Jézusnak csak istálló jutott – de Neki nem is kellett több

2015 december 23. szerda  18:30

P. Dragan

Ézs 9:6a Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.

Gondolj bele, egy Gyermek születik, Fiú adatik! Az egyik nincs a másik nélkül. Mikor adta Isten a Fiút? Jel 13:8-ban azt olvassuk, hogy a Fiú nekünk adatott a világ megalapítása előtt. Jézus Krisztus Isten Fia. Ő mindig is Fiú volt. Nem akkor lett Isten Fiává, amikor megszületett a Földre, vagy amikor bemerítkezett. Ő mindig is a Fiú volt, Ján 1:1.

A Gyermek azonban megszületett. Mikor született meg? Igazán senki sem tudja. Szerbiában január hatodikán ünnepeljük a Karácsonyt. A világ nagy részén holnap ünnepelnek. Tehát Szerbiában úgy döntöttünk, hogy kétszer ünnepelünk, két karácsonyi istentisztelet van.

Szeretnélek ezzel a gondolattal itt hagyni titeket. Egy Gyermek születik, de a Fiú adatott. Hol lennénk, ha a Fiú nem adatott volna nekünk, ha Jézus csak egy jó ember, jó tanító lett volna? Hol lennénk akkor, ha Isten csak maradt volna a mennyben, és nem is törődne velünk igazán?

 

P. Kende

Luk 2. Mária és József felment Betlehembe.

Luk 2:6-7 Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai, megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.

Szükségük volt egy helyre. Az embereknek szükségük van egy helyre. Ahogy nekik kellett volna egy szoba, úgy nekünk is kell egy hely. Mind keressük ezt a helyet.

Keresek helyet, ahova tartozhatok, keresek egy helyet, ahol az életem az lehet, aminek szánva lett. Legtöbbször ez úgy működik, hogy elképzelünk valamit, ami még hiányzik az életünkből, aztán felruházzuk olyan tulajdonságokkal, amikkel nem bír. Aztán azt képzeljük, ha meglesz, akkor az megoldja az életünket.

„Egy jó autó az állandó buli, vidámság. Más lesz a világ!” Aztán megvan a jó autód, kinyitod a csomagtartót, van benne egy pótkerék, egy emelő, de nincs benne buli. Benézel a motorházba, látod a motort, az akkumulátor, de nem látsz benne vidámságot, nincs ott, ahogy gondoltad. Vagy ilyen egy férj. (Azért, hogy a lányoknak is mondjunk valamit.) „Ha lenne egy férjem, lenne társam a magányos estéken. Lesz egy megértő barátom, aki ismer engem, és mégis szeret úgy, ahogy vagyok.” Aztán megvan, és nem olyan.

Itt a kérdésem: Az autónak a hibája? Nem. Szerintem nem. Szerintem nem az autónak a hibája. A marketingesek hazudtak. A reklámok hazudtak, amikor azt mondták: Ha beülsz ebbe, állandó kitörő öröm lesz az életedben. Ez hazugság volt. Az autó jól működik, de nem jár vele az a megelégedettség, amit hozzáképzeltél. Ugyanígy, a férjnek a hibája? Szerintem nem. A romantikus filmek azonban hazudtak, ez biztos, és bevettél egy hazugságot.

Hozzáadtál valamit egy dologhoz, ami nem tartozik hozzá. Úgyhogy a csalódásod oka igazán a saját elvárásaid. Az, amikor hozzáadod a kívánságlistádat egy tárgyhoz, egy dologhoz, egy helyzethez: Ha egy trópusi fehérhomokos parton fekhetnék, és hullámok csobognának a lábam körül, akkor az életem tökéletes lenne. Ez azonban nem igaz. Persze, jó lenne egy nap, két nap, de hidd el, egy év múlva már nem lenne olyan nagy szám, mint ahogy most gondolod.

Ezek mellé még a következőt is csináljuk. Rájövök, hogy valaki, aki a barátom lett, nem olyan tökéletes, mint gondoltam. Úgyhogy leveszem róla a tulajdonságokat, és átruházom valaki másra. „Ha a másik a barátom lesz, akkor ő olyan lesz végre.” Vagy: Ha meglesz az új autóm, biztos vagyok, hogy abban már szériatartozék a boldogság. Vagy azt gondolja egy lány: „Hm, annak a lánynak a férje annyival jobb, mint az enyém! Ha megszerezhetném, meglenne a partnerem, akiről álmodtam!”

Mit próbálok mondani? Azt, hogy az elvárással van baj. Péld 13:12-ben el is mondja ezt nekünk: A halogatott reménység beteggé teszi a szívet. Ez az, hogy mindig ráteszem a következőre és a következőre és a következőre… A végén a szívem megkeseredik, mert egyik sem olyan, mint hittem. Egyik sem adja meg.

Mert mire van szükségem? Nem kütyüre van szükségem, vagy egy nagyobb kütyüre, vagy egy még nagyobbra, hanem egy helyre van szükségem. Ezzel nem egy házra gondolok, vagy egy gyülekezeti épületre, hanem úgy értem, hogy szükségem van egy helyre, ahova tartozom, és ahol el vagyok fogadva. Kell nekem egy hely, ahol biztonságban lehetek, és lazíthatok. Tudom, hogy nem az ellenségeim vannak ott.

Szükségem van egy helyre, ahol jelentőségem van, ahol irányom van és célom. Erre van szükségem. Nem tárgyakra, dolgokra, hanem egy helyre van szükségem. Ahogy nekik, Máriának és Józsefnek. Nekik kellett volna egy hely Betlehemben, és nem nagyon volt. Nekünk is ugyanígy, szükségünk van egy helyre az életben. Azt hisszük: Ha tárgyakat szerzek, akkor az végre megadja azt, amit várok az élettől. Így viszont csak megbetegszik a szív hosszú távon. Aztán Isten azt mondja: „Nem! Neked egy hely kell!”

Figyelj! Gondoltál már erre? Amikor Isten kivitte a zsidókat Egyiptomból, akkor 2Móz 23:20-ban nem azt mondja, hogy kivitte őket Egyiptomból. Nem azt mondja: „Gyere Velem! Kiviszlek innen.”; hanem azt mondta nekik: Gyertek, és beviszlek titeket a helyre, amit készítettem nektek. Nem egyszerűen csak annyi: Hagyd ezt!

Sokan úgy gondolják, úgy érzik, hogy a kereszténységnek ez az üzenete: „Hagyd el a gonosz életed! Hagyd el a rossz dolgaidat! Hagyd el a hazugságaidat! Hagyd ott!” Nem! A kereszténység arról szól: „Gyere Velem, és Én beviszlek téged egy helyre. Én adok neked egy helyet, amire szükséged van.” Isten nem cuccokat ígér. Isten nem kütyüket ígér. Isten nem dolgokat ígért nekünk.

Ezért nem hiszem, hogy a kereszténység nagy üzenete a szellemi ajándékok lennének. Nem az a nagy üzenetünk, hanem az, hogy Isten adott nekünk egy helyet, és akar nekünk adni egy helyet. Elkészített neked egy helyet. Ez az, ami számít. Amikor hívta őket, akkor nem csak azt mondta: Én adok nektek egy országot. Lesz egy ország, amit úgy nevezhettek: A mi országunk, a hazánk. Nem csak ennyi, hanem ennél sokkal fontosabb dolog volt.

Neh 1:9-ben azt mondja Isten: „Az az a hely, amiről eldöntöttem, hogy ott az Én nevem lakozni fog. Az az a hely, ahova az Én nevem rendelve lett, Én ott vagyok.” Ez sokkal fontosabb. Ez az, ami számít. Ha Isten ott van, akkor lehet helyem, akkor ott otthon lehetek. Ezért mondja Zsolt 26:8-ban: Uram, szeretem a házadban lakozást, szeretem a dicsőséged hajlékának a helyét. Miért szerették Isten házát? Isten jelenléte miatt. Az volt az, ami számított.

Mert ha Isten jelenléte megvan ott, akkor nekem van ott helyem. Az, ahova tartozhatok, ahol el vagyok fogadva, ahol biztonságban lehetek, ahol lazíthatok, ahol célom van és jelentőségem, és ahol lehet irányom. Ez az a hely, amiről beszélünk, hogy minden embernek szüksége van egy helyre. Nem szélességi és hosszúsági fokok, hanem egyszerűen csak az, hogy ahol Isten lakozik, ott van egy helyünk.

Ezért olyan rettenetes a pokol. Luk 16:28 mert az a hely az, ahol az ember nem tapasztalja meg Isten valóságát. Az a hely Őnélküle az nem hely. Akkor sehol nem vagyok, ha ott vagyok. Ha ott vagyok, akkor sehol nem vagyok. Ha ott vagyok, akkor el vagyok veszve. Ez az elveszettség. Ez a hitetlen élet, ez a Jézus nélküli élet, hogy nincs helyem. Mert nem vagyok ott, ahol Isten van. Ha nincs helyem, akkor el vagyok veszve.

Ezért olvasunk ilyeneket a zsoltárokban, hogy Zsolt 84:2 a lelkem áhítozik, a lelkem vágyakozik az Úr udvarai, tornácai iránt. A következő versben azt mondja: még a veréb és a fecske is talál magának helyet a Te oltáraidnál. Miért mondja ezt? Azért, mert ezzel azt mondja: Az az otthon, ahol Te vagy, Uram. Az a hely az, ami számít. Ezért szeretjük a zsoltárokat, mert azokban benne van ez a felismerés: Istenem, ahol Te vagy, oda tartozom én.

Tehát az első gondolat az, hogy szükségük volt egy helyre. Minden embernek szüksége van egy helyre. Igazi helyre van szüksége. Nem csak egy épületre, nem csak egy csoportra, nem csak egy városra, nem csak egy földrajzi helyre, hanem kell nekem egy hely, ahol otthon vagyok, és az csak Istennel lehet az enyém. Nem volt igazán helyük. Nem volt hely a vendégfogadó háznál.

A második gondolat Luk 2:7-ből, hogy egy csűrben szálltak meg. Ennyi helyük volt összesen, egy csűr, ahol az állatok laknak. A jászol, az állatok etetője volt az egyetlen hely. Igazán ez az, amit mondani szeretnék, mi csak egy csűrt és egy jászlat adtunk Jézus születésére, de Neki nem is kellett több. Csak egy istálló és egy etető.

Miért mondom ezt? Jézusnak nem kellett palota, hogy eljöjjön. Azért, mert Jézusnak nem kellett királyi palota, hogy Ő különleges legyen, különlegesnek látsszon. Jézusnak nem kellett királyi palota, hogy elképesztően izgalmas legyen. Ő annyira különleges! Neki nem kellett másféle hely. Ján 1:10 Ő alkotta a világot, eljött az Övéihez, de a világ nem ismerte Őt. Ezért nem kapott palotát.

A világ ma sem ismeri Őt, maximum eltűrik Őt. „Szeretem” ezt a mondatot: A keresztények Jézus születését ünneplik. Ez igazán azt mondja: Hát, a keresztények gondoljanak, amit akarnak, de ne zavarjanak minket ezzel. „Csak ünnepeljétek Jézust egy félreeső helyen. Sőt, van egy jobb ötletem! Ünnepeljétek Jézust az istállóban! Menjetek oda ki.”

A világ nem adott Neki nagy helyet, de Neki csak egy talpalatnyi hely kellett. Csak egy talpalatnyi hely! Semmi több. Mi nem adtunk Neki többet. A világ nem adott Neki többet, csak egy jászlat, de Neki csak ennyi kellett. Neki csak egy talpalatnyi hely kellett. Neki nem kellett semmi nagyobb, semmi több. Neki ez teljesen megfelelt. Ez csodálatos!

Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen jobb az, hogy Ő csak egy jászlat kapott, hogy csak az istállóban volt helyük. Mert ha egy palotát kapott volna, akkor ma lenne valaki, aki azt mondaná: „Hát persze! Neki könnyű élete volt. Mit tudott Ő a nehézségekről?! Az útja ki volt párnázva. Az egész útja könnyű volt. Persze, hogy sikere lett. Hatalmas ember volt, gazdag ember volt. Persze, hogy emlékszünk Rá, mert nagyszerű családba született.” Nem mondhatod ezt!

Az, ahogy élt, az elképesztő! Azt, hogy hagyott nekünk olyan tanítást, ami kétezer év után is emberek életét átformálja, azt nem tudod kimagyarázni azzal, hogy mennyire tisztelték és mennyire felemelték Őt, mert nem ez történt. Meghalt, de aztán 2Tim 1:10 Őt ünnepeljük a halál legyőzőjeként. Ez nem azért van, mert Ő olyan sok helyet kapott, hanem azért, Aki Ő volt, a Személye miatt, és Aki Ő ma is. Neki nem kellett több, mint egy jászol. Neki nem kellett több, mint egy istálló. Neki nem kellett több, csak egy jelentéktelen hely. Neki csak egy talpalatnyi hely kellett, és az elég volt.

Luk 2:7 megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.

Mindenkinek szüksége van egy helyre, egy igazi helyre, és azt csak Isten tudja megadni. Jézus csak a jászlat kapta, de Neki éppen ennyi kellett. Neki csak ennyi kellett.

Aztán a harmadik gondolat, hogy te meg én, mi nem tudunk Neki többet adni, mint egy jászol meg egy állatszagú csűr. Ez lehet, hogy bátorító, lehet, hogy nem. Nagyon sokszor úgy érezzük, hogy mennyire méltatlanok vagyunk hívőkként. Nagyon sokszor úgy érezzük, hogy mennyire nem érünk fel arra a szintre, ahol lennünk kéne ahhoz, hogy Jézust képviseljük.

Nagyon sok hívő azért nem nyitja ki a száját Jézusról, azért nem tesz bizonyságot például az üzleti partnereinek, a munkatársainak, a másik anyukának az oviban, az iskolában, mert úgy érzi, hogy az élete annyira vacak bizonyság, és úgy van ezzel: Ez így nem működik, először szeretném felékesíteni ezt a dolgot. „Először szeretném tökéletessé tenni, és aztán majd képviselhetlek Téged, Jézus!”

Nagyon sok emberrel találkoztam az utcán, aki azt mondta, igaz, nem ezekkel a szavakkal: „Nem! A szívem olyan rossz állapotban van. Így nem jöhetek Jézushoz! Nem vagyok méltó. Olyan önző vagyok! Annyira bűnös vagyok! Én nem jöhetek Jézushoz. Előbb rendbe rakom.” Vagy: Nem válhatok kereszténnyé, mert nincs időm rá.

Még hívők is mondják ezt: „Nem tudom követni az Urat, nem fér bele az életembe. Vannak gyerekeim, van egy házastársam, van egy munkám. Nincs időm rá, hogy kövessem az Urat.” Ez félreértés. Mert szeretnénk feldíszíteni a dolgot, és szeretnénk azt mondani: Jézus, szeretnék többet adni.

Még itt a teremben is kétféle díszünk van most. Vannak a szokásos dekorációnk, és vannak azok, amik Karácsony alkalmából készültek. Láthatod bennük a hurkapálcikákat, láthatod, hogy műhóból vannak kifaragva, de meglehetősen durván. „Ez miért van fenn? Ez nem szakszerű.” A válasz az, hogy ezeket az egyik keresztény iskolánkban a gyerekek csinálták. Van-e értékük? El lehetne adni ezeket? Valószínűleg nem venné meg senki, még igen csekély összegért sem, de a szeretet miatt van értéke számunkra. Ugyanannyira, mint a vásárolt díszeinknek.

Ez ugyanígy van az életünkben is. Amikor szeretném feldíszíteni az életem, akkor az nagyszerű. Tit 2:10 szeretném feldíszíteni az életem jó cselekedetekkel. Az egésznek olyan értéke van, mint a dekorációnknak. Csak a szeretet miatt értékes. Isten ránéz a cselekedeteidre – „Uram, nézd mennyit olvastam a Bibliát! Nézd, mennyi bibliatanulmányt végeztem! Nézd, hány embert hívtam fel a Te nevedért! Mostmár jöhetek Hozzád?” – és Ő azt felelné, hogy ez fordítva van. „Gyere Hozzám! Én szeretlek Téged úgy, ahogy vagy. Elfogadlak téged, és aztán megmutatod Nekem ezt, és Én azt felelem: Ó, de aranyos!” Ez a különbség a kettő között.

Nekünk van helyünk Istennél. Amikor megakadályoz engem a rakás, amiket csináltam – bibliaolvasás, bibliatanulmány, telefonálás… –, és a másikra nézve azt mondom: „Az övé nagyobb! Az enyém nem elég nagy. Így nem mehetek.”; akkor ez a bajunk. Úgy érzem, hogy én annyira problémás vagyok, hogy úgy akarok jönni Istenhez, hogy tolom az ajándékaimat, és próbálok bebújni mögéjük. Aztán azt mondom: Uram, nézz azokra, és ne rám.

Isten azt feleli: „Ne viccelj Velem! Magában ennek semmi értéke, de a kapcsolatunk miatt ez drága Nekem. A kapcsolatunk miatt ez értékes, de fordítva nem működik.” Így van ez velünk. Telerakom az életem jó cselekedetekkel, telerakom az életem Isten szolgálatával, de ezeknek nincs szellemi hatalmuk. Ezek nem jelentenek szellemi védelmet.

Mát 12:44-ben azt mondja: Amikor egy embernél van egy gonosz szellem, egy démon, aztán az kimegy és visszajön, és a házat kiseperve, felékesítve, de üresen találja, akkor visszamegy. A jó cselekedeteim nem jelentenek nekem szellemi védelmet. Nem azok adják az elfogadást, nem azok adják a védelmet. A kapcsolat jelent valamit, az védi meg az életem. Ez az, ami számít.

Nekem van egy helyem Istennél. Ő adott nekem helyet. Amikor megakadályoz engem, hogy a rakás nem elég nagy, és úgy gondolom, hogy így még nem jöhetek Istenhez, nem felelek meg, akkor Isten azt feleli: „Állj! Nekem elég volt egy istálló. Nekem elég volt egy jászol. Nekem annyi elég volt. Ne aggódj azon, hogy milyen állapotban van az életed, hanem adj Nekem helyet. Nekem nem az kell, hogy tökéletes legyen, csak engedj dolgozni benned. Adj Nekem helyet. Add Nekem az istállót. Adj Nekem valami helyet!”

Az emberek azt mondják: Nekem nincs időm Istennel járni. Miről beszélsz? Ne azt nézd, hogy mid nincs! 2Kor 8:12 amikor megvan valakinek a hajlandósága, akkor nem az számít, hogy mije nincs, hanem az, hogy mije van. Nem az számít: „Uram, nincs ennyi időm. Uram, nincs ennyi szeretetem. Uram, nincs ennyi vágyam Te utánad. Uram, nincs ennyi jó cselekedetem.” Isten azt feleli: Nem az érdekel, mid van. Van valamennyi időd? Van valamennyi szereteted? Van valamennyi vágyad Én utánam? Akkor azon a helyen adj Nekem helyet.”

Nem az számít, hogy mennyi nincs, hanem az számít, hogy valamennyi van. Isten azt mondja: „Én erre nézek. Nézz te is erre. Ne arra nézz, amid nincs, hanem arra, amid van.” Lehet, hogy az életed elfoglalt, lehet, hogy az életed őrület, lehet, hogy az életed szét van aprózva. Lehetséges, de add Neki, amid van. Adj Neki annyi helyet. Mert Ő nem másra vár.

Ha az az ember vagyok – mert vannak ilyen emberek – „Istenem, köszönöm, hogy adtál nekem egy helyet. Köszönöm, hogy befogadtál. Elképesztő, hogy ezt megtetted. Én viszont nem vagyok elég jó még, úgyhogy megyek, építek Neked egy palotát a szívemben, építek Neked tökéletes életet. Előbb lesz egy jó bizonyságom, és amikor majd az meglesz, amikor majd az elég lesz, akkor majd jövök, és akkor egyenlők leszünk.”; akkor ez probléma. Soha nem szól arról, hogy egyenlőknek kéne lenni. Teljesen jó az, hogy Ő a nagyobb. Ő Isten.

Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azok végül nem járnak az Úrral egész életükben. Mindig arra várnak, hogy meglesz a tökéletes, és akkor majd… Ez a tökéletes azonban nem jön el. Ezért mond ilyeneket az Írás, 2Kor 6:2 ma van az üdvösség napja. Valaki nem hisz Jézusban, akkor ne mondja azt: Majd egyszer, ha összeáll a kép. Hanem az életed Ővele áll össze.

Ha hívő vagy, akkor ne mondd: „Majd egyszer, ha lesz rá időm! Majd egyszer, ha annyi pénzem lesz. Majd egyszer…” Nem! Hanem ma! Ma van itt a lehetőség járni Ővele, ismerni Őt, helyet adni Neki. Lehet, hogy a hely nem tökéletes, de ha ebbe a világba hajlandó volt eljönni úgy, hogy egy jászolba született, akkor szerintem Ő nagyon is hajlandó bejönni a szívedbe, vezetni az életed, szólni hozzád, jelen lenni, válaszolni az imáidra. Még akkor is, ha azok az imák nem tökéletesek. Még akkor is, ha az életed nem olyan nagy szám. Még akkor is, ha a hited nem 100%-os. Isten helyet kér, és azt mondja: Add Nekem azt, amid van, és aztán járj Velem.

Ámen.

Kategória: Egyéb