Velem van a baj (Elutasítottság sorozat 3.)

2015 december 16. szerda  18:30

Amikor ki vagyok zárva, el vagyok utasítva, akár azért, amit csinálok, akár azért, amilyen vagyok, akkor előbb-utóbb belépek abba, amiről most fogunk beszélni: amikor úgy érzem, hogy azért utasítanak el, aki vagyok. Nem azért, amilyen vagyok, nem azért, amit csináltam, hanem mélyen beveszem a dolgot, belsővé teszem, és felismerem, hogy velem van a baj.

Rettenetes ezen a helyen lenni, ahol úgy vagyok, hogy velem van baj, és elfogadhatatlan vagyok. Valójában minden embernek megvan az az élménye valahol: Oda tartozom, arra a helyre, ahol köszönik, de nem kérnek belőlem. Ez azért van, mert van közös múltunk.

1Móz 3:23-24 kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, … Kiűzte az embert, …

Istennek ki kellett űznie az embert arról a helyről, ahova az embert helyezte eredetileg. Mert az ember elbukott, azért nincs helye ott, ahova Isten helyezte, amire alkotta eredetileg. Igazán minden ember azóta is azon igyekszik, hogy oda valahogy újra bejusson. Ezek az emberek vallásai: „Megpróbálok visszajutni valahogy Isten kegyébe, megteszem az erőfeszítéseimet. Az enyémeket. Úgy, ahogy én akarom, ahogy nekem tetszik, ahogy én gondolom helyesnek.”

Ján 14:6-ban Jézus erre mondta azt: Én vagyok az út, és senki nem mehet az Atyához másként, csak Én rajtam keresztül. Ez az egy utunk van igazán vissza. Senki nem fogja megtalálni az elveszett Paradicsomot. Se a kommunizmus nem fog visszavinni oda minket, se a nemzeti szocializmus, egy királyság sem, és még egy demokrácia sem. Nem fog egyik sem visszavinni oda minket.

Jézus az egyetlen, Aki arra a helyre vihet minket, ahova valók vagyunk, és az sem igazán a Paradicsom, hanem az is az Atyánál van. Ef 2:6 Vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban, mennyei helyekre ültet minket az Atyával. Ez az a hely, ahova vinni akar minket. Amikor elfogadom azt, hogy nem vagyok kívánatos, akkor az rendkívüli méreg a szívem számára.

Itt hadd térjek ki arra, hogy ezért olyan fontos, hogy hogyan beszélsz a gyerekeddel. Ezek nem csak szavak. Egyszer a lakásom előtt álltam az autó mellett, miközben valamit csináltam. Egyszercsak egy anyuka és kisgyereke kiléptek a sarok mögül, átmentek a másik oldalra, és ott mentek tovább. Amíg kiértek a hallótávolságból, kb. másfél percig tartott, az a másfél perc lett életem egyik súlyos élménye.

„Hogy lehetsz ennyire buta?! Hogy lehetsz ennyire rossz kisfiú?! Micsoda gyerek vagy te! Bár meg se szültelek volna!” Egyszerűen csak elképesztő volt. Rögzíteni kellett volna, és tanítani kéne: „Hogy nevelj valakit nyomorulttá? Hogy nevelj valakit lázadóvá? …” Nem ezt tanítod a gyerekednek.

Hanem azt tanítod a gyermekednek: Ez butaság volt, de te nem ez vagy. Ezt tanítod a gyermekednek. Vagy azt mondod neki: „Ezért most meg kell, hogy büntesselek, de amikor sírsz azért, mert megbüntettelek, akkor gyere és megvigasztallak. Nem vagy kizárva.” Ez nagyon fontos.

Amikor elfogadja valaki ezt a mérget – „én nemkívánatos vagyok” –, ez elképesztő hatással van az ember lelkére. Amikor elfogadom azt, hogy valami annyira mélyen hibás bennem, hogy nincs az a társaság, ahova én szeretnék tartozni, ahova bevennének engem, akkor igazán ez a méreg növekszik, elmérged a szívemben, és megmérgezi az egész lelkemet.

Sok minden jöhet ebből. Vádolom Istent, hogy miért vagyok ilyen. Lehet, hogy lázadó leszek a büszkeség miatt. „Miért utasít el mindenki?” Elveszíthetem a reményemet afelől, hogy történhet bármi jó, hogy lehet valami az életemből, hogy tarthatok valahova.

Mert én hiszem, hogy az elutasítás valójában egy gonosz szellemiség. Mert amikor megnézed Gal 5:5-ben, Ef 4:4-ben, akkor azt látod, hogy a Szent Szellem nagyon is össze van kapcsolva a reménységgel. Az elutasítottság oda visz engem, ahol nincs reményem magam felől, az életem felől. Sok minden jöhet ebből.

Hadd mondjak még egyet. Ha ezen a helyen vagyok, akkor egyfolytában bizonyítanom kell. Akkor annyi bizonyítani valóm van mindenkinek! Elsősorban azt kell bizonyítanom, hogy egyáltalán jogom van létezni.

Hadd mondjak erre egy választ Isten szívéből. Amikor olvasom az Igét, akkor azt látom, hogy minden ember Istennek egy különleges alkotása. Úgy értem, minden ember céllal lett alkotva. Ef 2:10 vannak jó cselekedetek, amiket elkészített Isten neked. Nem csak úgy a véletlenek sorozatában éled az életedet, nem csak úgy valamit csinálni vagy itt, hanem céllal. Ahhoz, hogy járjak abban a célban, ahhoz keresnem kell Istent, ahhoz keresnem kell az Ő akaratát.

A másik lehetőség az, amit a világ mond nekünk: „Nincs célod! Véletlen az, hogy te itt vagy. Csinálj dolgokat! Éld az életed. Próbáld minél tovább kihúzni. Ha jól teljesítesz, akkor sok kacatod lesz, és mindenki irigykedhet rád.” Fogadni mernék azonban, hogy a temetéseden senki nem akarna helyet cserélni veled, hiába van sok cuccod. Ez a világnak az üzenete: Te véletlenül vagy itt, és ennyi az egész. Nincs igazi cél.

Mennyire más, amit Isten mond nekünk! Azt mondja Jer 29:11-ben: Én kívánatos véget készítettem el neked. Ami azt jelenti: Konkrét célom van számodra, amit ha ismernél, akkor vágynál utána. Ez Isten gondolata rólad.

„Van-e jogom létezni?” Nem erről beszélünk, hanem többről. Nemhogy jogod van, hanem neked célod van. Ahhoz azonban Istennel kell járnom, az Ő akaratában, hogy járjak abban a célban. Mennyire nagyszerű, hogy van örök célom, hogy az életem nem véletlenszerű!

Az elutasítottság olyan, mint egy ék az ajtóban. Amikor nyitva tartják az ajtót, és bárki bemehet – ilyen a lelkednek. Amikor elfogadod ezt: Elfogadhatatlan vagyok!; akkor az megsebez az érzelmeidben, és aztán szellemileg is. Nyitva tartja az ajtót, és bemehet bármi. Hiszem, hogy az Ellenség kihasználja ezt, és aztán mindenféle dolgok betörnek az életedbe: a magadra hagyatottság, az értéktelenség, önutálat, az, hogy neheztelsz magadra.

Miért? Mert amikor valaki elutasít: „Elfogadhatatlan vagy. Nem nyilvánvaló? Nézz magadra! Nézd meg, milyen vagy!”; akkor ez annyira megsebez minket! Nyitva van az ajtó, sebezhetőek vagyunk, szellemileg is. Az Ellenség bejön, és hoz nagyon sok mindent. Amikor már igazán védelem nélkül vagy egy nagyon bizonytalan helyen, akkor nincs semmi kapacitásod. 1Kor 13:7 a szeretet mindent hisz, mindent remél. Nekem azonban ezen a helyen nincs kapacitásom erre. Akkor mi történik?

1Sám 18-ban látunk egy példát erre. Ez Saul király, akinek „jó” oka volt, hogy elutasítottnak érezze magát, de amikor visszajött a háborúból, akkor:

1Sám 18:7-9 A táncoló asszonyok így kezdtek énekelni: Megverte Saul a maga ezrét és Dávid is az ő tízezrét. Saul ezen igen megharagudott, és nem tetszett neki ez a beszéd, mert azt gondolta: Dávidnak, lám, tízezret tulajdonítanak, nekem pedig csak ezret, … Ezért Saul attól a naptól fogva mindig rossz szemmel nézett Dávidra.

1Sám 18:11a És elhajította Saul a dárdát, mert azt gondolta: a falhoz szögezem Dávidot.

Mi történt? Saulnak volt egy képzelt elutasítottsága. Azt képzelte, hogy őt lenézik az emberek, és Dávidot választanák helyette. Nem volt valósága ennek. Dávid nem vette volna át a helyét. Dávidot nem érdekelte ez. Ő egyszerűen csak járni akart Istennel, ő egyszerűen szolgálni akart. Saulnak nem volt kapacitása hinni ezt, remélni ezt, hogy Dávid a barátja. Micsoda borzasztó gyümölcs, és az elutasítottsággal indult.

Van képzelt elutasítás. Ilyen mondatok lehetnek erről: „Miért nem jön ide, hogy köszönjön nekem? Láttad, hogy nézett rám? Én nem tartozom ide. Én nem vagyok idevaló. Biztos, hogy rajtam nevettek ott az előbb! És most megint.” Egy házasságban: Soha nem fog megbocsátani nekem. Mi ez? Az, hogy odaképzelek valamit. Miért? Azért, mert nincs kapacitásom, hogy szeretetben nézzek. Mert annyira gyenge vagyok. Mert annyira meg vagyok támadva, annyira nincs védelmem.

Inkább szeretnék arról beszélni, amit Isten ad nekünk ezzel kapcsolatban. Csak szeretném még mondani, hogy amikor az elutasítottság, mint egy erősség, jelen van az életedben, akkor tudd, hogy milyen egyszerű ledönteni ezt az erősséget! Egyszerűen csak el kell fogadni, gyermeki hittel kell elfogadni azt, amit Isten Igéje mond neked, rólad.

Egyszerűen gyermeki hittel elfogadni azt, ahogy Isten néz rád, akinek Ő mond téged. Ennek természetfeletti ereje van a szívünkben, a hívő szívében a Szent Szellem által, amikor felismerem, hogy mit jelent, hogy új teremtés vagyok Krisztusban, hogy életre lettem elhívva, hogy céllal lettem elhívva – amiről már az előbb beszéltem –, és hogy jelentőséggel lettem elhívva.

Akár szül valaki gyereket, akár nem, akár házas valaki, akár nem, akár szép valaki, akár csúnya, akár van haja, akár nincs haja… mindegy igazán. Istennek célja van velem, terve van velem, életre hívott el engem. Megérteni ezt, megragadni ezt óriási hatalommal bír a lelkemben, és felépítheti a lelkemet.

Az első gondolata Istennek mostanra az, hogy Ő céllal alkotott téged. Téged Isten másik céllal teremtett, mint egy másik embert. Lehet, hogy ez nyilvánvaló, de lehet, hogy nem. Isten egyedi céllal alkotott téged. Olyannal, amivel senki mást.

A második gondolat a különlegességed. Isten akaratában nincsen két egyforma. P. Knight beszélt arról tegnap a GGIS-ben, hogy Isten nem pogácsaszaggatóval dolgozik, amikor megteremti az embereket. Nem az van, hogy mindegyik ugyanúgy fog kinézni, hanem Neki van konkrét terve veled, és különleges vagy. Zsolt 139:14 „Én csodálatosnak teremttettem. Isten úgy alkotott meg engem, hogy különleges lettem.” Ez jelentős.

Amikor valaki azt mondja, hogy a bőröd színe nem megfelelő, amikor az iskolád azt mondja, hogy az intelligenciaszinted nem elfogadható, amikor az osztálytársaid azt mondják, hogy nem vagy elég vicces, vagy nem vagy elég jóképű arra, hogy beférj a körbe, akkor Isten azt mondja: Én ilyenre alkottalak, és szeretlek téged így, és célom van veled. Iránya van az egésznek. Amikor keresztülmész a nehézségeken, akkor Isten munkál valamit benned és rajtad keresztül. Mert különleges vagy és különleges terve van veled. A célja az, hogy felnövekedj Őbenne Krisztusban mindenen keresztül.

Még egy gondolat. Róm 2:11 Istennél nincs személyválogatás. Ami azt jelenti, hogy mindannyian az Övéi vagyunk, minden gyermeke, minden hívő. Látsz közöttünk egy „nagy szentet”, és azt mondod: „Hát, igen! Ő valaki!” Figyelj, Isten ismer téged, Isten ért téged, Isten figyel rád és törődik veled.

Valaki egyszer azt mondta: Istennél nincs sor. Nem úgy van, hogy Istennél én vagyok az első, mert én vagyok a gyülekezet lelkipásztora, úgyhogy mindenki csak mögém állhat. Ilyen Nála nincs! Mi az Övéi vagyunk mind, és mind elsők vagyunk. Őneki van figyelme mindnyájunkra. Nyilván Ő képes erre. Ezt azonban fontos értenünk.

Gyakran egy-egy üzenet után nagyon különböző emberek jönnek oda hozzám azt mondani: „Tyű! Ez hozzám szólt.” Különböző személyiségűek, különböző életkorúak, különböző pénzügyi helyzetűek jönnek hozzám, és azt mondják: Ez nekem szólt. Miért? Azért, mert Isten mindegyikünkhöz szólni akar. Mindegyikünket keresi. Nem úgy van, hogy Istennek van köztünk egy-két kedvence, és velük törődik, a többieknek pedig: Így jártál… Nem!

Fogadd el ezt: Van célom, van jelentőségem, van értékem. Isten különlegesre alkotott téged. Nála nincs válogatás. Ugyanannyira vágyik neked odaadni a szolgálatodat, az elhívásodat, az áldásodat, a teljességet, a Szent Szellemnek a betöltését, mint Billy Graham-nek vagy Pál apostolnak. Nincs különbség. Te ugyanannyira jelentős része vagy az Ő tervének. Ebben nincs különbség.

A gyógyulás olyan közel van hozzánk! Van Istennek gyógyítása. Istennek van terve arra, hogy gyógyítson. Jer 8-ban van egy megdöbbentő rész.

Jer 8:22a Nincs balzsamolaj Gileádban? Nincs ott orvos?

Jer 8:21-ban Isten azt mondja: Nem értem, a népem lányának sebe lesújt Engem. „Miért van, hogy a népem megsebezve él. Amikor van gyógyír. Amikor van megoldás.” Hívőként Zsolt 147:3 Isten gyógyíthat bennünket. Ez azt jelenti, hogy amikor úgy élem az életem, hogy hordozom a múltbeli bukásaim terhét, a kínos helyzetek terhét, a fájdalmakat, akkor annyira szükségtelenül cipelem ezeket. Mert Isten szeretne gyógyítani engem. Isten szeretné helyrerakni ezeket a dolgokat a szívemben.

Van ennek egy nagyon egyszerű útja, gyermeki hittel jönni az Igéhez, és megragadni, amit Isten ad nekem, és azt, amiről beszél nekem.  A gyógyulás nem mindig fájdalommentes. Úgy értem, egy kificamodott vállat helyre lehet rakni, de nagyon fájdalmas. Viszont helyre lehet rakni. Ugyanígy teheti Isten. Mond neked valamit, ami nagyon fájdalmas: „Mi lenne, ha megbocsátanál annak, aki elküldött téged a csoportból? Mi lenne, ha megbocsátanál annak, aki lejáratott téged mindenki más előtt?”

Lehet, hogy fájdalmas, de ez az, ami számít, hogy Isten vezet engem ebben, és van terve velem. Ez az, ami számít, mert ez az út az, amin érdemes járni. Mert a másik helyen, ahol el vagyok utasítva, valaki azt mondja: „Figyelj! A szeretet mindent remél, mindent hisz. A szeretet feltételezi a legjobbat.” Én pedig úgy vagyok vele: „De jó neked! Ha te tudsz ilyen lenni. Én nem tudok. Én a legrosszabbat feltételezem. És ha nincs okom feltételezni, akkor kitalálom.” Ha ezen a helyen vagyok, akkor csak egyre tágabbra nyitom az ajtót, akkor csak egyre sebezhetőbbé teszem magam, akkor egyre többet fogadok el az Ellenségtől, és egyre szörnyűbb lesz. Hívőként mekkora ostobaság lenne szükségtelenül ilyen sebekben és sérülésekben élni!

Hadd bátorítsalak ebben: az Igéhez fordulni! Megtalálni a helyedet a Krisztus Testében az Ő akaratában. Megtanulni imádkozni érzékeny füllel, aztán Isten vezet téged egy olyan úton, ami gyógyuláshoz vezet. Ef 1:6 annyira elfogadott vagy Krisztusban! Isten szeretné, ha tudnád ezt. Miért? Azért, mert arra vágyik, hogy a gyülekezet az a hely legyen, ahol befogadunk. Ahol helyet adunk egymásnak, és másoknak. Ahol bejön valaki kívülről, és lehet helye, és szeretetet kap.

Nem véletlen, hogy Ján 13:35-ben Jézus ezt mondta: Erről ismerik meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást, hogy szeretet van közöttetek, hogy elfogadjátok egymást. Lehet, hogy teljesen eltérő személyiségek vagyunk, teljesen eltérő neveltetéssel, teljesen eltérő kultúrával. Na és! Ez az a hely, Isten azt akarja, hogy a gyülekezetnek legyen meg a befogadás szelleme.

Egyfolytában beszél erről nekünk a Bibliánk. Elfogadni másokat – erre az életre lettünk elhívva, hogy 2Kor 1:4 legyen vigasztalásunk egymás felé. Miért? Mert törődünk a másikkal. Mert fontos nekem, hogy mi történik a másikkal, hogy keresztülmegy valamin. „Segíthetek-e? Istenem, adhatnék-e neki valamit? Törődhetnék-e vele?” Mát 10:8 „Te is ingyen kaptad, add tovább ingyen. Ahogy te kaptad.” – erre hív minket.

Azt mondja nekünk 1Thess 5:11-ben: „Dolgozz Velem! Legyél olyasvalaki, aki Velem együtt dolgozik a gyülekezetben, a világban, a munkahelyeden. Legyél olyasvalaki, aki Velem együtt munkálkodik, és elvégez valamit ebben a világban. Ez a tervem veled. Ezt szeretném a számodra.”

Amikor a gyülekezetnek másféle szelleme van, én bizonytalan helyen vagyok, sőt mindannyian ilyen helyen vagyunk, akkor a gyülekezetben mind csak „pingpongozunk”. Kinél landol a sérülés? Kinél landol a vád? Ki a hibás? Kivel van a legnagyobb probléma? Ki a legnagyobb képmutató? …” Szörnyű! A gyülekezet rettenetes hely lehet, ha természeti módon élek és gondolkodom. Ha nincs gyermeki hitem.

Luk 11:23 kétféle szolgálatunk lehet. Az egyik az összegyűjtés Krisztussal, a másik a szétszórás. Ő elhívott minket arra, hogy nekünk az összegyűjtés szolgálata legyen meg. Ha viszont az én szívemben Ő nem gyűjtött engem össze, ha nem adtam meg Neki ezt a jogot, ha nem vettem az Igét, és nem járok benne, és nem ismerem fel az Ő célját, akkor hogyan lehetnék én olyasvalaki, aki Krisztussal összegyűjtök? Nyilván lehetetlen.

Ámen.

Kategória: Egyéb