Amint az Ige újrahuzalozza lelkünket

2016 január 3. vasárnap  16:00

2Kir 5:1 Naamán, az arámok királyának fővezére igen tekintélyes és nagyra becsült férfi volt ura előtt, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi vitéz hős volt, de leprás.

Aztán kap egy javaslatot Naamán egy zsidó szolgálólánytól, aki azt mondja neki: Izraelben van egy próféta, ha elmennél hozzá, ő meg tudna gyógyítani téged. Mert ő Isten embere.

2Kir 5:9-10 Akkor elment Naamán lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a tested, és megtisztulsz.

Valamit érteni kell. Izrael ezekben a napokban nem volt topon, nem volt jelentős ország, úgyhogy semmi sem volt jelentős, ami ott volt. A Jordán folyó nem volt jelentős hely, nem volt komoly dolog. Mintha ma megkérdeznének: „Ha választhatnál, hova mennél? Valamelyik magyar vidéki városba, vagy egy közkedvelt világvárosba? Melyiket választanád? Ha választhatnál, hogy megfürdesz egy kicsi magyar tóban, vagy egy mediterrán tengerben, akkor melyiket választanád?” Naamán azt felelte:

2Kir 5:12 Hát nem jobbak-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Izráel minden vizénél? Hát nem fürödhetnék-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Azzal megfordult, és nagy haraggal elment.

Kapott egy olyan ajánlatot, egy olyan javaslatot Isten emberétől, ami nem tetszett neki. Elfordult és elment. Mi volt az, ami őt elfordította? Mi fordította el őt? Szerintetek?

– Büszkeség,
– csalódottság,
– látás által mérte fel a dolgot…

Igen, ezek az okok valóban. Naamán számított valamire. Arra várt, hogy Isten embere ezt és ezt fogja csinálni, és nyilván megvolt az oka, hogy így gondolkodott. Az oka az volt, hogy neki volt egy elképzelése arról, hogy ki ő, és neki mi jár. Amikor nem az történt, akkor rendkívül csalódott volt.

Emlékszem, amikor egyszer kora márciusban két ember mindenképpen be akart merítkezni. Akkor p. Schaller azt mondta: Végül is ott a Duna, menjünk oda. Március elején! Lementünk az Erzsébet híd budai hídfőjénél. Úszkált mindenféle dolog a víz színén… Rendben, legyen bemerítés! Persze senki nem ment be p. Schaller-rel a vízbe. Utána p. Schaller megvallotta: Ott elég erős a sodrás, a nagyobb srácot majdnem elveszítettem. 🙂

Egy kicsit ilyen volt Naamánnak is. „Viccelsz velem? Márciusban bemenni a Dunába? Ezt nem fogom megcsinálni. Ez nem történhet meg. Én erre nem vállalkozom.” A gyógyulás ott volt az orra előtt, úgy volt, hogy nem ragadja meg. Mert volt egy érzelmi reakciója. Volt egy elvárása, és az nem jött be. Mi az érzelmi reakció? A reakció egy önkéntelen válasz. Amikor hirtelen a másik ember arcához emelem a kezem, minimum pislantani fog. Ami teljesen rendben van, persze. Szükséges, fontos. Ilyenek a reflexeink, ezek működnek, és megvédenek. Ugyanakkor lehetséges, hogy az érzelmeimben vagy az akaratomban a döntéseim nem a megfelelő dologra alapulnak. Csalódom, mert volt egy elvárásom. Olyan elvárásom volt, ami nem lett megvalósítva.

Jer 20:7 „Ó, Uram, becsaptál engem, és megcsalattam. Te erősebb vagy nálam. Becsaptál engem, Uram.” Érezted-e már úgy, hogy az Úr becsapott téged? Ha igen, akkor ez valós. Valóban be lettél csapva. Nem az Úr csapott be, de a becsapottság valós. Mi csapott be? Valószínűleg az csapott be, hogy félreértelmeztél valamit.

Hadd mondjak két példát. Ján 21:23-ban Jézus azt kérdezte Pétertől: Ha Én azt akarom, hogy ez – János – megmaradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá? Jánostól azt olvassuk, hogy elterjedt a beszéd a hívők között, hogy János nem fog meghalni az Úr visszatérte előtt. Aztán János azt mondja erre: „Jézus nem azt mondta, hogy nem fog meghalni, hanem: Ha azt akarom, hogy megmaradjon, amíg Én vissza nem jövök…” Jézus azt mondta: „Ha Én azt akarnám, hogy megmaradjon, mi közöd hozzá? Ha Én egy óriási csodát akarnék vele tenni, ha neki élnie kéne kétezer évig, amíg Én vissza nem jövök, mi az neked?” Nem azt mondta, hogy élni fog. Mi a hiba? János írja az evangéliuma végén ezt, és lehet, közben kuncog is egy kicsit: „Nem úgy van, hogy következtettek arra, amit nem tudtok?! Továbbvetítettétek a dolgot, és levontatok belőle valamit, ami nem volt megígérve.”

Másik ilyen példa: Ott vannak a tanítványok, amikor Jézus felmegy a mennybe ApCsel 1-ben. ApCsel 1:11 csak ott állnak mind az égre meredt tekintettel. Miért? Jézus azt mondta: Ahogy láttok Engem elmenni, úgy fogok eljönni. Aztán Isten két angyalt küldött hozzájuk, akik azt kérdezték: „Miért álltok itt az eget nézve? Mit csináltok? Minek álltok itt? Majd el fog jönni, de nem most. Ha az a várakozásotok, hogy most visszajön így, akkor néhány napon belül csalódottak lesztek.” Isten azt mondta nekik: „Nem! Az elvárásod nem kéne, hogy megállítson, hanem menjetek, és foglaljátok el magatokat azzal a munkával, amit rátok bízott – hogy tanúi legyetek Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és a Föld végső határáig!”; ApCsel 1:8. „Menjetek, és tegyétek a munkát, amire itt vagytok. Ne csak álljatok itt!”

Ezért nem szeretjük az olyan tanítást, az olyan elképzeléseket, amik elvonttá teszik a kereszténységet. Vannak elképzelések, vannak tanítások, vannak személyiségjegyek, vannak sértődések, amik absztrakttá teszik a kereszténységedet. Ami azt jelenti, hogy elvonnak téged a gyülekezeti élettől, elvonnak téged a közösségtől, elvonnak téged a léleknyeréstől, elvonnak téged az emberek felé való szolgálattól. Ne ess bele ezekbe! Vannak ilyenek, de ezek mind hazugságok. Ne hagyd, hogy valami lefagyasszon, holott vannak lelkek, akiknek meg kéne térniük, holott vár Jeruzsálem, Júdea, Samária és a Föld végső határai.

Mégis, mi félreértünk dolgokat. A félreértéseink mögött valójában hamis elvárások állnak. Naamánnak nyilván hamis elvárása volt. Mondja is: Azt vártam, hogy Isten embere majd kijön, lóbálja a kezét, és… Nem csinálta, csak kiküldött egy szolgát, aki azt mondta: Ott a Jordán, fürödj meg hétszer. Ennyi! Nem volt hókuszpókusz, hanem egy egyszerű üzenet – az elvárása nem teljesült.

Az elvárásaink lehetnek hamisak. Hadd mondjak néhány szót erről, mert ezek megmérgezik az életünket. Ezek lehetnek irányító, kontrolláló jellegűek. Egy értelemben ezek türelmetlenek, másoktól követelőek. 1Sám 13-ban van egy jó példa erre. A történet az, hogy Sámuel, a próféta megígérte Saulnak, a királynak, hogy jönni fog, bemutatja az áldozatot, és aztán mehetnek harcolni. Megmondta, hogy melyik nap jön. Sámuel azonban nem érkezett meg időre, és Saul, a király nem ismerte fel, hogy Istennek volt egy próbája az ő életében, hogy mer-e bízni Istenben, hogy változás volt a határidőben, és ezt tudja-e kezelni. Nem tudta. A történetet lehet úgy érteni, hogy Sámuel aznap megjött, csak nem olyan korán. Nem reggel érkezett, és Saul nem tudta kivárni. Mert neki kell irányítani a dolgokat. Volt egy elvárása, hogy ő ül a nyeregben, és ő irányítja a dolgokat, ő irányít mindent, és ez elfogadhatatlan volt, hogy valaki arra a helyre teszi őt, ahol nem ő irányít. Ezt nem bírta el.

Józsué egy másik helyzet. Józs 6-ban azt olvassuk, hogy Isten rábízta, menjenek körbe a város körül hét napon át, és csak a hetedik nap, miután megkerülték hétszer, akkor fújják meg a kürtöket. Ők kivárták az időt. Nekik belefért. Pedig nekik is megvolt az élményük. „Nem én irányítok, nem én vagyok a nyeregben. Pedig én lennék a vezető. – mondhatná Józsué. – Én vagyok a vezető, nem?” Isten azt feleli: „Igen, de Én vagyok a te vezetőd. Te az Én emberem vagy azon a helyen, úgyhogy bízz Bennem.” Ez a fajta türelmetlenség olyan elvárás, ahol azt mondom: Úgy kell lenni, ahogy én döntök.

Látjuk ezt máshol is. Amikor Izrael ment be az Ígéret földjére 4Móz 32-ben, akkor ott van kettő és fél törzs: Rúben, Gád, és Manassé fél törzse. Ők úgy döntöttek, hogy máris akarják az örökséget, habár még nem mentek be az Ígéret földjére. Úgyhogy azt mondták Mózesnek: Add nekünk ezt a földet a Jordán keleti partján. Isten a nyugati partot akarta nekik adni, de ők azt mondták: Add nekünk ezt a részt. És aztán meg is kapták, elvették azt. Ez később probléma lett igazán nekik. Miért? Mert nem tudták kivárni. 1Krón 5:26 Az asszírok őket pusztították el először Izraelből. Őket deportálták először, és nem is jöttek vissza.

Így lehet velem is. Van egy elvárásom, és nem tudok várni. Nekem kell irányítani. Én vagyok a nyeregben. Mi történik? Például együtt jár egy férfi és egy nő, randevúznak, ismerkednek egymással, de azt mondják: Nem várom ki az idejét, úgyhogy elveszem előbb.; és lefekszenek egymással. Van egy elvárásuk, hogy mit fog ez jelenteni, hogyan megy. Isten azt mondja nekünk: „Merj várni. Merj bízni Bennem! Hagyd meg a szexet a házasságra!” Lehetne más példákat hozni, de azt gondolom, hogy ez elég jó.

Jézus ellenben azt mondta: Atyám, a Te akaratod legyen meg!; Mát 26:42. „Én így szeretném, de a Te akaratod legyen meg!” – mondja maga Isten! Ami lenyűgöző, hogy Jézus hajlandó volt azt mondani: „Nem Én ülök a nyeregben. Nem Én irányítom a dolgokat. Atyám, a Te kezedben van.” Volt egy konkrét vágya, és azt kérte: Atyám, add, hogy így legyen. Nem hazudott felőle, őszinte volt. Elmondta az Atyának, hogy mi a vágya. Megmagyarázta, mit szeretne, majd hajlandó volt azt mondani: „Atyám, Benned bízom. Te irányítod a dolgokat, nem Én.” Ez a helyes hozzáállás.

Ez része a kereszt életének, amiről sokat beszélünk. Hittel állok ahhoz, hogy ki irányít, és hittel állok az időhöz, és azt tudom mondani: „Uram, ha nem most, akkor bízom Benned, és várok. Te irányítasz, Te tudod, és nem én irányítom.” Egy irányító, egy türelmetlen elvárás megmérgezheti a lelkemet.

Egy másik lehetne az önző elvárás. Ez azt jelenti, hogy olyat várok, ami az én érdekeimre mutat, ami engem szolgál. Ahol azt mondom: „Nekem segítsen mindenki! Miért nem segítetek nekem?” Nehéz ezt észrevenni ha az ember benne van. Valójában az zavar a másikban, hogy nem engem szolgál. Valami bajom van a másikkal, nem tudom megmondani, hogy mi az, de nem veszem észre, hogy ez arról szól, hogy nem úgy szolgál engem, ahogy én szeretném. „Beszélek, és nem akar meghallgatni. Milyen udvariatlan! Nem értem, hogy miért nem. Micsoda emberek vannak! A gyülekezetben a többiek is ugyanígy. Mi a bajuk? Miért kerülnek el engem? Pedig én vagyok az, akit itt hallgatni kéne! Hát hogy-hogy nem látják?!”

„Szolgálj engem! Ez az elvárásom.” Ez is lehet. Itt ülök a gyülekezetben, és – nem mondom ki, de így érzem – halálra unom magam.” A gond igazán nem az, hogy annyira unalmas, hanem az a bajom, hogy nem szórakoztat. „Nem szórakoztatnak engem!” Lehet, hogy a házasságom nem működik, és: „Elmondhatom neked, hogy miért a házastársam hibája. Elmagyarázhatom, hány problémája van, mennyi hibát követ el, mennyi módon nem szolgál engem: lelkileg, szellemileg, fizikailag… Egyszerűen elképesztő!” Van egy vitánk, és: „Senki nem siet a megmentésemre, hogy bebizonyítsa, nem én vagyok a rossz, hanem a másik a rossz, ő a hibás. Hogy-hogy nincs senki, aki azt mondaná: ‘Neked van igazad.’?!”

Megint csak Saulnak volt ilyen helyzete. 1Sám 22:7-8 a szolgáival van, és azt mondja: „Egyikőtök sem segít nekem. Egyikőtök sem szolgál engem. Ha ti nem szolgáltok engem, akkor én nem tudok segíteni nektek.” Ismeritek ezt a világot. Tudjátok, hogy ez hogyan működik. Ez az, amit nagyon könnyen létrehozok magam körül. „Dicsérj engem, és majd én is dicsérlek téged.” „Szolgálj engem, és majd én is szolgállak téged.” Ilyen a világunk, minden erre alapozódik. Önző elvárás.

A Szent Szellem az egyetlen reményünk, őszintén. Mert Róm 5:5 Ő az, Aki kitölti a szívünkbe Isten szeretetét. A Szent Szellem az, Aki kitölti. Ez az egyetlen ok, amiért én örömmel tudnék szolgálni valakit, örömmel vigasztalhatnék valakit, örömmel bátoríthatnék valakit, örömmel segíthetnék valakinek. A Szent Szellem az, Aki megtöri ezt az önző elvárást, és azt mondja: Mi lenne, ha te mindenkinek a szolgája lennél?

Mostmár érted, miért akadt ki Naamán? Mert a próféta ilyesmit mondott neki. Olyat mondott, ami nagyon kiakasztotta: Mi lenne, ha te mindenkinek a szolgája lennél? Nem mondom, hogy mondd ezt a testvérednek, mert ezt Istentől kell hallanunk :-).

1Sám 18:1-3-ban Jonatán így volt Dáviddal. Szolgálta Dávidot. Nagyon szeretem ezt a képet. Jónatán a herceg, a következő király, és azt mondja a barátjának: „Tudom, hogy Isten neked adta az országot. Tudom, hogy te leszel a király, és én leszek a királynak a barátja. Ez annyira jó így!” Ezt mondja, aki a következő király lenne. Az ám a valami! Ez nem történik meg természetileg. Ilyen nincs természetileg. Ha van elvárásom, ha büszke elvárásom van, ha irányító elvárásom van, akkor reakcióm lesz, mint Naamának volt. Reflexszerűen. Úgy érzem, hogy valaki megüt engem, és visszaütök, azonnal. Reflexszerűen. Nagyon sok házasság így megy. Ne érts félre, én hiszek a házasságban, az enyém jó, de ez így nagyon nem jó, és tanulnunk kell erről. Nincs baj azzal, hogy vannak reakcióim, de vezethetik-e az életem? Van egy elvárásom, egy kép, aminek lennie kéne – Mindenkinek engem kéne szolgálni! –, és aztán nem ez történik. „Én leszek a következő király.” Viszont 1Sám 23:17-ben Jonatán azt mondja: „Nem én leszek a következő király. Te leszel a következő király. Én a barátod vagyok, és annyira örülök ennek.” Tessék?! Most fokoztak le. Miről beszélsz?

Amikor a Szent Szellem azt mondja neked:
– Figyelj! Van egy jó ötletem, hogyan ismerhetnéd meg Krisztust.
– Ó, igen, Uram. Mondd, hogyan!
– Van egy jó ötletem arra, hogy áldás legyen az életed.
– Persze Uram, mondd már végre!
– Ok … szolgálj mindenkit!
– Hogy mi van?!?!? Azt hittem, azt mondod, hogy olyan ajándékot adsz nekem, amitől mindenki elámul. Azt hittem, olyan szolgálatba emelsz engem, hogy mindenki csak csodál. Azt reméltem… Mindenkit szolgáljak? Valamit elrontottál, Uram.

Mi a hiba? Az önző elvárás.

Még egy vers, amit nagyon szeretünk: 5Móz 28:13 Isten szeretne téged a fejjé tenni, és nem a farokká. Ami azt jelenti, hogy te irányítanád az életed, és nem az élet csóválna téged. Istennek ez a vágya az életedben. Amikor megengedem az érzelmi reakciómnak, hogy az vezesse az életem, akkor éppen fordítva van. Akkor az érzelmeim csóválnak engem. Nem is én döntök. Ahogy a pislantás-reflex, ez is önkéntelen, és vezeti az életem. Isten ments, hogy így legyen! 5Móz 28:1-ben el is mondja, hogyan lehet uralmad efölött: Isten Igéje az életünkben. Ha Isten Igéjére hallgatok, az ad nekem uralmat a szívemben az érzelmeim fölött, a rossz emlékeim fölött, a sérüléseim fölött, a csalódásaim fölött, és lehet, hogy még a gyengeségeim fölött is. Nem azt jelenti ez, hogy nem lesznek reakcióim. Megüt valaki, hát, én is visszaütnék reakciószerűen, de megvan a választásom, hogy ne tegyem meg. Mert Isten szabadít engem. Egyrészt uralmat ad arra, hogy ne vágjak vissza azonnal, ne adjam “vissza az ívet” helyből. Aztán csinál még valamit, megszabadít ezektől az elvárásoktól, az irányításnak az illúziójától, márhogy nekem kellene irányítanom mindent az életben.

Olyan cuki egy hároméves, nem? Főleg, amikor a szoba közepén toporzékol, hogy mindenki őrá figyeljen! Na, akkor nem az. S ha hagyod, akkor lehet, hogy harmincévesen is ezt fogja csinálni. Úgyhogy bánj vele! Felnőttként is könnyen vagyunk ilyenek. „Hogy érted, hogy nem én irányítok? Hogy érted, hogy nem én mondom meg? Hogy érted, hogy nem engem szolgáltok mindnyájan? Hogy érted ezt?” Ez volt a gondja Naamánnak. Büszke volt. Ez nagyon közel van az önzéshez, de büszke elvárás, ami az: Ez mind rólam szól!

1Kir 22-ben van egy vita két próféta között. Az egyikük Istentől szól, és az egész királyságnak, az egész népnek nagyon fontos, hogy kinek van igaza. Zedékiás az egyik próféta, és 1Kir 22:24-ben világossá teszi, hogy ő hogyan gondolkodik. Felpofozza a másik prófétát, és azt mondja:

1Kir 22:24b Hogyan? Eltávozott volna tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél?

Igazából világossá teszi: „Ez rólam szól! Ez nem az Úr munkájáról, nem az Úr népéről, hanem ez rólam szól. Nem mennyről, pokolról, hanem rólam szól.” Ez megtörténhet velünk is. Olvastam Ef 6:12-t, hogy van egy szellemi háborúság, de: „Azért én ezt csak úgy fogom érteni, hogy ez rólad szól, és rólam szól. Ja és kettőnk közül nyilván én számítok.”

„Én vagyok az, aki számít, és nem bírok lenyelni egy sértést Isten országáért.” Lehet, hogy a másik tényleg megütött. És akkor mi van?! Az Írásban azt mondja nekünk Pál: „Akár még el is tűrhetitek azt, hogy valaki visszaélt veletek. Megbocsáthattok neki. Továbbmehettek.” (1Kor 6:7) Ha azonban van büszke elvárásom, akkor ezt nem tudom eltűrni. Akkor reakcióm lesz, akkor visszavágok: „Engem nem lehet másodikká tenni a sorban! Ha engem másodikká teszel a sorban, akkor elgáncsolom az elsőt. Akkor majd megmutatom neki!” Mennyire veszélyes ez az életben!

Nagyon sok ember van, akinek a legrövidebb út a lelkében a haragjától a szájáig vezet. Bepöccen, és egyből mondja a magáét. Érzelmi reakció. Nincs uralma a lelkén. Még rosszabb, ha a haragjától az ökléig van a legrövidebb út. Püföli a gyereket haragból, vagy püföli a feleségét haragból. Hadd mondjam, hogy ez elfogadhatatlan. Bízom abban, hogy ez nem történik egy otthonunkban sem. Ha igen, akkor dobd ki az embert! Ilyen egyszerű. Mondd neki, hogy hagyja abba, de ha nem, akkor menjen! Mert elfogadhatatlan. Miért? Azért, mert Isten másra vezet minket. Isten többre vezet minket, nem arra, hogy idióta érzelmi reakciókban éljünk.

Mi szabadít meg engem? 5Móz 28:1 Isten Igéje bejön a lelkembe, és áthuzalozza a dolgokat. Igazából ez egy csoda, hogy áthuzalozza a dolgokat a lelkemben. Megvan a haragom, és régen az öklöm mozdult a haragommal, az öklöm mozdult az érzelmi reakciómmal, vagy a nyelvem mozdult az érzelmi reakciómmal, és le tudtam gyalázni a másikat egy pillanat alatt. A másik mondott valami rosszat, és a válasz nem késett: „A te életednek vége! A nyelvemmel elintézlek.” Azt hiszem, hogy ebben a lányok a jobbak. Nekik ezzel nehezebb elbánni. Isten erre: Nézd, Én berakom a döntést a kettő közé. Isten Igéje tanít téged, beszél hozzád, és újra huzalozza a lelkedet. Megvan a haragom, az érzelmi reakcióm, a hitetlenségem, a csalódottságom, a sérülésem… ezek visszaköszönnek, de nem feltétlenül ez jön ki a számon. Nem azért, mert hazudok, színlelek, szerepet játszom, hanem azért, mert van egy döntésem, hogy hitben járjak. Az új emberben járok. Másik módon élem az életem.

Mózesről háromszor olvassuk Mózes 4. könyvében, hogy arcra borult Isten előtt. Jöttek az emberek, megtámadták a vezetőségét, jöttek az emberek, megtámadták Isten akaratát, jöttek az emberek, negatívak voltak, kritizáltak, támadtak, jött egy ember, aki azt mondta: „Miért te lennél a vezető? Az kéne, hogy én legyek a vezető.” Ez ma is sokszor megtörténik. Mit csinált erre Mózes? Ahelyett, hogy visszavágott volna, arcra borult Isten előtt. Mit talált ott a földön, ahova leborult? Hát, biztos nem a kontrollt, nem azt a helyet, ahol, mindenki őt szolgálja, nem is a büszkeségét, hanem Isten jelenlétét. Ez az, amire óriási szükségünk van. Ez annyira kell nekünk. Különben a világ megmarad olyan helynek, amely tele van hamis elvárásokkal. Nagyon-nagyon kicsi világ, nagyon keskeny út az, amit én jelölök ki. „Vagy mind azon jártok, vagy problémáink lesznek egymással!” – Ismered a viccet az emberről, aki szembement a forgalommal? Ő úgy látta, hogy mindenki szembemegy a forgalommal! Így érzem magam, ha érzelmi reakcióban élek.

Jak 1:21 … szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.

Isten Igéje bejön az életembe, és én befogadom azt. Mi történik?

Jak 1:21 Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát,

Amikor megragadom az Igét, az megszabadít engem, és kivesz a reakciónak ebből a világából. Ahol csak reagálok a környezeti hatásokra, és nincsen mélyebb élet, nincsen nagyobb, nincsen tágasabb. Annyira nagyszerű, amikor megtaláljuk a kereszt életét! Annyira felszabadító! Mert az nagyobb nálam. Persze, vannak problémák, akkor is, ha a Szellemben járok. Nyilván, hogy vannak. Ugyanakkor van nagyobb, mint én. Ez csodálatos. Ez az élet az, amire szükségem van.

Ez a két út létezik csak.
Az egyik az elvárások halmai egészen a halálig, és ahogy arrafelé tartok, egyre több csalódás, egyre több csalódás, mert senki nem teljesíti, amit elvártam, és a világom egyre kisebb, amint egyre több embert zárok ki, amint egyre több ígéretben csalódom.
A másik út, ahol azt mondom: Az Ige beszél hozzám, gyógyítja a lelkemet, változom, épülök, és a világom egyre növekszik. Amikor Pál az élete végén volt, és a halálról beszélt, így szólt arról: Itt az utolsó nagy megszabadulásom, most tényleg kitágul az életem.
Mennyire más ez a két út! Nekem erre van szükségem. Mindnyájunknak szüksége van Istennek az Igéjére gazdagon! Ámen.

Kategória: Egyéb