Ismered Isten igazi válaszait az életre?

2016 február 10. szerda  18:30

Én az elveszettség buddhista oldaláról érkeztem. Úgy is lehetne mondani, hogy buddhista ízesítésű hitetlen voltam. 🙂 Néha elmondom nektek, hogy Buddhának annyira igaz volt. Azt mondta: Felelősséged van az életed problémáiért.; és ebben igaza volt. Azt is felismerte, hogy a probléma nem dolgokról szól az életedben, nem emberekről szólnak a problémáid, hanem a probléma az élettel van.

Aztán Buddha mégis nagyon nagyot tévedett, merthogy a válasz erre a problémára nem az, hogy tagadd meg az életed, hanem Jézus sokkal-sokkal jobbat mondott nekünk. Azt mondta nekünk: „Cseréld le az életed másikra! Cseréld le az életed! Nem azt mondom, hogy tagadd meg az életed, hanem azt, hogy válaszd az Én életem.” Igazán ezért vagyunk itt, hogy ebben a világban éljünk, de másik világért éljünk; hogy ebben az életben éljünk, éljük az életünket, de az Ő életét válasszuk.

Válasszuk az Ő életét! Úgyhogy a Szent Szellem ezért van velünk. Azért van velünk, hogy mi hívők mindig választhassuk Krisztusnak az életét. Lehetett volna, hogy azt mondom: Jézus, hiszek Benned!; és abban a pillanatban a mennyben vagyok. Nekem jobban tetszett volna ez a terv, de ez az én tervem. Ő viszont azért hagyott itt minket, hogy tanuljunk az Ő országáért élni, miközben ebben a világban élünk.

Buddhának a tanításai azért maradtak fenn, mert olyan témákra válaszolt, amikre mindenki gondol ebben a világban. „Valami baj van ezzel az élettel. Nem lehet az élet csak ennyi. Kell, hogy legyen még más is! Elegem van ebből!” – ezekre adott válaszokat, de a válaszai rövidek, túl kicsik, korlátozottak. Annyira rövidek, annyira elégtelenek, hogy ha az ő tanítását követed, olyan leszel, mint a kiskutya, amelyik a saját farkát kergeti. Nem lesz igazi válaszod, de nagyon elfoglalt leszel azzal, amit csinálsz. Semmi értelme nem lesz, de nagyon elfoglalt leszel vele.

Ezek a kettősségek igazán a keresztény életünk főbb problémái, fő konfliktusai. Mindannyian küszködünk a régi bűnös természetünk jelenlétével, és azzal, hogy figyelmet kér magának, de közben megvan Krisztus élete, és választhatom azt is. Világos, hogy Isten mit akar, hogy melyiket válasszuk. Róm 8:12-ben azt olvassuk, hogy nem vagyunk adósai a testnek, a régi bűnös természetnek, hogy az által éljünk. Nem tartozom semmivel a régi életemnek, ahogy te sem.

Isten azt mondja neked, hogy nem tartozol semmivel a régi életednek. Semmi figyelmet nem kell adnod annak. Nem kell törődnöd azzal. Ráadásul elmondja azt is Gal 6:7-8-ban, hogy nagyon sok fájdalomtól megkíméled magad, ha nem adsz semmit a régi természetednek. Ha nem vetek a régi bűnös természetemnek, ha nem adok annak időt, nem adok annak energiát, és nem hallgatok a hangjára, akkor például soha nem kell aggódnom a szexuális úton terjedő betegségek felől. Nyilván. Mert egy nő lesz az életemben, és neki is egy valaki lesz az életében, és kész. Nekünk nem kell aggódnunk ilyen betegségek felől.

Ha nem hallgatok a régi bűnös természetemre, ha nem adok annak helyet, akkor nem kell, hogy cipeljem a megoldhatatlan helyzeteknek a terhét sokszor. Nagyon sok mindentől megkímélem magam. Ezért mondja nekem Isten: „Figyelj! Hallgass Rám! Nekem van védelmem számodra. Tessék, csak fogadd el! Állj be alá! Élj ennek a védelme alatt. Nem kell okosabbnak lenned, nem kell bölcsebbnek lenned, nem kell mélyebbnek lenned. Nem kell nagyobbnak lenned, nem kell erősebbnek lenned, mint a régi természeted, mint Sátán, hanem elég csak annyi, hogy hallgatsz Rám. Ilyen egyszerű. Csak járj Velem!”

A másik ilyen küzdelem az életemben az, hogy ebben a világban élek, de arra vagyok elhívva, hogy másik világért éljek. Mát 6:33 keresd először Isten országát és az Ő igazságát. Azt mondja nekünk: „Arra vagy elhívva, hogy másik országot szolgálj, hogy másik országért élj. Annak adj elsőbbséget az életedben!” Miért? Azért, mert Fil 3:20 annak a polgára vagy. Van egy ilyen mondás: Kereszténynek lenni nem mindig biztonságos, a fizetés sem túl jó, de a nyugdíjazás mennyei. Ezt kaptuk. Van másik országunk.

Isten azt mondja nekünk: „Itt élsz, nyilván. Nem kell úgy tenned, mint ha nem ez a világ lenne a lakóhelyed.” Nem arra vagyunk elhívva, hogy elbújjunk. Arra vagyunk elhívva, hogy ebben a világban éljünk, de egy másikért. Kol 1:13 a sötétség királysága mögöttem van, és én most egy másik országnak vagyok a tagja. Krisztus országa, az az én otthonom most. Krisztusnak a királysága, én oda tartozom, az az én helyem.

Persze, küszködöm. Mert a világ körülöttem mindent megtesz azért, hogy ne csak a világban éljek, hanem a világért éljek. Hadd adjak tanácsot, álljunk ellene ennek. 1Kor 7:31 élünk a világgal, de nem visszaélve vele.  Nem uralhatja az életem.

Ha ezért a világért élek, akkor helytelenül bánok vele. Olyan mintha a Bibliámat arra használnám, hogy kárhoztassam vele a testvéremet. Akkor nem helyesen élek a Bibliával. Ugyanígy a világ, ha megengedem, hogy kifojtsa a szívemből Krisztus akaratát, ha megengedem, hogy elvegye tőlem azt, amire Isten elhívott, az elhívásomat, akkor helytelenül élek ezzel a világgal, akkor visszaélek vele. Isten azt mondja nekem: „Ébresztő! Neked van egy elhívásod. Neked van mennyei otthonod. Neked van egy másik országod. Neked van egy másik életed. Te arra vagy elhívva. Te abba vagy elhívva.”

Azért 1Tim 6:17-ben azt mondja Timóteusnak: Intsed azokat, akik gazdagok ebben a világban, hogy ne büszkélkedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben bízzanak, Aki mindeneket gazdagon ad nekünk arra, hogy élvezzük azokat, azért, hogy 1Tim 6:18 cselekedjenek jót, hogy gazdagok legyenek jó cselekedetekben. Készek az adakozásra, hajlandóak arra, hogy adjanak.

Ez a különbség, hogy ha gazdag valaki, Isten azt mondja: Legyél gazdag abban, hogy áldasz. Mind gazdagok vagyunk valamiben. Lehet, hogy dolgozol, van pénzed, és tudsz adni. Lehet, hogy nem dolgozol – nem jó hír –, de gazdag vagy időben, és adhatsz időt az Igének, a testvérednek, az imának, a szolgálatnak. Erről beszélünk, hogy ez másik élet.

Szóval, ellenállok annak, hogy a világ leuraljon, aztán még egy vers. Luk 16:9-ben azt olvassuk, hogy használjuk ezt a világot arra, hogy vásároljunk örökkévaló dolgokat. Örökkévaló dolgokat, embereket, jutalmakat. Megvásárolni az igazságot, megvásárolni a meghittséget az Istennel. Megfizetni az árát annak, hogy közel legyek Hozzá, hogy halljak Tőle, hogy érzékeny legyek Őrá, hogy az igazság gazdagon lakozzon a szívemben. Használom ezt az életet, Luk 16:9.

Használom a pénzt, az időt, a kapcsolataimat, mindent arra, hogy legyen, ami örökkévaló. Erre akarlak bátorítani, hogy élj hit által, adj hit által, hozz döntéseket hit által. Ez az, amiért itt vagyunk, hogy megtanuljuk követni Őt egy kihívó helyzetben. Ez az, amiért itt vagyunk, hogy örömöt találjunk, miközben körbe vagyunk véve Sátán munkájával. Ezért vagyunk itt, hogy győzelmet találjunk, miközben megrabolna a gyengeségünk; hogy megtaláljuk és ragaszkodjunk az örökkévaló igazsághoz, miközben csatározunk hazugságokkal; hogy megtaláljuk a közösséget és a barátságot a Szent Szellem által, miközben folyton meg kell bocsátanunk, és nekünk is folyton meg kell bocsátania másoknak. Azért vagyunk itt, hogy az Urat találjuk mindenben.

Olyan könnyű a dolgokban okot találni a keserűségre. Olyan könnyű megtalálni az okot a keserűségre az életben, a helyzetekben, a kapcsolatokban, a munkahelyeken, a gyülekezetben. Olyan könnyű megtalálni az okot a sértődésre. Olyan könnyű megtalálni az okot arra, hogy feladjuk, nem? Olyan könnyű megtalálni! Ugyanilyen könnyű megtalálni Jézust, de tanulnom kell, dolgoznom kell rajta.

Azon is sokat dolgoztam, hogy negatív legyek. A kultúrám tanította ezt nekem. A barátaim, némely rokonom tanította ezt nekem. Hosszú ideig tartott, de megtanultam. Jó lettem benne, kitűnően csinálom. Bárkit meg tudok verni cinizmusban. Ugyanígy tanulnom kell, és tanulhatom megtalálni Krisztust a testvéremben, egy üzenetben, egy bizonyságban, egy helyzetben a társadalmunkban, egy problémában. Megtalálni Krisztust – ezért vagyunk itt.

Róm 8:26 Ugyanakkor a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Mit mond ez nekünk? Az egyik dolog, amit mond, hogy még azt sem tudjuk jól, hogy mire van szükségünk. Még csak azt sem tudjuk jól, hogy mire kéne vágynunk. Hadd mondjak példát. Én azt kívánom, hogy csak hagyjanak már békén engem, miközben valójában Krisztus békességére van szükségem, Ján 14:27. Nem arra van szükségem, hogy békén hagyjanak, hanem arra van szükségem, hogy olyan békességem legyen, amivel el tudok bánni azzal, ha piszkálnak.

Úgy vagyunk ezzel: „Csak kicsit több pénzre vágyom, amit költhetnék! Csak lenne pénzem még egy cipőre, még egy táskára, – a férfinak – még egy kütyüre!” Valójában arra a biztonságra van szükségem, arra kéne vágynom, amit az Atya adhat nekem, Ján 10:29. „Én arra vágyom, bárcsak ne lennék ilyen magányos! Bárcsak kicsit kevésbé lennék magányos!” Valójában Fil 2:1 nekem a Szent Szellemben való közösségre van szükségem. Még csak azt sem találjuk sokszor, hogy mire van szükségünk. Sokszor nem találom, hogy mire kéne vágynom.

Mit mondtunk eddig? Sok hamis válasz létezik. Sok válasz van, ami túl korlátozott. Ézs 28:20 próbáltál már túl rövid ágyon aludni? Olyan rövid volt az ágy, hogy lelógott a lábad – volt már ilyen? Emlékszem, itt voltak a srácok az NBA-ből játszani. Próbáltuk valahol elszállásolni őket, de mindegyik lelógott az ágyról, úgyhogy máshova kellett vinni őket. Azt mondja még az a vers: Amikor a takaró túl kicsi. Voltál már úgy éjszaka? Hideg van, és van egy zsebkendőd. Szörnyű! Főleg, ha fázós vagy. Ilyenek azok a válaszok, amik túl korlátozottak az életünkre. Sok ilyen válasz létezik.

Figyelj, még keresztényként is beleakadhatunk ezeknek a csapdájába. Lehet, ezeket a válaszokat veszem alapul, és azt hiszem, hogy így kell élni az életem. Aztán egyszercsak cserben hagy, amikor jön a nehézség, akkor kiderül, hogy nem takar be engem az a válasz. „Pedig én azt hittem, hogy ez jó válasz az életre, a problémáimra, az irányomra, a kapcsolataimra!” Nem elég!

Az egyik próbája, az egyetlen mód, ahogy tudhatom, hogy a válaszaim megfelelőek-e, az az, hogy a régi bűnös természetből jönnek-e, hogy rólam szólnak-e, hogy a világ rendszeréből jönnek-e; vagy Isten országáról szólnak, és az Ő akaratából. Ha Tőle vannak a válaszaim, az gyönyörű gyümölcsöt terem.

Hadd segítsek, hogy a válaszainkat hogyan lehet megvizsgálni! Néha beszélünk a betakarásokról. Ez azt jelenti, hogy Isten adott nekünk bizonyos dolgokat, amik megvédenek bennünket. Egy ilyen dolog például a Bibliám, az megvéd engem. Ha azt követem, ha annak alávetem maga, akkor megvédi az életem, és építi az életem. Ez egyfajta védelem. Úgy mondjuk, hogy betakarás. Betakar engem, megállhatok alatta, rendben vagyok. Nagyon sok minden nem ér engem, mert a Bibliának hatalma van, hogy megvédjen engem.

Egy másik ilyen a Krisztus vére. Ez is betakarás az életünkben. Vétkezem, de amikor vétkeztem, és jönne az ítélet, akkor Isten rám néz, és azt mondja: Nem vétkes, ő Krisztus vére alatt van. Alatta van ennek a vérnek, őt nem érheti kárhoztatás, Róm 8:1. Mert Jézus megfizetett a bűneiért. Úgyhogy ez egy betakarás, egy védelem az életemben. Nagyon valós!

Megvannak a válaszaim, és itt a kérdés, ahogy megvizsgálhatom azokat: Be tudok-e állni a válaszaimmal Istennek a betakarásai alá? Van egy válaszom az életre, van egy irányom az életben, van egy bizonyos gondolatom arról, hogy hogyan kéne élni, de be tudok-e állni a betakarás alá, amit Isten adott nekem.

Hadd mondjak egy példát! Gal 5:1 nekem szabadságom van. „Tényleg! Nekem szabadságom van, úgyhogy bámulom a lányokat egyfolytában.” Vagy lányként: Nekem szabadságom van, úgyhogy öltözhetek szabadosan. Ha így élsz, mi történik? Az egyik, ami történik, az az, hogy elveszítesz valószínűleg valamit, ami drága. Elveszíted könnyen a tisztaságod. A kérdésem: Ezzel a gondolkodással be tudsz-e állni a Biblia alá? A válasz az, hogy nem. A Biblia nem fog egyetérteni veled, a Biblia megint téged.

Kétféle módon mehetek a Bibliához. Az egyik az, hogy megyek a Bibliához és egy szinten vagyunk, vagy én vagyok fölötte. Azért fordulok a Bibliához, hogy megtaláljam a verseket, amik alátámasztják az én irányomat. Gal 5:1 Szabad vagyok. „Tudtam én, hogy szabad vagyok! Gyerünk! Meg kell mutatni, mennyire szabad vagyok! Néhány piercing, néhány tetoválás… szabad vagyok!” Ez az egyik mód, hogy így megyek a Bibliához, de akkor nem betakarás az életemben. Akkor visszaélek a Bibliámmal.

Isten azonban arra adta nekem, hogy beálljak alá. 1Thessz 2:13 úgy vegyem, hogy ez Istennek a beszéde, és úgy vegyem, hogy fölöttem van. Ha az Írás azt mondja nekem, hogy keressem az egységet a testvéremmel, akkor azt úgy veszem, hogy Isten beszél hozzám, és vegyem komolyan. Ha az én véleményemet megdorgálja a Biblia, és azt mondja: Nem!; akkor azt felelem: „Rendben, Uram! Beállok ez alá, erre van szükségem. Uram, igazíts ki engem!”

Hogyan jövök a Bibliámhoz? Ilyen módon: „Mondd nekem, amit hallani akarok!”? Tudod, a Bibliában mindenre lehet jó verset találni, tényleg. Tele van jó igazságokkal. „Isten nem a javadat akarja.” – van erről vers, csak keresni kell valamit, amit Sátán mond. „Nincs Isten.” – ez is benne van a Bibliában. Mindenre találhatsz jó verset, de itt a kérés: Hol van a Biblia? Egy szinten van, vagy lejjebb; vagy felettem van a Biblia? Isten betakarásnak adta. Ha betakarás az életemben, akkor megvéd engem nagyon sok problémától, és nem veszítek el értékes dolgokat.

Hasonlóan van ez a lelkipásztorral, az üzenettel. Hasonlóan van ez a gyülekezettel. Vegyük a gyülekezetet! Hogyan vagyok a gyülekezettel? „Gyülekezet! Szolgálj engem! Csináld, amire szükségem van! Gyülekezet, tegyed, amit elvárok tőled! Ez a dolgod.” Vagy Fil 2:3 alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál. Jövök a gyülekezethez, és azt mondom: „Annyira jó együtt lenni! Bátorítsuk egymást, szeressük egymást. Szolgálhatlak téged valahogyan?” Lehet, hogy nem mondom ezeket a szavakat, de ez van a szívemben, és akkor a gyülekezet betakarás lehet az életemben, a gyülekezet akkor védelem lehet az életemben.

Ha azonban a másik módon jövök a gyülekezetemhez, akkor egy idő után azon tűnődöm: „Miért van az, hogy bejövök, és mindenki szanaszét szalad? Olyan érdekes, hogy bárhova megyek, mindig légüres tér van. Vajon miért van ez?” Garantálom neked, ha úgy jössz a gyülekezethez: „Ez az én betakarásom. Szolgálni akarok, különbnek tartom a másikat magamnál – ez a hozzáállásom.”; akkor nem menekülni fognak, hanem élvezik a közösséget. Isten a gyülekezetet betakarásnak adta az életembe.

Ugyanígy a pásztorral. Itt a különbség. Odamegyek a pásztorhoz: „Pásztor, csak azért jöttem, hogy tudd. Elmondom neked, áldj meg engem, mondd azt, hogy rendben van.” Rendben! Ha te azt akarod, hogy azt mondjam, rendben van, teljesen mindegy, hogy mit mondok, úgyis azt fogod hinni, hogy azt mondtam, hogy rendben van. Itt a kérdésem: Akarsz-e többet? Most nem is a tanácsadásra gondolok, hanem például az üzenetre. „Eljövök, és hallgatom az üzenetet, de légy szíves, olyan üzenetet prédikálj, ami állva tart engem! Légy szíves, olyan üzenetet prédikálj, ami simogat, ami megszeretget! Légy szíves, olyan üzenetet prédikálj, ami nem hív ki engem!” 2Pét 1:21 tekintsük úgy, hogy ez Istentől van. Tekintsd úgy: Isten beszél hozzám.

Az amerikai fociban van egy irányító játékos, már majdnem negyven éves. Sikeres, jól néz ki, egy értelemben sztár. Keresztény, és erről bizonyságot tett. Azt is elmondta, hogy nem fekszik le a barátnőjével, amíg meg nem házasodnak. A gúnyolódás, ami körül veszi, elképesztő! Arra gondolok azonban, hogy ő nagyon egyszerűen beáll az igazság alá, és azt mondja: Ez fölöttem van.

A betakarás felettem van, erre van szükségem. Mert ha beállok a betakarás alá – az Ige, a Krisztus vére, a gyülekezet, az üzenet –, akkor az megvédi az életemet. Mellesleg, lehet, hogy csodálatos bizonyságom lesz. Ám ha konokságban élek, ha függetlenségben, irigységben, pletykában, féltékenységben, akkor az nem ért egyet, azzal nem tudok beállni a betakarás alá, hanem a betakarásomat félreteszem, és azt mondom: Úgy használom, ahogy akarom! Ezt csinálom azzal, amit Isten védelemre adott nekem, és aztán nem tud megvédeni.

Szóval, el vagyunk tolva. Nagyon. Rengeteg problémánk van. Az egyik problémánk az, hogy sokszor nem akarjuk igazán a válaszokat. Róm 8:26-ban azt olvassuk, hogy a Szent Szellem segít nekünk a képtelenségünkben. Ez nagyszerű! Isten segíteni akar nekem. Ő be akar vezetni engem a betakarás alá. Ahogy az újévi konferencián is beszéltünk erről – Ha nem hallottad, hallgasd meg, elérhető a weboldalon, érdemes! –, a Szent Szellem be akar vezetni minket a betakarásunk alá. A szelídség csak a betakarás alatt lehetséges. A betakarás nélkül elvadulok.

Miért szükségesek nekem ezek az igazi jó válaszok, amik nem rövidek és nem keskenyek? Azért, mert mindnyájan szembenézünk kihívásokkal, gondokkal, csalódásokkal, kiakadásokkal, tragédiákkal, rettenetes dolgokkal az életben. Nézd meg Jézust! Neki igazi válaszai voltak az életre. Olyanok, amik nem Róla szóltak, hanem az Atyától jöttek. Nem az önzéséből jöttek, nem a függetlenségéből, nem a büszkeségéből, hanem az Atyától jöttek.

Mát 26:31-ben azt mondja a tanítványoknak: Mindnyájan elhagytok Engem! Hogyan mondja? „Akkorát csalódtam bennetek! Meg vagyok döbbenve! Hogy képzelitek? Mindnyájan elhagytok Engem, mekkora szégyen ez!” Nem! Tudta, hogy így lesz, és aztán azt ígéri nekik: Lesz helyreállás, és egy nap újra lesz kapcsolatunk. Mát 26:32-ben már ezt mondja. Van egy ígéret: „Én ott leszek nektek. Én mellettetek állok. Meglesz a lehetőségetek újra.” Mennyire nagyszerű ez!

Amikor ott állt Pilátus előtt, szembe kellett nézni a halállal – Ján 18:37 –, akkor mit mondott? „Könyörülj Rajtam!” Nem! Hanem azt mondja: Erre az órára születtem. Így szembenézett a halállal! Csak így egyszerűen szembenézett a halállal. Ez nem olyan volt, mint amikor egy csatában a katona látja, hogy nincs semmi esélye, és feláldozza magát; hanem Jézus beállt az Atya akarata alá. Ez volt az Ő betakarása.

Ján 5-ben, 6-ban olvasunk erről: Én mindenkor az Atyám akaratát teszem. Alázattal és hittel. És mi történt? Szembe tudott nézni a legnagyobb ellenséggel is. Még a halállal is szembe tudott nézni minden gond nélkül. Ez az egyik nagy bizonyítéka a Szellemben járó hívő életének. Ez az egyik nagy bizonyítéka, hogy baj van az emberiséggel, hogy az emberek nem bírnak szembenézni a halállal.

Képtelenek szembenézni a halállal. Eldugjuk valahova, egy kórházba, szép sírt építünk, nem akarjuk elfogadni. Nem tudunk szembenézni vele. Ha viszont az ember nem tud szembenézni a halállal, az azt jelenti, hogy az ember nem tud szembenézni az élettel sem. Ha ez igaz, akkor igazán még egymással sem tudunk szembenézni. Nem tudunk őszintének lenni, nem tudunk nyíltak lenni, nem tudunk bízni. Ez az emberiség gondja.

Miért? Nincsenek igazi válaszaink. Tudom, hogy kérdezhetsz valamit, amire a válaszom annyira nevetséges, mint egy zsebkendőnyi takaró az északi sarkkörnél. Nevetséges a válasz, úgyhogy nem merek szembenézni veled. Nem merek szembenézni az élettel, de tudom, hogy lesznek problémák, helyzetek, amikre nincs igazi válaszom. Nem merek szembenézni a halállal, mert nincs válaszom rá. Úgyhogy falakat építek, nehogy szembe kelljen néznem. Elbújok az izmaim mögé, a címeim mögé – prof, doktor,… – „Ne szólíts meg, én nagyobb vagyok nálad!”, elbújok a képzettségem mögé, elbújok a számítógépem mögé, elbújok a szenteskedésem mögé, a büszkeségem mögé.

Mennyivel egyszerűbb, amikor azt mondom: „Uram, Te adtál nekem betakarást, én beállok ez alá. Bízom Benned. A Te Igéd, a Te Szellemed, a Te életed, a Te akaratod… ezek nagyobbak nálam. Hiszem, hogy adni fogsz nekem elégséges válaszokat mindenre, amivel csak szembe kell néznem.” Isten nem arra hív minket, hogy bujkáljunk, és várjuk, hogy majd egyszercsak jobb lesz az élet. Hanem arra hív minket, hogy legyenek igazi válaszaink. Figyelj! Teszteljük le a válaszainkat, hogy igaziak-e, Istentől vannak-e. Ha igen, akkor nincs mitől félnünk.

Ámen.

Kategória: Egyéb