Istennel látni az élet eszelős dolgait & Amit kizárólag Isten világossága tehet meg bennem

2015 november 25. szerda  18:30

Joel

Néhány gondolat Mózes 1. könyvéből. József történetét ismerjük, igaz? 1Móz 37-ben kezdődik a története. Két tény Józsefről: az édesapja nagyon szereti, és testvérei irigykednek rá emiatt. Néha ez olyan, mint mi. Tudjuk, hogy Isten szeret minket. Néha a világ irigykedik ránk amiatt, amink van. Nem azt akarom mondani, hogy mint testvérek irigykednek ránk, de József testvéreit helyettesíthetjük a világgal.

1Móz 37-ben Józsefet eladják a testvérei rabszolgának Egyiptomba. Igazából a testvérei árat tesznek rá. Azt hiszem, olyan világban élünk, ahol mindennek van ára, a tejnek, a cipőnek,… Itt József testvérei beárazzák Józsefet.

Az első, hogy a világtól soha ne kérdezd meg, hogy mi az értéked. Ha akarod tudni, hogy mennyit ér az életed, akkor azt kérdezd Istentől. Isten azt fogja mondani, hogy vedd az összes aranyat, ezüstöt, minden gazdagságot, tölts meg azzal egy egész stadiont, és ha ott állsz a stadion mellett, Isten azt fogja mondani: Mindaz nem ér semmit, mert Én téged szeretlek. Lehet, hogy a világ ránk is szeretne egy árcímkét tenni, és lehet, hogy onnan nincs is értéked, de ne a világot kérdezd, hanem Istent. Ő felemel téged, mert Ő ezt teszi.

Néhány fejezettel később – igazából ez egy nagyszerű történet, elég sok minden történik néhány fejezeten keresztül – 1Móz 45-ben József újra találkozik a testvéreivel. Néhány fejezettel előbb őrültség történt, igazából a testvérei adták el őt. Csak próbálj visszagondolni valamire az életedben, ami ugyanilyen őrülten hangzik! Nekem van mire emlékezni.

Józsefnek itt újra szembe kell nézni azzal a ténnyel: Ők adtak el engem. Mi volt az álláspontja erről? Igazából tényleg nagyon érdekes, mert azt mondja József: Igazából ne törjétek ezen magatokat, mert nem is ti adtatok el, hanem Isten volt az, Aki elküldött engem ide. Teljesen új felfogás. Teljesen kicserélődött az álláspontja, és azt mondja: Teljesen mindegy, hogy eladtatok-e, mert igazából Isten küldött ide.

Úgy gondolom, tényleg mélyen hiszem, hogy Isten ezt akarja tenni mindnyájunk életében. Bármi történt is az elmúlt héten, az elmúlt évben, vagy évtizedben, Isten az egészet meg akarja fordítani, és célt akar adni az életünknek. Azt hiszem, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dolog, ami az életünkben történt. Az, hogy elveszettek voltunk, és most már megtalált minket, és van célja az életünknek. Ez tényleg csodálatos!

 

P. Kende

Luk 11:32 Ninive férfiai az ítéletkor majd együtt támadnak fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt, mert ők megtértek Jónás prédikálására, és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

Miről szól az, amit Jézus mond a ninivei emberekről? Volt alázatuk, és megtértek.

Jézus nagy csodákat tett, nem tudták letagadni a csodákat, nem tudták kimagyarázni, nem tudták eltüntetni, úgyhogy azt mondták Rá Luk 11:15-ben, hogy ezt Belzebub, az ördögök fejedelme által teszi, hogy nem Istentől van, amit csinál, hanem Sátántól van. Láttak csodákat, és megmagyarázták, hogy az ördögtől van, és azok nem jelentenek semmit.

Megmagyarázták, hogy annak nincs semmi értéke. Megmagyarázták, hogy jelentéktelen. Aztán azt mondták Luk 11:16-ban: Jézus, mutass nekünk mennyei jelet! Épp az előbb mutatott nagyon sokat, de az nem érdekelte őket, hanem „igazit” akartak. Ami lenyűgöző igazából, mert valójában olyan közel volt hozzájuk a dolog. Ott volt egy ember, aki néma volt, Jézus meggyógyította, és az ember tudott beszélni megint. Azt mondták, hogy ez jelentéktelen. „Mutass nekünk mennyei jelet!”

Ehhez képest Jónásnak nem volt semmilyen jele, semmilyen csodát sem tett. Igazán még üzenete sem volt. Nem mondott üzenetet, hanem azt mondta: Isten elpusztít titeket. Még azt sem mondta: Térjetek meg! Nem volt üzenete, nem volt sok mondandója. „Isten elpusztítja ezt a várost. Remélem, úgy lesz! Sziasztok!” Ennyi volt. Nem lehetett kapcsolódni Jónáshoz abban a városban – ő nem fejezett ki semmi szeretetet, és a szívében rejtve sem volt szeretet. Mégis megtértek. Miért? Jézus erről beszél itt – a niniveieknek volt alázatuk. „Mennyivel nagyobb, ami itt van! Nézz Rám! – mondja Jézus. – Én a barátja vagyok mindenkinek. Én csodákat teszek, jelek történnek. Én szeretlek benneteket, Én törődöm veletek. Nekem fontosak vagytok. Mégis azt mondjátok: Nem érdekes, amit csinál, jelentéktelen.” Azt mondták Neki: „Szeretnénk látni valamit, ami igazi. Mutass valamit, ami igazi, még! Amúgy is hibás az egész.”

A ninivebelieknek az alázat miatt egyáltalán nem számított, hogy nem volt jel, nem volt kapcsolat, nem volt szeretet, nem volt törődés. Még üzenet sem volt! Mégis megtértek. P. Attila feláll a pulpitushoz, és olyan könnyű megkritizálni, amit mond. Pedig ő szereti a gyülekezetet. P. Shane-t ugyanígy. Odaadja az életét ezért a gyülekezetért, mégis olyan könnyű megkritizálni valamiben. Olyan könnyű úgy lenni, ahogy Jézussal szemben voltak! Miért? Mi volt a különbség? Jónás hideg szívű ember volt, azt kívánta, hogy menjenek mind a pokolba, mégis megtértek. Miért?

Luk 11:34 A test lámpása a szem: ha a szemed tiszta, egész tested is világos lesz, ha pedig a szemed gonosz, a tested is sötét.

Itt két nehezen fordítható szó olvasható. Az egyik a “tiszta”, ahol a görög szó arról szól, hogy gyűrött-e vagy sem. Itt azt mondja, nincs benne gyűröttség. Nyilván értjük ezt. Ha a szemem gyűrött, akkor nem látok jól, mert rosszul megy be a fény. Értjük ezt a képet. A másik a gonosz. A szó itt valóban a gonosz, a gr. ponérosz, ami itt azt is jelenti, hogy vak, hibás. Úgyhogy igazából Jézus beszélt egy erkölcsi dologról is – jó és rossz –, de a párhuzam az fizikai volt: jól, tisztán látok, vagy torzan látok, vagy vak vagyok. Ezt a kettőt kapcsolja össze. Azaz úgy kell érzékelnem, hogy az ne legyen torzított, hogy lássam a valóságot. P. Duló ma délben a józanságról beszélt, de nem az alkohollal kapcsolatban, hanem arról, hogy meg ne részegedjünk az életben dolgoktól.

Vannak ilyen példáink a Bibliában: Jer 48:26-ban azt olvassuk, hogy megrészegednek a büszkeségüktől. A büszkeségem megrészegít engem, ami azt jelenti, hogy nem látom jól a dolgokat. Torzítva látom a dolgokat, mert részeg vagyok. Ahogy az a vers mondaná, a szemem nem őszinte, nem tiszta, nem egyszerű, hanem torzan látok. Miért? A büszkeségem miatt. Dán 4. Nebukadneccar a palota tetején sétált, lenézett Babilonra, és Dán 4:30-ban azt mondja: Ezt én építettem, az én kezem alkotása, az én hatalmam, az én dicsőségem, az én nagyságom, az én érdemem. Miről szólt ez? A sikere a fejébe szállt, a sikere büszkévé tette, és a siker miatt megrészegedett. A sikere miatt elszállt magától. Ugyanígy a saját erőmtől megrészegedhetek. „Mert én jobban tudok érvelni nálad. Úgyhogy vitában bármikor le tudlak nyomni. Győzhetek.” Ez megrészegít. Rosszul látom a világot. A szemem nem egyszerű, nem látok jól. Ugyanúgy, mint a részeg ember.

Ha célunk van az életben, az mennyire nagy dolog! – ahogy Joel is mondta a bevezetőben. Jób 12:25 a céltalanság is kicsit olyan, mint a részegség, az ember csak kóvályog, csak tántorog ide-oda. „Nem tudom, merre kéne menni. Nem tudom, mi a célja, mi az értelme az életemnek.” Rosszul látom a dolgokat. Miért? Azt kérdezik tőlem, merre van az előre, és mutatok valamerre:
– Menjünk arra!
– És holnap mit fogsz mondani?
– Talán arra! Vagy arra…
Nem látom jól a világot, nem tudom, merre van az előre, merre van a hátra, mi az, ami előreviszi az életemet, mi az, ami hátraviszi az életemet.

Luk 11:35 Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!

Itt látunk egy fontos intést. Talán ez a lényege az üzenetnek. Valami, ami gyönyörű, a világosság, az borzalmassá válna, sötétséggé. Hogyan? Hogy történhet ez? Igazán attól, amit mondtam. A büszkeség a világosságot bennem sötétséggé változtathatja.

Zsolt 46:10-ben: Istennek az volt a vágya, hogy Ő felmagasztaltasson a nemzetek között, a pogányok között. Ez volt a célja Izraellel. Izrael Isten választott nemzete volt erre a célra. Mi történt azonban? A büszkeség csavart egyet ezen, úgyhogy minden egészen mássá lett. Megvetettek mindenkit, aki nem zsidó, lenéztek mindenkit, aki pogány. Miért? Mert Isten adott nekik valamit, de a büszkeségük elcsavarta, és a lehetséges világosságot sötétséggé fordította.

Ugyanígy vagyunk mi is. Vannak bennünk képességek, bizonyos dolgokban jók vagyunk. Pl. van logikám, van memóriám (hellyel-közzel :-), van motivációm, van bennem energia arra, hogy menjek egy irányba, vannak érzelmeim… és ezek csodálatosak. Csodálatos vagy, mert ezek megvannak benned. Az állatoknak ez nincs meg. A természetfilmek mind azt mondják, hogy az állatok legalább annyit érnek, mint te meg én, de ez nem igaz. Zsolt 139:14 Isten csodálatos módon alkotott téged. Ezek a dolgok – a memóriád, a logikád, a figyelmed, a koncentrálóképességed, a motivációd, az érzéseid, az érzelmeid… – nagyszerűek, Isten adta ezeket. Olyanok, hogy ha jó vagy bennük, akkor az hatalmat ad neked. Olyanok, mint egy eszköz. Mint egy bot. Ha van egy botom, az kiterjeszt engem, messzebb elérek. Ugyanígy vagyok ezekkel a dolgokkal is. Ha jó vagyok a logikában, akkor azzal elérhetek valahova. A kreativitásoddal elérhetsz valahova. Ezek nagyszerű dolgok.

Viszont elkövethetem azt a hibát, hogy úgy képzelem, az lehet a benyomásom, hogy ezek elegendőek nekem, hogy nincs szükségem többre. Úgyhogy bejövök a gyülekezetbe, és mivel rendes ember vagyok, éneklem: A Te kegyelmed elég nekem…; de valójában a szívemben tudom, hogy az üzleti érzékem az, ami elég, vagy a sármosságom az, ami elég, vagy a szeretetem elég nagy és elég lesz.

Amikor két ember házasodni készül, akkor gondolhatják úgy: „Annyira szeretem! Ez elég lesz egy életre.” Ez hazugság, mégis elhiszünk ilyeneket. Gondolhatom, hogy ezek a képességeim elegendőek nekem. Van azonban egy nagyon fontos intés nekünk:

Jer 17:5 Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul a szíve!

Vannak bennem képességek, készségek, jó vagyok valamiben, együtt érző vagyok, úgyhogy el tudok érni egy bizonyos pontig, vagy határozott vagyok, és el tudok érni valameddig, és aztán azt gondolom, hogy ez elég lesz az életemre. Isten figyelmeztet minket: Ha a saját erődbe teszed a bizalmadat, akkor átok van az életeden, akkor probléma van az életeddel. Mi a probléma az életeddel? Az, hogy létezik nagyobb. Isten azt mondja: „Én többet tartogatok neked. Én szeretnék neked nagyobbat adni.” Én viszont tele lehetek azzal, hogy annyira jó vagyok egy képességben, készségben. Milyen könnyen megtörténik! Lehet, hogy alapvetően „társasági pillangó” vagy, és bejössz a gyülekezetbe, könnyen kapcsolódsz mindenkihez, mindenki a barátod. Itt könnyen lehet sok barátot találni. Ez tökéletesen jó, tényleg ez igazán csodálatos, jól érzed magad, ám aztán Isten azt kérdezi: „Van-e ebben mélyebb? Bízol-e Bennem? Tanulsz-e Bennem bízni? Mert ha nem, akkor elmulasztasz valamit, ami lényeges. „Ó, Uram, nem! Jól vagyok én így is, kösz.”

Hát, én ilyen vagyok, hogy Isten olyan, mint a nap, vagy jobb híján egy reflektor világossága, én pedig azt mondom: „Nekem is van valamim. – Mert tartok a kezemben egy öngyújtót – nézd, ezzel is tudok némelyest világítani. Szóval, köszönöm Uram,  rendben vagyok. Az életem rendben. Nézd, milyen erős vagyok. Nézd, mit tudok csinálni.” – és ezt nézegetem itt. „Tyű, de megy ez nekem!”; és nem veszem észre, hogy elmulasztok valamit, ami nagyobb, ami értékesebb, aminek nagyobb haszna lehetne az életemben. Isten azt mondja: „Miért ne fordulnál Hozzám? Miért ne jönnél ahhoz, amit Én adok?” Én pedig a kevesebbet keresem. No, ekkor válik a világosságom sötétséggé.

Ezen a következőt értjük. Egyszer gondolkodtam a lelkipásztorokról, és hadd mondjam el, hogy mire gondoltam. Zsolt 104:34 – létezik helyes, elfogadható elmélkedés. Aztán Péld 6:14 létezik nem elfogadható elmélkedés, amikor gyanakszom, gyűlölök. Gondolkodhatnék úgy a testvéremről: Biztosan mellettem áll!; vagy elmélkedhetnék csendben úgy róla: Biztos ellenem van! Ez a második nem elfogadható. Amikor a saját erőmre nézek, akkor könnyen megyek ebbe a második irányba, a gyanakvó irányba, a féltékeny irányba, az irigy irányba, a gyűlölködő irányba, a meg nem bocsátó irányba. Amikor az én erőmről van szó, akkor nem vagyok kihívva abban, hogy túlmenjek magamon. Fontos megértenünk!

Zsolt 35:18 – létezik helyes, elfogadható közösség, ahol örvendezünk együtt a nagy gyülekezetben, de Péld 21:16 létezik a holtak gyülekezete, ami arról szól, hogy nincs szellemi élet közöttünk. A Régi Károliban úgy mondja, hogy élet nélkül valók gyülekezete. Nincs élet közöttünk, nincs szeretet, nincs építés, nincs ima, nincs törődés, hanem egyszerűen természeti minden. Lehet, hogy mindketten jól szocializálódott emberek vagyunk. Úgyhogy képesek vagyunk kommunikálni, nevetni, jól elvagyunk. Ám van-e valami több?

Isten azt mondja: „Én szeretnélek abban vezetni téged, ami nagyobb ennél. Én azt szeretném, ha az egész életed telve lenne világossággal.” Ha elég ostoba vagyok, akkor azt gondolom, hogy ez az öngyújtó – amit én a kezemben tartok – a legnagyobb világosság, ami szerezhető. Hívő vagyok, ám maradok ennyinél. Ennyi az, amit akarok. „Nézd, mim van!” Nem akarok többet, nem keresek többet.

Tudod, hogy megy ez:
A logikám kiválóan működik, és megmagyarázom a dolgokat: „Igazam van, nem? Igazam van, vagy igazam van? Na, látod, igazam van! Persze, hogy igazam van.” Minden logikus, amit mondok, A-Z-ig valóban. Csak van egy apró probléma, az, hogy a kiindulópontom az önzés volt. Az én gyönyörű logikám, ami lehetne világosság az életemben, az sötétséggé válik. Mert önzésből indul ki, és rossz irányba visz engem. Rossz helyre írtam az “A”-t!
„A memóriám!” – és elmagyarázom, hogy mi történt, és hogyan bántott meg, mit csinált velem a házastársam, és hányszor taposott a lelkembe. Ugyanígy elmagyarázhatod a barátodról, vagy a lakótársadról, vagy a gyülekezetedről, vagy a pásztorodról. El tudod magyarázni, a memóriád tökéletes, és megvan mindenre a válaszod. Amikor valaki megválaszolja az egyiket, akkor azt mondanád rá: Jó, jó, de mi van ezzel?! Még eszedbe jut valami, és még eszedbe jut valami… (Tudod, miért tudom ezt ilyen jól mondani? Azért, mert tudom, miről beszélek. Én is tudom, hogy milyen ez.) Csakhogy van egy hiba benne, és nem a memóriám a hibás. A memóriám jó, csak az a baj, hogy a kiindulópontom szeretet nélkül volt, vagy hit nélkül volt, vagy tisztátalanság volt benne, vagy bűn, valami, ami szégyenteljes, és ezért az egész félremegy. Az, ami lehetne áldott – ami jó irányban az életem meghosszabbítása lehetne, az a másik irányba fordul, és rossz irányba viszi az életem.

A világosság, amim lehetne – a logikám, amit használhatnék Isten Igéjében, a memóriám, amit használhatnék arra, hogy felemlegessem, amit Isten tett az életemben, az érzelmeim, amiket használhatnék arra, hogy értékeljem Isten munkáját, Isten szentségét, Isten tulajdonságait, az Ő jellemét, az Ő valóságát –, azt mind másra használom, és aztán sötétség lesz a világosság.

„Node nekem van igazam!” Olyan könnyen mondjuk ezt! P. Brian, vagy P. Schaller tanított minket erről ilyen módon: „Jusson eszedbe, amikor azt mondanád, hogy igazad van, gondold át, hogy alapjában véve mennyire nincs igazad. Alapjában véve bűnös vagy. Alapjában véve elbuktunk. Alapjában véve nem kerestük Istent. Alapjában véve szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. Alapjában véve Isten ellenségei volnánk.” Mielőtt azt mondanánk: Nekem igazam van!; ragadjuk meg ezt: Lehet, hogy igazam van, de egy sokkal alapvetőbb ételemben nincs igazam.

A mai gondolatunk: hogy Isten ments, hogy a világosság bennünk sötétséggé váljon. Miért választom mégis az eszközt, amit a kezemben tarthatok? Az egyik az, hogy közelebb van hozzám. Ami azt jelenti, hogy érthetőbb nekem. Ján 3:8-ban azt olvassuk, hogy az ember, aki a Szellemtől született és a Szellem vezet, az olyan, mint a szél. Nem tudod, honnan jön, és nem tudod, hová megy. Nem tudod irányítani. Nem vagy képes meghatározni pontosan, hogy miért arra megy, miért úgy csinálja. Próbálod megérteni, de nem biztos, nem világos. Miért? Mert Isten nagyobb.

Egy másik dolog az, hogy ezt az öngyújtót itt tudom irányítani, azt nem. Istent nem tudom irányítani. Sokszor az erkölcs lép a szellemiség helyébe a kereszténységben. Miért? Azért, mert azt én irányítom. „Ó, olyan erkölcsös vagyok. Olyan erkölcsös vagyok!” Aztán egy nap ez kényelmetlen. „Ma nem vagyok az!” A szellemi élet viszont nem ilyen. Az nincs a kezem ügyében, nem tudom olyan jól irányítani.
Figyelj azonban, hatalmasabb is! Nem csak nálam nagyobb, ez a nagy dolog benne. Az erkölcsöm az én kezemben van, a logikám az én kezemben van, a memóriám az én kezemben van egy értelemben, görbíthetem erre-arra. Isten Igéje viszont nagyobb nálam. Isten Szelleme nagyobb nálam. Isten gyülekezete nagyobb nálam. Isten dicsérete nagyobb nálam.

Miért kell nekem az életembe ez a “nagyobb”? Mert nem tetszik ugyan, de a bűnöm is nagyobb nálam, erősebb nálam. Az, amit én a kezemben tudok tartani, ami kisebb nálam – az én jóságom, az én szeretetem, az én erőm, az én tekintélyem, az én kreativitásom – nem győzhet a bűnöm felett. Mert a bűnöm nagyobb nálam. Ahhoz Isten kellett, Aki nagyobb nálam. Őt tud győzni felette. Nekem a nagyobb világosság kell, nem a pici. Nekem az kell, hogy ez betöltse az életemet. Nekem az kell, hogy ez megtöltsön engem.

Luk 11:36 Azért ha a te egész tested világos, és nincs benne semmi sötétség, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a lámpa megvilágosít téged fényével.

Hisszük, hogy ez Jézus. Mert Jézus azt mondta Ján 8:12-ben: Én vagyok a világ világossága; aki Engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Nekem erre van szükségem. A szellemi életre, a nagyobb fényre. Arra, ami meg tudja válaszolni a bűnöm problémáját, a gyengeségem, a kimerültségem, a céltalanságom problémáját. És igen, nem engedi, hogy olyan legyek, mint a részeg, hanem célt, irányt ad nekem.

Hogyan volt, hogy József az élete végén úgy beszélt, ahogy Joel említette? Az élete végén ránézett erre a helyzetre, és azt mondta: Tudom, hogy ti meg akartatok ölni, de nem ez történt, hanem Isten előreküldött engem ide. Miért? Azért, mert nem ez az öngyújtónyi volt a fényereje annak, ami megvolt az életében. Nem ennyi  pici fényereje volt, hanem valami, ami sokkal nagyobb. A fény sokkal erősebb volt, és Isten megmutatta neki. Túl az ő fájdalmán, túl az ő szenvedésén, túl azon, hogy mennyire becsapva kellett, hogy érezze magát, Isten mutatott neki valamit. Azt mutatta: „Én veled voltam, Nekem célom volt ebben az egészben. Azért bízz Bennem.”

Ézs 50:11-ben olvasunk erről. Azt mondja Isten: Jaj azoknak, akik saját maguknak gyújtanak tüzet. Ugyanez a gondolat itt, hogy a saját erőmet keresem, és azt mondom: Majd ez lesz az én világosságom. Isten azt feleli: „Akkor átok alatt vagy. Akkor gyenge világban élsz. Akkor nincsenek válaszaid, akkor nem tudsz mélyre menni Velem. Akkor vannak helyek, ahova hívlak, ahogy azt mondom: Gyere Velem!; de te nem tudsz jönni.”

Nem tudsz jönni, mert a szívedben csak a magadéban bízol, és azt mondod: Nem mehetek oda, ahhoz nem vagyok elég. Isten azt feleli: Ezért lenne szükséged Rám. Hány házasság ér véget szükségtelenül azért, mert az ember azt mondja: „Én nem tudok oda elmenni. Én nem tudok megbocsátani. Én nem tudok, még ott is szeretni. Én nem tudok annyira törődni!”?! Isten pedig azt felelné: „Rendben, de lehetnék Én a te erőd. Lehetne olyan világosság az életedben, ami eloszlatja az önzés árnyait, a büszkeség árnyékait.” Lehetne ilyen világosság az életedben. Istennek ez a célja velünk. Igazán ezt mondja az Úr ezzel:

Luk 11:33 Senki sem gyújt lámpát azért, hogy egy eldugott helyre vagy a véka alá tegye, hanem a lámpatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

Ez az, amire Isten vágyik veled és velem. Szeretné, ha ez a világosság annyira hatalmas lenne az életünkben, hogy kitehessen minket valahová. Nagyra értékelem, amit a zenészeink, az énekeseink, a prédikátoraink, a tolmácsaink csinálnak, azok az emberek, akik jól látszanak a szolgálatban, de nem erről beszélek, hanem arról, hogy Isten odatehessen téged jól látható helyre.

Isten odatehessen egy jól látható helyre a munkahelyeden, ahol meg kell bocsátani, és te meg tudsz bocsátani, amíg mások nem, ahol szükség van több szeretetre, mint ami emberileg rendelkezésre áll, és neked megvan; az orvosi rendelőbe odatesz minket betegen, hogy a világosságunk látszódjon az emberek előtt.  Mert megvan ez a világosság az életedben. Mert Isten munkálkodik benned. Ez a célja velünk, ez az akarata velünk.

Mát 5:14 – erre van a gyülekezet, a hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Erre van itt a Gyülekezet, hogy látszódjon, hogy mindenki tudja, itt van egy másikfajta világosság. Erre van szükségünk. Ez az, ahogy a Ninivebeliek meglátták, ez volt az, ahogy felismerték, hogy ez Isten szava. Volt vágyuk a nagyobb világosság után. Nem tudom, pontosan hogyan. Lehet, hogy egyszerűen csak megunták a saját erejüket. Lehet, hogy egyszerűen csak elegük lett a saját útjaikból. Nem tudom, hogyan történt, de azt mondták: Ó, ez az ember Istentől jött!;  és megtértek.

Ha a szívemben keresem ezt a nagyobb világosságot, akkor olyan könnyen fogadom el Istennek a szavait, olyan könnyen veszem a szívemre az Igét, olyan könnyen jövök erre a helyre, és osztok meg valami olyat a testvéremmel, ami mélyebb, mint az üzlet, mint a barátság… Több, mélyebb… élet. Szellemi élet.

Ámen.

Kategória: Egyéb