Amikor nem áll össze a kép, be kell vonnod Jézust! (Karácsonyi koncert)

2015 december 20. vasárnap  18:00

Jézus megszületett úgy kétezer éve. Mi úgy érezzük, hogy ez hatalmas tény, olyan nagy, hogy még mindig ünnepelni kell. Persze joggal kérdezheti valaki: „Miért kéne ünnepelni ezt? Született egy szegény ács egy elmaradott, Isten háta mögötti vidéken, akinek a szülei olyan szerencsétlenek, hogy még helyet sem találtak a fogadóban. Nem kéne, hogy ez nagy szám legyen.” Az volt! Nem abban, hogy palotában vagy gazdagságban született volna, mégis gazdag és bölcs emberek jöttek tisztelegni Neki. Mát 2. egész Jeruzsálem felháborodott a királlyal együtt, hogy mi történik, és Betlehemben az összes gyermeket két év alatt megölték Ő miatta.

Arra gondoltam, hogy nincs olyan természeti logika, amivel összekapcsolhatnád egy szegény jelentéktelen ember születését azzal, ami Ő körülötte történt. A kettő nem kapcsolódik össze. Az egyik oldalról a szegénység, a jelentéktelenség, az, hogy nem volt helye, és aztán a másik oldalról a gazdagok, a bölcsek és a hatalmasok figyelme jó és rossz értelemben. Volt, aki ajándékokat hozott, volt, aki katonákat küldött, hogy megöljék.

Később Jézusnak az élete ugyanígy tele volt nehezen megmagyarázható konfliktusokkal, amiket nehéz összekapcsolni. Úgy értem, gondolj bele, amikor a bírósági tárgyalása volt – Márk 14. –, akkor hamis tanúkat kellett hozni Ő ellene, mert olyan tiszta volta az élete, hogy nem találtak benne hibát, nem találtak igazi tanúkat. Úgy értem, mind ismerjük a mottót a pártállami diktatúrából, hogy ha keresnek, akkor találnak valamit. Ők is ilyenek voltak, ha kerestek, akkor találtak valamit. Jézusnál azonban nem találtak. Olyan tiszta élete volt, hogy hamis tanúkat kellett hozniuk. Meg kellett fizetniük hamis tanúkat, és nyilván ezt nem akarták.

Jézus, Akinek ilyen tiszta volt az élete, mégis folyamatosan annak a kornak a bűnöseivel töltött időt, velük lógott rendszeresen. Oly annyira, hogy azt mondták Róla, biztos részeges, biztos borissza és a bűnösök barátja. Az egyik oldalról ott van a bűnösök között, a másik oldalról annyira tiszta az élete, hogy nem tudnak Benne hibát találni az esküdt ellenségei.

Aztán nem tudod megmagyarázni a következőket. Pilátus római helytartó Júdeában. Ez a helytartó nem törődik senkivel, őt nem érdekli senki ebben a tartományban. Neki nem volt drága az élet, nem volt drága semmi. Tényleg ilyen ember volt. Luk 23-ban miután beszélt Jézussal, kiment és próbálta megmenteni. Próbálta meggyőzni a zsidók vezetőit és a tömeget, hogy ne feszítsék meg.

„Tessék?! Pilátus, mikor lettél ilyen puha?” Nem lett ő puha, gazember volt. Kiváló politikus, kiváló gazember volt igazából, aki csak törtetett felfelé, és senki és semmi nem érdekelte. Mégis azon igyekezett, hogy megmentse Jézust. Miért? Miért tette volna ezt? Milyen ember volt! Aztán pedig próbálta megmenteni Jézust, és belement egy nyilvános vitába, amit elveszített. Hajlandó volt felvállalni ezt.

Aztán gondolj még bele abba is, hogy nagyon sokszor gúnyolták Jézust. Például Ján 7:15-ben azért, hogy Neki nem volt hivatalos képzettsége. Mégis a nagytanács bölcsei, a nép tanítói, az akkori professzorok éjszaka jöttek Hozzá, hogy tanácsot kérjenek Tőle. Egyik oldalról: Ki ez az ember, hogy nincs tanítása?; a másik oldalról éjszaka mentek Hozzá, és kérdezgették: „Hogy van ez? Hogy van az?” Olyan ez, mintha nem kapcsolódnának egyáltalán.

Ugorjunk egyet. Van egy kép, amit az előző istentiszteleten, délelőtt már említettem. Sokan emlékszünk még a régi „szép” kommunista időkre, amikor nem annyira szerették a Karácsonyt, mert túl sok köze volt Jézushoz. Úgyhogy emlékszem, amikor megvolt a rendszerváltás, utána mekkora öröm volt ez, hogy a Karácsony nyilvánosan felvállalható, és nem csak a ёлка-ról vagy a tannenbaum-ról szól az ünnep, attól függően, hogy merre vagy. Végre nem fenyőünnep volt, hanem Karácsony. Jézus miatt. Miért olyan fontos ez?

Egy nagyon okos ember, Josh McDowell írta a következőt. „Eleinte azért vizsgáltam meg a kereszténységet, hogy írjak egy könyvet róla, amiben kigúnyolom. Azt gondoltam, hogy vagy egy teológiai ideológiával, vagy pedig egy filozófiai gondolattal fogok bánni, ami teológiai köntösbe van bújtatva. Nekem a kereszténység nem volt más, mint egy vallás, ami a tanítójának a tanításaira alapozódott. Vannak egyszerű vallási elvek, amelyek szerint élni kell, egy mérce, amihez fel kell érni.” Ez volt az ő gondolata, hogy a kereszténység csupán egy filozófia, egy ideológia valamiféle istenes köntösbe bújtatva.

Majd ezt mondta: „Aztán hosszantartó kutatás után rájöttem, felfedeztem, hogy a kereszténység nem vallás, ami arról szól, hogy emberek azon igyekeznek, hogy Istenhez jussanak a jó cselekedeteik által. Nem is arról szól, hogy egy vallásos rituálé mintáit követik emberek. Inkább egy kapcsolat az élő Istennel az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Legnagyobb megdöbbenésemre egy Személlyel találkoztam, nem pedig egy vallással. Találtam egy Embert, Aki elképesztő dolgokat állított Magáról, és nagyon mély dolgokat kért tőlem. Jézus annyira más volt, mint amit én vártam! Más vallási vezetők a tanításaikat bocsátották előre, Jézus Magát. Mások azt kérdezték: Mi a válaszod a tanításomra? Jézus azt kérdezte: Mi a kapcsolatod Velem? Amint személyesen küzdöttem ezzel, egy Személlyel találkoztam, Jézus Krisztussal.”

Ez a gondolat a válasz ezekre a dolgokra, amik nem kapcsolódnak össze. Ez az, amiért a kereszténység nagyon eltérő embereket vonzott mindig is. Gazdagokat és rabszolgákat, zsidókat és római katonákat. Nem számít, milyen színű vagy, hol születtél, milyen társadalmi helyzeted van, mind a mai napig különféle helyekről ezrek fordulnak Hozzá. Miért? Erre igazán nincs válasz. Mi az az egy dolog, ami vonz két különböző embert? A válasz az, hogy nem nagyon van ilyen, kivéve, ha Ő valóban egy különleges Személy. Ha olyasvalaki, Akihez hasonló nincs.

Ő képes összekapcsolni látszólag távoli dolgokat. Olyan dolgokat, amik természetileg semennyire sem kötődnek egymáshoz. A kérdés az, hogy Ő az-e, Akinek mondta Magát. Ezért gondolom, hogy ez a kép annyira problémás:

unnep inst Karacsony

Ezt az egyik bankomtól kapott borítékon találtam. Mivel Karácsony van, úgy érezték, valamit nyomtatni kell rá. Vedd észre, hogy mennyi említése van a Karácsonynak! „Nem! Karácsonyt mondani kínos. Annak túl sok köze van Jézushoz. Azt nem lehet kimondani.” Ami nagyon vicces nekem, mert emlékszem mennyire örültünk annak, amikor ez így változott. Pedig nem voltam vallásos. Most megyünk vissza oda, ahol előtte voltunk, és azt mondjuk: Ünnep. A Karácsony helyett. Biztos Húsvétkor is azt mondjuk: Ünnep. Nyuszi-ünnep, tojás-ünnep… Nem tudom, pontosan micsoda.

Ez probléma, mert ez azt mondja, hogy nincs senki a képletben. Van egy ünnep, van egy fa, de nincs személy. Nem kapcsolódhatsz senkihez. Ami azt jelenti, hogy ezek a dolgok nem kapcsolódnak össze, hogy nincs magyarázat. Ez a probléma. Ha kiveszed a személyt a Karácsony mögül, akkor nincs értelme az egésznek. Énekelhetjük, hogy szeretet, amíg ki nem szárad a szánk. Énekelhetünk bármit, de mégsem kapcsolódik a dolog. Nincs meg a kapcsolat, amit csak Jézus hozhatna létre a családomban, a kapcsolataimban, a barátaimmal…

Az én szívemben az egységet csak Jézus hozhatja létre, Aki összekapcsolná a dolgokat. Ha Ő belép a képbe, ha Ő benne van a képben, akkor Ő összekapcsol olyan dolgokat, amiket érdemes összekapcsolni. Csak nekünk lehetetlennek tűnik. Nekünk lehetetlen is. Ő azonban összekapcsol dolgokat.

Igazán ez a kérdés ugyanaz, amivel ez az író találkozott. Egyszerűen csak rá kellett jönnie, hogyha csak azt nézi, hogy az emberek próbálnak jónak lenni, vagy ez egy filozófia, vagy ez egy teológia, akkor szétesik. Akkor nem találkoznak benne a dolgok, akkor az egész értelmetlen. Ha viszont felismerem, hogy ez a Személy, Jézus a lényeg, Ő az, Akiről szól. Ő azt kérdezi: „Milyen a kapcsolatod Velem? Van-e kapcsolatod Velem?” Ha igent mondok: Akarok egy kapcsolatot Veled, Jézus!; akkor a dolgok – emberek, helyzetek –, amikről úgy tűnt, hogy ez lehetetlen, összetalálkoznak, és a szívemben békesség van. Mert Isten összekapcsol dolgokat, amiket természetileg lehetetlen lett volna összekapcsolni.

Igazán ez az egyszerű kérdés: Milyen a kapcsolatod Ővele, Jézussal? Nem a kereszténységgel, nem a fenyőfával, nem a karácsonyi vacsorával, nem az ajándékokkal, hanem Jézussal. Milyen a kapcsolatod Vele? Ismered Őt? Ha ismered, követed Őt? Jársz Vele? Minden dalunk erről szól. Gyönyörű dalok! Minden dalunknak ez a lényege, Ő, ez a Személy. Az a vágyunk, hogy mindenki megismerje. Mert mindnyájunknak szükségünk van Őrá. Annyi minden van az életünkben, ami miatt feszültség van, mert nem tudnak összekapcsolódni természetileg.

Jézus érted is meghalt azon a kereszten. Amikor Jézus megszületett Karácsonykor – ahogy mi mondjuk –, akkor érted is született. Azért jött el, mert szeretett téged és engem. Egyszerűen szólítsd meg a szívedből, a szíved csendességében: „Jézus! Szükségem van Rád! Kérlek Téged, ments meg engem! Adj nekem új kezdetet, új életet. Jézus, meg akarlak ismerni Téged! Bízom Benned, hiszek Benned. Jézus, gyere az életembe!”

Ha már meghoztad ezt a döntést, de esetleg nem jársz Vele, akkor csak szólítsd meg Őt, és kérd Őt, hogy vezessen Téged. Mondd azt Neki: „Uram, szeretnék Veled járni! Szabadíts engem a kötelékeimtől, a megszokásoktól, amik félrevezetik az életem. Jézus, Veled akarok járni! Vezess engem!”

Urunk, köszönjük Neked Jézus nevében, ámen!

Kategória: Egyéb