Gyülekezet – a romolhatatlan a romlás közepén

2016 április 17. vasárnap  16:00

Tegnap Miskolcon adta Isten ezt az üzenetet, és a szívemen van, hogy megosszam itt is.

2Kor 2:11 hogy be ne csapjon minket a Sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.

4Móz 22-ban két személyt látunk, Bálámot, a prófétát és Bálákot, a királyt. Ez a történet nagyszerű, mert megmutat nekünk valamit, ami természetileg elképzelhetetlen. Ez mindjárt az elején nyilvánvalóvá válik.

4Móz 22:37 Bálák azt mondta Bálámnak: Hát nem küldözgettem-e érted, hogy hívjanak téged? Miért nem jöttél hozzám? Hát talán nem tudlak megjutalmazni?

Az első, amit látunk, hogy a király nagyon gazdag és hatalmas. Pénz és hatalom – ez az első, amit látunk a történetben. A király elküldött a prófétáért, hogy jöjjön és végezzen el neki egy munkát, amiért jól megfizeti, és amiért megtiszteli őt, mert neki van hatalma megtisztelni őt. Isten azonban szól a prófétához, úgyhogy a próféta így felel:

4Móz 22:18 Bálám pedig így felelt Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, hogy bármit is tegyek, akár kicsit, akár nagyot.

Eddig jól hangzik, de figyelj, hogy mit mond utána:

4Móz 22:19 Mégis, kérlek, maradjatok itt ti is ma éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az ÚR nekem.

„Épp az előbb mondtad, hogy nem számít, mit adna a király, nem mennél el. Akkor miért maradjanak itt?” A válasz az, hogy a próféta kapzsi volt. Azon tűnődünk, hogy hívő volt-e valójában. Nem úgy tűnik, de kapzsi volt. A kapzsisága miatt hajlandó volt a kompromisszumra. Ezeket látjuk itt: pénz, hatalom, kapzsiság és hajlandóság a kompromisszumra. Ez nagyon rossz indulás.

Mit kér a király a prófétától? Azt, hogy jöjjön el, nézzen rá Izraelre, és átkozza meg őket. Mert hittek abban, hogy a szellemi dolgoknak van jelentőségük, hogy egy átoknak súlya van. „Ha Isten nevében mondasz átkot rájuk, annak jelentősége van, ugyanúgy, ahogy az áldásnak is.” Úgyhogy ez volt a várakozásuk, hogy eljön a próféta, és Istentől gonoszat fog mondani Izraelre. Ez lett volna a munka, amiért megkaphatta volna a sok pénzt. Igazából azt már itt tudhatjuk, hogy ebből semmi jó nem fog kijönni. Úgy értem, ha valami ezzel a négy dologgal – kapzsiság, hatalom, pénz, kompromisszum – indul, akkor nyilvánvaló, hogy ebből nem jöhet ki semmi, ami jó, tiszta. Úgy értem, hogy mindenkinek mocskos szándékai vannak a történetben.

4Móz 23:1-6 Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. … Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott. Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az ÚR, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. … Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere.

Azt jelenti ez a kép – hét oltár, hét áldozat, a hét a teljesség száma –, hogy ez teljes áldozat, úgymond tökéletes áldozat. „Ha tetszhet valami Istennek, akkor ez tetszeni fog Neki. Ha valami megfelel Neki, akkor ez megfelel Neki. Így biztos elérjük a célunkat.” Itt van minden főember, herceg, itt a király, nagyon erőteljes összejövetel, rengeteg hatalom van jelen. Tényleg minden tökéletes egy értelemben. Tökéletes áldozat, tökéletesen képviselve van az ország, és elhozták az erre a munkára tökéletes prófétát, aki eléggé akarja a pénzt. Mi történik?

4Móz 23:7-8 És elkezdte példabeszédét, és azt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, kárhoztasd Izráelt. Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és miért szidalmazzam azt, akit az ÚR nem szidalmaz?

Ez egy nagyon fontos gondolat. Izraelt nem lehetett megátkozni Istenen keresztül. Ha valaki megátkozta, akkor nem Istentől beszélt. Mert Izrael Isten népe volt. Úgyhogy éppen visszafordult az, amit a király szeretett volna látni. Ezt mondja is:

4Móz 23:11 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket!

Róm 8:36-37-ben látjuk ezt a mi életünkre nézve. Azt mondja Pál:

Róm 8:36 Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket.

Ez az üldözésről beszél. Nekünk itt ma könnyű kereszténynek lenni. Nekünk itt ma könnyű! Kitehetjük a halacskát az autóra, és attól még nem raknak ki a munkahelyünkről. Nem zárnak börtönbe, ha itt találnak az istentiszteleten. Nem fejeznek le azért, mert tegnap megtért velem valaki az utcán. Nekünk most itt könnyű. Lehet, hogy nem lesz mindig az, de ma az, és nagyszerű igazán. Nagyon hálásak vagyunk ezért, és imádkozunk, hogy így is maradjon. Ám ahogy Pál elmondja ezt, azt várnánk, hogy ez a logikus következtetése: „Nem éri meg annyira kereszténynek lenni! Nem olyan nagyon jó, mint gondoltam volna!”

A következő vers azt mondja: „Azonban… Szemben azzal a következtetéssel, amit levonnál az előző versből… Még akkor is, ha igaz, hogy Sátán ellenünk van… Még akkor is, ha igaz, hogy a régi bűnös természet nem akar Isten után menni… Még akkor is, ha igaz, hogy a világ nem barátja a hitünknek…” Még akkor is!

Róm 8:37-39 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

Ez a csoda az életünkben. Azt mondanám: „Mit mondtál? Mi volt az első négy szó? Kapzsiság, hatalom, pénz, kompromisszumkészség – ebből semmi jó nem jöhet ki!” Ugyanígy az életünkben van nagyon sok ellenállás. Van nagyon sok kihívás, kétely, kérdés, támadás, hitetlenség, nehéz napok, érzelmek, hamis barátok, valaki piszkálódik a gyülekezetben, és rögtön ott a kérdés: Tényleg akarok én menni ebbe az irányba?

Van valami, amit meg kell látnunk 4Móz 23-ban. Azt, hogy a király szándékának éppen az ellenkezője történik. Éppen az ellentéte lett annak, amit Bálák szeretett volna látni. Bálám megáldotta Izraelt, nem pedig megátkozta. Ez történik. Sátánnak van egy szándéka ellened, és éppen az ellenkezője történik. Isten megáld bennünket, Isten valahogyan vezet minket, Isten tanít minket, Isten közelebb lesz hozzánk a próbán keresztül, nem pedig távolabb. Istent jobban megismerjük a szenvedésünkben, nem pedig elfordulunk Tőle.

Erről beszélünk, hogy Isten végzi az Ő munkáját. Én nem számítanék arra, hogy Bálám és Bálák üzletéből áldás jönne Izraelnek. Az a négy dolog nem arra mutat, annak nem lehet jó eredménye. Az eredménye mégis az, hogy a próféta megáldja Izraelt, mert ez Isten munkája, és nem mehet másként. Isten nem fogja megátkozni az Ő munkáját.

Aztán a király megértett valamit, ami fontos:

4Móz 23:13 Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt.

Azt mondja a király a prófétának: „Figyelj! Itt az egész nép. Megértem, hogy nem tudod mindet megátkozni. Azért, mert benne van ez az ember, és ő szent. Ám ha elfordítalak, és csak a többieket látod, akkor őket talán meg tudod átkozni, nem? Átkozd meg őket, legalább azt a részt!” Felismer valamit, ami fontos: „Lehet, hogy Izraelben van áldás. Lehet, hogy Istennek van ott egy embere, vagy több. Lehet, hogy a próféta azért nem tudja megátkozni Izrael népét, mert nem tudja azokat embereket megátkozni. Csináljuk másként! Nézzük csak a másik részt!” Mi az eredmény? Ugyanaz.

4Móz 23:19 Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?

A próféta azt mondja: Isten nem változtatja meg a véleményét. „Nézz körül, és gondold át! Ki jobb hívő nálad, és ki rosszabb hívő nálad?” Ne! Ezt mégse csináld! Tudod, miért? Mert ez éppen erről szól, hogy nincs ilyen. Az egészet nem lehet megátkozni, mert ez Isten munkája. Az egésze! Tökéletes volt Izrael? Hát, nem annyira! Bemehettek volna az Ígéret földjére, és nem mentek be, bízhattak volna az Úrban, de ahelyett nyavalyogtak és zúgolódtak. Megelégedhettek volna azzal, amit Isten adott nekik enni, inni, de ahelyett ők mást akartak. Nem voltak tökéletesek, de Isten népe voltak. Isten munkája.

Ugyanígy van a gyülekezet. Nem vagyunk tökéletesek, valóban, de Isten munkája zajlik az életünkben személyesen, és közöttünk is. Ez nagyobb. Olyan könnyű látni azt a kapzsiságot, azt a hatalmat, azt a pénzt, azt a kompromisszumot… mindazt, ami rossz a képben, és azt mondani: Ebből semmi jó nem jöhet ki!

Az istentisztelet előtt volt találkozónk azokkal, akik a húsvéti színjátékokban részt vettek. Mondták azt, amit mindig mondanak minden színdarabbal kapcsolatban, hogy megvan az a pillanat, amikor mindenki azt mondja: Nem, nem kéne ezt csinálni! Ez rendszerint néhány perccel az előadás előtt van. Valóban! Ha nem tudod, milyen hitben járni, gyere, és legyél benne egy ilyenben. Élvezni fogod. 🙂 Úgy, ahogy a hullámvasutat élvezi az ember.

Lehetünk ilyenek, hogy látjuk a bajt, a problémát, azt, hogy minden össze van borulva, megszámoljuk a gondokat, és meghozzuk a végítéletünket: Ebből nem jöhet ki semmi jó! Aztán kiszállok belőle, és elmegyek, és elhalasztok valamit, ami fontos. Amikor olvasom a 22. fejezetet, akkor szinte arra kísért, hogy hagyjam abba az olvasást. Ha hatalomról, pénzről, korrupcióról és kompromisszumról akarok olvasni, azt megtehetem bármelyik hírportálon az interneten, mind ezzel van tele. Minek olvassak erről a Bibliában?

Viszont aztán ott van a 23. fejezet, amit nem találok a hírportálokon, hogy áldás van belőle, és Isten munkája zajlik, és Isten munkáját nem lehet bemocskolni. Igazán nem lehet! Ha fogsz egy aranyrudat, és beledobod a moslékos vödörbe, milyen lesz? Moslékos. Mondanád-e: „Mivel moslékos, nem kell!”? Ha ilyen jól állsz, akkor kezdj el tizedet adni, és kijavítjuk az épület minden problémáját. 🙂 Miért akarnám mégis azt az aranytömböt? Azért, mert arany, és az, ami rákenődött, nem változtatott rajta. Ugyanilyen Isten munkája. Nem tökéletes a környezet, rákenődik sok minden, de attól még tökéletes, attól még Isten munkája.

1Pét 1:19-ben azt olvassuk: Ti romolhatatlan magból születtetek újjá. Isten Igéje romolhatatlan mag. A Szent Szellem jelenléte bennünk romolhatatlan. Az új ember nem romlik meg, hanem megújul, és elváltozik Krisztus képére. Ami azt jelenti, hogy összemaszatolhatom a bukásaimmal, az ostobaságaimmal, a rossz döntéseimmel – nyilván nem ez a célom –, de ha meg is teszem, az nem változtat a minőségén. Még mindig kívánatos, még mindig szeretném, ha meglenne. Mert nem lehet tönkretenni, nem lehet beszennyezni.

4Móz 23:25 Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt.

„Legalább akkor ne áldd meg őket, ha nem tudod megátkozni!”

4Móz 23:26 Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az ÚR mond nekem, azt teszem?

Isten nem tudja nem áldani Izraelt. Ugyanígy van velünk is. Isten nem tud mást mondani nekünk. Ezt fontos hallanunk, ezt fontos tudnunk, fontos találkoznunk ezzel. Ezért van szükségem a gyülekezetre, a közösségre. Ezért van szükségem a szolgálatra. Ezért van szükségem a Bibliámra, az imáimra. Mert hallanom kell, hogy Isten ezt mondja nekem.

Ha hívő vagy, a következő vers neked szól. A vers eleje intés.

1Pét 3:9 Ne fizessetek gonosszal a gonoszért vagy szidalommal a szidalomért – jelen esetben azt jelenti: átokkal az átokért –, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

Na, ez az! Isten áldást készített neked és nekem. Most nem a lottó ötösről beszélek, hanem nagyobbról, a mennyről, a Vele való közösségről, az új életről. Isten áldást készített nekünk. Mi arra lettünk elhívva, hogy áldást örököljünk. Ez az életünk, hogy áldást öröklünk. Hogyan ne áldana Isten minket, hiszen mi az áldás örökösei vagyunk! Ezért mondja a vers: Ne átkozzatok! Ezért nem káromkodunk, ezért nem átkozódunk, mert mi áldást kaptunk. Az én eszközeim között nincs ott az átok.

Lehet, hogy ez nem tetszik annyira, lehet, hogy szereted azt az életet, azt a gondolkodást, én azonban bátorítalak, hogy olvasd el ezt a verset magad. Tanuld. Kérdezd meg Istentől, hogy mit jelent az életedre, imádkozz felőle! Ragadd meg, ha nem érted még! Megváltoztathatja az életed. Az az egy vers annyi mindent átformálhat!

Szóval ezt látjuk, és itt már Bálám, a próféta is látja. Amikor Bálám látta, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt – ezt tudhatta volna korábban is, 4Móz 22:12-ben Isten megmondta neki előre, hogy ez így fog történni –, akkor azt mondta:

4Móz 24:5 Mily szépek a sátraid, ó, Jákób, hajlékaid, ó, Izráel!

Megáldja őket megint. Tökéletes Izrael? Tökéletes Jákób? Tökéletes vagy te? Zsolt 103:12 Amilyen távol van kelet a nyugattól, olyan messze vetette el Isten a bűneidet tőled. Mik 7:19 A tenger mélyére, a feledésbe dobta a bűneidet, és nem lehet kinyomozni. Ez Jézusban a miénk. Ha nem vagy hívő Őbenne, akkor szükséged van erre! Újjá kell születned, ismerd meg Jézust, hogy te is ide tartozz, hogy te is áldást örökölj.

Ha hívő vagy, tudd, hogy ez az örökségünk. Sátán mindig helyezkedik, mindig próbálkozik más és más oldalról, más és más emberen keresztül, más és más eszközökkel. Mi történt a gyülekezet életének első háromszáz évében? Üldözés üldözést követett, ott pusztították, irtották a keresztényeket, ahol csak lehetett, de a kereszténység csak terjedt. Miért? Mert Isten munkája volt, és nem lehetett elpusztítani.

1Ján 5:18-ban azt mondja: A hívőt a gonosz nem érinti. A fordításban van egy apróság, ami félreérthető. Kétféle érintés van. Az egyik fajta érintés alig észrevehető, a másik igencsak jól látható és érezhető. 1Ján 5:18-ban a másodikról beszél, arról a fajtáról, ami benyúl és kárt tesz. A gonosz nem ragadhat meg minket. Hiszem, hogy ez az üzenet, amit Isten mondani akar nekünk igazán.

Isten munkája sokkal tisztább, mint hinnénk, de én döntöm el, hogy hova tekintek. Mert ha abbahagyom az olvasást a 22. fejezetnél – ami érthető lenne, mert feltételezem, hogy csak problémás lehet, ez logikusnak tűnik –, akkor elmulasztom az áldást, amit a 23-24. fejezetekben olvashatnék. Figyelj azonban, Isten áldásra hívott el minket, és Sátán nem tudja ezt megváltoztatni, nem tudja elpusztítani. P. Brian az üzenetet követő beszélgetésben említ majd néhány esetet a történelmünkből, ami illusztrálja ezt.

4Móz 24:10-től Bálák és Bálám visszatérnek arra a szintre, ahova valók. A király azt mondja a prófétának: „Mi csináltál? Nem látsz egy garast se! Jól teszed, ha elmenekülsz, mert nekem van hatalmam! Vigyázz magadra!” A próféta pedig elmondja a királynak, hogy hogyan teheti tönkre mégis Izraelt. Mert nagy kompromisszumra való hajlandósága van az embernek. Nem tudta megátkozni őket, de képes volt arra, hogy elmondja a királynak, hogyan lehet megfertőzni ezt az egészet. Mi történt? Ők visszamentek arra a szintre, ahova valók. A mi szintünk azonban egy másik szint.

A gyülekezetben hogyan gondolkodunk a szívünkben? Amikor azt mondod: Ah, a gyülekezet áldott!; ugyanakkor mondod-e: „Ez az ember problémás!”? Az egész Újszövetség, a páli levelek végig beszél erről a gyülekezeteknek: „Ez Isten munkája. Én szeretem Isten munkáját köztetek. Én tisztelem Isten munkáját köztetek. Én áldom Isten munkáját köztetek. Ha lehet, ti ne átkozzátok.”

Gyülekezet! Vedd észre, hogy van valami gyönyörű, ami zajlik. Van valami tiszta, ami zajlik. Van valami szent, ami zajlik, és ez Isten munkája. Semmi nem fogja bemocskolni igazán. Nem fogja megváltoztatni a minőségét. Lehet, hogy rá van kenve valami mocsok, de a minősége nem változik meg, és ismerd ezt fel, lásd ezt meg, értékeld, ragadd meg. Ez nagyszerű a közösségünkben, hogy mi áldhatjuk egymást, másokat a szavainkkal, a szeretetünkkel, a cselekedeteinkkel, az imáinkkal, mert erre lettünk elhívva. Mi áldásra lettünk elhívva.

Péter ezt mondja ott 1Pét 3:9-ben: Ne felelj átokkal az átokra! Miért? Azért, mert neked nincs átkod, amit visszaadhatnál. Te áldásra lettél elhívva. Neked nincs átkod, hogy visszaadd. Tényleg ez az elhívásunk. Ahogy az egyik testvér mondta Miskolcon tegnap, Róm 12:21 Jóval győzzétek meg a gonoszt! Erre vagyunk elhívva. Ámen.

Kategória: Egyéb