Amit érdemes nem látni

2016 január 24. vasárnap  16:00

Mennyire fontos az evangélium! El tudod mondani? Hadd mondjam el, nagyon egyszerű! Csak vegyél két írásrészt. Az egyik:

Ján 3:16-17 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.

Van egy jó hírünk: Sikerült!

Ján 3:18 Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Az emberek azt hiszik, hogy jók, az emberek azt hiszik, hogy nincs hibájuk. Lehet, hogy te is ezt hiszed, és így gondolkodsz Jézus nélkül. Ez utóbbi vers azt mondja, hogy aki nem hisz, az már ítélet alatt van. Mert a világosság eljött, Jézus eljött, és neked van egy döntésed, hogy Őt választod-e vagy a magad útját. Isten azt mondja, hogy egyedül Jézuson keresztül lehet Hozzá jutni.

Lehet, hogy ez neked nem tetszik, lehet, hogy kizárólagosnak tűnik, de például amikor házas vagy, akkor hirtelen nagyon örülsz a kizárólagosságnak. Mert nem tetszik, ha a házastársad megcsal. Úgyhogy ez így működik, van, ahol fontos ez, és itt is.

Tehát az egyik rész az előbbi versek, aztán a fejezet utolsó verse:

Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Ez fontos üzenet, az evangélium. Nem erről fogunk most beszélni, de ez az egyszerű átadása az evangéliumnak. Ezekkel a versekkel egyszerűen bárhol bármikor elmondhatod az evangéliumot.

Jer 17:8 … olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

Ki ez az ember? Melyik ember lesz ilyen? Ki szeretne ilyen lenni? Olyan, mint a víz mellé ültetett fa, a folyóhoz ér a gyökere. Nem számít, ha jön a hőség, nem számít, ha szárazság van, mindig van víz, mindig van napfény, és ezért mindig van gyümölcs. Mindig van élet. Ki ne szeretne ilyen életet? Ki az az ember, aki ilyen lesz?

Jer 17:7 … áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR.

Ezek a versek a forrásról szólnak. Arról, hogy honnan merítek, hova nyújtom a gyökereimet, honnan veszek életet magamnak, honnan veszek motivációt magamnak, honnan veszem a céljaimat, hogyan döntöm el, hogy mi számít az életemben, és mi nem.

Ezek a versek nagyon áldott életet írnak le. Mindnyájan vágyunk erre, mert a szárazság, a próba, a hőség, a kihívás mindenkinek az életében jön. Lehet az egy depressziós időszak, vagy lehet egy munka nélküli időszak, lehet pénzproblémás időszak, vagy lehet egy olyan időszak, ahol gondom vannak a házasságomban. Vagy az a gondom, hogy nincs házasságom. Ezek mindnyájunk életében történnek egyik-másik módon. Ez azt jelenti, hogy mindnyájunknak óriási szükségünk van egy kiapadhatatlan forrásra. Ez az, amit Jézus ígért nekünk. Ez szól hozzánk, bátorít minket valamire. Ez irányba akar állítani bennünket, hogy mit keressünk a szívünkben.

Hadd mondjak egy példát! Ismered-e azt az érzést, amikor a pásztor már beszél néhány perce, és a gondolataid kezdenek elkalandozni? Akkor neked van egy döntésed.

Volt egy istentisztelet, ahol mondtam: Ha már megszámoltad mind a százhatvankét izzót… Szándékosan hibásan mondtad a számot. Szeretném megköszönni annak a kilencven embernek, akik kiigazítottak, és szeretném elmondani, hogy belelestél a csapdámba. 🙂 Ne az izzókat számlálgasd!

Tehát, amikor kezdenék kalandozni, van egy döntésem, hogy merre fordítom az elmémet. Amikor kezdenék elkalandozni, dönthetek úgy, hogy kihúzom magam, odanézek, odafigyelek, megpróbálok kapcsolatot teremteni, megpróbálok együttgondolkodni. Hatalmam van erre. Van hatalmam arra, hogy részt vegyek az üzenetben. Irányíthatom ilyen módon a gondolataimat.

Isten ugyanezt igyekszik csinálni velünk. Azt mondja nekünk: „Figyelj! Szeretném Én megmondani, merre nyújtsd a gyökereidet. Szeretném Én megmondani neked, hogyan csináld ezt.” Ez nekünk egy nagyon fontos gyakorlatról szól.

Ennek a szakasznak a testvérverse az 1. zsoltárban van. Majdnem ugyanígy hangzik. Arról az emberről beszél, aki gyönyörködik Isten gondolataiban.

Zsolt 1:3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz.

Ki ez az ember? Zsolt 1:2 aki az ÚR törvényében gyönyörködik, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Ez a szó, hogy gondolkodik, elmélkedik, olyan szó, amivel kapcsolatban sok a kavarodás.

A régi életemben, a Krisztus előtti életemben, Kr.e. 5-ben elkezdtem jógázni, és Kr.e. 3-ban már buddhista voltam. Ez a két dolog sokszor követi egymást. A jóga és hasonlók sokszor evangelizációs módszerek a keleti vallásoknak. Kezdtem arra menni, és tanultam elmélkedni, meditálni. Ültem egy helyiségben, zümmögtem és mantrákat mondtam, próbáltam kiüríteni az elmémet. Igazából kerestem valamit, de hibás irányban.

Ezek a versek másféle elmélkedésről beszélnek. Arról, amikor az írott Ige a szívemben összekapcsolódik Istennek a Szellemével. Összekapcsol engem Isten Szellemével, és összekapcsol engem Isten gondolataival. Ez az, amit mi elmélkedésnek nevezünk. Nem kiürítés, hanem friss, tiszta dologgal való feltöltés. Ez találkozás Krisztussal, mert Ő Istennek az Igéje. Ján 1-ben olvasunk erről.

Amint az veszem az Igét, és forgatom a szívemben, és elmélkedem, a Szent Szellem összekapcsol engem az Atyának a gondolataival, megismerem Istent, és gazdagodom a hitemben, a meggyőződéseimben, az életemben. Megszabadulhatok dolgoktól, meggyógyulhatok dolgokból az Igén keresztül, Zsolt 107:20. Gazdagom rajta keresztül. Ez az, amit kapok.

Itt azt olvastuk, hogy van egy érdekes hatása, és ez az, hogy nem látja a hőséget, amikor jön. Ez nagyon drága dolog nekünk. Ám, mint minden a hitünkben, könnyen válhat felszínessé. Eljövök az istentiszteletre – ami jó dolog –, de könnyen válhat ez felszínessé. Ahogy köszönök a testvéremnek – Isten áldjon, testvérem! –, az könnyen lehet felszínessé, üressé. Olyanná, aminek nincs mélysége, nincs tartalma.

Ha nincs elmélkedés az Igében, akkor ha járok is bibliaiskolába, az felszínes lesz. Ha nincs elmélkedésem az Igében, akkor lehet, hogy jön a próba, a nehézség, és én azt csak úgy lerázom. A dolog felszínes, úgyhogy előbb-utóbb mégiscsak összetörök. Pedig a megfelelő dolgokat mondtam: „Ó, nem! Én az Úrban bízom. Minden rendben lesz. Isten keresztülvisz rajta. Isten megígérte, biztos rendben lesz!” Aztán mégis belereccsenek a mélység hiánya miatt. Tönkreteszi az életem, mert nem találtam meg a folyóvizet, és az az, amire szükségem lenne.

Arra gondoltam igazán, amikor Jézust elfogták. Elfogták Őt, letartóztatták, koncepciós pert folytattak Ellene. Végigcsinálták, aztán elítélték és ment a keresztre. Mi lehetett Sátánnak a gondolataiban akkor? Az Ellenség gondolatai mik lehettek akkor? Tudjuk, mik azok, hiszen ő gyűlöli, gyűlölte Krisztust. Csak arra vágyott, hogy elpusztíthassa, alig várta, hogy elpusztíthassa.

Mik 7:8 „Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is, fölkelek újra.” Van egy ígéret. Biztos vagyok abban, hogy Krisztus erre gondolt: Ne örülj Én ellenségem, mert ha elbukom is, felállok újra. Nem kérdés, hogy ez megtörténik-e. Mert Ő számított Istenre.

Sátán örvendezik, és úgy tűnik, hogy Krisztus vereséget szenvedett. Elutasították. Nem fogadták el Őt királynak. Megy a keresztre, és meg fog halni. „Pedig mi azt hittük, hogy Ő lesz a Messiás!” – ahogy a tanítványok mondták Emmausba menet, Lukács evangéliuma végén olvassuk. „Azt hittük, hogy Ő lesz a Messiás, és mégsem Ő az!” Jézus tudta, hogy Ő az, és Ő győzni fog.

Figyelj! Ez nagyon fontos. Amikor ment a keresztre, amikor ott volt a kereszten, akkor a kérdésem: A szenvedés, az elutasítás, a támadások sokasága, az, hogy egyedül maradt, az, hogy a tanítványai mind elmenekültek, az, hogy Rajta volt a démoni világ egész nyomása, ez megváltoztatta-e Őt? Mássá tette-e Őt? Más volt-e Jézus azon a ponton, mint azelőtt végig? A válasz az, hogy nem! A támadás, a próba nem tudta megváltoztatni. Ez szélsőséges, ez extrém.

Az, hogy ezen a ponton sem változik meg valaki, az lenyűgöző nekünk. Nekem annyi is elég, hogy valaki csúnyán néz rám. Máris kiborulok, és dühös vagyok. Máris visszavágok. Egy rossz szó, és azonnal meg kell bosszulnom. Valaki nem csinálja azt, amit szerintem csinálnia kéne, máris leszidom. Előtte: „Drága testvérem így… Drága testvérem úgy…” Aztán nem tud valamit megcsinálni, és: Mi a baj veled?! Lehetséges! Megváltoztathat az, ami történik.

Isten azonban ígér nekünk valamit. Amikor Jézus a kereszten volt, ott mondott? „Velem leszel a Paradicsomban.” Luk 23:34-ben: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Jézus nem változott meg, amikor jött a támadás. Miért? „Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.Nem látja a hőséget, amikor jön. Mennyire dicsőséges ez!

Amikor megöregszünk, hatvan felett minden ember fél a haláltól, egyre inkább rettegnek a haláltól. Így kell élnünk? A válasz az, hogy nem. Ha ott van a gyökerem, amely belenyúlik Isten gondolataiba, és a szívem azzal telik meg. Ján 4:14 Krisztusban lakozom, akkor Őbelőle életet merítek. Akkor gyümölcsöt termek még idős koromban is, és nem a halálomon aggódom, hanem valami mással vagyok elfoglalva. Ez a gyönyörű az életünkben.

Csak gondolj P. Brian-re! Itt volt novemberben, eljött szívrohamot kapni. 🙂 Kórházban volt, örültünk, hogy túlélte. Aztán eljött a gyülekezetbe, és az üzenete még mindig nem a szívroham volt és a halálfélelem, hanem az üzenete Jézus Krisztus volt, és az az élet, amiről beszélünk. Ez az, amiről szó van.

Volt az az ember Dél-Karolinában, aki az elmúlt nyáron bement egy keresztény gyülekezetbe bibliatanulmányra. Ott volt egy darabig, aztán elővett egy fegyvert, és lelőtt kilenc drága embert, testvéreinket. Arra gondolok, hogy amikor a gyilkos ott lövöldözött, akkor mire gondolhatott. Biztos vagyok abban, hogy arra gondolt: „Ez a győzelmem pillanata. Ezek a golyók nagyobbak nálatok, erősebbek nálatok.”

Amikor azonban egy hét múlva már letartóztatásban az első meghallgatáskor ott voltak ezeknek a testvéreknek a hívő rokonai, szülők, gyermekek, és volt joguk szólni hozzá, akkor azt mondták neki: „Minden fáj. Annyit elvettél tőlem! Minden részemben fáj ez! Megbocsátok azonban neked.” Itt a kérdés: melyik volt a nagyobb? Melyik győzött? A golyók vagy Krisztus természete? A válasz az, hogy ezeket a testvéreinket nem lehetett megváltoztatni még gyilkolással sem. Úgyhogy nem győzhet.

Ez volt Sátánnak a munkája a kereszten. Megölte Krisztust. Azt megtehette, de nem változtathatta meg Őt. Úgyhogy Krisztus győzött.

Az Ellenség elvehet tőlünk bármit. Mindent akár. Lehetséges. Ha nem hiszed, de akarsz valami ijesztőt olvasni, olvasd el Jób könyvét. Ha akarsz rémálmokat, olvasd el azt. 🙂 Elvehet mindent, de megváltoztathat-e minket? Ha van mélységünk, akkor nem. Ha a gyökerem ott van a folyóvízben. Amikor jön a hőség, valaki azt mondja: Ó, de nagy a hőség!; én pedig azt felelem: „Miről beszélsz? Milyen hőség? Minden rendben van. Nekem van forrásom, nekem van vizem. Nekem van honnan meríteni, van életem.” Ez az, amit adott nekünk az Úr. Nekünk lehet ilyesfajta életünk.

Mik 7:8 Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is. Nincs olyan erő, ami ezt elveheti tőlem. Ha merítek Istenből, nincs, ami megváltoztathat engem, mássá tehet engem. Ó, igen, elbukom még mindig, de igazából van egy mélység, van egy mag, amit nem lehet megváltoztatni. Sátán örvendezik. Rendben, örvendezz Sátán, de nem én megyek a pokolba, hanem te. Nekem örök reményem van. Nekem örök győzelmem van. 1Ján 5. Krisztus győzött, és ez az én győzelmem, hogy hiszek, és ez legyőzte a világot; és ez az enyém.

Lehetséges azonban felszínesnek lennem, és nem ragadnom meg ennek a mélységét. Akkor valami, ami gyönyörű, kimarad az életemből.

Hadd mondjak még egyet! Ha így járok, van még egy dolog, amit nem veszek észre. Mát 25-ben az ítéletről beszél, amikor Jézus előtt állnak olyanok, akik hívőkként éltek. Jézus azt mondja nekik

Mát 25:35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem, …

Mit felelnek ezek az emberek?

Mát 25:37 Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna?

Ez hívőkről szól, akik szolgálnak, akik adnak, akik áldanak, akik leteszik az életüket egymásért, és észre sem veszik. Fel sem tűnik nekik. Ezek az emberek szolgálnak, tesznek, leteszik az életüket. Amikor Jézus azt mondja: Ezt és ezt tetted.; akkor azt feleli: „Én? Mikor?” Ez nem hamis alázatról szól, mert ez az Úr előtt van, és ott nincs hazugság. Ott már nem lesz ilyenfajta ostobaság, hanem tényleg nem vették észre.

Tényleg nem tűnt fel, hogy az életük szolgálat volt. Miért? Azért, mert ők csak éltek ebben. Éltek Krisztus valóságában lazán és örömmel. Csak éltek ebben, és csinálták ezt. Ahogy nagyon sokan csinálják ezt. Akinek megvan a vendégszeretet ajándéka, gond nélkül csak behív embereket, és csinálja. Van, akinek megvan az adakozás ajándéka, és csak teszi ezt. Van, akinek megvan az irgalom ajándéka, és csak teszi azt. És mondhatnánk tovább!

A lényeg az, hogy szolgálunk, és észre sem vesszük. Még csak nem is látjuk. Nem észleljük a hőséget, nem látjuk a támadást. Jött a támadás, keresztülment, elment, és valaki azt kérdezi:

– Milyen volt a támadás alatt lenni?

– Milyen támadás alatt? Én csak jártam az Úrral. Élveztem.

– És hogy bírod, hogy ennyi mindent adsz, hogy ennyit szolgálsz, hogy ennyire odateszed magad?

– Ez nem ügy!

Erről beszélek. Jézus erről beszélt Mát 6:3-ban, hogy amikor adsz, akkor a bal kezed ne tudja, hogy mit tesz a jobb. Egy értelemben még csak nem is veszem észre. Adok, és örömmel adok, és nem is gondolkodom róla. Nem úgy van, hogy jön a kosár, és mindenki számára jól látható módon teszem bele a pénzt.

Mesélték azok, akik a végén megszámolják az pénzt, hogy amikor borítékban adunk, akkor vannak borítékok, amik le vannak ragasztva és üresek. Először nem értettem, aztán valaki elmagyarázta. Tyűha! Csak meg kellett mutatni, hogy ő is rakott bele? A borítékban viszont nem volt semmi. Tényleg erről szól?

Ennél sokkal többet akar adni nekünk Krisztus. Azt, hogy adunk, és nem is gondolkodunk róla. Azt, hogy adunk, és nem számolgatjuk. Azt, hogy adunk, és nem tudjuk pontosan, hogy hogyan megy ez. Csak adunk, teszünk, szolgálunk, és örömmel tesszük. Miért? Van mélyebb életem Krisztussal. A gyökereim mélyre nyúlnak, és merítek, és kapok Krisztustól, és nem nehéz adnom.

Mindig elámulok a zenészeinken, az énekeseinken, ahogy hétről hétre istentiszteletről istentiszteletre szolgálnak bennünket. Annyira áldott volt most is! Annyira felkavaró, bátorító és örömteli, és Krisztusra mutató volt! Annyira örülök, hogy itt lehettem benne. Lenyűgöz, hogy istentiszteletről istentiszteletre tudják tenni ezt úgy, hogy frissesség és élet van benne. Nekem ez lenyűgöző. Hiszem, hogy ez így működik. Ha van mélyebb életem, akkor ez olyan: „Ja, persze! Miért ne csinálnám? Miért ne tenném?” Egy értelemben észre sem veszem, és közben egy csomó élet árad ki az életemből.

Amikor megvan ez a mélyebb élet, akkor van még egy, amit nem látok annyira, és nagyon örülök annak, hogy nem látom.

1Kor 4:4 Én ugyan semmit sem tudok magam ellen felhozni, de ez még nem tesz igazzá, ugyanis az Úr az, aki megítél engem.

Ez a gondolat, hogy nem számolgatom magam, nem méricskélem magam. Az előző vers, 1Kor 4:3 ha valaki megítél engem, az nekem nem nagy szám, és én sem ítélgetem magam. Nem nézem magam, nem méricskélem magam. Nem számolom magam. „Ó, akkora butaság volt ez! Mennyi problémát okoztam! Milyen szegény vagyok! És mennyire magányos! …” Ha ezeken gondolkodom…

A válaszunk erre nem az: Ne gondolkodj magadon! Hanem a válasz ez: Keresd Krisztust, az Ő mélységét, és aztán nem fogsz önsajnálatban élni. Mert Őbelőle merítesz. Keresd Krisztust, és aztán nem fogsz haragban élni, és nem azzal fogsz foglalkozni, hogy ki sértett meg, ki bántott meg, és hogyan. Hanem azt találod, hogy Isten nagyobb ezeknél.

1Ján 3:20 amikor vádol engem a szív, akkor Isten nagyobb, mint a szívem, és azt mondom: „Nem! Én helyesen akarok gondolkodni!”; ami azt jelenti, hogy Isten Igéjével akarok gondolkodni. Az érzéseim mondhatnak bármit! Egyébként azt találom, hogy reggel mást mondanak, mint este, hétfőn mást mondanak, mint pénteken. Egy nyirkos, hideg novemberi napon mást mondanak, mint a nyár közepén egy tó partján. Ez azt jelenti, hogy nem bízhatok az érzéseimben.

Az Igében azonban bízhatok. Amikor azt mondja Ján 7:24-ben: igaz ítélettel ítéljetek!; akkor azt vehetjük így, hogy én így akarom nézni az életem. Ha merítek az Igéből, akkor én magam nem számolgatom annyira magamat, nem nézek annyira magamra, nem érdekel annyira ez. Hanem élvezem Krisztus életét, és igazán nagyszerű életem lesz.

Amikor valaki rám néz, azt mondhatja: „Hogy élsz így? Hogy csinálod ezt? Hogy van ilyen örömöd? Hogy van ilyen hited? Hogyan van ez az ima-dolog? Miért van rendben a házasságod? Hogyan lehet? Mi van benned?” A válaszunk az: „Nincs bennem semmi. Nem énrólam szól. Nem is érdeklem magamat. Az nem érdekel, hanem élvezem a mélységet Krisztussal.” Ez óriási élet lehet. Mert akkor észrevehetem azt, ami számít.

Jézus azt mondta Mát 25:40-ben: Amennyiben megcselekedtétek ezt akár csak eggyel is az Én legkisebb atyámfiai közül, Énvelem cselekedtétek meg. Akkor az elveszi a jutalmát. Mit jelent ez? Kicsi dolog, és a kicsi dolognak Isten nagy jelentőséget és nagy jutalmat ad. Azt mondja: Énvelem ezek számítanak. Zak 4:10 a kicsi dolgokat ne vesd meg, Istennel számít. Ez az, amit Isten csinál velünk.

Amikor nem a támadáson aggódom, amikor nem magamon aggódom, amikor nem azon aggódom: Nézzétek, mi mindent csinálok!; hanem az Ő életéből merítek, akkor egyszercsak nekiállok olyan dolgokat tenni, amik kicsik, de hatalmas jelentőséggel bírnak. Egy hittel teli gondolat, egy hittel teli bátorítás, és a másik élete megváltozik – ez az, amire Isten vezet minket egy mélyebb életben.

Ámen.

Kategória: Egyéb