El kell döntened, ki mérhet fel! (Elutasítottság sorozat 2.)

2015 december 13. vasárnap  16:00

Most is a visszautasítottságról, illetve Isten válaszáról beszélünk.

Az egyik érdekes dolog a döntéseinkkel kapcsolatban az életünkben az, hogy nagyon sok lehetőségünk van. Ahogy döntéseket hozunk, úgy kevesebb lehetőségünk marad. Azok a lehetőségek már nem jönnek vissza. Nagyon sok ember ezért nem mer döntéseket hozni. „Mi van, ha rossz döntést hozok? Akkor soha többé nem hozhatom meg újra ezt a döntést.”

Ez igaz, mert a Bibliánk azt mondja Zsolt 8:5-ben: Isten dicsőséggel és tisztességgel koronázott meg minden embert. A tisztesség azt jelenti, hogy Isten adott neked döntési szabadságot. Neked jogod van dönteni. A nyúlnak nincs joga dönteni, azt ösztönök vezérlik. Neked másként működik. A kutyáinkat nagyon szeretjük, de azok is csak ösztönösen döntenek. Az állatok csak ösztönlények.

Minekünk azonban döntésünk van. Ez azt jelenti, hogy ha jól döntök, akkor enyém a dicsőség, és ha rosszul, akkor enyém a szégyen is. Vannak emberek, akik ettől „megfagynak”. Vannak, akik lebénulnak ettől. „Mi van, ha rosszul döntök? Akkor elveszítem a lehetőségeimet.”

Az előző alkalommal arról volt szó, amikor azért utasítanak el, amilyen vagyok. Most szeretnék arról beszélni, amikor azért utasítanak el, amit döntök. Szeretnénk Isten válaszáról beszélni, de azért először le kell írnunk.

Emlékeztetőül, előző alkalommal azt mondtuk, hogy az elutasítás az, amikor azt mondják neked: „Valami hiányzik belőled, ezért nem engedhetünk be ide. Úgyhogy hozd helyre magadban, és akkor majd beengedünk.” A most látott darabban az egyik szereplő más volt a döntése miatt, és emiatt nem volt joga bemenni. A döntése miatt nem engedték be. Igazából ez az, ami megtörténik velünk.

Nagyon sokszor halljuk ezt: „Ez a gond veled, hiányzik belőled ez. Ha rendbe hozod ezt a gondot, ha bepótolod, ami hiányzik, akkor bejöhetsz. Akkor beengedünk.” Úgyhogy harcolunk azért, hogy bemehessünk. Harcolok azért, hogy bemehessek, és része lehessek annak a csoportnak, annak a körnek.

Ne érts félre, léteznek jó harcok az életben. 1Tim 6:12 a hit jó harcát harcold meg. Úgy értem, jó dolog harcolni azért, hogy összetartsd a családodat. Jó dolog megharcolni azért, hogy járhass a Szellemben. Jó dolog megharcolni azért, hogy a gyereked ne legyen drogos vagy alkoholista. Jó dolog megharcolni azért, hogy a gyülekezetben egység legyen.

Ezek nagyszerűek, de amiről most beszélünk, ez más. Azért, mert van benne egy óriási hazugság. Én benne vagyok a csoportban, és amikor valaki be akar jönni, akkor azt mondom neki: „Szedd össze magad, és bejöhetsz. Gyűjts össze elég pénzt! Legyél elég szép! Legyen elég diplomád! Legyél elég vicces! Legyél elég ügyes! Legyél elég kreatív! És akkor bejöhetsz ide.” A félrevezetés az benne, hogy a másik magára figyeljen. Ez a csapda: „Nézz magadra! Foglalkozz magaddal! Próbáld helyrehozni magad! Dolgozz ezen, és legyen ez az összpontosításod!”

Persze, azt nyilván értjük mind, ez legyen világos, hogy a társadalomnak joga van megvédeni magát. Én nem szeretném, ha gyilkosok mászkálnának szabadon az utcán. Egész őszintén, még a zsebeseket sem szeretem annyira. Egy családnak joga van megvédeni magát, felépítenie magát. Egy gyülekezetnek is joga van megvédenie magát. Úgy értem, volt, hogy jöttek ide emberek azért, hogy lopjanak tőlünk, és meg kellett mondanunk, hogy ne jöjjenek, ha ezért jönnének.

Ez annyira igaz, hogy Isten 1Móz 9:6-ban azt mondta az embereknek: Ha valaki embert öl, azt jogotok van kivégezni. Értjük ezt az oldalát, nyilván. Jogunk van kitenni azokat a dolgokat, amik gonoszak, vagy a gonosz embereket, az ellenségeket, olyanokat, akik bántanának. Nyilván.

Mi a hazugság? A hazugság az: Ha végre összeszeded magad, ha végre olyan leszel, amilyennek lenned kell, akkor teljesen befogadunk téged. Ez hazugság! Óriási hazugság. Hadd mondjam el, hogy miért. Az a hazugság benne: Ha te összeszeded magad, akkor teljesen befogadunk téged. „Teljesen befogadunk!” – ez hazugság.

Mert az igazság az: „Ha be is fogadunk, akkor is feltételesen fogadunk be. Addig, amíg olyan vagy, amilyennek szeretnénk. Addig, amíg megfelelsz annak a mércének, amit mi kitűztünk. Addig beleférsz, addig rendben vagy.”; de ez hazugság. „Legyél olyan, amilyennek lenned kell, és akkor befogadunk. Valójában mégsem, mert akkor is kidobhatunk, akkor is megszabadulhatunk tőled. Akkor sem rólad szól, hanem akkor is rólunk szól, és semmi másról.”

Annyira nagyszerű, hogy Istennek van válasza erre! Olyan válasza van, amit mi nem találunk meg magunktól, de Ő megmutatta nekünk. Annyira hálásak vagyunk ezért! Ez azt jelenti, hogy egy nagyon érdekes helyre kerültünk.

Nagyon érdekes – vagy inkább így kéne mondani: nagyon rettenetes – helyen vagyunk. A hely olyan, mintha a szakadék szélén állnék. Mindig ott állok a szakadék szélén. Azt hittem, hogy van talaj a lábam alatt, de aztán szeretnék belekerülni valakinek a csoportjába, és nem tudok oda bekerülni. Nem mehetek be. Aki benn van, azt mondja nekem: „Van köztünk egy nagy szakadék. Ha át tudod ugrani, akkor bejöhetsz.” Ez az, amiért az ember bizonytalanul érzi magát.

Ez a bizonytalanság helye, hogy mindig a szakadék szélén állok. Tudom, hogy bármikor beeshetnék, és egyszer s mindenkorra végem. Bármikor beleeshetnék. Ez nagyon ijesztő. Miért? Azért, mert ahhoz, hogy bejussak abba a csoportba, ahhoz a másiknak kell úgy dönteni, hogy befogad engem. Ez nagyon érdekes. Én dolgozom, én fáradozom, én próbálok meg elég messziről nekifutni, hogy át tudjam ugrani, remélem, hogy bejutok, én ugrom a lehető legnagyobbat, de a másik dönti el, hogy bejutottam-e. Ez rettenetes hely.

Szörnyű ezen a helyen lenni, mert a másik könyörületétől függök. Én dolgozom keményen, és a másik dönti el, hogy elég volt-e. Ez azt jelenti, hogy nem számít, mennyit dolgozom, nem rajtam múlik, hogy befogadnak-e. Ezért kérdezi olyan sok ember: „Nincs kerülőút? Nem lehetne másképp bejutni? Nincs titkos ösvény? Ha sírok és nyomorult vagyok, akkor beengedsz? Akkor benn lehetnék? Ha támogatom a politikai kampányodat, akkor benn lehetnék? Ha nevetek minden rossz vicceden, akkor beengednél? Ha engedek neked szexuális téren, akkor beengednél a csoportodba?”

Ezért próbál sok ember manipulálni. Ez a külön út, hogy megpróbálok máshonnan, egy kerülő úton, valahogy másként bejutni. Ezért óriási a manipuláció az emberi társadalmakban. Miért? Azért, mert szeretném, ha beengednének, ha befogadnának. Az emberek, akik felismerték, hogy a szakadék túl nagy, nem tudják megugrani, azok manipulatívak lettek.

Szeretnének bemenni, de az ajtó be van zárva, rögzítve van, le van pecsételve, be van falazva. Lehetetlen bemenni, úgyhogy: Van-e valami más út? Ez a manipuláció, amikor próbálok bejutni alattomos módon. Szörnyen lealacsonyító egy ember számára, hogy így kelljen megpróbálni bejutni. Nem erre lettünk kitalálva. Nem erre lettünk alkotva, hanem dicsőséggel és tisztességgel koronázott meg minket Isten.

Egy másik, amit csinálunk. Mivel megvan a szakadék, van egy kiváló ötletem. Tudom, hogy nem tudom megugrani. Tudom, hogy én nem lehetek benn. Úgyhogy még mielőtt azt mondhatná a másik: Te ide nem jöhetsz be!; én gyorsabb leszek, és azt mondom: „Kinek kellesz? Kinek van szüksége rád? Miért kéne nekem oda bejutni?” Elutasítom a másikat, még mielőtt a másik el tudna utasítani engem. „Szánalmas! Én mondtam először. Innentől kezdve nem érdekel a véleményetek. Innen kezdve, ha lenéztek, csak azért mondjátok, mert kevesek vagytok.”

Péld 26:16 Bölcsebb a rest a maga szemében, mint hét olyan, aki okos feleletet ad. Péld 26:12 nincs remény számára. Amikor emberek azt mondják: Ó, a gyülekezetben mindenki képmutató!; miért mondják ezt? Mert ez egy reakció. Úgy érezték, hogy nincsenek beengedve, és ezzel védik magukat. Amikor valaki elköltözik másik országba – sokan mennek most Németországba vagy Angliába –, később azt mondja: Ezek a népek mind ilyenek! Miért? Ezért, mert érzi, hogy a szakadék nagyon nagy. „Úgysem fogadnak be! Úgyhogy én gyorsabb vagyok. Én mondom először. Én mondtam először, úgyhogy te vagy kevés.”

Az Írásban látjuk a farizeusokat, a vallásos embereket és a prostituáltakat és vámszedőket. Biztos vagyok abban, hogy az utóbbiak között vannak, akik így gondolkodnak magukban: Kinek kellenek a farizeusok?! Azt mondja a vámszedő: „A pénz nálam van. Kinek kellenek ezek?! Kinek van szüksége ezekre?!” – és elutasítgat mindenkit jobbra-balra. Jézus mit csinált? Mát 9:11-ben leült közéjük és befogadta őket.

Ez a hazugság a szívemben: Ha én utasítalak el először, akkor nyertem. Valójában nem nyertem, mert egyedül maradtam. Ha egyedül maradok, akkor vesztes vagyok. Ha magamra maradok, akkor vesztes vagyok. Minden ember vágyik a közösségre. Ami azt jelenti, hogy én megnyílhatok a másik felé, és ő is megnyílhat én felém. Ha nem nyílhatok meg a másikkal, akkor legalább társaságra vágyom, hogy legalább nevetni tudjunk együtt. Ha nem is vagyunk annyira nyíltak, legalább kommunikálhassunk. Ha még az sem jön össze, akkor legalább emberek között lehessek. Minél több embert utasítok el, annál többet veszítek.

Tehát vannak emberek, akik manipulálnak, külön utat keresnek, vannak, akik nem is próbálkoznak, csak mindenki másra azt mondják: Hagyj engem békén!; és van, aki elhiszi a hazugságot, aki azt mondja: „Ha teljesen rendbe hozom magam, akkor teljesen elfogadott leszek. Úgyhogy megpróbálom. Megpróbálok nagyot ugrani. Akkorát, amekkorát csak lehet. Sikerkönyveket olvasok. Videókat nézek a neten, és megpróbálok olyannak lenni, amilyennek kell lenni egy férfinak az internet összes véleménye szerint.” Ez mit jelent? Sok mindent, mert sokféle vélemény van.

Vannak emberek, akik halálra dolgozzák magukat. Elképesztően aktívak, elképesztően tevékenyek. Azért, hogy befogadják őket. Azért, hogy át tudják ugrani a szakadékot. Egy értelemben mindent csinál, amit csak lehet, csak hogy befogadják.

Észrevetted már, hogy vannak emberek, akik nem tudnak elfogadni kiigazítást? Tudod, miért? Amikor felnő az ember, úgy érzi, hogy a világ az övé. „Tágas a tér. Azt csinálok, amit akarok.” A legtöbben éreztük így valamikor. Aztán valaki kezdte megtanítani nekem, hogy ez a tér sokkal szűkebb, mint gondoltam. Aztán még szűkebb, még szűkebb… Aztán azt kérdezem: Beengedsz? Amikor azt felelik: Nem!; azt találom, hogy a világom kicsit kisebb. Aztán megkérdezek még valakit, és ő is azt feleli, hogy nem. Aztán a másik is, a harmadik is… a sokadik is azt mondja, hogy nem, és végén azt találom, hogy talpalatnyi helyen állok. Bármerre fordulok, szakadék van, és tehetetlen vagyok. Állok azon a helyen, és ha bármerre lépnék, zuhanok. (Én nem szeretem a mélységet, magasságot, úgyhogy ez a kép nekem nagyon jelentős, hogy állsz egy talpalatnyi földön, és csak egy kicsi lökés kellene, hogy azonnal lezuhanj.)

Ezért nem bírják el a kiigazítást, mert nincs rá kapacitásuk, nincs rá területük. Nincs mozgási szabadságuk. „Hagyj engem békén! Ne mondd meg nekem, hogy nem így vagy nem úgy kéne. Már így is milyen kicsi a világom! Még ezt is kiszednéd alólam? Miért? Miért tennél ilyet? Ne tedd tönkre az életem!” Isten azt mondja nekünk, Péld 15:10 Ha Velem jársz, akkor el tudod fogadni a kiigazítást. Miért?

Zsolt 18:36 (37) Teret adtál lépteimnek, és nem tántorog a lábam.

Mit jelent ez? Van egy talpalatnyi hely, amim még maradt. Mindenki elmondta nekem, hogy miért nem férek be hozzájuk, vagy valahova befogadtak, aztán kidobtak. Úgy érzem, hogy csak talpalatnyi terem van, állandóan vigyázz állásban kell állnom, állandóan viselkednem kell, mindenhonnan szabályok vesznek körül, éppen olyannak kell lennem, amilyennek akarnak, és nagyon elegem van.

Akkor Isten azt mondja: „Figyelj! Hallgass Rám!” Aztán az Ő Igéje kezd beszélni hozzám, a Biblia kezd beszélni hozzám. Isten kezd beszélni hozzám. Tudod, mit csinál? Kiszélesíti a teret. Kiszélesíti a lépteimet. Tesz körém teret. Ad nekem nagyobb teret, és nagyobbat, és nagyobbat… Visszakapom a szabadságomat arra, hogy járjak. Ha valaki kiigazít, akkor van hova lépnem. Lehet, hogy nem élvezem, de nem zuhantam le a szakadékba.

Zsolt 4:1 (2) …. Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. …

Tehát szorultságban voltam. Pici helyen. A héber szó azt jelenti, hogy szűk, keskeny. Aztán Isten tágas teret adott nekem. Erre van szükségünk. Isten azt mondta nekem: Nagyobb szabadságod van, mint hitted. Akkor azt mondom: „Isten! Az az ember azt mondta nekem, hogy ez csak mese. Az a tanárom arra tanított engem, hogy ott nincs is tér, oda nem szabad lépni. Ez csak úgy néz ki, de van egy ajtó, ami azonnal lenyílik, ahogy rálépek, és leesem. Ő nagyon okos volt, úgyhogy biztos tudja, hogy miről beszél.” Isten azt feleli: „Higgy Nekem! Bízz Bennem!” (Ezért lesz az újévi konferenciánk témája: Szárnyai árnyékában.)

Emlékeztetőül, a hazugság, ami összezavarja az életemet, és egész életemben elképesztő erőfeszítésre kényszerít hiába, az ez: „Ez a te döntésed. Ez rajtad múlik. Dolgozz keményen, és akkor befogadunk! Pedig nem is rajtad múlik, hanem rajtam, hogy elfogadlak-e téged. Dolgozol, dolgozol, dolgozol, de nem fogadom el. Viszont a barátomtól fele annyit is elfogadok.” Ez a hazugság.

Hadd mondjak még egy hazugságot! A te hiányod az, ami nem enged be téged.

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mit mond ez a vers? Úgy szerette Isten a világot… Az egész világot. Minden embert. Isten képes volt szeretni minden embert. Isten képes volt minden embert befogadni a szeretetébe. Isten képes volt minden embert beengedni a szeretetébe. Miért? Azért, mert az Ő szeretete elég nagy volt. Az, hogy én befogadok-e valakit, az nem a másik teljesítményén múlik, hanem az én szívem méretén, a szeretetem méretén.

Ha a szeretetem csak kicsi, akkor lehet, hogy közel van hozzám a másik, de mégsem fogadom be, mert nem terjed ki rá a szeretetem. Ha a szívem nagyobb, ha a szeretetem nagyobb, akkor be tudom fogadni. Ha valóban ismerem Istennek a szeretetét, akkor lehetünk egymástól nagyon messze is, és mégis befér a másik, mégis befogadott lehet. Ezt mutatja meg nekünk ez a vers.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Nem a teljesítményedtől függ, hanem a szeretettől a másik oldalon.” Megmutatta nekünk, hogy az Ő szeretete elég nagy volt, hogy befogadjon minket, amikor ellenségek voltunk, Róm 5:10; elég nagy volt, hogy befogadjon minket, amikor még bűnösök voltunk, Róm 5:8; és elég nagy volt, hogy befogadjon minket az Ő szeretetébe, amikor még elutasítottuk Őt, Róm 5:6.

A kereszt érted is volt. Lehet, hogy elutasítod Istent, lehet, hogy nem hiszel Jézusban, Ő mégis meghalt érted, annyira szeret. Ő befogadott téged az Ő szeretetébe ezen a módon.

Ebben van egy nagy üzenet számunkra az egymás közötti kapcsolatainkra. Pál a korinthusi gyülekezetnek, amit ő alapított, akiket ő tanított, akik felé ő szolgált, és akik később elutasították őt, azt mondta 2Kor 6:12-ben: „Nem énnálam vagytok kizárva, hanem a ti szívetekkel van baj.  Ti nem tudtok befogadni engem.”

Nagyon sokszor, amikor egy ember azt mondja: Az üzenet nem szól hozzám!; akkor ez valójában azért van, mert haragszik a pásztorra vagy Istenre. Meg van sértődve valamin. Nagyon sokszor ez az oka. Nem mindig, de nagyon sokszor. Azt látom, hogy a legtöbbször. Itt a nagyszerű üzenet, hogy nincs az a reménytelen bűnös, akit Isten ne tudna befogadni, ha az az ember jön Istenhez, és keresi Őt teljes szívével.

Jer 29:13 Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.

Ha teljes szívedből keresed az Urat, akkor megtalálod Őt. Ez az Ő ígérete. Hogyan keressük Őt? Isten azt mondja: Kiálts Hozzám! Ez is egy ígéret Jer 33:3-ban: Kiálts Hozzám, és Én felelek! „Kiálts Hozzám! Keress Engem!” Ha Istennek azt mondom: Istenem, jövök Hozzád!; amikor a másiknál nem működik, vagy: „Jövök Hozzád, Uram, ha senki más nem akar engem!”, vagy: „Jövök Hozzád, Uram, ha én nem tudom megoldani.”; akkor lehet, hogy Isten azt feleli: Ha nem veszed komolyan, Én sem veszem komolyan.

Ha egy lánynak megvan a joga, hogy azt kérdezze a fiútól: „Komolyan gondolod? Tényleg én vagyok az? Egyedül engem akarsz valóban? Nincs viccelődés! Nem kacsingatunk másfelé! Tényleg engem akarsz?”; akkor Istennek ne lenne joga, hogy ezt kérdezze? „Komolyan gondolod? Tényleg vágysz Rám?”

Ha azt felelem a szívemben: „Uram, Téged akarlak, és nem mást. Uram, Veled akarok járni, és nem mással!”; akkor arra van egy csodálatos válasz. Ez a nagyszerű hír, hogy beférünk Isten szívébe. 2Kor 5:19 Isten Krisztusban megbékítette a világot Magával. Ami azt jelenti, hogy kiterjesztette ránk ezt a lehetőséget az üdvösségre, hogy befogadott minket az üdvösség lehetőségébe. Megvan ez nekünk. Azt kérdezi 2Kor 5:20-ban: Akkor Én bejöhetek a te szívedbe? Úgyhogy azt mondja Pál: Mintha Krisztusért lennénk követségben, mintha Isten kérlelne titeket, könyörgünk nektek, béküljetek meg Istennel. Ez a másik oldala.

A kérdés az, hogy ki a forrásom. Térjünk vissza ahhoz a képhez, hogy szakadék van közöttünk. Ki a forrásom? A másik mondja meg, hogy elég vagyok-e vagy sem, vagy Isten? Ha embereknek adom ezt a jogot, akkor egyre szűkebb lesz a terem, egyre kisebb lesz a világom. Hány és hány keserű, nyomorult öregember van?! Keserűek, mert olyan kicsi lett a terük. Ha másoknak adom a jogot, akkor mindenki megrabolhat engem.

Eljövünk a gyülekezetbe, közösségben vagyunk, nyitottak vagyunk, és szeretjük egymást, szeretnek minket, időnként megbántjuk egymást és meg kell bocsátani egymásnak, de nem mi vagyunk egymás alapjai. Amikor én azt mondom: Isten szeret téged.; az szükséges. Fontos az üzenet. Fontos hallanunk. Fontos itt lenni. Fontos ezt elfogadni. Ez azért fontos, mert ez Isten Igéje. Ha valaki más véleményére adok, ha ő mondja meg, hogy be vagyok-e fogadva vagy sem, akkor a kezébe teszem magam. Csak Istennek van joga erre.

A szülőnek van egy nagy felelőssége. A kisgyerek nagyjából teljesen a szülőtől függ. Mi a feladata? Az, hogy a szülő megtanítsa, hogy hogyan támaszkodjon az a gyermek Istenre. Aztán az a gyerek döntése, hogy ezzel él-e vagy sem. A szülőnek azonban ez a dolga, hogy megtanítsa Istenben bízni. Ezért vannak keresztény iskoláink. Reményeink szerint segítünk ebben a családoknak, ahol tudunk.

2Kor 5:21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Azt, hogy ki vagy, alapozd arra, amit ebben a Könyvben találsz, és akkor azt fogod tudni mondani, amit Pál mondott 1Kor 4:3-ban: Nálam nagyon kicsi dolog az, hogy ti megítéltek engem. Kicsit átfogalmazva: Bárki ember megítél engem, nekem ez nagyon kicsi dolog. Miért? Azért, mert nem én mérem magam. Nem ez igazít meg, hanem az, hogy Isten előtt állok.

Lehet, hallasz egy ilyen üzenetet, aztán kezdhetsz befelé fordulni, és elemezni magad. 1Ján 3:20-ban azonban azt mondja, hogy ez nem a te ítéleted. Ezt Isten dönti el. Ez nem is nemtörődömség. Nem az: „Nem érdekel senki! Csinálok, amit csinálok, és biztos rendben van.” A kereszténység nem erről szól. Hanem Tit 2:11-12 Isten Igéje, az Ő szeretete, az Ő kegyelme arra tanít engem, hogy igazán szentül éljek ebben a világban. Ez nagyon fontos.

Ha küzdelem van az életünkben, akkor az ne azért legyen, hogy elég nagyot tudjak ugrani, hogy bejussak. Nem ez a cél. Ne rólam szóljon! Hanem másról szól. Isten mást adott nekünk. Azt adta nekünk, hogy mi szolgáljunk mások felé, hogy mi fogadjunk be másokat.

Ehhez először mit adott? Állok a magas, szűk oszlopomon, attól félek, hogy lezuhanok. Aztán Isten Igéje azt mondja nekem: Ha Krisztusban vagy, akkor új teremtés vagy, és minden újjá lett; 2Kor 5:17. A terem növekszik, nagyobb az, ami az enyém. Tanulnom kell támaszkodni arra, és bíznom abban. Énekek 4:7 szép vagy mátkám, nincs benned szeplő! „Nincs benned egy folt sem!” – Isten Igéje ezt mondja nekem. Mit csinál? Tágas teret ad nekem.

Olyan tágas a terem, hogy azt tudom mondani másoknak: „Nincs még eleged? Nincs eleged abból, hogy mennyit kell teljesítened, hogy befogadjanak téged? Gyere át ide! Gyere be ide! Itt tágas a tér. Itt van hely mindenkinek. Ide befér mindenki.” Ez az, amit ránk bízott. Ez a békéltetés szolgálata, 2Kor 5:19. „Gyere be ide! Ez a tér tágas. Isten engem tágas térre helyezett.” Ez egy biztos tér. Ezt nem tudja más lerombolni.

Emlékszel? Az elején ezt a példát mondtam: Legyél teljesen tökéletes, és akkor teljesen befogadlak. Ez hazugság azonban, mert bármikor kieshetsz a kegyeimből, és akkor vége. Amikor viszont azon a téren állok, amit Isten adott nekem, az valóban teljes befogadás, az teljes biztonság. Miért? Azért, mert Isten szabta meg. Ő az, Aki megrajzolta ennek a szabályait, és azt mondta: „Ez a terület a tiéd. Ez mind a tiéd, és egyébként ez végtelen, mehetsz, ameddig akarsz. Járhatsz Velem, ameddig akarsz. Követhetsz Engem, soha nem lesz vége. Örökkön örökké élhetsz Velem, és soha nem leszel elutasítva. Nem számít, milyen rossz döntést hozol, még mindig nem fogsz kiesni abból a térből, amit Én szabtam neked.” Ez az, ahogy Isten hív minket.

Amikor az én kis szűk oszlopomon állok, és valaki azt mondja nekem: Fogadj be engem!; akkor azt felelem: „Majd ha bolond lennék! Kettőnknek nincs elég hely, nekem is alig van! Hagyj engem békén! Ha befogadlak, még a végén te lennél az erősebb, és kilöknél. Dehogyis fogadlak!” Egyszerűbb azt mondani: Hagyj engem! Amikor azonban Isten tágas teret ad nekem, és szabadságom van, és nem kell ugrálnom valakinek a tetszésére, nem kell manipulálnom, hogy bejussak, akkor azt tudom mondani másnak is: Gyere be!

Úgyhogy ennek az üzenetnek nem az a vége, hogy most akkor menjetek oda mind egymáshoz, és kérdezzétek meg: Te miért utasítasz el engem?; hanem az a vége, amit Róm 12:18 mond: Amennyire rajtam áll, amennyire tőlem függ, annyira legyek békességben a másikkal. Nem az: Te miért nem vagy békességben velem? Hanem kezdeményezhetek, és azt mondhatom: Beférsz ide!

Akkor a gyerekednek, ha csinál valami ostobaságot, azt mondhatod,: „Szeretlek. Ez butaság volt. Ez probléma. Ezt nem kellett volna csinálnod. Szeretlek téged.” Ezzel ezt teszed: Nálam van hely neked is. A gyülekezetben erre vagyunk elhívva. A világban erre vagyunk elhívva, de ehhez kell nekem Istennek az Igéje. Ha az beszél hozzám, és az én terem növekszik, akkor egyre több embert tudok befogadni.

Ámen.

Kategória: Egyéb