok. A szívemet odaadom. „Uram, járni akarok ebben! Növekedni akarok ebben. Taníts engem!” Aztán Róm 12:1 van engedelmesség. Lehet, hogy az annyi, hogy elmegyek egy evangelizációra, elmegyek egy konferenciára, elmegyek egy beszélgetésre, elmegyek még egy istentiszteletre a héten, vagy beiratkozom bibliaiskolába, vagy… Teljesen mindegy. Nem az, hogy mi, hanem az, hogy a szívemben nem állok meg, és akarom a többet. Vágyom arra, hogy ebben járjak.

Ma olyan nagynak tűnik a bűn Istenhez képest, a gonosz Istenhez képest. Egy nap olyan nyilvánvaló lesz, hogy a gonosz egy icipici nyüzüge kis semmi volt. Ézs 14:16-17-ben olvasd el magadnak. Egy nap nyilvánvaló lesz. Nekünk nem kell várnunk, mi ma megélhetjük ezt, ahogy a Szellemben járunk. A bűnöm, amit annyira utálok, és mégsem enged el – Zsid 12:2 –, az nem olyan nagy, hogy távol tartson Istentől. Nem olyan nagy, hogy megállítson engem a szolgálatomban, nem olyan nagy, hogy megraboljon engem az elhívásomtól.

Én megélhetem ma ezt a Szellem valósága miatt. A félelmeim nem elég nagyok ahhoz, hogy megállítsanak, hanem Isten nagyobb. Ehhez viszont kalandoznom kell. Ki kell lépnem hitben. Erre van szükségünk. Bízunk abban, hogy ez lesz a nyár, ami előttünk áll.

Ámen.

Kategória: Egyéb