Szellemben járni, nem a testben & Valós egység a Szellemben

2015 december 27. vasárnap  16:00

P. Shane

Észrevetted már, hogy nagyon sokszor csak nem tudjuk, hogy mit csinál Isten? Van Bibliánk, de még így is lemaradunk arról, amit Isten tesz. Így volt ez akkor is, amikor Jézus eljött ebbe a világba. Voltak próféciák arról, hogy Betlehemben fog megszületni, de az emberek egyszerűen csak nem értették. Ő eljött a világba, és fizetett a világ bűneiért. Ám igazából azt is várták, hogy Ő hódító Megváltó lesz, és le fogja győzni a rómaiakat.

Igazából sokszor csak lemaradunk arról, amit Isten tesz. Nagyon szeretek ezen gondolkodni, hogy Jézus eljött ebbe a világba, hogy alantas körülmények között született a jászolba, nem úgy, ahogy az emberek elvárták volna. Nagyon szeretem megnézni újra és újra azt a népszerű filmet a születéséről, mert bibliai. Tényleg betekintést nyerünk belőle József és Mária életébe, és a várakozásba is.

„A Messiás meg fog születni! Keressétek ezt a gazdag embert! Az apja majd biztos nagyon gazdag és befolyásos lesz.” Aztán ránézünk Józsefre, az alázatos ácsra. Csak próbálja előkészíteni az otthont a jövendőbelije számára. Aztán azok, akik prédikáltak Jézusról, szegény pásztorok voltak. Ahogy ránézünk erre a történetre, igazából egy jelenet beállítása. Jézus eljött a világba, mint egy nagy színpadra. Ez nagyon személyes volt.

Igazából amikor Jézus itt járt a Földön, akkor egyesével beszélt az emberekhez. Nem akarta, hogy az emberek azért higgyenek Benne, mert ez a közvélemény, mert ez a többség véleménye. Azt akarta tudni, hogy az egyének mit gondoltak arról, hogy Ő kicsoda. Amikor az angyal megjelent Máriának, ott csak Mária volt és az angyal. „Hiszel?” „József, te hiszel?” „Pásztorok, ti hisztek?” Isten nagyon személyes velünk. Ő nem akarja, hogy azért kövessük Őt, mert mások is követik.

Ezt mondja Pál:

Gal 1:15-16 De amikor tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kijelentse Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.

Mi állandóan testtel és vérrel tanácskozunk, magunkra nézünk. Hallunk egy üzenetet, és magunkba tekintünk: „Mit jelent ez számomra? Shane, te mit gondolsz erről? Igazából nem az számít, hogy te mit gondolsz, de Isten mit gondol? Te mondod, hogy ez igaz, vagy Isten mondja, hogy ez igaz?”

Itt vagyunk most, és Isten mindegyikünkhöz személyesen szeretne szólni. Azért szeretné, ha az Ő hangját követnénk, és nem aszerint mozdulnánk, hogy a testvérünk mit gondol rólunk. Nem is azért, hogy az anyukánk mit mond. Lehet, hogy az anyuka azt mondja: Én nem szeretném, ha Törökországban lennél misszionárius! A gyermek erre azt feleli: Én nem tanácskozom testtel és vérrel. Vagy valaki esetleg magával tanácskozna: Nem hiszem, hogy én erre képes lennék.

Annyira el vagyunk foglalva a testtel és vérrel! Isten azt mondja: „Ne is törődj ezzel! Én hívlak téged? Amikor Én idejöttem a világra, az emberek erről lemaradtak, mert mást vártak. Ott volt nekik az Írás, de ennek ellenére lemaradtak Rólam.” Mi is ilyenek vagyunk. Egyszerűen lemaradunk arról, amit Isten csinál.

Talán azt gondoljuk, hogy amikor Isten elhív minket, ez mindenki számára nyilvánvaló lesz, vagy beront a hálószobánk falán keresztül, és azt mondja: Én arra hívlak téged, hogy misszionárius legyél! Vagy: Pásztornak hívlak el téged! Nem. Isten nem így működik. Hanem úgy, ahogy Ő megjelent a jászolban. Ugyanilyen egyszerű módon.

Ézs 53:2 amikor Jézus eljött, nem volt kívánatos ábrázata. Nem ez vonzotta az embereket Hozzá. Nem volt szépség Benne olyan módon, hogy az egész világ azt mondta volna: „Ez az az ember! Őt fogjuk követni.” Lehet, hogy csúnya volt. Számít ez? Az emberek szívében az volt: A Szent Szellem azt mondja neked: „Ő Isten Fia? Isten szól hozzád? Ő éppen leleplezi Magát számodra?”

Mi van, ha az egész világ tagadja azt, Aki Ő? Az megváltoztatja az igazságot arról, hogy ki Ő? Természetesen nem. Mi a helyzet a te életeddel, az elhívásoddal? Mi a helyzet azzal, amit te gondolsz, hogy Isten elhívása számodra?

Emlékszem, amikor bibliaiskolába jártam – talán már sokszor elmondtam ezt itt –, az egyik tanár azt mondta: Néhányatok vezető és pásztor lesz. Ott ültem, és azt gondoltam magamban: „De nem én! Az a fiú biztos. Az a másik is. Talán még amaz is, de nem én! Ez soha nem fog megtörténni.” Testtel és vérrel tanácskoztam, de Istennek más terve volt.

Ugyanígy van az életünkben. Hallgatjuk Isten hangját, és figyelünk, hogy hova hív minket, mire hív minket. Az nem számít, hogy mi mit gondolunk, és nem számít, hogy bárki más mit gondol. Vajon Ő mit gondol?

Végezetül, Jézus nagyon személyes volt az emberekkel. János könyvében személyesen beszélt Nátánaéllal, Ján 3-ban személyesen találkozott Nikodémussal, és Ján 4-ben az asszonnyal a kútnál. Isten szólt hozzájuk.

Ján 7-ben amikor jöttek a szolgák, hogy elfogják Jézust, elámultak: Senki nem beszél így ezelőtt. Ján 7:47-48 A farizeusok erre azt mondták: „Talán titeket is megtévesztett? Vajon hitt-e benne valaki a főemberek vagy a farizeusok közül?” Mintha úgy gondolták volna: „Jó, ha ti hisztek, akkor mi is hinni fogunk. Jó, tehát akkor nekünk rátok kellene néznünk, majd ti megmondjátok, hogy mit higgyük, mit csináljunk.” Így él a világ. Más emberekre néznek, és azt kutatják, hogy azok mit gondolnak.

Amikor osztogatjuk a traktátusokat, akkor könnyebben elveszi valaki, ha az előtte lévő már elvette. Ha valaki azt látja, hogy az előtte lévő nem vette el a traktátust, akkor ő sem fogja elvenni. Mindig arra nézünk, hogy mit csinál a másik. Isten azt mondja: „Én mit mondok neked? Mit hallasz a szívedben? Hallod az Én hangomat? Én hívlak téged. Ne nézz arra, hogy mit mondanak mások! Akkor sem, ha ők esetleg vezetők, és meg akarják mondani, hogy mit kellene hinned.”

Személyesen hallgass Isten hangjára! Kövesd Isten hangját! Ne tanácskozz testtel és vérrel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pásztorodra vagy a vezetődre ne hallgass. Legyen saját járásod Istennel, és ne csinálj dolgokat csak azért, mert mások is azt csinálják. Jézus nagyon személyes, és Ő azt szeretné, ha követnénk Őt személyesen. Meg leszünk lepődve, mert nem látjuk, hogy mit csinál Isten, de ha hit által járunk, akkor meglátjuk. Meg leszünk lepve azokon a dolgokon, amiket gondoltunk, mert rájövünk, hogy tévedtünk. „Azt hittem, hogy ez így lesz, de Istenem, a Te elhívásod az sokkal nagyobb, mint amit én valaha képzeltem.” Csak hallanunk kell Isten hangját.

A bibliaiskolában sok barátot szerzünk, és hozhatunk nagyszerű döntést. Elmehetünk missziós mezőre. „Mert három barátom odamegy.” Lehet azonban, hogy Istennek más terve van számodra. Vagy az is lehet, hogy nem mész. Lehet, hogy azért nem mész, mert a három barátod sem megy.

Isten mit mutat neked? Ne nézz másokra! Jézus Krisztusra nézz! Halld az Ő hangját, és kövesd Őt. És soha nem leszel csalódott. Meglepődsz majd, de csalódott nem leszel. Ámen.

 

P. Kende

Zsolt 133. Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak! Olyan, mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, Áron szakállán, és lefolyik köntöse peremére; olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld áldást az ÚR és életet örökre!

Ez a zsoltár az egységről szól. Arról, hogy egységben ülnek együtt a testvérek. Együtt lakoznak, együtt vannak. Ami azért érdekes, mert lehetséges egységben lenni a testvéremmel úgy, hogy szívélyesen köszöntjük egymást: „Szervusz! Milyen áldás látni téged, drága testvérem!”; és megyek tovább. Egységben vagyunk.

Van azonban egy másikfajta egység. Amikor együtt ülünk, kommunikálunk és időt töltünk együtt. Ez másikfajta egység. Ez jelentősebb, mint az első fajta. Nincs baj azzal sem, de amikor időt töltünk együtt, arról beszél nekünk az Újszövetség. Arról szól, hogy egymást szeretetben kezelni. Hosszútűrés, szeretet, nem elveszíteni, nem hagyni, hogy elszakadjon a cérna, hanem szeretetben hosszútávon kitartani egymás mellett. Istennek ez a terve velünk, és az a vágya, hogy legyen ilyen egység közöttünk, ami több.

Nagyszerű, ha azt tudom mondani: Az Úr áldjon, testvérem! Tudunk-e többet is mondani? Lehet-e ez több is? Vagy megállok itt: Az Úr áldjon, testvérem! Aztán nem megyek tovább. Mint a kvízjátékokban: Nem kérem a következő kérdést, mert lehet, hogy akkor mindet elveszítem. Itt megállok, hogy azt mondom: Az Úr áldjon, testvérem! Odáig már nem megyünk el: „Hogy vagy? Mi van veled?” Vagy: „Képzeld, Isten szólt hozzám! Mit mondott neked az Úr?” Vagy: Olvasnál valamit az Igében? Vagy: Hogyan bánsz el egy ilyen problémával? Idáig nem megyek el, mert mi van, ha borul minden? „Maradjunk meg csak a biztonságosban!”

Isten többet mond nekünk: Amikor a testvérek egységben laknak. Időt töltenek együtt, és képesek egységben együtt lenni. Ezért bátorítjuk, ha hívő vagy, legyen szolgálatod. Mert a szolgálatban szükségszerűen együtt kell dolgoznod valakivel, és ott tanulunk valamit az egységről. Ami több az első fajtánál. Van némi idő együtt, és kénytelenek vagyunk eltűrni egymást, és kénytelenek vagyunk türelmesnek lenni egymás felé, és tanulunk valamit, és növekszünk az egységben.

Olyan, mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon…” Ez a pap felkenéséről szól. Arról, amint az olaj lefolyik, ahogy felkenik a szolgálatára. Ez is jelent valamit. Először őt érinti az olaj. Istennek az a vágya, hogy először téged érintsen meg. Sokszor imádkozom azért: „Uram, áldd meg a családomat, áldd meg a feleségem, áldd meg a fiam, álld meg az iskoláinkat. Áldd meg a diákjainkat. Áldd meg a gyülekezetünk tagjait.”

(Töredelmesen beismerem, hogy ma elszúrtam a felkészülés idejét, mert imádkoztam értetek, és elrontottam a dolgot. Remélem, megbocsátjátok.)

Sokszor imádkozunk ezért, de valamit találtam ebben, és az ez, hogy Isten először engem akar megérinteni, és aztán szeretne ezzel szolgálni. Istennek megvan ez a vágya, hogy a kenet a te életedben legyen ott először, hogy a Szent Szellem érintése nálad legyen először, és azután áradjon ki onnan tovább. Először téged érintsen az az olaj, ami a Szent Szellem jelképe, és aztán onnan áradjon ki, és aztán legyen áldás mindenütt.

Ef 4-ben van az ezzel párhuzamos igerész az Újszövetségben. Itt is látunk egy leírást, ami sokkal nagyobb igazából, mint amit az Ószövetségben ismerhettek. Mert az Újszövetségben ApCsel 2. eseménye óta újfajta egységünk van.

Amikor megnézzük az evangéliumokat, látjuk a tizenkét tanítványt. Mennyire volt egység közöttük? Nem igazán. Nem túlzottan. Nem volt sikeres. Mindig ott volt Péter, aki azt mondta: „Én, én… Ide figyeljetek! Nekem van mondandóm.” Aztán ott voltak azok ketten, akik odamentek Jézushoz: Amikor eljössz a királyságodban, akkor add, hogy mi legyünk a főnökök. Ambiciózusak voltak, törekedtek előre, és nem volt jelentős egység. Aztán Jézus meghalt, feltámadt, és még mindig nincs nagyszerű egység.

Aztán ApCsel 2-ben eljön a Szent Szellem, és aztán van egység. Aztán együtt állnak elő. Ha megnézed azt a fejezetet, akkor látod ezt a nagy változást. Együtt állnak elő, együtt prédikálnak, és aztán együtt szolgálnak. Aztán együtt jönnek-mennek. Aztán Lukács azt írja Apostolok cselekedeteiben: Ezek pedig egy akarattal együtt voltak mindenkor. Szinte nem tudja, hogy írja le, hogy mennyire egyek voltak. Együtt voltak, de nemcsak hogy együtt voltak, nemcsak hogy együtt ültek, hanem egy akarattal, egy szándékkal, egy iránnyal voltak együtt. Másik dologról beszélünk a Szent Szellem miatt. Erről olvasunk itt:

Ef 4:4 … egy a Szellem…

A Szellem az, Aki egységet ad nekünk. Az egységünk nem abban van, hogy mind egyformán nézünk ki, egyformán viselkedünk, mind egyformán járunk, ugyanazokat a szavakat használjuk, egyforma a hajviseletünk… Nem ebben van az egységünk. Nem egyformaságunk van, hanem más. A Szent Szellem vezet minket. Ahogy p. Shane elmondta, Isten személyesen megérint bennünket, és ebben van egységünk, hogy Ő szolgál felénk. Ő felemel előttünk bizonyos dolgokat. Az egyik:

Ef 4:4 … egy reménységre szól elhívásotok is.

Egy reménységre szól az elhívásunk. Van közös célunk. Van közös irányunk, ez a menny. Ez Istennek az ígérete. Őneki van elhívása az életedre. Ő szeretne vezetni téged valamerre. Még azt is mondja ebben a versben, hogy egy a test.

Hadd térjek ki erre egy pillanatra! Sok cég felismerte, hogy az egység fontos lenne a cégen belül. Van azonban egy alapvető probléma, ami az, hogy ha ketten vagyunk, akkor legalább kétfelé tartunk, ha hárman vagyunk, háromfelé, ha négyen vagyunk, négyfelé… Mert mindannyian a magunk érdekét keressük. Az érdekem más és más irányba húz engem. Ez egyszerűen csak így működik. Sok cég felismerte, és sokan tudják, hogy mi az, amit csinálni kell.

Főleg az MLM cégek csinálják ezt nagyon jól. Aki később jön a cégbe, az azokhoz csatlakozik, akik már benn vannak a cégben, egy a céljuk, egy irányba tartanak. Aki később jön, megkérdezi: Hogyan előzhetem meg őket? A cég válasza az: „Nem előzheted meg. Ha a cél felé akarsz menni, akkor tolnod kell őket előre. Akkor együtt megyünk előre.” Ezen a módon működik egy MLM vállalkozás, és nagyon jól működik ettől sok közülük. Mert azt mondják: A célotok, az irányotok ugyanaz, és csak együtt juthattok előre.

Azért csinálják így, mert felismerték, hogy az emberek szíve már csak ilyen: Mindenképpen meg fogom próbálni megelőzni azokat, akik előttem vannak. Ez így működik. Ezért kitalálták, hogy nem előzheted meg, hanem told őket előre, és akkor mindenki jól jár. Igazuk van egy értelemben. Egyébként ebben, hogy mindenki jól jár, mi magyarok nem vagyunk annyira jók, sajnos.

Isten kicsit másként csinálta, és ez az, amiét olvassuk ezt a részt Ef 4-ben. Ő azt mondta nekünk: „A te szíved alapvetően másfelé megy, mint a testvéredé. Mindnyájatoké más irányba megy. Hadd trükközzek valamit azért, hogy úgy tűnjön, mintha egy irányba tartanátok!” Isten jobbat ad nekünk. Ő azt mondta nekünk Jézusban: „Adok nektek új szívet. Adom nektek a Szellememet, és Én tényleg eggyé teszlek benneteket.”

Azt mondja, hogy egy reménységünk van. Ugyanaz a menny, ugyanaz a reménység, ugyanaz a várakozás, ugyanaz az irány. És egy test. Egy test, együtt megyünk előre, össze vagyunk kapcsolva egy új módon. Egész más módon. Nem mesterkélt módon. Ezeknek a világi cégeknek vannak jó ötleteik. Ez a dolguk, pénzt termelnek, minden rendben ezzel. Isten azonban jobbat ad nekünk. Ő nem úgy tesz, hanem Ő valóban behozott valamit az életünkbe. Valóban behozta a Szent Szellemet. Ezt olvassuk itt:

Ef 4:4 Egy a test, és egy a Szellem, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is.

Egy test. Hívő vagy Jézusban? Hányan vagyunk itt? A válasz az, hogy egy. Jézus Krisztusban egyek vagyunk. Isten azt mondja nekünk, hogy együtt tartunk a reménység felé, amire el lettünk hívva. Együtt vezet minket erre, és ezt adja nekünk.

Ef 4:5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.

Egy az Úr! Ez fontos. Egy az Úr, Jézus Krisztus. Egy Urunk van. Ha hívő vagy Jézusban, akkor lehetünk közösségben. 1Ján 4:2 ha valaki vallja, hogy Jézus a testben megjelent Isten, akkor az nem az antikrisztusi szellem. Az egy másik dolog lenne. Egy értelemben ilyen egyszerű. Nekem lehet közösségem.

Amikor megtértem, hosszú ideig jártunk Nagykanizsára bibliatanulmányt tartani, ami hosszú vonat utakat jelentett, 3 és fél – 4 óra, időnként 5 óra. Persze mindenféle emberekkel találkoztunk az úton, sokszor hívőkkel is.  Ott kétféle gondolkodás lehetett. Az egyik az, ami azt kereste, hogy mi különböztet meg minket, és akkor persze nem volt közösségünk. A másik az, amikor csak élveztük, hogy együtt lehetünk Jézusban, hogy az Úrban hiszünk, és megosztottunk néhány bizonyságot, bátorítottuk egymást a hitben. Ez nagyon építő volt. Pedig nagyon másféle gyülekezetekből, nagyon másféle tanításokkal voltunk, de lehetett közösségünk. Mert egy az Úr, egy a hit, és egy a keresztség. Mindannyian megkaptuk a Szent Szellemet. Egy keresztségünk van.

Ef 4:6 Egy az Istene és Atyja mindeneknek, …

Hadd fejezzem be ezzel:

Ef 4:3 és igyekezzetek megtartani a Szellem egységét a békesség kötelékében.

Mit jelent ez? Neked és nekem, nekünk részünk van ebben. Mi nem tudjuk szétszakítani a Szellem egységét, ne érts félre. Viszont kiléphetek belőle. A Szent Szellemben van egység, és én kiléphetek ennek a megtapasztalásából. Mit olvasunk itt? „A békesség kötelékében.” Nekem megvan a lehetőségem arra, hogy ne a békességet válasszam, és akkor ez elválaszt engem. Elkülönít engem.

Nekem van felelősségem ebben. Ez nagyon egyszerű igazán. Az, hogy a békességet keresem a testvéremmel. Egyszerűen keresem azt a helyet, ahol közösségben lehetünk. Azt, amit Isten csinált, nem tehetem tönkre, de elválaszthatom magam. Én elkülöníthetem magam ettől. Ez attól függ, hogy hogyan gondolkodom, és hogyan szólok, Ef 4:2. Az első az, hogy hogyan gondolkodom:

Ef 4:2 teljes alázatossággal és szelídséggel, …

Ahogy p. Shane beszélt erről. Gal 1:16 nem tanácskoztam testtel és vérrel. Ez az, amit lehetne tenni. Itt vagyok a testvéreimmel, aztán testtel és vérrel tanácskozom. Olyan könnyű lenne arra nézni, hogy van valamilyen problémánk, és az elválasztana minket. Ott ülök, és testtel és vérrel tanácskozom, és nem arra tekintek, amit Isten mond az egészről. Hallottuk a bevezetőben is.

Mert ha Istennel gondolkodom, akkor arra gondolok, hogy egy a test, egy a Szellem. Ef 4:5 egy a hit, egy a keresztség. Ez másik helyre tesz minket.

Nézhetném másként is: „A testvérem gazdag, én pedig szegény vagyok. Piszok! A másik nemrég is kölcsönkért tőlem, és még mindig nem adta meg!” Nézhetném a problémámat és azt, ami elválaszt minket. „A múltkor is morcosan nézett rám!” Testtel és vérrel tanácskozom. Mi választ el minket? Másként kommunikálunk, másként gondolkodunk.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Én adtam neked valamit, ami gyönyörű, ami nagyobb, ami természetfeletti. Az Én Szellemem benned van. Csak próbáld ki, kommunikálj a testvéreddel a Szent Szellemben.” Aztán megteszem, és ez felépít mindkettőnket. A másik ad egy választ. Van hite, van szeretete. Lehet, hogy csak annyit mond, ámen, de felépít bennünket a dolog. Ez a különbség.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ne testtel és vérrel tanácskozz, hanem az Én Igémmel, ahol Én erről beszéltem neked, hogy van egy egység, és van újfajta közösség.” Ami nagyobb annál, hogy szeretünk együtt lenni, vagy élvezzük egymás vicceit. Van több, van természetfeletti. Ha nem tanácskozom testtel és vérrel, hanem a testvéreim között vagyok, és a Szellemben gondolkodom, akkor van még ez is:

Zsolt 116:10 Hittem, azért szóltam; noha igen megalázott vagyok.

Lehetséges, hogy így vagyok a Krisztus Testében. Nagyon nyomorultul érzem magam. Miből fogok szólni azonban? Nem színlelünk, nem úgy teszünk. Nem eljátsszuk, hogy minden rendben van. Hanem azt mondom: „Uram, hiszek Neked. Hiszem, hogy egy Istenünk van, és közösségünk lehet. A hitem miatt szólok.”

Lehet, hogy a másik a gazdag, én a szegény, de azért mondhatom: „Imádkozhatok érted? Imádkozhatok érted valamiben?” Lehet, hogy ő a negyven éves hívő, én pedig csak a három éves hívő, de azért mondhatom neki: „Segíthetek neked valahogy? Birkózol valamiben a hitedben? Imádkozhatnánk együtt? Beszélgethetünk az Igében valamit?” Lehetséges. És lehet áldásunk. Lehet, hogy az ő házassága úgy néz ki, hogy minden rendben van, az enyém pedig romokban hever, és azt mondhatom hitben: „Találkozhatunk valamikor? Legyünk közösségben. Összejöhetnénk? Beszélgessünk! Csak bízzunk az Úrban, és Isten szólni fog hozzánk.”

Hittem, azért szóltam. Nem azért szóltam, mert megtanultam egy viselkedést. Nem azért, mert már nekem is gyülekezeti kultúrám van, és azért szóltam. Hanem hittem, azért szóltam. Bíztam a Te Igédben, és a Te Igéd azt mondta nekem, hogy ez drága, hogy ez a közösség értékes, ez szent. Ez Istennek a munkája, és semminek nincs joga ezt szétverni. Semminek nincs meg az a hatalma! Ez gyönyörű!

Isten Krisztusban azt mondta nekünk: „Figyelj! Én egységet adok nektek. Hadd vezesselek ebben együtt titeket.” Ezt csak hitben tudjuk megragadni. Ez a nehézségünk. Csak hit által ragadhatom meg. Ha nem hitben járok, ha nem hitben gondolkodom, ha nem hittel nézek, akkor a gyülekezetben annyi irány van, ahányan vagyunk.

Ha viszont hitben vagyunk, akkor egységünk van. Akkor Krisztusban az Atyát dicsőítjük. Akkor Krisztusban áldást jelentünk egymásban. Akkor Krisztusban épülünk és növekszünk. Akkor Krisztusban ez az egység egyre jobban kifejeződik. Igazán ez az üzenet, hogy Istennek az a csodálatos munkája bennünk, hogy egységet munkál. Tanít minket, és vezet minket. Ef 4. erről szól. Ezt Krisztusról mondja:

Ef 4:16 Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.

Ámen.

Kategória: Egyéb