Jézus, új élet – unod már?

2015 december 6. vasárnap  16:00

Az a vágyunk, hogy a Bibliádat a kezedbe adjuk, és segítsünk, hogy a Biblia a szívedbe kerüljön. Ezért prédikálunk, ezért vagyunk itt, ezért vannak a szolgálataink. Szeretnénk, ha Isten Igéje lenne a középpontja a szolgálatunknak.

Luk 5:36-39 És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt. És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni. És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó.

Azt látjuk ebben a szakaszban, hogy mélységes egyet nem értés van a régi és az új között. Az evangéliumok végig erről beszélnek, hogy a régi és az új nem ért egyet. Az Újszövetség végig erről beszél. Az elmúlt kétezer év emberi történelme is nagyon sokat beszél arról, hogy a régi és az új nem értenek egyet. A véleménykülönbség csak abban van, hogy mi az új és mi a régi.

Úgy értem, nem vagyok olyan régen itt, csak negyvenöt éve, de ez idő alatt is azt láttam, hogy mindig van egy új, ami jön, de igazából nem új. Van a New Age, de igazából a New Age nem új, nincs benne semmi új, ez a régi boszorkányság. Jön egy újfajta meditáció, de valójában még mindig csak a sok ezer éves keleti gondolkodásmód egy új ruhában.

Az elmúlt néhány évtizedben-százvalahány évben itt vannak a Jehova Tanúi, akik azt mondják: Majd mi tudjuk az igazságot! Azt mondják, hogy ők az új, de valójában nem új. Ezerhétszáz éve élt egy Arius nevű tanító, aki azt tanította, amit ők hisznek. Ugyanaz az eretnekség. Nincs új. Ezék 8:14-ban mintha arról az összes befolyásolható nőről írna, akik egy szappanopera végén sírnak a romantikus szerelmes tragikus hősért. 🙂 Kétezer hatszáz évvel ezelőtt Ezékiel már írt erről. Nincs új, csak a régi elképzelések ismétlődnek. Van egy új társadalmi elképzelés – marxizmus, leninizmus –, de csak a régi újra.

Ézs 43:19 Isten azt mondja: „Íme, új dolgot teszek. Én csinálok valamit, ami vadonatúj. Radikálisan új, alapvetően új.” Ami azért érdekes, mert az, amit Isten csinált, hogy eljött közénk – ez a testet öltés, aminek most van az időszaka, az advent, Krisztus eljövetelének az időszaka –, azzal Isten újat tett. A Karácsony erről szól. Az összes többi, amit az előbb említettem, az csak új ruhában a régi tartalom.

Úgy értem, a mai boszorkányság nem azt mondja neked, hogy milyen „varázserejű” dolgokat egyél, hanem beszél rejtett energiákról, mérhetetlen rezonanciáról… mindenféle olyan dologról, ami túl van a tudományon, amit az orvosok nem értenek, és amit a gyógyszergyártól próbálnak elrejteni előled egy „gonosz összeesküvés” keretében. Ne hagyd, hogy becsapjanak! Ez ugyanaz a régi megint: Lejáratni a tekintélyt és felemelni a babonát. Csak babonaság az egész.

Van azonban valami új Krisztusban. Az, hogy Ő eljött közénk. Nemcsak hogy Isten eljött közénk, hanem egy lett közöttünk. Ez az újdonság. Nemcsak hogy eljött ide, megmutatta a dicsőségét, hogy mind megvakuljunk; hanem eljött ide, és elrejtette a dicsőségét azért, hogy beszélni tudjunk Vele, azért, hogy közösségünk lehessen Vele. Nem annyi, hogy eljött ide, és megmutatta a hatalmát és a trónját, hogy mindannyian önkéntelenül térdre essünk, hanem eljött, és olyan lett, mint mi, azért, hogy közösségünk lehessen Vele.

Ezért beszélünk az evangéliumról. Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ez nagyon fontos. Isten nem úgy mutatta meg Magát, hogy kényszerben kelljen imádnod Őt, hanem megvan a lehetőséged, hogy a szívedben dönts Ő mellette. Te döntöd el. Mintha kinyújtotta volna a kezét, és te döntöd el, hogy megragadod-e azt a kezet, vagy sem. Ez az evangélium. Ez az, amit mondunk mindenkinek, aki nem ismeri Jézust: „Ismerd meg Őt! Higgy Benne! Bízd Rá magad.” Mert Ő nem kényszerít, hanem rád hagyja a döntést.

Itt van azonban a vita tárgya: „Ez kétezer éve történt. Lehet ez még mindig új? Beszélhetünk újdonságról?” Ez kétezer éve történt. Jézus kétezer éve ment a keresztre, kétezer éve támadt fel, mégis lehet azt mondani, hogy ez újdonság? Mondhatjuk azt, hogy ez friss? Miért mondjuk, hogy ez friss? Szerintem mondhatjuk, hogy ez új, de miért? A válaszunk az, hogy a Szent Szellem miatt. Tudod, miért? Mert igazából Ő különleges, Ő új, Ő mindig más, mint mi.

Ján 14:17 Ő az igazságnak a Szelleme. Az igazság nem válik megkopottá. Az mindig friss.

Róm 1:4 Ő a szentség Szelleme.

Róm 8:2 Ő az élet Szelleme. Úgy értem, ez egy olyan élet, aminek mindig van frissessége. A Szent Szellem mindig újjá teheti ezt a számunkra. Amikor életunt vagyok, akkor a Szent Szellemre van szükségem.

Róm 8:15 Ő az örökbefogadásnak a Szelleme. Aki azt mondja nekünk: Te Istenhez tartozol. Aki mindig felfrissíti bennünk ezt a felismerést.

2Kor 3:17 Ő a szabadságnak a Szelleme. Lehet megunni a szabadságot? Én nem hiszem. Legalábbis én nem így találom. Szerintem a szabadságot nem lehet megunni. Az csoda. A Szent Szellem újra és újra felébreszti bennem ennek a felismerését, hogy én szabad vagyok. Szabad vagyok Krisztusban.

2Kor 4:13 Ő a hitnek a Szelleme. Ami azt jelenti, hogy vezet engem a hitben egy olyan úton, amit nem látok. Nem értem feltétlenül, hogy miért erre, mi a cél, miért lesz ez jó. Szerintem ez nem unalmas, nem régi. Mert mindig ijesztő némileg. Amikor hitben vezet engem, akkor abban van egy ijesztő rész számomra. Nem feltétlenül látom, hogy miért jó ez. Nem látom, hogyan fog elsülni. Ő a hitnek a Szelleme, Aki a hit útján vezet engem, ami nem válik régivé.

Ef 1:13 Ő az ígéret Szelleme. Elmondja nekem, hogy mi vár rám, hogy mi az örökségem. Elmondja, mi az, ami a mennyben a tiéd lesz. Amikor egy gyermeknek azt mondod december közepén: „Nemsokára Karácsony! Azt hallottam, hogy el fogsz ájulni az ajándéktól, amit kapsz.”; akkor a gyerek mit mond? „Ja, biztos!” – és lefekszik unottan? Nem! Szerintem fenn lesz még éjjel is, és azon gondolkodik, hogy mi lehet az. A Szellem az, Aki felébreszti bennem ezt, Aki rámutat nekem az ígéretre, ami az enyém, amit meg fogok kapni Isten jelenlétében, amikor Vele vagyok.

Ef 1:17 Ő a Bölcsesség Szelleme. Szükséged van bölcsességre? Szerintem nagyon kevés köztünk, akinek ne kéne még. Mindnyájunknak szükségünk van rá.

2Tim 1:7 Ő a hatalomnak, a szeretetnek és a józanságnak a Szelleme. Ő az, Aki ezt megadja nekem. Amikor a bűnöm kopogtat a szívemen, akkor milyen hatalommal mondok neki nemet? Csak a Szent Szellem által. Amikor van valaki, akit nehéz szeretni, akkor hogyan szerethetem? A Szent Szellem hatalma által. A józanság. Megrészegedhetnék mindentől, ami körülöttem van. P. Schaller is beszélt erről. Azt mondta egy értelemben – legalábbis én így értettem –, hogy lehet arra nézni, mennyi veszély van körülöttünk, vagy lehet nézni arra, hogy vannak lehetőségek. (Lehet, hogy csak azért hallottam ezt, mert a minap erről prédikáltam, és ezen gondolkodom. :-)) A Szent Szellem megnyitja a szemem, látom azt, hogy milyen lehetőségeim vannak. Józan lehetek. Nem kell megrészegednem a félelemtől vagy a céltalanságtól vagy a haragtól vagy bármi mástól. Hanem lehetek józan.

Zsid 10:29 Ő a kegyelemnek a Szelleme. Lehet-e megunni a kegyelmet? A szót igen, a kifejezést igen. Azt, hogy valaki sokat beszél róla, azt igen, de azt, hogy Isten folyton szeretettel áll hozzád minden bukásod közepette, azt nem hiszem, hogy meg lehet unni.

1Pét 4:14 Ő a dicsőség Szelleme. Ez sem olyasmi, amiből túl sok van. Ő az, Aki ezt adja nekünk. Ő az, Aki ezt megmutatja.

Kétezer éve Jézus meghalt a kereszten, és van egy ilyen koncepció a nyugaton, a gazdag világban: Ez az egész unalmas! Ez a gondolat a levegőben úszkál, ami nem csoda, mert Ef 2:2 Sátán a levegőbeli hatalmasságok fejedelme. Nagyon sok minden, ami benne van a közgondolkodásban, ami csak így úszkál, az az ő hatására van. Van ez a gondolat is, hogy a kereszténység régi, ami túlélte a saját hasznosságát; megöregedett, keménnyé vált, avas lett és szükségtelen.

Mi pedig vadonatúj életről beszélünk. A Biblia arról beszél nekem, hogy vadonatúj életem van Krisztusban. Sir 3:23 ez az élet vadonatúj lehet minden napon. Minden nap friss lehet számomra.  Ézs 40:30-31 friss és élő lehet minden alkalommal, amikor elfáradok. Dán 7:25 és 12:3 ez mindig friss lehet számomra és élő, amikor az ellenség rám nehézkedik.

Erről beszélünk, hogy van valami, ami új. Nagyon sok hívőnek azonban nem kell kétezer év, hogy megunja a kereszténységet. Hanem hitre jut, és aztán néhány évvel később: „Végtelenül unom a keresztény szöveget. Unom a keresztény üzeneteket. Unom a keresztény szókincset. Unom a keresztény szolgálatot. Csak elegem van ebből, hagyj engem!”

Azt gondolom, hogy ha keresztény családban nőttél fel, akkor nagyon is meglehet ez a kísértésed. Tudod, miért van ez? Milyen a lelkem? A lelkem lehet lusta, vagy lehet fegyelmezett. Ez a fegyelmezett szó rosszul hangzik. Tudom, ijesztően hangzik. Viszont ha fegyelmezett vagyok a lelkemben, akkor annyi mindent találok! Találok örömöt, találok szeretetet, találok mélységet, találok izgalmakat igazán. Ez az útja.

Mert ha lusta a lelkem, és azt követelem: „Tessék engem szórakoztatni! – mert ez a lusta lélek jellemzője – Szórakoztass engem, légy szíves! Gyerünk! Mutass egy új trükköt! Hadd lássak valamit, amit még nem láttam, és közben prédikálj nekem Jézusról, ezzel szórakoztatsz.”; ha csak így tudok működni, akkor baj van. „Mutass nekem valamit, ami izgalmas, ami új!”; ahelyett, hogy visszatérnék az Igéhez, és megtalálnám a mélységet Krisztusban, ami először vonzani kezdte a szívem, és felfrissülnék abban, ami tényleg értékes, mély, szent és gyönyörű. Dicsőséges és hitbeli és szeretetteli és erőteljes. Ígérettel van tele és igazsággal – ahogy az előbb mondtam.

Ha lusta vagyok a lelkemben, akkor valami külsőtől igénylem, hogy támasszon meg engem. „El fogok dőlni. Én már csak ilyen vagyok. Támassz meg, légy szíves!” Ilyen a lelkem hozzáállása. Isten ments, de lehetséges. Aztán az történik, hogy megtörök, és egy-két év múlva a keresztény üzenet már nem „szórakoztat”, már nem tud újat mondani számomra. Pedig lehetne, hogy megtalálom a friss életet újra.

Itt a kérdés: Hajlandó vagyok-e keresni a mélyebbet? Vagy megállok ott, hogy a régire varrok egy új foltot?

Luk 5:37-38 És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni.

Értjük ennek a fizikáját, ugye? A tömlő valamilyen bőr volt. Ha régi volt, régóta állt már, akkor merev lett, elveszítette a hajlékonyságát, a rugalmasságát, a tágulásra való képességét. Ha ilyenkor beletöltöttek újbort, ami igazán a mustról szól, aminek még erjednie kell, az közben tágult és szétrepesztette a tömlőt. Ha az újbort új tömlőbe teszed, ami rugalmas, a bor erjed, és a tömlő azzal együtt tágul. Ez az üzenet.

Ha hívő vagy Jézusban, Ez 36:26, Ezék 11:19 új szívet kaptál. Van egy új dolog benned, egy új szív. Egy olyan szív, amely együtt tud tágulni Isten munkájával, amely tágulhat úgy, ahogy Isten munkája igényli. Ahogy Jézus mondta Ján 7:38-39-ben: Gyere Hozzám, vegyél abból a vízből, amit Én adok. Nem csak megoltja a szomjadat, hanem lesz benned egy forrás, amiből mindig árad a víz. Forrás leszel, amiből mindig kiárad a Szent Szellem, Isten munkája. Ez fog történni veled, és ez tágulásról szól. Arról, hogy van bennünk egy forrás, az új természet, amit kaptunk. Ez az új bőr, amely képes tágulni. Képes tágulni, és nem reped szét.

A világunk gondja ma az, hogy nincs benne semmi új és nincs kapacitása arra, hogy elviselje az újat. Ján 17:14-ben Jézus beszélt erről. Azt mondta: Gyűlölni fog titeket a világ, mert Engem is gyűlöl. Miért? Azért, mert a régi, a világ nem bírja elviselni a Szent Szellemet, Istennek a munkáját benned és rajtad keresztül. Nem tudja elviselni a tágulást, mert nem tud tágulni veled. Nem ismeri ezt.

Ezért van, hogy a világ azt mondja a Gyülekezetnek: Tessék politikusnak lenni! Legyen az egyház politikai! Voltak már itt politikusok, akik megkérdezték, hogy akarunk-e az ő oldalukon lenni. Hála Istennek, nemet mondtunk. Persze ezért nem vagyunk hivatalosan egyház! 🙂 Nem baj! Mert az egyháznak nem az a dolga, hogy a régi legyen. Nem érdekel, hogy beilleszkedjünk valamelyik kategóriájukba, hogy politikaiak legyünk.

A világ azt mondja az egyháznak: Tessék karitatív egyesületnek lenni! A karitatív ügyekkel nincs baj, de az egyháznak nem ez a fő dolga. „Rendben! Akkor vegyetek részt az oktatásban!” Egyetértünk, az oktatás fontos. Ezért van keresztény iskolánk, hála Istennek, és hála sokaknak, akik adnak. Viszont nem ez a fő feladata az egyháznak. Ha az egyház csak ez lenne, akkor azzal baj lenne. Mert nem az dolgunk, hogy olyanná legyünk.

Ez nem csak a világ és az egyház között van meg, hanem a hívő életében is. Megvan ez a mi életünkben is. Választhatnám a régit Jézus helyett. Választhatnám a régit. Úgy értem, van egy új szívem, de megtölthetném a régi tartalommal. Mert ez a példa a boros tömlőről és a borról a tartalomról szól és a tartóról. Arról, hogy a kettő hogyan működik együtt.

Ha a régi szívem lenne, és megpróbálnám valahogy az új tartalmat beletenni, az nem működne. Széttörné. Jézus túl nagy. Ő túl nagy a régi szívemnek. Az én jóságom, az én-központúságom, az önzésem – ebbe nem lehet beletenni Jézust. Abba nem fér bele Jézus.

Itt a kérdés azonban az új szívről: Lehetséges-e, hogy az új tömlőt régi borral töltöm meg? Lehet. Úgy értem, nem lenne belőle baj, nem repedne szét. Sátán ezt használja ki a hívők életében. Azt mondja: „Rendben, van egy új szíved. Nem baj! Azért még tudod élni ezt az életet ugyanúgy. Gyere, és éld ezt az életet ugyanúgy!”

Rendben, de mi történik? Ahogy múlik az idő, öregszik a tömlő némileg. Az az ijesztő benne, ha elég sokáig megyek abba az irányba. Mi hisszük, hogy az a hívő, aki él, az mindig megújulhat. Bármikor tűzre lobbanhat. Bármikor mehetne teljes szívvel Isten után. Van egy másik kérdés: Megteszem-e? Ha már évtizedek óta töltögetem az új szívemet a régivel, akkor megteszem-e? Nagy a veszély, hogy nem teszem meg.

Az utcán emberek ezen akadnak ki, amikor evangelizálunk: Úgy érted, ha Hitler megtért volna a halálos ágyán, akkor a mennybe ment volna? A válasz az, hogy igen, ha megtért volna. Komolyan azt gondolod, hogy az az ember, aki ennyire mélyre ment a gonoszságban, az valóban a szívében megalázta volna magát Isten előtt? Tényleg ezt képzeled? Nem az a nagy kérdés, hanem ez, hogy megtenné-e. Kicsit lehetek ilyen én is. Ha elég ideig töltögetem a szívem a régivel – Isten ments! –, akkor lehet, hogy egy idő után már nem érdekel az új.

Luk 5:39 És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó.

Ez az, ami megtörténhet velem. Megtörténhet, hogy iszom a régit, és aztán azt mondom: „Vonzódom ehhez. Van ehhez hajlandóságom.” Úgy értem, hogy amikor nem a Szellemben járok, hanem csak a lelki életemet élem, amikor a saját életemet élem, és nem az Úrnak az életét. Mert az én életemet értem, az én logikámat értem, az én akaratomat értem, az én utamat értem, de a hitnek az útján nagyon sok kérdőjelem van folyton. Sose tudom, hogy mi lesz. Nem vagyok abban biztos, hogy miért erre, és miért jó ez. Persze ránézhet valaki kívülről, és azt mondja: Az ám a kalandos élet, amit te élsz! Erre azt felelem: „Ja, igen, nagyon jó! Úgy örülök neki!”; de csak kényszeredett mosollyal, mert sok kérdésem, sok problémám van. A régit jobban értem, úgyhogy jobban kívánom azt. Arra nagyobb hajlandóságom van.

Ézs 30:1-ben beszél a bűn láncolatáról. Arról, ahogy az egyik követi a másikat. Ez az egyik utam, és mindig mehetnék errefelé. Kol 3:1-7-ben egy másik láncolatot ír le, ahol hitben döntök, és az Úrral választok. Az új szívem szerint döntök. Aztán van egy növekedés, egy öröm, egy közösség, egy áldás. Ez az, amit keresünk. Ez az, amire szükségünk van. Ez az, amiről Jézus beszélt.

Luk 5:36 És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt.

Foltot venni az újból – mit jelent ez? „Ó, hiányzik valami az életemből! Olvasgatok egy kicsit a Bibliából. Néha eljövök egy istentiszteletre. Elég lesz az! Elolvasom a napi áhítatot valahonnan.” Egy kicsit olyan ez, mint egy amulett. „Van egy feszületem otthon, és akkor biztos nem lesz baj.” Csak egy kicsi. Mi történik azonban? Ha veszek egy kicsit a Bibliából, és azzal megpróbálom kiegészíteni a régi életemet, akkor az ki fog szakítani egy részt. Ki fog tépni valamit. Nem fog megmaradni. Mi történik, amikor bemegy Jézus a templomba? Ján 2. Ostort fon, felforgatja az asztalokat, kihajtja az árusokat. Nem marad úgy, ahogy szeretnéd. „Adjunk hozzá kicsi Jézust! Az én életem meg egy pici Jézus.” Az a baj Jézussal, hogy Őbelőle nincs pici. Vagy Ő, vagy semmi. Ha Ő, akkor Ő nem hagyja úgy a dolgokat.

Ez azonban nagyszerű. Mert a mi fáradt, öreg világunk mindig azon nyavalyog, és mindig arra vágyik, hogy bárcsak jönne valami új. Az emberek mindig várnak egy új politikai vezetőt, aki majd végre rendbe rakja a dolgokat. Mindig várnak egy új elméletet, mindig várnak egy új orvosi felfedezést, mindig várnak egy új valamit, de az nem lesz meg. Az mindig a régi marad.

Itt van azonban Jézus, Aki mindig új, és valóban az, Akire szükségünk van. Ez az, ami kell nekünk. Új ruha. Ha kell rá egy folt, mert valami hiányzik, akkor új folt kell rá. Újat kell rátennem, nem régit. Ha új szívem van, akkor újborral kell megtölteni, új tartalommal, és akkor az életem tágul, és növekszik. Képes növekedni. Ez az, amit Jézus ad nekünk. Ez az, amire vágyik az életünkben.

Isten ezért tett újat a világunkban. Ezért van a testet öltés. Mert Isten azt akarta, hogy jelen legyen a mi életünkben ez a növekedés, az Ő személye, az Ő valósága, és a nagyobb és nagyobb áldása, ahogy megyünk előre.

Ámen.

Kategória: Egyéb