Megbánás, ami közösséget hoz

2016 április 20. szerda  18:30

Mát 3:5-6 Tódult hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke, és miután megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán vizében.

Nagyjából ez az üzenet. Beszélgettem ma korábban valakivel, aki azt mondta: „Olyan helyen vagyunk, ahol sok ember életét látjuk. Úgyhogy láthatsz különböző trendeket: hazugságokat, amelyek az ördögtől vannak, kísértést… És nagyon érdekes ráébredni, hogy sokszor ezek egyformán vannak jelen a gyülekezetben.” Az ellenség azonos módon kísért minket. Volt idő, amikor mindenki kétségbe volt esve a megélhetése felől, egy másik időszakban egymást támadták hátba. Most is beszélhetünk egyről, egy hang, amit sokan hallanak: Egyszerűen add fel! „Feladom!” – annyit hallottam ezt mostanában. Jöttek hozzám többen: Azon tűnődöm, hogy fel kéne adjam?! Úgyhogy ez az üzenet ma: Adjuk fel! Én azt értem ezalatt, hogy adjuk fel az Úrnak. Adjuk fel Neki, amink van. Adjuk fel Neki! – ebben egyetértünk.

Mát 3:6-ban látjuk, hogy ezek az emberek Istenhez akartak menni. Ezért bemerítkeztek, és a bűneiket is megvallották. „Miért kell megvallani a bűneidet?” Azért, mert amikor valaki Istenhez jön, amikor valaki igazán Istenhez jön, akkor van egy bizonyos szentség-érzete. Rájön, hogy Isten szent. „Az én Istenem szent. Jövök Istenhez, és látom, hogy Isten szent, és én annyira messze vagyok ettől!” Ha igazán látom Istent, akkor az első, amit látok, az a lehetetlen távolság. Ézs 6-ban, amikor Ézsaiás Isten jelenlétében volt a mennyben, akkor ő is erre jött rá.

Ézs 6:3 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsőségével teljes az egész föld!

Ez a menny. A menny tele van Isten dicsőségével. A szentsége nyilvánvaló. Amikor Hozzá megyek, az első, amit látok, hogy milyen messze vagyok Tőle. Úgyhogy Ézsaiás rögtön azt feleli:

Ézs 6:5 Akkor azt mondtam: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!

Találkozott Istennel, és észrevette, hogy milyen messze van Tőle. Róm 3:23 mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül. Így vagyunk. Ha Isten jelenlétébe jövök, le leszek döbbenve. „Te jó ég! Hogy lehetek ennyire messze? Azt hittem, ennél közelebb vagyok!” Ezért van, hogy sok ember sosem akar hallani Istenről. Ezért van, hogy sok ember nem akar szembesülni Isten dicsőségével. Ezért nem mennek soha gyülekezetbe. Ezért nem nyitják ki a Bibliájukat.

Ez azt is megmagyarázza, hogy miért nem akarják sokan, hogy az iskolákban imádkozzanak. Valójában viszont van erről egy vicc is: Amíg vannak dolgozatok az iskolában, addig lesz ott ima is! 🙂 Sokan ezért nem akarják, hogy imádkozzanak az iskolákban. Ezért akarják, hogy ne legyen semmiféle kapcsolódás a társadalomban a Bibliához, Istenhez, vagy akár a Tízparancsolathoz. Miért? Mert akkor könnyebb tettetni, hogy rendben vagyok.

Ha viszont Isten jelenlétébe jövök, akkor ledöbbent a távolság és a köztünk lévő különbség. „Milyen messze vagyok attól, Aki Isten!” – ez sokkoló. Ha ezt sosem tapasztaltam az életemben, akkor jó kérdés, hogy valóban Istenhez mentem-e. Mentem-e valaha igazán Isten jelenlétébe? – ez fontos számunkra. Mert képes vagyok tettetni.

Ha Isten jelenlététől távol tartom magam, tudom tettetni, hogy rendben vagyok. „Én jobb vagyok, mint az a másik ember! Ezt ránézésre megmondhatod. Én hordok nyakkendőt, ő nem, úgyhogy én szentebb vagyok, mint ő.” Ha más emberhez hasonlítom magam, akkor tudok találni némi magyarázatot, de ha Hozzá hasonlítom magam, akkor félelembe esem. „Tényleg ilyen?” Aztán magamra nézek, és csak el akarok futni. Mint ahogy Ézsaiás mondta: „Jaj, nekem! Bajban vagyok.” Igazából nem annyira borzalmas ez a hely, ahol lehetünk! Miért? Mert amikor azt tettetem, hogy rendben vagyok, akkor az csak tettetés, semmi több.

Zsolt 51:3 (5) … vétkem szüntelen előttem van.

„Ezt hogy érted, hogy folyamatosan előttem van?” Ha azt tettetem, hogy rendben vagyok, akkor van egy folyamatos problémám, nincs megoldásom. Ez kicsit olyan, mint amikor szálka van az ujjamban. Mit kezdek ezzel? Úgy teszek, mintha ott sem lenne. Ez viszont megőrjít. Mert ott van. Azt mondom, minden rendben, miközben van egy problémám, és tudom is, mert érzem mindig.

A gondolatnak, hogy a vétkem mindig előttem van, egy másik leírása, ami a bűn rejtegetéséről szól:

Zsolt 32:3-4 Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedett a kezed, ellankadt az életerőm, mint a nyári hőségben.

Rejtegetem a bűnömet. Ez olyan, mint a szálka az ujjamban. Ott van, de úgy teszek, mintha nem lenne ott. Ezt megtehetem, de attól ez még valós az életemben, és fáj. Konokságomban azt mondom: „Ó, én jól vagyok. Mindig igazam van.” Amikor a konokságomban nem bánom meg, és nem vallom meg a bűneimet, akkor magammal szúrok ki. Ezért szenved ettől annyi ember.

Azt mondani egy kisgyereknek: „Az normális, hogy anyuci és apuci nem él együtt, és most éppen utálják egymást.”; az nem fog segíteni a kisgyereknek. Ugyanolyan nyomorult marad. Még akkor is, ha azt mondod neki, hogy ez rendben van. Ez nem változtatja meg a dolgot. Abortálni egy gyereket egy házasságon kívüli viszony után, az nem oldja meg a problémát. Az nem válasz. Ha eltörik valakinek a csuklója, az nem segít, ha ráraksz egy nagyon szép ragtapaszt. Lehet az tiszta, nézhet ki jól, de nem változtat meg semmit, mert túl felszínes. Nem válasz.

Ezért van az, hogy sok ember szégyenben él. Ezért él sok ember félelemben, rejtegetésben és bűntudatban, gyakran dühkitöréssel. Miért? Azért, mert magunkkal szúrunk ki. Nem megyünk arra az egy helyre, ahol van megoldás. Mert egyedül Isten tud megmosni engem teljesen.

Zsolt 51:2-3 (4-5) Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem! Mert ismerem bűneimet, …

Ennyi! Moss meg egészen! Tisztíts meg engem! Ezt Isten megteheti velünk. Ezt nem tudjuk megtenni egymással. Odamegyek valakihez, és azt mondom: Bocsáss meg nekem!; ő megbocsáthat, de ez megtisztít-e teljesen? A válasz az, hogy nem, és ezt magammal sem tudom megcsinálni. Elmehetsz pszichológushoz. Még egy jó pszichológushoz is elmehetsz, de nem fogja tudni megtenni ezt. Isten tud teljesen megmosni minket.

1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Úgy tűnik ebben a versben, hogy a megbocsátás nagyobb, mint az én megvallásom. Ezt érted? Ha megvallom a bűneimet Istennek: „Ez és ez és ez volt, bocsáss meg nekem! Mert látom, hogy milyen messze vagyok Tőled.”; Isten azt mondja: „Igazából sokkal messzebb vagy, mint gondolnád, de Én mindentől megmoslak, mindentől megtisztítalak. Még azoktól is, amikre nem is gondolsz, még azoktól is, amiket már elfelejtettél, még azoktól is, amiket szégyellsz Elém hozni.”  Úgy tűnik ebben a versben, hogy odamegyek Istenhez, megvallom a bűneimet, és lehet, hogy a kör nem teljes. Lehet, hogy még nem is tudom, hogy minden hamisságtól meg fog tisztítani. Ez egy bámulatos ígéret! Hogyan működik ez?

1Kir 8:48-ban a megbánásról beszél, és azt mondja: ha a szívükben megfordulnak, ha megvallják a bűneiket… Leírja, hogy ez a szívben van. A szívben van egy fordulat. Most bizonyos irányban vagyok, és ellenkező irányba fordulok. Ez a fordulás az, ami a megbánás. Így megyek vissza a jó irányba a szívemben. Ez a szó azt jelenti, hogy ez nagyon-nagyon egyszerű, de teljes mértékben a szívemen múlik. Benne kell, hogy legyek. Nem tudom csak a szavakat mondani. Nem tudom csak a megfelelő szavakat ismételgetni: Istenem, bocsásd meg a bűneimet, ámen!; és úgy érzem, hogy ezzel kész vagyok, hanem ennek az én döntésemnek, az én akaratomnak, az én szívemnek kell lennie.

Amikor azt mondom: „Uram, téged akarlak. Hozzád fordulok az üres dolgoktól, amiket idáig követtem.”; ez annyira könnyű! A megbánás annyira könnyű! Fordulj az Úrhoz, add Neki a bűneid! Ne őrizgesd tovább, ne védd tovább! Ne legyen több kifogásod ilyen módon: „Igen, ezt tettem, Uram, de… Igen, Uram, ezt tettem, de ő csinálta előbb! Igen, Uram, ezt tettem, de látod a körülményeket.” Ne tedd ezt! Ne védd! Csak fordulj az Úrhoz! Ne védd tovább a bűnödet! Mondd azt: „Szabad akarok lenni! Nem fogok bűnben élni! Veled fogok járni. Együtt fogunk menni, Uram. Így lesz!” Ha elbuksz, ezt ismételd! Ez az útmutatás. Ennyire egyszerű! Hozzá kell mennem!

Valamikor nemrég már beszéltünk a következőről. Nem vagyok jó abban, hogy a semmi felé forduljak. Gyakran van ez az üzenet, sokat hallani ezt a gyülekezetekben: Hagyd el a bűnödet! Ez rendben van, ez egy fontos üzenet, de ha észrevetted, ez nem a mi üzenetünk. Mi azt mondjuk: Fordulj Jézushoz! Okkal gondoljuk ezt. Mert nem vagyunk jók abban, hogy a semmi felé forduljunk.

A bűnömmel vagyok elfoglalva, és azt mondod nekem: Fordulj el a bűnödtől! „Rendben! Elfordultam, és mi van ott? Semmi!” „Csak fordulj el tőle!” – ez nem igazán működik. Tudjuk ezt. Ha viszont azt mondod nekem: Fordulj Jézushoz!; akkor ennek van értelme. Mert a másik oldalon van valaki. Van Valaki a másik oldalon! Ezt némelyek összekeverik azzal, hogy nem vagyunk kemények a bűnnel. Mi gyűlöljük a bűnt, és nem fogadjuk el az életünkben. Nagyon komolyan vesszük. Ez hogyan működik a lelkemben? Az Úrhoz kell fordulnom. Ez nem tetszik? Kár! Mert akkor nem működik. Úgy működik, ha Jézushoz fordulsz. Az Úrhoz kell fordulni – ez az én válaszom a bűnre. Ez nagyon szép is!

3Móz 26:40-ben van egy ígéret, egy bizonyosság. „Ha megvallják a gonoszságukat, akkor megbocsátok nekik.” Ez biztos!

Zsolt 32:5 Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam: „Bevallom hamisságomat az ÚRnak”, és te elvetted rólam bűnömet, amellyel vétettem.

Van egy ígéret, van egy bizonyosság. Isten meg fog bocsátani, Ő mondta. Miért? Azért, mert újszövetségi hívőkként mi tudjuk, hogy ez Jézus vére miatt van, ami a kereszten folyt. Mert meghalt a bűnömért. Van egy bizonyosság arról, hogy ki lett fizetve. A fizetés megtörtént, nincs kérdés. Ezért nem kell elfedeznem, ezért nem kell elrejtenem a bűnömet Isten előtt.

Péld 28:13 Aki elfedezi vétkét, nem lesz jó dolga, aki viszont megvallja és elhagyja, irgalmat nyer.

Miért fedezném el? Kicsit ilyen, hogy Isten ott van, én itt vagyok, és félek közel menni. Mert annyira mások vagyunk! Ő annyira tiszta, és az én életem annyira piszkos, Ő annyira szent, én pedig annyira bűnös vagyok. Félek közel menni. Van azonban egy ígéret, és ebben kell, hogy hitem legyen, és azt kell mondanom: Isten megígérte, hogyha Hozzá megyek nyitott szívvel, akkor irgalmat ad nekem. Irgalom vár a másik oldalon, megéri átmenni.

Miért nem megyek Istenhez megbánva a bűneimet? Mert meg vagyok győződve valamiért arról, hogy a másik oldalon csak ítélet vár rám. Ez az, ami miatt olyan sok házasság tönkremegy! „Tudom, hogyha veszekedés közben átmegyek az társam oldalára, ott egy pisztoly lesz a fejemnek szegezve. Csak ki leszek végezve. Tudom, hogy ez fog történni, mert ez vár rám.”

Személyesen engem annyira megáldott az a házasságomban, hogy amikor én átmegyek a másik oldalra, akkor ott sok szeretetet és sok irgalmat és sok kedvességet találok. Miért? Mert megtanultuk ezt a leckét, és Isten szívével vagyunk az életünkben. Megtanultuk, hogy Isten így viszonyul hozzánk, és nekünk ilyen kapcsolatunk lehet. Istennel is, egymással is a házasságunkban, és a barátságainkban is.

Emlékezz Ján 8-ban az asszonyra, akit házasságtörésen kaptak! Miről szól az a történet? Erről, hogy a másik oldalon nem halál várt rá, hanem szeretet és megbocsátás és irgalom. Ez Isten ígérete számunkra. A Biblia még azt is mondja, hogy Isten keresi azokat az embereket, akik őszinték a bűneiket illetően.

Jób 33:27b-28 Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságban gyönyörködik.

Így tértünk meg. Ha nem ismered Jézust, akkor ez nagyon fontos számodra. Szükséges, hogy Istenhez gyere! „Miért? Azt hittem, hogy Isten ott van mindenhol!” Igen, ez igaz, de tudod, élhetsz egy nagyvárosban, ahol több milliónyian vannak körülötted, de távol lehetsz mindenkitől. Még így is lehet egyedül lenni. Ez igaz Istennel is. Ő szent, és mi nem vagyunk azok. Hozzá kell mennünk! Mert Jézus fizetett a bűneidért, 1Kor 6:11. Ha Istenhez jössz Jézuson keresztül, akkor Ő meg fog mosni, meg fog szentelni, és válaszol neked. Ez egy ígéret.

Ugyanakkor minden hívő számára mondanám a következőt. Néhány ember így megy Őhozzá: „Jézushoz akarok menni, mert mennyei életbiztosításra van szükségem. Amikor meghalok, akkor majd szükségem lesz Rá. Akkor majd akarni fogom.” Figyeljünk azonban, akik mindennapi közösségre vágyunk Istennel! Ő is néz ránk, Ő is keres minket. Ézs 30:18 Isten vár, hogy kegyelmes lehessen.

Tudod, hogyan gondolkozhatunk? Csináltad-e ezt, amikor gyerek voltál? Légy volt a konyhában, fogtál egy légycsapót, és vártál, hogy leszálljon. Mert akkor lecsaptad. Mi is gondolkodhatunk így: Istennek van egy isteni légycsapója, és szólít: Gyere hozzám!, és amikor leszállsz, lecsap, és azt mondja: Úgy örülök, hogy idejöttél! Isten várt rád. 🙂 Igazából Ézs 30:18-ban ennek az ellenkezőjéről olvasunk. Isten arra vár, hogy kegyelmes lehessen. Nem arra vár, hogy agyonüssön, hanem arra vár, hogy kegyelmet gyakorolhasson. Erről beszél a Biblia mindenhol. Itt egy jó példa:

Luk 15:20 Felkerekedett, és elment apjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az apja, és megesett a szíve rajta. Odafutott, nyakába borult, és megcsókolta.

Az apja már messziről látta, és futott. Irgalmat adott neki, és szerette őt, szeretettel fogadta. Ennyi! Ez az Atya szíve. Az apa megcsókolta, és lakomát rendezett neki. Ebben szeretnélek bátorítani. Legyen személyes felsőszobád. Ján 13-ban arról beszél, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábát. Legyen személyes felsőszobád, ahol Jézus újra és újra megmoshatja a lábad. Legyen meg ez az életedben!

Amikor megtértem, valaki adott nekem egy nagyszerű tanácsot. Azt mondta, hogy a bűnvallás legyen része a mindennapi imádkozásomnak. Úgyhogy minden este, amikor imádkoztam, Istenhez mentem, és azt mondtam: „Istenem, bocsáss meg nekem! Ezt tettem, azt mondtam… Bárcsak ne tettem volna! Bárcsak ne tettem volna! Kérlek, bocsáss meg, és vezess új úton.” Ez segített. Segített az Istennel való kapcsolatomban, segített újra és újra rádöbbenni arra a távolságra, és ez helyreállított a gondolkodásomban. A megfelelő helyre tett a gondolkodásomban. Ez nagyszerű hely!

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Látod ezt a gondolatot? Közösségünk van egymással. Ezért voltam olyan boldog, hogy a dicsőítés a szentségről szólt ma. Mert annyira éreztem ezt az üzenetet, és a világosságban akarok járni ezzel! A világosságban akarok járni. Ez a vágyam.

Tudod, mi történik? Amikor keresem Istent, és a testvérem is keresi, akkor van egy egyedi dolog köztünk. Mert lehetnénk rendesek egymáshoz, lehetnénk kedvesek egymáshoz, lehetnénk türelmesek egymással, lehetünk okosak együtt, mert mindketten okosak vagyunk, de lehet, hogy az csupán ennyi, és nincs benne más. Mert nem a világosságban járunk. Amikor viszont a világosságban járok, akkor olyan közösségünk van egymással, ami páratlan. Ez a szentek közössége, közösség Istennel.

Ez az egyik ok, amiért szükség van bűnvallásra az életemben. Mert én szeretnék ebben a közösségben élni, és ez gyönyörű. Mert amikor rájövök, hogy szükségem van arra, hogy meg legyek mosva a közösség kedvéért Istennel és a testvéremmel, ha ismerem azt a biztosítékot, amit Krisztus vére nekem adott, akkor tudod, mi történik? Ez valóban gyönyörű! Dániel és Nehémiás könyvében ott van, olvasd el magad.

Dán 9:4-6 Dániel imádkozik, és azt mondja: „Uram, vétkeztünk. Nem hallgattunk a prófétákra. Ezt a bűnt is elkövettük, és azt is…” Tudod, mit? Igazából valószínűleg Dániel volt az, aki ezeket a bűnöket nem követte el a nemzetében. Őszintén szólva, valószínűleg ő sosem tette azokat. Tudod, mit tett? Magára vette, mert ismerte Isten megbocsátását, és szerette a népét. Úgyhogy imádkozott a népéért, és azonosult a népével.

Könnyű valakiért így imádkozni: „Uram, Istenem! Köszönöm, hogy én olyan közel vagyok Hozzád, sokkal közelebb, mint az a másik. Kérlek, segíts ennek a szegény szerencsétlennek! Uram, csak kérlek, csinálj valamit az életében! Úgy értem, ő csak összevisszaság, és ismerem ezt a jajveszékelést, hogy imádkozzanak érte, de… Te is mondtad, hogy imádkozzak érte, úgyhogy megteszem. Tudod, hogy ki a Te hű szolgád! Az én nevemben, ámen.” Olyan könnyű ezt tenni! Butaság és haszontalan és értéktelen. Kijöhetek az imából anélkül, hogy találkoznék Istennel.

A másik kicsit kényelmetlen: „Isten olyan szent, és én nem vagyok az! Ez rossz! Mit csinálok itt?” Ez a jó fajta, az alázat helye. Dániel ismerte ezt, úgyhogy imádkozhatott a népéért nagy szeretettel. Könnyen tehette volna, hogy mutogat: „Uram, ismered a népemet. Vétkeztek, és nem hallgattak a prófétákra. Tévedtek, nem áldoztak, hazudtak Neked. Bálványaik voltak. Én nem vagyok ilyen, de ők azok. Mennyire rossz! Uram, kérlek, segíts rajtuk!” Nem ezt tette, hanem magára vette a bűnöket.

Figyelj! Ez gyönyörű az életünkben hívőkként. Mindig van lehetőségünk. Mindig van lehetőségünk arra, hogy másokat hibáztassunk, és mindig megvan a lehetőségünk arra is, hogy magunkra vegyük a bűnöket, és ezzel együtt menjünk Istenhez szeretettel. A szeretet elveszi a bűnt. A szeretet magára veszi a bűnt. Ez történt a kereszten is. Még ha én személyesen nem is tettem meg azokat.

Néha a hívők nem motiváltak arra, hogy közösségben legyenek a gyülekezetben, nem motiváltak arra, hogy szolgáljanak. Az egyik ok az lehet, ha valakinek túl kicsi a szíve. Lehet a szívem annyira kicsi, hogy csak magam férek bele egyedül. A testvéremnek szüksége van szolgálatra, és Isten megmutatja nekem, látom, hogy szüksége van, és szolgálhatok felé, de ránézek a saját szívemre: „Uram, az én szívem már tele van. A testvéremnek már nincs ott helye. Az én szívem telve van magammal. Úgyhogy nem fogok szolgálni.” Mint ahogy a gyerekeknek szüksége van szolgálatra a vasárnapi iskolában, de: „Az én szívem már tele van. Bocs, Uram. Sajnálom! Az enyém 100%-ig tele van.”

Én viszont hiszem, hogy van egy mód, ahogy megnövekedhet a szívem anélkül, hogy bármiféle szívproblémám lenne. Az egyik mód, hogy imádkozom másokért, vagy magamra veszem mások bűnét, ahogy látom a problémát. Olyan könnyen mondhatnám: „Ez a te problémád! Annyira örülök, hogy nem az enyém! Végre egy probléma, ami nem az enyém!” Annyira könnyű lenne ezt mondani!

Viszont azt is mondhatom: „Mintha az enyém lenne! Uram, segíts a testvéremnek, mert szükségem van rá. A közösségünk értékes. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a szórakozás kedvéért mutattad meg, hogy jót nevessek rajta: Milyen ostoba, hogy ebben a bűnben van! Hanem azért mutattad meg ezt a bajt, hogy imádkozzak érte.”

Ha azt tapasztalod, hogy a szíved túl kicsi, akkor lehet, hogy itt az ideje növeszteni az ima által. Lehet, hogy emberek rosszat tettek nekem, tettek valamit ellenem. Tudod, mi történik mégis? Ahogy a szívem növekszik, a világom is növekszik, és lesz közösségem a szentekkel.

Ámen.

Kategória: Egyéb